Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA

A VÁCI JÁRÁS ES VAC VAROS RÉSZÉ RE

XXIII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM

1979. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP

Mi a véleményük a munkájukról?

Három tizenhét év körüli fiatal lép be a Lőwy Sándor Gépipari Technikum tanműhelyéhez tartozó iroda ajtaján. Valamennyien most kezdték a harmadik évfolyamot. Gábor Zoltán műhelyfőnök, elmondja néhány szóban, hogy mire kérek választ tőlük, majd bíztató mosolyt küld feléjük, s eltávozik. Amikor a diákokkal magunkra maradunk, a munkáról kérdezzük őket. s azokról a tapasztalatokról, amelyet a kötelező nyári gyakorlat ideje alatt szereztek abban a gyárban, ahová beosztották őket.

Nehezen indul a beszélgetés. A három tanuló közül az egyik lány, Hidas Erikának hívják ő a legbátrabb.

— A nyári gyakorlat ideje alatt a Híradástechnikai Anyagok Gyárában dolgoztam — mondja. — A szerszámüzembe osztottak be. ahol lakatosmunkát végeztem.

Sejtelmes mosoly

— Hánykor kezdődött a műszak?

— Reggel hatra kellett menni dolgozni, s a munkaidő délután kettőig tartott. Eleinte

Hidas Erika

szokatlan volt a korai kelés, de egy idő után már nem számított.

— önálló feladatokat is kaptál?

— Nem. Egy szakmunkás mellé voltam beosztva, s neki segítettem a munkájában. Általában fúrnom, reszelnem kellett ... ilyesmit csináltam.

' — Nem is tudom pontosan

— mondja. — Ügy háromnegyed kettő körül.

— A munkaidő kettőig tartott?

— Igen. De ez más gyárakban is így van, a legtöbb helyen korábban fejeződik be pár perccel a munka.

— Mi a munkáról a véleményed?

— Érdekes volt. Persze a szünetben másutt is dolgoztam. Üjságot árultam a Széchenyi utcai hírlapboltban. 2300 forintot kerestem először, aztán kaptam még 1600-at, mert tovább maradtam egy hónapnál.

Nem volt lazaság

Holes Károly kollégiumi diák. Tápiószentmánonban élnek a szülei.

— Tápiószelén a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál dolgoztam — mondja. — Reggelente vállalati busz vitte be a munkásokat a gyárba. Nekem nem volt nagy távolságra a gyár a lakóhelyemtől. Ügy 13 kilométernyit utaztam.

— Mi volt a feladatod?

— Automata fúró- és darabológépen dolgoztam. Egy idősebb szakmunkás mellé osztottak he. Nem volt nehéz a munka, inkább érdekes volt, hiszen a gép lyukszalagrendszerben dolgozott

— Mi a véleményed a gyárban folyó munkáról?

— Ahová én voltam beosztva, ott mindenki rendesen dolgozott. Nem volt lazaság vagy ilyesmi. Volt munka bőségesen, az emberek nem értek rá ar- ,.ra, hpgy beszél,Bessznek.

A pénzért is

Dér Dezső, a csoport harmadik tagja. Bizonyára neki a legkönnyebb a válaszadás, hiszen amíg a társai beszéltek, volt ideje arra, hogy alaposan átgondolja a mondandóját.

— Vácott, a hajógyárban töltöttem a gyakorlati időt — kezdi. — A karbantartókhoz osztottak be lakatosnak. Nem mondom, hogy nagyon meg kellett erőltetni magamat. Elvégeztem amit kellett. Amikor letelt a gyakorlati idő ott maradtam a gyárban még egy hónapig.

— Azért, mert tetszett a munkád?

Dér Dezső

— Azért is, meg hogy pénzt keressek. Az elmúlt évben is így csináltam, csak akkor a Gumigyárban voltam.

— Mennyiben változott a helyzet, hogy munkavállaló lettél?

— Elsősorban a fizetés vonatkozásában. 9,50-es órabért adtak, s esztergályosként dolgoztam. Fiatal szakmunkások mellé osztottak be.

