Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
1979. SZEPTEMBER 23., VASÄRNAP Közös a sors, a munka, az eredmény tr Irta: Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára "Amiatt A nemzetiségi politika a párt általános politikájának része, amely az internacionalista hagyományokra és a szocializmus építésének gyakorlására épül. A párt, az állami és a társadalmi szervek a hazánkban élő nemzetiségiek élet- és munkakörülményeivel rendszeresen foglalkoznak. A Politikai Bizottság 1968- bam és legutóbb 1978-ban foglalkozott - önálló napirendként a nemzetiségiek helyzetével. Ezek a dokumentumok eligazítanak a kérdés helyes értelmezésében, az elvek gyakorlati végrehajtásában. A nemzetiségi politika megoldása mégsem tartozik az egyszerű, köny- nyű politikai teendők közé. A lenini nemzetiségpolitika azt igényli a többségi nemzettől, hogy ne csak a nemzetiségiek formai egyenlőségét tartsák tiszteletben, de ellensúlyozzák azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek a mindennapi életben kialakultak. A pártra a felszabadulás óta nagy feladatok vártak az egyenlőtlenségek, a nacionalista nézetek és gyakorlat a régi beidegződések felszámolásában. Hiszen itt, Kelet-Európában — hazánkban is — az uralkodó osztályok nacionalizmust szító, nemzeti ellen-téteket tartósító politikája miatt az itt élő nemzetiségek örökösen a viszályok ürügyei volafc. Kádán János 1977-ben a Frankfurter Rundschau riporterének a következőket mondotta: „A volt uralkodó osztály nemzetietlen, más népekkel szemben gyűlölködő, revansista politikája mérhetetlen kárt okozott ihindenek- előtt magának a magyar népnek, kis híján a nemzet teljes pusztulását okozta. Mi nem ezt az utat járjuk. A törekvés az, hogy mai hazánkban, a szocializmus útján járva, új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek és természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is." A nemzetiségi kérdés ma is változatlanul időszerű és fontos, amelyet, ha nem kezelünk elvi alapon, könnyen szíthat nacionalista szenvedélyeket, viszályokat. Jól tudjuk, hogy politikai ellenfeleink és ellenségeink céljaik, szándékaik elérésénél tudatosan építsenek erre a történelmi múltra és az itt élő népek nemzeti érzékenységére. Legutóbb a Brze- zinszki'-doktrinában láthattuk, hogy nemcsak az emberi jogok védelmének ürügyén indított kampány jelent gyúlékony anyagot, de a nemzetiségiek közti viszályok tudatos élesztőse is. A nemzetiségi politika aktív foglalkozást, mirtdénnapí törődést igényel, nem tekinthetjük eiintézettnek azzal — amit sokszor megtesznek —, hogy Alkotmányban biztosított jog nálunk a nemzetiségiek egyenlősége. Pest megyében, városainkban, községeinkben is sokat tétiünk és teszünk a nemzetiségiek jogainak biztosításáért. Pest megye, az ország legnépesebb, egyben több nemzetiségű megyéi közé tartozik. Mintegy 32 ezer német, 25 ezer szlovák és 5 ezer délszláv származású állampolgár él a megye 61 településén, az ország nemzetiségi lakosságának 7 százaléka. Többségében elszórtan élnek együtt a magyar lakossággal a megyében élő német, szlovák és délszláv nemzetiségű lakosok. Ezt magától értetődő, természetes állapotnak tartjuk. Korábban azonban nem így volt: a nemzetiségi lét konzerválásának fő bázisai a zárt nemzetiségi települések és falvak voltak. Az utóbbi évtizedekben a szocializmus feloldotta, megszüntette azokat a mesterséges válaszfalakat, amelyek éket vertek a magyar és a nemzetiségi lakosok közé. így lettek a tiszta nemzetiségű falvakból vegyes nemzetiségű települések. A számarányokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a lakosság összlétszámúhoz viszonyítva nem nagy számban élnek megyénkben nemzetiségiek. A nemzetiségi kérdés súlyát, jelentőségét azonban nem a számarányok döntik el. Politikánk elvdségét, gyakorlati tetteinket nem az határozza meg, hogy a nem- •.ííiségi lakosság töredéke él Pest megye terü- etén. A magyarok — és az itt élő nemzetiségek szövetségének az alapja egyfelől a társadalmi és politikai érdekek azonossága, másfelől a nemzetiségi jogok következetes biztosítása. A nemzetiségiek gazdasági, társadalmi körülményeit alapvetően az ország, a megye gazdasági életében végbemenő folyamatok határozzák meg. Résztvevői az iparban, a^mezőgazdaságban, a szellemi élet különböző területén dolgozó közösségeknek. Anyagi helyzetüket végzett munkájuk határozza meg. Magyarországot hazájuknak tekintik, életüket, jövőjüket itt tudják elképzelni. Erős a kötődésük, ragaszkodásuk községünkhöz is. A párt politikáját magukénak érzik, és az élet legkülönbözőbb területén tanújelét adják a növekvő politikai aktivitásuknak, tettrekészsé- güknek, jó politikai közérzetüknek. Beszélgetés közben mondta egy nemzetiségi állampolgár: „A nemzetiségiek nem úgy fekszenek és nem úgy kelnek, hogy ők nemzetiségiek. Az együttélés, a közös sors, a közös munka ösz- szehozza az embereket.” Igazat kell adnunk ennek a budai járásban élő embernek, mert megyénk egészében érzékeljük, hogy a nemzetiségiek kapcsolata a magyar nyelvű lakossággal őszinte, kiegyensúlyozott, a társadalmi érintkezésben sem tapasztalható megkülönböztetés. A társadalmi viszonyok fejlődése a nemzetiségi falvak társadalmi szerkezetét is megváltoztatta. A nemzetiségi lakosok döntő • *M-)-ége. bár továbbra is falun él, de körük- ' e is jelentősen emelkedett a munkások aránya, sokan ingáznak közülük Is a közelebbi és távolabbi ipari üzemekbe. A tudományos és technikai forradalom hatására növekszik körükben is a nemzetiségi értelmiségiek száma. Azonban azzal a sajátossággal is kell számolnunk, hogy egy részük elvész a nemzetiségiek számára. A műszaki értelmiség, a közgazdász, de még gyakran a pedagógus és az orvos sem megy vissza falusi környezetébe, elsősorban azért, mert nem találja meg azt az elhelyezkedési lehetőséget, amit keres. A megyében élő mindhárom nemzetiségnek kiterjedt kapcsolatai vannak külföldön élő rokonaikkal. Ez kölcsönös látogatásokban, a fokozódó turizmusban nyilvánul meg. Ügy értékeljük, hogy ezek is hozzájárulnak a szocialista országokkal való kapcsolataink elmélyüléséhez. A családi, a baráti kapcsolatok, kölcsönös turizmus természetszerűleg a Német Szövetségi Köztársasággal, Ausztriával és más kapitalista országgal is fennállnak. A rokoni, a baráti kötelékek ápolása természetes emberi igény. Ezek a kapcsolatok erősíthetik a békés egymás mellett élést, a gazdasági együttműködést, a népek barátságát Ennek szerves részeként feltételezik és igénylik azonban az ideológiai, a politikai munkát, az állampolgári kötelességek, a törvényeink korrekt megtartását és megtartaitását is. A tényekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nemzetiségi lakosság integrálódott, aktív részese annak a fejlődési folyamatnak, amely az élet minden területén végbemegy. Integrálódott anélkül, hogy feladná nemzetiségét, nyelvét, kultúráját, vagyis, hogy beolvadna a magyarságba. AKtlV, kezdeményező nemzetiségi politika megvalósítására törekszik az MSZMP Pest megyei Bizottsága. Erősíteni kívánja a nemzetiségi nyelv, a kultúra, a szokások, nemzeti tudat fennmaradását. Tudatában van annak, hogy a nemzetiségiek annál jobban azonosulnak a szocializmussal, annál harmonikusabban tudnak együtt élni a magyar lakossággal, minél inkább biztosított kultúrájuk megőrzésének, nyelvük használatának, művelődési igényeik kielégítésének lehetőségei. A megyei pártvégrehajtóbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága 1969-ben együttes ülésen hozott közös határozatot a párt nemzetiségi politikájának megyei végrehajtására. Az országos politikai irányelveken kívül e határozat a munka alapja. Azóta erősödött az Irányító és ellenőrző munka Tudatosabb a törekvés politikai elveink differenciáltabb megközelítésére és végrehajtására. Szélesedett a munka társadalmi bázisa; sikerült a határozatot végrehajtani. A megyei tanács mellett működik a nemzetiségi albizottság, amelytől várható, hogy a jövőben érdemben és a koordinációs munkába konkrétabb, körülhatároltabb munkát fog végezni. A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága kétszer tért vissza a határozat végrehajtásának tapasztalataira és intézkedési tervben foglalta össze a fejlődést tovább szolgáló tennivalókat. A járási és a városi pártbizottságok több alkalommal tárgyalták meg különböző fórumokon a nemzetiségi politika végrehajtását. Kiemelkedik a szentendrei járás kezdeményező, átgondolt, következetes munkája. A nemzetiségi kongresszusokra való előkészületek, megyeszerte felerősítették azt az aktivitást, ami a megyében az utóbbi években jellemző lett. Kapcsolatunk a nemzetiségi szövetségekkel hosszú távon kiegyensúlyozott, elvi alapokon nyugvó, s segítségük az elkövetkezendő időben is nélkülözhetetlen. A párt- és a tanácsi szervekben képviselve vannak a nemzetiségiek. Ahol a lakosság nagyobb része nemzetiségi, azokban a községekben jelentős a nemzetiségi tanácstagok száma. A nemzetiségi községek egy részében a párt- és a tanácsi vezetők maguk is nemzetiségi anyanyelvűek. így van ez Tökölön, Pilisszent- kereszten, Ácsán, Nagybörzsönyben. A tanácsi apparátusok pedig szinte mindenütt gondoskodtak arról, hogy a nemzetiségi lakosság anyanyelvén intézhesse ügyeit. A soron következő párt- és tanácsi választásokon is lényeges, hogy megfelelő számban legyenek képviselve a nemzetiségiek. Az elmúlt tíz esztendő alatt legjelentő-: sebb fejlődés Pest megye nemzetiségi oktatásában és a közművelődésben következett be. Ez a nemzetiségiek létének és fennmaradásának alapkérdése. Az anyanyelv ismerete, használata inkább az idősebb lakosság, a nagyszülők körében jellemző. Ők igazán hordozói az anyanyelvnek. A középkorúak között többen értik, de kevesebben beszélik az anyanyelvet. A szülők többsége már nemigen tudja átadni gyermekének az anyanyelvét. Ez még jobban megköveteli a nemzetiségi nyelv oktatását. Pest megyében dinamikusan fejlődött a nemzetiségi nyelvet oktató intézmények száma és gazdagodott tartalmi munkájuk is. A fejlődés különösen szembetűnő a nemzetiségi óvodák számának emelkedésével. Tíz év alatt a nyelvi foglalkozásokon részt vevő óvodások száma tízszeresére nőtt, számuk elérte a kétezret Pest megye országosan az élen áll a nemzetiségi nyelvet oktató óvodák — és a foglalkoztatott óvodás gyermekek számában. Az elkövetkező években szeretnénk tovább fejleszteni az óvodákat különösen indokolt ez a monori, a gödöllői, a dabasi és a ceglédi járásokban. Célul tűzzük, hogy 1985-ig a nemzetiségi községek óvodáiban fokozatosan bevezessük az anyanyelvi oktatást és növeljük a szakképzett, nyelvtudással rendelkező óvónők számát Egy tannyelvű és 25 nyelvoktató általános iskola volt 1968-ban a megyében. Azóta ez a szám negyennégyre emelkedett. Mintegy 6400 gyerek tanul nemzetiségi nyelvet, ez kétszerese az 1968-as létszámnak. Pest megye a többi megye között rangos helyen áll nemzetiségi- nyelv-oktatásban és a tanulók létszámában is. A nyelvi oktatás alapvető feltétele: a nyelvet jól beszélő pedagógus. Az erőfeszítések hatására javult a nemzetiségi iskolákban a pedagógusellátottság. Legjobb a helyzet a szerb-horvát nyelvet oktató iskolákban, ezekben mindenütt nemzetiségi származású oktatók tanítanak. A szlovák szakos ellátás is megfelelő. A legnagyobb pedagőgushiány a német nyelvoktatásban van. A nemzetiségi nyelvet oktatók számának növelése és folyamatos biztosítása érdekében a megyei tanács 1975 óta ösztöndíjat nyújt a felsőoktatási intézményekben továbbtanuló nemzetiségi hallgatók számára, diplomájuk megszerzése után pedig segítséget nyújt letelepedésükhöz. Ezt a törekvést a járási, a városi szerveknek is ösztönözni és segíteniük kell, hogy a fiatalok közül a diploma megszerzése után mind többet kerüljenek vissza községükbe. A nemzetiségi általános iskolákban jelentkező gondokról nem lehet beszélni anélkül, hogy ne szóljunk a megye általános iskoláinak problémáiról, mert ezekben az iskolákban lényegében ugyanazon bajokról van szó. A gondot nem az idézte elő, hogy elhanyagoltuk az általános iskolai fejlesztést. Ellenkezőleg, hosszú évek óta — és még előreláthatóan sokáig — az általános iskolai tanteremépítés áll a megye ötéves terveinek középpontjában. De a természetes szaporulat és főként az agglomerációba történő bevándorlásból adódó demográfiai növekedéssel a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek — beleszámítva a társadalmi összefogás nagyszerű erejét is —, egyszerűen nem tudnak lépést tartani. Ezért kényszerül az általános iskolai tanulóknak több mint 52 százaléka kétműszakos iskolába járni. Tudjuk, hogy a nemzetiségi nyelvet oktató iskolákban kétszer annyi megterhelést jelent a kétműszakos tanítás, a tanterem- és nevelőhiány, mivel ezekben az iskolákban az összevont nyelvi csoportok és csatlakozó nyelvórák elhelyezését is meg kell oldani. Ezért is volt nagy öröm számunkra, hogy idén több nemzetiségi községben adtunk át új iskolákat. így például Taksonyban négytamtermesei, Dunaharasztin nyolc tantermeset. Ez a lehetőség ezekben a községekben javítja majd a nemzetiségi nyelvoktatás feltételeit is. Az óvodákhoz hasonlóan az általános iskolákban sincs elegendő és megfelelő irodalmi színvonalon tanító, nyelvszakos tanár. Az elkövetkező években — a rendelkezésünkre álló lehetőségek igénybevételével növelni kívánjuk a nyelvoktatással rendelkező óvónők és általános iskolai tanárok számát. A testvérmegyei kapcsolatokat is jobban felhasználjuk majd nemzetiségi pedagógusaink nyelvtudásának gyarapítására. A nemzetiségi nyelv elsajátítását segítik a nyári olvasótáborok, ahol nyelvtanárok irányításával speciális képzés folyik. A nyelvművelő táborokban szerzett tapasztalatok egyértelműen pozitívak. Az utóbbi időben követendő példaként terjednek el a megye általános iskolai és az anyaország iskolái közötti testvérkapcsolatok. Az utóbbi években növekedett az igény és az aktivitás a nemzetiségi hagyományok ápolására, a népművészet értékeinek gyűjtésére és bemutatására. A nemzetiségi közművelődési munka szervesen illeszkedik a közművelődési munka egészébe. Nemzetiségi községeinkben sokrétű, gazdag a kulturális tevékenység. A nemzetiségi könyv- és sajtóellátásnál mégsem az eredményeket említem. A fiatalok az óvodában, az általános iskolában elindulnak a nemzetiségi nyelv, kultúra megismerésébe, gyakorlásába. Az iskola elvégzése után azonban megszakad ez a folyamat. Több rátermett, hozzáértő, a nemzetiségi kultúrát ismerő népművelő kellene. Több olyan irodalmi anyag, kiadvány, amely tartalmában, maiságában, megfelel a fiatalság igényeinek. Sajnos változatlanul kevés a hazai nemzetiségi kiadvány és sajtótermék, és különösen az anyanyetven írt gyermekkönyv. Az igazság az, hogy a könyvtárak egy része nem is rendeli meg ezeket. A nemzetiségi könyvek 15 szlovák, 18 német és 6 szerb-horvát lakosú könyvtárakba kerülnek. Több Pest megyei községnek — így például Pilisvörösvárnak, Dobásnak — van saját nemzetiségi könyvállománya, s ezeket folyamatosan újakkal egészítik ki. Vannak azonban olyan könyvtárak, ahol van ugyan nemzetiségi könyvállomány — de a könyvek többsége elavult, és még nem frissítették fel. Ezekben a községekben a nemzetiségi lakossághoz képest kevés a nemzetiségi könyv. Maglódon kétezer szlovák anyanyelvű lakosnak a könyvtárban mindössze 95 szlovák könyv áll rendelkezésére. A szentendrei báziskönyvtár Pest megyei mellett a Nógrád megyei nemzetiségi településeket is ellátja. Központi állományában megtalálható az a szakirodalom, amely kielégíti a magasabb igényeket és segítséget ad a kutatómunkához is. Az anyanyelvi kultúra fejlesztésében jelentős szerepet játszanak az anyanyelvi folyóiratok, hírlapok, a gazdagon illusztrált gyermeklapok. összefogással, többet kell tenni a nemzetiségi könyv-és sajtóellátás javításáért. Szívesen fogadjuk a Kulturális Minisztérium és a nemzeti szövetségek segítséglét, de mindenkinek kezdeményezőbbnek kell lenni — igényelve a testvérmegyék támogatását is. Érdemes lenne a rokoni, baráti kötelékeket ia 3 e jó ügy szolgálatába állítani. Nem lehet elfogadni azt a sokat hangoztatott érvet, magyarázatot, amely e hiányosságok okát kizárólag a nemzetiségi lakosság nyelvismeretének hiányában látja. Ez csak részben igaz. Föltétlenül szükséges a propagandamunka javítása, hogy az intézmények éljenek jobban a közművelődés olyan formáival, mint a nyelvművelő 'klubok, nyelvtanfolyamok, nemzetiségi filmestek, sajtóankétok, író—olvasó találkozók, amelyek jelentős segítséget adhatnak az irodalmi nyelv elsajátításához is. Igaz, kevés a szakképzett népművelő és a nemzetiségi nyelvet többségük nem is beszéli, mégis a kedvezőtlen személyi feltételek ellenére a nemzetiségi községek nagyobb részében színvonalas a közművelődési munka. Pomázon például a művelődési háznak nincs nemzetiségi nyelvű igazgatója, mégis élénk, színvonalas a nemzetiségi kulturális élet. A megyében négy nemzetiségi klub és kilenc nyelvtanfolyam működik. Kiemelkedő munkát végez a százhalombattai és a tízéves múlttal rendelkező pomázi szerb nemzetiségi klub. A nyelvművelő munka fellendülésével párhuzamosan növekedett a nemzetiségi népművészeti együttesek száma. Ma a megyében 58 amatőr nemzetiségi művészeti csoport van, mintegy 1400 taggal, közülük többen országos hírnevet szereztek. Mint a cegdédberceli, nagytarcsai, püspökhatvani népi együttesek, és a híres Vujicsics együttes. Rendszeresek lettek a megyei találkozók, amelyek igazi népünnepélyekké váltak. Megtiszteltetés volt, hogy 1977-ben Pest megyében, Szentendrén rendezhettük az országos nemzetiségi találkozót. A megye határain túl is közismertté váltak a Pilisvölgye napok, a nagytarcsai nemzetiségi napok, a du- naharaszti május elsejei rendezvények, Ácsa és környéke nemzetiségi és népművészeti programjai. Hagyományos lett minden év augusztus 20-án a szobi határ menti szlovák találkozó, ahol Galgagyörk, Ácsa, Püspökhatvan és a szomszédos csehszlovákiai együttesek adtak műsort Sikeresek a Galgamenti népművészeti hetek nemzetiségi rendezvényei is. Színvonalas és sokrétű munka folyik Solymáron, ahol az asszonykórus és a zenekar csaknem valamennyi nagyszabású megyei rendezvényen szerepel. Pest megye 24 pávaköréből 10 nemzetiségi csoport. A helytörténeti és króniikaíró mozgalom országosan is elismert. A hagyományápoló néprajzi gyűjtőmunkának is szép eredményei születtek az utóbbi években. Jelentősek azok az időszakos nemzetiségi folklórkiállítások, amelyekre a nemzetiségi találkozók alkalmából kerül sor. Fontos feladat, hogy a következő ötéves tervben megteremtődjön a feltétele Pomázon a szerb-horvát, Dunabogdányban a német és Csornádon a szlovák tájházak létrejöttének. A feladatok középpontjába — az igények kielégítése mellett — az igények felkeltését kell állítani. Gyakran hivatkoznak egyes szervek arra, hogy „amit kellett, megtettünk, ennél többre nincs igény”. Ez a szemlélet jutott kifejezésre több helyen a kétnyelvű feliratok használatánál is. Végül is egyeztetések, ösztönzések ered,menyeként 15 községben helyeztek el kettős feliratot. „Nincs rá igény” hivatkozással elmarad a lehetőségektől a nemzetiségieknek külső jegyekben is kinyilvánított vállalása. A megyében még kevesen élnek a nemzetiségiek közül a nemzetiségi utónév használatával. „Nincs rá igény” hivatkozással nem terjedt el Pest megyében a családi események nemzetiségi nyelvű társadalmi megünneplése sem. Isme-i retes a feltételek biztosításával járó sok nehézség — kevés a szónok, nem készülnek ünnepi köszöntők, nincs műsor — de az igazi baj olykor a helytelen szemléletben van. Ezek nem sorsdöntő kérdések, nem a nemzetiségi politika lényeges részed, de a végrehajtás tapasztalata abban erősíti meg a megyei pártbizottságot, hogy a nemzetiségiek által lakott településeken minden kérdés egyben nemzetiségi kérdés is. Nemzetiséget érintő kérdés lehet az orvos letelepítése éppúgy, mint egy jól vagy rosszul működő intézmény vagy üzem munkája. Évekkel ezelőtt feszítő gondot jelentett a pilisi községekben a bányák bezárása, s az abból adódó foglalkoztatási nehézség. A megyei vezetők akkor az Igények elé siettek, s megteremtették a foglalkoztatási lehetőségek széles skáláját. A PEVDI és a PEMÜ bedolgozási lehetőségeivel, az Országos Érc- és Ásványbánya üzemének létesítésével, a Pilisvölgye Bolgár—Magyar Barátság Tsz több községet magában foglaló gazdaságának megerősítésével segítettek. Szeberényi Lehel írja egyik — nemzetiségiekről szóló írásában, „Se Szen.tkereszten, se Szentlászlón nem volt a művelődésnek otthona. Soron kívül lett. A megyei költségvetés-. ben akkoriban egyetlen művelődési otthon építése sem szerepelt. Sorban álltak érte a falvak. S hogy e két szlovák falunak mégis kiszorított a megyei vezetés pénzt, kapacitást — a magyar lakosságú falvak elé helyezve őket — a felelős szervek különleges érzékenységét is mutatja a korban feszülő probléma iránt.” Az 1969-es közös párt- és tanácsi végrehajtó bizottsági határozat jó része megvalósult. Jó érzés számunkra, hogy a Politikai Bizottság 1978-as határozata megerősítette az abban foglaltakat, hogy nem kellett módosítanunk, korrigálni elhatározásainkat. Most, amikor számot,adunk a végzett munkáról, úgy érezzük, hogy a mérleg serpenyőjében a legfőbb értéke a politikai elemek súlyának van. Az elviség, a helyes szemlélet, az a politikai fundamentum, amire ráépül a tetteknek, intézkedéseknek a sokasága, ami végül is teljesebbé teszi ezt a munkát. Azoknak, akiknek az a tiszt jutott, hogy dolgozzanak a párt nemzetiségi politikájának megyénkben történő végrehajtásáért, abban a meggyőződésben végzik ezt a munkát, hogy a szocializmus oldja meg véglegesen a nemzetiségi kérdést.
