Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-04 / 181. szám

Vállalások Pest megyében Kétnyelvű utcanevek és táblák a csepegi autógyár munkásai mindenekelőtt a si­keres exporttevékenységre, a vállalati terv teljes végrehaj­tására és a takarékosságra fordítják a fő figyelmet. Folytatják a termékszerke­zet korszerűsítését. Az autó­buszok jobb, gazdaságosabb értékesítése érdekében vállal­ják, hogy az Ikarus 200-as autóbuszcsaládot korszerűbb típussal váltják fel, illetve en­nek tervezésében közreműköd­nek a társvállalatokkal. A szo­cialista országokba irányuló exportot jövőre 5 százalékkal növelik. Az importanyagok felhasználását 20 százalékkal csökkentik. Javítják az együtt­működést az Ikrusszal, illetve a velük kooperáló többi vál­lalattal. A selejtet 8 százalék­kal, a felduzzadt készleteket tíz százalékkal csökkentik. A nagy teljesítményű, drága gé­pek kihasználását 1980 végéig 20 százalékkal javítják. A szocialista brigádok az 1979-re korábban tervezett 45 millió forintos anyagmegtakarítás he­lyett 50 millió forint értéket mentenek meg. Komplex bri­gádok szervezésével teszik ha­tékonyabbá a munkát az autóbusz-padlóváz, a D750-es jármű és szervokormány gyár­tása során. A DUNAMENTI HŐERŐMŰ 1960-ban szénhidrogén tüzelés­re épült. Az olaj és a gáz vi­lágméretű drágulása azonban jelentősen növelte a villamos áram előállításának költségeit. A legkisebb megtakarítás is ezreket, százezreket érhet. Ezért határozták el a szocia­lista brigádok hogy szigorúan ragaszkodva a technológiai előírásokhoz és a pillanatnyi szükségletekhez, kevesebb kő­olajat használnak fel. 1979. augusztus 1-től 1980. július 30-ig 10 millió forint értékű fűtőolajat takarítanak meg. Ez a rugalmas életmód a blok­kok gyakori terhelésváltozta­tását, leállását-indulását je­lenti, tehát a munkásoknak lényegesen több lesz a tenni­valójuk. Ezenkívül a raktári anyagkészletet több mint 2 millió forinttal csökkentik. A CEMENT- ÉS MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRÁNAK munkásai a hatékonyabb ter­melés jegyében már az idén tízezer tonna cementet készí­tenek terven felül. Jelentős vállalásról van szó, hiszen a többlet kötőanyag drága im­portot helyettesít. A készlete­ket az év végéig öt százalék­kal, húszmillió forinttal csök­kentik. Jövőre újabb jelentős készletcsökkentést hajtanak végre. A hazai építőipar nö­vekvő minőségi követelmé­nyeinek eleget téve általában is javítják termékeik minősé­gét és megbízhatóságát, de egy új, eddig hazánkban még nem gyártott, nagy szilárdságú és gyorsan kötő cement gyár­tását is elkezdik. A berende­zések kihasználását egy száza­lékkal javítják. Idén három­millió forint értékű kőolajat és földgázt takarítanak meg, s jövőre tovább növelik ezt a vállalást. Kölcsönzéstől a bérszántásig Szolgáltatások az áfészeknél A FOGYASZTÁSI szövetke­zeteknek nem a leggazdagasá- gosabb, sőt egyes helyeken egyelőre még ráfizetéses is, mégis fontos ágazata a keres­kedelmi szolgáltatás. A fejlő­dő falvak lakossága napjaink­ban már nem nélkülözheti ezt a tevékenységet. Feltehetően éppen ez a sok­féleség a fejlesztés, bővítés egyik gátja. A szövetkezeti kereskedelmi szolgáltatások fejlesztése, mennyisége ugyanis — állapította meg egy szé­les körű felmérés alapján a Besit megyed MÉSZÖV elnök­sége — elmaradt a kívánatos­tól. De hogy ez nem törvénysze­rű, azt bizonyítja jó néhány fogyasztási szövetkezet dicsé­retes eredménye. A ceglédiek (a Dél-Pest megyei Áfész) pél­dául kölcsönöznek háztartási, lakáskarbantartási, gyermek- gondozási, sport-, kempingé és kultúrcikkeket, de még per­metezőt, szőlőprést és szőlő­darálót is. Foglalkoznak ház­tartási tüzelőolaj és pb-gáz házhoz szállításával. Ingyen végzik — a gödöllői áfészhez hasonlóan — a konfekcióru­hák méretre igazítását, a füg­gönyvarrást és szőnyegszegést A gödöllői áfész ugyancsak sokféle fontos cikket kölcsö­nöz és sokféle egyéb szolgálta­tást nyújt. EGYELŐRE SZOKATLAN, de néhány áfész még föld­műveléssel is foglalkozik. A nagykőrösi, a dabasi, a péceli, a Galgavidéke, a ráckevei és a szobi áfészek az ellátási te­rületükön levő kistermelőknek, illetve kisebb földterülettel, kertitei rendelkezőknél — tisz­tes bér ellenében — gondos­kodnak a növényvédelemről, elvégzik a szántást, a talaj la­zítást. talajmarást. Minden bi­zonnyal a megrendelők nagy örömére, hiszen a kis földterü­lethez saját felszerelés megvá­sárlása igazán felesleges luxus lenne. Így viszont könnyebb — és kifizetődő — a munka. Újabban a legtöbb, gondot talán a házhoz szállítás okozza. Kevés a községekben a szállí­tásra alkalmas jármű, s egy­re kevesebb a fuvaros. Kézen­fekvő, hogy erről az eladók, vagyis a községekben a fo­gyasztási szövetkezetek gon­doskodjanak. A MÉSZÖV elnöksége — össz­hangban a kereskedelmi szol­gáltató hálózat fejlesztésére vonatkozó országos tervekkel és elképzelésekkel — javasol­ta a Pest megyei áfészeknek, hogy az egész megye terüle­tén alakítsanak ki korszerű kölcsönző hálózatot. A Gödöl­lő és Vidéke Áfésznek, hogy az áruházban vállaljon kulcs­másolást, a bútoráruházban függönybarrást és szőnyegsze­gést; a Nagykáta és Vidéke Áfésznek, hogy áruházukban vállalkozzanak a ruhák méret­re igazítására. Valamennyi ér­dekéit áfészt felkértek, hogy vezessék be az elemes bútorok összeszerelését, a háztartási gépek és híradástechnikai esz­közök üzembe helyezését. A Weimar géppel rendelkező áfé- szekltől pedig elvárják, hogy ha van rá kapacitásuk, akkor vállalják el a családi házak alapjainak kiásását és a fö- démalemek felrakását. AZ AFÉSZ-TITRARSAGOT pedig utasította a MÉSZÖV el­nöksége, hogy a szolgáltatás fejlesztésére a központi fej­lesztési alap igénybevételére még az idén dolgozzon ki, il­letve hirdessen pályázatot. Sz. P. Tudja-e, hogy jó foglalatos­ságot adott nekem: két napja azon gondolkodom, van-e raj­tam valami érdekes?, mert én úgy gondolom, kell valami kü­lönlegesség, amitől meg kell írni egy cikket. Meg, amit el is olvasnak az emberek. Nahát, rájöttem arra, hogy nincs az én életemben semmi szenzáció. Élek, mint mások, legföljebb több dolognak vág­tam neki és azt hiszem, töb­bet is hagytam abba, mint mások. Ügy látszik, így osztja meg az élet: van, aki le tud­ja tenni magát egyetlen do­log mellé, én tisztelem az ilyen embert, nekem ez soha­sem sikerült. Mások gondja Igaz, nem is voltak világot rengető álmaim, legföljebb ha a színház nem ... Látja, er­ről nem is akartam beszélni, nem tartozik az újságba az ilyesmi. De ha már elkezd­tem, elmondom: valamikor színész akartam lenni. Mi vonzott, nehéz azt elmonda­ni. Talán az, amitől ma is vé­gigfut a hátamon a hideg, ha egy verset hallok. De még ak­kor is, ha koszorúzásokon, es- ketéseken magam mondom. Ennyi maradt meg a színészi álmokból: megadom a módját az ünnepeinknek. A DUNA VARSÁNYI PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET felajánlásai a költségek csök­kentését, a hatékonyabb gaz­dálkodást és a lakosság mind jobb ellátását szolgálják. A férőhelyek teljes kihasz­nálásával 1979—80-ban más­fél-másfél millió literrel több tejet termelnek, 1980 végére elérik a 6 és fél millió litert. Az egy liter tej előállításához szükséges abrakmennyiséget öt százalékkal csökkentik. Szakosított szarvasmarhatele­pükön egy dolgozó az eddigi 16 szarvasmarha helyett 25 el­látásáról gondoskodik. A ré­gi, használaton kívüli istállók és ólak átalakításával 10 szá­zalékkal bővítik a sertésférő­helyeket. Ily módon idén 500 tenyész kocasüldőt és 1 ezer sertés hízó-alapanyagot állíta­nak elő. Szakosított nyúltelepük a ta­valyi 80 ezer helyett idén 220 ezer nyulat értékesít. A szapo­rulatot megdpulázzák, az el­hullást 10 százalékkal csök­kentik. Intenzív gazdálkodással job­ban hasznosítják a legelőket, a felszabaduló területet takar­mánynövény-termesztésre használják. A Pest megyei pártbizottság felhívására 500 hektáron lesz másodvetés. A melléktermékek jobb hasznosítására szalma-, kuko- ricaszár-feldolgozó üzemet hoz­nak létre. Az év végéig 900 tonna pellet exportálnak, 600 tonnát pedig saját maguk hasznosítanak. Négy és fél millió forint értékű import ta­karmányt helyettesítenek ha­zaival. A szövetkezeti tagok újítá­sokkal, a kampánymunkák jobb megszervezésével, továb­bi megtakarításokat érnek el, 10 százalékkal több társadalmi munkát végeznek, mint tavaly, így például öt községben a tanévkezdésig az iskolák és óvodák tatarozását. Jelentősek a szövetkezeti dolgozók kultu­rális vállalásai, így például a könyvtár látogatottsága a kö­vetkező hónapokban 20 száza­lékkal emelkedik. A NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁR szocialista brigádjai a terme­lőkkel együttműködve akarják javítani eredményeiket. így a második félévben arra ösztön­zik a termelőszövetkezeteket, hogy nagy területre vessenek másodvetést. Idei tervük sze­rint a 42 ezer tonna árut a' szocialista országokba, 12 ezer tonna konzervet a tőkés orszá­gokba exportálnak. Ezen belül a jobb eladhatóság és a gaz­daságosság érdekében a kis üvegekbe csomagolt csemege- uborkából terven felül 300 tonnát gyártanak. Három mű­szakban 6 ezer tonna paradi- csomkonzervet készítenek szovjet exportra. Élek, mint Meg az az idő, amit műve- lődésiház-igazgatóként töltöt­tem. De szép idők is voltak! Hittük, hogy meg tudjuk vál­tani a község művelődését. Egy év alatt olyan ifjúsági klubot teremtettünk, aminek csodájára jártak. De egyszer csak félrevont valaki: nem jó ez így, azt mondta, nem ad­minisztráljuk eléggé magun­kat. Hiába a sok szép dolog, ha senki sem tud róla .., Hát ez dühített, miért kel­lene magyarázgatni azt, amit jól csinál az ember? Ez a munka nehezebb része itt a tanácsban is, az adminisztrá­ció, de ha az ember letudta a kötelezőt, itt is jut elég ideje azzal foglalkozni, amit szeret: közvetlenül mások gondjával. A tanács esze Nem mondom én, hogy az álmom volt a tanács, bár jó szívvel jöttem ide, csináltam végig minden osztály minden munkáját: szabálysértést, anyakönyvezést, birtokháborí­tást, talán egyedül a gyám­ügyre nem futotta. Én min­den kezdő tanácsi embert, le­gyen bár a legmagasabb dip­Rév mellett, csendes élet Lórévre, a Csepel-szdget déli csücskébe nem könnyű eljut­ni. Nem sokkal Ráckeve után hatalmas teherautó állja el az utat, platója oldalra billent­ve: lassú menetben szórja le az út mellé a zúzott követ. Szükség van rá. A régi, ka­nyargós dűlőúton, amelyet va­lamikor aszfalttal is leöntöt­tek, csak egy nyomban férnek el a kocsik. A méternyi széle­sítés is sokat jelent majd. Ám ha el is készül: Lórév végállo­más marad az autós számára. Makádra odalátni ugyan — alig hat kilométerre a szom­széd község —, de oda már csak sáros földút vezet. A tanácsházára igyekszünk. Az ajtók zárva, a redőnyök le­engedve. Jó lett volna tudni: ez év január elsején összevon­ták a tanácsot a ráckeveivel, azóta Stáhly István kirendelt­ségvezető csak másnaponként található itt Később tőle tud­juk meg, mennyit fejlődött a község az utóbbi években. 1975-ben készült el a vízmű, a lakosság 95 százaléka veze­tékes vizet használ. Az úthá­lózat 90 százaléka szilárd bur­kolatú. Az idén volt az utol­só nagyobb beruházás; a köz- világítást korszerűsítették. Községfejlesztésre évente 27 ezer forintot fizetnek be a község lakosai, ezzel kell gaz­dálkodni. Igaz, társadalmi munkára is mindig lehet szá­mítani. •Lórév — Lovra Mindez később derült ki. A községgel úgy kezdtünk is­merkedni, hogy mit sem tud­tunk róla. Csupán a kétnyel­vű feliratok, utcanevek árul­kodtak, s a helység-tábla: Lov­ra. A tanáccsal szomszédos tel­ken, a kerítés mellett két idős ember kapál, Dragojlovics Lá­zár és felesége. Köszönünk il­lendően. — Mi öregek nem tudunk jól beszélni magyarul — mond­ja a férfi. -— Tanultunk az is­kolában, de az kevés volt. Tiszta szerb község volt ez va­lamikor. — Hogy kerültek ide? — A törökök elől, mikor szöktek. Harcoltak tovább a magyarokkal. Hétszáz eszten­dő, mióta itt vagyunk. — Mit jelent a község ne­ve? — Lovra az a község volt, ahonnan jöttünk. A szerbben nincs jelentése, így fordítot­ták, mert rév volt itt. — Járatnak-e újságot? — Nem jár nálunk semmi­lyen. Ha olvasunk is, nem na­gyon értjük. De nem is érünk rá. Ezt a kertet dédelgetjük, a nyugdíjunk nagyon kicsi, 960 forint. Mi az? A tsz-től ka­punk egy hold háztájit, a ta­nácstól minden ősszel szociá­lis segélyt — Gyerekek nincsenek? — Van egy lányom, messze ment férjhez, nagy a családja. Ö is inkább segítségre szorul. Közel a posta, bekukkan­tunk. Gyurcsik Sándorné 15 éve vezeti a hivatalt. Mondja, elég sokan járatnak újságot. Naponta egyszer jön Pestről a jegykezelő járat, az hozza a levelekkel együtt. Aztán a pénzről kerül szó: nem sze­gény a falu.. De szorgalmas emberek laknak itt; jól meg­művelik a földet, állatot ne­velnek. Jól fizet a tsz is. Szerbek és magyarok Az óvoda ‘udvarán, égbe­nyúló eperfa sötét lombja alatt, tucatnyi gyermek ját­szadozik. Szerb és magyar szavak szállnak. Alexov Deme- terné, az óvoda vezetője épp egy asszonnyal porol: hozzák már a gyerekeket óvodába, jobb helyük lesz itt. össze! mennek iskolába, legalább ad­dig tanuljanak valamit. — Látja — fordul hozzám —, máshol kapaszkodnak az óvoda után, itt meg nem kell. Huszonnyolc helyünk lenne, de csak 18 gyerekünk van. Hétfőtől talán húszán lesz­nek. Az országban valószínűleg a lórévi óvoda az egyetlen, ahol több hely van, mint gyerek. Pedig minden óvodás korút összeszedett az óvó néni; szer- beket és magyarokat. A ki­csik megtanulják mindkét nyelvet, jól megértik egymást. Nyoma sincs nemzetiségi el­lentéteknek, sem a gyerekek, sem a felnőttek között. Az óvónő behívja az udvar­ról Nikola Szkoricsot. A kis­fiú még hároméves sincs, de magyarul is be tud mutatkoz­ni: Szkojics Mik jós. Előbb egy szerb dalt énekel: Rodo, rodo, kudsze setyés __, ami körül­be lül annyit jelent: Gólya, gó­lya. hová sétálsz. Aztán ma­gyarul zendit rá. kicsit sely­pítve: Ennek a kislánynak nem jutott párja ... Édesany­ja magyar, édesapja szerb. A faluban egyébként valaha nem voltak vegyes házasságok, az utóbbi időben azonban egyre gyakoribb. Alexov Demetemé kiigazítja Dragojlovics Lázár tévedését: nem hétszáz éve jöttek ide a szerb ősök, hanem 1690-ben. Századokig zárt közösségben éltek, noha nemzetiségi vol­tuk miatt sohasem esett bán- tódásuk. A felszabadulás után megváltozott az élet. s oldódni kezdett az ő zártságuk is. Két­nyelvű lett a község, egy-két öreg kivételével mindenki tud magyarul, és sok magyar töri a szerb nyelvet is Miért az elvándorlás? Benézünk az iskolába, vagy­is az épület egyik termébe. mások... lomája, végigvezetnék ezen a lépcsőn, nem kell ennél na­gyobb iskola senkinek. Ennek köszönhetem, hogy ha valami gond adódik ta­nácsügyben, engem keresnek meg a községben, mondják is a kollégák tréfálkozva: a Jenő a tanács esze. Ezen nevetünk mindig, de azért csak jólesik az embernek, ha látja, mások­nak szükségük van rá. Igaz. sokszor fárasztó tud lenni ez a bizalom, de sohasem annyira, hogy fölemeljem a hangom. Hallgatom sokszor, miket mondanak a tanácsi ügyinté­zőkről, és csodálkozom: azt hiszem, minden eldőlhet azon, milyen bizalommal lépnek az emberek az irodába. Persze, ahhoz, hogy az em­ber ilyen lélekkel álljon a munkának, az kell, hogy hi­vatásának érezze, amit csinál. Meg aztán szükség van egy kis megszállottságra is, arra, ami az embert öt óra után is az íróasztal mellett tartja és amitől nem gond, hogy hét­vége van-e, vagy ünnep? Egyedül a foci az, amiért né­ha hajlandó vagyok félreten­ni a benti dolgokat. A spor­tot azt nagyon szeretem, de látja, ez sem tartozik a témá­hoz, kit érdekel, hogy Farkas Jenő a budaörsi tanács főelő­adója kinek szurkol? Egyéb­ként nagy Dózsa-rajongó va­gyok, de végül is mindenre odafigyelek, ami sport Gö­rögországot is a sportnak kö­szönhetem: Parti János volt egyszer itt élménybeszámolón, ő mesélt Hellászról négy órán át, olyan szeretettel, hogy ak­kor elhatároztam: egyszer én is elmegyek az Akropoliszhoz. A harmadik titok Egyszer majd biztosan el­megyek, ha majd befejeztem a könyvet. Na, ez a harmadik titok: évek óta gyűjtögetem a község történetét. Nagyképűen azt mondom: szociográfiát írok, ki tudja, valaha kiad­vány is lesz belőle. Vagy, ha még nem, úgy is megéri, sok, haszos segítséget kaptam a munkámhoz. Nézze csak, mindig ide lyu­kadok ki: a munkámra. Igaz is, ez tölti be az életemet. Mindig is volt bennem hajlam a művészetre, ezért szeretek verset mondani, ezért festege- tek szabad időmben. Valami hasonló örömet fedeztem fel a munkámban is: az alkotás örömét. M. A. ahol üres padsorok ásítoznak. Nemcsak most, tanítási szü­netben. Mindössze öt gyerek jár ide, az alsó tagozatba. A felsősöket busz viszi Ráckevé- re. Néhány éve megszűnt az úgynevezett magyar iskola —• növendék híján. Miért kevés a gyerek? Többen állítják, nem kevesebb, mint máshol. A fia­talok tanultak, 50 százalékuk elköltözött, pontosabban: nem jött vissza. Éppen a szülőké­pes nők, a fiatal családok hiá­nyoznak. Miért az elvándorlás? Álta­lános jelenség a városba köl­tözés, nemcsak nálunk, világ­szerte. Sok összetevője lehet, ezek közül néhányat tapasz­taltunk. Mit talál Lóréven az ember, csendes hétköznapon? Mély csendet, igazi, idilli falu­si hangulatot. Kutyák hever­nek az udvarok árnyékában, tyúkok kárálnak. Járókelőt, jó, ha félóránként látni. A bolt az egyedüli szórako­zás. A polcokon mosóporok, füzetek, konzervek, csokolá­dé, rövid ital, ecset, hurkapál­ca és kenyér. A hűtőben sajt, tejföl, vaj, szalonna. Szalá­mi, felvágott? — Parízert hónapszámra nem kapunk — mondja Merényi Emil üzletvezető. — öthuszas szalámit is ritkán, bácskait va­lamivel sűrűbben. Szerdán és pénteken a ráckevei ABC-bői hozzák az árut. Tejet, kenye­ret bőségesen kapunk, csak a minőséggel vannak bajok. Húst a hét végén egyszer hoz-_ nak, bejelentés szerint. Nos, a kis helységek ellátá­sa ezért nehézkes. Nem cso­da, hogy sokak számára von­zóbb a város, ahol mindenből többet kínál az élet. Igaz, füstből, koromból, zajból, ezer más ártalomból is; és az óvo­dáért is harcolni kell — a ló- révi csendes gyermekkor után mégis ezt választják jó néhá- nyan. Megtalálhatják számításukat Akik itt maradtak, a Duna- menti Tsz-ben megtalálhatják számításukat. A 220 tag és al­kalmazott közül körülbelül száz a helybéli. A többiek Ma­kádról, Szigetbecséről járnak át. 1950-ban alakult a tsz, s kezdettől jó eredményeket ért el. Nem jobb a föld mint más­hol — sőt, 140 hold az ártéren fekszik —, de gondosan mű­velik. Négyévenként szerves trágyával erősítik. Az irodában Kosaróczky La­jos főkönyvelő és Tamási László főmezőgazdász éppen a Nemzeti Bank ráckevei fiók­jának vezetőjével, dr. Remé­nyi Józseffel tárgyal. A téma: milyen lesz az idei eredmény? A jelek szerint jó. Búzából is minimális a kiesés. Lucema- magfogással, többletkukori­cával ellensúlyozzák. A tsz annak idején pénzt adott a hidroglóbusz felállításához, a vízbekötéshez, az útépítéshez. Nagy szerepe volt a község korszerűsítésében, fejleszté­sében, s még a jövőben is le­het. Így is segíti az itt élőket, nemcsak a megélhetés, a jö­vedelem biztosításával. Visszafelé sétálva megláto­gatjuk Bajront Sándort, a gö­rögkeleti szerb plébánost. Nem kis kíváncsisággal, mit mond ő a községről? A tágas, be- tonpadlójú konyhában beszél­getünk. Egyszerű ember, 1947 óta itt él, mindenkit ismer. Megerősíti, hogy szorgalmas, jómódú nép a lórévi. A vesze­kedés, verekedés, ellenséges­kedés ismeretlen itt. Búcsúzva Lórévtől, illő szól­ni a könyvtárról. Tavaly fel­újították, 200 ezer forintba ke­rült. A tanács évente 3 ezer forintot ad könyvek vásárlá­sára, ennek kétharmadából magyar nyelvű, egyharmadá- ból szerb nyelvűeket vesznek. Ez utóbbiakat nem könnyű beszerezni. Mindenesetre van olvasnivalója a 370 lakosnak, és egyre többen élnek a lehe­tőséggel. Végül egy pillantás a révre.’ Naponta háromszor-négyszef is fordul. Hamarosan elkészül­nek az út szélesítésével is. Lórévet egyre könnyéből lesz elérni. Palád! József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents