Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
'xMtap 1979. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT Hazai és külföldi bemutatkozások TÁRLATOK A NEMZETI GALÉRIÁBAN ÉS A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Frank Magda szobrai a Nemzett Galériában szeptember 2- ig, Várnagy Ildikó alkotásai ugyanott szeptember 9-ig tekinthetők meg. A Néprajzi Múzeumban bemutatott Csong- rád megyei néprajzi anyag és Nigéria művészete több hétig várja a közönséget. Grafikus képek Frank Magda jelentős utat tett meg kétféle értelemben. Kolozsvárott született 1914- ben, Ferenczy Béni növendéke volt Budapesten, tanulmányait Párizsban folytatta', Buenos Airesbe költözött, majd 1960-ban véglegesen visszatért Párizsba. Másik útja; fejlődése. Argentínában és az USA-ban díjat nyer, műveit bemutatják a világ több részén, nagy méretű kőszobrait felállítják Párizsban, Or- leans-ban, Metzben, Korzika szigetén. Igen hatásosak monumentális emlékművei és a palo santó fából faragott plasztikái, melyeknek labirin- tikus szerkezete, esztétikus és gondolatébresztő formátum minden esetben. Színezett térrácsai már mérsékeltebbek, grafikus hangvételű képek inkább, mint szobrok. Kopjafacsoportjának azonban emberi arculata van, főhajtás a szülőhaza előtt. , .-« Jelábécé Amikor a Nemzeti Galéria elsősorban a klasszikus értékeknek .biztosít otthont, helyesen teszi, hogy új műhelyeket is bemutat, azzal a szándékkal, hogy jelezze képzőművészetünk kísérletezéseit. Várnagy Ildikó lezsernek látszó, annál összpontosítoltabb plasztikai ábrái, jelábécéje kísérlet a javából. Még nem mű; készülődés a formák ősképleteivel. Az improvizáció jeles dolog, erő is, különösen akkor, ha Várnagy Ildikó e térbe feszülő jelek szoros egységét és eszméjét is képes lesz anyagba önteni. Jó úton jár. Népművészet Ez a táj is rendkívül gazdag népi emlékekben. Vonzó ügyszeretettel összegezték a kiáldíszítésű a makő' rt" Gondolkodó szék 1848-ból a maga piros-íehér-zöld színbeosztásával. Nem nehéz kitalálni, hogy gazdája, Joó Mihály Petőfi, Kossuth eszméiről töprengett a cselekvésig izzított órákban, mely ma már történelem és esztétikum. Gyékények, méhkasok, subák sorakoznak egymás mellett, napsugár- díszes homlokzatú házak fotói, ka- nászbalták, melyeknek látása jobban megérteti velünk Móricz Zsigmond betyárjainak világát. Ugyanígy, amikor az ünnepi díszbe öltözött tápéi menyecskét szemléljük, a modellben Juhász Gyula verseinek környezetét is elérjük, költészetének színkoreográfiáját. Igen érdekes és gyönyörködtető az apátfalvi szobasarok, az 1811-ben készült faragópad az emberfejes figurával és a vásárhelyi csörögés tál; fali tékák, mennyasszonyi ládák, hímzések, mázas cserepek. Valahány mű azt példázza, hogy minden szorítás ellenére, népünk múltja telített tehetségének széppé faragott, színezett tárgyaival. Nigériai alkotók Bár egy-két elefántcsont- és bronzfaragással az ezer évvel ezelőtti nigériai plasztika bemutatása is szerephez jut, az anyag zömét Nigéria jelenének jeles alkotói képezik. Legtöbben gyors iramban veszik át az európai hagyományokat, mások a régi, afrikai ösvényen maradnak. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik Emokpae Erha- bor, aki Bartóktól függetlenül, de az ő szellemében válik modernné az ősi források maradéktalan felhasználásával. Iránya és minősége is a legjobb Erhábor Emokpae: Király és királyod változat. Még bizonyos hasonlóság is felfedezhető mágikus szobrai és a mi szatmárcse- kei fejfáink között. Éppen az ő rendkívüli teljesítménye jelzi hiányunkat, azt, hogy mindeddig szobrászaink közül senki nem érintette a csekei csónakos síremlékek döbbenetét, pedig folytatásra váró plasztikai energia feszül bennük. Érdekes az is, hogy Hincz Gyula és az itt látható Sina Yussuf-mű, rokon Afrika- értelmezésben. színben, formában, pedig ők sem tudnak egymásról, csupán intuíciójuk igazságereje találkozik. Izgalmas szoborcsoportokat farag, saját és népi ihletés alapján a most huszonéves Simeon Agbetuyi, egyéni hangvételű Amos Odion és Francis Osague művészete is. Egyedi, de nem független az afrikai hagyományok alkotó átvételétől, annak további gazdagításától. Losonci Miklós ZENEI ESTÉK VISEGRÁDON Alkotó kapcsolat — új lehetőségekkel A MODERN RÉZFÚVÓS EGYÜTTES HANGVERSENYE Befejeződött az idei Zenei esték Visegrádon, a királyi palotában című koncertsorozat. A Mátyás király Múzeum és Visegrád nagyközség tanácsa rendezésében a Camerata Hungarlca együttes, a szovjet Beethoven Quartette hangversenye után most a Modern rézfúvós együttes estje került sorra. Túl a századikon A Modem rézfúvós együttes 1974. végén alakult a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának és az Operaház zenekarának tagjaiból. Rövidesen sorra ker,ült első koncertjük, s azóta fellépések és rádiófelvételek követik egymást, úgy, hogy már túlvannak a századik előadáson. A reneszánsz hozta a hangszeres zene kibontakozását. Ekkor virágzott a toronyzene műfaja, amelyhez a XVI. és XII. századi harmonizált ko- rálok, fanfárok és szonáták tartoznak, tehát a rézfúvósok alapzenéje, amelyet kötelező ismerniük és játszaniuk. A reneszánsz elmúlásával a rézfúvósok önálló szerepe csökken, s csak a mai modern komoly zene állítja újra érdekes, izgalmas feladatok elé. Az együttes 1978-ban megkapta a Magyar Rádió elnökségének nívódíját színvonalas hangfelvételeiért. Megismertette és megszerettette műfaját, az óvodától az öregek otthonáig vállalva fe lépéseket. Szeptemberben pedig az olaszországi Anconában nemzetközi versenyen vesznek részt, Rokonszenv és érdeUődés A visegrádi palota kitűnő akusztikájú pincetermé óén a helyhez illően reneszánsz zenével kezdett, majd a XVI— XVII. századi Európa szinte minden országának zenéjéből adott ízelítőt, a kamarazene- kar. Rónaszegi Éva előadó- művész ismertette az elhangzó muzsikát és az egyes számok között a tubán játszó Szabó Vilmossal a Kor légköréről, a zene felépítéséről, elbeszélgetve, megteremtette azt a befogadásra kész, nyitott zenei légkört, amelyben az együttes játékát már rokonszenv és érdeklődés fogadta. Kevéssé ismert zeneszerzőkkel találkozhatott a közönség, köztük elsőként Tillmann Su- satóval, a XVII. századi olasz kottakiadóval, akinek szvitje a kor tipikus darabja. Az együttes biztos érzékkel játszotta az egymás után következő, lassú és gyors, változatos összeállításban elhangzó táncfajtákat. A francia rokokót Couperin: A csatazaj című triószonátája képviselte, amely az arányos szerkesztés kitűnő példája. Az első rész frissesége, a harcra készülődés után a szomorú, visszafogott középső tétel, majd a diadalmas befejezés, megérdemelt nagy sikert aratott. Johann Bezel, a XVII. századi német toronyzene legismertebb művelője. Trombita- virtuóz és zeneszerző volt egy személyben. Intrádagyűj- teményéből hangzott fel néhány darab. Az angol Giles Farnaby, korának, a XVI. század végének egyik legjelentékenyebb világi zenei komponistája volt. Suite című darabja a korabeli táncok laza füzére. A hangszeres zene fellendülésekor olasz, spanyol, angol, német eredetű táncok alkotják a reneszánsz szvitet, ezekből mutat be Farnaby is. A széles skálájú, darabok jó lehetőséget adtak az együttesnek a különböző érzelmek hű zenei kifejezésére. Yaslaps, ráadással A világi muzsika korabeli szerzői után a Modern rézfúvós együttes a XVI. századi templomi zenéből adott ízelítőt. Jeremiah Clark, Purcell egykori tanítványa orgonára írta Trumpet Tune című művét. Ennek átirata szólalt meg most, s így az orgonára írt trombitadallam ismét az eredeti hangszeren hangzott fel, Jan Sweelinck: Angyalok jőnek a pásztorokhoz című darabja a németalföldi templomi zenét reprezentálta. A kor leghíresebb angol zeneszerzőjét, Henry Purcellt, a Trumpet Voluntary képviselte. Az est befejező száma Jean-Joseph Mouret Fanfár- szimfóniájának egyik tétele volt. Az ünnepélyes, méltóságteljes, drámai erőt sugárzó részlet előadása méltán kapott vástapsot. A ráadásként felhangzó újabb lassú, szomorú Pezel Intráda szép befejezése volt a jól sikerült, színvonalas, hangversenynek. ’ Hajós Anna PEST MEGYEI KIADVÁNYOK Dömös és környéke Dömös község alapítása 900 éves jubileuma alkalmából — a Dunakanyar Intéző Bizottság támogatásával — megjelent dr. Horváth István Dömös és környéke című tanulmánya. Az 5000 példányban kiadott időszerű kiadvány előszava szerint a Dunakanyar, a fo- lyónak ez a Rajna-völggyel vetekedő szépségű tája, völgyszakasza nemcsak természeti Kincseivel vonzza a bel- ét külföldi látogatókat. A kétíves füzet a Dunakanyar egyik pontján fekvő és történelmünkben is jelentős szerepet játszó Dömös községgel és környékével ismerteti meg olvasóját. Ismerteti a természeti-földrajzi adatokat, a nevesebb kirándulóhelyeket (Rám-szakadék, Lukács-árka), Első közvetett adatunk a XIV. századi Kf.pes Krónikában maradt fenn a helységről. Ebben olvashatjuk: ...A jámbor (I.) Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett, félholtan vitték a Ka- nizsva patakhoz, ott távozott el e világból. Dömös nevének és áz itt álló királyi palotának legkorábbi írott emlékét 1. (Szent) László királynak egy 900 évvel ezelőtt kelt oklevele őrizte meg, 1079-ből. A Dömös és környéke szép borítóját Vertei József grafikusművész tervezte. Gazdag képanyag, korabeli dokumentumok bemutatása, a községi gél foglalkozó irodalom egészíti ki a Pest megyei Nyomda Vállalat váci üzemében készült füzetet. Papp Rezső UJ POLITIKAI KÖNYVEK A fiataloké a jövő iT . ....... ■&&■■■■ « Fr ank Magda: Kompozíció • lítók Csongrád megye tárgyi néprajzát, azt a feltáró, gyűjtő tudományos munkát, mely a XIX. század és napjaink hagyományait tükrözi. Pompás Az alábbiakban három ifjúsági könyvet ajánlunk olvasóinknak. Témakörük a gyermekkortól egészen a felnőtt ifjúságig terjed. Társadalmunkat, de az egyént is foglalkoztatja; vajon a szocializmus körülményei között hogyan neveljük gyermekeinket, miként fogjuk fel az ifjúság viselkedését, és hogyan segítsük elő, hogy az új nemzedék méltó legyen mindannak átvételére, amit az elődök megalkottak. A gyerekek Hermann Alice A gyermekekben érlelődik a jövő című könyve az utóbbi évek legjobb gyermeklélektani kötete. Hetven tanulmányt tartalmaz, a szerző 50 éves munkásságát fogja át. Olyan pedagógus, pszichoanalitikus írta, aki egész' életét a gyermeknevelésre tette fel. Azt tartotta, hogy a gyermek a jövő felnőttje, nevelése állandó figyelmet, türelmet és felkészültséget igényel. Bizonyára minden szülő szeretné jobban érteni gyermeke viselkedését, szeretné tudni, miért szófoga- datlan vagy dacos, rendetlen, esetleg miért visszahúzódó és szomorú. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik írásaiban Hermann Alice is. A pedagógus szenvedélyességével kutatja a lehetőségeket, és nagyon sok mindenre tud választ adni. A szerző foglalkozik a magányos gyermekkel is. Keveset írtak még problémáikról, pedagógus körökben is ritka téma, pedig a magány sok későbbi baj forrása. Visszahúzódóvá, félénkké teszi a gyermeket. Az a kicsi például, aki szeret bújócskázni, valójában újra és újra éli, saját, érzelmi szintjén feldolgozza az anya távozásának gyakori és szomorú élményét. A könyv többször is kitér arra, hogy a gyermekkel adódó bajok igazi oka a szeretet hiánya. A gyermeknek kell az otthon, az odú, ahol el lehet bújni, a fészek, amelyből ki lehet repülni. A meleg, szeretettel teli családi környezet az, amely a kiegyensúlyozott fejlődés lehetőségét megadja. Hogy ez milyen is legyen pontosan? A szeretet nem kényeztetés — hangoztatja a szerző. — Van egy hasonlat, amelyet már sokszor elmondtam, ma sem tudok jobbat: aki átfázva lép a hideg téli utcára, ott még inkább fázik — az otthoni szoba melege az embert tovább melegíti hosszú útjain. A szerző fáradhatatlan, sok tá- pasztalattal bíró asszony, akinek megállapításaira érdemes odafigyelnünk. Tanulmányait olvasva megismerjük egész munkásságát, orvos férje tapasztalatait, megtudjuk, miként érez és gondolkodik a gyermek. Beszél az anyához fűződő érzelmi kapcsolat nevelő erejéről, az apai hivatás fontosságáról, az együvé tartozás jelentőségéről és a szülő nélkül felnövő gyermekről. Jelentős helyet kap a kötetben o nevelés is. A szerző több tanulmányában is hangsúlyozza, hogy a gyermek egyéniség, meg kell ismerni és aszerint nevelni. Foglalkozik az úgynevezett nehéz gyermekekkel, s elítéli a verést, mert azzal semmit sem lehet megoldani. Külön fejezetet szentel a gazdagabb életre nevelésnek. Véleménye szerint a gyermeket úgy kell nevelni, hogy tájékozott legyen es eligazodjon az életben. Külön érdeme a könyvnek, hogy egy ol Kan ragyogó szellemű pedagógus életét, munkásságát tárja elénk, aki 80 évéből 60-at a gyermekeknek szentelt. Az ifjúkor A gyermekből, mielőtt még felnőtté válna, ifjú lesz, aki ugyanúgy rászorul a nevelésre, mint a gyermek. De az ifjúság, az ifjúkori emberkék mégis másfajta foglalkozást, nevelést igényel nek. Harsinyi István kötetében, Az ifjúkorban arról a folyamatról ír, amikor lezárul a gyermekkor, s eljön a serdülés, majd az önállósulás időszaka. Korábbi tanulmányaihoz .hasonlóan most is tudósi áttekintéssel, pedagógus humanitással tárgyalja az ifjúság életkori sajátosságait, az önismeret és az emberismeret problémáit, a megközelítés lehetőségeit, a belső mozgatóerőket. Foglalkozik a sikeres és a sikertelen alkalmazkodással, illetve ennek hatásaival a fiatalokra, valamint a felnőtté válás feladatúival. A döntésekre, mint a szerző hangsúlyozza, ebben a korban kerül sor, és azok kihatnak az egész életre. Ezért különösen fontos, hogy ebben az időszakban megfelelően foglalkozzunk a fiatalokkal. Kitér a testi egészség, a tanulás, a gondolkodás, az érzelmi, indulati élet, az emberi kapcsolatok jelentőségére, problémáira is. Elemzi a szülőkkel, a fölnevelő családdal való kapcsolatot, a barátság, a házasság, a szexuális-szerelmi kapcsolat jelentőségét. Az ifjúságért, írja, elsősorban a szülők nemzedéke a felelős, mert az, hogy milyen lesz a ma ifjúsága, főiként a mai felnőtteken múlik. Nekünk kell őket alkalmassá tenni arra, hogy átvehessék tőlünk a stafétabotot. Kulturáltan Andrássy Mária és Vitányi Iván már a felnőtt ifjúság problémakörével foglalkozik, elsősorban azt vizsgálja, hogy az életmód átalakulása és a kulturális változások milyen hatással vannak az ifjúság helyzetére. Az ifjúság és kultúra című kötetükben a fiatalok magatartását elemzik, rámutatnak, hogy nemcsakazért kell ezzel a kérdéssel foglalkozni,, mert a ma fiataljaiból lesznek a jövő felnőttjei, hanem elsősorban azért, mert a felnőttkor kulturális szokásai főleg ifjúkorban alakulnak ki. Foglalkoznak a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeivel. A filmnek, a színháznak, a múzeumnak, a zenének ízlésformáló hatása van a fiatalságra, s a művelődési otthonokban, az ifjúsági klubokban is formálódik a jövő nemzedéke. A szerzők sorra veszik az amatőr művészeti mozgalom lehetőségeit, és összefoglalják az ifjúság és a kultúra kapcsolatát. Rámutatnak, hogy a felnőttek életmódja nagymértékben meghatározza az ifjúság magatartás- módját, de természetesen mindig voltak és vannak az ifjúság művelődésének o(lyan vonásai, amelyek elsősorban 1 csakis rájuk jellemzőek. Szükségszerűen nagyobb szerepe ván a fiatalok tevékenykedésének a szín. játszásban, az éneklésben, a táncban, mint a felnőttekének. Ezért könnyebben törnek utat a különböző újítások is. Nem kell tehát félni a fiatalok kezdeményezésétől, mert az végül is a fejlődést hozza magával. Gáli Sándor
