Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP 3 Kicsik védelme Szakosodik a gyermekgyógyászat Életünk a számok tükrében Beszélgetés Kerekes Jánosáé dr-ral, a KSH Pest megyei igazgatójával Nyitás előtt a BNV-röl jegyelővétel tízezerszám Pest megyei ezermesterek vetélkedője 1 A közelmúltban jelent meg lapunkban a Központi | Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatóságának jelen- I tése az első félév eredményeiről, a megye fejlődésének | főbb mutatószámairól. Olvasóink már hozzászokhattak, I hogy rendszeres időközönként közzéteszünk hasonló tá- ! jákoztatókat. Hogyan készülnek ezek a jelentések, mi- | vei foglalkoznak ezen kívül a megye statisztikusai, s | milyen a statisztika társadalmi szerepe és megítélése? | Beszélgetőpartnerünk Kerekes Jánosné dr, a KSH Pest = megyei Igazgatóságának igazgatója. Szombaton befejezte mun­káját Szombathelyen a Ma­gyar Gyermekorvos Társaság näromnapos tudományos ülé- pe. A kicsik egészségének vé­dői 55 előadáson foglalkoztak a gyermekgyógyászat legidő­szerűbb kérdéseivel. ' A szakemberek elmondták, hogy nagy változások küszö­bére érkezett a gyermekgyó­gyászat. A hatékonyabb, kor­szerűbb betegellátás igényei, valamint az orvosi technika fejlődése gyors szakosodást indított el. 0 Milyen szerepet tölt be az igazgatóság a megye gazdasági életében? — Feladatunk egyrészt az, hogy a megye vezetői számára tájékoztatást nyújtsunk a tár­sadalmi-gazdasági élet legfon­tosabb fejleményeiről, szám­szaki és szöveges jelentések segítségével. Másrészt adato­kat szolgáltatunk a Központi Statisztikai Hivatalnak az or­szágos statisztikák elkészítésé­hez. A sajtóban negyedévenként megjelenő jelentéseink tehát csak egy töredékét képezik munkánknak, s mindössze a közérdeklődésre leginkább szá- mottartó információkat tartal­mazzák. 0 Az adatok, számok mel­lett tehát önök a legtöbb eset­ben szöveges értékelést is ad­nak. Mire alapozzák ezeket a megállapításokat, értékítélete­ket, s mennyire reáUsak ezek? — Szöveges értékelésünk minden egyes mondata mögött számok sokasága húzódik meg. Az elemzéseinkben szereplő megállapításokat a gazdálkodó egységektől beérkező adatokra alapozzuk. Értékeléseink reali­tása alapvetően a vállalati adatszolgáltatás minőségétől függ. Ezek megbízhatóságának ellenőrzése állandó feladataink közé tartozik. Ezért ezúton is kérem a vállalatok és intéz­mények vezetőit, hogy foko­zottabban kísérjék figyelemmel saját adatszolgáltatásaikat. 0 Mi lesz a vállalatoktól, szövetkezetektől beérkező ada­tok sorsa? — A kérdőíveken beérkező adatokat először számszakilag és logikailag ellenőrizzük. En­nek során azonban semmiféle javításra, változtatásra nem kerülhet sor, olyannyira, hogy még az esetlegesen felfedezett összeadási hiba kijavítása is az adatszolgáltató feladata. Ezt követi az adatok feldol­gozása, amely az esetek túl­nyomó többségében gépi útón történik. Az összesített ada­tokból a tájékoztatási osztá­lyon közgazdasági elemzéseket készítenek. Munkánk sokolda­lúságát talán az jellemzi a leg­jobban, ha az itt készülő kiad­ványok néhány fontosabb tí­pusát megemlítem. Ilyenek a rendszeresen össze­állított szakmai adattárak, az évkönyvek, a városi törzs- könyvek, a településhálózati kiadványok, városi tájékozta­tók. Készítünk téma jelentése­ket is, melyek egy-egy jelen­ség sokoldalú elemzését adják. Ezek közül érdemes megemlí­teni a megyei székhelyű ipar gazdasági hatékonyságát fel­táró vizsgálatot, a beruházá­sok gazdaságosságát, a lakos­ság közművelődését értékelő elemzést. 0 Ogy tűnik, hogy önök is­merik a legjobban a megye gazdasági helyzetét. így van-e, s ennek a rengeteg adatnak a birtokában vállalkoznak-e jö­vendömondásra, a fejlődés, a várható eredmények felvázolá­sára Is? — Hogy ml lennénk a gaz­dasági helyzet legjobb ismerői, azt nem mondanám, bár két­ségtelen, hogy mi rendelke­zünk a legtöbb számszerű in­formációval, mely a jelensé­gek utólagos feltárását teszi lehetővé. Jövendőmondásra mi nem vállalkozunk, de évente egyszer novemberben az első háromnegyedév adatai alapján jelezzük a népgazdasági ágak­ban év végéig várható főbb tendenciákat. Talán idesorol­Lekötve F urcsa helyzetnek látszik: van a tanácsnak éppen elég pénze, s mégsincsen. A van és nincs kettős állapotában levő iorintoz. keletkezesének magya­rázata az az előírás, mely kimondja: egy-egy építési beruházás teljes összegének húsz százalékát — de az összegen felüli húsz százalékot! — ún. kötelező tarta­lékként kell a bankban elhelyezni. Ez a pénz csak ak­kor szabadul fel, amikor megtörténik a végleges el­számolás, s arra szolgál, hogy az esetleges — nem ritka — költségtúllépéseket ebbői fedezzék. A közeljövőben változás várható a szóban forgó tartalék ügyében, ám. kétségtelen: a beruházási munka indokolt allarni fék­jeinek egyike volt ez a húsz százalék, még akkor is, ha tekintélyes summa pihent így — a fejlesztést finan­szírozók számára „elveszve” átmenetileg — valamelyik pénzintézetben, hiszen az előírás nemcsak a tanácsokra, hanem minden beruházóra vonatkozott. Némi képet kaphatunk az összeg nagyságáról, ha leírjuk: idén csupán a célcsoportos lakásépítésnél 42 millió forintot tesz ki a lekötött tartalék. Van persze egy csomó, örvendetes jellemzője annak, hogy a helyi tanácsoknak egyre több pénze áll a köte­lező tartalékban. Három esztendeje, 1976-ban 100 mil­lió forint volt a bankóhalom, a következő évben 40 millióval már több, s idén 100 millióval kövérebb ez az összeg, mint 1977-ben, azaz a megye egészét nézve 240 millió. Hatalmas pénz, milyen jó lenne hozzányúlni, amikor annyi mindenre kellene égető szükségként a fo­rint...! Nos, az összeg egy részéhez hozzányúlhatunk, ha sikerül a tervezettnek megfelelően — arról nem beszélve, ha a tervezettnél korábban -4- átadni egy-egy beruházást. Abban a pillanatban forintok milliói válnak szabadon felhaszálhatóvá, azaz új munka megkezdésé­nek fedezetévé. S megfordítva: amennyit késik egy-egy fejlesztés, annyival tovább áll a talonban a forintok tömege, azaz a kötelező tartalék optimális lekötési ideje és tényleges tartama közötti eltérés egyben an­nak érzékeny jelzőmüszere, gyorsul vagy lassul a ki­vitelezés. P éldák mindkét irányban sorakoznak, s némileg biz­tató: a legutóbbi két évben, a korábbiakhoz mér­ten, ha szerény mértékben is, de javult az ún. kommunális fejlesztések tervszerűsége. A kötelező tartalék ugyanis helyben igazán, nagy summa, a min­dig kevés pénzű tanácsoknál, hiszen — szokványos eset­tel előhozakodva — ahhoz, hogy Jászlcarajenő bővíthes­se általános iskoláját — hat osztályteremmel — nem­csak a tényleges költségek fedezetével kellett rendel­keznie, hanem 1,4 millió forintot tartalékként illett föl­mutatnia, mert amíg ez nem történik meg, addig sem előre, sem hátra. A majdnem másfél millió forint értéket az világítja meg igazán, ha tudjuk: a település fejlesz­tési alapja egy-egy esztendőben, például, idén, ennek az összegnek a harmadát sem éri el, s ha msgtoldjuk azzal, ilyesfajta beruházásokra a Jászkarajenőhöz hasonló te­lepüléseknek jó esetben, is négy-öt esztendőnként egy­szer nyílik lehetősége. Ezek tudatában már másként szemlélhetjük annak fontosságát, mikor szabadul fel a lekötött tőke, hiszen — mint minden viszony, ez is kölcsönösségre épül — gyakran az egyik tanács fejlesztési terveinek kezdete azzal függ össze, mikor végez a másik. Ha késik, akkor késik a társ is, s mert ezt teszi, a harmadik partner szintén késedelemmel kényszerül szembenézni. Hullámzás ez, egyetlen eldobott „kő” miatt. Megfoghatóvá téve az eszmefuttatás e részét: Cegléd szennyvíztisztító tele­pének építésénél a startösszeg harmincmillió forint. Az idei kezdést az tette kétségessé, hogy nem teremtődött fedezet rá, egyebek mellett éppen a lekötött tartalék számítottnál lassúbb felszabadulása miatt. A zt mondják a szakemberek: a fejlesztési tervek végrehajtásának nem egyik, hanem alapvető fel­tétele a lekötött tartalékok számított ritmusú fel­szabadítása, s átcsoportosítása újabb fejlesztésekre. A szakemberek ezt évek óta mondják, s bár a javulás némely tekintetben mérhető, valójában még mindig halvány az a gondolati elem tanácsi gazdálkodásban, amit így fogalmazhatunk meg: ha mulasztok, ha kés- lekedek, az nemcsak az én bajom, hanem másoknak is kemény főfájást okozok. S meglehet, egy-két esztendő múlva én kapom vissza ugyanezt a főfájást, azaz nekem is, másoknak is jót teszek, ha igyekszem. A koriyhai böl­csesség nyelvezetén megfogalmazottak valójában a kommunális fejlesztések — de nemcsak azok, hanem mindenfajta beruházás — legfőbb alapelvét mondják ki, azit, hogy itt sokszorosan keverednek okok és okoza­tok, s bárki eredője, de szenvedője is lehet azoknak! Napjainkban, amikor a társadalmi összérdekeltséget — mert az egyensúlyi helyzet javítását — szolgáló beru­házási megszorítások nem tarthatók rövid idejű, át­meneti jellemzőknek, a korábbiaknál is sokkal nagyobb jelentőséget kap az, miként gondolkoznak — s ennek nyomán: miként cselekszenek — a beruházók. A sokat emlegetett szervezés ha valahol, itt igazán források te­remtője, tágítója, növelője. Ehhez azonban nem elég annyit látni, hogy mennyi az a pénz, ami így vagy úgy lekötött. Azt is látni kell, a felhasználható forintokkal mi, hogyan történik, úgy történik-e, ahogyan a tervek­ben eredetileg szerepel, s nem lehetne-e jobban, rövi- debb úton eljutni a célhoz? Ha a helyi célhoz így fu­tunk el, akkor a közös célokhoz is közelebb kerülnek. M. O. V________________________________________________________________j hatnám jelentéseink azon ré­szeit is, melyekben a párt és a kormány által meghatározott, de azzal ellentétesen alakuló jelenségekre is felhívjuk a fi­gyelmet így tettük ezt a leg­utóbbi jelentésünkben is, ami­kor kiemeltük, hogy sok az olyan vállalat, ahol az átlag­bérek emelkedésénél mérsékel­tebben nőtt a termelékenység. 0 Befejezésül beszéljünk a statisztika társadalmi megítélé­séről. A közvélemény ugyanis hajlamos arra a sommás meg­állapításra, miszerint a sta­tisztika — finoman szólva — szépíti a valóságot? — Ez az egyik vélemény. Mások viszont úgy érzik, hogy a riegatívumok iránti és a problémaérzékelő készségünk fejlettebb, mint az eredmény- feltáró. Mi statisztikusok, köz­gazdászok a magunk módsze­reivel kívánjuk segíteni az eredmények és a hibák megis­merését is. így kívánunk részt venni az utóbbiak megszünte­tésében. A statisztika törekvé­se és gyakorlata mindig is az volt, hogy tárgyilagosan, fele­lősséggel tájékoztasson a tény­leges helyzetről és folyamatok­ról. Weyer Béla Egy rövid hét múlva, szep­tember 14-én nyílik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A fogyasztási cikkek sereg­szemléjére eddig csaknem 70 000 szakmai és egyéb belé­pőjegyet vásároltak elővétel­ben. A vásárnyitást követően szombat-vasárnaponként 42 jegypénztár áll majd a látogatók rend cikizésére. A főpénztárnál, amely napon­ta, reggel 9-től délután 3-ig tart nyitva, a vállalatok, in­tézmények és diákok jegyeit célszerű elővételben beszerez­ni. A vásár egyéni látogatói is korábban megvehetik jegyü­ket a fővárosban, a metró pénztárainál, ugyanis hétfőtől megkezdik a BNV jegyeinek árusítását. A nagyközönség változatlan áron, 15 forintért kapja a belépőjegyet. A vidéki látogatók ezúttal is igénybe vehetik a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményét. A cso­portos diákbelépő 5 forint. A közönség szeptember 23- ig naponta délelőtt 10 órától este 7 óráig tekintheti meg a vásárt. A Belkereskedelmi Minisz­térium az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériummal közösen nagyszabású bemuta­tót szervez a vásárváros 16- os és 17-es pavilonjában, ahol mintegy 1500 négyzetméteren — és 200 négyzetméteres sza­bad területen — huszonnégy hazai kereskedelmi és ipari vállalat, valamint öt külföld^ cég mutatja be azokat a géi pékét, eszközöket, technoiéi giákat — köztük sok-sok újdon­ságot — amelyek megkönnyítik a ház-: ban, a ház körül, a kertekben és a kisgazdaságokban az ezermesterek, a kertészkedők munkáját. A kiállításon a barkácsmoz- galom egyik védnöke, a KISZ is részt vesz, és ugyancsak látványosnak ígérkező ese­ményt szervez. A 16-os pavi­lonban bonyolítják le ugyani is a korábban meghirdetett ezermester vetélkedő bu­dapesti és Pest megyei döntőjét. A kiállítás időtartama alatt a megyei vetélkedőkön legjobb eredményt elért fiatalok folya­matosan nyilvános bemutató­kat tartanak a házban, a ház körül előforduló karbantartási és felújítási munkálatokból, azok szakmai fogásaiból több mint kétszáz modellt, divatos, könnyű cipőket mutatnak be. Bemutatnak továbbá sertés- box felsőrésszel készült bébi­cipőket sok színben, valamint kitűnő kopásállóságú poliure- tán fedésű bőrből készült sportcipőket és férfiszandálo­kat. Ml kerülhet így puskavégre? Fegyverek hefyeiP a kemisácSó ilsedet = Színes, hangulatos ünnepség I keretében ma délelőtt Tápió- E szelén, az Állami Pincegazda- E ság területén megnyitják az = idei Pest megyei őszi vadászati E idényt. A vadásztársaságok E tagjainak részvételével érdekes | programokra került sor: dél- = előtt vadászatot és koronglö- E vészetet rendeztek, délben pe- E dig az elejtett apróvadakból E tálaltak ebédet. Azok a Nimródok és Dia­nák, akik még a hatvanas évek végén vadásztak megyénkben, gazdag zsákmánnyal térhettek haza. Fácánok fészkeltek a mezőkön, nyúl zörrentette a bokrokat, fogoly rejtőzködött a cserjésekben, szalonka mo­tozott a fák közötit, víziszár­nyasok tanyáztak a folyó- és tópartok sűrűjében, s nemes rőtvadak lépteit őrizték az erdők. Gyakran eldörrentek a fegyverek, s puskavégre ke­rültek a különleges pecsenyé­nek való apró- és nagyva­dak. Rkkul az éíomány Ma már nincs így. Balázs Istvántól, a Pest megyei Ta­nács természetvédelmi, fa- és vízgazdálkodási csoportjának vezetőjétől hallottuk: apadó­félben van az értékes állo­mány. Az idei tavaszi számlá­láskor a múlt évinél 37 ezer­rel kevesebb fácánt becsültek, 12 ezerrel kevesebb foglyot és körülbelül 15 ezerrel kevesebb mezei nyulat találtak. Vízi­szárnyas, s a korábban ezen a tájon még honos muflon már csak mutatóba tűnt fel. Ha a számokat az 1969. évihez vi­szonyítjuk, jóval nagyobb ará­nyú csökkenés mutatkozik: 58 ezerrel kevesebb a fogoly, és 32 ezerrel kevesebb a nyúl! Fácánból akkoriban — mivel még nem terjedt el a tenyész­tési technológia — kisebb ál­lomány volt a mostaninál. Miután Pest megyében tra­díciói vannak a vadászatnak — 535 ezer hektáron 83 va­dásztársaság osztozik, s 4600- an hódolnak e kellemes és hasznos szenvedélynek —, a gyérülő létszám rendkívül ér­zékenyen érinti Nimród hí­veit. Egyrészt érzelmi szem­pontból. Melyik lelkes, hozzá­értő vadász viseli el könnyen, hogy szeme láttára fogyatko­zik a vad, romlanak genetikai tulajdonságai, s alig tehet el­lene valamit! Másrészt gazda­sági okok miatt. 83-ból 70 va­dásztársaság, úgynevezett tisz­ta apróvad-profilú, a megye déli és keleti területein gaz- , dálkodik, s anyagi biztonsá- | gukat, fönnmaradásukat a bel. és külföldön értékesített vad biztosítja. Nyilvánvalóan elke­seredve hallják, hogy Nyuga­ton például mezei nyűiért sok- sok dollárt fizetnének — ha volna elég belőle ... Színe és visszája Egyfelől tehát adott egy gyérülése ellenére is jelentős, természetadta vagyon, valuta­szerző, exportképes nemzeti kincs. A megye rendelkezik az apróvadgazdálkodáshoz szük­séges feltételekkel: hagyomá­nyokkal, szakértelemmel, op­timális éghajlati és talajviszo­nyokkal. íme a téma színe. Folytassuk a visszájával. Az iparszerű termelési mód, a monokultúrás .művelésű, nagy­üzemi táblaméretek kialakítá­sa, a gyors járású és nehéz testű gépek üzembe állítása, az urbanizáció térhódításával je­lentkező ártalmak sokasága veszélyezteti az értékes vadak életképességét. Nem beszélve a kiszórt növényvédő szerekről, mérgező, permetező anyagok­ról. Nyugodtan mondhatni: ma már puskák helyett a kemizá- ció tizedel. Balázs István elmondta, a vadak képtelenek akklimatizá- lódni a megváltozott körülmé­nyekhez. Az újfajta biológiai­élettani környezetben rosszul érzik magukat, önszaporító képességük — egyéb genetikai tulajdonságok mellett — gyöngébb lett. Néhány példa: a mezőgazdasági üzemekben nagyhatású vegyi anyagokkal irtják a gyomot, pusztítják a rovarkártevőket. Sajnos, ezzel az apróvadat is megfosztják megszokott. ízletes, természe­tes táplálékaitól, addigi válto­zatos étrendjétől. A fácánokat például fészkelési és nevelési időszakban zavarják a földe­ken dolgozó gépek. Márpedig az legszívesebben a megmű­velt kukoricásban, lucernás­ban költi ki fiókáit. Ha a gé­pek kezelőiből hiányzik a hu­mánum, széttapossák a fész­ket, vagy éppen a menekülés­re képtelen anyaállatot. Jogo­san érvelnek a termelőüze­mekben: nekünk dolgozni kell, nem fecsérelhetjük az időnket azzal, hogy minduntalan leug­rálunk a gépről, mert1 feltűnt néhány szárnyas. A megoldás egyszerű: létez­nek vadriasztó berendezések, praktikus jelzőcsengők, ame­lyek hallatán a vad magától , | áll odébb. S hogy ne kénysze­rüljenek megdézsmáilni a ter­mőföldet, megrágni a gyü­mölcsfák kérgét, széttúrni a megművelt táblákat, a mező- gazdasági üzemekben kiala­kíthatnak úgynevezett vad­földeket, amelyeket speciális takarmánynövényekkel vetnek be. Pótlás — mesterségesen Vadföldekre, megelőző in­tézkedésekre, termelőgazdasá­gok és vadásztársaságok szo­ros koordinációjára van bő­ven pozitív példa a megyében. Az ágazatért felelős szakem­berek megítélése szerint azon­ban sok helyütt föllelhetők még nemtörődömségből adó­dó, káros nézetek, előfordul­nak aktahizlaló perek, anyagi követelések mindkét fél részé­ről. A cél korántsem a viták elmérgesítése, ellenkezőleg: az okos megegyezés! Fölvetődik: ha a meglevő állomány megóvásáért min­denki megteszi, amit kell, ho­gyan pótolják az apadó vad­állományt? Balázs István szerint a vá­lasz egyértelmű: mestersége­sen. A fácántenyésztés tech­nológiáját már jó pár éve ki­dolgozták. Pest megyében 52 vadásztársaság foglalkozik ez­zel, s idén 71 ezer naposcsibét nevelnek. Ügy számítják, szak­szerű gondozás révén legalább 56 ezer 6—8 hetes fácán ke­rülhet majd ki a vadászme­zőkre. Országosan is egyedül­álló kuriózumot említett: a Felsőbabádi Állami Gazdaság vadgazdálkodási ágazata gesz­torságával idén 12 vadásztár­saságot tömörítő fácámte- nyésztő társulás alakult Pest megyében. Telepeiken 30—35 ezer naposcsibét gondoznak jelenleg, s mintegy 27 ezer 6— 8 hetes fácánra számítanak, összesen tehát a megyei fá­cánállomány ez évben 87 ezer­rel gyarapodik. A gazdaság vecsési telepén mesterséges fogolytenyésztéssel is próbál­koznak, idén egyelőre 3500 szárnyast .nevelnek. Meghök­kentő, hogy pillanatnyilag gyér érdeklődés, kereslet mu­tatkozik az állatok iránt. Természetesen a technika sem old meg mindent. Fonto­sabbak most a szubjektív ele­mek, vagyis a felelősség és sokoldalú összefogás a vad­állomány megmentéséért, fönntartásáért. Kahutek Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents