Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

GAZDAG HAGYOMÁNYOK Számíthatnak a patrónusra FELLENDÜLŐBEN A VERSENYMOZGALOM Maglódon a helyi üzemek­ben nagy gondot fordítanak a fiatal dolgozók beilleszkedésé­nek elősegítésére. A gazdasá-* gi egységekben, a tanács­hoz tartozó intézményekben, a társadalmi és politikai szer­vekkel egyetértésben, a fia­talok munkájuknak és szám­arányuknak megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben ré­szesülnek. Az Ipari Szerelvény és Gép­gyár maglódi járműgyárában például az ipari tanulók mel­lé fiatal vagy idősebb szak­munkást kérnek fel a pwt'- ronálásra, de ugyanez meg­valósul az ifjú óvónők, ta­nítók és tanárok esetében is az oktatási intézményekben. Maglódon is gazdag hagyo­mányai vannak a szocialista versenymozgalomnak. A gaz­dasági egységekben a szocia­lista kollektívák tagjainak 40 százaléka 30 éven aluli. örvendetes tény, hogy az utóbbi időben a nem terme­lő területeken is fellendülő­ben van a versenymozgalom. A községi tanács kollektívája a járási 3. helyet szerezte meg a legutóbbi értékeléskor. Tervbe vették a versenymoz­galom további kiszélesítését, elsősorban az oktatási in­tézményekben szeretnének munkabrigádokat alakítani. A gyermekorvos gondjai Apró páciensek a rendelőben Könnyelmű szülők, ismétlődő bajok JÓ KAPCSOLAT Országjáró kirándulások Jó a kapcsolat a Gyömrői Vas- és Fémipari Szövetke­zet, valamint a helyi Petőfi Sándor művelődési ház között. A művelődési intézmény szer­vezi egyebek között az or­szágjáró kirándulásokat is, amelyeken egyre több szövet­kezeti dolgozó vesz részt. Legközelebb e hét végén, szombaton száll autóbuszra 40 szövetkezeti tag, a Mátrá­ba utaznak. Megtekintik a Kékestetőt, hazánk legmaga­sabb hegycsúcsát, ellátogatnak Parádfürdőre és Galyatetőre is. Moszkvics-Moncrra A gépkocsinyeremény-betét- könyvek legutóbbi sorsolása­kor egy, a monori OTP-fiók- ban váltott betétkönyv tulaj­donosa szerencsés nyertesként Moszkvics személygépkocsihoz jutott. Lisztből, darából - jó üzlet Gyártja: a vasadi szakszövetkezet Néha egy-egy mondat, rö­vid képsor kapcsán születnek a legjobb ötletek. Lehet, hogy e közhelyszámba menő meg­állapítás, főleg a felsőfokú jelzővel nem lesz majd érvé­nyes a vasadi Kossuth Szak- szövetkezet próbálkozására, de a kezdeményezőkészség, a vállalkozó kedv mindenkepp dicsérendő. A recept A horgászat, amelynek jő vad több mint 200 ezres tábo­ra vanj hazánkban még min­dig a sportélet perifériáin szorong. A nagy nyilvánosság előtt ritkán esik szó e nemes szenvedély híveinek gondjai­ról, bajairól. Egy televíziós műsor mégis vállalkozott ar­ra, hogy felhívja a figyelmet néhány krónikus problémára, többek között a horgászás csaligondjaira. A riport kap­csán a TszKER egyik szatt- emberének fejében született meg az ötlet. — ök gyártó céget keres­tek, mi pedig vállaltuk, hogy a megadott recept alapján előállítjuk és csomagoljuk az új csali-alapanyagot — mono­ja Virágh István, a vasadi Kossuth Szakszövetkezet el­nöke. — Ötvenöt százalék rozslisztből, 25 százalék ku­koricadarából és 20 százaién. árpadarából keverünk össze egy-egy adagot. Körülbelül két, két és fél hónapja fog­lalkozunk ezzel, eddig csak­nem 50 mázsányi keverékei állítottunk elő. Egyelőre csak a fővárosi horgászboltokba szállítottunk belőle, kísérlet­képpen. A piackutatás ered­ményei biztatóak, úgy, hogy jövőre már körülbalül 10 va- gonnyi horgászcsalit küldünk majd a Balaton környékére, a Duna-menti és a Velencei tavi üzletekbe, de a jelzések szerint elképzelhető, hogy kül­földről is érkezik megrende­lés. Felkészülten — Hány embernek ad mun­kát ez a tevékenység önök­nél? — Egyelőre ugyanazok Őr­lik, keverik, csomagolják, akik teddig is élelmiszeripari feladatokat láttak el a szak- szövetkezetben. Csak a rozs­lisztet kell vásárolnunk, a többi alapanyagot magunk termeljük meg. Természeta­Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak és is­merősöknek, akik férjem, édes­apánk és nagyapánk Tóth Sándor temetésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek és rész­vétüket nyilvánították. A gyászoló család. sen, ha beindul az üzlet, tu­dunk majd elegendő munka­erőt szerezni, s a csomagolást is ízlésesebben fogjuk megöl' diani. •— A járásban három hor gászegyesület is működik. Feltétlenül szükséges, hogy tagjaik a fővárosba utazzanak a vasadi szövetkezet termé­kéért? — Nem. Ha az egyesületek összesítik az igényeket, s el­küldik számunkra a megren delést, mi a helyszínre is szállítjuk a kért mennyisé­get. Ennek a keveréknek ki­lója egyébként 12 forint. — Azt hiszem, természetes a kérdés: mennyi a haszna ezen az üzleten a szakszó vetkezetnek? Húsz százalék — Körülbelül húsz szá­zalék, s reméljük később mé több lesz. Mi készen állunk a nagyobb igények kielégíté­sére is. V. J. Vasárnapi jegyzet A ^P.E S Tí • M E°G Y' E I H í R L A P KÜLÓ.NKI.AO AS A XXI. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1979. SZEPTEMBER 9„ VASÄRNAP Gyömrőn hosszú ideig bi­zonytalan volt a gyermekorvo­si ellátás. Dr. Berezvay Krisz­tina 1977. július 1-én költö­zött be a gyömrői egészségház vadonatúj szárnyába, s azon­nal megkezdte orvosi teendőit. A számadatok is jól mutatják, égető szükség van tevékenysé­gére. A rendelésen naponta 60—70, havonta körülbelül 1 ezer 200 kis beteget lát el, akik igen nagy területről, Gyömrőn kívül Sülysápról, Menüéről, Maglódról, Maglód- nyaralóról, Ecserről és „Úriból érkeznek. Légúti betegségek — Melyek voltak a közel­múlt leggyakoribb gyermekbe­tegségei? — kérdezem — Tavaly a rubeola, a skar­lát és 'a bárányhimlő okozott járványt. Idén a nyár végéig tartotta magát a rubeola. Nyá­ron sok a hasmenés es megbe­tegedés, de csak egy-két eset­ben kerül sor kórházi kezelés­re. Ősszel a hurutos megbete­gedések a gyakoriak, és ilyen­kor kezdődik a skarlát, a mumsz. Télen sok a hörghu­rut. Egyébként területünkön sok az asztmás gyermek. Csak­nem félszáz egészen komoly légúti megbetegedésben szen­vedő kisgyereket tartunk nyil­ván. Tavasszal ez a szám nő, az allergiás esetek száma ha­sonlóan nagy ebben az év­szakban. Hadd jegyezzem meg itt, hogy területünkön a fiatal anyák egészségügyi kultúrája nagyon alacsony — hangsú­lyozza dr. Berezvay Krisztina, és személyes tapasztalatairól beszél. Hogy ezen a szomorú hely­zeten változtassunk, mi, gyömrői orvosok és a védőnők egészségügyi előadásokat, vö- rtskeresztes tanfolyamokat szerveztünk, szexuális felvilá­gosító, valamint csecsemőgon- dozási, gyermeknevelési té­makörben előadásokat tartot­tunk. Ám igyekezetünk vajmi ke­vés eredménnyel járt, pedig a védőnők személyesen kerestek föl minden anyát, leendő kis­mamát, majd több száz meghí­vót küldtünk szét a községek­ben. Az elmúlt két év alatt na­gyon kevesen jöttek el az elő­adásokra. Az okok kiderítésére nem volt lehetőségem, de úgy lehet, közrejátszik az is az ér­dektelenségben, hogy a szü­lők korosztálya egyre fiatalo­dik, a nagyon fiatal (14—16 éves) anyák magatartása, élet- tapasztalataik hiányában, nem mindig a legmegfelelőbb. — Járásunk területén sok helyen rossz az ivóvíz ... — Sajnos, ez valóban igaz — mondja a doktornő. — Te­rületünk minden községében ihatatlan a talaj felső rétegei­ben található víz, jelentős a nitráttartalma. Figyelmezteté­seink ellenére is sokan fo­gyasztják, sőt gyermekeiknek sem tiltják a rossz víz ivását. Ennek a könnyelműségnek a következménye, hogy évenként 2—3 igen súlyos megbetegedés fordul elő. A szenvedő ala­nyok minden esetben csecse­mők. Ez az úgynevezett újszü­lött kori „kékbetegség”. Közös felelősség — Mire hívná föl még az érdekeltek figyelmét? — Inkább csak megjegyzem, hogy területünkön rengeteg az egyedülálló, elvált asszony, vagy leányanya. Az apáknál igen gyakori a túlzott alkohol- fogyasztás. Mindkét jelenség alapvetően befolyásolhatja a jövő nemzedékének egészségét, szellemi, fizikai fejlődését. A. L. A. Érdektelenség — A fiatal anyák helytele­nül öltöztetik a gyermekeket. Sajnos nem minden esetben tartják be az orvosba védőnő tanácsait sem. Gyakori, hogy napokig kezelnek otthon lá­zas beteg gyermeket orvosi vizsgálat nélkül, de az ellen­kezője is előfordul: néha egé­szen banális panasszal jönnek el a rendelésre, beállnak a sorba a lázas betegek közé. Jó időben — rossz időben Két keréken - tanyák között Mindig nehéz a postástáska Nincs kölönc a tanyai ku­tyák nyakában, könnyen ker­getik tehát a sanda szándék­kal a ház körül ólálkodó ró­kát, ha fiatal csirkére éhezik. A kültelki postás azonban már nehezebben mozog, hiszen amíg az első házhoz ér, lábá­ban van már 6—7 'kilométer, a táskáját sem frissen fosztott tollal tömitók meg. Ha esik, ha fúj... Tizenhét Pest megyei Hír­lap, 13 Népszabadság, 6 Ludas Matyi és 10 más napilap bú­jik meg abban a táskában, a levelek mellett. Mert az is akad bőven, hiszen ott az OÁF telepe és az EKA-gyár bázisrak'tára. Hét végén még tetézi a terhet 18 Nők Lapja, 20 Rádióújság, Képesújság, Szabad Föld és Ifjúsági Maga­zin is. — A kutyának rpeg az a kultya szokása van. hogy még a mindennapos kedves vendé­get is mérgesen megugatja, ta­lán meg is cibálná. ha nem akadályozná a kerékpár — do­hog a postás. És igaza van. Tanyán a postás valóban kedves vendég, különösen a külterületeken az, hiszen egy­ben „postahivatal” is, mert nemcsak visz, át is vesz leve­leket, küldeményeket. — Még az ilyen idő csak is­tenes, hanem amikor megered az eső, akkor van ám ereszd el a hajamat — kedólyeskedik ifj. Guüman Sándorné, aki ót éve külterületi postás már Ül­lőn. — Az újságokat, leveleket akkor is ki kell vinni, talán jobban várják mint jó időben, amikor egy-eb tennivaló is akad a ház körül. Különben szere­tem ezt a foglalkozást, szíve­sen is csinálom. Nem is tudom mi lenne velem gyárban, üzem­ben, ahol mindennap ismétlő­dik ugyanaz az unalmas mun­ka. Seprűs tanya az első állo­más, aztán Tornyoslöb, majd az OÁF, a Szekeres és Hubert major, aztán Rávágyig, amíg a szem ellát az utolsó stáció a Gyűli út közelében a Stöck- ház. Busszal az iskolába — Amíg hazaérek megteszek 'testvérek között is 18—20 ki­lómért. Mindennap. Körülbelül 50 család él szét­szórva ezen a nagy területen. A legtöbb házban már ott a televízió, bár a szúette tetőt száz éve agyagból döngölt, mé­ter vastag falak tartják. Az út szélén ugyanis ott kúszik vas­tag drótokban az elektromos áram. Már az iskolás gyerekek ke­zében is ott lapul az apró zsebrádió, hogy amíg az iskc- lásbusz megérkezik, addig se múljon unalmasan az idő. Tomyoslöbön ugyanis évek­kel ezelőtt megszűnt az isko­la. busz hordja Üllőre a gye­rekeket. Még a juhász is ze- rieszó mellett legelteti nyáját, furulyázóshoz azonban — mondja Béres János — job­ban ért. Elköltözők — Lassan azonban fogyo- galtnak itt is a lakók, némi munkalehetőséget csupán az OÁF jelent, a fiatalok inkább Üllőn építkeznek, ahol közel a kényelmes utazást biztosító vonat és a busz, percek alatt elérhető Budapest. A fiatal postás már rázza a Zubornyákék kilincsét, aztán újra kerékpárra pattan és jó­kedvűen karikázik tovább. Ta­lán még énekelget is ... Kiss Sándor Rozs, őszi búza A monori Kossuth Terme­lőszövetkezetben szeptember 15-én kezdik meg a rozs és a búza vetését. Az idén 300 hektáron rozsot, 500 hektáron őszi búzát vetnek. A képen: Monor határában kombináto- rokkal készítik elő a talajt vetéshez. Barcza Zsolt felvétele Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyömrőn és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12. telefon: 26.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton és Vasadon: központi ügyedet (Monoron, az új egászségház- ban), dr. Óberle Lenke, Mag­lódon és Ecseren; dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- csésen: dr. Végh Katalin tart ügyeletét. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri,, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Wallner György Sülysáp, Vas­út u. 52. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állat­orvos címén. Ing 7V em azért mondom, •L' mert olyan ing van rajtam, de néna bosszanta­nak az úgynevezett illeté­kesek öltözködési szokásai Tisztázzuk: magánügy, hogy a törekvő fiatal ügy­intéző a nyári kánikulá­ban is klakkban-frakkban, nyakig gombolkozva ül-e íróasztala mögött, ame­lyen „elvágólag” sorakoz­nak a pecsétes akták, vagy a gazdasági vezető bumfor­di papucsban, a kamaszfiú által „betört” fakó far­merben, domborodó po­cakján széles övvel fo­gadja-e hivatali vendégeit. A külsőségek — ritka ki­vétellel — mellékesek. Nem a konkrét ruhatárra gon­dolok tehát, hanem egyet­len — mondhatni elméleti — ruhadarabra, amelyet több szólásunkban is gyak­ran emlegetünk: Akinek nem inge, ne ve­gye magára! — így hang­zik az egyik jótanács, ame­lyet, úgy tűnik, szívesebben és többen fogadnak meg ma még azok közül is, akiknek pedig épp a ta­gadószók nélküli változat­ra illene hallgatniuk: ha inge, vegye csak magára! Régi témán rágódtam a közelmúltban. Arról írtam, hogy a járásbeli községek vezetői nem egyformán ér­tékelik még a köztisztasági, környezetvédelmi munka jelentőségét. Két települést mutattam be: a rossz és a jó példát. Az utóbbit meg­neveztem, az előbbit nem. Most már tudom, hogy rosszul tettem, mert né­hány nap múlva hallottam, a kedvező színben feltün­tetett település vezetője neheztel a — nyilvánva­lóan félreértett — cikk miatt. Nagyon dühös, új­ságolta kedélyesen a rossz példa követője. Ez az ing nem találta meg igazi gazdáját. Hivatásunk, szakmai gya­korlatunk velejárója, hogy az újságíró ismerőseinek köre szinte napról napra tágul. Egyik szerelő is­merősömre hivatkozva ír­tam, hogy járásunk egyik gazdasági egységében bi­zony előfordul, ha nem tud elegendő munkát, vagy anyagot adni a szakmai ve­zető, még tisztázatlan ügy­letre is hajlandó, csak leplezze saját tehetetlensé­gét. A jegyzet megjelenése után egy másutt dolgo­zó másik szerelő isme­rősöm panaszkodott, mun­kahelyén azt vetik a sze­mére, hogy tőle származik az információ. Ennek az ingnek lám több gazdája is akadt. A következő történet szereplőivel valószínűleg találkoznak még hasáb­jainkon olvasóink. Külső munkatársunk egy szolgál táló egység tevékenységé ről írt. Az általa tolmácsolt reklamációk jogosságát megszólaltatott — beosztott — dolgozó is elismerte, sőt azt is elmondta, hogy vé leménye szetint mi okoz­za a panaszokat. A riport megjelenése után azonban telefonált munkahelyi főnöke, s meg­lehetősen dühösen — bár nem eléggé meggyőzően — azt bizcmygatta, hogy az információk pontatlanok, beosztottjának különben sem volt joga igazgatói en­gedély nélkül nyilatkozni, Egyébként pedig micsoda dolog — mondta szó sze­rint — „ugyanabba az edénybe piszkítani, ame­lyikből eszünk”. Végül ki derült, hogy a szóban for gó főnök, még beosztott ko­rában hasonló szituációba került, s alig úszta meg fegyelmi nélkül. Szavaiból arra következtettem, ő nem akar félmunkát végezni. Ezt az inget az vette föl akit illet, mégis milyen ké nyelmetlen viselet! ftM indössze három bősz szántó példa, s csak nem megtelt a hasáb. Sze rencsére kivételes esetek kel. Mindazonáltal nincs okunk rá, hogy a szóban forgó inget esetleg egy másik ruhadarabbal cse réljük föl: a nagy mellény­nyel. Vereszki János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents