Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1. »79. SZEPTEMBER 23., VASÁRNAP Gyarapodó rendelő Pilisszentivánon három és fél ezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodik a kör­zeti orvos és három munka­társa. Tavaly új vizsgálóágyat, idén sterilizáló készüléket vá­sároltak a rendelőnek, s átren­dezték, világosabbá, szebbé tették a várakozóhelyiséget. Megrendelték már azt az EKG-készüléket is, amely le­hetővé teszi, hogy ehhez a vizsgálathoz ne kelljen távo­labbra, a fővárosi III. kerületi szakorvosi rendelőbe utaznia a betegeknek. Ugyancsak megrendelték a bútorokat is, amelyek az anya- és csecsemővédelmi ta­nácsadó helyiségének régi be­rendezését váltják fel. Úszó laboratórium Ismerkedés a Tisza fermészetrajzával Ismét feltérképezték a Ti­szát. A most befejeződött vizsgálatokról Marián Miklós, az MTA Tisza-kutató bizott­ságának titkára elmondotta: — Háromhetes programot teljesített az úszó laborató­riumnak berendezett Kisköre hajó kutató gárdája. Vásáros- namény térségéből indulva Szegednél kikötve bejárták a Tisza ■ teljes magyarországi szakaszát, vagyis 500 kilomé­ternyi vízi utat tettek meg. Az egyes vízügyi igazgató­ságok területére érve a kuta­tók, hidrológusok, biológusok és kémikusok — váltották egymást a kutatóhajón. Út­közben mintákat vettek a fo­lyótól, ellenőrizték a víz ké­miai összetételét, vizsgálták az algák előfordulását, és azt, hogy a betorkolló mellékfo­lyók hogyan változtatják meg arányukat, figyelemmel kísér­ték, hogy az egyes helyeken észlelt szennyeződések után mennyi idő alatt következik be az öntisztulás. Megállapí­tották: a gyors sodrású szaka­szokon mindenütt tisztább, károsító anyagoktól mente­sebb a folyó, mint a lassú le­folyású szakaszokon. Asszonybrigád Délegyházán Kilencek dolgos mindennapjai Kilencen vannak. Horváth Lászióné, akit Er­zsinek hívnak; Rajnai János­áé, aki Margó; Sáska Károly- né — Bori; Sziidi József né, Jutka; Szűcs Gyuláné, aki Irén; Tóth Vilmosné — Eri­ka; Herczeg Dezsőné, Márti; Hingyi Istvánná — Erzsi; Szikora Ferencné, aki Annus. Szólított a gyár öten meósok, egy műhely- írnok, egy beállító. A brigád a világ első női űrhajósának nevét viseli. Szeretnénk mél­tók lenni névadónkhoz — ír­ták az első bejegyzést a bri­gádnaplóba. Munkájuk az ellenőrzés. — Ezzel azért jobb, nem dicsekedni — mondják. — Mi ugyan szeretjük a dolgunkat, de a géD mellől másképp néznek bennünket. A fizikai munkás ma is azt mondja: t> tart el bennünket. Az igaz. hogy nélkülük mi nem kelle- nénk, de nélkülünk meg aző munkájuk lenne bevégezetlen. Az üzem — a Forgácsoló- és Szerszámipari Vállalat dél- egyházi gyáregysége — két kopottas csarnok. — Látta volna, mi volt s Tóga idején', inkább nyúl ket­recre hasonlított, mint terme­lő üzemre. Ez a mai állapot már istenes, s most, hogy megindul az építkezés, csak jobb lesz. Nézzen meg ben­nünket két év múlva. Most nézem. A csarnokban sorban a gépek, a padló ólai­tól síkos. Olajtól fénylik az asszonyok keze is. — Ezt hiába mosogatja az ember, beissza magát a bőr­be, visszük haza magunkkal* petrol szagát. — Megéri itt dolgozni? — Hogyne érné meg! — tnondja Szűc&né-Irénke. —- Helyben van, Jól fizet az üzem. Én éveken át bejár­tam Pestre, egy éve, hogy idejöttem. Már maga az, Bébiétel, baracklé Beruházó állami gazdaságok a budai járásban Az elmúlt napokban több alkalommal beszámoltunk egy-egy nagyobb mezőgazda- sági beruházás helyzetéről. / Ezeknek kivitelezői a terme­lőszövetkezetek. Ezúttal két állami gazdaság illetékes ve­zetőjét kérdeztük meg a bu­dai járásban, hogyan halad­nak a nagy költséggel járó munkák. Az új üzem, a telep milyen új vonásokkal gyara­pítja majd Pest megye mező- gazdaságának egyébként is sokszínű arculatát. Jobb szervezés «Az eredeti határidő előtt fél évvel jövő júliusig készül el a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság 850 férőhelyes szakosí­tott tehenészeti telepe. A be­ruházás 70 millió forintba kerül. A tempót ezért tudták gyorsítani, mert a gazdaság az alvállalkozók munkáját az átlagosnál jobban megszer­vezte. Az új telepet a kitűnő tejelőképességű Holstein-Friz és magyar tarka keresztezésű állománnyal népesítik majd be. Ezek a tehenek már most 5 ezer liternél több tejet ad­nak évente. A korszerűbb tartási viszonyok között azon­ban még tovább javítható a fekete-tarka állatok hozama. Mint Fodor Pál a gazdaság igazgatóhelyettese elmondta, a régi, elavult épületek egy ré­szét sertésólakká alakítják, az állattenyésztésre alkalmatlan istállókat pedig raktárakként hasznosítják. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság jövőre átadásra ke­rülő telepe megszünteti a je­lenlegi kedvezőtlen helyzetet: a mezőgazdasági nagyüzem­ben most négy majorban is tartanak szarvasmarhát, azok kiszolgálása, takarmányozása nehézkes és igen költséges. Ha a korábbinál kevesebb gyümölcs minősül exportkép­telennek vagyis hibásnak, hu­zamosabb tárolásra alkalmat­lannak még mindig jelentős az úgynevezett hullott őszibarack mennyisége. A Törökbálinti Állami Gazdaságban, ahol tavaly kezdték meg a feldol­gozó üzem építését 300 va­gon hullott gyümölcsből készí­tenek ízletes üdítőt. A beru­házás 60 százalék, elkészült, s a tervek szerint jövő ősszel kezdődik a próbaüzem. A lég­gyár gépei automatizáltak: a működtetésükhöz alig több mint 30 dolgozóra lesz szükség. A teljes termelés időszaká­ban 35 millió darab két de- cis palackot kívánnak majd értékesíteni a törökbálintiak. Gondoskodnak az ízléses cso­magolásról is, úgy, hogy az alapanyagért ne kelljen valu­tát adni. A gazdaság vezetői már megállapodtak a Tiszai Vegyi Kombináttal ■ a mű­anyag tasakok gyártásáról. Pallos Iván osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy a későbbiekben hozzákezdenek a bébiételek gyártásához is. Az olasz helyett Új termékükkel, a Bébi- fruit nevű olasz készítményt akarják kiváltani. A keresett és közkedvelt gyermekeledel drága, s olykor hiányzik is az üzletekből. A törökbálinti gyárban a számítások szerint az említett konzervkészít- ményt olcsóbban állítanák elő. Az állami gazdaság — ahol Közép-Európa egyik leg­nagyobb őszibarack ültetvé­nye van — a saját gyü­mölcstermésén kívül a part­nergazdaságok produktumát is szeretné felvásárolni. A jelen­legi 155 hektár termő gyümöl­csösét pedig az idén ősszel újabb 110 hektárral növeli. V. B. hogy két-három órát rpóro- lok az utazással, az is valami. — Pénz? — kérdezem. Azt mondják, jó. — Van annyi, mint a fér­fiaknak? Azt mondják, nem sokkal kevesebb. Ha az asz- szonyok átlaga tizennégy óránként, a férfiak se kapna* tizenötnél többet. Horváthné bérelszámoló volt, Herczegné a textil szak­mában dolgozott, Szűcsné iro­dára járt, valahányukat a gyár szólította haza. Képeslap a naplóban — Mi lenne ma, ha telje­sült volna az álma? — kér­dezem. — Ápolónő — mondja Hor- váthné-Erzsike. Szomorú ar­cú fiatalasszony, vastag szem­üvege mögött szeme ijedten rebben. — De talán jó is, hogy nem lettem: ma már ne­hezen viselem a betegséget, fis szeretem is a szakmát: tudok minden gépen dolgozni, s ha majd elkészül az új csarnok, szívesen vállalom a tanulást, hogy újra gépre ke­rüljek. — Valami szervező ■— mondja Rajnainé-Margó. Ö a brigádvezető helyettese, moz­gása, szava lendületes. Sod­rásából jut a brigádnak is. — Azt sajnálom, hogy nem vagyok tizenöt évvel fiata­labb, vagy hogy nem hall­gattam annak idején a bá­tyámra. ö biztatott: tanuljak, hiába. De az álom ma is tart és akkor érzem jól magam, ha emberek között lehetek. — Esztergályos — mondja Hingyiné-Erzsi. Kezében fran­ciakulcs, mozdulatai határo­zottak, férfiasak. — Mindig fiús típus vol­tam, igazi szakmára vágytam, így lettem esztergályos. Most beállító' vagyok, a gépeket igazítom méretre. Szívesen csinálom a munkám. Hatkor kezdenek, kettőig dolgoznak, táskából esznek. Munka után biciklire ülnek, Hingyiné Babette-mopeddel jár. A nap a családé. Tóth- né-Erika lakást fest, nagy­mosást tart; Rajnainéék épít­keznek, a régi házhoz tolda­nak hozzá; Horváthné OTP után szaladgál, félkészen áll a háza; Hingyiné paradicso­mot főz be. Tavaly ketten is jártak beutalóval Sopronban, egyikük külföldön volt, Ro­mániában. Képeslap a bri­gádnaplóba. A bejegyzés: Brigádtagjaink pihenésük alatt is gondolnak munkalár- saikra. Csöndes szóval — Ki a legbeszédesebb? — kérdezem. Nevetgélnek: az Erika, azt mondják. És a legcsöndesebb? Horváthnét ajánlják, a bri­gádvezetőt. — Nem szeretem én a za­joskodást — azt mondja. — Az ember csöndes szóval is mindent elér. Hiszen, ha én megkérek valakit, az nem mondja azt, hogy nem. Külö­nösen, ha látja, hogy magam is megfogom a munka végét. Meg aztán olyan a brigádunk, hogy nem kell sokat agitál­ni: megértik, ha segítségre van szükség, akár munkáról, akár más vállalásról van szó. Az egykori postáskisasz- szonyról, például. Ott él egyedül Mester Mar­git néni a varsányi házban. Rá mos, takarít, neki vásárol be a délegyházi Tyereskova brigád. Munka előtt, műszak után szaladnak segítségre, né­ha egy szóra. Gitta néni ilyenkor az elmúlt időket emlegeti, egyedüllétét sirat­ja — Mi lenne velem — kér­dezi —, ha ők nem lennének? Jó, hogy vannak. Major Árvácska Ezer négyzetméteres Raktár a sátorban Utolsó simításoknál tartanak Erden a Texelektro szövet­kezet ezer négyzetméteres sátortetős raktárának építésével. Jelenleg a csatornázási munkálatok folynak. Nyércfarmon a tenyésztőkkel Különös kísérlet a dunavarsányi Petőfi Tsz-ben Októberben négyszáz nyérc érkezik a Szovjetunióból Du- navarsányba. A Petőfi Tsz-ben ez év februárjában kezdtek kísérletezni az értékes pré- mű állatok tenyésztésével. Hazánkban ennek nincs nagy hagyománya, mert sokáig úgy tartották a szakemberek: éghajlati viszonyaink nem megfelelőek a jó minőségű prém előállítására. A né­hány kísérlet sikertelenségé­nek azonban a hozzánemér- tés lehetett inkább az oka. Pillanatnyilag csak a rác­kevei Aranykalász Tsz bihar- ugrai telepén foglalkoznak nyérc tartásával. Ketrecek a buckán A dunavarsányiaknak ala­pos okuk volt a kísérlet meg­kezdésére. A nyérc húsevő. A tsz hatalmas nyúltelepén — a leggondosabb állategészség­ügyi ellátás mellett is — min­dig van elhullás. Naponta 100—150 kiló, emberi fogyasz­tásra alkalmatlan húst kell megsemmisíteni. S ez nem is olyan • könnyű. Az Állatife­hérje Feldolgozó Vállalat né­ha hetekig sem gondoskodott a fertőzésveszéllyel/ járó te­temek elszállításáról. Építse­nek költséges égetőt? Kézen­fekvőnek látszott, hogy a húst frissen feltakarmányoz- zák valamilyen haszonállattal. Február elején ötven nyér­cet helyeztek el a nyúltelep mögötti homokbuckán, kis ketrecekben, nyitott eternit- tető alatt. Vagyis: különösebb beruházásra nem volt szük- i ség. A következő lépés: má­Néhány órányi kellemes pihenést kínál önnek a A TARTALOMBÓL: Az elnök is ember.;? Szökevények Kiben mi lakozik? Ragyognak-e még az aranyérmek? Magyaro(c)k Nehéz férjhez menni? Száz oldalnyi élmény, szórakozás. Kapható az újságárusoknál. jus 2-án negyven, kotorék­ból befogott hazai róka elhe­lyezése a ketrecekben. A ró­ka nem válogatós, úgy mond­ják, dögevő. Ha a mezőn el­csíp egy nyulat, akár napo­kig lakmározik belőle, nem vadászik friss húsra. Vagyis a rókákkal azt is meg lehet etetni, amit a nyérccel már nem. Hogyan zajlott a kísérlet? Agócs Istvánnal, a tsz me­zőgazdasági igazgatójával, és Fehér Lajossal, a nyérctelep vezetőjével beszélgetünk. Legfontosabb mozzanat a sza­porulat biztosítása. A nyérc évente egyszer, májusban hozza világra az utódokat. Ezek gereznája — szőrméje —, október-novemberre érik be. Ekkor lehet levágni az álla­tokat, s bőrüket kikészíteni, és értékesíteni. Ahhoz, hogy mindez sike­resen menjen végbe, nagyon kell ismerni a nyércek termé­szetét. 'a tenyésztés buktatóit. Tanulmányozták is eleget a külföldi szakirodalmat. Még­is, ami itt játszódott le a szemük előtt, különösnek ha­tott. Kegyetlen állatok A nyérc viselkedése vadál­lati, annak ellenére, hogy az ősöket már 100—150 éve ket­recbe zárták. (Miközben be­szélgetünk, a ketrecekben lé­vő két-két fióka csupán já­tékból tépi egymás fülét, far­kát. Kegyetlen a játékuk.) Hallom, mind a nőstény, mind a hím nagyon váloga­tós; nem hajlandó bármelyi­kükkel utódról gondoskodni. A tenyésztőnek ügyelnie kell, meg ne fojtsák egymást, mert ebben az időszakban nagy le­het az elhullás. Az anya 3—10 utódot hoz­hat a világra. A legjobb szovjet kolhozokban és az amerikai farmereknél a 3—5 felnevelt fióka jó eredmény­nek számít. Dunavarsányban 2,3 lett az átlag. A kölykök másfél hónapig maradnak az anyjuknál. A szoptatás alatt a nőstény legyengül, test­súlyának felét elveszti. A kölykök azután eleszik előle a táplálékot, ám ha ez sem lenne elég, kegyetlenül el­pusztítanák a védekezésre képtelen anyát Ezek a legfontosabb tudni­valók a tenyésztésben. Ter­mészetesen ezer fortélya van ennek is, amit meg kell ta­nulni. Ennek érdekében né­hány embert kiküldenek majd a brassói nyérctelep tanul­mányozására. A fejlesztés után ugyanis újabb gondozók­ra lesz szükség. Most egye­dül Matló Béla vigyázza, ete­ti az állatokat. Kérdem, ho­gyan? Meséli, nehéz volt megszok­ni az állatokat. Időnként a rácson felejtette a kezét, s a nyérc rögtön megcsípte. Szökés még nem volt. Kü­lönben is, a nyérc nagyon ügyetlenül mozog a földön, mint a teknősbéka. Könnyű megfogni. A mocsár, a láp, az óriási tölgyek ága-boga az ő világuk, ahol villámgyorsan ugrálnak. A kotorékból be­fogott rókák annál hajlamo­sabbak a szökésre. Kettő meg is lógott, az egyiket befog­ták. Vesztére visszajárt enni éjszakánként a drótkerítés alatt kapart lyukon — ahová a hurkot tették. Lusta lett, leszokott a vadászatról. A má­sik szökevény megállt a falu közepén, azt hitték veszett, és agyonütötték. A kerítés alatt most is bejár valami, bizonyára vadon élő róka, a rab társakhoz, némi élele­mért. A hurkot eddig elke­rülte. Ha már a rókáknál tartunk: velük nincs különösebb terv, a cél az, hogy a hazaiaknál sokkalta értékesebb ezüstró­kát honosítsák majdan meg. Agócs István az év elején járt Lvov közelében egy szovhozban és egy kolhozban. Ezekben a nagy gazdaságok­ban 14—16 ezer tenyésznyér- cet tartanak. Dunavarsányban csupán 5—600 nyérc eltar­tására elegendő hús van. Minthogy most még van fe­lesleg, és az eddigi tapasz­talatok kedvezőek, újabb 400- at hozatnak — mint fentebb írjuk — az egyik szovjet kolhozból. Az új telepet két- három hét alatt megépítik saját brigádjaik. Külön ket­recgyártó üzemmel is ren­delkeznek. Pasztell huszas S vajon mi lesz az idei szaporulat sorsa? A varsá­nyiak még nem döntöttek: egyáltalán vágjanak-e most nyércet? Egyetlen bundához hatvan gerezna kell, s ezt mint­egy háromezer darab közül lehet kiválogatni, hogy tel­jesen azonos színámyalatúak legyenek. Ennyi meg nincsen. A 150-féle színmutáció kö­zül itt a pasztell 20-as jelűt, szép. barna nyércet tenyészte­nek. Az is kérdés: milyen színűvel érdemes foglalkozni? A szőrmedivatot Párizs dik­tálja, s ez évről évre válto­zik. A dunavarsányiaknak nincsenek olyan nagyratörő álmaik, hogy a külföldi prém­piacon, 20—25 dollárért ér­tékesítenének egy-egy gerez­nát. Már az is sokat jelente­ne. ha a hazai szűcsöket s a prémeket is feldolgozó ruha­gyárakat tudnák segíteni, nem kellene annyi valutát kiad­niuk. Paládi József

Next

/
Thumbnails
Contents