Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP mw.wwMm.wm Egyeztették az érdekeket Összevonták a két tanintézetet Színvonalasabb lesz az oktató-nevelő munka Vágják a silónak valót A maglódi nagyközségi ta­nács legutóbbi ülésén fontos határozatokat hozott az okta­tásüggyel kapcsolatban. A nagyközség az agglome­rációs övezethez tartozik, így a foglalkoztatottság állandó növekedése és a demográfiai változások következtében az oktatási intézmények állapo­ta és helyzete a lakosság ér­deklődésének középpontjában áll, igényelve azok állandó fejlesztését, korszerűsítését. Maglódon az utóbbi három esztendőben kedvező változá­sok történtek az iskolafejlesz­tésben, de a szétszórtság még ma is jellemző. Az 1. számú általános is­kola három, a 2. számú két épületben működik. Jobb feltételek Két évvel ezelőtt gyökeres változást hozott, hogy az 1. számú iskolában tető alá ke­rült hat új tanterem, s elké­szült a korszerű, minden igényt kielégítő tornaterem is. Ebben az iskolában meg­valósult az egyműszakos taní­tás, jutott hely az úttörő- és kisdobos foglalkozások meg­tartására. A szakkörök is tan­teremhez jutottak, a napkö­zik és a menzás tanulószo­bák szintén megnyíltak a ta­nulók előtt. Ugyanakkor a 2. számú is­kolában fordított helyzet ala­kult ki. A tantermek kihasz­náltsága 200 százalékra (!) futott fel, s ez gátolta az ok­tató-nevelő munka színvona­lának emelését. Mivel a közeljövőben új tantermek építésére nincs le­hetőség Maglódon, a nagy­községi tanács alaposan meg­vizsgálta a két iskola helyze­tét és működését. A két tanintézetben jelenleg 24 tanterem áll a diákok ren­delkezésére. A tanulók száma nyolcszáznyolc. Jelenleg egy műszakban tanul a tankötele­zett gyermekek 52,4 százalé­ka, két műszakban 47,6 száza­lékuk. Szeptember 3-tól a két is­kolát összevonják — határo­zott a tanácsülés —, s így kedvezőbb feltételeket teremt­hetnek majd az oktatáshoz. Az összevonás után már 615 tanuló — az összlétszám 75 százaléka — tanulhat egy műszakban. A délelőtti—dél­utáni tanítás hátrányait csu­pán a 208 alsótagozatos érzi majd ezentúl. Egymás mellett... A tantermek egyenlőtlen kihasználását jelezte az a tény is, hogy még a nyaralói iskola nyolc tantermében 16 tanulócsoport két műszakban tanult, addig az 1. számú is­kolában két tantermet nem is használták. A nagyközségi tanács kö­rültekintően járt el. A közsé­gi térkép segítségével felmé­rést végeztek a tanulók la­kása és az iskolák közötti tá­volság alakulásáról. Ezek sze­rint 500 méteren belül lakik 238 gyerek, 500—1000 méter között 369, 1000—1500 méter között 180 tanuló. Ennél messzeb mindössze 21-en lak­nak. Az egy kilométeren túl la­kó gyerekek iskolába való utaztatásához igénybe lehet venni a Volán autóbuszjá­ratait is. Természetesen az iskola- egyesítés a nevelői ellátott­ságot is kedvezően befolyá­solja. Az egyesítés után a szakos ellátottság 94,16 száza­lékos lesz, amely járási szin­ten is kiemelkedőnek mond­ható. A tanácsülésen alapos vita előzte meg a végső határozat- hozatalt, amely szerint szep­tember 3-tól az 1. és a 2. számú általános iskola együt­tesen kezdi meg az új tan­évet. Holnap, az évnyitón te­hát mindkét iskola tanulói együtt lesznek, egymás mel­lett állnak majd. Kinevezés Az intézmények egyesítése több előnnyel is jár: lehető­ség nyílik a napközi otthonok további fejlesztésére, a szer­tárak központosítására, a sza­kos ellátottság növelésére, az egyműszakos tanítás további szélesítésére. Ennek alapján döntöttek a tanácstagok az egyesítésről, amely járásunkban először, il­letve elsőként valósul meg Maglódon. Az összevont általános isko­la igazgatójává ötévi időtar­tamra Ladányi Jánost, a volt 1. számú általános iskola igazgatóját nevezte ki a ta­nácsülés* / Gér József Üllő Óvodát avatnak Üllőn a nagyrészt társadalmi összefogással épülő 4. számú óvoda átadását szeptember 6-án tartják meg. A nagyköz­ségi tanács az ünnepélyes át­adással egy időben értékeli a végzett társadalmi munka eredményeit. Az új óvodai oktatási év kezdetével a gyermekintéz­mények kihasználtsága száz­húsz százalékos lesz, a felvé­teli bizottság minden indokolt óvodai felvételi kérelmet tel­jesíteni tudott. Vágják a silónak valót a Rákosmezeje Termelőszövetke­zet Gycmrő határában lévő kukoricaföldjén. Naponta mintegy 10 hektáron végeznek a munkával. ■: Barcza Zsolt felvétele Levelesládánkból Búcsú az alapitó tagtól Egy-egy történelmi évfor­duló alkalmával — különösen, ha arról a nyilvánosság előtt is megemlékeznek — sok min­den eszükbe jut az emberek­nek. Hadd szóljak itt egy asszonyról, a vecsési Ferro- elektrika Szövetkezet kiemel­kedő dolgozójáról. Fejes Istvánná alapító tagja volt a jogelőd maglódi Vas-, és Fémipari Szövetkezetnek. Huszonnyolc év múlt el, hogy férjével együtt létrehoztak egy kis műhelyközösséget, a mű­szerész részleget. (Azóta ez a részleg több dolgozó család­anyának adott munkalehetősé­get.) Nekem és mindazoknak, akik utána léptek be a szö­vetkezetbe, példaképünk volt. Szorgalmas, becsületes mun­kája és szerény magatartása tiszteletet parancsolt környe­zetének. Több társadalmi tisztséget töltött be. Társadalmi mun­kában mindig elöl járt. Lelkes híve volt a nőmozgalomnak, tanácsára és segítségére min­dig lehetett számítani. E becsületes munkáséveket a szövetkezet vezetősége és tár­sadalmi szervei is méltókép­pen elismerték. Az elmúlt na­pokban kis ünnepség kereté­ben köszöntek el tőle közvet­len munkatársai és a szövet­kezet vezetősége, társadalmi szervei. Most, amikor majdnem há­rom évtizedes munkássága után a megérdemelt nyugdíjas évek következnek, csak tiszte­lettel és nagyrabecsüléssel gondolunk rá, és kívánunk ne­ki jó egészséget, boldogságot. Márkus Sándorné személyzeti vezető Fél évszázada történt Emlékezés H. Kovács Jánosra Túl a nyolcvan éven, a vete­ránok között is a „nagy öreg” lenne H. Kovács János, ha él­ne. A századforduló előtt szü­letett, így a Tanácsköztársa­ság idején, mint ifjúkommu­nista, majd vörös katona részt vett a történelemformáló ese­ményekben. A népes család férfitagjai mind részesei vol­tak a két háború közötti mun­kásmozgalomnak. Amikor volt munka, mindent elvállalt, de közben kitanulta a víz- és gázszerelő mesterséget. Általá­ban Budapesten dolgozott, de vidéki városokban is vállalt munkát a nagyobb építkezése­ken. Politikus alkat volt és a társadalom igazságtalanságait bírálta, amiért előbb a munka­könyvét kapta kézhez, később pedig a csendőrök is „elbe­szélgettek” vele. Amikor Czellaó Károly megszervezte az első KMP il­legális sejtet, H. Kovács János volt, aki egyértelműen vállal­ta a közreműködést és a vele járó veszélyeket. Sokat olva­sott, könyveket és a napi saj­tót. Többet tudott az átlag­munkásnál. Ha bárkivel össze­jött, máris politikára terelte a szót. A világot megrázó mun­kanélküliség idején az embe­rek keresték a nincstelenség- ből kivezető utat, így hát meg­hallgatásra találtak H. Kovács szavai. Két év f egy ház Mint ismeretes, Czellaó Ká­roly Moszkvába utazott az ott működő agitációs iskolára. H. Kovács János vette át az irá­nyítást. A hetenként szétszórt röplapok a napi eseményekkel foglalkoztak és nemegyszer személyeket is említettek. Ért­hető volt a helyi hatóság dü­he és fáradozása a röplapok szerkesztői és terjesztői ellen. Egy véletlen folytán 1932 má­jusában tizenketited magával a csendőrség kezére került. Felügyelet alatt Minden bírói fokon jóvá­hagyták a kiszabott kétévi fegyházat. Munkát nehezen kapott, mert sokan ismerték a szakmában és hamar kitudó­dott politikai múltja, a mun­kaadók szabadultak a nem kí­vánatos embertől. De az 1936- ban meghirdetett háborús program végrehajtásához szük­ség volt minden ember mun­kájára, így H. Kovács János majdnem folyamatosan tudott dolgozni. A rendőri felügyele­tét „elfelejtették” visszavonni^ ezért vasárnaponként tisztelgő látogatást kellett tennie a he­lyi csendőrőrsön. Mint vérbeli forradalmár, nem tudta megállni, hogy ne emeljen szót a németek ma­gyarországi térhódítása és a készülő háború ellen. Munka­helyén szóban és röplapok ter­jesztésével figyelmeztette munkatársait a veszélyre. Sztrájkot szervez és ezért le­tartóztatják 1939-ben. De pár hónap után szabadon engedik. Ezt követte az 1940-ben az újabb letartóztatás. Másfél évet kapott, de amíg ezt az időt töltötte, újabb letartózta­tások során rábizonyult más államellenes tevékenység is, így újabb évet kapott a már meglevő mellé. Az 1944-es év a szegedi Csil­lag-börtönben találta. Már szabadulnia kellett volna, azonban, amikor Szegedet ki­ürítették a magyar és német katonai hatóságok, H. Kovács Jánost nem engedték szaba­don, hanem a többi politikai fogollyal együtt Budapestre hozták, ahol még alkalma volt a családjával beszélgetni. De a következő beszélgetésre nem került sor, mert november vé­gén Vácra hajtották a fogház lakóit. H. Kovács János útja ettől kezdve különféleképpen vált ismeretessé. Egyesek szerint Vácról Sopronkőhidára hajtot­ták őket és ott kivégezték. De ennek semmi írásos nyoma nincs, pedig a kivégzettekről naplót vezettek a fegyházban. A másik feltevést egy 1945- ben a helyi pártszervezetet fölkereső szemtanúitól tudjuk. Ez az elvtárs a véletlen foly­tán megmenekült a haláltól, de hosszú ideig együtt rabosko­dott H. Kovács Jánossal, ő hozta az üzenetet. A történet a következő: A Duna partján Amikor Budapestről lovas csendőrök kíséretében Vácra ért a rabok menete, a fáradt­ságtól lerogytak a börtön ud­varán, s bezárult mögöttük a nagykapu. Ekkor már nyilasok vették át a börtön parancs­nokságát. A nyilasok szemlét akartak tartani, és sorakozót rendeltek el. A fáradt és izomláztól gyötört rabok nem siettek fölállni. Erre feldühö­dött a nyilas őrszemélyzet és gáppisztolysorozatot adott a rabokra. Megtizedelték az em­bereket. Természetesen, akiket nem terítettek le a sorozatok, azok fölugrottak, hogy na­gyobb baj ne legyen. Ekkor parancsot adott a nyi­las vezető, hogy a halottakat két egészséges ember vigye ki a Duna partjára és dobják a vízbe. A szemtanú elmondása szerint a sebesülteket is vinni kellett. Az egészségesek von­szolták a sebesült és a halott testeket és a parancs szerint a Dunába gázoltak. Ekkor a parancsot teljesítő rabokat is géppisztolysorozat érte. Ezek között volt H. Kovács János is. Márványba vésve Melyik történet az igaz, nem tudni. Annyi biztos: H. Ko­vács János a munkásmozga­lom mártírja. Budapesten a Mező Imre úti Munkásmoz­galmi Pantiheonban márvány­ba vésett neve a többi mártír nevével együtt hirdeti, hogy hősök voltak, és a hősök hal­hatatlanok. Felesége, aki méltó volt hozzá, Budapest bombázásakor lelte halálát. Két fia apjuk ne­véhez hűen vettek, illetve vesznek részt a szocialista Ma­gyarország építésében. Mono- ron utcát neveztek el róla, fényképét pedig Czellaó Káro- lyéval együtt a járási pártbi­zottság előcsarnokában helyez­ték el. A felszabadulást nem érhet­te meg, de meghallotta a győztes szovjet Vörös Hadse­reg ágyúinak hangját. Ez a csatazaj követte Szegedtől egészen a haláláig. Monori Für Dezső Vasárnapi jegyzet Gyesen .s Lf armemadrág, fehér tri kó a mamán is, a mö­götte iparkodó kisfiún is. A1 kicsi néha elmarad, aztán siet a gyerekkocsit toló anyuka után. A kocsiban rózsaszín csecsemő alszik. Idilli kép — a vasútállo­másról váratlanul kizúduló tömeg zaja, látványa töri meg. A kisfiú integetni, kiabálni kezd: — Apa! Apuci! Jön a fiatal apa, 5 is farmeres, trikós, csuklóján apró bőrtáska szyja. A csa­lási tagjai üdvözlik egy­mást, a mama megfordítja a gyerekkocsit, s már in­dulnának hazafelé, amikor a fiatalember azt mondja: — Na, sziasztok. Én mo­ziba megyek. — Moziba? Már megint? Hazajöhetnél... — szalad keserű ráncba a feleség ar­cán a mosoly. — Mi a fenének mennék haza? Mit csináljak ott­hon? Olvassak, vagy titeket bámuljalak? Megnézem ezt a filmet. Majd igyekszem, menjetek csak. Atya a farmerben el — feleség a két gyerekkel las­san hazafelé, egy másik úton. ' A jelenet akaratlan szem- és fültanúi alighanem foly­tatják gondolatban az ese­ménysort: az apa végigszó- rakozza a filmet, iszik még egy pohár sört valahol, s mire hazaér, kész a vacso­ra, megfürdetve a két kicsi, beáztatva a pelenkahalom, s férjuram kegyes homlok­csókkal jutalmazza a köte­lességét híven és jól telje­sítő hitvest... A példa — szerencsére — korántsem általánosítható. Ellentétjeit is sorolhatnám, de a jelenetről eszembe jut, hogy a szótárunkba beépült új szó, a gyes, kitermelt egy másik, sokat emlegetett kifejezést is: a fal-fóbiát. Apróságaikat gyermek- gondozási segélyen nevelő fiatal édesanyák panaszai­nak sokasága sűrűsödik a szóban, a négy fal közé zárt mosás, főzés, pelenká- zás, tápszerkészítés, fürde­tés napi körforgása. Száznál többen jelent­keztek az idén a monori bölcsődébe a kérelemmel: szeretnék gyermeküket el­helyezni, dolgozni akarnak. A száz-egynéhányból het­venöt kérelmet talált indo­koltnak a felvételeket el­bíráló bizottság. A helyet indokoltan kérők közül is csupán ötvenháromnak tudtak helyet adni. Ügy, hogy a bölcsődét 121 szá­zalékra töltötték fel. Jócs­kán akadtak, akiknek sem­mi sem indokolja felvételi kérelmét, csupán a szándék, hogy mielőbb visszatérje­nek munkahelyükre, szaba­dulva a négy fal közül, át­ruházva a gyerekkel járó gondokat és örömöket a bölcsődei gondozónőkre. Két éve készült Monoron egy felmérés a nöbizottság kezdeményezésére. Végig­kérdezték a gyesen levő kismamákat: ha klubot hoznának létre, részt ven­nének-e a programokon. Igenekkel szavaztak, ám a kezdeményezést csend, majd a teljes feledés kö­vette. lé ismamaklub azóta sincs Monoron, s sajnos, nemigen akad más szórako­zási, művelődési lehetőség sem a fal-fóbia feloldására. De még az elemi igények kielégítésére is alig-alig... Koblencz Zsuzsa Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak az ismerősöknek, kollégáknak, barátoknak, akik fér­jem, édesapánk. Dr* Simon Sándor orvos temetésén Vecsésen megje­lentek, együttérzésükkel fájdal­munkban osztoztak. A gyászoló család. SZANDÁLVASÁR szeptember 3-tói 22-ig. DIVATOS NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKSZANDÁLOK 30-40%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK A §s<ÍS!^| MONORI SZAKROLTJÁRAN Monor, Kossuth Lajos u. 71.

Next

/
Thumbnails
Contents