Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

1979. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT 'xM'iíap ! Pilisszentkereszti tervek Út, óvoda, sportöltöző Pilisszentkereszt gyarapo­dása nem gyors folyamat. — Idén az egyik legfonto­sabb feladatunk a korábban megkezdett munkák befejezé­se — tájékoztatott Mikusik Béla, a községi tanács elnöke. — Befejeztük az első félévben a dobogókői autóparkoló épí­tését, mely — főleg síszezon­ban — égető gondunk volt. — Másik fő teendőnket az útépítések alkották. Tavaly már elkészítettünk 150 méterr nyi utat, idén ugyanennyi szerepel a terveinkben. — A sportpályánkon már régi gond az öltözési lehetőség megteremtése. Erre a célra vá­sároltunk két Marica típusú faházat, melynek költsége a felépítéssel együtt mintegy 120 ezer forint. — Végül, bennünket is érint az óvodaprobléma. Szerencsé­re a területünkön működő üdülők vezetése és dolgozói se­gítik a megoldást. Az üdülő­ket működtető vállalatok és intézmények 480 ezer forinttal járulnak hozzá óvodánk bőví­téséhez. A célok megvalósítását, mi­ként Pest megye számos más településén, társadalmi mun­kával segítik a helybeliek. ^ ^ ' ' Kevesebben, többet és jobban Középpontban a jobb minőségű, takarékosabb termelés A Papíripari Vállalat szent­endrei gyára megszokott ar­cát mutatja. A gyárkapun egy­más után gördülnek ki s be a teherautók, az udvarra kiszű­rődik a műhelyekből a gépek zaja. A szentendrei üzem ter­mékeit használjuk mindenna­pi életünkben. A termelés vál­tozását, az iparágban végbe­menő fejlődést azonban csak azok érzékelik igazán, akik benne élnek a pipírgyári mun­kában. Kevesebb hulladék — Valóban így van — mond­ja Acs Károly, a szentendrei gyáregység igazgatója. —Ter­melésünk nem mentes a gon­doktól. Az elmúlt években je­lentős fejlődést értünk el, ezt bizonyítja1 mostani első fél­évünk is. Hosszú évek óta Szikrák, izzók, fémek között Tevékenyen - munkában, közéletben Alig ismerni rá a Pest me­gyei Fémipari Vállalat szent­endrei kovácsoló gyáregységé­re. Üj épületek magasodnak a Bükkös-patakparti üzem udvarán, jelezvén: a fejlődés ide is elért. A kovácsmű­helyben azonban nem sokat változott a kép. Nem egy gép félévszázados is megvan már, s a masinák kezelőinek .arca is a régi. Akj. belekóstolt eb-, be az életbe, valahogyan meg­marad itt a pattogó szikrák, az izzó fémek között. Éjszaka hívták — Sokan dolgoznak nálunk hosszú évtizedek óta — m má­ja erről Bíró Gábor, a szent­endrei kéziszerszámgyár igaz­gatója. — A munka nehéz, a közösség, a munkáskollek­tíva azonban összetart Itt van például a Tóth László villanyszerelő, aki negyven­egy éves, de már most lesz huszonöt éves törzsgárdatag. Nincsen olyan hét, hogy ne rántanánk ki az ágyból egy- egy éjszaka, mert elromlott valamelyik gép vagy berende­zés szerkezete. Így vplt ez a legutóbbi éj­szaka is. Elromlott az egyik masina kapcsolótáblája. Azonnal indultak a gyár be­liek Tóth Lászlóért — itt lakik két utcára az üzemtől —, hogy Jöjjön és segítsen. — Mindez hozzátartozik a munkámhoz — szólal most meg, amikor az irodán beszél­getünk. — Az emberek több­sége teljesítménybérben dol­gozik. Normáik olyanok, hogy munkájuk, mozdulataik sok­szor percre be vannak osztva. Nem mindegy hát, hogy meny­nyi idő esik ki a termelésből. Főként kéziszerszámokat gyár­tunk,', de készítünk időről időre olyan alkatrészeket is, amelyek előállítása gazda­ságtalan lenne a nagyüzemek­ben. Gyakran naponta jönnek a nagyvállalatok képviselői, érdeklődnek: meglesz-e min­n határidőre. Érezzük: szükség van a munkánkra, a termékeinkre. Elintézte az utat A kereslet valóban nagy. A árvezetők, a munkások is elmondták: sokszor a szokásos feszített munkatempónál is többre van szükség. Az oldalt írta: Virág Ferenc * Foto: Bozsán Péter I — Ha az ő munkaterületü­kön sokasodnak a teendők, mindig a Tóth Lacit keres­sük meg — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Bíró Gábor. —' A többiek hallgatnak rá, mennek utána. Többször akar­tunk vezetőt csinálni belőle, de nem vállalta. Tény, hogy hirtelen, indulatos ember, azonrtal .l^mpnifja,a. y$\emé- . nyét,. ha visszásságot lat. Ilyenkor előfordul,' ‘hogy nem válogat a kifejezésekben. Pedig a többiek bíznak benne, szeretik. Ezt igazolja, hogy egy évvel ezelőtt — az egyik volt gyári munkás he­lyébe — őt választották a körzet tanácstagjának. Egy év nem túl nagy idő, ám azóta is sikerült már egyet s mást elintéznie. El­készült például a Líra utca meghosszabbítása, s igy a gyárbeliek is könnyebben jut­hatnak el munkahelyükre. — Egyedül a kérelem, az engedélyek megszerzéséhez kellett utánajárás — mondja most Tóth László. — A többi már ment, mint a karikacsa­pás. Kértünk a főnöktől egy földgyalut, a munkások meg jöttek, hiszen mindannyiuk érdeke volt, hogy elkészüljön az út. — Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy lenne még jó né­hány elintéznivaló — teszi még hozzá. — Az embereknek viszont meg kell' érteniük: nem valósíthatunk meg min­dent az egyik napról a má­sikra. Mert még gond a villany, a vízellátás. Jönnek is naponta hozzám, s igyek­szem ezt az oldalát is meg­világítani a dolgoknak. Érdemes a bizalomra • Hosszú évek tapasztalata tette őt érdemessé arra, hogy társai szakszervezeti bizal­minak válasszák meg a tmk- műhelyben. E munkáját is nagy felelősséggel teszi. — Időnként pedig nem könnyű döntenünk. Jutal­mak elosztásánál, fizetéseme­léseknél nem egyszer nagy viták alakulnak ki. Ilyen esetekben én mindig azt tar­tom elsődlegesnek, ki ,adott valami pluszt ,a munkája mellett, amelyért a fizetését felveszi... Tóth László jó munkás, ki­egyensúlyozott ember a mun­kájában, a magánéletében. Ak­tívan bekapcsolódik nemcsak a gyár, hanem lakóhelye köz­életébe is. Társai bíznak ben­ne, s ő érdehies a bizalomra. mondhatni ez volt a legki­egyensúlyozottabb hat hóna­punk. A tervezettnél 384 ton­nával több terméket állítot­tunk elő, s ezzel 104,5 száza­lékra teljesítettük a tervet. — Fontosabbnak tartom azonban ennél, hogy az egész üzem termelését a kiegyensú­lyozott munka jellemezte. Nem az volt a helyzet, hogy egyik üzemrész hozta be a másik lemaradását. Említettem a gondokat is. Évente 4—5 szá­zalékkal csökken a dolgozóink létszáma. Jó tíz évvel ezelőtt még olyan nagy volt a jelent­kezés, hogy előjegyzésbe kel­lett vennünk az új munkáso­kat. A létszámgondokat ésszerű fejlesztésekkel, a sokasodó fel­adatokat a fegyelmezettebb, a precízebb és takarékosabb ter­meléssel. körültekintőbb mun­kaszervezéssel akarják meg­oldani az üzem dolgozói. — Az elmúlt hónapok , is megmutatták, hogy vannak még tartalékaink — fűzi to­vább az igazgató. — Ezt iga­zolja, hogy a korábbi évekhez viszonyítva 7 százalékkal csök­kentettük a gyártási hulladé­kot. Igyekeztünk — főként a nehéz fizikai munkáról — ügyes kisgépekkel gördüléke­nyebbé tenni a termelést. A fejlődésünket az is elősegítet­te, hogy tavaly befejeztük az egyik papírgyártó gépünk re­konstrukcióját. Ez a felújítás egyébként mintegy 30 millfó forintba került. Kisgépesités A beszélgetésbe kapcsolódik Szautner Janósné ‘anyagbeszer­zési osztályvezető, a gyári pártvezetőség titkára: — Arra hívtuk fel az üzem kommunistáit, huszonnégy szo­cialista brigádunk tagjait, hogy a területünkön kutassák fel azokat a munkaszervezési lehetőségeket, melyek a taka­rékosabb munkát, a termelés minőségének javítását • teszik lehetővé. — A termelés minőségének javítását egyes munkafolya­matok kisgépesítése tette le­hetővé — veszi át ismét 'a szót Ács Károly. — így volt ez a papírválogató teremben is, de a lehetőségekhez képest korszerűsítettük az anyagmoz- gatás% is. A borítékcsomago­lásnál annyit változtattunk, hogy dolgozóink hullámpapír dobozokba rakják a terméke­ket, s ezzel jelentős' munkát spóroltunk meg. A szocialista brigádok meg­értették a megváltozott hely­zetet. A brigádvállalások kö­zéppontjába is a munka, a termelés került. — A három pártalapszerve- zetben tevékenykedő kommu­nistáink előtt rendszeresen be­számolnak az üzemrészek ve­zetői a termelési eredmények­ről, a feladatokról és olykora gondokról is. Mindez segíti a gyors döntéseket, a felmerülő problémák megoldását. További fejlesztés — Jelenleg 430 fizikai mun­kás és 68 alkalmazott dolgo­zik üzemünkben — mondja végezetül Ács Károly. — A jövőben azonban továbbra is számolnunk kell a dolgozók létszámának csökkenésével. Ezért már most foglalkozunk a termelés fejlesztésének to­vábbi lehetőségeivel. Beruhá­zási terveink között szerepel két új borítékgyártó gép ter­melésbe állítása, melyeknek kapacitása a mostaniak 180 százaléka. Az első féléves munkánk, a sikeres tervtelje­sítés jó alapot teremtett ahhoz, hogy megfelelően zárjuk az esztendőt, melyben 380 millió forintnyi termelési értéket kell előállítanunk. Kölcsön lakásépítésre A Szentendrei Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat dol­gozóinak lakásépítését mint­egy 500 ezer forintos kamat­mentes kölcsönnel támogatja. Az elmúlt esztendőben ezt a támogatást a vállalat, kilenc dolgozója vette igénybe, össze­sei! 232 ezer forint kölcsönt kaptak. Betakarítás - silónak A dunabogdányi Űttörö Termelőszövetkezetben 108 hektáron takarítják be a silókukoricát. A gazdaság dolgozói 300 mázsás hektáronkénti hozamra számítanak. Tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet Felkészültek az őszi munkákra Kedvezőtlen előjelekkel kéz. dődött az idei év a tahi­tótfalui Kék Duna Szakszövet­kezet mezőgazdasági termelé­sében is. Télen a fagy, a nyár elején pedig az aszály súj­totta, nehezítette a gazdálko­dást. — Ez elsősorban a borsó­termésünkről mondható el — tájékoztat Lázár Antal, a szak- szövetkezet főmezőgazdásza. — Termésátlagaink 50 százalék­kal kisebbek voltak a tavalyi­nál. Szinte a nullával volt egyenlő mustár-, olajretek- és olajlenhozamunk, melyet 140 hektáron akartunk termeszte­ni. — Persze a gondokon kívül vannak eredményeink is. Hét­száz hektáron kenyérbúzát ve­tettünk, s a szokatlan aszály ellfenére is hozama meghalad­ta a tervezettet. — Hogyan állnak az őszi munkákkal? - -a — — Be kell fejeznünk a be­takarítást, ez 110 hektárnyi burgonya felszedését jelenti elsősorban. Hatvanöt hektár­nyi szőlőnket^ olyan fagykár érte, hogy jó,' ha 8—9 vagon, nyit betakarítunk. — Szeptember 10. táján megkezdődik a vetés gazdasá­gunkban. Gépeinkkel már fel­készültünk erre a munkára. A tervek szerint 800 hektáron őszi kalászosokat vetünk, eb­ből már 600 hektáron befeje­ződött a talajelőkészítés. A feladataink közé tartozik még 23 hektárnyi szőlő áttelepítése is. •— Mezőgazdasági ágaza. tunkban eredményesen műkö­dik az állattenyésztő szakcso­port, mely a tervezett 5 millió 450 ezer forintos árbevétellel szemben 7 millió 359 forintot ért el az első félévben. Várha­tóan túlteljesíti idei tervét a húsfeldolgozó üzemünk is. Itt az. első félévben mintegy 4000 sertést dolgoztunk fel. ¥ ároslakó mindennapjaink, rak ritkán részese a ha­misítatlan folklór, kévé­sünknek adódik alkalom, hogy bekapcsolódhassunk az évszázadokon átívelő hagyo­mányokba. Véletlen szerencse vezérelt engem is nemrég a szentendrei temető alkonyi dombhajlatához, ahol részese le*hettem a helybéli dalmátok Iván-napi tűzugrásának. hold- fénynél tartott juniálisának. Egy hónappal később, egy má­sik véletlen hozott össze a novi-sadi rádió munkatársá­val, aki a dunakanyari szent- ivánéj történetét hallva, meg­lepett örömmel vette hírül, hogy oly távolra szakadva is élnek dalmátok, s velük a ré-. gi hagyományok, népszokások. A véletlensorozat záróakkord­jaként augusztusban Tüskés- né Drobilits Évával, aki a Szentendrei dalmát baráti kör szellemi élesztője. Avatott is­Tűzugrás és ráolvasás Hűvös napon - termálvízben Lassanként befejeződik a nyári szezon, mégis a látogatók szá­zai keresik fel hétköznapokon is a leányfalui meleg vizű strandot merője a nyelvnek, dalaiknak, táncaiknak, stílusjegyeiknek. Századok — Több száz esztendeje, hogy őseink a gazdag szerbek­kel együtt, afféle szegény ro­konként érkeztek ide, s tele­pedtek le ezen a vidéken — mondja. — Nem hoztak ma­gukkal kézműves,* iparteremtő hagyományokat, földművelés­sel. pontosabban szőlőtermesz­téssel foglalatoskodtak. Az idők múltával sokáig zárt, családi közösségeken belül éltek to­vább a dalmát' hagyományok, melyek lassan feledésbe me­rültek, s most, az alig négy esztendeje megalakult Dalma- tin Brat, la szentendrei dalmű­tök baráti köre, ezeket kí­vánja felújítani. Az Iván na­pi tűzugrást. a Dodola-járást, az ünnepekhez kötődő sok, vi­dám mulatságot. A tűzugrás más népeknél is dívik, a mi szentivánéjszakánk azonban speciálisan dalmát. Nem annyi­ra párválasztó, sokkal inkább legénypróbázó, virtuskodó. Sok méter magasnyi tűznyelven kell átugrania a legénynek ah­hoz, hogy a túloldalon fehér rózsával a hajában várja egy lány, aki elég merész volt az ő kedvéért közel menni a tűz­höz. Dodola — Mit tesz Dodola, a dal­mátok esőistene? — Nem annyira esőisten, mint inkább esőt hozó va­rázsló. Fűzfagallyakból készült sátorruhájában lassú méltó­sággal táncol, miközben kórus kérdezgeti: Dodola-Dodola, mire van szükséged? Gyer­mekkoromban mj is lelkesen hívtuk, biztattuk a Dodolát: jöjjön a mi portánkra is, hoz­zon esőt, jó. időt erdőnek, me­zőnek, szőlővenyigének. — Dalaik, mondókáik száj- hagyomány útján élnek to­vább? — Többségükben igen. Ami írásosan fennmaradt az vagy vallásos ének, vagy ima. Ma­gam nemrég jegyeztem le egy régi dalmát dalt. Szövege sze­rint egy legény indul a mező­re kaszálni, s kéri barátja édesanyját, küldené utána Ivánt is. Nem lehet — hang­zik a felelet — Iván elment az iskolába. Ebben a sorban egy hajdanvolt vágy, kívánság fogalmazódott meg, hiszen a régi korok Ivánjai ritkán jut­hattak el az iskolapadig. — Hogyan tudták nyelvüket mind a mai napig megőrizni? — Közel voltak — s vannak ma is — a dalmátok házai a hegytetőn egymáshoz, s a szomszédasszonyok egymás­közt, gyerekeikkel még az én pendelyes koromban is csak dalmátul beszéltek. Boldogult nagyanyám sem szólt hozzánk soha másképp, pedig jól, sőt választékosán és dialektus, nél­kül beszélt magyarul. Mindennapok — Etnográfiai hagyomá­nyaik kapcsolódnak-e a mai mindennapokhoz? — A dalmát házakon, por-" tákon nincs szembetűnő stí­lusjegy. A dalmát ünnepi szo­kások a természet újulásához, a változó évszakokhoz, tűzhöz- vízhez, természeti jelenségek­hez kötődnek elsősorban. A hétköznapi szokások mondó- kákban, szólásokban, tréfás ráolvasásokban ‘ma is élnek, bár eredeti jelentéstartalmuk átalakult, többnyire csak ér­tő néprajzosok számára is­mert. Talán az arra hivatottaknak érdemes lenne felfigyelniük a szentendrei dalmát baráti kör munkájára, beszéltetni az itt élő öregeket, feljegyezni immár ódon, ám visszafénylő történeteiket, hajdanvolt da­lokról. táncokról, szokásokról. Hiszen a dalmátok zenéje, me­sélő szava csak tovább színez­heti a szentendrei folklór szi­várvány-palettáját. Szedő Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents