Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1979. SZEPTEMBER. 22., SZOMBAT I . ,, ^ I. .' ■■ '■ ■ ' • 1 _! I-".- -v; """ssssssssssssssjyssssssrssssssssssssss Mg»! . í . P :•?:. ' $ ''""'""'ssswssssssswMssmswMssssss/tsssAMatwsssyMrS Színes úttörőéief Pilisszenfkereszten Tábor után, év kezdetén A pilisszentkereszti általános iskola megszokott képét mutatja. A nyitott ablakokon kiáramlik a gyerekek hangja, az udvaron az alsótagozatosok tornáznak. Az iskola folyosóját oklevelek, emléklapok tarkítják, az úttörőélet eseményeinek, epizódjainak, eredményeinek jelképei. Az idei nyár is sok szórakozást rejtett a pilisszentkereszti úttörőknek. Tettekkel a világunkért —■ A mostani nyáron is — immár ötödik éve — szerveztünk tábort a gyerekeknek Tatán. A Fényes kempingben faházakban, sátrakban laktak a pajtások, s a táborozás valóban nagy élményt jelentett. Sport- és kultúrprogramokon vettek részt a gyerekek, sokat játszottak és szórakoztak. Persze volt, akiknek munkával teli táborozással múlt el 'a nyaruk egy része. Két pajtás út- törővezető-képző táborozáson volt Zánkán — mondta Gerlai Péterné, élővilág és kémia szakos tanár, aki maga is ott volt a tatai táborban. Most már azonban az új úttörőmozgalmi év kezdetén vagyunk. Ez a tervezés, a feladatok meghatározásának időszaka. Erről Nyúzó István, orosz Vándormadarak IV em egyedi eset. A Pest ’ megyei Fémipari Vállalat szolgáltató gyáregysége sződligeti üzemének kát dolgozóját súlyos fegyelmezetlenségen kapták. A munkások meg sem várták a fe- lelőss égre vonást, kikérték a munkakönyvüket, s odébb- éll'tak. Tehették. Néhány településsel távolabb, az egyik szobi üzemben kaptak munkát, anyagilag sem jártak rosszabbul. Még, ha talán kevesebb is lett a pénzük, azt a néhány száz forintnyi különbözetet megkeresik tusival. Bonyodalmat okoztak egy üzemben, hiszen helyükre új embert kellett felvenni, s most mégis ők azok, akik nevetnek a markukba. A szentendrei szolgáltató üzem igazgatója joggal panaszkodik. Nem egyszer akad olyan időszak, amikor egv hét alatt — a kilépőket pótlandó — négy vagy öt embert is felvesz. A feladatok pedig egyre sokasodnak, a lakosság igénye növekszik a szolgáltatások iránt. Elég, ha megnézzük a számadatokat, máris kiderül: a gyáregység 1974- es 240 ezer forintnyi bevétele 1978-ban már meghaladta a 10 milliót. A munkaerőhelyzet azonban változatlan, hiszen akár a mai napon is tíz szakembert vehetne fel az igazgató a 64- es létszámhoz. Jóllehet a munka nem könnyű az üzemben, mégsem ez az oka a fluktuációnak, állítja az igazgató. Igaz, univerzális szakemberekre van szükség, akik nemcsak egy, hanem több szakmához is értenek. Feladat a gyorsaság, hiszen fogyasztóként mindenki tapasztalhatja, mit jelent a vízvezeték, a villany, az olajkályha meghibásodása. Az üzem azonban lehetőséget ad a tanulásra. Az 50— 60 százaléknyi törzsgárda- tagság így sajátította el a második vagy a harmadik szakmát. Félreértés ne essék, az üzem dolgozóinak munkájával elégedettek a város vezetői, a lakosok. Az igények azonban annyira megnövekedtek a szolgáltatások iránt, hogy a munka eredményes ellátása nem kis erőfeszítést követel az üzem dolgozóitól. Akad például olyan szolgáltatás — köz- pontáfűtés- vagy vízvezetékszerelés —, amely esetében csak 1980-ra vállalnak előjegyzést. A gyáregység dolgozóinak többsége ismeri a feladatokat, sőt ha a város érdeke úgy kívánja, pluszmunkát is vállal. A 16 tantermes iskola építésénél például ezer társadalmi munkaórát teljesítettek a PEFÉM dolgozói. Szabad idejükben sporttelepet, vízi sporttelepet építenek. A sződligeti dolgozók esete azonban nem egyedi. A kilépések fő oka az italozás, a fusi, a felelőtlen kontármunka. Mindezeket — jogos és következetes — fe- lelősségrevonás követi, mely alól a legtöbb esetben úgy bújik ki a munkás, hogy kikéri a munkakönyvét és veszi a kalapját. Az ilyen vándormadarak viselkedése káros, hiszen azok, akik kitartanak a munkahelyük mellett, osztoznak a gondokban, a problémákban, látják: fegyelmezetlen társukat legtöbb esetben vajmi kevés kár éri. annak azonban nem is ’ egy helyen ma már kezdeményezések arra, hogy a hasonló esetek megfé- kezhetőek legyenek. Éppen a közelmúltban nyilatkozta az egyik országos nagyüzem felelős vezetője a televízióban, hogy ők nem alkalmaznak olyan munkásokat, akiknek rövid időn belül többször is a kilépett szó került a munkakönyvébe. Mindez azonban egyelőre kezdeményezés, s amint a szentendreiek példája is igazolja, egyáltalán nem általános a termelésben. Szemétkontraszt Hetente többször is megteszem a főváros és Budakalász közötti utat, s figyelem, mint gyarapodnak a Budapest melléki telepek. Szó sincs róla, nem nyelvtani tévedésről van szó, a többes szám használata teljesen indokolt. A közvélemény is jól ismerte békásme- ;yeri lakóteleptől alig pár száz méterre, közvetlenül az országút mentén már-mór telepié szélesedik a szemétdomb- ■almaz. Van itt minden, amit ■ -,ak a hajdani guberálók meg- ívánnak: vashulladék, törmelék, azonkívül kosz, piszok, remét. Egy-egy vállalat is bi- >nnyal szívügyének tekinti a .elep gyarapítását, mivelhogy rendszeresen teherautókkal hordja ide, a törmeléket. Hónapokig fegyelmeztem magam, látván a szeméttelep kiteljesedését, de most már nem bírom tovább. Az országút másik oldalán ugyanis egyre terjeszkedik a törmelék, sajátos kontrasztot teremtve az épülő békásmegyeri házak és a lomok között. Nem tudom mire vélni a dolgot. Lehet, hogy az illetékesek így akarják bemutatni, kezdetben voltak a romok, a pusztaság, s íme ide jutottunk, lettek az égbe törő házak, a bevásárlóközpontok. Lehet, hogy újabb, a fejlődést illusztráló szabadtéri múzeum születésének vagyunk tanúi?! és testnevelés szakos tanár, a pilisszentkereszti Ságvári Endre úttörőcsapat vezetője beszél: — Az idei mozgalmi év fő akciója a Tettekkel a mi világunkért mozgalom. Olyan feladatokat akarunk a gyerekeknek adni, hogy érezzék, szükségünk van a tevékenységükre, munkájukra. Az úttörőcsapat tagjai már megválasztották az új őrsvezetőket és beindult néhány szakkör is az iskolában. Így például a rajz-, a szlovák szakkör, a táncklub. Munkánkhoz sok segítséget ad a helybeli művelődési ház. A pajtások érdeklődését azzal is fel akarjuk kelteni az egyes hivatások iránt, hogy együttműködést alakítunk ki a szentendrei szakmunkásképző intézettel. Hulladékgyűjtési hét — A munka megszerettetését szolgálják majd társadalmi munkaakcióink is. Idén is, miként az elmúlt években, megszervezzük a rongy- és papírgyűjtő hetet, amikor a gyerekek végigjárják a falubeli házakat, üzemeket és hasznosítható hulladékanyagok után kutatnak. Külön feladatunknak tekintjük, hogy az idei mozgalmi évben valamennyi pajtásnak egyéni vállalásai legyenek, melynek végrehajtását az akcióév végén értékeljük. A .nyári vakáció idején több pajtás őrsvezető-képző táborban is járt. Heinrik László, Sisa Márta és Chilo Erika hatodikos úttörők Szarvaskőn voltak. Most nyári élményeikről beszélnek. — Táboréletünk nagyon rendszeres volt — mondja Heinrik Laci. — Kora reggel keltünk, s a délelőtti órákban különböző foglalkozásokon ismerkedtünk az úttörőmunka egy-egy területével, a kulturális feladatokkal, a sportélet megszervezésével. Egri kirándulás —r Bejártuk a környéket is — veszi át a szót Sisa Márta. — Jártunk Szilvásváradon és Bélapátfalván, de a legnagyobb élményt az egri kirándulás jelentette. Bejártuk a várat, s felkerestük a Gárdonyi házat is. Szinte a szemünk előtt elevenedett meg az Egri csillagok című regény egy-egy jelenete, mely egyébként kötelező olvasmányunk. Keresett termékek a világpiacon írószergyári munkást tolláról... Az élet majd minden területén megtalálhatók a PEVDI Szentendrei Irószergyárának termékei. Azokkal ír a gyerek az iskolában, a felnőtt a gyárban, a gazdaságban, a hivatalban. A szentendrei üzemben készített golyós- és filctollakat azonban ismerik és keresik külföldön is. A világpiaci igényekkel lépést tartani nem kis feladat, hiszen rohamléptekkel fejlődik a technika, s vele együtt a követelmények. Keresettek a golyósok I — Valóban így van — mondja Bakos Ákos, az írószergyár termelési osztályvezetője. — Termékeink java része exportra készül. A Ferunion, a Kon- sumex és a Szöváru külkereskedelmi vállalatokon keresztül szállítunk a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Lengyelországba, Albániába és Jugoszláviába. A nálunk készült tollak azonban keresettek a tőkés piacokon is, így például Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Svédországban, Kuvaitban, Izraelben. A tervezett 290 millió forintnyi áruból 80 milliót belföldön értékesítünk. A gyár dolgozói vállalták, hogy ezt a termelési értéket 306—310 millió forintra teljesítik. — Manapság nagyon magasak a követelmények, az igények szinte hónapról hónapra változnak. Főként a tőkés piacokon nagy a konkurrencia a minőség és az ár tekintetében. Csak a legkorszerűbb gépek segítségével tudunk lépést tartani e fejlődéssel. Az idei évben 124 millió különböző golyós- és filctollat, betéteket állítunk elő. Az utóbbi időben külföldön a fém golyósirónok iránt megnőtt a kereslet. E gyártmányunk kapott az idei BNV-n vásárdíjat. Menet közben Az írószergyár termékei viszonylag rövid úton kerülnek a fogyasztókhoz. A gyárbeliek tudják: hibás áru nem ketül- het az üzletekbe, hiszen az rontja a gyár hitelét. A szocialista brigádok ezért az egyes üzemek között olyan együttműködést alakítottak ki, melyben figyelemmel kísérik egymás munkáját és azonnal segítenek, ha valahol gondok mutatkoznak a termelésben. Így már menet közben is ellenőrzik a termelést. Nagy feladat hárul az üzemben dolgozó meósokra. A kész tollak mindegyikét át kell vizsgálniuk, s elég egy figyelmetlenség, máris rossz tétel kerülhet a partnerekhez. A meóban 25-en dolgoznak — mondja Várkonyi Mártonná, a meó vezetője. — A tollak fajtáitól függ, hogy mennyire összetett a munkánk. Tahitótfalui szakszövetkezet Szőlőszüret a szigeten Kedves, ám sok munkával teli színfoltja a gazdaságok életében az őszi betakarítás idején a szőlőszüret. A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet földjein is hangosak a szőlőültetvények, lányok, asszonyok szedik a fürtöket a szőlőtövekről, vödrökben, puttonyokban viszik a kádakhoz a gyümölcsöt. Idén más feladatuk is van a szőlőben dolgozóknak. Ha befejezték a 65 hektárnyi ültetvényen a szüretet — még a hideg beállta előtt — 23 hektárnyi szőlőt kell áttelepíteniük. — A szüret az őszi munkáknak csak egy részét alkotja — mondja Lázár Antal, a szak- szövetkezet főmezőgazdásza. — A burgonya kiszedésének is ez az ideje, melyet 110 hektáron termesztettünk. Bár éjjelnappal öntöztük a földeket, az aszály idején mégsem tudott kellő nagyságúra fejlődni a burgonya. A szőlőszüretnél átlagosan 70 mázsányi mézes fehér borszőlőre számítunk. — Szakszövetkezetünkben 2600 hektár van közös művelésben. Idén a tervek szerint 800 hektárnyi őszi kalászost vetünk el. Igaz, mostoha volt az időjárás, búzából mégis hektáronként 40 mázsányit takarítottunk be. Az idei évben a mezőgazdasági ágazatban 3,5 millió forintos nyereségre számítottunk. A munkák mostani állása szerint azonban a növénytermesztésben jó, ha veszteség nélkül zárjuk az évet. Ügy tervezzük^ hogy a növénytermesztésnél jelentkező veszteségeket állattenyésztésünkből pótoljuk. Pomáziak a várban Érdekes látogatáson vesznek részt ma a pomázi művelődési ház égisze alatt működő helytörténeti klub tagjai. Kirándulást tesznek a budai várba, ahol felkeresik a régészeti kiállítást, a Munkás- mozgalmi Múzeumot, a Fekete Sas Gyógyszertárat és a Mátyás-templomot. A kirándulást Balogh Gyuláné és Joó Ti- borné vezeti. Készülnek a témirónok Készítünk.a gyárban több színnel író tollakat is, s ezeknek a kipróbálása bonyolultabb. A jól ismert Pax toliakból a végterméket vizsgáló dolgozók mindegyike naponta 3000— 4000-ret is átvizsgál. Rossz festék — Előfordulnak azonban olyan rejtett hibák is, amelyek nem derülnek ki nálunk —veszi át a szót Berner Jánosné, a meó dolgozója, a gyár egyik legeredményesebb kollektívájának, a Zrínyi Ilona szocialista brigádnak a tagja.' — Régebben megesett, hogy egy olyan 100-ezres'tétel került , a, kereskedelembe, melynél a be/ tétekben hibás volt a festék. Ennek következtében a tollak egy idő után nem írtak. Szerencsére kiderült a hiba, s azóta kiváló minőségű NSZK- festékkel töltjük a betéteket. — Sokat segít a munkánkban az is — teszi még hozzá —, hogy közösségünk régi és összeforrott. Tizenöten dolgoznak nálunk, s 13-an munkánk alapján megkaptuk a kiváló dolgozó kitüntetést. A mozdulatok varázsában Harminc éve a bánya élén Hegyek koszorúja fogja körül a dunabogdányi kőbányát. A hegy gyomrából állandó morajlás hallatszik, a dömperek vég nélkül szállítják a követ — a Visegrádra vezető országút fölött ívelő hídon — a Duna-partra, az ott veszteglő uszályokig. Már az 1800- as évek végén is működött itt a bánya, munikát adott a du- nabogdányiaknak. Kemény, verítékes, veszélyekkel teli munkát. Mégis, aki beállt a sorba, s köteleken függeszked- ve fúrta a sziklafalat, évszázados munkadalt dúdolva törte, zúzta, hasította a követ, valahogyan itt ragadt. Kezdetben talán, mert más lehetősége nem volt, később, mert megszerette a társakat. Gyerekfejjel kezdték — Nehéz megmondani, hogy mi tartotta itt az embereket — szólal meg Knáb Mihály, az Országos Vízügyi Hivatal dunabogdányi kőbánya üzemének vezetője. — A legtöbb ma már idősebb ember gyerekfejjel, 11—12 évesen kezdte itt a munkát Otthon szükség volt a pénzre, állás pedig nemigen alvadt másutt. Tizenkét évesen jöttem a bányába. Munkakönyvét nem is kaphattam. — Nem mondom, kínlódtam az elején, de miként a többi cseperedő suhanó, megszoktam a viszontagságot, apránként ellestem az idősebbektől a kőhasítás, a kőfaragás fortélyait. Akkoriban teljesen a kézi termelés jellemezte a bányászatot. Hetven-nyolcvan kővágó is dolgozott itt, Elgondolkodva nézi az iroda falán függő megsizürkült fotót. Évtizedekkel ezelőtt készült a kép, rajta a társak, ma nyugdíjasok, sokan már meg is haltak közülük. Évtizedek ap- róbb-nagyobb epizódjai, közös munkák, küzdelem az anyaggal; számos siker kötötte ösz- sze velük. Knáb Mihály 59 éves, jövőre megy nyugdíjba Itt kezdte a munkát, s járta végig a ranglétrát. Kemény, kitartó munkás volt, először a kőbányamesteri, majd az üzemvezetői címig vitte. Jövőre 30 éve, 1950. március elsején került a bánya élére. — Azt mondja szép a munkánk? — kérdez vissza. — A kívülállót leginkább a mozdulatok varázsa ragadja meg. A kőhasítók lendülete, akik egy- egy szinte puha ütéssel sok , kilónyi szikladarabokat hasítanak le, a kőfaragók precíz csapásai, a levegőben szerteszét röppenő szilánkok tánca, az erőgépek zúgása, a törőgépekbe hulló tömbök moraja Mi már megszoktuk ezt. Ám naponta érezzük, hogy szükség van a munkánkra. Teherautók, uszályok tucatjai •• érkeznek, hogy az itt kitermelt követ elvigyék az ország távoli részeibe. így volt ez az 1965-ös árvíz idején is, amikor éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy legyen elég anyag a dunaújvárosi gátszakadásnál, az árral küzdőknek. Nem leányálom a munkánk, de jó érzés, hogy mi is hozzátehetünk valamit a fejlődéshez. Évente csaknem 280 ezer tonna követ termelünk ki, melyet folyami mederszabályozáshoz, útépítéshez használnak. Dinasztiák nőttek fel A majd fél évszázad alatt emberek százai fordultak meg a bányában. Knáb Mihály irányítása alatt, nemzedékek nőttek fel, kitartást, hivatássze- retetet tanultak. — Nem én vagyok az egyetlen, aki itt éltem le az életemet — mondja az üzemvezető. — Az én sorsom, munkám csak egy a sok közül. Nézze meg a fiatalokat! Itt van például a Fodor család. Dolgozott a bányában az apa, aztán ahogy sorban felnőtt, az öt fia. Vagy itt van a mostani kőbányamester, a Tomik István', aki 1935-től dolgozik az üzemben és 10-szer volt kiváló dolgozó. Ha megkérdezi őket, majd lelmondják: nehéz a munkájuk, de szeretik, mert érzik, hogy szükség van rá. Talán nem is elsősorban a bányászatot, hanem uz értelmes, a hasznot hajtó munkát. Az oldalt írta: Virág Ferenc Fotó: Barcza Zsolt
