Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

1979. OKTÓBER 3., SZERDA m • • Ünnepélyes iskolaavató Kedden Budapesten, a Baj­za utcában ünnepélyesen megnyitották a MUOSZ új­ságíróiskoláját. Az újjáépített intézet avatásán — a mosta­ni tanév hallgatói és tanárai mellett — részt vettek a ma­gyar sajtó vezető munkatár­sai, a kiadók képviselői. A vendégeket, köztük Fodor Lászlót, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető­helyettesét — Király András, a MUOSZ főtitkára köszön­tötte. Külön is üdvözölte Máté Györgyöt, a nagyková­csi újságíró pártiskola, és Komját Irént, a Bérc utcai újságíróiskola egykori igazga­tóit, megemlékezett Mihályfi Ernőről, az ELTE újságírói tanszékének néhai vezetőjéről. Ünnepi beszédében Bajnok Zsolt, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese a szocialista új­ságíróképzés társadalmi fele­lősségé' hangsúlyozta. Az új intézetben 20 000 kö­tetes szakkönyvtár, fotólabor, kényelmes tantermek szolgál­ják a képzés és továbbképzés igényeit. Tejfeldolgozás Pest megyében Mennyit és hogyan? Magyarországon jelenleg 145 liter az egy főre jutó évi tejfogyasztás. Ezzel korántsem tartozunk az ipari tejivó nem­zetek közé, ám szégyenkezés­re sincs okunk. Pest megyében is közepes szintű a fogyasztás. A terme­lés volumenét tekintve viszont megyénk előkelő helyet fog­lal el az országos tabellán, sőt, kuriózum abban, hogy az állami és a szövetkezeti szek­tor fele-fele arányban oszto­zik a feldolgozókapacitáson. (Más megyékben a fölvásárolt tej java része állami vállala­tokhoz kerül.) Persze a fogyasztót kevés­sé érdekli, milyen jellegű üzemben pasztörizált, csoma­golt tejet vásárol. Lényege­sebb, hogy mindig találjon a boltban friss, egészséges, jó ízű tejet, s bőséges választék fogadja különféle tejtermékekből is. A fontos kérdések tehát: mennyi tejet dolgoznak föl a megyei vállalatok, s milyen minőséget, kínálatot nyújta­nak az alapvető készítmé­nyekből? A választ Bartos Lászlónétól, a megyei tanács termékforgalmazási és élelmi- szeripari csoportjának vezető­jétől kaptuk. Eszerint idén a múlt évinél tíz százalékkal több, várhatóan összesen másfél millió hektoliter tej gyűlik össze a nagyüzemi tehenészetekből és a háztáji­ból. Ezzel biztosított lesz a megyei feldolgozóipar szük­séglete, sőt, jut a főváros el­látására is. A Közép-magyar­országi Tejipari Vállalat alsó- némedi, váci és nagykőrösi gyára naponta összesen 112 ezer liter tej feldolgozására képes. A szövetkezeti szektor összkapacitása napi 150 ezer liter; nagyobb volument kép­visel a Ceglédtej, a Budatej és a Dabastej. A nagy mennyiségű nyers­anyag arra készteti az üzeme­ket, hogy több műszakban, folyamatosan dolgozzanak, márpedig ez zsúfolt körülmé­nyeik, kisebb teljesítményű berendezéseik miatt olykor meghaladja teherbíró képessé­güket. Időszerűvé vált a felújí­tás, s a gépek modernizá­lása. A technológiai fejlesztés el­sősorban a választék bővíté­sét szolgálja. Jelenleg ugyan­is — a Budatej kivételével — jobbára alaptermékeket ké­szítenek az üzemek; polipack zacskókba csomagolt sovány, avagy félzsíros tejet, egyes helyeken csecsemőknek való dús tejet, továbbá tejfölt, tú­rót, tejszínt. Ízesített krémtú­rót, kefirt kevés részlegben állítanak elő. Ifinom habosí­tott joghurtkészítményekhez, csak a Budapesti Tejipari Vállalat jóvoltából juthatnak a Pest megyei településeken. A koncepció az, hogy modern gépsorok üzembe állításával növeljék a tejtermékek vá­lasztékát. K. M. Sem hagy sok kívánnivalót ma­ga után, A német kollégák készségesen adnak meg min­den felvilágosítást. Mintha nem is ,,ellenfelek’’ lennének. Egy biztos, a talaj egy kicsit agyagos, erre majd a verseny napján figyelni kell. A holna­pi nap, úgy tűnik, nem lesz könnyű napja a két magyar traktorosnak sem. Szeptember 19, a verseny napja. A vetélkedő ismét két helyen zajlik majd, s az új­ságíró szerencsétlenségére egy időben. A traktorosok Röm- hildben, az esztergályosok pedig Biernauban állnak „startszalaghoz”. Sajnos a két helység között 80 kilométer a távolság. Ezen a napon az esztergályosokkal leszek. REGGEL INDULUNK autó­busszal Biernau felé. A két orosz versenyző, W. A. Gor- batin és A. W. Stukalenko gondolataikba mélyedve ül­nek. Chadim Jaromir, az egyik cseh versenyző sokszor han­gosan felkacag. A legfiatalabb az egész mezőnyben: közelebb a húszhoz, mint a huszonöt­höz. Biernau. Takaros kis üzem, WEB WEMA. A tanácskozó^ teremben a gyár vezetősége, élükön Jürgen Patz igazgató — volt fémmunkás — fogad bennünket. De itt van Harry Woigt, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője is, aki maga is esz­tergályos volt. Az igazgató először a gyár­ral ismertet meg bennünket. Megtudjuk, hogy a WEB WE­MA cégnél húszezer ember dolgozik, a központ Kari Marx-Stadtban van, és a bier- naui üzem csak egy részlege a kombinátnak. Majd közük a verseny lebo­nyolításának módját. Délelőtt a szovjet, lengyel és NDK- versenyzők állnak az eszterga­gépek mellé, délután pedig a magyar—cseh és a másik len­gyel versenyző. Amíg az egyik csoport összeméri erejét, ad­dig a társaság másik része a környékre kirándul. A délelőtti kirándulás után próbálok valamit megtudni a gyár vezetőitől a délelőtti versenyről, de azok szigorúan őrzik a titkot. Az esztergagépeket kisorsol­ták. Koroknai Andrásnak egy Vörös Proletár, K 62-es típusú gép, Malicsek Dezsőnek pedig egy 1 A 616-os gép jutott. Lent a műhelyben a gépeket előkészítették: ott vannak a mintadarabok, a kések, a ka­liberek és a mérőműszerek: subler, mikrométer. Ügy tű­nik, minden rendben van. A versenyzők kis ideig ismer­kedhetnek a gépeikkel. Ko­roknai András elégedett: ott­hon is ilyen gépen dolgozik. Malicsek Dezső csóválja a fe­jét, de azért bizakodó: nekem öreg gép jutott, de azért majd igyekszem... Ez az, csak fel a fejjel — legszívesebben mint egy fut­ballszurkoló hangosan kiabál­va bíztatnám őket: hajrá, magyarok!... De mégsem te­hetem. Nem vagyok a lelá­tón ... KEZDŐDIK A VERSENY. Szaladgálok egyik géptől a másikig. Figyelem, hogyan ha­ladnak. Ajajajj! Baj van. Malicsek tokmánya beragadt. Alig tud­ja három ember kilazítani... a németek döntenek: beszá­mítják az időt... Chadim Jaromir, ez a vi­dám cseh fiatalember vesze­delmesen jól dolgozik. Korok­nai András homlokán gyüle­keznek a verítékcsöppök. Gyerünk, fiúk. Mindent bele! Ajajj!... Üjabb baj. Mali­csek Dezső gépe ismét áll. Üt a tokmány. Nem szalad ben­ne úgy a munkadarab, ahogy annak szaladnia kellene. A Kooperáció, gépújdonságok A Mezőgép Tröszt nemzetközi kapcsolatai A hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás bá­zisa, a budaörsi központtal működő Mezőgép Tröszt az elmúlt években széles körű, eredményes kapcsolatokat ala­kított ki mind a KGST-n be­lül, mind pedig nyugat-euró­pai és amerikai partnereivel. Milyen típusai vannak ezek­nek a kapcsolatoknak, s mi­lyen irányba várható tovább­fejlesztésük? Erről érdeklőd­tünk a tröszt nemzetközi és piacpolitikai főosztályán dr. Bánáti István főosztályve­zető-helyettestől és Szalai Bé­la osztályvezeitő-helyettestől. Szakosodás — Nemzetközi kapcsolatain­kat meghatározzák a szocialis­ta országokkal fennálló köt­és sok oldalú együttműködési és szakosodási egyezmények. A KGST Gépipari Állandó Bi­zottságának traktor- és me­zőgépipari, valamint élelmi­szergépgyártási szekciója irá­nyítja és koordinálja a tag­országok ilyen irányú együtt­működését, s ennek eredmé­nyeképpen a szocialista or­szágok közötti termékforga­lom 70 százalékát ma már szakosított gyártmányok ad­ják. A kapcsolatok egyik alaptí­pusa a közvetlen gyártássza­kosításra. kooperációra, konk­rét szállítási szerződésekre ki­terjedő gazdasági tevékeny­ség, másik pedig a jövőt meg­alapozó műszaki-tudományos együttműködés. A kölcsönösen előnyös nem­zetközi munkamegosztás, te­hát a gazdasági típusú együtt­működés jó példáját mutatják a mezőgazdasági alapgépek, illetve az ezekhez szükséges kiegészítő berendezések. Köz­tudomású, hogy Magyaror­szág nem gyárt kombájnt, s ez nem is lenne gazdaságos, hiszen a Szovjetunióból és az német művezetők szerelik a gépet... Átkozott balsors üldözi ezt a fiatalembert, pedig érti a szakmáját... Koroknai felém kacsint. Aha. Látom, már a belső fu­ratméretét ellenőrzi a kaliber­rel... aztán bólint: kész! öt­venhat perc az ideje, ö lett kész először ebben a csoport­ban. De mi történhetett dél­előtt?... Ez itt a nagy kér­dés ... Horst Brandt és Harry Woigt ott sétálnak a gépek között. Érdeklődéssel figyelik a munkát. Harry Woigt meg­vizsgálja Koroknai munkada­rabját, majd bólint. Közben sorra, rendre ké­szülnek el a munkadarabok, engem már csak az eredmény­hirdetés érdekel. Meg valami hír a traktorosokról. Minder­re persze csak- este kerül sor. A biernaui vendéglő nagy­termében a versenyzők tiszte­letére adott vacsorán hirdetik ki az eredményt. No, végre, szólásra emelkedik Jürgen Patz igazgató és közli a zsűri döntését: az esztergályosok közül pontos és gyors mun­kájával Koroknai András, a Pestvidéki Gépgyár esztergá­lyosa lett az első. Horst Brandt gratulál. A második helyezett az egyik lengyel, a harmadik pedig az NDK ver­senyzője lett. És a traktoro­sok? Zsigó István a harmadik, Bakó Mihály az ötödik helyen végeztek. Az első hely a len­gyel, a második az NDK ver­senyzőjének jutott. A DÍJAK átadása után Horst Brandt köszöntő beszé­dében azt hangsúlyozta, hogy a rendezőség elégedett a ver­sennyel, mert minden részt­vevője bizonyságot tett magas szakmai tudásáról, küzdőszel­leméről. Karácsonyi István NDK-ból ki tudjuk elégíteni a mezőgazdaság igényeit. A hazai mezőgépipar viszont olyan adaptereket fejlesztett ki ezekhez a kombájnokhoz, melyek világszínvonalon álló minőségük következtében partnereinknél is keresettek, s így megteremtik az alapját a szakosítási egyezménynek. Szellemi bázis A műszaki-tudományos együttműködés elsősorban a közös fejlesztésekre, az együt­tesen elvégzett gépvizsgála­tokra koncentrálódik. Célja a rendelkezésre álló szellemi bázis, a fejlesztő kapacitás ra­cionális kihasználása, mely elsősorban a mezőgép ipar te­rületén valósul meg Az együtt­működés ezen típusának táv­lati feladata és igazi értelme egy olyan típusú részegység­szakosodás lesz, amely a me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri gépgyártás építőkockáit te­remti majd meg. Ennek meg­valósítása biztosíthatja, hogy egy-egy új géptípus fejleszté­sét nem az alapoknál kell majd kezdeni, hanem az a széles körben rendelkezésre álló részegységekből egysze­rűen összerakható lesz. Bár a háttéripar elmaradottsága és a végtermék-szemlélet — mely több-kevesebb eltéréssel még valamennyi szocialista ország­ra jellemző — ezt a törekvést még megnehezíti, a kezdeti lé­pések már megtörténtek eb­ben az irányban is. A Mezőgép Tröszt számos nyugat-európai és amerikai céggel is kapcsolatban áll, elsősorban azzal a céllal, hogy a hazai mezőgazdaság számára biztosítsa o legkor­szerűbb gépek beszerzésének lehetőségét. így például li- cenc-kooperációt létesített a nyugatnémet Claas céggel, melynek keretében megvásá­rolta egy kukoricacsőtörő- adapter licencét, s a Ma­gyarországon előállított ter­mák egy részét kooperációs partnerként visszaszállítva korszerű Claas kombájnok birtokába juttatja a magyar mezőgazdaságot. Ku’csrakész export Ugyanilyen típusú együtt­működést alakítottak ki az amerikai Hesston céggel a járvaszecskázók területén. Az élelmiszeripari gépgyártás tő­kés exportját segíti elő az a licencvásárlás, amely a holland Stork márkájú ba­romfifeldolgozó gépsorokra vo­natkozik. Ezeket elsősorban fejlődő országokban kíván­ják értékesíteni, s az így megszerzett dollárbevétel je­lenti a licencdíj egy részének fedezetét. Ezen túlmenően más élel­miszeripari berendezések, el­sősorban vágóhidak és mal­mok komplett, kulcsrakész exportjával is tovább kíván­ják erősíteni a Mezőgép Tröszt nemzetközi pozícióit. W. B. * Erdészetek együttműködése A KGST-tagországok erdő- gazdasági és faipari vezetői­nek rendszeres évi találkozó­jára október 1. és 6. között Magyarországon kerül sor, A tagállamok most készítik elő követke*? ötéves tervüket, amelyek minden országban az eddigieknél nagyobb feladatok elé állítják az irányító és a gazdálkodó szerveket. A részt­vevők egy-egy ország példáján vitatják meg az erdőgazdálko­dási és a faipari fejlesztési fel­adatokat. A tanácskozást Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter nyitotta meg. A továbbiakban a KGST erdésze­ti és faipari vezetői Keszthe­lyen folytatják munkájukat Áfésx-kffldotfgyűlések A tagság a gazda A szövetkezeteknek, tehát az általános fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezeteknek gazdája a tagság. A gazda ezekben a napokban él egyik jogával, amikor idei, vagyis háromnegyed évi munkájáról küldöttgyűléseken beszámol­tatja az Áfész igazgatóságát A sort szeptember 16-án, a Pécel—Isaszeg Afész nyitotta meg, s november elején a gödöllőiek zárják. Pest me­gye tizenhét fogyasztási szö­vetkezete közül eddig a pécel —isaszegiek mellett a Ráckeve és Vidéke, az Alsó-Tápiómenti és a Budai járási Áfész tar­totta meg küldöttgyűlését A hét végén rendezi a Taksony és Vidéke, a Nagykőrös és Vidéke, valamint a Szentend­rei járási Áfész. Döntő fórum A küldöttgyűlésen, a szövet­kezeti tagok, választott képvi­selői vesznek részt. Őket a tagértekezleten választják és két évre bízzák meg. Ä'küldöttgyűlés mint de­mokratikus fórum, hosszú múltra még nem tekint­het vissza. Az 1971-ben ho­zott szövetkezeti törvény, il­letve az Elnöki Tanácsnak egy 1977. évi törvényerejű rende­leté szabályozta a szövetkeze­ti fórumok működését. Esze­rint a közgyűlés a nagyobb lélegzetű kérdéseket tűzi na­pirendre. így például megvá­lasztja az áfész felső szintű vezetőit, s megvitatja és el­fogadja a középtávú tervet. A nehezen összehívható köz­gyűlés helyett a küldöttgyű­lés lett a döntő fórum. Ezek mellett a szövetkezeti demokrácia új lehetőségeként 1977. május 1-től bevezették még a tagértekezleteket és a munkahelyi tanácskozásokat. A tagértekezletekre az abba a körzetbe tartozók vala­mennyien hivatalosak. (Egy­egy község alkot általában egy-egy tagértekezleti kör­zetet.) A résztvevők a helyi Harmincezer Kalifa Több mint 30 ezer négyszsmélyes Kalifa kávéfőzőt készí­tenek az év végéig a kőbányai Szerszámkészítő- és Finom­mechanikai Szövetkezet gödöllői részlegében. A képen: Pálfi Józscfné kezeli a programvezérlésű automata esztergagépet. Barcza Zsolt felvétele intéző bizottság beszámolóját, tájékoztatóját hallgatják meg. Döntési joggal nem rendel­keznek, de bizonyos kérdések­ben a felsőbb fórumnak fi­gyelembe kell vennie a tag­értekezlet véleményét, javas­latát Kialakult napirend A tagértekezlet talán leg­inkább a falugyűléshez hason­lít. A munkahelyi tanácskozás pedig a termelési tanácskozás­hoz. A munkahelyi tanácsko­záson nyilvánvalóan nemcsak az ott dolgozó áfész-tagok, ha­nem az alkalmazottak is részt vesznek. A döntő fontosságúvá előlé­pett küldöttgyűlést évente két­szer hívják össze. Az elsőt március 31-ig kell megtarta­ni, amikor a legfontosabb té­ma az előző évi mérleg meg­vitatása és jóváhagyása. A másodikat szeptember 15-e és november 15-e között rende­zik az áfészek. Ilyenkorra már nagyjából kialakulnak az adott gazdasági év főbb jel­lemzői, de még mindig van idő, lehetőség az esetleges mó­dosításra. A küldöttgyűlés tehát dön­tési joggal rendelkezik. Az áfész tagságának ugyanis nem­csak joga elbírálni választott vezetőinek munkáját, hanem kötelessége megkövetelni tő­lük a legjobb teljesítményt. A szövetkezeti alapszabály szabta keretek között a né­hány éves gyakorlat kialakí­totta a most már jellemzőnek mondható napirendet. így az igazgatóság beszámol a há­romnegyedévi gazdálkodás helyzetéről, a tervek időará­nyos teljesítéséről. A felügye­lő bizottság — általában írás­ban — tájékoztató jelentést ad a különféle — a PM bevételi igazgatósági, a népi ellenőrzé­si, a Mészöv ellenőrzési iroda — vizsgálatok eredményéről. Hiányos tájékoztatás Az egész áfészre vonatkozó témák mellett egyéb aktuális kérdéseket is megvitathatnak. Szóba kerül például a boltok nyitvatartási rendje és a ke­reskedelmi alapellátás helyze­te. A szakszövetkezetek mun­kájáról, a lakossági szolgálta­tások alakulásáról is véle-, ményt cserélnek. A küldöttgyűlések, mint a 120 ezernél is nagyobb Pest megyei áfész-tagság demokra­tikus fórumai beváltották « hozzájuk fűzött reményeket. Biztosítják a tagság döntési, beleszólási jogának érvényesí­tését. Csak sajnos a vissza­csatolás, a tagság tájékoztatá- | sa nincs mindenütt megoldva. A küldöttek ugyanis általában a helyi intéző bizottságot, majd a tagértekezlet résztve­vőit tájékoztatják. A követke­ző tagértekezletet azonban jö­vőre, a mérleget tárgyaló kül­döttgyűlés előtti napokban tartják, s akkorra bizony jó- néhány, most még izgalmas té­ma elveszíti aktualitását. így aztán a lelkiismeretes j küldötteknek nem marad más I lehetőségük, mint, hogy al­kalmi találkozásokkor szemé­lyesen mondják el választóik­nak, amiről most hallottak, amit megvitattak és elfogad­tak vagy elutasítottak. Szente Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents