Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Ax MSSMP MIL kongresszusára készütve Kommunista aktíva a Csepeli Sportcsarnokban A nagygyűlésen felszólalt Kádár János Kommunista aktívát tartottak kedden a Csepeli Sportcsarnokban a főváros kom­munistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa ered­ményes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az iparvállalato­kat, a minisztériumokat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük a legkülönbözőbb te­rületek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a mű­vészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Csérvenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszer vezetek osztályának vezetője; a budapesti párt-végrehajtóbizottság tagjai, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ budapesti bizottságának vezetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára és Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus ösz- szehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, gazdasági, a tár­sadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat. Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre tekintő gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladato­kat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésé­nek jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmé­nyek hajszolása azonban vad­hajtásokat is szült. A nép- gazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma gyakran háttérbe szorul. Sok­szor nehéz eldönteni itt, hol végződik e tekintetben a bo­csánatos bűn, hol kezdődik tu­lajdonképpen az elvtelenség. Mi, akik a hétköznapok sok­szor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolga­inkkal vagyunk elfoglalva. Pa­naszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson azonban valaki egy országot, amelynek kormányát, vezető pártját nem gyötrik gazdasá­gi gondok. .Ilyen országot, ilyen kormányt nem ismerünk. Ezért is büszkék vagyun ar­ra, hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasá­gi, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, amikor egyik­másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk, mit akarunk és ezért van erőnk leküzdeni minden aka­dályt, köztük saját gyarlósá­gainkat is. A párt XI. kong­resszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az esztendő­ben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van ér­telme az erőfeszítésnek, Ké­szüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresszusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mondotta Méhes Lajos végezetül. sadalmi szervek tevékenysé­gében. Erről tanúskodnak a párt XII. ■ kongresszusának meghirdetése után tett újabb nagyszerű munkaverseny-vál- lalások is. Az erők összefogására ma talán a legnagyobb szükség, a munkaerőgazdálkodásban van. A fővárosi iparban foglalkoz­tatottak létszáma 1970. január 1. és 1979. július 1. között 146 000 fővel csökkent. Az utóbbi 3 és fél esztendőben a létszám 70 000 fővel fogyott. Ennek legfontosabb okai: évente rendszerint 10 000-rel több a nyugdíjba menő, mint az új munkavállaló. A szel­lemi,. alkalmazotti munkahe­lyekre az egyébként általában fogyó létszámból mégis több jutott. Végül, a fővárosi becs­lések szerint, csökkent a Bu­dapestre bejáró munkaválla­lók száma. A fővárosnak a munkaerő­gazdálkodás megjavításában szorosan együtt kell dolgoz­nia a Pest megyei Pártbizott­sággal és tanáccsal. A buda­pestiek érdeke is, hogy fej­lődjön, gyarapodjon, szépül­jön, egyre jobb otthont ad­jon az ott lakóknak, a fővárost övező környezet. És az ott lakók érdeke, hogy minél gyorsabban a munkahelyükre« érve, minél kulturáltabb, hasz­nosabb munkát találjanak Bu­dapesten. A közigazgatás jó, ha külön van, de a tervezés­nek, fejlesztésnek — ezen a munkahelyekre és a munka­erőre szóló terveket is ért­jük — együtt kell haladnia. Az idén erről is tanácskoztak a Pest megyei Pártbizottság és tanács vezetői a Budapesti Pártbizottság és tanács veze­tőivel. Ezt szolgálta a két képviselői csoport együttes ülése is. HOZZÁSZÓIÁSOK VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1 wm f ff I W •ÄZ MSZMP'PEST MEGYEI BÍZOTTSÁG A ÍS Á MEGVEl TANÁCS LAPJA > XXIII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM Ara 1,20 forint 1979- SZEPTEMBER 26., SZERDA KÁDÁR JÁHOS: A párt tömegkapcsolatai élőek, szüntelen fejlődnek Kedves elvtársnők, elvtársak'! — Szívből köszöntőm önöket, a budapesti aktíva minden résztvevőjét és az önök sze­mélyében Budapest kommunistáit, a főváros dolgozó népét, átadom pártunk központi bi­zottságának szívélyes üdvözletét, örülök, hogy részt vehetek ezen a tanácskozáson, amelynek olyan fontos napirendje van, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kong­resszusára való felkészülés. Az az álláspont, ami az előadói beszédben és a felszólalások­ban kifejezésre jutott, minden tekintetben összhangban van pártunk politikjával és az­zal a szándékkal, amellyel a kongresszus előkészítéséhez hozzáfogtunk. — A kongresszusnak rendkívül nagy je­lentősége van pártunk, népünk és országunk életében. Nálunk a párt a társadalom irá­nyító ereje. A felkészülés menetében min­den szervezete — az alapszervezetektől a Központi Bizottságig — majd maga a kong­resszus is mérleget készít a végzett munká­ról, eleget tesz beszámolási kötelezettségé­nek. Ez — a tapasztalat szerint — minden előző kongresszusunkon a párt politikájának továbbfejlesztését, a gyakorlati munka meg­javítását eredményezte. Bízunk abban, hogy így lesz ez a XII. kongresszuson is, amely kijelöli a párt feladatait és az ország to­vábbi fejlődésének útját, s így a nép sor­sára is hatással lesz. — A kongresszusi felkészülést bizonyos tekintetben megkönnyíti a Központi Bizott­ság múlt év áprilisi ülése, amely — mint emlékezetes — a XI. kongresszus határoza­tainak végrehajtását vizsgálta. Hasonló vizs­gálatot végzett ebben az időszakban a párt minden szervezete, ami ma is segíti a mun­kát. Ezért ajánlom, hogy az akkori megál­lapításokból kiindulva folytassuk a mostani vizsgálódást és felkészülést is. — Ügy gondolom, nyugodtan tekinthetünk a kongresszus elé. Az egész párt a XI. kong­resszus által meghatározott úton halad, s az elmúlt időszakban minden erejével az ott Kádár János soron következd feladatainkról beszél hozott határozatok végrehajtására törekedett. Azt is megállapíthatjuk, hogy mind pártunk tevékenysége, mind a szocializmus magyar- országi építése megfelel a párt hosszú távú törekvéseit magában foglaló programnyilat­kozat céljainak is. — A párt tagsága, minden szervezete, s a párt szavát követve egész dolgozó népünk hatalmas munkát végzett. Igaz, nagy ne­hézségeket is le kellett küzdeni, de a mun­ka eredményei így sem csekélyek. A helsinki tsjémiások érvényesítéséért küzdünk Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy külpolitikai tevékenységünk: . szintén á XI. kongresszuson megjelölt célok határozzák meg. Ezek soramázata nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is köztudott: mindent meg kell tennünk egy új világháború meg­akadályozásáért, küzdünk tehát az enyhülé­sért, az enyhülés elmélyítéséért, a tartós bé­kéért. Mivel pártunk kommunista párt és népünk szocializmust épít, külpolitikai te­vékenységünkkel ugyanakkor világméretek­ben hozzá akarunk járulni a népek szabad­ságküzdelméhez, nemzeti szabadságunk ki­vívásához és megőrzéséhez, a társadalmi ha­ladás előmozdításához. — Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar kül­politika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek „kórusában”, és nem — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszerveze­tek minden szintjén, a szám­vetés, a vezető testületek be­számolása — hangsúlyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet je­gyében szólt a megtett út né­hány jelllemző vonásáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai hely­zetünk szilárd. Gazdasági gondjaink ellenére is jelentő­sek az V. ötéves terv három és fél esztendeje alatt elért ered­mények. A XI. kongresszus óta Bu­dapesten is egészségesen fej­lődött a párt. Erősödött ideo­lógiai, politikai, cselekvési egysége. Növekedett vezető szerepe, kezdeményezőkészsé­ge, felelőssége. A főváros fej­lődésében elért erdmények- ben, gondjaink megoldásában döntő része volt és. van a párt- szervezeteknek, a párttagok­nak. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsönös bizalom és nyíltság jellemzi. E kapcsolat nem statikus, egyszer és mindenkorra adott. A „szilárd” szó régi, de napi hiteléért a pártnak lankadat­lanul kell dolgoznia. Konszolidált körülmények között, de átmeneti társada­lomban élünk. Ma is forra­dalmi hittel, tűzzel kell .dol­goznunk. Fokozni kell a párt- szervezetek, kommunisták ha­tását az eseményekre. Ma gyakran hallani a dol­gozók részéről; „Mondják meg, mit kell tenni és raj­tunk a végrehajtás nem mú­lik, mi készek vagyunk a cselekvésre”. Ennek az ér­zésnek, e hitnek a nemes igazában nem szabad kétel­kednünk. De tudjuk, hogy van még sok olyan kérdés is, amelynek elfogadtatásáért ke­ményen meg kell küzdeni; például a végzett munka differenciált bérezéséért, a tervszerű munlcaerő-átcsopor- tositásért stb. Minden tevé­kenységünkkel segítsük: a tömegek a gyakorlatban győ­ződjenek meg arról, hogy ebben az országban minden a dolgozó emberért, dolgozó né­pért van, az ő érdeküket szol­gálja. Az. elmúlt hetekben több olyan kérdéssel foglalkoz­tunk, mint például a kenyér minőségének javítása. A Fő­városi Tanács vezetői prog­ramot dolgoztak ki a keres­kedelem, a szolgáltatás javí­tásának egyes tennivalóira. Keressük a munkáslakás-épít- kezéseknél a szakipari mun­kákhoz a vállalati erők jobb bekapcsolásának lehetősége­it. Gyors változás egyik té­mában sem várható. Például a főváros rendszeres, és min­denütt jó, friss kenyér, pék­sütemény ellátásához, 7 mil­liárd forint kellene most, min­denki tudja, hogy ilyen ösz- szeggel nem rendelkezünk. Méhes Lajos ezután utált arra, hogy az idei tervek ki­dolgozásában és az eddigi minden korábbinál nagyobb felelősséget és igyekezetét le­hetett tapasztalni a vezetőkés beosztottjaik, a párt- és a tár­Zarnóci József, a X. kerü­leti pártbizottság első titkára kiemelte, hogy a gazdasági nehézségek áthidalásához nél­külözhetetlen egységes tenni- akarás és cselekvési készség bontakozott ki a kerületben. Bach József, az Országos Szakipari Vállalat építőipari szocialista brigádjának ve­zetője hangsúlyozta, hogy a termelési célok megvalósítá­sában nem kis feladatot és felelősséget jelent a munka­helyeken a fiatal szakmun­kások beilleszkedésének biz­tosítása. Végh Istvánná, a XIX. ke­rületi tanács elnöke az ellá­tás, az ügyintézés javítá­sáról fogalmazta meg gondo­latait. Posch Gyula, a Magyar Op­tikai Művek vezérgazgatója a nagymúltú üzem eredményei­ről és munkájának tapaszta­latairól adott képet. Hámori Csaba, a KISZ bu­dapesti bizottságának első tit­kára aláhúzta, sokat mondó az a tény, hogy a fővárosban a szocialista iparban foglalkoz­tatottak több mint egyharma- da, a szakmunkásoknak csak­nem fele 30 éven aluli fiatal. Az oktatás-nevelés, a gyó­gyítás és a kutatás területén dolgozó értelmiségiek társa­A csepeli aktíva elnöksége mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben. — Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki; hogy együtt haladurtk, közös kül­politikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel, a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a. törekvéseknek az érvényre juttatásáért ösz- szefogunk minden szocialista országgal, min­den haladó erővel a világon. — A XI. kongresszus óta végzett külpoli­tikai tevékenységünk eredményeinek összeg­zéseként elmondhatjuk: mindvégig minden erőnkből nemes céljaink eléréséért, az eny­hülés folyamatának erősítéséért dolgoztunk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés az . elmúlt évek során teret hódított. Ennek sok­féle ténybeli bizonyítéka van. _ Maga a hel­sinki tanácskozás is sok-sok évi nagy erő­feszítés eredményeként jött létre. Az ott el­fogadott ajánlások nemzetközi visszhangjá­ból is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szé­lesedik, elmélyül. — Országunk kiveszi részét a helsinki aján­lások mind hatékonyabb és teljes érvénye­sítéséért vívott küzdelemből. Ez jellemezte szövetségeseinkkel együtt végzett külpoliti­kái munkánkat és a, kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdeményezéseinket egy­aránt. így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fórumon és így készü­lünk a madridi tanácskozásra is. \ — Minden lehetséges alkalommal hang­súlyozzuk s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk a Varsói Szerződés külügyminiszte­reinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét. Meggyőződésünk, hogr ha javaslatunknak megfelelően ta helsinki tanácskozáson részt vett valamennyi fái megvizsgálná: mit tudna már most, késle­kedés nélkül tenni a bizalomerősítő intézke­dések területén és azért, hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, ez újabb kedvező változást eredményezne Európa s a világ politikai helyzetében. A helsinki ta­(Folytatás a 2. oldalon.) ;

Next

/
Thumbnails
Contents