Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
A közművelődés százmilliói Tervezgetünk, építgetünk A százhalombattai művelődési központ terve Vegyük tudomásul a tényeket, értsük meg a szót: nincs. És vitathatatlan: még mindig jobb valamit kissé később megoldani, minthogy az elsietéssel további problémák sorát okozzuk. Ha nincs pénz, hát nincs. De ha van pénz és érdekeink ellenére sem használjuk fel, akko" hibázunk. Előfordul, hogy az év végén megmarad a megyei költség- vetésben néhány százmillió, a kötelező tartalékokon felül is. Olyan pénz. amelyet a beruházások elhúzódása miatt nem lehetett felhasználni. Vaskos, kilenc szamiegyű ősz- szeg marad meg a kulturális beruházások egy részének átmeneti meghiúsulása miatt is. Hát nem furcsa, pedig a népművelők anyagi ügyekben notórius panaszkodók? Nagykőrösi tűzoltás „Ha volna hatmilliónk” — emlékszem vissza a nagykőrösi művelődési ház igazgatójának sóhajtására. — ,,fjla volna, nem kellene zárva tartani a színháztermet. Mindössze hatmillió” — tárta szét a karját, s arról álmodozott, hogy kis szerencsével akár ez év végén megnyithatnák a nagytermet. — Miért kellett bezárni? — Egy munkavédelmi vizsgálat megállapította, hogy tűz- és baleset- veszélyes — válaszol Makai Katalin, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. — Elrendelték a statikai vizsgálatot, valamint az elektromos hálózat felújítását és a színpad korszerűsítését. — Mikor volt ez? — 1977 májusában. Ezt követően külön engedélyt kaptunk arra, hogy még egy színházi idényben használhassuk a termet. De már nincs haladék. Most, augusztus végén befejezték a statikai vizsgálatot, az eredményt még nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy nem katasztrofális a helyzet. Három vállalattól, kaptunk ajánlatot a javítások élvégzésére és rövidesen megkötjük a szerződéseket Is. A megyei tanács már ígért kétmilliót. — A színpadgépészeti munkákra 900 ezer kell, az előfüggönyre és a portálokra további 300 ezer — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Gyuláné műszaki ellenőr, akit segítségként hívtak meg. — Az épület teljes elektromos hálózatának felújítására, a nézőtéri világításra és a színpadi fényvezérlő berendezésre több mint 3 millió, akkor még hátra van a fűtés 900 ezerért. A szerződések megkötése után fogjuk igényelni a további pénzt a megyei tanácstól. Ígéretünk már van. — A terem használhatatlanná nyilvánítása óta csaknem két és fél év telt el, s most végre el fogják kezdeni a felújítást. Amikor már nincs haladék ... — Mi megfelelő ütemben dolgoztunk — így a műszaki ellenőr. — Addig semmit sem lehetett tenni, míg a statikai vizsgálatot be nem fejezték. A műszaki osztály ez év első negyedében tette az első intézkedéseket és már a kivitelezésnél tartunk. A színházteremből nézve nem lehetek ilyen elégedett. Bár ki tudja, milyen határidőket parancsol a szolgálati út? Mintha kevés lenne a magyarázat, hogy 1977 májusától „folyamatban volt az ügy". Most mindenki reménykedik: 1980 tavaszára használható lesz a színházterem. Cegléd vargabetűje Szabó Alfréd mű 'elődésügyi osztályvezető, Kovács Károly tanácselnökkel közösen fogad Cegléden. Szóval a művelődési központ színház- terme ... 