Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
v/CirJm> 1979. SZEPTEMBER 9.', VASÁRNAP 5 KISZ-titkárok, iskolapadban Jövőre is számíthatnak ránk! >4 tanácstag egy napja ...csak nincs baj? A sétatéren A Magyar Hajó- és Darugyár húsz darab önjáró uszályt készít jugoszláv megrendelésre. Az új típusú hétszázötven tonnás vízi járművek ömlesztett áru és konténerek szállítására is alkalmasak. Egy pihenni tér Sétahajók ’ A MAHART értesíti az ■utazóközönséget, hogy szeptember 10-től az esti 20 órás budapesti sétahajójáratát megszünteti. A többi — 15 órai és a 17.30 órai, valamint a vasárra portként! 11 órai — sétahajó egyelőre az időjárástól, függően még közlekedik. Szeméremből veszni Megváltozott az élő telefon- doktor működési rendje: máshová postázza válaszleveleit, s szükség esetén azt szóban is kiegészíti. Ismeretes, hogy az érdeklődők ezen ötletes, korszerű egészs'égügyi szolgáltatás révén választ kaphatnak bár-' milyen gyógyászati kérdésre, saját egészségügyi problémájukra a 403—345-ös telefonszám feltárcsázásával. A feltett jeligés kérdésre a kérdező írásos választ kap, zárt borítékban, amelyet eddig a Magyar Hirdető Felszabadulás téri irodájában lehetett átvenni. Szeptember 3-tól a telefondoktor válaszleveleit a XIII. kerület, Váci út 174/b alatti Fővárosi Egészségnevelési Központban bocsátja rendelkezésre, munkanapokon — szombat kivételével — 8-tól 19 óráig. A kérdezők több mint fele szexuális problémával jelentkezett. Sokan gyógyszer-ügyben érdeklődtek (mit szedjek, mi a legjobb?) feltettek megannyi kérdést a helyes életmód megválasztásáról, a legváltozatosabb belgyógyászati problémákról. Több volt a férfi (főleg középkorú) érdeklődő, mint a nő, ám a nők között a 9 éves kislánytól a 80 éves néniig minden korosztály szerepelt. Természetesen mindenki a saját ügyét tálalta, de — bizonyára szemérmességből — sokan a barátjukra, ismerősükre, vagy másra hivatkozással adták elő betegségüket, gondjukat. Ez nem hiba, de meghiúsult a fel világosi tásuk-tájékozódá- &uk, ha nem mondták be, illetve később elfelejtették a jeligét, vagy — mivel az többnyire a nyavalyájukra utalt — szégyellték azt közölni mások füle hallatára a Magyar Hirdetőnél. Ilyenformán, sajnos, jónéhány boríPerzselő nyarat idéző emlék: néhány héttel ezelőtt még KISZ-építőtáborozok laktak Csepelen, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Orion utcai sporttelepének hangulatos faházaiban. Alighogy elibúcsúztatták az önkéntes nyári munkavállalók utolsó turnusának tagjait, szeptember első napjaiban ismét fiatalok népes csoportja érkezett a helyszínre. Amíg azonban a nyári építőtáborozók két kezük munkáját felajánlva, lelkiismeretesen segítették Érden, Dunakeszin és Sziget- szentmiklóson a lakótelepek építését, az új lakók mindenekelőtt tanulni jöttek: a budai járásból 185 alapszervi KISZ-titkár vett részt az egyhetes felkészítő tanfolyamon. Vezetéselmélet Mi volt a tanfolyam célja? — kérdeztük Gáspár Andrástól, a KISZ budai járási bizottságának titkárától. — A programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy ifjúsági vezetőink kellőképpen megismerjék gazdasági életünk időszerű változásait, s az itt megszerzett ismeretek eredményeként tovább javuljon az alapszervezetekben a politikai munka színvonala. Az eladásokat követő csoportfoglalkozásokon pedig a résztvevők felelősséggel kifejthették az elkövetkezendő időszak konkrét, helyi feladatait. A budai járás alapszervezeti KISZ-titkárai — nagyüzemi, mezőgazdasági, lakóterületi, kereskedelmi ifjúsági vezetők — igyekezetek alaposan feldolgozni az elhangzottakat. Az előadásokon szorgalmasan jegyzeteltek. Különösen érdeklődéssel hallgatták hagyták a leveleket ték — benne a valakinek nagyon fontos orvosi tanáccsal — gazdátlanul maradt. Ezek a levelek is átvehetők most a Váci út 174/b alatt. Csillag Istvánnak, a Pénzügyminisztérium titkársága jogügyi osztálya főelőadójának gondolatait népgazdaságunk egyensúlyi helyzetéről. Hasonlóan nagy figyelem kísérte Osztás Jánosnak, a budai járási pártbizottság titkárának beszámolóját, aki e terület ipari és mezőgazdasági fejlesztéséről beszélt. Szviatovsz- ki András, a budai járási párt- bizottság osztályvezetője a KISZ pártirányításának fontosságáról fejtette ki véleményét, míg Szentléleki Katalin, a sződligeti Ligeti Károly KISZ-vezetőképző Iskola tanára a vezetéselmélet tudnivalóival ismertette meg a hallgatókat. Az egyhetes felkészítés ma befejeződik: hazaindulnak a fiatalok, s a Csepelen elhangzottakat mindegyikük az ifjúsági szervezetben, a napi munkájában igyekszik — köznyelven szólva — aprópénzre váltani. Vajon hogyan? — erre voltunk kíváncsiak, amikor három KISZ-vezetővel beszélgettünk. Tárnoki bejárók A tárnoki lakóterületi KlSZ-alapszervezet titkára a huszonöt esztendős Várhelyi Miklós: csakúgy, mint társainak döntő többsége, ő is bejáró, a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat központi hidegkonyhájának vezetője. — Régi vágyunk teljesült azzal, hogy széles körű társadalmi összefogással elkészült Tárnokon az új ifjúsági ház — mondta. — Jó körülmények között dolgozhat ifjúsági szervezetünk negyven tagja. Tapasztalatból tudom, hogy a mi helyzetünk ma még korántsem tekinthető a lakóterületi K ISZ-alapszervezetek körében általánosnak, pedig a fővárosban dolgozó fiatalokat éppen a színvonalas szabadidős programok segítségével lehet, leginkább bevonni a közösségi munkába. Éppen ezért javasoltuk: a tárnoki ifjúsági ház szívesen adna otthont olyan közös rendezvényeknek, amelyeken nemcsak a helybeli, hanem a környező községek fiataljai is részt vehetnének. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KlSZ-bizottsá- gának titkára, Mocsári István; csaknem háromszáz ifjúkommunistájuk a korábbi időszakban többször is bebizonyította, hogy bízvást számíthatnak lendületükre. tenniakarásuk- ra. A legfrissebb példa: a csőszerelők KlSZ-alapszerve- zetének tagjai elvállalták, hogy társadalmi munkában szerelik az épülő szigetszent- miklósi lakótelep 9-es számú épületének csővezetékeit. A karbantartás védnökei — Nálunk szép hagyományai vannak az ifjúsági termelési mozgalmaknak, a társa- dalmimunka-akcióknak — hangzott Macsári István válaszai. — Ezúttal azonban egy másik, hasonlóan fontos tennivalónkra hívnám fel a figyelmet. Vállalatunk számára létkérdés megfelelő felkészültségű szakmunkások nevelése. Éppen ezért örvendetes, hogy az idén több mint száz most végzett, tanulóidejét a vállalatunknál töltött ifjú mesterember döntött úgy, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat lesz az első munkahelye. Az öt településen gazdálkodó Pilisvölgye Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet KISZ-bizottságának megbízott titkára Vasi László. Legfontosabb tennivalóikról így beszélt: — Sajnos kár lenne tagadni: a mai fiatalok számára nem túl vonzó a mezőgazdaság. Pedig számunkra is fontos, hogy kvalifikált, hozzáértő szakmunkásaink legyenek. A jövőben szeretnénk szorosabbra fűzni kapcsolatainkat a környező községek általános iskoláival, s o pályaválasztás előtt álló gyerekeket többször elhozni például a kifogástalanul felszerelt, modem tehenészeti telepünkre, ahol fehér köpenyben, korszerű gépekkel dolgoznak az állattenyésztők. A másik feladatunk: folytat-, juk hasznos védnökségi vállalásainkat. A gazdaság KISZ- esei ugyanis tavaly és az idén egyaránt vállalták a nyári betakarítási munkák idején a kombájnok, gépjárművek karbantartását. Ha hiányzott egy-egy alkatrész, azt azonnal helyben legyártottuk. Jövőre is számíthatnak ránk! ÜGY VAN AZ kérem, hogy napjában egyszer végigmegyek a falun: csókolom, van valami probléma? Nem mondta nekem senki, hogy így kellene csinálni, az emberek sem követelték meg, de huszonhat év alatt megszokták, hát most már biztosan hiányozna. S ha egyszer elmaradna a beköszö- nés, talán ők jönnének: csak nincs valami gond? A tanácsra is naponta benézek. Ott vagyok, igaz, minden hivatalos megmozduláson: tanácsülésen, a vében, meghívnak hivatalból isa fejlesztési bizottság elnöke vagyok. Elmenne nélkülem is a tanács ügyvitele, de azért csak jobb a lelkemnek, ha rájuk nyithatom az ajtót, akár egy beszélgetés erejéig. Ilyenkor aztán nem is tudom úgy becsukni magam mögött, hogy ne újabb intéznivalóval búcsúzzam. Mert szerencsére, tennivaló mindig akad itt, Dunavtarsányiban. AKKOR SEM szűkölködtünk a munkában, amikor a háború után idekerültem, s ma sem panaszkodhatunk. Csak más volt akkor a sürgős: a villany. Magunk ástuk a gödröket, az oszlopok sokszor az akácfák voltak. Nekem kétszeresen is szívügyem volt a dolog: a villamos szakmában dolgoztam huszonöt éven át. Sok iskolára nem futotta, ha nekiveselkedtem a technikumnak, volt úgy többször is, mindig közbejött valami szép munka, ami nekem fontosabb volt. Szóval magas iskolára nem tellett, így is volt kétszáznegyven ember a kezem alatt. Innen ismernek engem a községben: vagy nálam dolgoztak, vagy mi dolgoztunk értük. Huszonöt év után hagytam ott a szakmát, nem a magam jószántából, leszázalékoltak, de én még a mesterségeim elkötelezettje vagyok ma is. Ezért is fáj, ha itt nem mennek úgy a dolgok, ahogy kellene. Itt von a község villanya, mióta könyörgiink már, fizetjük a nagy pénzeket és esténként nem lehet végigmenni a falun. Jártam már benn személyesen is, többször, elmondtam a panaszt. Próbálták kimagyarázni magukat, dehát szakmabeli létemre, nem fogadhatok el minden kifogást, ezt meg is mondtam. De villanyunk, rendes, azóta sincs. SZÖVAL NAPONTA végigköszön töm a falut, mag-megállók, elbeszélgetünk. Ilyenkor előjönnek az apró-cseprő ügyek-bajok, meg a község gondjai. Hogy mire lenne szükség, mit kellene csinálni, vagy éppen mit kellett volna másképp csinálni. Mert utóbb mindenki okosabb, könnyen jön munka után a jó tanács, de végtére is az a lényeg, hogy alakul, szépül a mi községünk. Érzik ezt az emberek is, azért is nem gond nálunk társadalmi munkát szervezni. Nem tudom, másutt hogy van, de nálunk könnyen mozdulnak az emberek, kiváltképp, ha p gyerekekről: óvodáról, iskoláról van szó. Akad dolgos kéz elég, csak aztán legyen, aki jó szemmel megszervezi a munkát, mert az is legalább olyan fontos, ha már az emberek segíteni igyekeznek, lássák munkájuk hasznát. S érzik ők is, hogy ez felér a kétkezi munkával. MAGAM PÉLDÁUL a szívem miatt fizikai munkát nem vállalhatok, de mindig megtaláljuk a módját, hogyan hasznosítsam magam. Agitálom a népeket, megszerzem a szükséges kellékeket. Vagy éppen fuvarost játszom: nem is tudom, hány kilométert futhatott már ez a Lada a falu ügyeiben. Dehát az ember nem szé- mítgat, ha valamit szívből csinál. Hogy miért is csinálom, ne kérdezze, benne van a tenniakarás az emberben, persze, már akiben van; engem a. Vérem hajt. .Aztán meg úgy él az ember, ahogy megtanulta: nekem jó iskolám volt. Erzsébeten nőttem föl, prolinegyedben. Nekem már a villanyszerelés is fölemelkedés volt, ig^z, olyan lépcsőkön, amire ésok nagy nehézséggel kapaszkodik föl az ember. Hát én mér ott megszoktam, hogy kevés, ha az ember csak magának dolgozik. NAPJÁBAN EGYSZER végigköszöntöm tehát a falut, igaz ma már lassabban megyek, gyakrabban meg-m,egáj- lok; de legalább hosszabban tudok beszélgetni az emberekkel. Megbeszéljük a világ folyását: mit tudnék segíteni, mit tudnának segíteni. S nagyon jóleső, hogy ha elmaradna a köszönés, lenne, aki rámkérdezne: csak nincs valami baj, Pammer Feri? M. A. j Betegséget okoz Kényelmes élet Az egészségügyi szervek felmérése szerint hazánkban a százezret is meghaladta azoknak a száma, akiknek végtagjaiban. — elsősorban a lábukban — érrendszeri megbetegedés lépett fel. Okai között az első helyeken szerepel a kényelmes, kevés mozgással járó életmód, valamint a túlzott mértékű dohányzás és a zsíros ételek fogyasztása, ami elősegíti az erek degenerációját. A gyógyítás életmódváltoztatással és gyógyszeres kezeléssel, illetve sebészi beavatkozással történik. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen, angiológiai napokon az erekkel foglalkozó orvosok az érsebészet legeredményesebb módszereit vitatták meg. A tanácskozáson mintegy százhúsz szakember vett részt, köztük vendégként csehszlovák, holland, jugoszláv, román és svéd orvosak, összesen harmincöt előadás hangzott eL F. G. A z én lányom jobbat érdemel... — mondja határozottan a mama, amikor szóba kerül, kihez adná férjhez szívesen a lányát. Ö maga adminisztratív munkakörben dolgozik, a férje fizikai munkás, igaz, csoportvezető egy üzemben. Amikor bátorkodom megkérdezni, miért, a maga példájával hozakodik elő, mennyi kínlódás, küszködés árán teremtettek otthont, önálló életet, hoztak össze mindent két gyermekük felneveléséhez, taníttatásához. Most, hogy a nagyobbik, a lány, leérettségizett, már rangon alul nem akarják adni. Mármint lányuk rangja alatt, mert hát az érettségi már valami. Hallgatom az érveit, s közben hirdetések szövege jut az eszembe: Férjhez adnám lányomat diplomás férfihez ... Értelmes, csinos barátnőmnek diplomás társat keresek, házasság céljából... A többre, jobbra vágyás természetes emberi törekvés. Nincs benne szemernyi kivetni való sem, ha tisztességesek az eszközei, ha valódi tartalommal töltődik, s nem a puszta formára, a látszatra törekszik. Való igaz, a férfi dplga a célok elérésében ma még könnyebb, mert hisz minden nőpolitikái intézkedésnél jó ideig erősebb az évszázadok beidegződése, társadalmi hagyománya. Á nő célja a házasság — tartja a szemlélet. Hogy mennyire rész- igazság ez, azt az élet, az irodalom példáinak egész sora bizonyítja. Nemcsak Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór teremtett valós világa igazol 'minket, hanem a mai íróké is, Például Fejes Endre Rozsdatemető című regénye, vagy a Jó estét nyár, jó estét szerelem... A polgári világ és gondolkodásmód maradványai ezek — jelenthetnénk ki könnyedén, ha igaz lenne így ez az állítás. Eredete valóban a múltban gyökeredzik, kétségtelen, csakhogy napjainkban is van e szemléletnek újratermelő ereje, ez tagadhatatlan, s talaja nem azonos & száz év előttivel. Egy fizikai munkás az esetek többségében élete végéig beosztott marad. Kiszolgáltatott a főnökének, a hivatalnak: egy tanult, diplomás ember még a tanácsba is másképpen megy ügyeit intézni, mint az, akinek a tudása a kezében és nem a beszédében van — mondta egy műszaki rajzoló lány. S bár néhol pontatlan a fogalmazás, valamit jól megsejtett a mélyből, a mai valóságból. A nők azt a férfit érzik erős támasznak, akinek fellépéséből, magatartásából, életéből sugárzik az erő, a biztonság. Az igényes öltözködés, a tiszta munka, az értelmiségi munkakör mind olyan szempont, amely perdöntő lehet számuk- 1 ra a párválasztásban. Felfogásukat pedig sajnos, gyakran mélyben gyökerező jelenségek is igazolni látszanak. A fizikai munkások nem kis százaléka rendszeresen italozik. Hogy a diplomások közt is sok az alkoholkedvelő? Igaz, de ők nem nyíltan, kocsmában, koszos lebujbán isznak, hanem otthon, társaságban, ahol csak szűk kör látja. A kultúra iránti érdeklődésnek a fizikai munkások körében kisebb a látszata, beszédük, öltözködésük, magatartásuk egyszerűbb, igénytelenebb, mint a diplomásoké. Hogy ennek semmi köze az érzelmek tisztaságához, a gondolkodás becsületességéhez? Nem látszik. A tudás — hatalom. így tartja a mondás. Ám, hogy mi a tudás valójában, azt pon-tosan igen nehéz meghatározni. Ha az, hogy a hatalom különböző szintjei között, az érvényesülés kanyargós útvesztőiben ki, hogyan tud eligazodni, önmagát megfelelő polcra helyezni, akkor értem a lányos mamák és a diplomás férjre vágyó nők gondolkodását. Ám, ha az, aminek elfogadására magam is hajlok, hogy önmagát, képességeit a maga posztján ki, hogyan tudja a maga és mások javára hasznosítani, akkor bizony baj van azzal a diplomás felfogással. Mondják azt is: a pénz — hatalom. Aki kicsit is járatos az egyetemet végzettek közt, tudja, hogy egy pályakezdő értelmiségi anyagi helyzete bizony elmarad egy szakmunkásétól. Még a lakások elosztásánál is a fizikai munka a nyomosabb érv, helyesen, tehát az értelmiségiek a családalapításnál sincsenek előnyben. Mi dönt hát a diplomások javára? A társadalmi kiskapuk, amelyeket könnyebben megtalálnak. A mellékes, a javak elosztásának kevésbé ellenőrizhető, így manipulációval teli ága hozzájuk közelebb van. N o, és persze a látszat. A gyilkosságokról , szóló tudósításokban javarészt tanulatlan emberek a tettesek, a garázdák sem az egyetemen szerezték indítékaikat. Hogy a nem látványos csalások, sikkasztások, hatalommal való visszaélések tettesei többnyire tanult emberek? Az, kérem, nem fáj. mint a rúgás. mint egy részeg ökölcsapása — zárja le vitánkat a mama, akit. sajnos, nem tudtam meggyőzni arról, hoev a boldogságot nem az egyetemen osztják. Rege Sándor A férfiak többször hívják Halió... telefondoktor <Jérih ez adnám diplomáshoz...
