Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

’xJt&iap 1979. SZEPTEMBER 25., KEDD Aki egyedül jár, eltévedhet KÖZMŰVELŐDÉSI TANÁCS NAGYKOVÁCSIBAN Két évvel ezelőtt új progra­mot dolgozott ki Nagykovácsi tanácsának megújult vezetése: több érdekes, figyelemre mél­tó kezdeményezés között a kul­turális élet és a testi nevelés fellendítését. Első lépésként megalakították a közművelő­dési tanácsot, amelynek fel­adata e tervek megvalósításá­nak segítése volt. A közművelődési tanács tag­ja a megalakulás óta Szatmá­ri Lajos nyugdíjas pedagógus, Nagykovácsi patriótája, a köz­ségi krónika írója. Vele beszél­gettünk a tanács megalakulá­sáról, a két év eredményeiről, s a tervekről. Csak az iskola — Nem túlzás: valóságos helyi kulturális forradalmat jelentett az új tanácsi vezetés programja — mondta Szatmári Lajos. — Addig jószerivel csu­pán az általános iskola jelen­tette a község kulturális éle­tét. Szervezett felnőttművelő­désről például egyáltalán nem beszélhettünk: a meglévő, de elhanyagolt művelődési otthon legföljebb helyet adott, prog­ramot már nem. Ilyen körül­mények között aztán nem pa­naszkodhattunk: volt éppen elég tennivalója a közművelő­dési tanácsnak. — Mik voltak ezek a fel­adatok? — A legelső, természetesen, magának a szervezetnek a ki­alakítása; olyan testületet akartunk létrehozni, amely valóban szerepet játszhat a község kulturális életének fel­lendítésében, folyamatossá té­telében. Méghozzá olyan szer­vezetet, amely képes korsze­rűen irányítani a kijelölt, ki­emelkedő fontosságú munkát. Hajtóerő a lelkesedés — Kik lettek a tanács tag­jai? — Mondhatnám, mindenki, aki valami módon érdekelt a község művelődésében, a pe­dagógusok, a művelődési ház igazgatója, s a községi tanács elnöke is. Elsősorban a taná­rokra, tanítókra építettünk: kezükben van a legtöbb esz­köz, és ha meg akarjuk újíta­ni a község kulturális életét, gondoltuk, akkor az csak az iskolából kaphat új lendüle­tet. — Hogyan dolgozik a testü­let? — Havonta tartjuk ülésein­ket, ekkor közösen beszéljük meg az adódó feladatokat, s azt, mit hogyan oldottunk meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy rendszeresen ne tar­tanánk a kapcsolatot, s mivel kicsi a község, azonos terüle­ten dolgozunk, könnyen meg­találjuk egymást. Munkánkban, túl a tagok lelkesedésén, a legfőbb hajtóerő magának a községi tanácsi vezetésnek az igyekezete. S ez nem udva­riasság: az ő gondolatuk volt a közművelődési tanács meg­születése, és ötleteink között kevés olyan volt, ami ha reá­lis, megvalósítható volt, ne ka­pott volna támogatást. A köz- művelődési tanács munkáját eddig a tanácselnök vezette, a művelődési ház új igazgatónő­je most vette át ezt a szerepet. — Hozott-e változást mun­kájuk a község kulturális éle­tében? Ha igen, min mérhető le az átalakulás? Jótékony pezsgés — Gyökeres átalakulásról túlzott bátorság volna most beszélni, de az elmúlt két év alatt határozottan érezhető volt valami fajta előrelépés, kimozdulás, jótékony pezsgés Nagykovácsi kulturális életé­ben. Ezt annak előtte hiába is kerestük. Ezt persze jobbára mi, idevalósiak érezzük, de az idegen is lemérheti a válto­zást egy-egy konkrét eredmé­nyen. Korszerűsítettük a mű­velődési házat, az átalakulás talán meghozza a tartalom változását is. Felmértük a köz­TV-FIGYELŐ Kapcsolfam. ..; Nem lehet panasz a legeslegújabb tévé- vetélkedő címére, hiszen ket­tős értelme miatt ieazán szel­Amiképpen az is, hogy ne hangozzék el a nagy nyilvá­nosság előtt, miszerint nekünk elődeink voltak a hunok. Leg­ternes: egyszerre utal a lebo­nyolítás technikai műveletére vagyis arra, hogy ezt az egész tudom, nem tudom játékot te­lefonon játsszák —, valamint az agyakban végbemenő fölis- merési (?) folyamatra. És ugyanígy e kapcsolgatós- dá beharangozása körül sem volt hiba, mert mind az anya­intézmény, mind pedig más hírközlő szervek jó párszor tu­datták, miszerint valami ked­vünkre való sorozat nyitó adá­sára kerül sor szeptember 23-án, vasárnap este 21.05-kor. Nem dobozgazda az, aki egy ilyen elnevezésű és így nagy­dobra vert program elől az ágyba menekül, ezért hát föl- tehetőleg számos milliónyian kezdték figyelni Vitray Tamás távbeszélgetéseit. Figyelvén pe­dig megállapíthatták, hogy bi­zony nem más ez a Kapcsol­tam ..., mint a többi telefon­kommunikációs fejtörő, mert ebben is az gyűjtögetheti in­kább azokat a megduplázható forintokat, aki tudja, mely arc­hoz illik egy bizonyos évszá­zad — egyszóval az, akinek jó a lexikális fölkészültsége. Inkább. — írtuk, mert azért nemcsak kérdésekre kellett fe­lelni ebben az ünnep végi fél­órában, hanem a logikai kész­ség is megméretett: alkalman­ként holmi szám- vagy betű­sorok titkait ismerhették fel azok, akik a vonal túlsó végén tűnődtek. De hát az efféle föl- adatgyűjtemény kevésnek is meg nem túlzottan elmésnek is tetszett, noha — talán nem egyedülálló e vélekedés — ép­pen az ilyen agytoma tudná a vetélkedőt igazán megpezs- díteni. Netalán úgv. hogy az egyik kibogozott ábrasor adná meg a kulcsot a következő rej­telem megfejtéséhez. No. de ez már nem az előfizető, hanem a szerkesztő és a műsorvezető dolga. följebb annyi közünk van hoz­zájuk, hogy a IV. században elfoglalták Pannóniát. (Azt meg már csak a zárójel kettős pajzsának védelmében említ­jük meg, hogy nem annyira a Nárcisz, hanem sokkal inkább a Nárcisszusz — Narcissus, Narkisszosz — az a bizonyos férfinév, amelynek leghíre­sebb viselője egyébként a gö­rög mitológia ismert alakja, aki önmaga tükörképébe szeretett bele.) Hát úgy nagyjából így indult el útjára a Kapcsoltam ... Kissé lendületesebb folytatást kívánunk! Visegrád. Egy dicsérendő pe­dagógiai kezdeményezés tanúi lehettek azok, aíkik végigfi­gyelték a Pedagógusok fóru­mának vasárnap délutáni adá­sát. Egy tucatnyi diák hangu­latos visegrádi kirándulása tűnt föl a képernyőn, amint előbb a Dunán sikló hajóról, majd közvetlen közelről ta­nulmányozzák régi királyaink szépséges lakhelyét. Az ifjú történészek — mert hát a romok és más emlékek tanulmányozóinak ez a titulu­sa — azért kelnék ilyen utak­ra, hogy szemtől szembe lássák is, amit korábban a tankönyv­ből megtanultak. Mégpedig úgy lássák, hogy a szaktan- tárgy adatai, érvei mellé az éppen tanulmányozott kor iro­dalmi és zenei jellegzetességei­ből is ízelítőt kapjanak. Csak örülhetünk, hogy ép­pen Pest megyének e méltán híres történelmi helye vált az új — komplex — oktatási for­ma színterévé. Bárha minél több iskola diákjai járnák be hasonló fölkészültséggel és ha­sonló érdeklődéssel a régi idők­nek e néma tanúit, mint azok, akik vállalkozásáról a televízió is beszámolt. Akácz László ség küturális helyzetét, ezt tükrözi a krónika is és már tudjuk hol, mit kell változtat­ni. És itt megintcsak a felnőt­tekről van szó: a könyvtár majd négyszáz olvasójából mindössze 53 a tizennégy éven felüli, a többi iskolás. Ami persze biztató is: ők már igé­nyesebb felnőttek lesznek. Munkánkból kiemelkedik a kapcsolat felvétele a besenyő­telkiekkel, ma már rendszeres az együttműködés, a közös programszervezés a két község lakossága között. Tavaly ők adtak nálunk augusztus 20-i műsort, idén mi jártunk He­ves megyében és ez a kapcso­lat, úgy véljük, a község han­gulatát jó irányba befolyásol­ta. Visszahat a munkára — Mit tart a közművelődési tanács munkájában a legjelen­tősebbnek ? — Azt, hogy hosszú idő után végre sikerül összefogni azokat az embereket, akik bár azonos területen, de elszigetelten dol­goztak. Régi igazság: aki egye­dül jár, az el is tévedhet, hát mi sokszor eltévedtünk. így közösen valamennyien érez­zük ezt, nem kell félnünk a tévúttól. S ami döntő: közös tevékenységünk visszahat min­dennapi munkánkra, mi ma­gunk is jobban, eredményeseb­ben tudunk saját területünkön dolgozni. Major Árvácska Tudósküldöttség A szocialista országok tudo­mányos akadémiai képviselői­nek XI. értekezletére Mártha Ferenc akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárának vezetésével akadémiai küldöttség utazott Tallinnba. Az értekezleten előreláthatólag értékelik az eddigi tudományos együttmű­ködést és megtárgyalják a kö­vetkező ötéves együttműkö­dési tervet. „A biológiai kuta­tások perspektivikus irányai” címmel megvitatják a ko­runkban mind jelentősebbé váló szaktudomány fejlődésé­nek lehetőségeit. A természetes anyag művészete FAPLASZTIKAI BIENNÁLÉ CEGLÉDEN Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium főosztályvezető­je nyitotta meg a hét végén azt a nagyszabású kiállítást, melyet Cegléd Város Taná­csa, a ceglédi Kossuth Múze­um és a Képző- és Iparművé­szek Szövetségének Pest me­gyei -területi szervezete közö­sen rendezett. Eszmét gondoz Cegléd vá­rosa azzal, hogy a belső kör­nyezetvédelem és környezet- szépítés jegyében helyt ad 'a faplasztikai biennálénak im­már másodszor. A természe­tes anyag művészi felhaszná­lása ugyanis olyan kellemes, szobrászi jelek, plasztikák ki­vitelezésére alkalmas, melyek a lakótelepek látványsivársá­gát szüntetik, belső tereket szépítenek. Műfaji szempont­ból határterület a faplasztika, innen ered, hogy féltők és grafikusok — Dohnál Tibor, Delm Pál, Fajó János — és szobrászok — Farkas Ádám és Szöllősy Enikő — egyaránt vállalkoznak művelésére. E szobrászilag, grafikailag és festőileg gondozott faanyag a plasztikai szerkezet és a szín együtthatóival véglege­síti a,formát. Hajlékony ez a közeg. Játszóterek lovacskái­vá, mozdonyaivá bővül, belső terek homlokzatának köz­pontjává is válik. Enyhít a lakótelepek nem indokolt, de tényleges monotóniáján. Eny­hít úgy, hogy ki-ki a maga egyéniségének hullámhosszán válik karakteressé. A szent­endrei Farkas Ádám úgy, hogy a geológiai gyűrődések ritmikáját fokozza szoborrá, Szöllőssy Enikő emblémák megérz-ett formáit kivitelezi, Fajó János geometrikus tisz­taságra és tisztázottságra tő-' reksrik homlokzati frízében, Schéner Mihály népköltészeti elemeket alkot játékkockás szoborrá. A ceglédi illetőségű Dohnál Tibor már Egerben is organikus erejű életfás variá­ciókkal tűnt ki, hozzá hason­lóan Csíky Tibor is e forma- rend igézetében él, csak in­tenzívebben absztrahál. Heri- tész Gábor arra törekszik, hogy labirintikus rejtvénnyel gondozza a gyermekek fantá­ziáját a játszóterek térségé­ben. öröm képzőművészetünk e közös eredményét leltározni, melynek új mecénása Cegléd városa. Kész van már emblé­mája, s a rendszeressé váló ceglédi faplasztikai biennálék plakátja, mindkettő Dohnál Tibor integráló készségét és ízlését dicséri. Csak egy fel­adat maradt hátra, az, hogy gyorsan és minél több helyen láthassuk e jel-szobrokat. Mültipli-vásár A muHápli: ipari technoló­giával létrehozott tárgy. Üvegből, öntvényből, fából, ipari hulladékból < készül. Több, mint íróasztali dísz, kismű. Mivel a mai ember tudata több geometriai alap­elemet tartalmaz, mint elő­deinké, ezért e műszaki for­mából szerveződő esztétikai tárgy nemcsak arra alkalmas, hogy közvetlen, legbensőbb környezetünk' alapegysége le­gyen, hanem arra is, hogy lelkületűnk egy rétegét kife­jezze. Ebben a kettős feladat­ban válik jelentőssé, s abban is, ho|y olcsósága miatt min­denki számára hozzáférhető. Az, hogy pár száz forintért valaki Segesdy-, Fajó-, Deim- műhöz juthasson, mint e mul­tipli vásáron október 30-ig, Budapesten a Józsefvárosi Ki­állítóteremben — nagy lehe­tőség. Somogyi János festményéi Somogyi János Munkácsy- és SZOT-díjas festő­művész tárlatát a XIV. kerületi Amerika út 96. szám alatt október 13-ig láthatja a közönség. A kiál­lítást Bereczky Loránd művészet- történész nyitotta meg. Somogyi János évek óta szervezi a Pest megyei Ok­tatási Igazgatósá­gon azon tárlato­kat. melyek kép­ző -és iparmű­vészetünk jeles alkotóit mu­tatják be a népes hallgatóság­nak. Komoly sikere van e so­rozatnak, mivel nemcsak gyö­nyörködést okoznak a művek, hanem komoly szerepet vállal­nak az ízlés- és tudatfej les z- tésben, informálják 'megyénk tanfolyamokon, pártiskolán részt vevő dolgozóit vizuális kultúránk eredményeiről. So­mogyi János ezúttal alkotó­ként mutatkozik be. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta Kmetty János, Pór Bertalan és Szőnyi István ta­nítványaként, ösztöndíjas volt Bukarestben. Közel húsz kiál­lítása nyílt vidéken és a fővá­rosiban. Ezen a tárlaton Somogyi János elsősorban a Budapest­re, Székesfehérvárra és a Pécsi Orvostudományi Egyetemre Somogyi János mozaikja (Pécsi Orvostudomány! Egyetem) tervezett nagyméretű murális munkáit és, mozaikjait mutatja be vártatok és fotóik segítsé­gével. Ami monumentális mé­retű munkáit illeti, arról bíz­vást megállapíthatjuk: — bát­rabb lett Somogyi János vo­nalvezetése árnyaltabb egyéni stílusa A geometrikus hálózat többrétűén érzékelteti és értel­mezi is azt a bonyolult tévé-, kenysóget, melyet egy oktató-, kutatóintézetben folytatnak — a kép eszközrendszere • ezzel egybevágó. Felületeinek poli­fon orvénylése nem parttalan, bizonyos keretek között mo­zog a függőleges, vízszintes és átlós irányokban. Ez a tárlat Somogyi János műhelybeszá­molója — nemcsak képessé­geit, hanem fejlődését is iga­zolja, előrehaladásának ütemét és intenzitását. Losonci Miklós A művész és a közönség / amit létrehoztak. Ott nevettek, ott sírtak-e vajon ott gondol- kodtak-e el, ahol ők ezt. sze­rették volna? Személyes be­nyomásokat akarnak szerezni arról, hogyan fogadták a mű­vet azok, akik miatt megalkot­ták. Az ilyen művészek számá­ra — akik sokan vannak — minden találkozó fontos, mert a meg sem szólaló résztvevői: is jeleznek valamit a számuk­ra. S ha elég sok ankétra el­mennek, hozzávetőleges képű! alakul ki arról: mi a vissz­hang. A zután a közönség sem csal kíváncsikodókból, felhá- borodókból, meg tudálékosok ból áll. Vannak — s szintér nem kevesen —, akik azt pró­bálják megfogalmazni, hol é: hogyan hatott rájuk a mű, sa ját életük milyen tapasztala tai igazolják vagy cáfolják : látottakat. Vannak, akik a mű­vésztől azután érdeklődnek milyen társadalmi mozgások ösztönözték a mű létrehozásá­ra? Egyáltalán: mi a művés véleménye a valóságról? Mer ebben a kérdésben a művés és a közönség teljesen egyen­rangú vitapartner. Nem vélet­len, hogy a résztvevők rend­szerint ott érzik magukat iga­zán jól, ahol a mű csak kiin­dulópont, alkalom, hogy a je­lenlevők az élet dolgairól — politikai, társadalmi, gazdasá­gi, oktatási és egyéb dolgairól — őszintén eszmét cseréljenek. S hogy ilyenkor az esztétiká­ról kevesebb szó esik? Annyi baj. A közönség nem művész­nek készül, nem is esztétának; az élet dolgaiban szeretne job­ban eligazodni; ezt várja a műalkotásoktól, ezt a művész­találkozóktól. Ezért viszont érdemes erősíteni azokat a bi­zonyos kapcsolatokat. B. L. kor eljött, még nem tudta, hogy fel fog háborodni, de va­lami mindig felbosszantja. Mondjuk a filmben hallható trágárabb kifejezések (idősebb felszólaló), vagy éppen a nem eléggé odamondogató, lagyma­tag dialógusok (fiatalabb fel­szólaló), a film túl merész ké­pi világa vagy az állítólag ki­vágott részletek. Felháborod­nak a pénz miatt, amit erre a műre kidobtak, vagy éppen az áldozatvállalás hiánya miatt, hogy ilyen szegényes lett. A filmforgalmazás gyengéi miatt, a rendezők gátlástalansága miatt, és így tovább. Aztán van a felszólaló típus, amelyik a valóságot jobban ismeri. Szerinte a csendőrök kalapján másképp állt a toll, a nagy­apjától hallotta, hogy a ka­szát akkor nem ilyen mozdu­latokkal köszörülték és a szom­szédja fia is megmondhatja, hogy az a . rock-együttes nem is olyan népszerű, mint a filmben mondják. \ A felszólalók típusait még hosszan lehetne sorolni, de már itt fel kell tenni a kér­dést: ha a művészek nem kí­vánják, a közönség meg nem nagyon tudja ezeket a kapcso­latokat megteremteni, kihasz­nálni, akkor minek az ilyes­mit erőltetni? Erőltetni való­ban nem érdemes, tényleg jobb lenne gazdaságosabban bánni minden értelemben ezekkel a találkozókkal. Ám mindez mégis a dolgoknak csak egyik oldala. Mert a má­sik m ott vannak az írók, ze­nészek, rendezők, akik gyöt­rődnek amiatt, mert nem ér­zékelik személyesen, hogyan hatott a közönségre mindaz. El kell ismerni: nem kevés igazság van ebben: a műalko­tás, különösen, ha jó, ott ra­gyog a. maga csillogó sokszí­nűségében, s ezzel a művész, gyarló esendőségében, egysze­rűségében, nehezen tudja fel­venni a versenyt. (Még színé­szeknél sincs ez másként,'ha­csak nem játszanak ilyenkor is egy speciális, a saját szemé­lyiségükről kigondolt szerepet.) 6 ha már kegyetlenül őszin­^ ték vagyunk a művé­szekkel. szemben, legyünk a közönséggel szemben is. Évi- 30—50 filmankét tapasztalatai arra biztatnak, hogy próbáljak igazságos lenni mindkét irány­ban. (Az ankétvezetőnek úgy­is az a dolga, hogy a vita in­spirátora és a két fél objektív közvetítője legyen.) Bizony, nem kevesen csak azért vesz­nek részt ilyen találkozókon, mert kíváncsiak arra, hogy is néz ki X. Y. művész. Akik még kíváncsibbak, azok tovább is merészkednek, megkérdezik, ki a művész férje, felesége, melyik a kedvenc labdarúgó­csapata, táncdalénekese (ha fiatal), kedvenc étele (ha idő­sebb), hogyan szokott írni, fil­met rendezni, játszani, mikor és miért határozta el, hogy ép­pen ezt á művészeti ágat vá­lasztja, és így tovább? Az ilyen típusú kérdések után bizony a művész intelli­genciája, szellemessége, ízlése dönti csak el, hogy a válaszok miatt érdemes volt-e időt, fá­radságot, nem ritkán pénzt áldozni a találkozásokra. S az­tán vannak más típusú anké- tozók is. (A meg sem szólalók nagy csoportjáról most ne is essék sző.) Ilyen típus például a felháborodó. Lehet, hogy mi­17gy moziban történt. A szo- kásos tévészemlék egyi­kén. Levetítették az új filmet, ami akkor még nem szerepelt a képernyő műsorán, udvarias taps után bemutatták a ren­dezőt, alkotótársait, majd a közönség kérdezni kezde... A rendező azonban, mindenki meglepetésére, azt mondta: ő ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, mert ha nem sike­rült megértetni magát a film­mel, akkor felesleges élőszó­val magyarázgatni olyasmit, amit a műalkotásnak kellett volna elmondani. a* válasz roppant kínos volt — mint ennek a vitának a hi­vatalból kirendelt vezetője, ha­za is küldtem a közönséget —, mert ha ez volt* a rendező vé­leménye, akkor miért vállalta el, hogy részt vesz filmje an­kétjén? Miért jött el, hagyta, hogy a vetítés után ülve ma­radjanak a nézők, kérdezze­nek, csak utána közölje, hogy nem látja értelmét az ilyen ankétolásnak? Am egyébként ez a rendező nem áll egészen egyedül vé­leményével. Többen vannak művészek, akik némi idegen­kedéssel hallgatják a művész és közönség-találkozásokat je­lölő gyanús kapcsolatok kife­jezést. Azt tartják: a közön­ségnek a műalkotással kell kapcsolatba kerülni, nem a művész személyével, hiszen ami legjobb, legtöbbet érő egy alkctó emberben, az benne van abban, amit létrehozott. Ami pedig nincs az alkotásban, az valószínűleg nincs a művész­ben sem, a személyes találko­zás ezért többnyire kiábrán­dító.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents