Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Vendég Itália zöld szívéből Otthoni munka és Pest megyei benyomások Alkotó ember G yakorlott mozdulatokkal öltözik be, s egy tétova mozdula­tot tesz, de elneveti magát. Nem, neki itt nem kell bemo­sakodnia, s felvennie a steril kesztyűt, ö most itt a kere- pestarcsai kórház műtőjében nem operálni fog, hanem csupán szemlélődni, hiszen vendégként érkezett, a Pest megyei Ta­nács meghívására itt tartózkodó Umbria tartományi delegáció ve­zetőjeként Domenico Fortunelli professzor, alki a perugiai kór­házban sebészdoktor, így hát bemosakodás helyett inkább elnézően siet az ügyetlen kezű újságíró segítségére, akinek szintén be kell öltöznie ahhoz, hogy a delegációval a műtőbe léphessen. Bent a modem műtőben azzal az otthonossággal mozog, ami csupán azoknak a sebészeiknek a sajátossága, akik életük jelen­tős részét töltik az operálóasztalnál. Fortunelli professzor, aki élénk közéleti tevékenysége mellett ma is heti negyven órát dol­gozik, mint sebész a perugiai kórházban, jól ismeri a kerepestar- csai kórház modem berendezéseit. Itt nincs szükség tolmácsra. Az olasz professzor és magyar kollégái nélküle is megértik egymást. tást ícell biztosítani. De addig amíg a törvény szövegét átültethetjük a gyakorlatban, sok persze a tenni­való, nem kis akadályokat kell bi­zottságunknak legyőznie. Egy másik rendkívül égető prob­léma a környezetvédelem. Ennek is, ha úgy tetszik valóságos megszál­lottja vagyok. Hiszen, ha szennyezet­A professzor __azonban nem kevés­bé otthonosan mozog a politikában, s ez azonnal kiderui, amikor Umb­ria tartomány helyzetét és problé­máit kérdezi tőle az újságíró. Mint mondja, egész életére elkötelezte magát az orvostudománynak, s a gyógyítás éltető eleme. De ugyan­így képtelen volna lemondani ar­ról is, hogy aktívan részt vegyen a politikai eietben, ne folytasson küz­delmet azért, hogy Umbria tarto­mányban — ahol született és él — javuljanak a szociális viszonyok, jobb legyen az egészségügyi ellá­tottság, védjék a környezetet, s gondoskodjanak arról, hogy a la­kosság hasznosan és értelmesen töltse el szabad idejét. A m ikor megismerem életútját, megértem e kettős elhivatottságá­nak, mint tréfálkozva mondja, ket­tős életének titkát. Munkáscsalád­ban született, s apja, aki aktív har­cot folytatott Mussolini fasiszta dik­tatúrája ellen, többet vqlt börtön­ben, mint felesége és gyermekei kö­rében. A fiatal Domenico csak úgy folytathatta tanulmányait. hogy közben, munkát vállalt és kereseté­vel hozzájárult a szűkös családi kasszához. Az apai hagyományo­kat követve, gyorsan megtalálta az utat az antifasiszta mozgalomhoz, s a diktatúra vele szemben is kö­nyörtelen volt: több ízben bebörtö­nözték. A második világháború alatt partizánként fegyverrel folytatta az antifasiszta felszabadító harcot. tavainkat, saját jövőnket kockáztat­juk. Ezt mint orvos sem győzöm eléggé hangsúlyozni. Erről nem elég csak vitatkozni, vagy beszélni, eb­ben az ügyben cselekedni kell. S ál­talában nemcsak a betegekkel kell foglalkozni, amikor oda kerülnek a kórházi ágyra, hanem kellő szociális intézkedésekkel meg kell előzni a betegségeket — szoktam mondani. — Vagyis kiiktatni azokat az igaz­ságtalan társadalmi viszonyokat, amelyek sok betegség okozói, gon­dolok például itt az alultápláltság­ra és más tényezőkre. Domenico Fortunelli ma küldött­ségével hazautazik Umbriába. Be­szélgetésünkre nem sokkal elutazá­sa előtt került sor egyhetes ma­gyarországi tartózkodása végén, amikor már Pest megyei szociális és egészségügyi intézmények egész sorában jártak és voltak termelő- szövetkezetekben, állami gazdaság­ban is. Tapasztalatairól tehát tu. dott nyilatkozni. Mint mondotta: neki jó összehasonlítási alapja van, hiszen néhány esztendő leforgása alatt már harmadszor látogatott el Pest megyébe. Ami az első felületes benyomása volt az az, hogy néhány éve itt jóval kevesebb volt a sze­mélyautó a közutakon, mint Itá­liában. Ma már az egyhetes láto­gatás első perceiben feltűnt neki, hogy mennyire megnőtt Magyaror­szágon a motoralizáltság. Természe­tesen nem ez a lényeges a harmad­szor ide látogató számára, hanem az, hogy milyen nagy mindenütt a fej­lődés. Mind az állami gazdaságban, mind a termelőszövetkezeteit ben, ahová ellátogattunk, rendkívül ma­gasfokú gépesítéssel találkoztunk. Voltak olyan modem termelési el­járások, amelyeket nálunk Olaszor­szágban még nem ismernek. Mély benyomást tett reánk az a mód, aho­gyan megszervezték a mezőgazda- sági termékek ipari feldolgozását és a húsfeldolgozást. A szociális in­tézmények és a közegészségügy helyzete, amelyet szintén tanulmá­nyoztunk, hiszen bizottságunk első­sorban otthon ezzel foglalkozik, elé­gedettséget keltett delegációnk min­den tagjában. Tudjuk, hogy vannak problémáik is, de tetszett, hogy ezek­ről őszintén beszéltek velünk, s el­mondták, hogy mit tesznek megol­dásukra. Bizonyosak vagyunk, hogy amikor legközelebb — ha erre újra alkalmunk nyílik — ellátogathatunk Pest megyébe, a fejlődés újabb di­namikus tényeit összegezhetjük. Eh­hez kívánunk Pest megye, de az egész ország minden dolgozójának eredményes munkát és további sok­sok sikert — mondotta búcsúzóul Fortunelli professzor az Umbria tar­tományi küldöttség vezetője. ARKUS ISTVÁN következtek ezután az orvosi karrier útján: az egyetemi poliklinikán, a mindennapos ke­mény munkában eltöltött esztendők mind megannyi állomása egy-egy tu­dományős fokozat a professzori cím eléréséig. S persze változás a családi állapotában is: tanítónőt vett el fe­leségül, s mind a négy fia tudo­mányos pálya felé indult el: az egyik végzős archeológus, a má­sik mérnök lesz, a harmadik ve­gyésznek és a negyedik, a legkisebb, még csak középiskolás. De vala- mennyiükbe beleplántálta azt, ami annyira sajátja: a szenvedélyes tö­rődést más emberek gondjaival és problémáival is, s azt, hogy nem le­het bezárkózni a választott hivatás vagy szakma keretei közé, hanem 'ki kell lépni onnan — de persze azt sem elhanyagolva —, a közéletiség porondjára. A ma embere — mond­ja — nem lehet közömbös, hiszen a problémák valamennyiünket érinte­nek. Ezekután nem lehetett meglepő, ha a professzor neve az 1970-es válasz­táson tanácsjelijjltként felkerült a helyi szavazólapra. Szociáldemokra­ta, s így ez a párt indította, s nép­szerűsége folytán nemcsak megvá­lasztották, hanem hamarosan az egyik legfontosabb bizottság, a szo­ciális, egészségügyi, kulturális, a dolgozók szabad idejével és idegen- forgalommal foglalkozó úgynevezett hármas számú bizottság elnökévé választották, s ezt a tisztséget tölti be ma is. (A másik két bizottság közigazgatással, illetve az ipar és mezőgazdaság problémáival foglal­kozik.) Olaszországnak van egy zöld szíve, s ez Umbria. — idézi Fortunelli az egész Itáliában elterjedt szólást. S ez — teszi hozzá — nem , pusztán egy jelszó, hanem ez a valóság is. gazdag sík vidék. Mintegy 850 történelmi emlék a régmúlt időkből, párosulva e nagyszerű természeti pompával, egyik legvirágzóbb bevé­teli forrásává változtatja tartomá­nyunkban az idegenforgalmat. De a nyolcszázezer lakosú tarto­mány egyike Olaszország azon vi­dékeinek, ahol az ipar és a mező- gazdaság az utóbbi években rendkí­vül gyorsan fejlődött. A tartomány gazdaságában ma már az iparé a túlsúly: a csokoládé- és textilgyárak­tól a kohászati üzemekig a legvál­tozatosabb a kép. S ez a tartomány arról is nevezetes, hogy azok közé tartozik, ahol 1970 óta a kommunis­táké a legtöbb mandátum a vezetés­ben! Helyi választásokat ötévenként tartanak Olaszországban, s a leg­utóbbi 1975-ben, ismét megerősítet­te ezt a helyzetet. Ennek eredmé­nyeként a terület 30 tagú vezető szervében 14 kommunista, 9 keresz­ténydemokrata, 4 szocialista, 1 re­publikánus, 1 szociáldemokrata (ez vagyok én — mondja Fortunelli professzor) és 1 nemzeti demokrata tanácsos van. A hármas számú bi­zottságban, amelynek mint szociál­demokrata tanácsnok az elnöke va­gyok, rajtam kívül három kommu­nista, három kereszténydemokrata és két szocialista párti tagja van. E kilenc év alatt pátriánk nagyot fejlődött. A rossz időjárási viszo­nyok ellenére, amikor ez idő alatt Olaszországban a mezőgazdasági termelés csak 8,9 százalékkal nőtt, itt Umbriában 21,7 százalékkal! Mezőgazdasági szövetkezetek ala­kultak és eredményesen dolgoznak. Az ipari fejlődést jelzi, hogy az 1970. évi 71 400-ról 1978 végére 83 500-ra nőtt a gyárakban foglal­koztatottak száma. Az ipar és a mezőgazdaság azon­ban nem a mi bizottságunk hatás­körébe tartozik. Néha magam is részt veszek persze ennek ülésein, mert mint tanácsost érdekelnek ezek a problémák is. Problémák? A legégetőbbek? A tartomány ___________ugyanis a félsziget kö zpontjában fekszik, az Appenni- nek hegyláncai környékezik, ame­lyeket itt széles völgyek szabdal­nak és á hegyvidék festői zöldellő lankákba és dombos vidékekbe csap át, hogy következzék az erdőkben visszhangozza kérdésemet. Az egész­ségügyi reform végrehajtása. Ezt a törvényt tavaly fogadták el, s az a célja, hogy rendet teremtsen az ad­dig eléggé zűrzavaros közegészség- ügyi szolgáltatásban. Különböző dol­gozó kategóriák szerint ugyanis csak nálunk Umbriában — de ez volt a jellemző egész Olaszországra — a több tucat fajta egészségügyi ellátási intézmény egy-egy beteg- biztosító rendszerhez tartozott és működött egymástól függetlenül. Ezek még a legsürgősebb esetek­ben is vonakodtak ellátni egy má­sik biztosítóhoz tartozó esetleg azon­nali orvosi beavatkozást igénylő be­teget, ha nem ők voltak az illetéke­sek. Ugyanez történt a kórházi fel­vételeknél is. Sőt, mi több, egyes vidékek gyakorlatilag orvos nél­kül voltak, hiába volt lakosságuk többsége biztosított valamelyik inté­zetnél, ha egyszer nem volt ott an- ,7iák orvosa, hanem csupán a másik­nak, az illetéktelent nem részesítet­ték ellátásban. Ezen változtatott a reform, amely kimondja, hogy min­den biztosftottnak bárme’yik orvos­nál, vagy kórházban megfelelő ellá­Etruszkok Perugiában Federico Faruffini festménye (AZ UMBRIA T ARTOMA OTBÖL SZÁRMÁZÓ FESTŐ 1831 és 1S6» között Élt és alkotott.) — Világos volt az is, hogy a je­lenlegi épületünk egy kulturális és ipari centrum ellátásához, nem megfelelő. Ezt a város vezetői lát­ják, s igyekeznek is segíteni. Ez a támogatás a létszám, a költség­vetés növekedésében, a tárgyi fel­tételek változásában is megmutat­kozik. A költségvetés például meg­kétszereződött, több mint 200 féle — köztük jó néhány külföldi — sajtóterméket járathatunk. Félmil­lió forintos segítséget kaptunk az 1977-ben megnyílt korszerű gyer­mekkönyvtár induláséihoz. Ez a megye legnagyobb ilyen intézmé­nye, közös épületben működik az úttörőházzal, így aiz azonos nevelé­si célok érdekében mód nyílik az összefogásra. Mindenkinek jó irodalmat A könyvtár és személy szerint Weisz Gábor, igyekszik jól sáfár­kodni az értékekkel. Sokoldalú munkájuk legalábbis azt bizonyít­ja, hogy az intézmény a maga módján kiveszi részét a lakóterület kulturális életéből. A város 900 éves jubileumára 4000 példányban válo­gatott helytörténeti bibliográfiát adtak ki. Éveken keresztül rendez­tek különböző előadássorozatokat, főleg középiskolások számára. A könyvtári beszélgetések hároméves sorozata, az utolsó száz év magyar történelmével foglalkozó előadások, a filmklub beszélgetésed, az olva­sótáborokban folytatott viták mind a járási-városi könyvtár munkáját dicsérik. — Ezeket azonban csak a könyv­tári munka velejáróinak kell te­kinteni — folytatja a könyvtárigaz­gató. — Legfontosabb az egész la­kosság ellátása színvonalas iroda­lommal. Ehhez a személyi feltételek megvannak, a fiatal diplomások megtalálják itt a helyüket. Arra vagyok legbüszkébb, hogy a be­iratkozott olvasók száma 3 ezerről 5 ezerre nőtt. Emellett a gyűjte­mény a tudományos könyvtárak néhány feladatát is át tudja vál­lalni. Weisz Gábor maga részt vesz a város ideológiai, kulturális életé­ben. Tagja a városi pártbizottság agitációs-propaganda bizottságának, tanít a marxista középiskolában. Sok feladatot ad új tisztsége: a Magyar Könyvtárosok Pest megyei szervezete elnökévé választották. S egyre több előkészületet kiván a majdani új épületben végzendő munka is. — A megszűnt helyőrségi klub épületébe költözünk, az átalakí­tásnak a tervek alapján 1980. áp­rilis 4-re kell elkészülnie. Itt — ha megoldódnak a berendezéssel kapcsolatos gondok — a legkorsze­rűbb szolgáltatásokra nyílik mód. Komoly fonotékát rendezünk be; lehetőség lesz mikrofilmek haszná­latára. Jobban segítjük a helytör­téneti kutatást is: már mostanra mikrofilmre vettük az 1945 előtti váci sajtótermékeket. A Városért, a községekért A kitüntetésnek örül, magával azonban kissé elégedetlen. Ügy érzi, a járási-városi könyvtárhoz tarto­zó hálózatért még sokat lehetne tenni. — Ahhoz nincsenek meg a feltételek — mondja —, hogy min­den faluban új művelődési házat építsünk. De, ha a közművelődésre szánt pénzt a valóságos érdekek­nek megfelelően osztanánk fel, ak­kor a községi könyvtárak hálózata európai színvonalú lehetne. Ezért persze, ők már tettek egyet-mást. Például azzal, hogy a megyében el­sőként, január 1-től megszervezték a kiskönyvtárak járási központi el­látási rendszerit. SZABÓ ERNŐ A könyvtárigazgató Ha valakiről, akkor Weisz Gábor­ról el lelhet mondani, hogy átélte a Pest megyei könyvtárhálózat ki­alakulását. Mégpedig úgy, hogy közben mindig maga is tevékeny­kedett. Negyedszázadot töltött ír megye könyvtáraiban, volt mód- szerbanos és igazgató, 1971 óta a váci járási-városi könyvtárat veze­ti. Amikor a Parlamentben átvett kitüntetéséhez, a Kiváló Népművelő elismeréshez gratulálok, s arról be­szél, hogy tiz napra szabadságra megy, alig hiszem el neki, hogy akár néhány órára is el tud feled­kezni a könyvtárról. A második hőskor Érettségi után a Népművelési Minisztérium bentlakásos könyvtá- rosképző iskoláját végezte el. Ké­sőbb a bölcsészkaron diplomát szer­zett, de az első iskola is kitűnő munícióit jelentett az 1952-es aszódi induláshoz. — Aszódon akkor alakult, a Nép­könyvtári Központtól kapott né­hány száz kötettel a későbbi járási könyvtár — emlékezik. — Szakmai­lag nehéz évek voltak. Viszont olyan emberek közelébe kerültem, akik addig ismeretlen értékekre nyitot­ták rá a szemem: Demény Ottó költő könyvesboltot vezetett Aszó­don, a gimnáziumban tanított Zoltai Dénes esztéta. Nem voltak könnyebbek az 1957- től Szobon töltött évek sem. A járási könyvtárban szervező-mód- szertanos lett. azaz aprófalvas te­rületen kellett létrehozni jó háló­zatot. A társadalmi konszolidáció, á mezőgazdaság szocialista átszer­vezése idején a feladatok nagyok voltak — a feltételek viszont rosz- s-zak. A tizenhét település könyv­tára, a járási központtal együtt évi 20—25 ezer forintot kapott csak könyvbeszerzésre, a közlekedési eszköz egy Csepel motorkerékpár volt. Ez volt a második hőskor — mondja Weisz Gábor, aki rövid da- basi kitérő (vezetőként alapította a járási könyvtárat, szervezte a fa­lusi intézményeket) után már igaz­gatóként tért visßza Szobra 1962- ben. Hat év múlva megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Egy évtizede a szobi járás — vele pedig a járási könyvtár — megszűnt. Weisz Gábor Vácra ke­rült, egy év múlva elvállalta a vezető nélkül maradt járási könyv­tár igazgatását. Legsürgősebb fel­adat a katalógusok elkészítése volt, az akkor több mint 40 ezer kö­tetes intézményben mindenfajta ka­talógus hiányzott, ez pedig minden komolyabb munkát lehetetlenné tesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents