Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

Mficrrr V v/íirJfip 1979. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Szocialista kultúrcentrumok A szocialista országok ma­gyarországi kulturális centru­mának tevékenységét bemu­tató sorozat forgatását kezdték meg a napokban a televízió Horizont ázerkesztőségének munkatársai. Előzetesen kivá­logatták azokat a programo­kat, amelyek a leginkább meg­határozzák egy-egy ilyen köz­pont profilját Így érdekesség­ként megismerhetik majd a nézők a Lengyel Kultúra meg­lepetés klubját, amelynek tagjai havonta egy-egy len­gyel hírességgel találkoznak. A Szovjet Kultúra Házában a sportkedvelők klubjával, a Napocska gyermekklubbal, az NDK-centrumban pedig az ösztöndíjasok klubjával ismer­kedhetnek meg a nézők. A Csehszlovák Kulturális Köz­pont a szórakoztató formájú nyelvtanfolyamával mutatko­zik be, a bolgár kulturális centrumból pedig a bulgaris- ták jelentkeznek. A kulturális központokat bemutató összeállításban el­sőként szeptember 25-én, a bolgár prógamot sugározza a televízió. Október 2-án jelentkezik a képernyőn az NDK kulturális centrum. Szeptember 27-én és 28-án a Szovjet Kultúra Há­zában forgat a tv stábja, s még az idén filmszalagra rögzítik- — és a tervek szerint le is ve­títik — a csehszlovák és a len­gyel kultúra tevékenységét be­mutató programokat. Forgatás Őcsán Fábián Bálint lakásán, Adorján Józsi műhelyében és a filmbeli kocsmában játszódó jelenetek rögzítésével befejez­ték Fábri Zoltán új filmjének műtermi felvételeit. A „Fábián Bálint találkozása istennel” Balázs József hasonló című regényéből készülő produkció­nak a cselekménye az 1918— 22-es időszakban játszódik. Érdekesség, hogy a stáb Öcsán kezdett filmezni, s oda visszatér. A 48 napra tervezett forgatás utolsó periódusában a sárguló őszben játszódó jelene­teket állítják majd be. Ócsán kívül Dunakeszin, Nagyko­vácsiban. és Újlengyelben is feltűnnek a Mafilm Dialóg- filmstúdió produkciójának ké­szítői és szereplői. REHABILITÁCIÓS MUNKA Értékes embereket nevelnek BESZÉLGETÉS A GÖDÖLLŐI KISEGÍTŐ ISKOLA IGAZGATÓJÁVAL Gödöllő egyik kis utcájában alacsony épület húzódik meg a többi lakóház között, kapu­ja fölött zománctáblán a fel­irat: Gödöllői Kisegítő Iskola. Gyógypedagógiai intézmény, az úgynevezett enyhe értelmi fogyatékos gyerekek tanulnak itt, hattól tizenhat éves korig. Már megkezdődött az okta­tás. Éppen szünet van, nagy a zsibongás a szűk udvaron, amikor megérkezem. Maró- czy Ernő igazgató fogad. Nyitott lehetőség — Ha az eredményeket és terveket nézzük, először be­szélnem kell az eddig megtett útról, mely szorosan össze­függ jövő törekvéseinkkel. Va­laha ez az iskolatípus zárt rendszerű volt, ami azt je­lentette, hogy növendékeink, miután tizenhat éves koruk­ban megkapták a bizonyítvá­nyukat — mely nagyjából az általános iskola hat osztályá­nak megfelelő tudásanyagot nyújtotta —, minden, sorsu­kat esetleg tovább javító le­hetőségtől elzárva távoztak. Tizenöt éve azonban Csepelen elindult egy új kezdeménye­zés, mely lehetővé tette, hogy az enyhe értelmi fogyatékos­ságú gyerekek közül a maga­sabb szintű foglalkoztatásra al­kalmasakat bevonjuk a to­vábbképző oktatási rendszer­be. Ennek célja kezdettől fog­va a rehabilitációs munka kiszélesítése, jobban alkal­mazkodva a gyerekek sokfajta készségéhez, értelmi fogyaté­kosságuk eltérő szintjéhez. — Milyen jellegű a tovább­képzés? — Míg azelőtt, növendéke­ink kizárólag segédmunkás­ként tudtak elhelyezkedni, az oktatás kétéves meghosszabbí­tása — szakma tanítása! — lehetővé tette, hogy betanított munkásokat is képezzünk. — Hol működnek ilyen ki­segítő továbbképző iskolák és hogyan alakulnak a továbbta­nulási számarányok? — Az országban hat helyen, Gödöllőn pedig két éve (Pest megyében az egyetlen!) mű­ködik továbbképző. Ami pe­dig a „számokat” illeti: az Í977/78-as tanévben nálunk tizenkettőn végeztek, közülük heten továbbtanulnak. Lemor­zsolódás nem volt. Tavaly ti­zennégyen végeztek, nyolc lány, hat fiú, és most négy fiú, négy lány tanul valami­lyen szakmát. Aranyoklevél — A többieknek mi lett a sorsuk? — Mindnyájan elhelyezked­tek már. — Az iskola segíti munká­ba állásukat? — Természetesen". Nyolc vagy tíz üzemmel, vállalat­tal tartunk állandó kapcsola­tot, mint például a Ganz Árammérővel, a LATI-val, a Gyógyérttel. — Mi a tapasztalat? Nö­vendékeik megállják helyüket az emberek között? — Nem okoznak sokkal több problémát, mint a bármely más iskolából jött fiatalok, de ez a munkahelytől és az ott dolgozók viselkedésétől is függ. — A konkrét tervek? — Nem lehet évre lebon­tott tervekről beszélni. Kez­dettől fogva minden tevé­kenységünk azt szolgálja, hogy speciális „létünket” a lehető legtágabbra nyissuk a külvi­lág felé. Ennek példái ered­ményeink, de a jövőre vonat­kozó elképzeléseink is. Hogy csak néhányat említsek: a gyerekek éppen úgy részt vesznek az úttörő mozgalom­ban, annak kulturális és sporttevékenységében, mint bármelyik általános iskolás. Nehéz, de szép — Hány növendékkel kez­dődött az új tanév? — Százharminc gyerekkel. Ez a létszám valamivel keve­sebb, mint a tavalyi. — A pedagógus pályán be­lül is talán a legnehezebb a gyógypedagógusé. Ön eredeti­leg is erre a pályára készült? — Azt hiszem, vannak té­nyek, melyek szóban vagy le­írva roppant szentimentálisán hatnak. Ha azt mondom — mert ez az igazság — hogy ti­zenöt éves korom óta csak ér­re készültem, az egyetem be­fejezése óta ezek között a gyerekek között élek és dol­gozom, elviselhetetlenül pate­tikusan cseng. Inkább egy mondat erejéig még visszaté­rek a célokhoz. Véleményem szerint ezeknek a kisegítő is­koláknak a jövőben még in­tenzívebben kapcsolódniuk kell nemcsak a továbbképző is­kolákhoz, hanem a többi álta­lános iskolához is. Vagyis, a nyitottságot még fokozni kell... S. Horváth Klára KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A múlt és a jelen találkozása- Október elejéig látható Kra­ll cker János Lukács emlékkiállí- = tása a Nemzeti Galériában, E ahol jelenleg Kondor Béla il- E lusztrációi, továbbá a Nemzeti E Galéria fiatal munkatársainak = képei, fotói tekinthetők meg. = A Budapesti Történeti Mú- = zeumban bolgár textilművésze- E ti kiállítás nyílt meg, amely E szeptember 26-ig várja az ér- E deklődőket. KRACKER JÁ­NOS LUKÁCS. A későbarokk művé­szet Magyarorszá­gon európai rang­gal virágzott. A Dunántúlon Franz Anton Maul/- bertsch, Eger kör­nyékén Johann Lucas Kräcker te­vékenykedett. Kräcker 1717-ben született Bécsben, s Grácban, Brnó- ban, Prágában dol­gozott — 1764-ben ajánlotta fel szol­gálatait Esterházy Károly egri püs­pöknek. Az fogad­ta. s ez új korsza­kot jelentett' Eger művelődéstörténe­tében. Kracker falképek egész so­rát festette, me­lyek ma is látha­tók az egri mino­rita templomban és a mai egri ta­nárképző főisko­lán. Művei közül jelentős a belénye­si Nepomuki Szent János-oltárkép, a tiszapüspöki plébániatemplom főoltárképe, melyen Tours-i Szent Márton betegeket gyógyít. Kiemelkedő Kracker életművéből a „Cso­dálatos halászat”, mely Jász- árokszálláson látható. Nem voltak vetélytársai, eb­ből adódik, hogy az egri késő­barokk rendkívül egységes. Művészetének jellemző vonása, hogy felhasználta Leonardo da Vinci szerkesztési elvét és Rembrandt fény-árnyék tech­nikáját — nem újító, hanem összegző elme volt magas mes­terségbeli tudással, ízléssel, munkatempóval. Rajzaiban, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum bocsátott a kiállítás rendelkezésére — sok finomság és érzékenység érezhető és az alaposság szakmai becsülete. Pest megyében is dolgözott Jo­hann Lucas Kracker — az aszódi Podmaniczky-kastély dísztermének freskóit készítet­te el a keresztény erényekről. Nemrég restaurálták, így meg­tekintése művészi élményt je­lent. Amikor azt vesszük szám­ba, hogy a magyar képzőmű­vészet világtérképén mennyi alkotó és mű került külföldre, gyarapítva az emberiség kul­túrtörténetét, nem feledkezünk meg arról sem, hogy a későba­rokk magyarországi művésze­tében jelentős helyet foglalnak Rafael arkangyal (1750 körül) el a bécsi mesterek^ így első­sorban Franz Anton Maul- bertsch és Johann Lucas Kra­cker. Ez az ő egyéni adomá­nyuk volt és maradt abból az időből, amikor a Habsburg- gyarmatosítás béklyózta nem­zeti fejlődésünket. KONDOR BÉLA már közis­mert grafikái most újra a re- veláció erejével hatottak. Ami­kor Blake, Madách, Nagy László, Pilinszky illusztrációit szemléljük, akkor e grafikai lapok egyénisége láttán az a jogos érzésünk támad, hogy kondor Béla nemcsak kísérte e mesterműveket, hanem szin­te újra is teremtette őket. A gondolat mélységével és a képi fogalmazás magabiztosságával. ★ Az újabb házi bemutatón, melyet e múzeális gyűjtemény KISZ-szervezete rendezett ez­úttal is — most újra nagy a forgalom. A forgalom műfajok között, mely legtöbbször csak a kuriozitás határait éri el. Természetszerűen nagy az ér­tékkülönbözet, melyből Bor­bély László Feininger eszközeit felhasználó Pozsony-látomásai emelkednek ki, továbbá Gábor Áron grafikái és Bene Anikó amerikai fotósorozata. Áz aulában ezúttal flollósy Simon „Rákóczi indulójának” 1899-es vázlata fogadja a láto­gatót a Nemzeti Galéria szep­temberi műtárgyaként. Befeje­zett ez a befejezetlenség. Mint­ha Rjepin „Kurszki körmeneté­nek” magyar változatát lát­nánk — Tiborcok menetelnek, a zászló hűséges hívei. Tépet- ten, tisztán, elszántan. Bennük lép előre a forradalom — he- vült lendületükben nemcsak Rákóczi, korát, hanem a Ta­nácsköztársaság első óráját ér­zékeljük. ' SZÓFIAI NAPOK. Szófia száz éve Bulgária fővárosa. Eb­ből az alkálomból rendezték meg a Budapesti Történeti Mú­zeumban a bolgár gyermek- rajz-kiállítást és Zdravko Mav- rodiev érdemes művész gobe­lintárlatát A gyerekek Bulgá­riában is, mindenütt a világon tehetségesek, erről győznek meg e színpompás rajzok. Kü- löó egyéniségük a derű heves­sége, az erős tónusok iránti fogékonyság. Zdravko Mavrodiev felké­szült alkotó. ízlés és tudás kor­mányozza zenei ihletésű gobe­linjeit és vegyes technikával készült textilképeit. Igazán megérdemelte volna, hogy pla­kát és katalógus igazítson el sajátos művészetében, így e munkát is maguk a művek végezték el. A minőség. Losonci Miklós A történelem ára A cím kétértelmű. A törté­nelemnek van históriai követ­keztetésekben levont, gazdasá­gi, politikai, emberi és erkölcsi tanulságokkal szolgáló ára. Most a másik, konkrétabb je­lentéséről szólunk. A történe­lem pénzben kifejezett áráról. Mert ilyen is van. Az Aka­SZÍNHÁZT ESTÉK Csere ®emutató Szolnokon, vendégjáték Pest megyében A közönség megbabonázva ült az elmúlt hét végén a Csere című szín­padi játék szolnoki bemutatóján. A kisregényeivel nálunk is hírnevet szerzett Jurij Trifomov saját mű­vét dramatizálta, s társul szegődött hozzá Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház művészeti vezetője. Különös alkotás a Csere. Akár egy cirkuszi produkciót megelőző, hosz- szúra nyúlt perc: amikor pereg a dob, halálugrásra készül a légtor­nász, elengedi a tartó köteleket, már csak a lábujjaival érinti a trapézt. Aztán az ugrás elmarad. Ráadásul kiderül, hogy csupán egy méterre volt a földtől az artista, mégsincs kedvünk nevetni. A történet egy személy meghason- lásának stációiból áll össze. Dmitri- jev mérnök édesanyja és felesége nem szívelhetik egymást. De az idős asszonyról kiderül, hogy végze­tesen beteg, ezért a feleség ráveszi a mérnököt: költözzenek össze a mamával. Az ő társbérletük és a né­ni szobácskája alkalmas arra, hogy többszörös cserék után föbérleti la­káshoz jussanák. Sürgős az ügy, mert ha a mama meghal, akkor oda a lehetőség. Csakhogy az öregasz- saony ebből a cseréből tudná meg. hogy az arasznyi létből számára már csak milliméterek vannak. Dmitrijev néhány napos vergődés után mégis megkéri anyját a la­káscserére. A mese leírásával nem vétünk a majdani nézők ellen, hiszen a drá­ma kezdetén már mindenen túl vannak a szereplők. A mérnök dra­matizált belső monológját hallhat­juk végig, amelynek csúcsán elma­rad a halálugrás. Félfelé ível ugyan a feszültség az emlékidézetekkel, valós drámai helyzet a beteg néni előtt a lakáscsere szóbahozása, s a néző már-már átéli az egyéniség átalakulását. De varázslattörő di- daktikussággal elhangzik az öreg­asszony mondata: fiam... „te már cseréltél.. .1 így alakul ez a csere most már régen ... észrevétlenül kicserélődtél." Megtörik a katarzis lehetősége, Dmitrijevet felmenti a dráma. Azf a tételt látjuk igazolva, hogy a személyiségcsere okait a környezetben, a körülményekben kell keresni. Pedig az embertelen csele­kedetek súlya alól nincs felmentés. A rendezés egy briliáns ötletre épül: a csere utáni költözéshez elő­készített bútorok, limlomok kiszo­rítják a szereplőket a színpadról. Csaknem minden a zenekari árok fölötti részen játszódik és hátul tel­jesen üres a tér, majd egy ormót­lan, szürke fal zárja a képet. A vendégrendező Ljubimov a magyar közönség előtt budapesti munkája (Bűn és bűnhődés) után, most Szol­nokon igazolta szuggesztiv kifejező erejét, szimbólumteremtő készségét. A zsúfoltság és üresség egyidejű je­lenlétének hatását fokozza, hogy ami Dmitrijev életében mesebelien szép volt, az már nem is fért a színpad­ra. Az idealizált gyermekkor szim­bóluma, egy valóságos fenyőfa: a nézőtér közepén áll, s ágai között ott a pettyes labda, a papa meséjé­nek tartozéka. Ezzel szemben a színpad merő gépezet; fényorgona, rendőrségi és mentőautók villogó lámpája, bekapcsolt televízió, egy hűtőszekrényből időnként éles fény vágódik a díszletre. Minden úgy működik, mint egy élő mechanizmus. Minden. A színészek is: a rendezői akaratnak engedelmeskedve bekap­csolódnak és kikapcsolódnak. De minden bekapcsolódás magas érzel­mi hőfokon történik, s egymástól alaposan elütő játékstílussal. Elő­fordul, hogy a dialógusok reális szi­tuációban hangzanak el, s az is, hogy a szereplők a nézőkhöz for­dulva mondják az egymásnak szánt szövegrészeket, néha valós kelléke­ket használnak, néha csak imitál­ják a tárgyak alkalmazását. Hogy éppen melyik megoldást alkalmazza Ljubimov, az összefügg az ábrázo­landó figura típusává, karakterével, A kapzsi pöcegödörépítő naturális részegjelenetet produkál, az egé­szen primitív kispolgári figurák — a feleség szülei — használnak kel­lékeket, a mama, a mérnök és a fe­lesége viszont nem. Jobb kifejezés híján „rendezői színháznak” szokták nevezni a Lju- bimovéhoz hasonló módszert. Cél­szerűségén akár vitatkozni is lehet. Az azonban kétségtelen: Ljubimov mérnöki precizitással kiszámított és helyretett mindent, jelentést adott a ruhaszárító kötélen fityegő csipe­szeknek is. Aztán megteremtve a szokatlanul kemény színpadi fe­gyelmet, megindította a gépezetet. A színészek — dicséretükre le­gyen mondva — mindvégig helytáll­nak. Egyenletes színvonalú megol­dást látunk mind a harminc köz­reműködőtől. Dmitrijev mérnököt Végvári Tamás alakítja, övé a leg­terjedelmesebb szerep, de nem tud­ja egyéníteni a figurát, csupán csa­varja marad a gépezetnek. Ennek ellenére egy-egy apróbb reagálás­ban megcsillan ötletessége. A fele­séget játszó Udvaros Dorottyának is kevés őszinte pillanata akad, de szépsége kárpótol hiányzérzetünkért. Felszabadultabban éli át szerepét a Dmitrijev anyját megformáló Koós Olga, s a nagyapa alakítója, Pákozdy János, mindketten kiemel­kedtek egy kevéssel a népes szerep­lőgárdából. A feleség szüleit Szend- rey Ilona és vendégként Gera Zol­tán személyesíti meg. Gera nagy­vonalú bölcsességgel az eljátszott figura kritikáját is érzékelteti. Fi- gyélmre méltó alakítást nyújt, a többi között, Győry Franciska, Té­ri Sándor, Czibulás Péter, Basilides Barna és Elkán Erzsi. Ljubimov közvetlen stábjában két honfitársa is dolgozott; David Bo-. rovszkij díszlettervező és Edison Gyenyiszov zeneszerző. Elbert Já­nos fordításán a dramaturgiai mun­kát Magyar Fruzsina végezte. A szolnoki Szigligeti Színház a hónap végén, illetve október elején vendég­szerepei Szentendrén, és Vácott, a megye déli részén élő színház- barátoknak Is viszonylag könnyen megoldható kirándulás ellátogatni a Csere előadására. Kriszt György démia Könyvkiadó — bizton állíthatjuk: tömegek örömére — pár éve nagy vállalkozásba fogott Hazánk történetét ed­dig még soha nem látott appa- rátusstal, hatalmas ismeret- anyaggal, nagy tudományos igénnyel dolgoztatta föl és az eredményt publikálni kezdte. Legelőször a Magyarország Története 1918—1945-ig c. kö­tet jelent meg. A könnyebb kezelhetőség érdekében bon­tották két részre az anyagot A könyv ára 265 forint volt Nem kis összeg, de a terjede­lemhez és főleg: a tartalomhoz arányítva — megfelelő. Az újabb kettőskötet az 1890 és 1918 közti időszakot tárgyalta Huszonkét oldallal volt bővebb az előzőnél, ám ára már 297 forint. És most itt az újabb mű, mely históriánkat 1848 és 1890 között elemzi. Ára 414, azaz négyszáztizennágy forint Igaz, ez utóbbi terjedelme­sebb társainál, az érte kifize­tendő összeg azonban arány­talanul nagy. E könyveket túlnyomórészt saját, házi könyvtárukra kényes és igé­nyes emberek vásárolják. Egyetemisták, pedagógusok, történelem iránt érdeklődők. De nemcsak magánosok pénz­tárcájának jelent nagy terhet megvásárlása. Megyénkben is jó pár olyan községi könyv­tár akad. melynek éves költ­ségvetése 10—15 ezer forint Mivel egy ilyen kézikönyvre minden könyvtárnak „hivatal­ból” szüksége van — bizony sok rrfás olvasnivaló rovására kénytelenek ekkora összeget kifizetni. Gyanítjuk, e könyv magas ára nem valami önkényes kalkuláció eredménye. Ha azonban a nyomdai és kiadói szakmunkák ára megválto­zott olyannyira, hogy az már a fogyasztói árban is tükröző­dik — erről illik és szükséges a nagyközönség tájékoztatása. A. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents