Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

1979. SZEPTEMBER 25., KEDD Mucret •mf vt?rJ( 5 Cselekvéstől a beszámolásig Nem könnyű az elsők között Többet akarnak, többre képesek ilyen jók az eredmények. Van Vezetők helyből Új üzemcsarnok Délegyházán Solymáron a Pest megyei Műanyagipari Vállalat portá- ,án körülnézve hamar felfe­lezi az ember: újabb üzem- :sarnokkal gazdagodtak. A ke­rítésen belül bekövetkezett 'áltozás mellett azonban nem ehet szó nélkül elmenni. S íogy mennyire így van ez, ibban Blaskó József, a válla­lat II-es számú pártalapszer- vezetének titkára csak meg­erősített. Mert mi történt itt? — érdemes felidézni. Az.év első munkanapját, ja­nuár másodikat mutatta a naptár, amikor munkás gyűlés­re hívták egybe a gépészeti jyárhoz tartozókat. Nem ke­zesebbért, mint hogy az új gé­pészeti csarnok határidőre el­készüljön, a szétszórt munka- íelyen dolgozók végre egy uelyre, megfelelőbb munkakö­rülmények közé kerüljenek. Kétszázötven munkás, közülük .íarmincnégy párttag volt a- meghívott. Rövidesen megszü­letett a döntés: a termelőüze­meket napra készen ellátjuk a szükséges anyagokkal, szerszá­mokkal, berendezésekkel, s ugyanakkor a tizenöt szocialis­ta brigád húsz-húsz óra tár- :adalmi munkával segíti a isamok építésének befejezését. Nem is volt fennakadás. A belső, épületgépészeti munká­kat elvégeztük, a villamos szellőztető berendezések is a helyükre kerülték — Vajon mi .cellett ahhoz, hogy a közösen adott szónak egy emberként mindenki eleget tegyen? — fordulok újra Blaskó József­hez. Példát mutatni — Lényegében oly egyszerű a képlet — mondja. — Csak a párttagoknak, a kommunis­táknak a szervezésben,, a mun­kában példát kell mutatniuk. Ment is minden simán. Igaz, a cselekvési programunkban is szerepel a csarnok építésének segítése, mielőbbi befejezése. 3 az alapszervezet cselekvési programja ránk, kommunis­tákra kötelező! A tizenöt szo­cialista brigád eddig 3300 órát dolgozott a csarnokban. Októ­ber 15-ig, mire befejeződik a gépek átköltöztetése, becslé­sem szerint 3500 óra körül já­runk. Eredetileg a brigádok háromezret vállaltak. De ők nem számolnak, csak én. S ha már a számolásról költözéssel erősebbé válik a vezetés, javul a munkafegye­lem, s a termelés eredményei is várhatóan jotabak lesznek. A vaskos határidőnaplóban lapoz. Szinte nem tud az em­ber olyat kérdezni, amire ne volna válasz a lapok között. Kibújik belőlem a kérdés: honnan ez az alapos, minden apró részletet felölelő felké­szültség? Lehet percről percre követni a cselekvési program végrehajtását? Sikerek motorja Ilyet azért nem állítanék. Hiszen nekem is megvan a munkám, fizikai állományba tartozó csoportvezető vagyok. A munkalapot is kitöltőm műszak végén. A magyarázat? A beszámoló taggyűlésre ké­szülünk. Alapazervezetünk egyike azoknak, amelyek leg­korábban, november 15-én rendezik meg ezt a párt és a párttagok életében jelentős eseményt. Ügy tudom, kevesen vagyunk Pest megyében olya­nok, akiknél a beszámoló tag­gyűlés időpontját ennyire elő­rehozták. Hát nfem lesz köny- nyű az elsők között lenni. Még talán vendégekre is számítha­tunk. Van azért ebben gyakor­latom, hiszen tíz éve vagyok párttitkár. Üjra a jegyzetei között la­poz, a szocialista brigádokról szói. Kongresszusi vállalásukat összegezve mondja: a PEMÜ- nél is sokan adnak garanciát, nevüket a kezük alól kikerülő termékhez, munkadarabhoz. Az alapszervezet cselekvési programjában nem hiába ka­pott helyet az exportfeladatok teljesítésének segítése, az al­katrészek beszerzésének meg­könnyítése. Nem maradtak adósak, cselekedtek. Hat ter­mékhez készítették el a szer­számokat, s ez valutát hoz. Felújították a fröccsöntő Wí- kend szivattyúkat, s ehhez nem kellett külföldről alkat­részt vásárolni. Takarékoskod­tak a pénzzel, az idővel, mert az utóbbinál a beszerzés rögös útját is segítették elkerülni. Komplett gyártószerszámok kerültek ki kezük alól. S le­hetne még sorolni a cselekvési program minden pontját. Azért vállalati szinten ele­mezve a pártvezetőség cselek­vési programját, korántsem még tennivaló bőven — mond­ja Kárpáti András, a PEMÜ pártvezetőségének titkára. A minőséggel összefüggő gond­jainkat a gyártás jobb előké­szítése, a termelés még átgon­doltabb szervezése oldja meg. A jobb minőséget a bérezéssel is ösztönözzük. A Dolgozz Hi­bátlanul munkarendszer most van előkészítés alatt, október elsején a műszaki cikkek gyártásánál vezetjük be. Ez­zel egy sor objektív, a terme­lésre kedvezőtlenül ható ténye­zőt küszöbölünk ki. így pél­dául anyaghiány, az állásidők oka, felelőse a DH-munka- rendszerben egyértelműen tet­ten érhető. Elégedetlenség. Igen az, mert a PEMÜ a pártvezetőség cse­lekvési programjában megje­lölt feladatok döntő többségét megoldotta. A megemelt nye­reségtervet teljesítik, a tőkés országokba irányuló exportju­kat túlteljesítették, a szocialis­ta országok iránt vállalt kötelezettségüknek is eleget tettek. Ez az elégedetlenség, mely a pártvezetőség titkárá­nak szavaiból kicsendült, jelzi: többet akarnak, többre érzik magukat képesnek. S ez a faj­ta egészséges elégedetlenség motorja az újabb sikereknek. Annak, hogy a PEMÜ gyárt­mányai a világ minden részé­ben megállják helyüket Kibírja a kritikát Cselekvési program. De va­jon az első számú gazdasági vezető, a vállalat igazgatója hogyan vélekedik? — A pártvezetőség, s a négy alapszervezet cselekvési prog­ramja a közös akaratokat az egységes célokat összegezi. Te­gyem hozzá, a négy alapszer­vezet az idén második alkar- lommal készített önálló cselek­vési programot. De ez is szer­ves része közös gondjainknak, céljainknak — mondja Hor­váth Ferenc, a PEMÜ igazga­tója. — A pártvezetőség cse­lekvési programja azonban ál­lítom, kibírja a kritikát. Jói ötvözi a népgazdasági, a me­gyei és a vállalati célokat. Közös akaratunk fejeződik ki benne, csak kisebb egységre lebontva. S az ilyen cselekvé­si programot elemezve a mér­hető gazdasági eredményekre kapunk választ. S erre van szükségünk a napi munkában! Varga Edit Nők a volánnál Decembertől a járatokon A nőknek indított harmadik autóbuszvezető-tanfolyamon sikeresen vizsgázott az elmé­leti ismeretekből 18 lány és asszony —• tapasztalt férfi­kollégáik felügyeletével — már valamennyien a forga­lomban gyakorolnak. Várha­tóan decembertől vezethetik egyedül a járműveket. A Budapesti Közlekedési Vállalat egyébként folyamato­san figyelemmel kíséri annak a 25 buszvezetőnőnek a mun­káját, aki ez év januárjától vesz részt a fővárosi tömeg- közlekedésben. A legutóbbi ér­tékélés szerint is gyorsan föl­ismerik a közlekedésben elő­adódó helyzeteket, megoldá­sukban helyesen cselekszenek, tartják a menetidőt, higgad­tak, fegyelmezettek, figyel­mesek. E tulajdonságok a for­galombiztonságban kamatoz­nak : balesetmentesen vezet­nek. Buszaik — ez már a jó vezetéstechnikájukkal függ össze — négy százalékkal ke­vesebb üzemanyagot fogyasz­tanak, mint a férfitársaiké. A következő hónapokban újabb vonalakon lehet majd velük találkozni, például Kis­pesten, Pestlőrincen, Csepelen, Soroksáron, Kőbányán és a Hűvösvölgyben. A BKV to­vábbi tanfolyamokat is indít. A legközelebbit jövő év janu­árjában szervezi. Erre azok je­lentkezését várja, akik betöl­tötték 21. életévüket, és sze­mélygépkocsira érvényes jo­gosítvánnyal rendelkeznek. Négy évvel ezelőtt, 1975 jú­niusában kezdte meg munká­ját Délegyházán a Forgácso­ló- és Szerszámipari Vállalat gyár-egysége. A helyi termelőszövetkezet egykori Tóga üzemének kor­szerűtlen csarnokait felújítva, ötven emberrel kezdődött ak­koriban a menetkészítő és for­gácsoló szerszámok előállítá­sa. . A száztagú munkásgárda helyi emberekből alakult ki, s a fővárosból származó ve­zetők mellett, döntő többségé­ben ma is délegyháziak, du- navarsányiak adják ki a 220 dolgozót. A gyáregység nem csupán létszámában fejlődött ez alatt a négy év alatt; amellett, hogy munkaalkalmat biztosított . a környék lakosságának — so­kain bedolgozóként vállalnak munkát , —, eredményeivel felsorakozott a vállalat másik két üzeme: a budapesti, illet­ve a békéscsabai gyár mellé. Ezt a sikeres munkát elis­merve engedélyezte nemrégi­ben a Pest megyei Tanács a dálegyházi üzemegység fej­lesztési tervét. Az elképzelések szerint a két régi épület mö­gött építik meg az 1670 négy­zetméter alapterületű új csar­nokot. A régi épületekben alakítják ki a gyáregység ki­szolgáló létesítményeit: a melegítőkonyhát, az éttermet, a büfét és az öltözőket. A' csarnok építéséhez szükséges elemeket még e hónapban át­szállítják Dunaújvárosból, és a Dunaújvárosi Építőipari Vállalat októberben megkezdi az épület felállítását. A délegyházi gyáregység új ■ csarnoka a tervek szerint jö­vő év végére készül el, és 1981 januárjában megkezdik a gyártást. A gyár vezetőd már. most alkalmazzák azokat a dolgozókat — többségében be-. tanított munkásokat, esztergá-. lyosokat, marósokat, villany- szerelőket, élezőket —•, akik két év múlva a 300 fős gárdát alkotják. Ezzel párhuzamosan alakítják ki fokozatosan az új, helyi vezetői gárdát, amely a régiektől átveszi az irá­nyítást. A délegyházi gyáregység, fejlesztése lehetővé teszi, hogy — átvéve a hagyományos gyártás döntő részét — lehe­tővé teszi, hogy a budapesti és a békéscsabai vállalat még eredményesebben teljesítse, exportkötelezettségeit. M. A. Őskori skanzen őskori skanzent alakítanak ki a kőszegi hegy déli oldalá­ban, az európai későbronzkor egyik jelentős emlékhelyén. A tudományban Velem Szent Vid néven ismert régészeti te­rületen szabadtéri múzeum­ban ismerheti meg a ma em­bere, hogyan éltek őseink az időszámítás előtti második év­ezredben. A hegy alatt húzódott az Észak- és Dél-Európát össze­kötő Borostyánkő út. A hegy alkalmas volt katonai véde­lemre, s a környéken rezet és ónt bányásztak. így Velem Szent Vid e jó adottságokkal kiemelkedett a környező fal­vak sorából, és az őskori nemzetségek városa lett. Ka­tonák, iparosok, kereskedők lakták a teraszos szerkezetű, fellegvárral büszkélkedő ős- várost, s itt élt a korabeli arisztokrácia is. Téglalap és kör alakú házai sövényből font falakból épültek, amelye­ket tapasztassál erősítettek meg. Az otthonoknak döngölt, tapasztott padlózata volt. A településen már a század­fordulón kezdtek régészeti feltárást. Majd évtizedeken át szünetelt. Hat esztendeje in­dult az újabb, immáron szé­les körű kutatás, amelynek nyomán most létrejön az ős­kori skanzen. Licenc szerint Bonyolult berendezésen készül a nagy teljesítményű ipari fázisjavító kondenzátor tekercse. A nullszéria gyártását a har­madik negyedévben kezdte meg a Mechanikai Művek török­bálinti gyára a General Electrictől vásárolt licepnc alapján Barcza Zsolt felvétele esett szó. Becslések szerint ez az említett társadalmi munka néhány milliót jelent a válla­latnak. Ezt a pénz meg cél- és kisgépek vásárlására is fordít­hatják. S a haszna? Azoknak a munkáját könnyítheti meg egy ilyen vásárlás, akik válla­lásukkal a megtakarítás lehe­tőségét teremtették. A hét pont egyike, amelyből a Il-es számú alapszervezet cselekvési prog­ramja tevődik össze: öt száza­lékkal emeli a teljesítmény­bérben foglalkoztatottak ará­nyát. Vállalati szinten ez nem sikerült. De a II-es alapszer­vezethez tartozó munkahelye­ken igen — mondja Blaskó József. A szériamunkán dol­gozóknál aránylag könnyen ment az átállás, az átállítás. A szerszámüzemban tértek át legnagyobb arányban a telje­sítmény szerinti elszámolás­ra. Ügy, hogy nem öt, hanem tíz százalékot értünk el. Technológiai fegyelem — A cselekvési program egyik pontja a technológiai fegyelem javítása, a munka hatékonyságának növelése is. Sikerült előrébb lépni? — Majd sikerül — mondja az alapszervezet titkára —, ha a szétszórt munkahelyekről összeköltözünk egy fedél alá a csarnokba. Ezzel a szerencsés \f egnősülök, komám — mondta Ferenc. A szeme, az arca belső békéről tanúskodott. — És ezért most már csak kólát iszol? — Megyünk a srácért az oviba, ö is jön, csak valami dolga akadt bent — bökött a fejével a presszó abla­kából jól látható gyárra. Hosszan arrafelé nézett. Láthatta pedig eleget, mert — tudtommal — nemsokára két évtizede, húszéves kora óta ott dolgozik, ö az egyik legjobb lakatosuk. Lehet ugyan, hogy most nem is a rideg, szürke épületet látta, hanem álmodozott. Bár, legalábbis ahogy én ismerem, erről rég leszokott. Huszonnyolc éves volt, amikor elő­ször megházasodott öt év után szü­letett a fiuk. Akartak még vagy két gyereket, de Éva, a felesége, az új Trabantjukkal összeütközött egy ka­mionnal. A gyerek nem volt vele, szerencsére. Ferikét így most már négy éve az apja neveli, gondozza egyedül. Mindig azt mondta, hogy Éva után másik asszony nem kell neki. De hogy most mi történt, arról hiába is kérdezném, ha nem akarja, úgysem mondja el. Mindenesetre szerencsés asszony a jövendőbelije. Ferenc nagyszerű ember. Egyébként van vagy százkilencven magas, széles vállakkal, ‘ izmáé karokkal. Ártatlan, kék a szeme, és mindig égnek álló, rövid, tüskés, szőkésbarna a haja. — Te, komám, hogy micsoda buli volt nálunk — mondta váratlanul, felélénkülve. — Két és fél hete bent az üzemben. Nem a mienkben, ha­nem a készáruban. Ott voltam a bri­gád képviseletében, mert hogy ko­operálunk, és meghívtak. Ferikére az anyám vigyázott. Hát, te olyat még nem láttál. I Tgy félszázan lehettünk. Néhány főnök, mi, melósok és a hozzá­tartozók. Tudod, a készáruban nők is dolgoznak. Vegyes társaság, fiata­labbak, öregebbek, köztük formás, bögyös lányok, asszonyok. A munka­ruhától ugyan nem sokat látni, de akinek szeme van meg egy kis fan­táziája ... Szóval vidámabb ott az élet. Együtt dolgozik a készáruban két lánykori barátnő és egyiknek a férje. Szabó Laciról, a feleségéről, Olgáról és Virághnéról, Tündéről van szó. Ez a Virághné elvált asszony. Kikapós nő hírében áll, pedig csak szabad­szájú. Persze, Szabóné is jó firma. Amíg Szabó külföldi szerelésen dol­gozott, nem hordott erényövet, hogy szépen fejezzem ki magam. Mindketten gusztusos, kívánatos n ősze mélyek, bár nagyon különböz­nek. Szabóné magas, karcsú és fehér bőrű. Tünde, mármint Virághné, kissé molett, fekete a haja és majd­nem olyan rövid, mint az enyém, csillogó, fekete a szeme, és apró gö­dör van az álián. Rengeteget tud be­szélni, és olyan jóízűen nevet, hogy senki sem maradhat komoly mellette. Szabóné Olga és Tünde lánykori barátkozása nem volt igazi barátság. Vetélkedtek, de általában Olga győ­zött. Ö volt a jobb tanuló, talán a szebb is, neki voltak jobb cuccai és több udvarlója. Szabó Laci viszont Tündének udvarolt. Nem sokáig, mert Olga elcsábította, és hamaro­san férjül vette. Aztán szült neki két gyereket. Tünde is férjhez ment. Egy link, alkoholista tróger lett a férje. El is váltak, és ott marad. Tündével a kis­lányuk. Két évvel fiatalabb Feriké­nél. Az a fickó még gyerektartást sem fizet. Tünde nem szorul rá, mert nagyon tud dolgozni. Jó műszerész, sok férfi elbújhat mögötte. E’zen a műhely bulin mindenki so- kát ivott. Még én is, ami eléggé helytelen, hiszen mégiscsak a gyár területén voltunk. Az a tutyi-mutyi Szabó, aki csak szájalni tud, az is lerészegedett. Azt hiszem, hogy a nők is. No, aztán egyszer csak el­tűnt Szabó Laci. Utána meg Tünde. Mellesleg én csak Tünde eltűnését vettem észre, meg azt hallottam, lát­tam, hogy Szabóné a férjét keresi. Ott tébláboltam a folyosón, a fe­jem szellőztettem, amikor ki vágódott a férfiöltöző ajtaja. Szabóné a rövid hajánál fogva húzta kifelé Tündét. Az csak karikába gömbölyödve, re­megve lapult a földön. Akkor már mindenki kint volt a folyosón, s körbeállva röhögtek raj­tuk. Én éppen arra gondoltam, hogy szétszedem őket, amikor Szabó kitá- molygott a férfiöltözőből. Valamelyik marha meg azt mondta, hogy majd otthon Szabó kerül sorra. Az a ré­szegsége ellenére meghallotta, és el- bődült, mint egy vadszamár. Neki a feleségének. Mi meg csak néztük. De nem úgy Tünde. Fölállt, megfogta Szabó ingét, hátrarántotta, hogy az megpördült, aztán gyomron vágta. Csak bámultam. Alaposan helyben­hagyták Szabót. Mert, persze, Olga is a férjének támadt. Hát, ez történt — mosolyodott el Fölállt. — Jön az asszony — mond­ta. — Gyere, bemutatlak. 'IT int, a buszmegállóban találkoz- tunk. A zavartan toporgó« Fe­rencet jobbról-balról megpuszilta. Ágaskodnia kellett, hogy felérje, mert Ferenc le nem hajolt volna. Zavar­ban volt, mint egy szerelmes ka­masz. — Szigorú megrovást kaptunk — mondta az asszonyka Ferencnek. — Maradhatunk a gyárban, ha aka­runk. Maradjak? — Ha akarsz... Bűnhődtél te már eleget — hümmögött Ferenc — Meg aztán, izé, ott kéne bizonyítani — mondta ki nehezen, az olyan embe­rek módján, akik nem szoktak az erkölcsi prédikációhoz. Gyorsan rám mutatott. — Egy régi haver, már be­széltem róla. Az alacsony, kissé molett asszony­kának férfiasán erős volt a kézfogá­sa. És jól érthetően mondta. — Takács Tünde, Virágh Sándor­né. — S aztán huncutul mosolyogva hozzátette: — Egyelőre ___ Sz ente Pál ^Jsölcóönkenuér

Next

/
Thumbnails
Contents