— Mi volt a feladatod?

— Csavarokat készítettem, 6X50-es méretben. Naponta 2 —300 darabot is meg tudtam csinálni. Attól függ, mikor hogyan sikerült.

— Mennyit kerestél, s mihez kezdesz a pénzzel?

— Először 600-at, aztán amikor ott maradtam 2300 forintot. Ebből részben ruhaféléket vettem. Ámi megmaradt, azt félretettem motorra. Most arra gyűjtök.

★

A kérdések lassan elfogytak, s a válaszok is. Hogy mennyire voltak őszinték a fiatalok, azt nehéz lenne eldönteni. Márcsak azért is, mert önmagukról is vallottak. Kétségtelen, hogy egy szokatlan világba csöppentek bele akkor, amikor az iskolát a munkapaddal váltották fel. Bár rövid időre, szinte csak kóstolót kapva a munkából. Egyelőre. Mert a tanulóidő után majd a munkásévek következnek, vagyis a hétköznapi helytállás a munkapadnál.

Csitári János

Százezreket érő felajánlás

A D unamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Duna-balparti üzemigazgatósága szocialista brigádjai százezreket érő felajánlást tettek a pártkongresszus tiszteletére.

Több építési-szerelési munkájuk határidejét december végéről november 30-ra hozták előre. Az építési ágazat árbevételi tervét 670 ezer forinttal szeretnék túlteljesíteni. Az egyszer már használt anyagok és alkatrészek felújításától és újrafelhasználásától 168 ezer forintos megtakarítást várnak.

Szigorú és hatékony energia- gazdálkodást vezetnek be, s úgy számítják, hogy ennek eredményeképpen az egyébként is szigorú normákon belül maradva 277 ezer forint értékű energiával kevesebbet használnak fel ebben az évben a tervezettnél.

Az igazgatóság gépészei vállalták, hogy a víznyerő telepeGödi Dunamenti MGTSZ:

Nyereséges a

A Dunamenti MGTSZ nem divatból kezdett juhászattal foglalkozni. A termelőszövetkezet területi adottságai, valamint a nemzetközi piac alakulása, annak gondos elemzése után hozták azt a döntést, hogy juhokat tenyésztenek.

Jelenleg három telephelyen nevelnek juhokat, a legnagyobb a szokolyai.

Az év elején Szokolyán négyezer anyajuh és tenyész- jerke volt, augusztusra számuk 5750-re szaporodott, mert a vártnál sokkal több, ezer bárány helyett 1292 született a számos ikerellés miatt. A hizlalás is sikeres volt, közel félmillió forintot hozott

Jó volt a gyapjúhozam is, különösen minőségileg, ami a juhászok gondos munkáját is dicséri. Bizonyítja ezt az is, hogy a szokásos 75 forintos átlagár helyett 90,90 forintos árat értek el kilónként.

Ez önmagában 2 millió 300 ezer forintos árbevételt jelentett.

Átlagban tehát égy anyajuhról 5,61 kiló, a tenyészjerké- ről 3,6 kiló gyapjút nyírtak le. Az év végéig a három teleken maguk végzik el a gépek karbantartását. A szennyvíz- tisztító telepen dolgozók az úgynevezett szalagprés folyamatos megteremtésével lehetővé teszik, hogy mintegy hatezer köbméterrel kevesebb iszapot kelljen a szeméttelepre szállítani, ez önmagában mintegy 270 ezer forint megtakarítást jelent a szállítási költségeknél.

Az üzemigazgatósághoz tartozó területen a vízellátás pillanatnyilag Letkésen a legrosszabb. Sokat érő felajánlásuk, hogy december 20-a helyett november 7-re megteremtik az ideiglenes vízszolgáltatás feltételeit két közkú- ton.

Végezetül, de jelentőségét tekintve nem utolsósorban, sokat érő az a vállalás, miszerint az igazgatóság három munkása még egy szakmát szerez, öt betanított munkás pedig szakmunkásvizsgát tesz az elkövetkező hónapokban.

B. H.

juhtenyésztés

pen körülbelül 5000 bárányszaporulat még várható. Ebből mintegy háromezret hizlalásra fognak, a többit tejesbárányként értékesítik.

Orvosi ügyelet

Hétfőn dr. Áfra Tamás, kedden dr. Gulyás Zoltán, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. Csömör Pál, szombaton és vasárnap dr. Áfra Tamás tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott a régi kórház épületében (Március 15. ifér 9.). Az ünnepi és éjszakai ügyeletet teljesítő orvosokat a 11-525-ös telefonon lehet hívni.

A beosztás hét közben megváltozhat.

Moziműsor

A váci Kultúr Filmszínház

(Lenin út 58) szeptember 10- től 12r-ig., délután: és .este A leprás nő című ' színes lengyel filmet játssza. Rendezte: Jerzy Hoffman.

A járási I. osztály állása a 3. forduló után:

1. Dunakeszi SE

3

3

—

—

14- 3

6

2. Márianosztra

3

3

—

—

10- 5

6

3. Fóti SE

3

2

1

—

18- 6

5

4. Letkés

3

2

—

1

10- 6

4

5. Esze Tamás

\3

2

—

1

7- 5

4

6. Sződliget

3

2

—

1

8- 8

4

7. Galgavölgye

3

1

1

1

7- 6

3

8. Vácrátót

3

—

3

—

3- 3

3

9. Verőcemaros

3

1

—

2

6- 9

2

10. Szob

3

1

—

2

5-16

2

11. Vácduka

3

—

1

2

4- 7

1

12. Váchartyán

3

—

1

2

5- 8

1

13. Nagymaros

3

—

1

2

5- 9

1

14. örbottyán

3

—

—

3

4-12

—

A járási n. osztály „Alcsoportja:

1. Ipolydamásd

2

2

—

— 6-3

4

2. Kösd

2

1

1

— 5-3

3

3. Kóspallag

2

1

—

1 4-3

2

4. Pérőcsény

2

1

—

1 4-4

2

5. Vámosmikola

2

1

—

1 3-3

2

6. Fót II.

2

1

—

1 3-3

2

7. Rád

2

1

—

1 4-5

2

8. Verőcemaros II.

2

1

—

1 2-7

2

9. Püspökszilágy

2

—

1

1 2-3

1

10. Sződ

2

—

—

2 0-4

—

H.

Ahány nap, annyi alkotás

— Tapasztalataid szerint a körülötted dolgozók mennyire tartották be a munkafegyelmet?

— A mi brirfídunk jól dolgozott. Másutt láttam, hogy megáll egy-egy dolgozó beszélgetni. S az is előfordult, hogy ücsörögtek, vagy korábban fejezték be délután a munkát. Nálunk ilyesmire nem volt példa.

— A brigádotok mikor fejezte be délutánonként a munkát?

Sejtelmesen mosolyog, kicsit hallgat, vonogatja a vállát. Nehezen születik meg a válasz:

Holes Károly Ifi. Fekete József felvételei

KIS FALUVÉGI HÁZ Szo- bon. Pár évtizede mindennapi szegénység vert itt tanyát. Ma kétszobás, meghitt, meleg fészek, mosógéppel, magnetofonnal, televízióval. Sztereó-lemezjátszó, rejtettt világítás, a volt nyári konyhában a legkorszerűbben felszerelt műhely. A szobában körben könyvállvány, művészeti tárgyú könyvekkel, s ahol hely maradt, ott szobrok, olajfestmények, vázlatok egymás he- gyén-hátán.

Micsei Ferenc Lászlónál vagyunk.

Húsz éve leszázalékolt nyugdíjas, vma negyvenkét éves. Heten voltak testvérek, munkába kellett állnia gyerekfejjel. Tizenhat esztendősen díjat nyert egy festményével. Boldogan vitte haza a pénzt és az üzenetet: „iratkozzon be a Képzőművészeti Főiskolára.’’ De dolgoznia kellett.

Munka mellett járt Budapesten a Dési Huber Képző- művészeti Körbe. Sokat köszönhet Gráber Margit tanárnőnek, akitől megtanulta a színek titkait, a mesterfogásokat. Éjszakára hazavitte a könyveket, ecsetet, vásznat, titokban tanult, dolgozott — és nappal elaludt, az esztergagép mellett. A túlhajtott életmól kikezdte az idegeit, kórház, fehér vaságyak, köpenye,*, halkszavú orvosok, rengeteg rárakódó emlék. Leszázalékolták.

Húsz esztendő óta nem állt esztergagép mellett, de kérdésemre — mi a foglalkozása — esztergályosnak mondja magát. Pedig költő, festő, szobrász, grafikus, feltaláló, tervező, szervező, kutató, dekoratőr, fotós. Előadásokat tart művészetről, természettudományról.

Helytörténész, vitavezető, állandóan égve, nagy szenvedéllyel. Petőfi-szakállas arc, örökké tűzben égő szemek, állandó vibrálás. Tisztaszívű ember.

Nem hagyta legyűrni magát. Ahogy meggyógyult, ismét jelentkezett — ezúttal a Zebegényi Szabadiskolára. Egyik legszebb emléke: pár

évvel ezelőtt Dániel Kornél *s Pál Mihály szobrászművészek lopva otthagyták a szobi napok 'reprezentációit, elmentek Let- késre, megnézni kilencedik önálló tárlatát.

RÉGEN LOPVA kellett hazahoznia a könyveket, éjszaka olvasott a holdfény mellett és ha pénze nem volt olajra, vászonra, kiment az erdőbe és harminc centis fadarabokból kifaragta gyermekkori emlékeit: a levesét állva kanalazó anyját, a részeges szomszédot, a mesélő aggastyánt.

Rajzok, festmények, szobrok. Nem tudok szabadulni a letkési cigány arcképétől: mosolyog, de mosolya mögött cigányságának évszázados tragédiája. Képein élénk színek és köztük lemondó barnaság, keserű feketeség, szürke komorság. Nincs egy képe, mely a tájat vihar után mutatná, napsütésben...

Mindennap egy alkotás — ez a jelszava. Mindennap el kell könyvelni valamit, az utókorra üzenetet hagyni; kiált a hegyről, üzen a völgyből. Képeit, szobrait keresik, a szobi napok alkalmával tárlatot rendeznek belőlük, de ő többre vágyik:

— Váróteremben kiállítani! Azoknak, akik rohannak, szaladnak, a zajongó világban nem hallják egymást, s benzingőzben nem látják egymást, azoknak a fiataloknak, akik ebben a rohanó világban nem akarnak semmiről lekésni, éppen ezért mindenről lemaradnak. Nekik, hogy a vonatra, az autóbuszra várva lássák képeimet; remélem, benne szépet, harmóniát. Hogy étvágyat gerjesszek, hogy utána képcsarnokba, galériákba menjenek.

Fulladtan megpihen. Hirtelen nagy, mély, süket csend hullt közénk.

Pohárka bor. Kóstolgatjuk, di csörgetjük.

— Helytörténettel mióta foglalkozik?

NEM IS TUDJA. miként csöppent bele. Talán amikor Korcsmáros tanár úr a Dunakanyar Tájékoztatóban írt cikkeihez illusztrációt kért; talán amikor a Börzsöny Múzeum rájött arra, hogy nincsen Szobról elég rézkarc. Mire elolvasta az okleveleket és azok alapján elkészítette az első grafikáját. Azóta már nem tudja, hány századikat, rendelésre, társadalmi munkában.

Több száz grafikát szór kö- rém. Micsoda kincs! A szobi üzem igazgatói épületének folyósóját harmincnégy nagy tablója díszíti...

... És beszél hosszan Szob és környéke történetéről. Szól arról, hogy itt volt állomásfőnök Kodály Zoltán édesapja, Kodály itt élte gyermekkorát, hogy itt gyűjtött ihletet Zila- hy Lajos, beszél Bajor Giziről, beszél határmenti találkozásokról és szedi elő féltve őrzött fényképeit...

KÉSŐ ESTE az országhatártól pár méterre fekvő vasútállomás felé ballagva, visszanéztem a fehérre meszelt régi falusi házra. Fény világított ki az ablakon.

Most is, mindig tennie kell valakit. Ahány nap, annyi alkotás.

Fel kell figyelni Micsei Ferenc Lászlóra.

Mészáros Gyula

Emelet a levegőben

{Á rvendetes dolog, hogy

Vácott a több évtizedes hagyományokra épülve színes a művészi élet palettája. Mivel a város támogatja a hivatásos művészek letelepedését, mecé- nási szerepet betöltve támogatja egyben a magyar művészeti élet fejlődését is.

Milyen segítséget kapnak alkotómunkájukhoz a művészek, milyen élményeket szerezhetnek, s mivel járulnak hozzá tehetségük és képzettségük alapján társadalmi-kulturális életünk fejlesztéséhez?

Örök dilemma, hogy helyes-e, ha a művész közéleti szereplést is vállal, vagy sem? Az ellenérvek egyike, hogy számára legfontosabb közéleti tevékenység az alkotás, amivel kifejezi önmagát, nézeteit művészi formában közli másokkal. Minthogy az embereknek általában csak egy része alkalmas közéleti funkciók vállalására, ez kétségtelenül így van a művészek esetében is.

Ügy vélem azonban, hogy a művészi alkotás létrejöttéhez hiteles élményanyagra van szükség, ha az életben szerzett benyomások, tapasztalatok, hatások elvont formában jelennek is meg az alkotásban. A valóságot lehet figyelni, kívülről ismereteket szerezni, de pontosabb a kép, ha az aktív megismerés módszerét választjuk; a dolgokat, jelenségeket cselekvés közben érzékeljük. A közéleti szereplésnek ez az egyik igen fontos lehetősége, így természetesen nem az egyetlen funkciója. Társadalmunknak nagy szüksége van az értelmiségiek szaktudására a közügyek szervezése, intézése során is. A művészek mégis kulturális téren segíthetnek a legtöbbet. a szocialista ízlés formálásában. Ám ennek megvannak a tematikai, pedagógiai követelményei, amelyeket akár tetszik, akár nem, figyelembe kell venni.

Az idei kiállítási terve'- úgy állították össze — irta korábban a Váci Napó- ban Teknős Erzsébet, hogy abban Vácott, vagy a járásban élő művészeket részesítették előnyben, azért, hogy számukra szereplési lehetőséget nyújtsanak, másrészt, hogy a közönség megismerhesse őket. Ez nagyon jószándékú törekvés, mégis számolni kell azzal, hogy nem nagyvárosban élünk, s itt fokozottabban érezteti hatását az a történelmi örökség, aminek alapján a lakosság érdeklődése éppen a képző- művészeti alkotások iránt csekély. A modern művészet formanyelve sokak számára a levegőben függő emelet, amelyhez az általános iskolában kapott irodalmi alapműveltséghez hasonló előképzettségre lenne szükségük. Amíg ez nincs, amíg az egyetemes és nemzeti képzőművészetről ném alakul ki egyfajta elemi tájékozottság, nem keltető fel az emberek érdeklődése sem.

Hogy oldható fel ez az ellentmondás? A városruik két reprezentatív kiállítóterme van. s néhány üzem és intézmény is szívesen rendez kihelyezett kiállításokat. El lehetne különíteni ezek funkcióit, s közöttük kialakítani olyan munkamegosztást, aminek alapján az egyik akár kimondottan a város és a Dunakanyar művészeinek kiállítóhelye lehetne, míg a másik a képzőművészeti ismeretterjesztés, ízlésformálás alapfeladatait látná el. Átgondoltabb képzőművészeti ismeretterjesztő és kiállítási koncepció megfogalmazására van szükség.

Ebben jelentős szerepet vállalhatnának a váci képzőművészek is.

Kovács István