Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. SZEPTEMBER 18., KEDD í Árpád-kori leletek f _ Székesfehérvár egyik legré­gibb városrészében, a hajdan 'mocsaraktól körülvett szige- 'ten, ahol a korabeli feljegy­zések szerint a Johannita-lo- i vágok konventjének — temp- > loménak, rendházának, isko­lájának és ispotályának —.va­lamint a lovagokat ellátó pa­rasztok lakta Szent István fa­lunak emlékeit rejti a föld, a több hónapja tartó leletmentő ásatások során a nyolcszáz éves épületek újabb maradvá­nyaira bukkantak a régészek. Többek között előkerült a kora-középkori kolostor észa­ki része, román kori ablakok oszloptöredékeivel, s rábuk­kantak az egyik vízelvezető árok nyomaira. Sok Árpád-ko­rabeli kerámiatöredék, vala­mint két török kori boltozatos, rézműves kemence és műhely is felszínre került. A régészek az elkövetkező hetekben tovább kutatnak. A Hungaroton külföldi sikere Ellenállhatatlan lemez! — irta a Diaposon francia hang­lemez-szaklap egyik legutóbbi száma. Az Erato francia hang­lemezcég és a Hungaroton koprodukciós kiadványaként megjelent új lemezről árado­zott így, s a megtisztelő jelző a Hungaroton hanglemezhetek egyik újdonságának szólt. Egy, a napokban ebből az alkalom­ból piacra került hanglemez­nek, a XX. századi magyar zene két kiválósága — Bartók és Weiner Leó — divertimen- tóit tartalmazó albumnak. S nem utolsósorban az ugyan­csak magyar előadók — a Liszt Ferenc kamarazenekar — játé. kát dicsérte a kritikus. A magyar hanglemezek franciaországi kitűnő fogad­tatását egyetlen adat is jól ér­zékelteti: a Hungaroton eddi­gi, csaknem félszáz nagydíjas hanglemeze közül több mint 30 éppen az igényességéről ismert francia „hanglemezpiacon” ré­szesült ilyen elismerésben. — Ezeket a sikereinket első­sorban zenei különlegessége­inknek, ritkaságszámba menő első kiadásainknak köszön­hetjük — mondotta Nádori Péter, a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat művészeti ve­zetője. — Tíz-egynéhány év. vei ezelőtt a magyar művész- lemez’eknek még a hazai gyűj­tők körében sem volt tekinté­lyük. És nem is Beethoven- szimfóniákkal, vagy zongora- szonáták révén tört utat ma­gának hanglemezkiadásunk. A hazai előadóművészek illeté­kességét a zenebarátok, a ma­gyar hanglemezgyűjtők, és a nemzetközi közvélemény is, el­sősorban a magyar zenének — Liszt, Bartók és Kodály mű­veinek — magyar hanglemeze­ken megjelent, remekbe ké­szült felvételei alapján ismer­te el. TAJ ES EMBEREK • • Ötletek — nívós programokkal A DIB KULTURÁLIS SZAKBIZOTTSÁGÁRÓL A Dunakanyar Intéző Bizott­ságnál a különböző társadalmi bizottságok dolgoznak ki hasz­nosítható ötleteket. Ezeket a DIB testületileg tárgyalja, il­letve képviseli a különböző fórumokon. A társadalmi ak­tivisták a legjobb szakembe­rek közül kerülnek ki. Mindez garancia is lehet egyben ar­ra, hogy sok olyan javaslat születik, melyre már csak a megvalósítás vár. Az egyik ilyen csoport a kulturális szakbizottság. Elnöke, dr. Scheer Béla, a Kulturális Mi­nisztérium főosztályvezetője, titkára pedig Fábián Zoltán, a CSILI igazgatója. Mindketten e tájegység szerelmesei: velük beszélgettünk. Megőrizni az utókornak — Mi a bizottság feladata? — Az idelátogató vendégek­nek és a helyi lakosság szá­mára olyan kulturális prog­ramot kell szerveznünk, hogy az a szabad idő hasznos eltöl­tését szolgálja — hangzott a válasz. — Nekünk csak javas- lattevő funkciónk van, illetve a helyi szervekkel koordinál­juk a feladatokat. Egy éve alakultunk újjá, s ez idő alatt az volt az egyik legfontosabb teendő, meghatározzuk a leg­fontosabb tennivalókat, tud­juk, mit is akarunk. Ez meg­történt. Mindenkit felkértünk a közreműködésre, aki érde­kelt az ügyben és dolgozni akar. Húszán/ vagyunk: mu­zeológus és festőművész, tanár és tanácsi vezető egyaránt akad közöttünk. Több dolgot máris elhatároztunk: még eb­ben az évben fotókiállítást rendezünk Táj és emberek címmel. A Nagymaros—Gabci- kovo vízierőmű építése során a táj átalakul, s szeretnénk az utókornak megőrizni, miként is nézett ki korábban. A má­sik kiállítás jövőre lesz Esz­tergomban : a nyári képző- művészeti tárlaton értékes al­kotásokat láthatnak majd az érdeklődőik. Levéltári gyűjtemény — Milyennek ítélik jelenleg a tájegység kulturális életét? — Nívós és színvonal alatti programok egyaránt megtalál­hatók. Az az álláspont alakult TV-FIGYELÓ Családi kör. Mostanában, amikor olyan sok nehezen vé­gigfigyelhető néznivalót kínál a televízió — hadd ne másol­juk ide, hogy mely műsorokra gondolunk —, különösen jó dolog egy-egy olyan adást lát­ni, amelynek eleje, közepe és vége is van; a benne összesű­rített mondandó azönnyomban megérthető, s nem úgy kell kibogozni nyakatekert kereszt, rejtvény gyanánt. Ezek közé a* műsorok közé tartozik a Családi kör is, ez a méltán főműsorrá növekedett sorozat, s joggal, mert páldá- zatos történetei kerekek, frap­pánsak — minden túlsarkítá- suk ellenére is el lehet hinni őket —, s a jelenetek magya­rázatai sem a pedagógiai, pszichológiai szaknyelvezet ne­hezen érthető kifejezéseiből tevődnek össze, hanem egysze­rűen és tisztán szólnak. Nem volt ez másként leg­utóbb sem, amikor egy igen fontos társadalmi gondot bon­colgatott ez a jól szerkesztett félóra: a gyesen levő kisma­mák otthonlétének keservei elevenedtek meg benne. Keservei azoknak, akik a legszebb hivatást, a gyermek- nevelést gyakorolják? Igen, a nagy örömök mellett ott soka­sodnak a nagy bánatok is. Fá­raszt a végenincs munka, gyö­tör az egésznapos egyedüllét, s ugyanígy a laposabbá vált pénztárca is sokakat aggaszt. A bezárt életformában az­tán fölforrósodnak az indula­tok, s ezek föloldását ki-ki úgy próbálja meg, ahogyan tudja: vagy jeleneteket ren­dez, vagy az italos üvegek tar­talmát pusztítja, vagy — s aligha tévedünk, ha ez utóbbi megoldást helyeseljük — vala­mi neki alkalmas elfoglaltság után néz, és az üres órákat így tölti ki. Különösen e lehetőség játé­kos, szellemes, kedvesen kari- kírozó megcsillantásáért tet­szett Kelemen Endre legutób­bi műsora, s bizony igen ör­vendetes lenne, ha azok is vé­gigbólogatták volna, akik e fölszabadult idő hasznosításá­ért tenni tudnak valamit. Műsor. Igencsak meghűvö- södött az idő, és gyermekko- csikáztatás, -sátáltatás címén a korábbinál kevesebb órát tölthettek a kismamák a sza­badban az elmúlt szombaton és vasárnap. Mint a többi elő­fizető, ők is odakényszerültek a tv. elé, amely ugyan hosszú órákon át villogott, de inkább csak fárasztotta a szemeket, mintsem hogy szórakoztatott, netán okított volna. Végigböngészve a műsorcí­meket, bizony csak a szombat éjszakai Suksin-film megneve­zése — Volt egy ilyen legény — tűnik arra érdemesnek, hogy megemlítsük, annál is in­kább, mert ezzel a történettel véget ért a fiatalon elhunyt szovjet író, festő, színész, ren­dező életműsorozata. Sajnos. Ugyanígy sajnálattal vehet­tük tudomásul, hogy a hazai revürendázés még mindig mennyire kezdetleges eszkö­zökkel él. Ennek megállapítá­sára a szombat esti Korda . György-iéls műsor meg a va- I sárnapi Diszkó, diszkó, disz­kó... összehasonlítása adott alkalmat. S nemcsak a köríté­se volt különb az utóbbinak, hanem az a jókedv is termé­szetesebb volt, amely a meló­diák előadását kísérte. Tán furcsán hangzik, de ezt a disz­kózást szintén el lehetett hin­ni ... Akácz László ki bennünk, hogy vannak bizo­nyos felikapott helyek, ahová a programok koncentrálódnak, s akad sok, még kihasználatlan lehetőség. Ezeket próbáljuk kiaknázni. A visegrádi Felleg­vár helyreállított .részében történelmi kiállítást terve­zünk. A váci levéltár vezetője is tagja a bizottságnak. Ép­pen az ő javaslata alapján ter­vezzük egy levéltári gyűjte­mény létrehozását a Dunaka­nyarról, melynek Vác lenne a központja. Jók a kapcsolataink a helyi tanácsok képviselőivel, s magukkal a tanácsokkal is. Ügy tapasztaljuk, szívesen veszik javaslatainkat. Igyek­szünk felvenni a kapcsolatot minden érdekelt szervvel. Konkrét elképzelések — A legközelebbi feladatok? — Célunk az, hogy a meg­szerzett tapasztalatokat minél előbb kamatoztassuk. A kö­vetkező ötéves tervre mi is konkrét elképzelésekkel ál­lunk elő. Persze mi tanácsadó testület vagyunk, ezért örü-‘ lünk, ha javaslatainkat meg­valósítják. Igen komoly ered­ménynek tartjuk, hogy a Kép­zőművészeti Alap megkere­sett bennünket, s bemutatta legújabb kollekcióit a Dunaka­nyarról, kikérve véleményün­ket. Nekünk az jelenti a si­kert, ha a vendégeknek nem­csak a táj lesz majd vonzó, hanem azok a kulturális ese­mények is, melyeket szege­zünk. Ezután már a tetteknek keli következniük! Sós Péter KIÁLLÍTÁS nagykoroson Egy szép hagyomány folytatása A NAGY ISTVÁN CSOPORT TÁRLATA A Dél-Pest megyei Nagy István Csoport tárlatát ezúttal a nagykőrösi városi tanács művelődési osztálya rendezte az Arany János Művelődési Központban, ahol c kollektív bemu­tatkozás szeptember 30-ig várja látogatóit naponta 10 és 13, illetve 14 és 18 éra között. Nagykörös, Cegléd városa, továbbá a ráckevei, dabasi, monorl, nagykátai, ceglédi járási hivatalok által közösen adományozott képzőművészeti albumokat és dija­kat a megnyitó után adták át. Az első díjat az idén nem adták ki. Második díjban részesült Nádasdy János, Őrei József, Bakosi László, Bácz József. Rácz József, Nagykőrös festője, aki nemrég „Szocialista Kultúráért** kitüntetést is kapott, és a Magyar Képzőművészeti Főiskola arany diplomáját is át­vehette. Harmadik díjat adtak át Radóczi Máriának, Bamóth Zoltánnak, Heiling Györgynek, Bányász Bélának, Palkó Tibor­nak, Dnyi Istvánnak. A kiállítást Losonci Miklós művészet- történész nyitotta meg. Á Nagy István Csoport Dél- | gos, olykor európai fontosság­Pest megye képzőművészeti műhelyeként túljutott az egy évtizedes munka fázisán. Ez a közös tevékenység eredménye­ket és problémákat tár fel. El­vitathatatlan annak a szán­déknak a helyessége, melyet a dabasi, ráckevei, momori, nagy- kátai, ceglédi járási szervak, Nagykőrös és Cegléd tanácsa sürgetett, sürget; a vizuális kultúra terjedését, új festői, szobrászi, grafikai értékek születését. Nemcsak sürgeti, tá­mogatja is művek vásárlásá­val, díjakkal, nyaranta szer­vezett művésztelepekkel. így adott a lehetőség az, hogy me­gyénk képzőművészeti élete ne billenjen csak Szentendre, Vác, Zebegény térségébe, hanem összehangolt és állandó tevé­kenységgel körkörössé váljon azáltal, hogy a deli rész képei, értékei felzárkózzanak ahhoz a teljesítményhez, melyet a szentendrei és a váci képző­művészek képviselnek orszá­gai. Művészek és jelöltek Ez a haladás iránya és ne­hézsége egyben, amely a szint magas mércéjéből és a célok niem mindig egységes, olykor heterogén jellegéből adódnak. A Nagy István Csoport még nem műhely — sok érték, el­gondolás!, eszmény kavarog benne. Jelenleg még mindig ez e festői, szobrásza csoportosu­lás közös karaktere. Művészek és művész jelöltek dolgoznak Ráckeve, Dabas, Vecsés kör­nyékén. többnyire olyan alko­tók, akik napjaik második mű­szakját szentelik, szentelhetik a képzőművészeti tevékeny­ségnek, mert civilben tanárok, nyugdíjasok, népművelők, al­kalmazottak. Ez nem baj, csak tény. Ezért nem pontos az a megállapítás sem, hogy ama­tőrök, az sem. hogy e csoport művészi .társulás. Ám azzá le­Bányász Béla: Bakonyi falu Filmek, hírek nyomán AZ EGYIK film szerzi a másikat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Csőke József, Rácz Máriáról, a cigánylányból lett orvosnő­ről szólt a film. Amikor elké­szült, levetítették a filmet a faluban. Egy esős áprilisi szombat délután. A művelődé­si ház előtt feketébe öltözött emberek álltak. Először azt hitték a filmesek, valami ün­nepre érkeztek. De kiderült, a filmnek szól a tisztelgés. S olyan sokan gyűltek össze, hogy háromszor kellett levetí­teniük a filmet, míg mindenki megnézhette. A film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon. Ezt a filmet háromszor su­gározta a televízió. Ezt a filmet nézte meg Bö­zsi néni egy jászsági faluban. S elhatározta, felkeresi bajai­val a közeli faluban a doktor­nőt. A doktornő ellátta tanácsai­val az asszonyt. De mivel jó pszichológus is, felfigyelt a jászdózsai védőnő különös sor­sára. S elmondta Csőke József rendezőnek, milyen szokatlan jelenséget tapasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes családok is magukhoz vesznek néhány állami gondozott gye­reket — nem azért, hogy dol­goztassák. hanem, hogy meleg családi otthonokban neveljék őket. A védőnőt az egész falu csak ígv szólítja: Bözsike néni. Ha bemegy az óvodába, az iskolá­ba, körülrajongják a gyerekek. Most a kis Misi nála ismer­kedik e szó jelentésével: Anyu­ka. Csőke ezzel a címmel fil­met forgatott Jászdózsán. Meg­ható és derűs filmet. NAGYON SOK sportfilm fű­ződik Csőke József nevéhez, A hatperces, Mozgás, gyere­kek, elnyerte az OTSH Ezüst- gerely-díját, amelyet az év leg­jobb sport témájú művészeti alkotásának ítélnek. (Csőke már öt filmjéért kapott Ezüst- gerely-díjat). A kisfilmnek nincs szövege — és arról szól, hogyan lehet játékosan, ügye­sen mozgásterhelni a gyere­keket. — A televízió megjelenése­kor néhányan. filmesek, felis­mertük, hogy a híradó, és do­kumentumfilmben nem a pil­lanat aktualitására kell töre­kednünk. Ebben az elsőség a televízióé. Nekünk a tartós ak­tualitást kell megtalálnunk. Az első kísérletem erre a Mai Her­kulesek című film volt, amely a budapesti súlyemelő Európa- bajnokságról szólt, de amely­ben a küzdőtér csak apropó volt, s túl az eseményeken a sportág történetéről, népsze­rűségéről is elmondhatunk egyet, s mást. 1970-ben a 25 év legjobb sportfilmje címet Margitka cí­mű alkotásával nyerte el. <— Margitka, az akarat, a küzdeni tudás diadala. Egy fél iábú kajakozólány sikerei­nek és kudarcainak története. A társak segítsége, s a lány mindennél erősebb akaratere­je meghozza a sikert, amikor is két mankóval, magyar cí­meres mezben felállhat a do­bogóra. — Hogyan születnek a film­jei? — Hiszek a hír műfajában. S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy legtöbb filmem hírből, riportból született. Találkozom a hírrel, a ténnyel, s ebből bontom ki a filmtörténetet. LEGNAGYOBB sikere, a Torna mesterei, először 3 per- <-es riportfilm volt, aztán ugyanezt a témát más variá­cióban fogalmazta meg bőveb­ben. — Témában az eredményes­séget szeretem. Formában a tények kendőzetlen megjele­nítéseit. S híve vagyok a rö­vidségnek, tömör megfogalma­zásnak. Az ilyen film legyen 15 perces vagy még rövidebb, hiszen ennyi idő alatt is na­gyon sokat lehet mondani. K. M. hét, hiszen úton van, helyes irányban. A Nagy István Csoport ko­moly hagyománnyal rendelke­zik, hiszen Gyomrom megszü­letett és lezárult Pál Mihály és B. Szabó Edit szobrászi élet­műve, mely képzőművészeti--.k komoly teljesítménye maradi. Ök isi valaha a mérték tapin­tatával és szigorával szerepel­tek a Nagy István Csoport ki­állításaim, akár a vecsési Gam­mel József, a szigetszentmik- lósi Kocsis László. Kettejük festői munkássága életmű, mű­vészettörténeti feldolgozást igényel. Az is a csoport múlt­jához tartozik már, hogy in­nen startolt évekkel ezelőtt Kampfl József, Kecskés Lajos és ifj. Pál Mihály is többször állította ki szobrait a Nagy István Csoport kiállításain. Miklosovits László is valaha tagja volt e társulásnak, ma külön dolgozik egyedül Alber irsám; országos hírrel. Közös szereplés Mindig van, aki távozik, mindig valaki érkezik is egy­úttal. Régen is, most is az a közös, szereplés jellemzője, hogy vannak, akik megtorpan­nak, akik őrzik értékeiket, akik fejlődnek. Most is. Mara­déktalanul örülhetünk Nádas­dy János időtálló sorozatának, Őrei József egyre inkább tisz­tázódó képzeletvilágának, Ba­kosi László kolorisztikus érté­keinek, Somogyi György elmé­lyült rajzainak, Kéri Mihály lényeges mintákat is figye­lemmel kísérő kezdeményezé­seinek. Heiling György is jó munkákat mutat be. — kár. hogy nem újakat. Joggal kapott külömdíjat a Tökölön tanító Balázs Imre, grafikái ugyanolyan becsülete­sek, mint Nagy László Lázár munkái, akiről ezúttal is meg­feledkeztek a rendezők. Ö és Somogyi György is díjat érde­melt volna — Nagy László Lá­zár azért is. mert nemcsak művészi tevékenysége fontos, hanem a társadalmi is. Sokat tesz a magyar kisgrafika ter­jesztéséért itthon és külföldön egyaránt. Bányász Béla fuvarosai kö­vetkezetesen a Nagy István-i nyomvonalon maradnak az emberséget és a festésmódot illetően is, mellettük komoly lehetőséget képviselnek Ro- dóczi Mária tűzzománcai, kü­lönösen akkor, ha megbirkó­zik a nagyobb mérettel is. Nem feledkezhetünk el id. Rácz Józsefről sem, aki most is meghitt rajzokkal tűnik ki, és Brindzik Lászlóról Paál Józsefről, Palkó Tiborról sem. akik régi tagként és érkező­ként jelentették be új művé­szi szándékaikat. Galéria Monoron Adott és szükséges is a to­vábblépés. Sokat tehet Cegléd. Nagykőrös városa, a Dél-Pest megyei járások, ha műtermek­kel, országos jelentőségű alko­tók letelepítésével ad lehető­séget a Nagy István Csoport további munkájához. Ügy vál­hat e festői társulás képzőmű­vészeti műhellyé, ha az igazi minőségre figyelve, összpon­tosítva rendszeres konzultá­ciók szervezésével, nyári mű­vésztelepeken mindig jobb művek elérésére törekszik. Akik dolgoznak, akik fejlőd­nek. azok kapjanak még több segítséget. Nem késhet az a régi terv megvalósítása sem. hogy Monoron megvalósul a Nagy István Galéria a mester és tanítványai műveiből. A Nagy István Csoportból így lehet műhely. Erre van szük­ségünk. erre kell töreked­nünk; festőknek, a képzőmű­vészet jelöltjeinek, a déli ré­szeken meghonosodó Pest me­gyei művelődéspolitikának. L. M.

Next

/
Thumbnails
Contents