Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
Biztonságos ellátás - ésszerűbb felhasználás Beszélgetés az MVMT vezérigazgatójával Igazodnak a változásokhoz Szabálytalan ipari matematika Kilemcvenmilliárd forint értéket meghaladó eszközállomány, s 39 ezer ember mindennapi munkája teszi természetessé számunkra a mozdulatot, a világítás, valamilyen villamos készülék bekapcsolását. Ugyanakkor termelő és fogyasztó közös érdekeltsége — mert ez az érdekeltség népgazdasági méretű — az eddiginél ésszerűbb, felhasználás. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Schiller Jánossal, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) vezérigazgatójával. • A jelenlegi középtávú tervidőszakban is folytatódott minden nép- gazdasági ágazatban a villamosener- gia-feihasználás gyors növekedése. A növekedés a közgondolkozásban pozitív előjelű fogalom. Itt is annak tarthatjuk? ’ — Van egy sor kedvező jellemzője a felhasználás emelkedésének, gondolok például a korszerűbb technológiák alkalmazására, a munkahelyek gépesítésére — mondta Schiller János. — Arról sem szabad viszont elfeledkezni, hogy az energetikai beruházások a népgazdasági fejlesztési kiadások egyre nagyobb hányadát kötik le, éppen ezért elkerülhetetlen annak mérlegelése, meddig indokolt — ha úgy tetszik: gazdaságos — az igények fokozódása. Példaként említem a legnagyobb felhasználót, az ipart. A negyedik ötéves terv időszakában 1970 és 1975 között az ösz. szehasonlító árakon számított egy százaléknyi termelésnövekedéshez 0,63 százalékos villamosenergia-fel- használási többlet társult. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt három esztendejében ez a mutató már 0.95-ra emelkedett • Tavalyt januártól közületi fel. -■ ' . . . ;------------. ■ ---------------^*0 ha sználók drágábban kapják a villamos energiát. Hatott ez a fogyasztásira? — Alig. Tapasztalataink szerint sokkal inkább közrejátszott a felhasználás ésszerűbb irányainak keresésében a termelőüzemekben készített energiatakarékossági terv, s azért, mert ezt a helyi, a területi politikai, társadalmi szervek következetesen számonkérik. Ez egyfajta erkölcsi kényszer, s nemes célokat szolgáló kényszer. Emellett hatósági, adminisztratív intézkedések is csökkentették a felhasználást. • A lakosság villamosencrgia-felhasználása hosszú ideje dinamikusan növekszik. Ezen a területen a fogyasztás három év alatt, 1975 és 1978 között 1,4 milliárd kilowattórával bővilit, ami több, mint az 1970 és 1975 közötti öt év gyarapodása. Indokoltnak tekinthető a fejlődésnek ez az üteme? — A lakosság igényei valóban rácáfoltak a korábbi számításokra. Az MVMT várakozása szerint be kellett volna következnie bizonyos telítődésnek. Az élet eddig nem igazolta ezt a várakozást, mert ténylegesen semmi nem ösztönzött a takarékosságra. A negyedik ötéves terv időszakában a lakosság villamosenergia-f elhasználása esztendőnként átlagosan 11,9 százalékkal bővült, ennek alapján hasonló mértékű gyarapodást véltünk szükségesnek az ötödik ötéves tervben. Ezzel szemben az 1976 é« 1978 közötti három esztendőben 12,8 százalék, de 1978-ban már 14,8 százalék volt a növekedés. A korszerűbb háztartás, mint igény, találkozik a társadalmi célokkal, de természete, sen, a felhasználás ésszerű növekedésének, és a takarékosságnak ugyanezekhez a célokhoz kell igazodnia. A költségeiket érzékelteti: ahhoz, hogy egy fogyasztó az esti csúcsidőben bekapcsolhassa villamos tűzhelye egyik főzőlapját, átlagosan hatvanezer forint értékű népgazdasági beruházás szükséges. • A hazai termelés és a nemzet- közi együttműködés, mint két pillér, úgy szolgálja a biztonságos ellátást. Szilárd pillérek? — Mi annak tartjuk. Igazunkat tal;>i bizonyítja, hogy — szemben a vilatí sok tájáról érkező .hírekkel — még egyetlen olyan üzemzavar sem fordult elő, ami nagyváros, s még inkább nagyvárosok egészét tartósan érintette volná. Az ésszerű tartalékok a hazai erőműveknél, nem kevésbé a KGST-országok egyesített energia- rendszerének lehetőséged — így a kölcsönös kisegítés üzemzavar esetén, a legnagyobb feszültségű hálózat közös fejlesztése — valóban biztonságossá teszik az ellátást. • Évek óta a hazai felhasználás 18—19 százalékát fedezi az importált villamos energia, s ennek legfőbb szállítója a Szovjetunió. Ez az arány a jövőben is tartható? Igen, de úgy, hogy mögötte egyre nagyobb energia áll. Ugyanakkor lényeges fejlődési irányzatnak tartjuk, hogy — szemben a korábbi gyakorlattal — az egyesített energia- rendszeren át, az egyes országok sajátosságait kihasználva, növekszik a csereforgalom, azaz az üzemzavar esetén történő kisegítés mellé egy másik, szintén minden résztvevőnek előnyös jellemző társul. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az egyes országokban — az időeltolódás miatt — különböző időszakokban van csúcsfogyasztás. • Visszatérve az üzemzavarokra: újabban egyre gyakoribbak a pusztító szélviharok. Milyen az elhárítás, a helyreállítás szervezete? —» Nemzetközi tapasztalatok ismeretében azt mondhatom, hogy a természeti okokra visszavezethető zavarok fölszámolásában az MVMT érintett vállalatainak szervezete a legjobbak közé tartozik. Ezt annak tudjuk be, hogy rugalmas a szervezet, a vállalaton belül, és a vállalatok között egyaránt. Mód van tehát az emberek, eszközök, anyagok remikével, rgy óra átcsoportosítására. Hozzájárul az üzemzavarok idejének mérsékléséhez az is, hogy a nagyfeszültségű elosztóhálózat kiépítettsége módot ad az átkapcsolásokra hogy más vezetékről kapjanak áramot a települések. Egyébként utasítás és erkölcsi parancs is számunkra: minél kevesebb ideig nélkülözze a lakosság a villamos áramot még lelentős természeti kár esetén is • Amihez sok minden kell, de el- sóként ember. A villamosenergia- ipar létszáma a legutóbbi években csökkent. Nem okoz ez gondokat? — Bizonyos területeken, így egyebek között egyes településeken a közvilágítás karbantartásában valóban nehézségek forrása a szükséges létszám hiánya. Ugyanakkor a jelenlegi létszámmal képesek vagyunk kielégíteni a szükségleteket, sőt némely területen mód van a? ésszerű létszámcsökkentésre is. Segítségül hívjuk a műszaki fejlesztés kínálta tartalékokat, így például a már említett közvilágítási karbantartásnál azt, hogy a korszerű — higanygőz — lámpatestek élettartama körülbelül tízszerese a hagyományosokénak. azaz a karbantartási igény szintén ilyen arányban zsugorodik. Hozzájárult a korábban egészségtelenül nagy munkaerő-vándorlás mérsékléséhez az is, hogy párt- és kormányhatározatok alapján rendeződtek bérfejlesztési lehetőségeink, egységessé vált a műszakpótlék, javítottunk a szociális körülményeken s így továbh. • Országgyűlési Interpelláció témája is volt már az ún. zárolt körzetek ügye. Kétségtelen, aki ilyen körzetben él, azt nem vigasztalja áltálában a villamosenergia-ellátás egyenletessége. Mi itt a helyzet? — Hálózatfejlesztésre hárommii- liárd forintot fordítunk az idén; az összeg tekintélyes része a nagyfeszültségű vezetékrendszer bővítését, illetve rekonstrukcióját fedezi. A célcsoportos hálózatfejlesztésen belül a legutóbbi esztendőkben átlagosan 230—240 millió forintba került a lakótelepek villamosítása. Ma az ország lakásainak 92,7 százalékában ott a villany; harminc évvel ezelőtt ez az arány csupán 46 százalék volt. Azután; a külterületi lakások villamosítását mostanában évente 55 millió forint szolgálja a hálózati célcsoportos beruházáson belül, ezt az Országos Tervhivatal és a megyei tanácsok osztják fel. Mindezek ismeretében őszintén meg kell mondani- nem jut mindenre pénz. Húsz évvel ezelőtt. 1959-ben a transzformátor- körzetek 54 százaléka számított zároltnak, azaz olyan helynek, ahol különböző megkötések korlátozták a v'íiláhibSenergia-fel'használást, új fogyasztók bekapcsolását. Nagy eredmény, hogy 1970-re négy százalék alá csökkent a zárolt körzetek részesedése, de mert a lakossági fel- használás a tervezettnél jóval gyorsabban nőtt, és a hálóaatrekonstruk- cióra fordítható eszközök korlátozottak voltak, a korábban jól ellátott körzetek némelyike bekerült a zároltak közé. Hangsúlyozom: a zárolt körzetekben is kötelessége az áramszolgáltató vállalatnak az új fogyasztót bekapcsolni, azzal a megszorítással, hogy ún. thermikus készüléket — tűzhely, bojler, fűtőtest — nem hasz. nálhat. A lakosság érintett részének gondokat okozó zárolt körzetek arányának csökkentése, határaik szűkír tésp a népgazdaság teherbíró-képességének függvénye, s a takarékos felhasználás általánossá válása is a gondok enyhülését eredményezheti — mondotta befejezésül az MVMT ve zérigazgatója. MÉSZÁROS OTTrt Igény a színes technikára Ha kilenc és fél millió dollárból elveszünk két és fél milliót, mennyi marad? Tévedni tetszenek, nem hétmillió, hanem nyolcmillióhétszázezer dollár! A matematikában általános érvényű szabály: minden állítás igaz, ha az bizonyítható. Lássuk tehát a kivonás szabályainak fittyet hányó állításunk bizonyítását! Váratlan események — Erre az évre 9,5 millió dollár értékű tőkés exportot terveztünk, de néhány, az év elején történt világ- politikai esemény keresztülhúzta számításainkat — mondja Peterdi Vince, a váci Forte Fotokémiai Ipar gazdasági igazgatóhelyettese. — A kínai—vietnami háború külgazdasági következményei, Törökország nemzetközi fizetési nehézségei, az iráni politikai fordulat oda vezettek, hogy mintegy két és fél millió dollár értékű tervezett exportunk kiesett. Tavalyi nyolc és fél millió dolláros eredményünket előreláthatólag mégis túlteljesítjük. A. kieső két és fél millió helyett ugyanis sikerült más piacokon 1,7 millió értékben gyarapítani eladásainkat. — Ugyanazt az árut tudták értékesíteni, amit eredetileg terveztek? — Nem, a piac ilyen értelemben is változott. Csökkent a fotópapír iránti kereslet, ugyanakkor a tervezettnél több filmet tudunk eladni. Egy fordított tendencia jobb lett volna, hiszen egyrészt köztudomású, hogy nekünk a papírgyártás az erősségünk, másrészt így a vállalaton belül komoly munkaerő-átcsoportosítást kellett végrehajtani, ami szintén nem könnyű feladat. — Az a hír járta, hogy a Forte — a visszamondott rendelések miatt — megválni készül néhány dolgozójától. Igaz ez?- — Tény, hogy a vállalat vezetőinek szájából, így az enyémből is elhangzott olyan kijelentés, miszerint ha nem tudunk rugalmasan al- kalkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ha az átcsoportosításokkal nem tudjuk pótolni a kieséseket, akkor ilyen eszközökhöz kell folyamodnunk. Ez nem következett be, az viszont tény, hogy az önszántukból távozók helyére nem veszünk fel újakat, s így az év eleje óta 4ö fővel csökkent a vállalat dolgozóinak száma. — Ha ennyi gondot okozott kapun belül a tőkés export, ha ilyen nagy kiesést kell valamilyen úton ' pótolni; elkerülhetetlen a kérdés: megalapozottak voltak az év eleji elképzelések? Valóban ennyire kiszámíthatatlan lenne a piac? — Mi nem stratégiai fontosságú árut, hanem fogyasztási cikket gyártunk, s ebből is olyant, ami a hobbikategóriába tartozik. Ezen a piacon a világ politikai-gazdasági helyzetének minden változása azonnal érezhető, hiszen legkönnyebben mindenki a kedvtelések űzéséről mond le. Ilyen értelemben tehát mindig tartalmaz a piac bizonytar lanságokat. — A világpolitikai események kiszámítását, előrelátását, azt hiszem, nem lehet elvárni egy gyártól, hiszen például az iráni fordulatot — amely nekünk jelentős exportkiesést jelentett. Eladni Amerikában Ez valóban túlzott igény lenne a vácaikkal, de még, a termékeiket exportáló Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalattal szemben is, ahol Muzslai Imre osztályvezetővel folytattuk a beszélgetést: — Az év elején egyeztetett exportterv nem volt irreális, sőt, kedvező esetben túlteljesítéssel is számolhattunk volna. A már ismert események miatt azonban elsősorban arra kellett koncentrálúunk, hogy a kieséseket pótoljuk: bár mi még abban is reménykedünk, hogy ez teljes egészében sikerülni fog. — Önök a Forte termékeit közel hatvan tőkéspiacon értékesítik. Jó ez az elaprózottság? Nem növeli esetleg a bizonytalanságot? — Éppen ellenkezőleg, s mi arra törekszünk, hogy a jövőben még tovább gyarapítjuk a piacok számát, s ezzel együtt eladási lehetőségeinket is. — Milyen irányba szeretnének terjeszkedni ? — Mivel már majdnem mindenütt ott vagyunk, túl sok lehetőségünk nincs, legfeljebb Afrika és az USA ... — Az USA?? — Igen, mivel megítélésünk szerint fekete-fehér papírt el tudnánk ott is adni. Egyrészt, mert minden gyártó és szállító a színesre koncentrál, azonban még van igény a fekete-fehérre is, másrészt, mert o Forte papírja valóban világszínvonalú. — Hogyan látja a külkereskedő a Forte tőkés exportját a követké- ző években? Megmaradnak-e ezek a bizonytalansági tényezők, és mit kell tenni az eladási lehetőségek növeléséért? — Ez a típusú tervezési rendszer és piacpolitika jó, mivel ahol nem jönnek közbe politikai események, ott beválnak az elképzeléseink. A Forte alapvetően rugalmasan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, s már a világcégektől eltérően nem raktárról, hanem rendelésre szállít, 6—8 héten belül mind fekete-fehér papírból, mind filmből kielégíti a vevők igényeit. A következő évek fejlődése viszont már elképzelhetetlen- a színes technika alkalmazása nélkül. Véleményünk szerint elsősorban jó minőségű színes papírral kellene megjelenni a piacokon, s ezzel biztosítani a piacok megtartását és fejlesztését. A szabály nem törvény Egy matematikai képtelenséggel kezdtük a Forte tőkés exportjáról szóló beszámolónkat. Sajnos, biztosra vehetjük, hogy máskor is — és máshol is! — szükség lehet hasonló műveletek elvégzésére A vállalatok rugalmasságán, a külkereskedőkkel együtt kialakított megfelelő piacpolitikán, az átgondolt gyártmányfejlesztésen és választék- bővítésen múlik tehát, hogy az adott esetben valóban elháríthatatlan külső okok ne a matematika szabályai szerint csökkentsék az eladásokat. WEYER BÉLA
