Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-18 / 218. szám

1979. SZEPTEMBER 18., KEDD 5 fW Vidék hívja Budapestet Bemufatjuka Belvárosi Telefonközpontot ' Chileiek Százhalombattán Pato Che Ouevaráróí éneke! A Belvárosi Telefonközpont A belföldi távhívóhálózatba több mint 130 várost és köz­séget kapcsoltak be a múlt év­tizedben. Az ország különböző részeiből — Abasártól Sopro-n- kövesdig, Kaposvártól Mdsköl- cig, a 06, majd a város, köz­ség körzetszámának tárcsázá­sával közvetlenül hívható a legtöbb budapesti és a vidéki távközlő állomás. Magyar gyártmány Állandóan növekszik a nem­zetközi és a belföldi telefon- forgalom. A hagyományos módszerekkel legalább 30—60 percig tart, míg a kapcsolás létrejön. Áz automata cross- barrendszerü központokkal vi­szont 15—20 másodperc alatt létesül az összeköttetés. Termé­szetesen ez attól is függ, hogy mennyire terheltek a vonalak, mennyire épült ki a korszerű telefonhálózat. Ebben a lükte­tő hálózati rendszerben Buda­pest fogadóképessége lényeges szerepet játszik. Kiváltképp! fontos a kapcsolat gyors létre­jötte a Belvárossal, mivel itt van az ország közigazgatási, kereskedelmi, idegenforgalmi centruma. Napjában ezrével hívják vidékről a minisztériu­mokat, nagyvállalatok köz­pontjait, szállodákat. Tehát országos érdek, hogy a hivata­los és magánbeszélgetések minden zavar nélkül, gyorsan bonyolódhassanak le. A belvárosi központot, ha­zánk egyik legnagyobb cross­barrendszerű telefonközpont­ját éppen három esztendeje, 1976. augusztusában adták át rendeltetésének. Budapest szí­vében, a Petőfi Sándor utcá­ban hétszintes épületben ka­pott helyet az új magyar gyártmányú központ, amely túlterhelt, elavult, csaknem fél évszázados üzemet váltott fel. Kezdetben voltak műszaki gondok, amelyeket elsősorban az okozta, hogy szinte vala­mennyi állomás számát meg kellett változtatni a Belváros­ban. Azóta azonban a szolgál­tatás évről évre javult. Bizo­nyító adat, hogy a város köz­pontjában az egy állomás hi­bájára jutó üzemkiesást az idén már 4 óra 30 percre si­került leszorítani. Hogy legyen viszonyítási alapunk: a buda­pesti átlag jelenleg 9 óra 20 perc, de sok központban még ennél is több az üzemkiesés. Az új üzem átadása óta a másik kedvező változás: je­lenleg csupán 2743 a telefon­igénylők száma a Belvárosban. Ez elenyészően kevés, különö­Petöli Sándor utcai épülete , sen, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy Budapesten több mint 173 ezren várnak évek óta te­lefonra. Az egész országba A belvárosi központban a különleges országos igényeket is kielégítik. Hatféle szolgál­tatást nyújtanak magnetofon- szalagról. Ide futnak be a me­seszolgálat, az országos és bu­dapesti időjárás-előrejelzés, a telefondoktor és a testnevelési tanácsadó hívásai. Bizonyos napokon innen közük a totó- és lottóeredményeket — a pontos időt is innen jelzik. Ez utóbbit havonta csaknem más­fél millióan tárcsázzák. S hogy pontos-e a belvárosi pontos idő? Az órákat minden reggel gondosan ellenőrzik, ha szük­séges, beállítják, a párizsi idő­jelzés alapján. Egyébként a belvárosi pontos időt veszi fi­gyelembe a Magyar Rádió, a MÁV; a vidéki, telefoniközpon­tok „óráit” is ehhez igazítják. Konténer központok Az üzem 24 ezres kapacitá­sú, amely ma még nincs telje­sen kitöltve, mégis most újabb 16 ezer állomással bővítik. így enyhítenek a főváros égető fe- lefbngondjain, amely kihat a vidéki hálózatra is. Egyebek között néhány túlterhelt üzem­ből is átvállalnak majd állo­másokat. A bővítés lehetős éget ad arra is, hogy több kihelye­zett konténer telefonközpontot helyezzenek el a város külön­böző központjain. Tervezik to­vábbá, hogy ide csatolnak újabb területeket: elsőként a Rákóczi út, József körút, Üllői út és a Múzeum körút által határolt városrészt. A. É. Százhalombatta, Dunai Kő­olajipari Vállalat csónakháza. A pompásan felszerelt vízite­lep hangulatos faházaiból Dél- Amerikát idéző dallamokat hoz a szeptemberi szél: peng a gitár, spanyolul hallatszik az ének, s aki nem érti a szöve­get, Che Guevara nevét hallva gyorsan kideríti, hogy a sza­badságról, az internacionaliz­musról szól a dal. A gitár Pato, a 14 esztendős chilei fiú kezében van: társai vele együtt éneklik a strófá­kat. A vízpart» szellő pedig messzire viszi üzenetüket: azo. két, akik az 1973. szeptember 11-i puccsot követően elme­nekültek a világ egyik legret­tenetesebb katonai diktatúrá­jának országából, s jelképesen azokét is, akiket kivégeztek, s már nincsenek az élők sorá­ban. T alól kozó a csónakházban Hogyan került Pato, ez a ro­konszenves tekintetű, fekete hajú ifjú Százhalombattára? A kérdésre Brunecker Jenő, a Dunai Kőolajipari Vállalat Li­geti Károly szocialista brigád­jának blokk-kezelője, a válla­lati KISZ-bizottság úttörő­összekötője válaszolt: — Immár negyedik eszten­deje rendszeresen meghívjuk az újpalotai Frankovics Mi­hály általános iskola chilei út­törőit Százhalombattára: az üzemben régi ismerősként kö­szöntjük valamennyiüket. Min­den látogatásuk alkalmával találkoznak a helyi Ságvári Endre úttörőcsapat tagjaival. Természetesen így lesz ez most is ... A 28 chilei gyerek mostani látogatására a szolidaritási hét rendezvénysorozata kínált le­hetőséget: a korábbiaktól elté­rően azonban nem az üzemet keresték fel, hanem a válla­lat Duna-parti csónakházában töltöttek el egy emlékezetesen gazdag, kellemes napot. A megérkezést követően azon- nyomban birtokukba vették a hintákat, a mászógömböket. Amikor elfáradtak, Pato min­dig kezébe vette a gitárt, fel­csendült a dal, s együtt éne­keltek. Csatlakoztak hozzájuk rövidesen a százhalombattai kisdiákok, s elkezdődött az igazi barátkozás. Sabina, Os- valdo és Elias, a három test­vér büszkén újságolta, hogy valamennyien a kerületi fú­vószenekar oszlopos tagjai. Patricia az újpalotai iskola ri­porter őrséről beszélt, részle­tesen, mindenre kiterjedően, tekintve, hogy e kollektíva legaktívabbjai közé tartozik. Francisco, a fekete szemű fiú pedig azt magyarázta, hogy amikor hat évvel ezelőtt ha­zánkba érkeztek, mindig ma­A központi ellenőrzőpult lem adjuk aSáfrh... I Kővári János, a Hazafias Népfront solymári nagyközsé­gi bizottságának titkára meg­kapta a Hazafias Népfront ki­tüntető jelvényét. ÜLJÖN CSAK ide mellém a székre, aztán kérdezzen. Én majd mondom, amit tudok, maga meg kihámozza belőle a lényeget. Persze, ha egyálta­lán van valami lényeg. Mert én úgy gondolom, nem nagyon akad; igaz, aki éli az életét, a* kevesebbet gondol vele. Hát jó, kezdjük: a munka­hely. A Telefongyárban kezd­tem dolgozni a háború után, a lakatosüzem vezetője voltam. Majd átkerültem a PEVDI- hsz. ide Solymárra, a tmk élé­re. Xét munkahely majd har­minc év alatt, ugye, nem rossz arány? Másnak, van úgy, ha­vonta is jut ennyi. De én már csak ilyen maradós természetű voltam világéletemben. A gyá. rat se hagytam volna ott, ha idehaza nem akad munka; mert azért csak más ráérősen munkába járni, mint naponta ingázni a város túlvégáre. Ak­koriban ötkor keltem és este hát óra is elmúlt, mire haza­értem. Jó, hogy idetelepedett a fa­lunkba az üzem, jött azóta több is, s ami évtizedeken át nem történt meg, napjainkra természetessé válik: nem innen mennek el, hanem idejárnak dolgozni az emberek. S ha azt kérdezi, hol érzem a változást, cikkor először erre gondolok: van már, ami hazakösse az embereket. Így aztán több jut magukra, a családjukra, talán a községre is, erejükből. Van, persze, más mércéje is a vál­tozásnak. Akkoriban, emlék­szem, fiatal koromban mi bi­zony nem éreztük a telet. Igaz, legföljebb ha a hideg je­lezte az időváltást, mert téli­kabátunk az egy se volt. Ma? Nézze el a gyerekeket, jut ne­kik akár több is. Meg itt van­nak az utak: valaha nehezen léptünk volna kettőt sár nél­kül. Most elindulok a vasúttól végig az Erdő utcáig, és nem kerülök sárba. NAGY ÁLDÁS a községnek, hogy idetelepült a gyár, csak az én fejemre átok. Itt lakom, szemben az üzemmel, és át kellett fordítani a házat, mert amíg erre néztek az ablakok, mindig azt lestem, nincs-e va­lami baj. Ha éjszakánként nem égett a kémény, ugrottam, mi történhetett: Így aztán elfor­gattuk a házat, közben kicsi­nosítottuk. Még egy tetőte­raszra is futotta. Mondta is a feleségem: ki kéne rakni egy táblát és föl jegyezni, hányszor megyünk mi oda föl, pihenni? Aztán a táblát nem raktuk ki, minek raknánk, úgyis üresen maradna... Mert ha válaki sokat vállal a közösből, magára már keve­sebb jut, az biztos. Én meg olyan fajta voltam mindig, hogy nem hagytam magam agitálni. Ezt észrevették, azóta is mindenféle dolgokra igye­keznek rávenni, én meg ha­gyom magam. Miért is ne? Kell valami foglalatosság az embernek, nekem ez jutott: a népfront, a tanács. Hatvanhét óta vagyok tanácstag; hetven- háromban lettem a népfront titkára. Megtisztelő maga a tisztség is, hát még a munka, különösképp, hogy lelkes mun­katársaim akadtak. Nem kell őket hajtani, néha még én igyekszem, hogy lépést tartsak velük. Szerencsés vagyok a tanács­tagi körzettel is, nem tudunk úgy belefogni valamibe, hogy ne akadna vállalkozó. Járdára, útra mindig kerül munkáskéz. Naponta találkozunk, naponta együtt élünk, mégis úgy jön­nek el egy-egy tanácstagi be­számolóra, mintha először jön­nének. Megszokták már ők is, én is: négy óránál alább nem nagyon adjuk. Ilyenkor aztán én is elmondhatom a gondola­taimat, de ugyanígy jut szó másoknak is. És mondják, va­lamennyien, mondják az örö­möket, bajokat, kívánságokat. Utóbbiból sose elég: mindig akad valami, amit jobban akarnak csinálni; mindig van, amit másképp szeretnének látni. És ez nem is baj, ez hajtja őket. Csak az ember ne mondjon mást, mint az igaz­ság, és csak annyit ígérjen, amennyit, tudja, teljesíteni is tud. Ez volt mindig tanácstagi ars poeticám, s hogy így cse­lekedtem, attól van a jó közér­zetem. No meg attól is, hogy néha- néha dicséret is éri az em­bert, mint legutóbb a nép­frontbizottság kitüntet® jelvé­nye. Igaz, az ember nem ezért végzi a munkáját, de jó érzés egy pillanatra megállni és el­gondolni, hogy az igyekezet nem volt hiábavaló. MI TAGADÁS, büszkén vet­tem át a kitüntetést, és úgy köszöntem meg, a község ne­vében. Mert hiszem, hogy raj­tam keresztül egész Solymár kapott elismerést. M. A. gas hegycsúcsokat és kondor­keselyűket rajzolt. S nincs ez másképpen ma sem. A szíve hazájába húzza ... Ha hazamegyünk.,. Magunk is meggyőződhet­tünk a nemes érzés tisztaságá­ról, őszinteségéről, hiszen a százhalombattai úttörők kü­lönböző kérdéseire adott vála­szok rendszerint így kezdőd­tek: „Ha egyszer hazame­gyünk ...” S e szavakat hallva Rezács Istvánná, az újpalotai Fran­kovics Mihály általános iskola igazgatóhelyettese, a chilei gyerekek patronálója feleleve­nítette első lépéseiket: — Megszerettük valameny. nyiüket. Soha nem felejtem el, hogy amikor az iskolánkba megérkeztek az új bútorok, ők cipelték talán a legszorgalma­sabban a különböző berende­zéseket. A kezdeti nehézségek után jól megtanulták a ma­gyar nyelvet,, s aktívan részt vesznek úttörőcsapatunk éle­tében is. őszintén mondom: szívünkhöz nőttek ezek a gye­rekek ... Az igazgatóhelyettes mon­dandóját hallva Pato egy ki­csit zavarba jatt. Ez a fiú ki­lencéves volt. amikor apjával és anyjával együtt menekülés­re kényszerült. Most 14 esz­tendős, és éjszakánként gya­korta álmodik Santiagóról, a lakásuk mögötti térről, ahol társaival gyakorta játszott. Va­jon, mi lehet a régi barátok­kal? Nem tudja. Talán egyszer ez is kiderül... A százhalombattai úttörők mindenesetre Pato új barátai­vá váltak: ha majd valamikor hazatérhet Santiagóba, minden bizonnyal szeretettel gondol Elítélték a tolvajokat Fosztogató Betörő, tolvaj, üzemi szarka egyaránt akadt abban az ille­gális sextettben, amelynek bűn pere nemrégiben zárult le a megyei bíróságon. A hatos­fogat tagjai valamennyien hu­szonévesek és dunakesziéit. A lazán összetartozó társa­ság örökmozgó benjáminja a 19 éves Szabó László követte el az első bűncselekményeket. A már nem teljesen kezdő férfi (garázdaságért tavaly 10 hónapi felfüggesztett börtönre ítélték), tavaly júliusban Új­pesten előbb egy 250-es, majd egy 125-ös MZ-t lopott el, míg a kisebb mopedeket (Babet- tát, Balkánt) helyben, Duna­keszin szerezte be — olykor baráti segítséggel. Az idei év betörésekkel kezdődött Szabó­nak. Ezekben a Dunakeszi Szé­kes dűlői vállalkozásokban már részt vett a 26 éves Setét Ár­pád (akinek priuszán 6 év bör­tön szerepel), továbbá 20 éves Polgár Béla is (priusz: garáz­daságért 10 hónapi felfüggesz­tett börtön). A három srenker vasrácskifeszítés és ablakbe­törés után jutott a horgászta­nyákba, ahonnan táskarádiót, orsókat, horgásztáskát és vat­olajvárosi ismerőseire. Mert új pajtásai kétségkívül szívükbe zárták Patót: szemmel -látha­tóan feszült figyelemmel hall­gatták önvallomását. S persze, társaiét is. A jelek szerint minden re­mény megvan arra, hogy a százhalombattai és az újpalo­tai úttörők közötti kapcsolat a jövőben új tartalmat kap. Minderről így beszélt Mérges István, a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottságának politikai munkatársa: — Azt szeretnénk, ha a jö­vőben nemcsak a Ságvári End­re, hanem a város másik út­törőcsapata, a Ligeti Károly nevét viselő közösség is meg­ismerkedhetne az újpalotai Frankovics Mihály általános iskola chilei diákjaival. Az el­következendő időben pedig igyekszünk még szorosabbra fűzni barátságunkat: kölcsö­nösen felkeressük egymást a jövőben is. Úgy érezzük, van egymás számára bőségesen mondanivalónk... Fórum és koszorúzás A szolidaritási nap százha­lombattai programja során a chilei úttörgk megkoszorúzták a város felszabadításáért 1944 decemberében életüket áldozó szovjet hősök Duna-parti em­lékművét. Ezt követően pedig részesei lehettek annak a fó­rumnak, amelyen Horváth Éva, a Cl ME A főtitkára válaszolt a feltett kérdésekre. Késő délután volt, amikor a chilei gyerekek elbúcsúztak százhalombattai barátaiktól. Autóbuszba szálltak, integet­tek, s így köszöntek ei: vi­szontlátásra! Útban hazafelé, Pato ismét kezébe vette a gitárt. Falus Gábor hatosfogat takabátot vittek el. Január 3- án Szabó és Setét villámláto­gatása után a város 1-es szá­mú általános iskolája egy rá­dióval lett szegényebb, s ekkor már kettőjük közreműködésé­vel Angyalföldön egy 350 köb­centiméteres Jáwa motorke­rékpárnak, s egy gázpalack­nak is nyoma veszett. A bűn­listán szerepéit még egy jelen­tősebb üzemi lopás is: az Új­pesti Bőrgyárból zsákba rejtve 15, összegöngyölt nappa bőrt dobott át megrendelőjének a per negyedik Vádlottja,' a'22 éves Juhász József. A féltucat vádlottból három fegyintézetbe került. Setét Ár­pádot 3 évi szabadságvesztés­re, ezt követően pedig szigorí­tott őrizetre (vagyis a vádlott magatartásától függő 2—5 évi fegyházra) ítélte a bíróság. Szabó László büntetése 2 évi, Polgár Béláé 1 év 2 hónapi börtön. Juhász József 10 hóna­pi szabadságvesztését 3 év pró­baidőre felfüggesztették, a per további két vádlottját pedig javító-nevelő munkára ítél­ték. Az ítélet jogerős. b. a Agrokomplex-újdonság Olcsóbb sertésszállások Az eddigieknél lényegesen olcsóbb, technikailag egysze­rűbb, de az állattartási köve­telményeknek tökéletesen meg­felelő sertésszállások gyártását kezdte meg az Agrokomplex. Az újfajta, könnyűszerkezetes elemek­ből összeállítható, úgynevezett hi­degépületek oldalfalai nyitot­tak, az állatokat csak a tető és a szélfogó falak védik az idő­járás viszontagságaitól. A ter­vezők számítottak az esetleges kemény hidegre is. A falakat úgy tervezték, hogy azok, ha szükséges, lezárhatók legye­nek. Az eddigieknél nomádabb tartási mód az elmúlt télen sikerrel vizsgázott, a kísérleti állomány károsodás nélkül vé­szelte át a hideget. Az épülete­ket a kocák tartására és a hiz­lalás utolsó fázisára ajánlják a szakemberek. A hideg koca­szállás csaknem kétezer forinttal olcsóbb a hagyományoshál, Egy-egy utóhizlaló hely költsége pedig alig fele a megszokottnak. Az újfajta sertésszállásokat a gazdaságok igényginek megfe­lelő mennyiségben készítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents