Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-05 / 207. szám

1979. SZEPTEMBER 5., SZERDA Komplex fejlesztés A búzatermesztők teendői A búzatermesztés az el múlt években dinamikusan fejlődött, ami azonban nem jélenti azt, hogy a gazdasá­gokban, illetve a termelőket kiszolgáló-ellátó ipari és tu­dományos hálózatban nincse­nek további fontos tenni­valók. Az idei esztendő, amely kedvezőtlen időjárása miatt különösen élesen vetet­te fel a termesztés-technológia hiányosságait, arra figyelmez­tet: a termesztés egész körét komplex módon kell fej­leszteni — ez derül ki az MTA nö­vénytermesztési titkársága, az Országos Mezőgazdasági Faj­taminősítő Tanács és az Or­szágos Búzatermesztési Ta­nácskozás értékeléséből, amelyben a további teendő­ket is összegezték. A termesztett fajták érési csoportok szerinti aránya or­szágosan megfelelő volt, vi­szont a búza agrotechniká­jában főként a talajművelés­nél lemaradás tapasztalható. Ezért az üzemeknek a szocialista munkaverseny fejlesztésével, ösztönző bérezéssel el kell érniük, hogy a jelenleg rendelkezésre álló géppark­kal a korábbinál jobban — a föld nedvességtartalmát le­hetőleg megőrizve — készít­sék elő a talajt a vetésre. Ennek időpontját úgy kell megválasztani, hogy a termő- terület döntő részén október 20-ig földbe kerüljön a mag. Több millió ember otthona íkést tarlóit az arsjággyűlés építési és közlekedési bizottsága Ha megvalósulnak a terve­zők elképzelései, a második 15 éves lakásépítési program­ban megjelölt, 130 kiemelt te­lepülésén 850 ezer lakás ké­szül el, amelyben 2 600 000 ember találhat új otthont. Az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága keddi ülésén e 130 településnek te­rületkiválasztási javaslatait értékelte. Abrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter az ülésen beszámolt arról, hogy e minden korábbit meghaladó új program meg­valósítása az ország váro­sainak és kiemelt települé­seinek alapvető átalakulásá­val jár, az új otthonokat ugyanis döntő többségben a városokban és a fokozatosan várossá váló településeken építik. A miniszter utalt arra, hogy mind szélesebb körben al­kalmazzák a nagyüzemi épí­tésre alkalmas, korszerű tech­nológiákat, amelyek nagy, összefüggő — néha városrész nagyságú — építési területek egyidejű, gondos előkészítését és folyamatos beépítését igénylik. A lakásépítést és a komp­lex településfejlesztést ma már összetartozó folya­matnak kell tekinteni, amelynek során a lakókörnye­zet korszerű átalakítását, az ellátás — a közművesítés, a közlekedés, a szolgáltatások — egyidejű fejlesztését is meg kell oldani. A bizottsági ülésen szó volt arról is, hogy a 130 településen a tömeges la­kásépítés területigénye mint­egy 158 négyzetkilométer, s ennek mintegy 60 százaléka a beépített, úgynevezett sza- nálásos terület, a tervezők kereken 300 ezer lakás meg­szűnésével számolnak. A ki­választott területeken 1100 kilométer új utat, 1400 kilo­méter vízvezetéket, több mint ezer kilométer szennyvízcsa­tornát. 300 kilométer gázve­zetéket és mintegy 5400 kilo­méter elektromos légvezeté­ket és kábelt kell létesíteni. A képviselők kérdéseire Áb­rahám Kálmán elmondta, hogy a tervezésnek és az építőiparnak jobban alkalmaz­kodnia kell a lakosság igé­nyeihez, a családok összetéte­léhez. Jelenleg a statisztikai adatok alapján egy szobára 1,6 lakos jut, s ez az aránv 1990-ig 1,1-re csökken. Ezzel megközelítik, azt az ideális ál­lapotot, hogy nagyjából minden csa­ládtagnak külön helyiség jusson egy-egy lakásban. A bizottság tagjai a továb­biakban a családi házak mé­reteihez jobban alkalmazkodó telekgazdái kodást javasoltak, s felhívták a figyelmet arra is, hogy sok anyagot, energiát emésztenek fel a gyakran ki­vagyiságból épített, a szom­szédokat túllicitáló extrakerí­tések. Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülé­se — amelyen részt vett Bu­da Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhe­lyettese és Pongrác Pál Bu­dapest főépítésze — az elnök­lő Gyarmati János zárszavá­val ért véget SZÉP és mégis- hálátlan 'a népi ellenőrök tevékenysége. S bár lassacskán mégis na­gyot fordult társadalmi elis­merésük, megnőtt tekintélyük, gyakran halljuk saját szájuk­ból is ezt a közhelyízű meg­állapítást. Mégis megyeszerte több ezren vállalják, hogy munkájuk mellett, a társada­lom érdekeit képviselve részt vesznek egy-egy gyár, üzem, termelőszövetkezet gazdálko­dásának milyenségét vagy egy társadalmi jelenség gyökereit kutató vizsgálatban. Ezt az elkötelezettséget hallják a gödöllői járásban tényekedő aktivisták is. A gö­döllői városi járási népi ellen­őrzési bizottság saját tervezé­sű, avagy a megyei és orszá­gos elképzelésekhez igazodó vizsgálataival meghatározó szerepet játszik a járás és a város életében egyaránt. Vajon milyen eredménnyel, milyen feltételek mellett tud­nak folyamatosan a köz ja­váért munkálkodni? A me­gyei NEB legutóbbi ülésén Kormos Zoltán, a gödöllői NEB elnöke vonta meg csak­nem háromesztendős munká­juk mérlegét. Kétszázhúsz népi ellenőr várja, hogy rendszeresen be­kapcsolódjon a vizsgálatokba, szakmai ismereteit, tapaszta­latait ily módon is kamatoz­tathassa. Az utóbbi években csökkent a fizikai dolgozók és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a népi el­lenőrök között, s kevés a fia­tal is. Nemcsak e helyzet job­bítása okoz gondot, hanem az is, hogy nem mindig tudják az elvárt mértékben foglal­koztatni, egy-egy vizsgálatba bekapcsolni aktivistáikat. Pe­dig alapvetően fontos lenne, hogy ne csak papíron, hanem ténylegesen is népi ellenőr váljon azokból, akik az ered­ményes munkavégzés remé­nyében vállalkoztak e fel­adatra. Megszoktuk már örökké időzavarral küzdő világunk­ban, hogy a statisztikában az egy-egy vizsgálatra, felmé­résre fordított minél kisebb időnek van becsülete. Nos, a gödöllőiek eleget tesznek en­nek a kívánalomnak, tavaly aípJ^SUettSíi \.f$$hém 'íhindij bizonyult elegendőnek. Éppel ezért, az alaposabb, a legrej tettebb gondokat is feltáró munkálkodás érdekében a jö­vőben kevésbé takarékoskod­nak az idővel. Könnyű belát­ni, hogy a hosszabb, de rész­letesebb vizsgálódás nyomán felvetődő javallatokat, ötlete­ket az érintettek is jobban tudják majd hasznosítani. ÜGY TŰNIK ugyanis, hogy a város és a járás mind job­ban igényli a népi ellenőrök segítségét, szívesen fogadja el javaslataikat. Évről évre. szá­mos panasszal, közérdekű be­jelentéssel foglalkoznak, a nemegyszer névtelen levélben jelzett problémáknak is ala­posan utána járnak. Megállapításaikat nem tart­ják titokban, sőt számtalan módját találták meg annak, hogy a más kárán tanul az okos mondást érvényesítve az egyik helyen tapasztaltakat másutt is hasznosíthassák. A vizsgálatok után, de még a jegyzőkönyvek elkészítése előtt az érintett gazdasági és tömegszervezeti vezetőkkel megismertetik a legfontosabb pozitív, vagy éppen negatív tapasztalatokat. Nemegyszer az üzemi pártszerveztek tag­gyűléseiken is beszámolnak munkájukról, a vizsgálatok eredményéről. A földvédelem és a meliorációs tevékenység helyzetével vagy a közterület- használattal foglalkozó vizs­gálataik nyomán a gödöllői járási hivatal körlevélben hívta fel az érintettek figyel­mét, a tankötelezettségről szó­ló törvény végrehajtásának tapasztalatait a járás és a vá­ros egészségügyi szakemberei éppúgy megvitatták, miként a pedagógusok. VAN TEHAT HITELÜK a népi ellenőröknek, s a már kivívott elismerést tovább nö­veli, hogy utóvizsgálatokkal is igyekeznek meggyőződni ar­ról, mennyire volt foganatja korábbi javaslataiknak, ész­revételeiknek. Hosszabb-rövi- debb idő elteltével visszatér­nek az adott helyekre, felmé­rik, mi változott, s miként segítőszándékú közreműködé­sük nyomán. Az utóbbi években módsze alig több mint négy napot I reit tekintve sokat változott a töltött el vizsgálattal egy-egy ! népi ellenőri munka. Nem véletlen, hogy az, évtizedek! óta tevékenykedő aktivistákat is gyakran győzködni, formál­ni kell éppúgy, miként a vizsgált gazdasági egységek, intézmények vezetőinek szem­léletét. A népi ellenőrzési bi­zottság megnövekedett szere­pét bizonyítja, hogy a párt-és KlSZ-szervezetekhez hason­lóan. beszámoltathatják a gaz­dasági vezetőket egy-egy gyár, üzem, tsz tevékenységéről. Élnek is ezzel a lehetőséggel. Az év első felében két költ­ségvetési üzem, az elkövet­kező hónapokban két vadász- társaság beszámolóját vitatják majd meg. AKAD AZONBAN még ja­vítani, finomítani való a gö­döllői népi ellenőrök munká­jában is. Még eredményeseb­ben tevékenykedhetnének, a Hazafias Népfront városi bi­zottságával, ha közreműködé­sükkel mind több fiatalt tud­nának megnyerni a népi el­lenőrzésnek, s a mozgalom céljait, a vizsgálatok tényeit mind szélesebb körben ismer­tetnék. Ha mindezeknek ele­get tesznek, nemcsak a gödöl­lői járásban, hanem mind több helyen fogadják majd jószándékú segítőtársként a népi ellenőröket, akiknek hasznos megállapításait ered­ménnyel kamatoztathatják. Gáspár Mária Tégláik eljutnak Bajától Miskohig ^pfEmberi kéz nem érinti Akik már nem ismerik a hagyományos! kocsikra. Furcsa érzés fogja el a szemlélődét: olyan mérté­kű az automatizálás, mintha láthatatlan szellemkezek irá­nyítanának. — Először bizony nekünk is furcsa volt, de aztán meg­szoktuk — mondja Ducsari Lászluné, a szárazpult kezelő­je. — Mint ahogy a három műszakot is. Pestre jártunk dolgozni a férjemmel együtt, folyton csak úton voltunk. Hű, de örültünk, hogy gyár épül a faiunkban! Jöttem én már a legelsők között, sokan akar­tuk, hogy mielőbb elkészül­jön. A íerjsm is téglás, a tar­gonca-javítók csoportvezetője, biz egyikünk sem bánta meg. Hol kereshetnék nő létemre négy és fél ezer forintot? Igaz, mi nem a tervet nézzük. Any- nyi téglát csinálunk, ameny- nyit csak lehet. Tudjuk, kell, még így is kevés. Talán nem hiszi, de a pénz nem minden. Itt jó a hangulat is, minden­ki szívesen jár be. Még éj­jelre is. Megbecsülnek ben­nünket a főnökök. > Na, szóval szeretjük, amit csinálunk. Nagyon jó érzés látni a saját téglánkat. És megismerjük ám messziről. Hatvanfokos hőségben — Üzemünkben — miután ezek iránt tapasztaljuk a legnagyobb igényt — most fcet tósméretű soklyukú tégla készül — kísér tovább Bujdo­só Tamás. — Ezekből egy ko­csira 693 fér el, s hidraulikus tolópad emeli be a szárítóba. Itt három alagútban egyszer­re 167 ezer téglát száríthatunk — földgázzal —, a szárítási idő 30—32 óra. Ha meggondol­juk, hogy a hagyományos tég­lagyártásnál hetekig száradt a tégla?! A hőség igen nagy. Meg-: aéízük .Jtóraétj'RS Ahol ál­lunk, éppen hatvan fokot mu­tat. A technológiának megfe­lelően ugyanis a kamrában nem mindenütt azonos a hő­mérséklet. — A mienkhez hasonló kor­szerű téglagyár kevés van az országban. Emberi kéz nem érinti a téglát. Figyelje csak! Nálunk még a legnehezebb fizikai munka is gépesített: a kemence-kocsikat sem kézzel rakjuk. A két kör bezárult: a ke- mencekocsi-rakó berendezés az összekötő kapocs a nyers­gyártás és az égetés között. A gép a minőségi ellenőr szere­pét is betölti: törött téglát a markolók nem képesek meg­fogni. A berendezés ugyan egymagában 300 ezer dollár­ba került, ám a befektetés megtérül. Egy műszakban négy háromszobás családi ház­hoz elegendő téglát készít ti­zenkét ember. Az egy főre ju­tó termelési érték eléri idén a 600 ezer forintot. A fcki végén is halk... Különös érzés kemence te­tején sétálni. De ne gondol­junk valamiféle általában is­mert kemencére. Ez egészen más: egy 134 méter hosszú és hat méter széles alagútke- mence; hasznos égő tér magas­Óriás lencsék A Tanért 1. sz. mechanikai gyár­egységében opti­kai alkatrészeket is gyártanak. Az optikai műhely termékei három­szoros-nyolcszoros nagyítást adnak; optikaipad-alkat- részek, valamint kondenzorlcncsék színházi reflekto­rokhoz 120, 160, 189 mm-es átmé­rővel. Ezekből a termékekből eb­ben az évben mintegy 30 ezer darab készül. Oláh Tibor felvétele sága megközelíti a két méi tart. — Nézzen csak le! — invl­tál egy kis kémlelónyíláshoz a műszaxi vezető. — 940—950 fokon égetjük a téglát. A hozzáártok, s ebben segít a gyakorlat is, a láng színéből megállapítják, jó minőségű lesz-e a termék. Bármi, a legcsekélyebb rendellenesség fellép, azonnal felbúg a vész­jelző. Olyan erősen, hogy még a falu túlsó végén is hallani. Ilyenkor automatikusan va­lamennyi égő elalszik, s a műszerközpontban csak akkor indítható újra az égetés, ha megszüntettük a hibát előidéző okot. Egy műszakban három em­ber dolgozik mindössze a kemence-csarnokban: egy la­katos, egy villanyszerelő és a kemencekezelő. Utóbbi ezúttal Péter József. — Pesti fiú vagyok, ott is születtem. A téglához kőmű­vesként volt ugyan közöm, azt viszont nem gondoltam, hogy valaha magam is megismer­kedem a gyártásával. Hogy hogy kerültem ide? Mindig tetszett a vidéki élet. Amikor három éve ideköltöztünk, nem reméltem, hogy helyben találok munkát. Pestre vagy Vácra akartam bejárni. Nyol­cadikként léptem be ide, hozzáláttunk a gyárépítéshez. A jelenlegi létszámunk is főként az első építőkből 'te­vődik össze. Alig van fluktuá­ció. inkább sorban állnak, hogy bekerülhessenek. Így legalább megnézhetik a veze­tők. kiket vegyenek föl. Vállalták: többet és jót Szavait megerősíti Tóth Je­nő gyárvezető. — Jó kollektíva kovácso'ó- dott össze, talán az is hozzá­járult ehhez,...hogy mindössze J.UI-*n; .vagyunk. íSzerene&énk vdlt, :mert a régiíajta' téglar- gyércást senki sem isméi te, így az új technológiát kellett csak elsajátítani. Az emberek becsületesek és szorgalmasak, számíthatunk rájuk. Nem volt például egyetlen igazolatlan hiányzás sem az idén. És a közösségi szemléletet is sike­rült- elmélyíteni. Egy példával is igazolhatom. 1979. évi ere­deti tervünkben 60 millió kis­méretű tégla szerepel. Mun­kásgyűlésen javasolták, hogy a XII. kongresszus tiszteleté­re gyártsunk 5 millióval töb­bet. Egy gyártósorral sehol a világon ennyi téglát nem ké­szítenek, mint nálunk. A többlet termelés önma­gában is jelentős. Ám szá­mítsuk hozzá, hogy egyúttal nagy mennyiségű energiataka­rékosságot is vállaltak az őr- bottyániak. Bár 65 millió tég­lát gyártanak, a tavalyihoz képest négy százalékkal csök­kentik a fajlagos energiafel­használást. S ami ugyancsak említésre méltó: . terven fe­lül újabb kommunista műsza­kot is szerveznék. A meny- nyiség azonban nem mehet a minőség rovására. Három szá­zalék alá szorítják a gyári se- lejtet és az első osztályú tégla aránya 98 százalék fölött lesz. Szabad ég alatt tárolják a téglát Örbottyánban is. Pon­tosabban, szinte azonnal út­nak indítják, amit megter­melnek. — A szállítás-rakodás is teljesen gépesített, a termék negyven százalékát saját esz­közeinkkel szállítjuk ki — magyarázza a gyárvezető. — így nagy távolságokra — Ba­jától—Miskolclg — eljuttatjuk a téglánkat. Tavaly vásárol­tunk öt Rába 831-es teher­gépkocsit — magunk újítottuk fel őket —, valamennyire egy kisebb vagonnyi tégla is fel­fér. Ezer téglát tudja meny­nyiért rakunk föl a magán­építőknek a kocsikra? 46 fo­rintért. Ezzel a szolgáltatás­sal is szeretnénk a lakosságot segíteni. Hosszú a várakozó, üres gépkocsisor. Pedig a for­galom nagy. vagy féltucat te­herautót pakolnak egyszerre. Hogy azután friss-piros ter­hükkel óvat"í-’assan kigördül­jenek a gyárk-’n'io. Dodó Györgyi Jő szándékú segítőtársként Népi ellenőrök a güdottéi §áráskan Neves művészek is hordják innen az agyagot, azt hi­szem ez igazán a jó minő­ségét igazolja — mondja Buj­dosó Tamás, az őrbottyáni téglagyár — hivatalos nevén az Épületkerámiaipari Válla­lat gyáregysége — fiatal mű­szaki vezetője. — A jelenleg használt bánya hatvan évig szolgálja a folyamatos terme­lést. A geológusok szerint még száz méter mélyen is épp olyan anyagot találunk, mint most tizenhat méternél. Három évvel ezelőtt — léte­sítésekor — a gyár még va­lósággal rátelepült a bányá­ra. Mára azonban mintegy száz méterre nőtt a távolság. Azzal, hogy évente egyszer bérmunkában bányászta.juk ki a 110 ezer köbméternyi agya­got és az üzem közelébe is hordhatjuk, kettős célt érünk el. Egyrészt nagymértékben lecsökkentjük a közvetlen fel- használás előtti szállítási utat, másrészt pedig az anyagnak van ideje a homogenizálódás­ra — érésre — és aprítódik Is. Tíz port csupán... Volvo rakodógép markolója önti az agyagrögöket a nagy torkú szekrényes adagolóba. Az alá épített durva törőbői hul­lik a szállító gumihevederre, ötven méternyit megyünk az ; újabb szekrényadagolóig, ez alatt ismét — már finomabb — aprítóban őrlődik. az agyag. Mindez néhány perc alatt lezajló folyamat, s máris az üzemcsarnok előkészítő rész­legében követhetjük a tech­nológiai folyamatot. Kétten­gelyű óriás-keverőben elő­vizezik az alapanyagot és egyúttal egy finomhengerben tovább is porhanyósodik. Ma­gasan a mennyezet, alól, nyolc. méter magasból szitál fejűnk­re a már egészen kisszemcsé- jű agyagpor, hogy azután ha­talmas ‘kupacokba gyűljék — a betárolóban. — Ugye nem is olyan hosz- szú az előkészítés és folyama­ta? — kérdezi a műszaki ve­zető. — Igaz, az útnak még nincs vége. Az agyag úgyne­vezett kitárolásához két ve­dersoros kotróberendezést használunk. Ezek emelik fel o kisszekrényes adagolóba. Itt az előbbinél is finomabb hen­gerbe jut; egy szűrő-keverő tisztítja és a szükséges utó­vizezés is megtörténik. Az előkészített anyag végül még egy finomhengerbe kerül és — téglagyártásra kész a nyersanyag. A bányától — a téglaprésig tíz perc alatt zaj­lott le a folyamat. Szeflemkezek irányítanak Képzeljünk el egy nagyra nőtt húsdarálót — beépített vákuum kamra és keverő is található benne —, amelyből hús helyett szürke téglasor kí­gyózik, végeláthatatlanul. Az olasz Morandi cég — ők szál­lították az összes berendezést — vágó-gépkolosszusa egyetlen mozdulattal huszonkét téglát szabdal és tol is azonnal a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents