Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

xMlap 1979. SZEPTEMBER 4., KEDD HARMINCEZER SZÓCIKK Készül a magyar tajszotar Űjabb nagyszabású nyelvtu­dományi munka eredménye ke­rül az olvasók széles táborá­hoz a közeljövőben: az utol­só simításokat végzik a nyom­dában az Üj magyar tájszótár első — a-tól d-ig terjedő — kötetén. A megjelenésre váró új sorozatnak a magyar tudo­mányos könyvkiadásban, a magyar nyelvtudományban már voltak előzményei. Sziny- nyei József kétkötetes ma­gyar tájszótára a századfor­dulón, 1893 és 1901 között je­lent meg. Az új nyelvjárási szótár .készítésekor az ő mun­káját folytatták a tudósok. Ezenkívül az 1960 végéig meg­jelent, illetve összegyűjtött néprajzi folyóiratokat. do­kumentumokat, valamint a múzeumokban, kutatóintéze­tekben, egyetemi tanszékeken fellelhető, még kéziratos nyelv­járási és néprajzi gyűjtések anyagát dolgozták fel. Az új források között szere­pel a Néprajzi Múzeum et­nológiai adattárának, a Bar­tók- és Kodály-féle gyűjtések nyomtatásban megjelent szö­vegeinek, A magyar népzene tára anyagának egy része. A folklór körébe tartozó alkotá­sok közül leginkább a nép­meséket használhatták fel. Az első kötet mintegy 80 ezer szócikket számlál, s tartalmazza mindazokat a. segédleteket, amelyek meg­könnyítik a szótár használa­tát. A szólások, a szólásha­sonlatok és a közmondások az új magyar tájszótár anyagá­nak legszínesebb fejezetei közé tartoznak. Országos találkozó Országos találkozóra készül­nek a német nemzetiségi fú­vószenekarok: a Magyarorszá­gi Németek Demokratikus Szö­vetségének meghívására szep­tember 8-án, Budapesten a Csili Vasas Művelődési Köz­pontban szakmai bemutatón vesznek részt. Többek között szerepel a dunabogdányi, a mányi, a törökbálinti, a sziget- szentmártoni fúvószenekar. Másnap, szeptember 9-én a so­roksári Vörös Október sport­pályán a magyarországi né­metek zenei hagyományait ér­zékeltetik műsorukkal. Ezúttal másodízben talál­koznak a német nemzetiségi fúvósok. A plakát nem elég KLUBKÖNYVTAR VERŐCEMAROSON Verőcemaros — Dunakanyar. Tíz ember közül kilenc szinte azonnal összekapcsolja a két földrajzi nevet, s nem is jog­talanul. Hétvégi házak a víz­parton, a hegyoldalakon, szelíd lejtők, a Duna víztükre — ez is Verőcemaros. Több mint négyezer ember állandó ottho­na, a dolgozók 70—80 százalé­kát naponta Vác. s a főváros felé útjára bocsátó vasútállo­más, buszmegálló — ez is Ve­rőcemaros. Ha a művelődési szokásokról, lehetőségekről be­szélünk, ezekre a végletesen el­térő jellemzőkre kell gondol­nunk. Nyugdíjasok és fiatalok Különösen akkor, ha a tele­pülés nagyobbik felén, a ve­rőcei részen vizsgálódunk. Ide jönnek nyaranta többen, innen utaznak naponta többen. A te­rületen élő mintegy 3000 lakos művelődési igényeit az 1. szá­mú klubkönyvtár elégíti ki. Egy főfoglalkozású népműve­lő és egy könyvtáros dolgozik itt, mindketten szakképzettek — s ez bíztató. Munkahelyük — ami egyben a művelődés .helyi centruma — azonban egyetlen klubteremből, s két könyvtári teremből áll. S a klubkönyvtár nagysága, elren­dezése, állapota bizony nem­igen segíti közművelődési cél­jaink megvalósítását. Kálmán Mária népművelő, a ház veze­tője is elsősorban a helyiség­gondokat sorolja. — A közművelődést nem akarjuk nyereséges vállalko­zássá tenni, de szükség lenne nagyobb összegű saját bevé­telre is, hogy abból a kiscso­portok munkáját támogathas­suk. Ilyen — főleg könnyű műfajú — rendezvényre azon­ban csak a másik, tőlünk füg­getlenül működő klubkönyv- .árban kerülhet sor. Igaz vi­szont — s ez közönségünk igé­nyességét is dicséri —, hogy fiatal művészek fellépésével lágy sikerű hangversenysoroza­tot rendeztünk itt s igaz, hogy nikor színházjegyeket kína­iunk a Nemzeti, a Thália Színház előadásaira, mindig van jelentkező. Különbuszt in­díthattunk a szentendrei Teát­rum előadására és a vácrátóti hangversenyre. Az érdeklődés felkeltésére minden eszközt megragadunk. A plakát nem elég, én népszerűsítem rendez­vényeinket az utcán, az üzlet­ben is. Ne feledjük el azt sem: a klubkönyvtár nyugdíjasklub­jának tagjai — több mint het­venen vannak —, bármilyen rendezvényről van szó, a kö­zönség magját alkotják. A klub maga is szívonalasan mű­ködik: 3—4 havonta hosszabb országjáró útra indul, a tagok gyalogtúrákon, baráti estéken vesznek részt. A kertbarátok hasonlóan lelkesek — ahogyan foglalkozásvezetőik is: a Ker­tészeti Egyetem oktatói kez­detben a filmvetítőt is maguk­kal cipelték a fővárosból, hogy ne maradjon el egyetlen fog­lalkozás sem. A kiscsoportok sorát az újjáalakulóban lévő ifjúsági klub, a fiatal pedagó­gus vezetésével működő, a hangsúlyt nem az ismeretszer­zésre, hanem a játékos foglal­kozásokra helyező gyermek­klub folytatja, a német nyelv- tanfolyam, amelyet évek óta megindítanak ősz elején, s a csillagász szakkör, amelyet tel­jesen egyéni érdeklődésből egy középiskolás diák vezet. Nem hiányzik hát a folyamatos munka — akkor sem, ha kevés a helyiség, s akkor sem, ha, ahogyan máshol, a 30—50 év közötti korosztály itt is éppen olyan ritkán látogatja a klub­könyvtárat, mint máshol. Ezt a sajnálatos tényt bizo­nyítják a könyvtári statiszti­kák is. Az 1978. december 15-i állapot szerint az 508 beirat­kozott olvasóból 145-en 14 évesnél fiatalabbak voltak, 172-en 15—30 év közötti fiata­lok, 64-en 60 évnél idősebbek, s csak 48-an tartoztak az ereje teljében lévő, a termelésből legnagyobb részt vállaló 30— 60 év közötti korosztályhoz. Ez pedig akkor is gondot jelent, ha sokuk számára az iskolás korú gyermek kölcsönöz, vagy ha jó néhányan az üzemi könyvtárak olvasói. Az ingá­zók nagy része Verőcemaroson is elvész a közművelődés szá­mára. Orbán László hagyatékából A tízezer kötetes könyvtár olvasótermében — ahol több mint félszáz napilap, képeslap, folyóirat között válogathat a látogató — az egyik polcon tábla függ: az ott elhelyezett mintegy háromszáz kötet dr. Orbán László nyugalmazott kulturális miniszter, az OKT elnökének hagyatékából került — ajándékként — a könyvtár­ba. Nemcsak az ő neve kap­csolódik össze egyébként Ve­rőcével és a közművelődéssel, hanem Gorka Géza kerámi- kusművészé is, akinek életmű­vét emlékmúzeum őrzi, s Ko- dolányi János íróé, aki előtt a közeljövőben a mányoki na­pok keretében emlékesttel tisztelegnek, s akinek itt eltöl­tött hat évére, forradalmi han­gú novelláira, reméljük szin­tén a közeljövőben, emléktáb­la is utal majd. Példamutató a művelődéspolitikus, a művész, az író tevékenysége — nem­csak a közművelődési dolgo­zók, a település minden lakója előtt annak kell lennie. Azok, akik a helyi porce­lángyárban dolgoznak, lehet, nem ismerik a három nevet. De az is biztos, hogy amióta tavaly a könyvtár letéti állo­mányt helyezett el az üzem­ben, olvasóinak száma negy­vennel gyarapodott. S hogy a klubkönyvtár és a gyári dol­gozók kapcsolata tovább fej­lődhet, azt többek között az jelzi: az asszonyok maguk kér­ték egy kézimunka-kiállítás megrendezését. Egységes irányítást! Mostanában a mányoki if­júsági napok rendezvénysoro­zatra fordítják a legnagyobb figyelmet a népművelők, könyvtárosok Verőcemaroson, Szokolyán, Kóspallagon (a há­rom közös tanácsú települé­sen), s ez a Szokolyáról indult rendezvénysorozat valóban jó néhány színvonalas programot ígér. De éppen ez a több mint két hónapig tartó eseménysorozat veti fel a továbbképzés kérdé­sét is: az ünnepi alkalmakon, a kiemelt rendezvényeken túl hogyan lehet hatékonyabb a közművelődési munka Verőce­maroson (s természetesen Szo­kolyán, Kóspallagon) ? Nehéz válaszolni a kérdésre: Verőcén nagyon nagyok a helyiséggon­dok. Hiába egységesítették pél­dául a könyvbeszerzést, a köz­pontilag vásárolt anyag cse­réje megfelelő raktár hiányá­ban nehézkes. A Szokolyára, Kóspállagra kerülő könyveket is itt dolgozzák fel — ehhez egy könyvtáros kevés, ugyan­akkor a 800 lakosú Kóspalla­gon egy főállású népművelő, s egy tiszteletdíjas könyvtáros alkalmazása luxusnak tűnik. Egy szó mint száz, a gon­dok további sorolása helyett megállapíthatjuk: ahogyan egységessé vált a három tele­pülés tanácsi irányítása, úgy kellene egységesíteni, közös koncepcióra, s munkatervre alapozni a közművelődési munkát is. A helyiséggondok ettől ugyan nem oldódnának meg, de az eddig is örömmel vállalt feladatokat ésszerűbben lehetne elosztani. P. Szabó Ernő ELSŐ KIÁLLÍTÁSA RÁCKEVÉN VOLT Az eszme és a forma egysége I Szeptember 6-iff még megte­kinthető Dienes Gábor tárlata a budapesti Csók István Ga­lériában. Nagy pillanat: új festő szü­letett. Évekkel ezelőtt Rácke­vén, ahol első kiállítása nyílt osztályos társaival, már érző­dött tehetségének rendkívüli volta, de ez a gyűjtemény mégis azt bizonyítja, hogy fejlődése a vártnál is gyor­sabb. Rajzi, képi rendszere jelentős, mélysége, intenzitása arra utal, hogy Kondor Bé­la után hasonló, merőben egyedi tehetség érlelődik. Semmiképpen nem túlzás, amit Kokas Ignác állapít meg, amikor Dienes Gábort nagy adományok birtokosának ne­vezi. Miben nyilatkozik meg új­donságának ereje? Hivatkoz­hatnánk rajztudásának meste­ri biztonságára, mely lele­ménnyel társul, de ez, ha tény is, nem magyarázza mű­vészetének szuggesztivitását — igaz, előfeltétele annak. A titok nyitja az, hogy állan­dó elmélyülését magabiztos eszközökkel fejezi ki — az eszme és forma szenvedélyes és artisztikus egységében. Kitaposatlan ösvényen Az sem érdektelen, hogy nem ismert, hanem maga ál­tal taposott ösvényen jár — mindig meredélyeken. Mindez nem jelenti azt, hogy megta­gadja a hagyományokat, sőt a figuralitás szeretete rene­szánsz indíték. Csakhogy az ő emberei már kozmikus tel- jességűek, a koponyából növő, burjánzó csápok, viharzó el­ágazások a távolságot legyő­ző, Mindenségbe lépő embert jelenítik. Feszültségét, ko­molyságát, méltóságát. Dienes Gábor felismerhetően bár, de vékonyítja az emberi anató­miát, különösen á végtagok­ban. Ez belső eleganciát és pompát, gondolati gazdagsá­got kölcsönöz alakiainak. Elvonatkoztató figuralitás Bár fiatal, mégis sokat tud a világról Dienes Gábor. Ké­pességei nemcsak a manua- litáshoz kötődnek, hanem a műfaj gondolati megújításá­hoz. Műveinek magas szintje, elhitető ereje azt bizonyítja, hogy a magyar és a világ fes­tészetének új fejlődési állo­mása egy motívumokkal gaz­dálkodó, elvonatkoztatásokat alkalmazó figuralitás —mely bonyolult a maga ! r- "«W' ■■ 1 ; ..... lá tszólagos közért­hetőségében. í • "X Sokkal szerve­sebb képi rend­Om szere. A Kísértés emberi alakját egy különös szörny harapja, környe­zete kezdődő ál­latok, kezdődő szörny-csigák — időnként belső környezetünk. Ez­zel a szigorral ér­telmezi Lucifert is, akinek földje szintén nem el­vont tér, hanem sokszor szintén ember. Ugyanak­kor a Kismama az érett boldogság szigete. A mosoly azonban nem az arcon, jelenik meg, az mozdu­latlan. hanem a színek derű­iében, Ördöngös kötéltáncos Találékonysága nem kere­sett. hanem természetes, min­dig lenyűgöző. Időnként félel­metes is, amikor az általa megálmodott szörny-állat meg­jelenik az ember közelében — valamennyi vadállat, minden bűn általános jele. Műgondja, fantáziája azonos léptékű akár a térrel játsza­dozik, akár öregek, bohócok drámáját érzékelteti. Rajzolja a színt, leheli a figurákat — szakadék szélén jár Dienes Gábor, a művészet ördöngös kötéltáncosa. így jön létre Portré minden tér és állapot Tükrö­ződés-e, így válik láthatóvá a zágorszki emlék imbolygó tor­nyaival, mely nemcsak egy város, hanem az emberi fel­sőfok magánvalója. Dienes Gábor a magyar kép­zőművészet új eredménye. Sokan küzdöttek azért, hogy ez a szint megvalósuljon — korosztálya, a Képzőművésze­ti Főiskola egykori tanári ka­ra, amelynek tanítványa volt. Neki sikerült. Felrázó ener­gia ez, hiszen csak a gyöngé­ket hangolja le, az erőseket megerősíti, felvértezi új, még magasabb festői eszmények kitűzésére. Ebben rejlik Die­nes Gábor művészetének kol­lektív teljesítménye. Losonci Miklós Megkezdődött az új tanév TÖBB MINT 150 EZER ELSŐ OSZTÁLYOS a tanévnyitó Az 1979—80. -tanév országos megnyitó ünnepségét vasárnap délután tartották Zalaegersze­gen, a Csányi László Közgaz­dasági Szakközépiskolában. Ünnepi beszédet Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhe­lyettes mondott. — Fontos feladatok vár­nak mindannyiunkra ebben a tanévben. A pedagógusokra az. hogy az új nevelési-okta­tási tervek adta szabadsággal alkotó módon éljenek, bátran keressék az eredményes, ha­tékony módszereket és eljárá­sokat; a kis- és nagydiákokra, hogy szorgalmasan, képessé­geik szerint, fegyelmezetten végezzék munkájukat — mon­dotta többek között a minisz­terhelyettes. i Tegnap az ország többi ál­talános- és középiskolájában TV-FIGYELÓ Éppen az egyik vasárnapi újságban olvashat­tunk egy érdekes tanulmányt a hétköznapok jelzőrendszeré­ről, amely inkább nincs, mint van. Gyakorta még a legszük­ségesebb tudnivalókat sem mellékelik használati cikke­inkhez; nem tudatják, milyen állomásokat érint valamely társas jármű; elfelejtik kiír­ni, hogy valójában mikor von fel egy felvonó stb., stb. Ugyan mi másra, mint e jelzőrendszer kiépí tétlensé­gére gondolhatott a tévénéző is, amikor a szintén vasárnapi Hét ügyes, frappáns kis glosz- szacsokrát látta, s e csokorban azt a jelenetkét, amelyben egykedvű unalommal fogyasz­totta a maga dízelolaj-abrak­ját az a hatalmas mozdony. Fogyasztotta bizony — mint a mikrofonvéghez kért gazdá­ja elmondotta, úgy 38—40 li­ternyit füstöl el óránként —, s nem másért fogyasztotta, mint azért, hogy senki nem jelez­te: a derék jármű mikor in­dulhat tovább. Csak az állj! parancs villant fel, ám arról minden távolabb dolgozó vas­utas kolléga hallgatott, hogy csupán néhány perces lesz-e a várakozás, amikor tényleg nem érdemes leállítani a masinát, avagy éppen több órányi, ami­kor a folyamatos pöfögés tel­jességgel felesleges. És ameny- nyire felesleges, éppen annyira — költséges is. S mindez éppen amiatt a nem, vagy csak elvétve műkö­dő hétköznapi jelzőrendszer miatt, amely hírtovábbító ap­parátusra a mostani, energia- hordozókban és más fölhasz­nálni valókban egyáltalán nem bővelkedő korunkban nagyon nagy szükség lenne. Mindenesetre a televízió a maga jól poentírozott képso­rával már megkezdte ennek a képzeletbeli üzenetközvetítés­nek a gyakorlását, hiszen elő­ször is tudomásul vette annak az idős levélíró bácsinak a pa­zarló mozdonyokra vonatkozó bejelentését; másodszor a helyszínen győződött meg a sorok igazáról; harmadszor pe­dig ország-világ elé tárta e valóban tarthatatlan helyze­tet. Ennél többet már csak az tehet, akinek a veszteglési időkkel kell — illenék — tisz­tában lennie: odaüzenni, hogy a dugattyújártatás abbahagy­ható ... Fiatalok órája. Egy más tí­pusú jelzőrendszer — a muzsi­ka és a táncegyüttes érzelem­kifejezésének — működését volt alkalmunk megfigyelni a Fiatalok órája legutóbbi adá­sában, amikor az úgynevezett [Itala disco mutatkozott be. (Magyarán: Békés Itala discó- ja.) Hát szó, ami szó, ez a han­gulatkeltő vállalkozás sem sokban különbözik attól, amit a Hét munkatársai a vaspá­lyákon észrevételeztek. A kü­lönbség csupán annyi, hogy itt azok az állítólag oly gazdag tartalmú zenei és mozdulatbé­li közlendők ugyan hallhatóvá és láthatóvá váltak, de — hogy, hogy nem — a dobozgaz­da mégis képtelen volt elan- dalodni vagy fölforrósodni tő- ilük. Talán éppen azért, mert minden kommentálás ellené­re hiányzott belőlük a beígért információ. És ugyanígy nem sok örö­münk telhetett abban a kom- ponálási különlegességnek szánt zongorajátékban sem, amely a boci-boci-tarkából nö­vesztett meg egy humorosnak szánt versenyművet. Hosszú, hosszú perceken át készülge- tett ez a darab, és amire elké­szült, a néző már régen bele­unt az állítólagos rögtönzés figyelésébe. Egyáltalán, ebbe az egész hatvan percbe beleunt. MŰSOr. Eltekintve a fönt emlegetett mozdonyos riport­tól, a hés végének műsora nem sok érdekességgel szolgált. Legföljebb a Suksin-sorozat éjszakai vetítése emelkedett ki a szürke átlagból. De azt meg majd’ éjfélkor adták. Kérdez­tük már: dinnyeszezonban is uborkaszezon ? Akácz László is megtartották ünnepélyeket. Az idén, az általános isko­lákban az előzetes adatok sze­rint a tavalyinál csaknem azo­nos számú — 1 millió 110 ezer — diák tanul. Az I. osztályok­ban több mint 150 ezren kez­dik meg iskolai tanulmányai­kat, a nyolcadikban pedig a ta­valyinál valamivel többen, 120 ezren fejezik be. A középis­kolák tanulóinak száma mint­egy 10 ezerrel több a tavalyi­nál, s meghaladja a 200 ez­ret. A gimnáziumok I. osztá­lyaiba megközelítően 22 ezren, a szakközépiskolák első osztá­lyaiba több mint 36 ezren je­lentkeztek. Az idei tanévben folytatódik az új tantervek bevezetése. Az általános iskolákban nemcsak az elsősök, hanem a másodi­kosok is az új pedagógiai do­kumentumok alapján tanul­nak. s néhány tantárgyból a felsőbb osztályokban is a ko­rábbitól eltérő, korszerűbb lesz a tananyag. Életbe lép az új tanterv a gimnáziumok és a középfokú képzési célú szak- középiskolák I. osztályaiban is. Az idei tanév újdonsága, hogy 11 napos tanítási rendet vezettek be azokban a közép­iskolákban. ahol erre a felté­telek adottak voltak. Amatórfilm­pdlyázat Országos néprajzi amatőr­film pályázatot hirdetett a dombóvári városi művelődési központ és könyvtár a városi és a megyei tanács, művelő­dési intézmények támogatásá­val. A pályázaton az ország minden amatőrfilmese vagy klubja részt vehet pályázato­kon díjat még nem nyert nyolc milliméteres, szuper nyolc milliméteres, tizenhat milli­méteres magnóhangos, mágne­ses hangos, fényhangos, feke­te-fehér, vagy színes néprajzi témájú filmmel, vagy filmek­kel. A filmeket a dombóvári új művelődési központban az idei. november 23-a és 25-e közt megrendezendő 15. dél­dunántúli amatőrfilmes talál­kozón és 9. országos néprajzi amatőrfilm szemlén vetítik le és bírálják el. illetve díjazzák a legjobbakat.

Next

/
Thumbnails
Contents