1977. július 13-án élet- és tűzveszélyesnek nyilvánították. Az előző idényben ezer színházbérletet adtak el a városban, fellépett a szegedi, a szolnoki, a kecskeméti és egy sor budapesti színház, most az is probléma, hogy egy városi ün- nepséget megrendezzenek. A művelődési központ azért működik, de funkciójának csak részben tud megfelelni. így telt el két év, s most pontosan az a helyzet, mint volt. — Sok mindent megpróbáltunk — panaszkodik Szabó Alfréd. — Készíttettünk egy tanulmánytervet a KÖZTI-vel, a művelődési ház teljes átépítésére. Ha kitartunk az elképzelés mellett: már régen dolgozhatnának. De a kiviteli te-vre vonatkozó megrendelést vissz? kellett vonnunk. Ezt követően a Pest megyei Tanács Tervező Vállalata új terveket készített: a jelenlegi ház átépítésére 82 milliót hoztak ki, egy vadonat új művelődési ház építésére pedig 102 millió forintot. így hát az a döntés született, hogy új művelődési házat építünk. De pénz az nem volt. — Kezdődött az alkudozás — veszi át a szót a tanácselnök. — Mivel az átépítés nem szerepelt az V. ötéves tervünkben (a VI-ban sem fog), változott az álláspont: a régi művelődési házat újítjuk fel. Hosszas tárgyalás indult a Pest megyei tervezőkkel: vállalják, nem vállalják. Végül a megyei tanács elnökének közbelépésére vállalták, de terv ma sincs. Persze meg kell érteni a tervező vállalatot is: nehéz feladatokat kellett megoldaniuk, s nem rendelkeznek korlátlan kapacitással. Ráadásul egyes területeken egyáltalán nincs szakemberük. — Az ön eredeti foglalkozása mérnök. Véleménye szerint résztervekkel meg lehetne-e kezdeni a munkát? — Koncepcionálisan feltétlenül egységben kell látni, hogy mit akarunk, de a kiviteli tervek már készülhetnek lépcsőzetesen. Éppen ezt szeretnénk elérni, eddig sajnos nem sok eredménnyel. Pedig a megyei tanács elnöke — soron kívül — rendelkezésünkre bocsátott 14 millió forintot, amely elég lenne a színházterem teljes renoválására és a kisebb színpadi javításokra. Ebből a pénzből — tervek híján — az év végén kénytelenek leszünk 12 milliót visszaadni, ugyanúgy mint a városi könyvtár építésére kapott milliókat. Ha reális volt a 82 milliós rekonstrukciós terv, akkor ugyanennek a megvalósítására ma legalább 100 millió kellene. S annyi nincs, a következő ötéves tervben sem lesz. De a meglévő 14 millióból használhatóvá lehetett volna tenni a ceglédi művelődési központ színháztermét. A megyei tanácstól kapott felvilágosítás szerint a fűtés, világítás, valamint a közvetlen életveszély megszüntetéséhez szükséges kiviteli terveket 1980. április 30-ig kell elkészítenie a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatának. Ha betartják a határidőt, akkor három és telik el, amíg a „folyamatban lévő ügy” elérkezik a gyakorlati megoldás kezdetéig. Gödöllői topogós Gödöllőn az út jobb oldalúi magasodnak az új művelődési .öznont szerkezeti elemei és valami kevés mozgást is lehet látni a betonkoszorúk között. A munka elején tartanak az építők. A Pest megyei pártbizottság — vizsgálva közművelődésünk helyzetét — 1974-ben feladatként határozta meg a gödöllői művelődési központ építését. S az ötödik ötéves tervben 70 millió forintot kapott a városi tanács a megvalósításra. Három év múlva el is kezdték az építést. De ne előzzük meg a gödöllői to- pogóst. Benedek János tanácselnökkel kíséreljük megidézni a múltat. Bár a tanácselnök szerint kár ezt felbolygatni, csak sértődések lesznek, s most már úgy tűnik sínen vannak a dolgok, és a város lakóinak két évtizedes álma valóra válik: lesz korszerű művelődési ház. — Be kell vallanunk; egy évig tartott, mire sikerült eldöntenünk, hogy hová építsük a művelődési házat — mosolyog kényszeredetten a tanácselnök. — Akörül folyt a vita, hogy az út bal, vagy jobb oldala-a. Beleszólt ebbe mindenki, es ntm- csak a helybéliek. Végre megállapodtunk. Űjabb egy évig tartott, amíg eldőlt, hogy milyen is legyen az épület. Először úgy látszott, hogy a váci művelődési központ tervét adaptáljuk, de aztán megvizsgáltunk sok más lehetőséget is: Majd ismét a váci modell mellett döntöttünk. Csakhogy a Pest megyei Tanács Tervező Vállalata nem akarta vállalni a feladatot. Végül kisebb módosításokkal mégis ezt a formát valósítjuk meg, de lényegében ez is új tervet jelent. — Ennek megfelelő tervezési költséget fizettek? — Igen, Szóval. 1977 végére elkészült a kiviteli terv és 1978. április 4-re a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat — példás gyorsasággal — elkészítette az épület teljes alapját. — Emlékezetes dolog következett — állítom meg a beszámolót. —Az alap körül félméteres gaz nőtt és tucatnyi vadvirág pompázott, miközben a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat felvonult a munkához. Fél évig tartott. S jött a tél. Hogy állnak az építési ütemtervhez viszonyítva? — Nagyon, nagyon rosszul. Tavaly 26 millió forint értékű munka helyett 10—11 milliónyit végzett a PÁÉV. Módosítottuk az átadási határidőt: 1980. április 4-e helyett, november 7-re. Csakhogy ehhez havonta 6 milliót kellene beépíteni, ez ped»g szinte lehetetlenség. — Mikorra várható az átadás? — Én a megállapodáshoz tartom magam — Arról sem szabad megfeledkezni. hegy a PÁÉV-nek is feszített terveket kellett megvalósítani, akárcsak a PTTV-nek. Magyarázat tehát van. Szerződési fegyelem nincs. Bejelentik-e kötbérigényüket, ha a határidő ismét eltolódik? — Valószínűleg nem. — 1975-ben elegendőnek látszott a művelődési központ építésére szánt 70 millió forint. Most? — Várhatóan 120 millió körül lesz a végösszeg. — A művelődési ház építésére kibocsátott táglajegyek értéke 10 és 500 forint között volt. Mi sem bizonyítja jobban a lakosság igényét és áldoz'átvállalását, hogy 325 ezer forint értékben vásároltak tégla jegyet. — Tudomásom szerint tavaly az Országos Közművelődési Tanács 12 millió forint támogatást adott az intézmény létrehozásához. — További 10 milliót kaptunk a MÉM-től, az üzemek, a lakosság és a járás támogatása összesen körülbelül 18 millió forintot tesz ki. Pénz tehát volt és van. De az építkezést nemhogy gyorsítani lehetett volna, hanem a határidő szívósan eltolódott. A megyei pártbizottság döntésétől hét év év fog eltelni, míg a gödöllőiek birtokba vehetik a művelődési központot. S az idén is indokolatlanul nagy összeg marad felhasználatlanul. Százhalombattán már? Akad rokonság, — még több negatívummal — a gödöllői és a százhalombattai művelődési központ vi- lágrahozása között. Szocialista városunk kulturális centrumának létesítését is a már említett megyei pártbizottsági határozat döntötte el, tehát 1974-ben. A cél — helyesen — egy komplex intézmény létrehozása volt: foglalja magába a művelődési házat, az ifjúsági klubot, a könyvtárat és a filmszínházat. — A Főtéren épül majd fel a modem intézményünk — kezdte a jövővel a visszaemlékezést Tüske László, a városi tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. — Az V. ötéves tervünkben 65 millió forintot kaptunk a beruházásra. Hivatalunk 1975-ben megrendelte a létesítmény tervezését a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatától. Sajnos olyan léptékű tervet kaptunk — 1977 elején —, amelyet képtelenek lettünk volna megvalósítani. Szupermodem elképzelés volt. — Ki tervezte? — Tóth Dezső, Ybl-díjas építész. Az 5 asztaláról’ került le a váci és a most épülő gödöllői művelődési ház is. A mi tervünk nem hasonlított egyikhez sem. — Mennyibe került volna az épület? — Nem fontos. Úgysem tudtuk megvalósítani. — A tervezési díjat természetesen ki kellett fizetni. Tudomásom szerint bírósági per lett a dologból. — Igen. A tervezési különbözet egy része megtérült, de ezen már régen túlvagyunk. Az új terv most készült el. — Mikor? — Még nem komplett a kiviteli terv. De az építés logikai ütemének megfelelően birtokunkban vannak a résztervek. Sőt, már meg is kezdtük az alapozást. — A megyei program szerint a százhalombattai művelődési központ építése kiemelt építkezés. — A jelenlegi pénzügyi és beruházási környezetben szinte kiküszö- bölhetetlének a csúszások — mondta a beszélgetés közben érkezett Dull László, a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály vezetője. — Ma a rossz építőipari ösztönzők miatt egy beruházásnál az építtetőt kivével,mindenki abban érdekelt, hogy a lehető legdrágább legyen a kivitelezés. Hiszen ennek megfelelően fizetik a tervezés tiszteletdíját, ettől növekszik a kivitelező termelési értéke és haszna. — Nincs olyan szerv, amely felülvizsgálja az elképzeléseket és a költségvetéseket? — Van. A megyei beruházási vállalat. Csakhogy a beruházásokból ez az intézmény is százalékosan részesül. Ráadásul a kulturális ágazatra kínszenvedés kivitelezőt találni, mert itt mindig különleges igények jelentkeznek, a megoldás nagyon munkaigényes, így a haszon kicsi. Végül is örülni kell, hogy sikerült most egy funkcionálisan minden igényt kielégítő ház tervét megkapnunk. — Valóban kellett-e módosítani ezt az új tervet is? — Igen, de ez speciális helyzet. Ugyanis az egyik kivitelezőnknél időközben megváltozott a technológia. Átálltak egy korszerűbb szerkezet gyártására. — Az idő kinek dolgozik? Az építtető mindig ráfizet az idő múlására. , — Áz építtető, vagy a társadalom? — A kérdésben van a válasz. Most abban bízunk, hogy az eredeti 65 millió helyett 102 elég lesz. A pénzünk végül is megvan, hiszen a könyvtár építésére külön volt 19 milliónk és a százhalombattai vállalatok, valamint a szakszervezetek további 27 millió forint támogatást adtak. Százhalombattán már nrhány hete megkezdték az alapozást: a döntéstől számított öt év után, és a pénzügyi fedezet megteremtését követően négy évvel. — 1982-re várható a művelődési központ átadása — koppant a kijelentő mondat. Nincs norma Jegyzetfüzetemet lapozgatva ültem a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjének szobájában. Nem tettem fel kérdést, csak elmondtam információimat. Megtoldottam a legfrissebbel: Ecseren négy éve épül a közművelődési intézmény, de a naDOkban le kellett bontani a tető- szerkezetet. A majdani művelődési központ szakképzett igazgatója a személyi igazolványokhoz tartozó számokat osztja a tanácsházán. — A közművelődési csoport tagjaival épp a napokban beszéltünk arról, hogy meg kellene v zsgálni: mi a helyzet a beruházásokkal — mondta Vincze Tamásné csoportvezető. — Persze, csak a legfrissebb hírekre lennénk kíváncsiak. Általános tapasztalatunk bőven van: és nem éppen derűs a kép. A tervezés annyira vontatott, hogy gyakran előfordul; korszerűtlenné válnak az intézmények, mire felépülnek. A megkeresett városok közül Nagykőrösön megnyugtató a kép, Cegléden csak meglehetősen nehezen körvonalazódik a megoldás. Gödöllőn most már csupán azt remélhetjük, hogy sikerül tartalmas munkával megtölteni a létrehozott kereteket. Százhalombattán, véleményem szerint, még ez a visszafogott terv sem indokolt. A most 15 ezer lakosú város növekedése az, ipari beruházások befejezésével eresen lelassul. Ezek a megállapítások — mitagadás bizonytalanok. Nincs mihez viszonyítani. Azt tudjuk, hogy ezer lakosra mekkora alapterületű kereskedelmi hálózat kell és hánv személyes bölcsőde. Arra viszont nincs norma, hogy egy lakóterületen milyen művelődési otthont illik építeni. Joggal kifogásolhatja az olvasó: ebből a — kellemetlenségektől terhelt — 'riportból hiányoznak kérdések és válaszok. Az igazság: a feltett és megválaszolt, de meg nem írt gondolatok hiányoznak. Ale. t a felelet mindig úgy kezdődőt!,: „ha elmondod, letagadom". Rámcsodál- kozott a nagykőrösi népművelő: Hát te nem ismered az ügyintézés ritmusát? Ismerem, de még akkor sem hiszek a két év indokoltságában. S a ceglédi művelődési központ ügyében azt mondták: a művelődési ház rekonstrukciójának költségvetését a Pest megyei Tervező Vállalat szándékosan túlkalkulálta, hogy ne kelljen a régit frissíteni, hogy újat lehessen építeni. Végsősoron ez mind a tervezőnek, mind a kivitelezőnek nyereségesebb. Joggal tehetjük fel a kérdést: miért kellett a Pest megyei tervezőktől rendelni a dokumentációt? írott tiltás nincs, de szóbeli figyelmeztetés van, hogy a tanácsok jelentősebb tervet nem rendelhetnek, csak a Pest megyeiektől. Kényszerpályán E példákban jelenségszintre emelt valóságokból önként adódik, hogy a felelőst, vagy a felelősöket kellene keresni. Csakhogy nincsenek. Mert hiszen minden konkrét eset, minden konkrét intézkedésre jogosultja rendeleteket, szabályzatokat tehet elénk. A tervdokumentációt sem lehetett adaptálni, mert szakemberek állítják: eltérő a talajszerkezet, más alapozás kell, s másként helyezkedik el a közműhálózat. Tehát új, majdnem új terv készült. Százhalombattán végül is teljesen új épületet álmodott meg a váci művelődési ház tervezője, csakhogy a kacsalábon forgó, csoda művelődési házra nem volt pénz. S ha lett volna? A megyei tanács művelődési osztálya szerint a tervezett épület funkcionálisan rossz volt. Át kellett tervezni, de akkorra a kivitelezőnél alapvetően megváltozott a technológia. Ismét át kellett tervezni. Ebből ki ne vonhatná le a következtetést. Aztán itt az újabb kérdés: Lehet, hogy sokat tervezünk? Amelyre sem tervezői, sem építőipari kapacitás nincs a megyében? Gyakorlatilag öt év alatt két közművelődési intézményt kellett volna megvalósítani. Nem sikerült. Közgazdaságilag valószínűleg igaz, hogy a művelődési otthonok egyedisége, speciális megoldásai nagyon munkaigényesek, és ezért kevés hasznot hoznak a gazdasági intézményeknek. Az érvényben levő építőipari rendelkezések szerint regionális területekre van bontva az építőipari vállalatok kötelezettsége. Ennek megfelelően az említett városok közül csak Százhalombatta rendelhetett más megye kivitelezőjétől. Felelős? Ki-ki igazolja, ha kell igyekvését. A Pest megyei Tanács művelődési osztálya nem léphet fel hatóságként az építőkkel szemben. Olyan erők ' határozzák meg az intézménytípusokat, terveket és kivitelezést. hogy a közművelődési szakember véleménye ezekhez képest pillekönnyű. A művelődési osztály szakmérnökének nem lehet vétójoga, csak véleménye, mint bárkinek. S mire egy-egy építkezésről kiderül, hogy megkésett, hogy baj van, hogy se terv, se kivitelezés, határidőre, addigra már minden kényszerpályán van, s a megyei vezetők sem lehetnek urai a példáinkban tárgyalt helyzetnek. KRISZT GYÖRGY
