Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
%fátfap 1979. SZEPTEMBER S., SZOMBAT Valóság és lehetőség OKTATÁS, KÖZMŰVELŐDÉS CSOBÁNKÁN „A kis Svájc — így emlegetik Csobánkát az ide látogató turisták, és egy kissé így él a köztudatban is. Ez a megállapítás nemcsak azé^t helytálló, mert az Oszoly, Kevély és Csikóvár hegyei ölelik körbe a kicsiny falut, hcinem azért is, mert több nemzetiség, illetve népcsoport él itt együtt; a magyaron kívül szerbek, németek, szlovákok, cigányok, sőt akad még bolgár eredetű család is. A község határának nevei is ezt a soknemzetiségű életet tükrözik: Pojana, Haf land, Sumica, Rupe, Ziri bár...”, ezekkel a mondatokkal kezdi községe bemutatását a Szentendrei műsor áprilisi számában Baross Péter tanár, népművelési ügyvezető. Szerbek, szlovákok, németek A látványt itt valóban a közhelyszámba menő jelzővel, a festői kifejezéssel jellemezhetjük: magasba törő fehér mészkő sziklák alatt, lombok közül pillantjuk meg a falut, amely főterével, emelkedő utcácskáival a műitat őrzi. Határában azonban minden új nyaraló a változást jelzi: legalábbis azt, hogy egyre többen jönnek ide hét végére, a szabadság idejére, hogy Csobánka (a valamikor pásztorok, csobánok lakta terület) egyre nyitottabb kapukkal fordul a világ felé. De nemcsak ezért nyitott a község : azért is — és ez már nem feltétlenül előnyös —, mert dolgozó lakossága naponta Po- mázra, Szentendrére, Budaka- lászra, a fővárosi üzemekbe utazik. Helyben csak kevesen találnak munkát az iskolában, óvodában, a kereskedelemben, a tanácsi apparátusban. 1800-an élnek itt. A magyarok mellett hatvan szerb, körülbelül ugyanennyi szlovák, valamivel több német. Az eltérő — egymást kiegészítő hagyományok, művelődési igények sokrétű feladatot adnának a közművelődés helyi in- tézményeipek — ha lennének ilyenek. Mert a művelődési ház céljaira szolgáló épület nem felel meg a besorolás követelményeinek, nincs benne kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas helyiség, mert a könyvtár egy magánházban működik, mert a felújított filmszínházat a gyerekek lármája miatt a felnőttek nem szívesen látogatják. Így hát főforglalkozású közművelődési szakember sincs — Baross Péter tiszteletdíjasként végzi a népművelési ügyvezető feladatait, tiszteletdíjas a könyvtáros is. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? — Ha a szülőknek pedagógiai jellegű TIT-előadásokat tartunk, az iskolába vagy az óvodába hívjuk össze őket. Sajnos, jó néhányan három műszakban dolgoznak, így az előadásokra hol többen, hol kevesebben jönnek. A fiatalok — ifjúkommunisták, diákok — klubja is az iskolában működik, rendezi vitáit aktuális kérdéseikről. A felnőtteknek évi két-három alkalommal szabad pártnapot szervezünk — így summázza Baross Péter azt, ami Csobánka mai közművelődését jellemzi. Nyelvoktatás az iskolában A község nemzetiségi lakosai közül ma a szerbek őrzik leginkább hagyományaikat, használják anyanyelvűket. Ez azt jelenti, hogy az idősebb korosztályok mellett a fiatalokban is _él az igény az anyanyelvi művelődés iránt, hogy a helyi, pomázi, budakalászi, szentendrei bálák, búcsúk mellett akkor is összegyűlnek, ha egy- egy amyanyelven megtartott ismeretterjesztő előadásra várják őket. Ezeknek az előadásoknak egy részét Belos Péter tartja, a csobánkai iskola igazgatója, így nemcsak a felnőttek, hanem a legfiatalabbak anyanyelvi művelődését is figyelemmel kíséri. — Az iskolában minden nemzetiségi nyelvet oktathatnánk — mondja —, van hozzá pedagógusunk, a német nemzetiségi nyelvoktatást tavaly hatvannyolcán igényelték, ezt a nyelvet a huszonöt elsős közül most kilenc tanulja. A tanulók száma azonban, sajnos, nem éri el az osztálylétszámok felét, így a nemzetiségi nyelvet csatlakozó órákon oktathatjuk. A szerb-horvótot tanuló két gyerek átjár Pomáz- ra, ahol szintén a tanrendi órákon túl tanulhatta az anyanyelvet Munkánkat a Politikai Bizottság 1978 januári határozatának szellemében szeretnénk végezni, a nemzetiségi tannyelvű iskolák létrehozását azonban akadályozza az azonos nyelvet tanuló gyermekek kis létszáma. Ilyen iskola megteremtésére a megyében egyelőre csak Tökölön adottak a feltételek. A számszerű adatokat nézve tehát az eredmények még szerénynek tűnhetnek. Az anyanyelvi oktatás távlati lehetőségei azonban — ha arra gondolunk, hogy a folyamat az utóbbi tíz évben kezdődött el — biztatóak. Hiszen az iskolai órák mellett egyre többen gyakorolják a nyelvet a nyári olvasótáborokban is, és egyre többen jutnak hozzá az értékes délszláv, német, szlovák nyelvű irodalomhoz. Illetve: a szerb-horvát nyelvű könyvekhez nem is olyan könnyű hozzájutni. — A nyári leányfalui délszláv anyanyelvi olvasótábor résztvevőinek jutalomkönyveket vettünk — meséli Belos Péter. — Sajnos, igen nehezen és borsos áron jutottunk hozzájuk. Pedig a korszerű irodalommal való ellátás egyformán meghatározza az iskolások és a felnőttek anyanyelvi művelődését. Tudom, ez nem könnyű kérdés, talán az jelentené a megoldást, ha valamelyik vajdasági iskolával alakulhatna ki testvérkapcsolat. Témaajánlat a nemzetiségieknek Igen, az eddigi segitség mel-i lett szükség lenne a támogatás új formáira is. Az anyanyelvi^ Ismerkedés az új iskolával művelődés kérdésében azonban éppen ilyen fontos, hogy maguk a nemzetiségek, ezen belül is a délszáiv, német, szlovák értelmiségiek kezdeményezzenek. Belos Péter, aki a megyei TIT-szervezet nemzetiségi tagozata délszláv szekciójának vezetője is, egy listát tesz elém. Azoknak a fővárosi és Pest megyei szerb-horvát tanároknak, mérnököknek, kutatóknak a nevét tartalmazza, akik anyanyelvi előadások megtartására vállalkoznak. És a témákat is: pedagógiai, irodalmi, egészségügyi, aktuális kérdésekkel foglalkozó előadások címei sorakoznak egymás alatt. A listát a közeljövőben a megyei TIT-szervezet megküldi a délszlávok lakta települések közművelődési szakembereinek. Íme, egy újabb lépés, követendő kezdeményezés. A tárgyi feltételek ugyan ettől nem javulnak, de az igények, legalábbis reméljük, lassan növekednek. Egyszerre növekszik a kitekintés és a hagyományok megőrzésének lehetősége. No. és — térjünk vissza Csobán- kára — mi lesz a tárgyi feltételekkel? A volt művelődési ház nagytermét — mondják — tornateremmé alakítják át. így megoldódnak az iskola gondjai. Javulnak a közművelődés felételei is, mert egy klub- helyiséget is kialakítanak. Hogy kik használják majd? A nyugdíjasok már jelentkeztek; ott működhet az ifjúsági klub, az iskolások turistaszakköre, s igény mutatkozik egy cigányklub megszervezésére is. A lehetőségek tehát itt is biztatóak. P. Szabó Ernő */ > " 0 KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Tűzzománcok, grafikák, festmények Bakó Ilona iparművész tárlata a Pest megyei Művelődési Központban szeptember 15-ig tekinthető meg, Wahorn András grafikái ugyancsak Szentendrén láthatók szeptember végéig a Vajda Lajos Stúdió helyiségében. Lőrincz Vitus tűzzománcai Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban várják közönségüket szeptember 23-ig, Orosz László kiállítása ugyancsak szeptember 23-ig tart nyitva a nagy- bátonyi Bányász Művelődési Házban. Költészet — ruhákban elbeszélve Bakó Ilona textiljei1 az elsuhant időt ragadják meg. Zsákvászonnal a Jobbágypompát, feketébe hajló szürke bársonnyal Krúdy atmoszféráját, valami különös, ünnepi Ma- gány-t. Megrázó alkotása az Utolsó ruha. Radnóti reminiszcencia is lehetne, de annál általánosabb is. mely a fekete, fehér ellentétére épül, s mely mindannyiunk utolsó ruháját jelenti. Ehhez a sorozathoz társul az a már Vácott’ is megfigyelt jaroszlávi, erdélyi, uráli, minta. mely csipkékkel, flanellel kékfestő háziszőttessel szövetkezve korok és tájak összefonódását valósítja meg. Most is érdekesnek tűnnek a derecskéi karcagi, hajdúszofoosz- lói körbundák. Novotny Béla belsőépítész a külön megvilágított tüllel érzékeny ízléssel szolgálta ezúittal is a tárgyak egyedi értékeit, melyekről jól állapította meg a szentendrei tárlatot bevezető rádióriporter: költészet ruhákban elbeszélve. ' Wahorn András 109 rajza Amilyen izgalmasak rajzai, olyan szerény Wahorn András. Nem rajzban; lelküleitben. Háromezer éves fémfeldolgozó RESTAURÁLJÁK A KÉSŐ BRONZKORI LELETEKET Őszinte, amikor hangoztatja, sokat szükséges tanulnia, s abban is, hogy eszközeit még maradéktalanabbul kell alárendelni az emberi eszményeknek. Izgatja az elveszett humánum, melyet önzésünkkel elveszítünk, s melyet hiányok nélkül vissza kell szereznünk. Minden egyénnek a holnap közösségi társadalomért. Áttételesen erről az erőfeszítésről adnak információt a rajzok, mind a 109, pedig a címek rejtjelesek, de nem a vonalak, melyek a Tehénre támadó tigris-ben és az Elszakadt világok-ban is ezt az erőre kapó humanizációt jelölik, értelmezik. Tökéletes színkezelés A Foton élő Lőrincz Vitus 1964-ben kezdett el tűzzománccal kísérletezni a bonyhádi zo- máncgyánban, később Bécsben járt tanulmányúton. Sajátos módszerrel, sajátos eredményeket ért el. önálló kiállításon mutatkozott be Pécsett, Miskolcon, Vácott, Nagykörösön és Bécsben, a Galéria Románumban. művei részt vettek a limoges-i nemzetközi zománcbiennálén 1978-ban, különböző párizsi, tokiói, omszki tárlatokon. Az ikonos komolyságú figurák, gazdag vegetatív környezetből villannak elő a színkezelés és a rajz tökéletes biztonságával. Érett minden gesztusa, semmit nem bíz a véletlenre, a tűz alakító hatását előre megtervezi, felméri lehetőségeit. Ezzel a szemlélettel és technikával kelti életre a hegedűs lányt. Madonnát ékkövekkel, madarat, anyaságot, hárfázót, fuvolásokat. A háttér sok részletszépséggel gazdagodik — növényi, állati motívumokkal vagy egyéni stilizációval. A trecento rendje, bája. fegyelme, szűkszavúsága fejezi ki korszerű életünk ősi maradékaiit művészetében, az a trecento, melyet feltámaszt új szemléleti és technikai elemekkel. Orosz László új képei Az 1928-ban született festő most művekkel tért vissza szűkebb hazájába, Maconkára, Nagybátonyba. Kiállítása tekintélyes sikert aratott, s elsősorban azért, mert új sorozatát erről a tájról, az itt élő bányászokról, kányási aknáról, szénosztályozóról készítette. Nemcsak a felismerhető, hanem a tényleges valóság vált művészetté, maga a táj reinkarnálódott. Portréi különösen kedvesek, hiánytalanul visszaadják a modellek emberségét, szelíd komolyságát. A tárlaton több olyan képe is szerepel, amit a közelmúltban festett nagymarosi, visegrádi vedutákról. festői kiemelést igénylő részletekről. A még megmaradt falu festője — Maconka alkotója Orosz László, ahol született, ahova gyarapodva, gyarapítva —művekkel visszatért. Losonci Miklós A könyvkötőmesterség remekei Megnyílt Váci György huszonötödik kiállítása Értékes késő bronzkori leletre bukkantak a határren- dezési munkálatok közben a Szabolcs-Szatmár megyei Csaholó községben. A termelőszövetkezet dolgozóinak értesítése nyomán a helyszínre érkező szakemberek megállapították, hogy ezen a helyen körülbelül háromezer esztendővel ezelőtt jelentősebb fémfeldolgozó működött. Erre utalnak a késő bronzkorból származó leletek; fegyverek, ékszerek, valamint viseleti tárgyak és használati eszközök. A mintegy 30 darabból álló lelet a restaurálást követően a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Zsúfolásig megtelt tegnap délután a váci Madách Imre Művelődési Központ előcsarnoka. Több százan eljöttek, hogy részt vegyenek Váci György kétszeres aranydíjas helybeli könyvkötőmester jubileumi kiállításának a megnyitóján. Külömbusz hozta Kiskunhalas, a szülőváros küldöttségét. Végh Károly, a művelődési központ igazgatója köszöntötte a kiállítás vendégeit, majd Galambos Ferenc tanár, a váci helytörténeti kutatók doyenje elmondta, hogy az Napjaink krónikája SÓLYOM JÓZSEF LEGÚJABB KÖNYVÉRŐL Lassan „belakják” a pátyi gyerekek az új nyolctantermes iskolát. Szünetekben ismerkednek a szomszédos termekkel, a berendezéssel és sok nézője akad a folyosón rendezett népművészeti kiállításnak is. A SZERZŐ nevét már ismerik olvasóink a Népszabadságban megjelent írásairól. Mindig a valóság, a hétköznapok történetei izgatják; szenvedélyesen kutatja az igazságot, az emberek magatartásában, egyszerű és különleges életútjában azt a többletet, ami végső sörön így vagy úgy, de meghatározó. Azt írja: képtelenség kitalálni olyan helyzeteket, amelyeknél cifrábbat ne produkálna naponta az élet. De mikor, hol, milyen formán vagyunk a különféle, velünk és másokkal történt eseményekért — nem jogilag, hanem becsületérzésünk szerint — felelősek? Miképpen alakul a valóságban a felelősség önmagunkért és környezetünkben, mellettünk, velünk együtt dolgozó társainkért? E gondolatkör foglalkoztatja Sólyom Józsefet, aki mögött — ha jól emlékszem — már kilenc kötet könyv van, s aki mindegyik művében azt bogozza, hogy az ember miért az, ami, hogyan válik néha akaratlanul is a mindennapok hőseivé, miként tűnik ki vagy bukik el a munkában, a közéletben, az erkölcsi-emberi magatartásban. EMBERI ARCOKAT, lélektani pillanatokat ír le, vagy villant fel. Olyan emberekét, akik tettek valamit környezetükért, a közösségi életért, a szocialista társadalomért. Olyan emberek élete mozgatja meg a fantáziáját, akikben volt és van bátorság másnak lenni és mégis azonosulni környezetükkel. Nemcsak jó tollú újságíró, de kitűnő megfigyelő is, az élet bonyolult meseszövetének szálait úgy gombolyítja, hogy együttér- zünk és élünk riportalanyaival. Nem nagy dogok, amiket Sólyom József megírt, de igen fontosak. Egy részüket a Nép- szabadságban — amelynek főmunkatársa — már olvashattuk. így együtt azonban nagyon határozott arcélű író képét bontakoztatják ki előttünk. Könyve első részében azoknak az elszánt embereknek állít emléket, akik életüket tették fel erre a társadalomra, akik megszenvedtek a szocializmusért, s ott voltak az első sorokban, amikor dörgött a fegyver, vagy érvek csaptak össze. _A Történet a múltból hőse fiatal vasöntöként indult útjára, hogy megtalálja a mesebeli fehér cipót, és a munkásmozgalom küzdőterén találta magát. Ügy sodródott bele az eseményekbe, hogy nem is akarta, de amikor megismerte a nép igazi életét, elkötelezettséggel, becsületesen állt a jobb jövőért küzdők táborába, messzi hazájától, spanyol földön áldozta életét a szabadságért. Szülőfalujába, Dunaharasztiba már csak egy levéltöredék jutott el egyik harcostársa útján. i Persze, hősök nemcsak a frontokon születnek, hanem a munkahelyeken, a bányákban, a sötét tárnákban is, ahol á halál leselkedik, ahol a nehéz helyzetek teljes embert, bátor embereket kívánnak. Ilyen volt Piegl János is, aki a Zo- bák-aknai sújtólégrobbanáskor elsőnek szállt le, hogy megmentse a bent rekedt hét embert. Ilyen hősök Sólyom József írásainak szereplői, meg olyanok, mint a csepeli munkások. Mindig helytállnak, mindig lehet rájuk számítani, ugyanakkor húsból-vérből való emberek. FELELŐSSÉGGEL,, ez könyvének címe is. Nyomon követi az ország fejlődését, a jobbat akarás vezeti tollát, akár munkásokkal, akár tudósokkal, orvosokkal beszélget. Mindig a szocializmus, a társadalom közérzete érdekli, a holnap mibenléte. Napjaink krónikáját írva is a jövő rajzolódik ki előtte, ahogyan azt A holnap munkásai című, kötetének befejező írásában megfogalmazta; rajtunk, mai vezetőkön múlik, hogy milyenné formálódik a holnap munkásosztálya. Sólyom József elkötelezett író, ezt bizonyítja ez a kötete is, amelyet a Kossuth Könyvkiadó adott közre értő gondozásban. Gáli Sándor országos hírű kömyvkötőmes- ter Kiskunhalason, Szombathelyen, Kaposvárott, Nyíregyházán, Sárospatakon és más városokban már korábban, bemutatkozott. Az előcsarnokban és a bemutatóteremben fényképek, munkaeszközök és bekötött könyvek sora illusztrálja ennek az ősi mesterségnek a szépségét, értékét, az utolsó tabló pedig már a jövőt, az automata, nagy teljesítményű könyvikötőgépeket idézi. A váci műhely díszes, mintázott kötései megtalálhatók a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsánál, a Minisztertanácsnál, a magyar ENSZ-bi- zottságnál, a Magyar Tudományos Akadémián és sok helyütt másutt. Váci György restaurált már Corvinát, ős- nyomtatványt és lépést tartva a technikával, készített több mini könyvet is. Tanulók sokaságát nevelte és társadalmi munkásságáért számos kitüntetést kapott. A szülővárosból érkezett küldöttség üdvözletét Czakó Ferenc tolmácsolta, majd Váci György egy-egy remekbe készült vendégkönyvet nyújtott át Vác és Kiskunhalas vezetőinek. Papp Rezső • • Üzemi könyvterjesztés A munkahelyi könyvforgalom 1972-től napjainkig több mint kétszeresére nőtt. Ma már a családi házikönyvtárak gyarapítására vásárolt könyvmennyiség egyharmada a munkahelyi könyvterjesztők útján jut el az olvasókhoz. Az elmúlt évben összesen egymilliárd 825 millió forintot költöttek Magyarországon könyvekre, ebből 628 millió forint volt a munkahelyi könyvárusok forgalma. A terjesztő vállalatok feladata egyebek között, hogy kiemelten foglalkozzanak a munkahelyek jellegéből adó- dó szakkönyvellátással.
