Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

1979. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT Iskolaépítés — összefogással AZ ISKOLAHELYZET szá­mos problémát okozott az el­múlt években Szentendrén. Legutóbb 1978 őszén az MSZMP városi bizottsága is foglalkozott ezzel a kérdéssel és megnatarozta az erKovetae— zó időszak feladatait A vég­rehajtó bizottság megállapítot­ta: ©gyre gyarapszik az isko­lás korba jutó gyermekeik szá­nna. ugyanakkor ezt nem kö­veti kellőképpen az iskolák — tantermek, szükségtantermek •— számának növekedése. Meg­fogalmazódott az is, ez az aránytalanság már az elmúlt tanévben nehézségeket oko­zott. de ha nem sikerül a to­vábbi fejlesztéseket végrehaj­tani egy év múlva még kriti­kusabb! válhat a helyzet. A párt-végrehajtóbizottság akkor két lehetőséget vizsgáit meg. Felvetődött egy Forfa- iskola építésének terve, mely tudvalévőén viszonylag rövid idő alatt megvalósítható. Ugyanakkor adott volt már a Felszabadulás lakótelepen épülő 16 tantermes iskolaépí­tés. mely ha idén szeptember elsejére befejeződik, jórészt megoldja a gondokat. A város párt- és állami ve­zetése az utóbbi, nehezebb megoldás mellett döntött. Tisz­tában voltak azzal,, hogy egy ilyen építkezés nem fejezhető be a lakosság támogatása nél­kül. Mindezt alátámasztotta az építkezés eddigi lassú üte­me, néhány szakmunka terü­letén az alvállalkozói kapaci­tás hiánya. A városi pártbizottság első­ként a hiányzó alvállalkozói kapacitás megteremtésében se­gédkezett. Felkutatta a városi ipari üzemeiben rejlő tartalék­erőt, amely a munkák gyorsí­tását biztosította. Az igazi for­dulópontot az építkezésben az idei év márciusa jelentette, amikor a beruházó és kivite­lező vállalat igazgatói egyér­telműen vállalták az isikola át­adását az új tanév kezdetére. A városi pártbizottság pedig felajánlotta, hogy mozgósítja a szentendrei üzemek munká­sait. akik 4000 szakmunkaóra és 2500 segédmunkaóra társa­dalmi munkát teljesítenek. MA MÁR elmondhatjuk: mindenki állta a szavát. A pártbizottság felhívására üze­mek, szocialista brigádjai, a városbeli fiatalok és idősek is felajánlották támogatásukat. Ennek köszönhető, hogy össze­sen — az eddigi felmérések szerint — mintegy 13 ezer 500 órányi társadalmi munkával segítették az építkezést. Mind­ezt tették márciustól augusz­tus végéig, röpke 5 hónap alatt. Természetesen mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy egy ilyen nagyszabású — 43 millió forintba kerülő — lé­tesítményt nem lehet pusztán társadalmi munkával felépíte­ni. Ám, mint a példa igazolja, enélkül az önzetlen segítség nélkül, aligha készülhetett volna el az intézmény. így el­hárult az a veszély is, hogy a város gyermekei három mű­szakban 'tanuljanak. A társadalmi munka haté­konyságát. szervezettségét vizsgálva részletesen is ki kell emelni az üzemek segítségét. Még márciusban 1525 óra kő­művesmunkával négy tante­rem. egy zsibongó, egy tanári szoba és egy mellékhelyiség vakolását fejezték be, s ezzel megteremtették a lehetőséget a további gördülékeny építéshez. Ugyancsak a 2000 óra központi fűtésszerelői, vízvezetékszere­lői. 1240 óra asztalos és több mint 1000 óra festő-mázoló, vil­lanyszerelő és lakatos szak­munkával támogatták céljaink megvalósítását a dolgozók. A LELKESEDÉST igazolja, hogy a Móricz Zsigmond Gim­názium tanulóifjúsága nyári szünidejét megszakítva, taná­rai vezetésével, mintegy 5000 óra társadalmi munkát vál­lalt. Jelentős segítséget nyúj­tott még a szakmunkásképző intézet és a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola fiatalsága. Havass Imre a városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője H'sdfúraszfás laboratóriumban Modern műhelycsarnokok magasodnak az Építéstudomá­nyi Intézet szentendrei kísér­leti telepén. Kevesen gondol­ják, hogy szinte egyetlen híd, ház, építmény sem készülhet el addig, amíg a szakemberek a különféle elemek tartóssá­gát, szilárdságát alaposan át ne vizsgálnák. Az Építéstudo­mányi Intézet kísérleteinek, kutatásainak többségét immár több, mint 10 éve itt Szent­endrén vizsgálják a gyakorlat­ban a szakemberek. Kétmillió lengés — Rendkívül sokrétű a munkánk —■ mondja Sebők Mihály tmk-csoportvezető, az intézet pártalapszervezetének titkára. — Kétszázötvenen dolgoznak nálunk, kutatók és fizikai munkások. Ami a leg­vonzóbb, hogy úgyszólván minden kísérletünk más és más. Az emberek többsége már e kísérletekben is érzi munkájának gyakorlati hasz­nát. Impozáns épület az intézet tartószrkezeti laboratóriuma. A betonpadlót sűrűn egymás mellett áíiyuggaták, ez a kü­lönböző gépek, berendezések rögzítésére szolgál. — Munkánk egy részét az útpályákhoz épített hidak ge­rendáinak dinamikus és stati­kus vizsgálattal alkotják — mondja Pupán Ferenc műve­zető. — Terhelési, fárasztási és törési vizsgálatoknak vet­jük alá ezeket az elemeket, hogy megtudjuk: beválnak-e Becsülik a visegrádi boltost Az egyszemélyes pult mögött \m A visegrádi autóparkoló sar­kán faházban működik az Áiész bolt. Körülötte még most szezon vége felé is kirándulók, külföldi turisták láthatók, isz- száka hideg tejet, eszik a.fel­vágottat, a kolbászt, a kiflit. A boltban alig fémek el a vá­sárlók. Fiatal, szemüveges fér­fi, Károlykerti Frigyes áll a pult mögött Kilenc éve — Most nincs időm beszél­getni — mondja —, látja mi van itt. Jöjjön vissza délben, amikor ebédszünetet tartok. A bejárat előtt idősebb fér­fi, Kása Dénes magyarázza: — Jó üzlet ez, élelemből so­ha sincs hiány. Persze érti a szakmáját a boltosunk. Türel­mes, udvarias a vevőkkel. Ezért is segítem őt olykor. Nyugdíjas vagyok, itt lakom 100 méternyire. Ebédidő van, de a boltos még mindig dolgozik. — Nem szeretem az embe­rek orra előtt becsapni az aj­tót — szólal meg —, köteles­ségem mindenkit kiszolgálni. Ilyenkor a nyári szezon idején sokszor árusítással telik az ebédidőm. Este, mire hazain­dulok Budakalászra, nem mon­dom, eléggé elfáradok. Beálltam kereskedőnek — Szereti a szakmáját? — Mindig vonzott ez a pálya. Először ugyan más szakmát tanultam ki. Beiratkoztam fi­nommechanikai műszerész ta­nulónak. Nem sokáig dolgoz­tam azonban a gyárban, ha­marosan beálltam kereskedő­tanulónak. Egy óbudai közért­ben dolgoztam. Szeretem az embereket, jólesik örömöt sze­rezni nekik. Ide kilenc éve jöttem boltvezetőnek. Egyedül dolgozom, ketten nem is fél­nénk a pult mögé. Egy évvel ezelőtt ígéretet kaptam: új, na. gyobb boltot épít az Áfész. Addig viszont helyt kell áll- nom. Jó érzés,- hogy a helybe­liek segítenek. Főkén}, ha meg­jön a sör, a kenyér vagy na­gyobb mennyiségű áru érke­zik. Ügy érzem: szeretnek, megbecsülnek. — Sokan vásárolnak nálam. Júniusban elértem a 210 ezer forintos forgalmat, a júliust 200 ezerrel zártam. Ma például több mint 2 mázsa kenyeret, 150 liter tejet és nem is tu­dom, mennyi felvágottat ad­tam el. Ebédszünetben is Idős, fehérhajú asszony nyit az üzletbe. — Biztosan hozzám jött — mondja a boltvezető. — Gyak­ran elfelejti, mikor van ebéd­szünet A boltos máris siet kiszol­gálni. Ezután az üzletbe invi­tál. — Tessék megnézni — mondja —, van itt minden: kenyér, tej, háromféle „fel vá­gott, konzerv. Csakhát kicsi az eladótér. A raktár is csupán 30 négyzetméteres. Amikor 1970-ben idekerültem, azt mondták: hatvanezer forint évi forgalomra számíthatok. Ta­valy 1 millió 400 ezer forint volt az éves forgalom, idén leg­alább 100 ezer forinttal több lesz. Elkelne már az újabb, a tágasabb épület. A munkaidő lassan a vége felé jár. A boltvezető nyugdí­jas segítőjével összeszedi az üz­let körül szétszórt tejeszacs­kókat, papírdarabokat, össze- söpri az ételmaradékokat, ki­hordja az üres üvegekkel teli műanyag ládákat Útban a buszmegálló felé, Horváth László visegrádi üdü­lőgondnok szólít meg. — Lá­tom a boltosunkkal beszélge­tett. Megbízható, jó kereskedő.- Persze nem túl nagy az üzle­te. Igaz, Visegrádon más gon­dok is akadnak: nincs zöldsé­gesbolt. Zöldségféléért egy­előre más községbe kell jár­nunk. R. L. A helybelieket és a turis:Aliat egyaránt vonzza az udvarias kiszolgálás »1 jó áruellátás, valóban a gyakorlatban, ösz- szeszereltünk már műhelyünk­ben komplett hidat is, melyet fárasztási vizsgálatunk során mintegy 2—3 millió lengésnek tettünk ki. Elvégeztük a közeli Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szentáb csöveinek éltörési és egyéb ivóvízcsövek statikus vizsgálatait is. — Felelősségteljes volt a Paksi Atomerőmű főtartó ele­meinek terhelési vizsgálata is. Jelenleg az Országos Köolaj- és Gázipari Tröszt mérőkúz csöveit vizsgáljuk. E csöveket, melyeket az olajkutak fúrásá­nál használnak, mi mérjük be. Már készülünk egy újabb megbízatásunk teljesítésére is. Kétszintes panelház egy ré­szét építjük fel itt a . műhe- lyünkoen, s mechanikai vizs­gálatoknak vetjük alá. Olyan körülményeket tudunk terem­teni, amelyek az egyes eleme­ket majd használatuk közben is érik. Az Építéstudományi intézet szentendrei kísérleti telepe szinte egyedülálló a KGST- országok között. Műszaki fel­szereltsége elsőrangú, s ez olyan vizsgálatokat is lehető­vé tesz, melyeknek rendkívül gyors a gyakorlati haszna. Hőérlelő kamra — Valóban így van — szólód meg dr. Buday Tibor tudomá­nyos főmunkatárs, a beton­technológiái laboratórium ve­zetője. — Újabban előtérbe került az anyagtakarékosság. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumtól olyan megbízást is kaptunk, hogy vizsgáljuk meg az egyes be­tonfajták, elemek összetéte­lét. Kiderült: akad olyan vas­beton gyártmány, amelyben a vashuzalok kétharmad részé­re van csak szükség. Részben alapanyagok összetételével, részben pedig technológiai fo­lyamatokkal kísérletezünk. Ellenőriztük például a Paksi Atomerőmű sugárvédö beton­ját. Vizsgáljuk a beton fagy- állóságát, segítünk a vállala­toknak betonszilárdsági adat­tár kialakításával. Figyeljük ugyanis a beton szilárdságát, s a vállalatok így ellenőrizhe­tik: munkájuk mely területén kell javítaniuk. — NDK-megrendelésre hő­érlelő kamrát készítettünk. Ez arra hivatott, hogy kikísérle­tezzük a betonszilárdulás gyorsításának lehetőségét. Lé­nyegében olyan technológiai részfolyamat kialakításáról van szó, amely az egész pa­nelgyártást meggyorsíthatja. Hasonlóak a feladatai a kí­sérleti gépek üzemének. Sza- lay Attila tagozatvezető egy érdekes gépkísérletükről be­szél: — Korábban a házgyáróik­ban rendkívül zajos volt a be­tontömörítési eljárás. Orvosi vizsgálatok is igazolták, hogy a zaj egyes munkásoknál hal­láscsökkenéshez, illetve -rom­láshoz vezet. Szovjet. megren­delésre vibropadot készítet­tünk, amelynek használatával minimálisra csökken a zajárta­lom. Részlegünkben egyébként betontechnológiái, faipari és gépekkel kapcsolatos kísérle­tekkel foglalkozunk. Hozzánk tartozik a könnyűszerkezetes építést kutató laboratórium. Szendvicspanelek Ez utóbbi munkájának egyes területeit ismertette Nagy Béla, a laboratórium ve­zetője: — Az előzményekhez hozzá­tartozik, hogy a fővárosban elavultak a nyilvános mellék- helyiségek. Megbízatást kap­tunk, kísérletezzünk ki olyan technológiát, amellyel egysze­rűsíthető az épületek gyártása, így azokat kisebb üzem, vagy Sugárvédő betontól a napelemig szövetkezet is előállíthatja. Először egy műanyag burko­latú épületet terveztünk meg, de bebizonyosodott: funkció­jának megfelel ugyan, a ki­sebb üzemek azonban nincse­nek felkészülve a gyártására. Végül az úgynevezett szend­vicspaneles mód mellett dön­töttünk. Két alumíniumlemez közé poliureíán keményhabot juttatunk, s az így kialakítót i lemezeket acélvázra építjük. Ez jó hő- és hangszigetelést biztosít, ezenkívül csökken a beépített acél mennyisége is. Hasonló szerkezetet szállítot­tunk a kékesi tévétoronyhoz. ahol a műszerek megvédése volt a cél. — Folytatunk másfajta kí­sérleteket is. Foglalkozunk a napenergia hasznosításának lehetőségével. Felépítettünk telepünkön egy házat, mely­nek melegvíz-szolgáltatását napenergiával oldottuk meg. Közbevetném, hogy hasonló konstrukciókat jó eredmény­nyel működtetnek az NSZK- ban és Svájcban a gyakorlat­ban is. A mi berendezéseink­kel egy családi ház négyszáz literes bojleré délfelé már 80 —83 fokosra fűthető fel — napenergiával. Amint a példákból is kide­rül, az ÉTI kutatásainak és vizsgálatainak legtöbbször ha­mar megvan a gyakorlati haszna. Többek között ezt és a dolgozók jó munkáját ismer­ték el azzal is, hogy négyszer kapták meg a Kiváló intézet címet. Lakossági szolgáltatás a PEFÉM-nél Reklámtáblák Ki-ki maga a megmondha­tója, hányszor idegeskedett, mert csöpög a csap, zárlatos a villany, elromlott a tévé, s a várva várt szakember, a sze­relő csak nem érkezik meg. Nemegyszer az a válasz a hí­vásra: ezer a megrendelés, a meghibásodás, a munkaerő vi­szont kevés, s előbb lelni fe­hér hollóra, mint új szakem­berre. Summa-summárum, a szolgáltatás egy-egy területén inkább vonakodást, ódzkodást, mintsem készséget tapaszta­lunk. Éppen ezért örvendetes, hogy vannak olyan Szolgálta­tó üzemek, amelyek nemhogy vonakodnának a megrendelé­sek felvételétől, hanem min­den erejükkel igyekszenek fel­kelteni maguk iránt a figyel­met. Mert a józan városlakó, miért is gondolná például, hogy pont a Pest megyei Fém­ipari Vállalat foglalkozik la­kossági szolgáltatással. Szá­moltak azonban ezzel bizo­nyosan a vállalat vezetői is, s a szentendrei belső körút men­ti szolgáltatóüzemük falára esztétikus reklámtáblákat sze­reltettek fel. Ezeken feliratok hirdetik azokat, a szolgáltatá­si munkákat, amelyeket a PE- FÉM vállal. így hát, aki vé­gighalad a belső körúton akarva-akaratlan elolvassa a feliratokat. Valahogyan így képzeljük el a jó reklámot. Hangverseny Szép, tartalmas zenei ese­ményre számíthatnak a szent­endreiek. Szeptember 26-án este 7 órai .kezdettel a városi kamarazenekar ad műsort, összeállításukban szerepel Rameau: Táncszvitje. Bach: IV. Brandenburgi versenye, Telemann: D-dur trombitaver­senye, Sugár Rezső: Etűdjei és Farkas Ferenc: Partia all’ Un- garescaje. A műsorban közre­működik Bánk Zsuzsanna he­gedűn, Abaffy Katalin fuvolán és Kovács György trombitán. Vezényel Fenyő Gábor. Október közepére ígérik Jól halad a belső körút építése. A tervek szerint a már elkészült szakasz után a teljes körutat október közepén nyit­ják meg a forgalom előtt. A határidő betartását a helybeli vállalatok nyújtott műszakok szervezésével segítik. Jövő decemberre elkészül Crossbar — külföldre is Gyakran mondogatják a szentendrei lokálpatrióták: kö­zelebb van a fővároshoz Sze­ged, mint a mi városunk. Ha a telefonhívások gyorsaságát tekintjük, igazuk van. Olykor egy napig is eltart, míg a reg­geli hívásra délután végre be­jelentkezik Szentendre. E gon­dokat tartották szem előtt a posta és a város vezetői, ami­kor hozzáfogtak a telefonhá­lózat felújításának szervezésé­hez. Már a munkálatok kez­detén kiderült; sok gonddal kell megküzdeniük. Szentend­re telefonközpontja ugyanis még az 1940-es évek előtt épült, rendkívül korszerűtlen és elavult. A munkálatok már meg is kezdődtek. A HÉV végállo­másához közel, a' belső körút mentén épül majd fel az új központ, mely építési munká­latainak legkésőbb 1980. június 30-ig kell befejeződnie. Ekkor kezdi el a szerelési munkákat a BHG, mely a tervek szerint még 1980 decemberében befe­jezi azokat. Nézzük mi várható az új telefonközpont elkészülte után! Először is a mostani 600 állo­más helyett, mintegy kétezer áll majd a lakosság, illetőleg a városi üzemek és intézmé­nyek rendelkezésére. Szent­endre bekapcsolódik nemcsak a belföldi, hanem a nemzetkö­zi távhívórendvzerébe is. Így nem is olyan beláthatatlan időn belül, percek alatt hívhatják a helybeliek nemcsak a fővá­ros, hanem az ország és a kül­hon távolabbi településeit is. Az oldalt írta: Virág Ferenc Foto: Bozsán Péter

Next

/
Thumbnails
Contents