Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

1979. SZEPTEMBER 23., SZERDA

Üss»!!lista aktíva a Csepel

iraddban

(Folytatás a 2. oldalról)

még az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszközöket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez júthátiiánák.

.............

— Külpolitikánk eddig is eredményes volt,

A résztvevők Kádár János beszédét hallgatják

növelte a Magyar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek, a fejlődő országoknak szolidáris és segítőkész barátai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szándék — korrekt partnerekként dolgozunk együtt minden kérdésben, amelyben lehetséges.

M&ésSdfík a ss&ciaiisia nemzeti Összefogás és egység

Kádár János ezután belpolitikai ké-s-fasek- ről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt. egységes, magáénak vallja és követi a marxista—leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — ■és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revi- zionizmus vonalát támogatnák. A több mint két évtizeddel . ezelőtt meghirdetett kétfron- tos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret, sem a dogmatizmus- nak, a szektarianizmusmak, sem a revizio- nizmusnak. a megalkuvásnak.

Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész népünk érdekeit képviseli. Nem nevezheti ki senki magát a munkásárdekek vagy a parasztérdekek kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek azonban nálunk is szép számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogy minek nekünk a Nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak

értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak azután halkabb hangok, hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni? Nem véletlenül mondom tehát, hogy marxista—leninista elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nélkülözhetetlen kötelességünk. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy rcri'i .nista felfogással, szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk,

azonnal, következetesen szálljunk vele szembe. »

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek, fejlődnek. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll, kötelességei teljesítésében. És mindennek eredményeként hazánkban a munkásosztály, a nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás és egység évről évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresszusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik.

— A szocialista építés a gazdaság, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomat ákot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szociális fejlődéshez és valamennyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek' okát az állam szempontjából , világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74-ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő , ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973-ban.

— . A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyet 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembe nézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunK nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is, ment élni,

' dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

— Ezzel függ össze a termelői s bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni.. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos, elkerülhetetlen, hogy a vátocásoi: bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesülnek. Természetesen ezen kívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogy a termelőüzemeknek, az 'intézményeknek, az apparátusoknak^ a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták, azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. Á szocialista társadalomban is van pénz, vagy árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei, Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s

ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozná, minit a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk, és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még ta-j karékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával, és minden egyébbel, ha becsiig lettel eleget akarunk tenni a munkásosz-' tály, a nép iránti kötelezettségünknek, fi

— Gazdasági nehézségeinkről sokait beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok. miniden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta, 1973-ban, 1977-ben és 1973-ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomódat bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások. Megkezdte termelését például a Péti Műtrágya- gyár, a Dunamerati Hőerőmű, a Hejőcsiabaí Cementgyár, valamint az Ózdi Kohászati' Művek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű igen jelentős új részlege. Üzembe lépett a Miskolci Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház, a Kiskunhalasi Kötöttárugyár, a Solti középhullámú rádióadó és így tovább. Ebben az évben tíz nagyberuházás, köztük például a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC gyára, a Hajdúsági Cukorgyár készül el. Bővül a Gyulai Húskombinát, a győri műszaki főiskola, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem. Méhes elvtárs részletese® szólít arról, hogy fejlődött, sok új létesítménnyel gazdagodott Budapest is. $

— Melyek gazdasági feladataink? Á szavak ismerősek: nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez igy lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése, és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata.' Ha nincs rendben, ha nem szilárd az .ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyez; teti. ,

— Az 1979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzeteit, felelősebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba tere; lődött, a korábban egészségtelenül felduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a- legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza tergnett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel, másodvetéssai igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összességében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Megemlítem, hogy az év hátralévő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfe* lelően teljesíti kötelességét, eredményese® fogjuk megoldani feladatainkat.

^réi@rrás refisk a &©bmfő KGST integrációban

— Nagy erőforrás a KGST-integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása.' Az.eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyica—Albertirsa közötti távvezeték, a Szövetség-gázvezeték, az Uszty-llimszki cellulóz kombinát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köztük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amely a cellulóz kombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték munkájukat, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi len;

ne, többet adna a nemzeti becsületre, mint itthon, saját házatáján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehető* ségek vannak az integrációban, a szakosításban, a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Éneikül a népgazdaság nem működhet kellő eredm én y ess éggel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömeg(Folytatás a 4. oldalon)