Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

1979. SZEPTEMBER 25., SZERDA Kommunista aktíva a Csepeli Sportcsarnokban (Folytatás az t. oldalról) nácskozás nem a résztvevők egyes csoport­jainak hozott előnyt, hanepn valamennyi ott képviselt ország érdekeit fejezte ki. Ugyan­így a Varsói Szerződés javaslatai is vala­mennyi érintett nép érdekeit, az emberiség közös céljait szolgálják. — A szocialista országok törekvéseinek más — kézzelfogható és látható — eredmé­nyei is vannak az enyhülés kibontakoztatá­sában. Bécsben nemrégen aláírták a Szov­jetunió és az Egyesült Államok második meg­állapodását a stratégiai támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról. Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelen­tőségű lenne és feltétlenül pozitív hatást gya­korolna az összes nyitott nemzetközi kér­dés megoldására. — Eredménnyel folyik tehát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolásáért, az enyhülés előmozdításáért. Európában, és a világ különböző térségeiben kézzelfog­ható realitás a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak szem­ben, amelyekkel meg kell küzdenünk. — Álláspontunk konkrét, világos és egy­értelmű. Célunk a nagyarányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozása és csökken­tése. Azért küzdünk, hogy a fegyverzet ala­csonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biz­tonság. — A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, s valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Orszá­gunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhü­lés és a haladás érdekében. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgya­lásokon és jelen vagyunk a bécsi tárgyalá­sokon is, ahol a középleurópai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentése a cél. Államunk, országunk, népünk képvi­selői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján. Nemzetk&zi kapcsolataink tovább fejlődtek,szélesedtek Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggés­ben Kádár János kiemelte: — A Szovjetunió párt- és kormányküldött­ségének idei magyarországi látogatása nagy jelentőségű esemény volt. Minden ilyen ta­lálkozó alkalmat ad arra, hogy szót ejtsünk a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Ezúttal a sokoldalú magyar—szovjet együtt­működés továbbfejlesztéséről, a közös érdekű nemzetközi kérdésekről tárgyaltunk. Arról, hogy még jobban összehangoljuk tevékenysé­günket, nemzetközi lépéseinket. Ország-vi­lágnak demonstráltuk, hogy a magyar—szov­jet barátság megbonthatatlan! Jó alkalom volt a találkozó arra is, hogy kifejezésre jut­tassuk népünk őszinte tiszteletét és megbe­csülését Leonyid Brezsnyev elvtárs iránt, akinek órási szerepe van népeink barátságá­nak elmélyítésében, a békéért, a haladásért folyó világméretű küzdelemben.-f Hasonló céllal, és ugyanebben a szel­lemben került sor a magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatására Szófiában, erő­sítve a magyar és a bolgár nép hagyományos baráti érzelmeit, egységét és együttműködését, amely a történelmileg új viszonyok között, új alapokon teljesedett ki. — Fontosnak tartjuk Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjá­nak budapesti látogatását is. A tárgyalások, találkozók természetesen a két ország kap­csolatainak további fejlesztését Szolgálták, da kifejeztek bizonyos közös nemzetközi törekvé­seket is. Ügy tűnik, mindkét fél érdekelt az európai és általában a nemzetközi enyhülés előmozdításában, s gyakorlati példát mutat­tunk arra, hogy két különböző szövetségi rendszerhez tartozó, más társadalmi rendszert képviselő ország között is lehetséges, sőt szükséges és elkerülhetetlen az együttműkö­dés. — A nemzetközi élet legfrissebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezetének mosl megnyílt idei ülésszaka, ahol széles körű nemzetközi konzultáció folyik — hiszen már 152 ország tartozik kötelékébe —, s napiren­den vannak a világ legfontosabb kérdései. Mi e fórumon is általános törekvéseinket, béke­szándékunkat, az enyhülés előmozdítását, a társadalmi igazság érvényesülését képviseljük minden kérdésben. — A világ egyik neuralgikus pontja a Közel-Kelet. A helyzet itt változatlanul rende­zetlen és potenciálisan veszélyes, elsősorban a Közel-Keleten élő népek, de Európa népei, és a világbéke szempontjából is. Az izraeli —egyiptomi különimegállapodás nem mozdít­ja elő a valódi és igazságos béke megterem­tését. Ennek útja: az izraeli agresszió — így a Libanon elleni jelenlegi agresszió — meg­szüntetése, az Izrael által megszállt területek visszaadása az arab népeknek, a palesztinai nép törvényes jogainak — így az államalapí­tás jogának is — elismerése és érvényesítése, valamennyi közel-keleti állam — köztük Izrael — és az ott élő népek biztonságának, békés életének szavatolása. Meggyőződésünk sze­rint, a béke csak akkor lesz igazságos és tartós e térségben, ha valamennyi érdekelt fél bevonásával és közreműködésével születik meg. — A világ másik neuralgikus pontja Dél- Afrika, ideértve Namíbiát, Zimbabwét, és magát a Dél-Afrikai Köztársaságot. Fekete- Afrika népei folytatják igazságos és törvé­nyes harcukat a faji diszkrimináció ellen. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük, ' támogatjuk őket, hiszen egy régi világ visz- tzataszító és elviselhetetlen maradványa ellen harcolnak, amelyet feltétlenül fel kell szá­molni. — A burzsoá sajtóban hemzsegnek a vá­daskodások arról, hogy a Szovjetunió, Kuba, a szocialista országok beavatkoznak. Afrika ügyeibe. A burzsoá politikusok súlyosan té­vednek, ha nem értik meg, hogy Afrika moz­gásba jött, fejlődik, hogy ott harc folyik, amely a világtörténelmi viszonyok megvál­tozásának, a népek ébredésének következmé­nye, nem pedig a kommunista agitációé. A népek törvényes jogaikért, szabadságukért, a gyarmati rendszer maradványainak megszün­tetéséért ' harcolnak, azért, hogy saját maguk választhassák meg fejlődésük további útját. Az afrikai kérdés akkor oldódik meg, ha Af­rika népeinek törvényes jogai maradéktalanul érvényre jutnak. Erről sohasem fognak le­mondani. És igazuk van! — A bonyolult nemzetközi helyzetben a harmadik neuralgikus pont Délkelet-Ázsia. Amikor erre a térségre gondolunk, elsősor­ban Vietnam jut eszünkbe. Álláspontunk kö­vetkezetes és világos. A vietnami néppel teljes mértékben szolidárisak voltunk akkor is. amikor a gyarmatosítók ellen harcolt, akkor is, amikor az amerikai agresszióval szemben védelmezte szabadságát és a füg­getlenségét és akkor is, amikor Kína. inté­zett agresszív támadást ellene. Szolidaritá­sunk továbbra is töretlen, mert a vietnami népnek igaza van. Igazságos ügyért, törvé­nyes jogaiért harcol. Ugyancsak szolidárisak vagyunk Kambodzsa demokratikus erőivel és Laosszal. Kívánjuk, hogy Vietnam, Kam­bodzsa és Laosz önálló, szabad országként élhessen, hogy népeik, békében építhessék or­szágukat, szebb jövőjüket. — Az olyan manőver azonban, mint ami­lyen a napokban, az ENSZ-,ben is történt, ugyanúgy nem segíti elő Délkelet-Ázsia problémáinak megoldását, mint a vietnami menekültek ügye körül csapott lárma. Az ENS_Z-ben, a mandátumvizsgáló bizottság je­lentése alapján, közgyűlési határozat szüle­tett arra, hogy a Pol Pót-rezsim képviselői foglalják el Kambodzsa helyét. Nem sokkal ez előtt Havannában, az el nem kötelezett or­szágok úgy foglaltak állást, hogy Kambodzsa helyét nem töltik be. Ebből egyszerű logiká­val is következtethetünk arra, hogy ez a visszás ENSZ-határozat milyen erőknek kö­szönhető. — A Pol Pot-rezsim rövid, de dicstelen működésének korszaka alatt barbár népirtást követett el, mindvégig agresszív fegyveres provokációt folytatott Vietnam ellen. Kam­bodzsa demokratikus erői helyesen, népük érdekében jártak el, s Vietnam is törvényes jogait védelmezve nyújtott nekik segítsé­get A Pol Pot-rezsim megbukott, s akármi­lyen határozatot hoznak bárhol is, ez- a , rezsim Kambodzsa ügyeit már soha nem fog­ja intézni. A politikai józanság azt diktál­ja. hogy a nemzetközi fórumokon is mielőbb a kambodzsai nép törvényes képviselői fog­lalhassák el az őket joggal megillető helyet. — Délkelet-Ázsiáról nem lehet szólni Kí­na nélkül. A Vietnam elleni kínai, ahogy ők nevezték:,„büntető hadjáratot”, pontosabban, fegyveres agressziót a leghatározottabban el­ítéltük. A nemzetközi küzdőtéren nem ke­ressük az összeütközéseket Kínával, mi a békéért, az enyhülésért, a népek szabadsá­gáért, önrendelkezési jogáért, a békés egy­más mellett élésért, a nemzetközi kapcso­latok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk. E küzdelmünkben azonban — akaratunk­tól függetlenül — minduntalan szembe talál­juk magunkat Kína egyáltalán nem szocia­lista külpolitikai törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista indulatoktól és gondolatoktól, hegemonisztikus törekvések­től vezettetve a szovjetellenesség, s újabban a Vietmam-ellenesség áll a kínai politika kö­zéppontjában. Ehhez a világ legreakciósabb köreiben, a NATO-iban és hasonló helyeken keresik és találják meg szövetségeseiket. — Elveink szerint Kína belügyeibe ter­mészetesen nem kívánunk — nem is tu­dunk — beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy né­hány ■ nap múlva megemlékezünk a Kínai Népköztársaság születéséről, a kínai forra­dalom győzelmének évfordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világhelyzetben bekövetkezett új, nagy, pozitív fordulatként ünnepeltük a kí­nai forradalom győzelmét, a Kínai Népköz- társaság megszületését. Kína egy ideig a nem­zetközi helyzetben is pozitív tényező volt. A kínai vezetés politikájának változása követ­keztében e pozitív szerep is gyökeresen meg­változott. A Magyar Népköztársaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális, ál­lamközi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden ' jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína tér­jen vissza a szocializmus következetes útjá­ra, s a nemzetközi életben ismét pozitív sze­repet töltsön be. Mi addig is elvi, következe­tes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában. Ezután Kádár János így folytatta: — A Varsói Szerződés szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tö­mörülése, szövetsége, amely megfelel el­veinknek, a tagállamokban élő népek alap­vető, közös érdekeinek és szocialista cél­jainak. Általános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csök­kentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Nép- köztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szo­cializmust építő magyar nép .nemzeti érde­keit. A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozi­tívabb tényezőjét a Varsói Szerződés általá­nos törekvései, békés szándékai jelentik. Kő-, zösségünk — akárcsak a Szovjetunió — so­ha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákény­szerítse akaratát a másik félre. De a szem­ben álló erők fegyverzeti fölényét sem néz-, heti tétlenül; mindig megtette és megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyen­súlyozottak legyenek. — Mi egyoldalú fegyverzetcsökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgáltat­hatjuk ki népeinket állig felfegyverzett im­perialisták „humanizmusának”. A_ fegyverke­zés kivétel nélkül minden néptől hallatla­nul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Tévedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a számítása, hogy a Varsói Szerződés bán­melyik országában politikai előnyük származ­hat a fegyverkezési verseny folytatásából. A világtörténelem kerekét nem lehet vissza­fordítani. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével megszületett a szocia­lista rendszer, s az elmúlt több mint hatvan évben világrendszerré vált. Számos nép és ország lépett saját szabad fejlődésének útjá­ra. Alkotóerői felszabadultak és óriási ered­ményeket értek el. Ezek a népek, köztük a magyar nép is, mindent megtesznek, min­den szükséges terhet vállalnak azért, hogy elért vívmányaikat megvédjék. Igaz, a leg­fejlettebb kapitalista országok bizonyos anya­gi területeken még előttünk járnak. De a szocialista országok a történelmi fejlődés rö­vid időszaka alatt olyan társadalmi vívmá­nyokra tettek szert, amelyeknek a kapita­lista országokban még a csírái sincsenek meg. Ezekből a vívmányokból népeink nem fognak engedni!. Mi így, ezzel az eltökélt­séggel dolgozunk az enyhülésért, a béke megszilárdításáért és tartóssá tételéért. — Bizonyos szempontból a nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett or­szágok mozgalma, amely a közelmúltban. Havannában tartotta értekezletét. A tanács­kozást eredményesnek tartjuk. Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többsé­gével a béke, az enyhülés, a népek önrendel­kezése kérdésében, s ezért üdvözöljük moz­galmukat. f ¥ — Minden országnak vannak sajátos érde­kei, vannak azonban a világon olyan érdekek is. amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül at­tól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgal­mához tartozik. A béke általánossá és tar­tóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáinak megoldása; a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ, iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és (Folytatás a 3. oldalon) Nyolcszázau a gyűlésteiem pzékaoraibaa

Next

/
Thumbnails
Contents