Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-31 / 203. szám
1979. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK Viefucsm 79 A Vietnami Szociálistá Köztársaság közelgő nemzeti ünnepe' alkalmából csütörtökön fotó-dokumentációs kiállítás nyílt a Csepel Vas- és Fémművekben. A Vietnam ’79 című kiállítás, a bemutatott több mint másfélszáz fotó Vietnam, békés építőmunkáját és az agrsss.zorok elleni küzdelmét dokumentálja. A kiállítás megnyitásán jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. — Vietnam népe büszke a szocialista építő munkában elért eredményeire, békében akar élni és akárcsak a többi indokínai nép, a jövőben is megvédi függetlenségét — mondotta a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Energiagondjaink enyhítéséért dolgoznak Bányásznap! ünnepség a NIM~ben A hatvan évvel ezelőtt, 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csetídőrsortűz mártírjainak 1 emlékét idézve immár a 29. bányásznapon köszönti az ország a' szén-, olaj-, bauxit-, érc- és ásvány- bányásza.t mintegy 120 ezer dolgozóját. A Nehézipari Minisztérium tegnap ártotta a bányásznapi ünnepségét. Juhász Ádám nehézipari államtitkár méltatta ünnepi beszédében a bányászok küzdelmeit. Hangsúlyozta^ hogy áldozatvállalásaikra mindig bizton számíthatott az ország. Szabadnapjaik egy részét is termelő munkával töltve dolgoznak most is az ország energiaellátási gondjainak enyhítéséért, a XII. pártkongresszus és a fel- szabadulásunk 35. évfordulója tiszteltére kibontakozott munkaversenyben. Az ünnepségen Simon Pál miniszter eredményes munkájuk elismeréseként harminc dolgozónak nyújtotta át a Bányász Szolgálati Érdemérem arany-, ezüst- és bronzfokozatát, s 18-an vették át a Kiváló Bányász, 14-en pedig a Kiváló Munkáért kitüntetést. J&x üssxef&gás szép példái Kapuzárás az úttörőtáborokban Barminekéfezer gyerek pihenéséről gondoskodtak Néhány nap múlva megszólal az iskolákban a csengő: új tanév kezdődik. De maradjunk még a vakációnál: ezen a hét végén bezárják kapuikat az úttörőtáborok, s a diákok megannyi nyári élménye bizonyára gyakori beszédtéma lesz az első hetekben az úttörőcsapatokban. Hétezerre! többen Valóban sikeres volt-e az idei nyár Pest megye úttörőinek és kisdobosainak? — kérdeztük Kovács Margittól, Pest megye úttörőtitkárától. — Feltétlenül. Bizonyítják ezt a számok is: amíg tavaly huszonötezer úttörő és kisdobos utazhatott táborozni, addig az idén több mint harminckétezer vörös és kék nyakkendős szervezett programjáról gondoskodtunk. A járási és a városi váltótáborokban nyolcezren nyaraltak. — Mi a számbeli növekedés magyarázata? — Az egyik ok kétségkívül az, hogy a nemzetközi gyermekévben több járásban határozták el: társadalmi összefogással, közös erővel korszerűsítik, bővítik úititörőtábonai- kait. A budai járásbeliek Fonyódon, valamint Pusztamaró- ton teremtettek példamutató módon minden igényt kielégítő gyermekparadicsomot, a monori járásbeliek Káptalan- fiireden, a ráckeveiek pedig Balatonakalin építettek hangulatos faházakat. S a tenni- akarás szép bizonyítéka: a budai járás fonyódi táborában a beruházás értéke megközelítette az ötmillió forintot, a monori esetében pedig ugyanez a szám csaknem négymillió forint volt. A számszerű növekedés másik oka pedig az, hogy ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a vándortáborok iránt: hetven Pest megyei- úttörőcsapatból népes csoportok bebarangolták az oíszág különböző tájait, míg mások kerékpártúrára indultak, vagy vízre szálltak, s a Dunán kajakban indultak hosszabb kirándulásra. — Hányán nyaralhattak Za- márdiban, Pest megye központi úttörőtáborában? — Hat turnusban csaknem hétszázan. A tábor nyolc faházát a szezon kezdetére fokozatosan felújítottuk: a Dunakeszi 20I-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói társadalmi munkában. Most ősszel egyébként elkezdődik ezen a helyszínen a fedett foglalkoztató építése, s a sportpálya is bitumenborítást kap. Nyaralás Suhlban — Eredményesek voltak-e a szaktáborok? — Igen. Hagyomány már, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek nyaranta szaktáborokat szervezünk a Pest megyei Tanács művelődési osztályával, valamint a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával közösen. Az idén Alsógödön a matematika, Révfülöpön az orosz nyelv, míg Balatonakalin a magyar nyelvvel foglalkoztak szakképzett pedagógusok irányításával a diákok. A három szaktáborban csaknem háromszázan gyara- píthatták ismereteiket. — Testvérmegyei kapcsolatok? — Az előző évekhez hasonlóan, az idén is harmincegy vörös nyakkendős és négy úttörővezető utazott Suhl megyébe, a pompás környezetben fekvő friedrichrodi úttörőtáborba. Júliusban ugyaneny- nyien érkeztek Zamárdiba NDK-beli testvérmegyénkbö'. S mindezen túlmenően két Pest megyei úttörővezető tapasztalatcserén járt szovjetunióbeli testvérmegyénkben, Omszkban. A tanácsok feladata ■— Az idei nyár legfontosabb tanulsága? — Van több is. Leglényegesebb mindenképpen a táborok Parsdifsomszürst - nagyüzemben A Mészáros János Termelőszövetkezetben, Nagykőrösön az idén a ISO hektáron lévő paradicsom felét szedik le kombájnokkal. A gépekről lekerülő termést a léállomáson dolgozzák fel. i Barcza Zsolt felvétele egységes működtetésének kialakítása. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az úttörőtáborok fenntartása, karbantartása a tanácsok dolga. Az úttörőelnökségek dolga a programok szervezése, a felügyelet megoldása. A tanácsok többsége teljesíti ez irányú kötelezettségét, hiszen jó példaként említhetném például a budai járás fonyódi táboráról nagy lelkiismeretességgel gondoskodó pilisvörösvári nagyközségi tanácsot, vagy akár a nagykőrösi városi tanácsot: va. lóban gondos gazdái a területnek. De önmagunkat csapnánk be, ha azt állítanánk: valamennyi érdekelt tanács hasonlóképpen szívén viseli az úttörőtábor sorsát. Egyesek egyenesen kényszerű rossznak tekintik 'ezt a feladatukat. A jövőben — éppen a gyerekek további zavartalan üdültetése érdekében — a Pest megyei Tanács művelődési osztályával közösen szeretnénk megoldani ezt a problémát. 7-- S mit hoz a következő vakáció? — Reméljük, hogy az ideihez hasonló gazdag programot. Szeretnénk, ha az üzemek, intézmények kollektívái, a szocialista brigádok nemcsak a nemzetközi gyermekévben tennének nemes vállalásokat a jövő nemzedékéért. S amiről már most beszámolhatok: a váci járásban — széles körű társadalmi összefogással — korszerűsítik a következő nyárra a gödi úttörőtábort. F. G. Még egy hónap Ez a gyár alkatrészenként eladó... A gabcsikovo—nagymarosi vízierőmű építése miatt gyáregységünk 1979. szeptember 30- ig felszámol. Gyártási profilunk: szerszámgépjavítás. Kaphatók: berendezések, készülékek, gépi és kézi szerszámok, alkatrészek, nyersanyagok, műszerek. A vásárlási összegtől ■ függően 15—30 százalékos árengedményt adunk. Telepünk címe: SZIM Kőbányai Gyára, nagymarosi gyáregység. Eddig a hirdetés, mely egy augusztus 22-i újságban jelent meg. Azt már megszokhatták az olvasók, hogy aligha adnak át új gyárat, vesznek birtokba frissen elkészült üzemcsarnokot a sajtó jelenléte, s az ezt követő lelkendező beszámoló nélkül. Egy gyár megszűnéséről — ami nem a születés ünnepélyes pillanata, hanem sokkal inkább hasonlítható az elmúlás lassú és szomorú folyamatához — viszont ritkán olvashatunk. Tehát: irány Nagymaros! Felszámolási ütemterv Beteg szerszámgépek, elsősorban esztergák Mekkája volt ez a Duna-parti üzem, éveken, évtizedeken keresztül. Bár nem voltak sokan — az 1975-ös létszámcsúcs sem érte el a kétszázat, kettővel maradtak el a kerek számtól —, szolgáltatásukra országszerte igényt tartottak: megrendelőik 3—4 évre előre lekötötték gépjavító kapacitásukat. A hirdetéssel először Kapitány Gáborné anyag- és áruforgalmi vezetőt kerestem meg. Kicsit várni kellelt, mert éppen két vevővel volt elfoglalva a raktárban: — Régi megrendelőinknek, akik évek óta nálunk javíttatták gépeiket, 60 oldalas listát küldtünk ki, s ebben felsoroltuk, milyen anyagokat, alkatrészeket kínálunk megvételre. Nagy részét már el is adtuk, ami nem is csoda: egy-egy a szerszámgépekhez való speciális alkatrész szinte kincs, hiánya ugyanis milliós értékű gépeket kárhoztathat tétlenségre. Az iroda falán nagy, fénymásolt táblázat, a felszámolási ütemterv. Vízszintes tengelyén az idő — januártól szeptemberig —, a függőlegesen pedig az egyes tevékenységeket jelentő címszavak: alkatrészgyártás, belföldi gépjavítás, export gépjavítás. Januárban folyamatos vonal indult minden címszó nélkül, majd az idő előrehaladtával egyre többet zárt le egy-egy X, jelezvén: az a munkafolyamat immáron véglegesen befejeződött. / Szeptember utolsó napjára a betű két hatalmas átlóvá változva a lap tetejétől az aljáig mindent egyszer s mindenkorra berekeszt. Sümegi József gyáregységvezetővel — akit akár a süllyedő hajó kapitányához is hasonlíthatnánk — körbejárjuk az üzemet. Egész műhelyrészek tátonga- nak Üresen, a padló felszedett gépek helyét mutatja. Hat év után — Már csak alig hatvanan vagyunk. Az emberek nagy többsége ugyanis — látván a gyár jövője, a felszámolás körüli huzavonát — úgy döntött, nem várja meg az utolsó percet, saját maga keresi meg boldogulásának lehetőségeit. (Erről a huzavonáról annak idején a Pest megyei Hírlap is részletesen beszámolt. Az akkor leírtak megismétlése helyett elégendő a címek és alcímek idézése. 1978. április 30.: Gazdasági érdek — emberséggel, Rossz hangulat, Sokan felmondtak. 1979. március 25.: Egyenesben: szeptember végén, Lemondott az emberekről a SZIM .— várja őket az Izzó.) A gyáregység vezető szavai inkább rezignációról, mintsem indulatokról tanúskodnak: — Senkinek sem az volt a problémája, hogy miért pont ide kell építeni a vízlépcsőt, hiszen az ország érdekeit mindenki tiszteli, megérti. De hogy 1972 — vagyis a minisztertanácsi döntés időpontja — és 1978 között a Szerszámgépipari Művek vezetői nem tudtak határozott véleményt mondani, hogy élnek-e a lehetőséggel, és itt Nagymaroson felépítik-e az új üzemet, vagy sem, ez megviselte az embereket, megingatta a bizalmukat — s saját biztonságérze-; tűk kívánta a mielőbbi távozást. Én szinte minden kilépővel beszélgettem, s mindenki egybehangzóan ezen a véleményen volt. Igaz, ennek felemlegetése, rajtunk már nem segít, ez a begyakorlott, különleges szakmai tudású munkásgárda — mert a gépjavításhoz igenis különleges szakmai tudás szükséges — már szétszéledt. De máshol talán még időben, gondolhatnak rá: soha, egyetlen gazdasági átszervezésnél sem szabad egy percre sem figyelmen kívül hagyni az embert. A bizalom a tét Természetesen, nagy baj azért nem történt, senki sem maradt munka nélkül, sőt, mint láttuk, a nagy többség már új helyén dolgozik. Legfeljebb néhány ember arra a következtetésre juthatott, hogy nemigen lehet megbízni az ígéretekben, legfeljebb a jövőben több lesz a pesszimista vélemény, ha a környéken szóba kerül egy-egy gazdasági változás. A hirdetésre jönnek a vevők, s vásárolják, viszik a feleslegessé vált árut. Jó lenne a tüskéken is túladni — úgy, hogy máshol már ne szúrjanak. Weyer Béla Népi elíenórSk vSxsgéB$ák Kár a benzinért!. Kár a benzinért, meg a gázolajért, ami haszontalanul füstölög el a kipufogócsöveken, mert a műhelyben nem állították jól be a porlasztót, az adagolót. Kár érte, ha ki- vénhedt tragacsok falják, az elfogadhatónál jóval többet fogyasztva, kár érte, ha üres platóval fut az autó, mert nem tervezték meg az útvonalát — néhány szögvasért, csőért, ládáért öttonnás tehergépkocsi indul —, nem ügyelnek a fuvarszervezésre. A népgazdaság folyékony tüzelő- és kenőanyag-felhasználása az V. ötéves terv első három esztendejében évenként átlagosan 8 százalékkal emelkedett. Tavaly pél- dául. több mint 1,4 millió tonna motorbenzint, 4,5 millió tonna gáz- és tüzelőolajat, csaknem 20 ezer tonna autómotorolajat és 62 ezer tonnát meghaladó mennyiségű diesel kenőolajat fogyasztottak a gépjárművek, erő- és munkagépek. Indokolt-e a fogyasztás ilyen mértékű emelkedése? — erre keresnek választ a népi ellenőrök a szeptemberben kezdődő országos vizsgálat során. A vezető jobhkeze:a TTgy tartja a közhit, hogy a titkárság intézményét inkább csak a főnökhöz bejutni kívánók bosszantására találták ki. A titkárság — jelesül: a titkárnő — cerberusként őrzi a hivatal ilyen vagy olyan rangú vezetőjének szobáját; a titkárnő még a főnökhöz eljutó «leveleket, beadványokat is megszűri (lásd: postabontás); a titkárnő ólő határidőnapló, s jórészt tőle függ, hogy a főnök ráér-e vagy sem. Továbbá: a titkárnő afféle telefonközpont is, saját belátása szerint kapcsolja a vonalat a főnöki szobába; s a titkárnő fedezék is, aki mögé elbújhat a főnök a nemkívánatos személyek előd (lásd: szobán kívül van ...). S persze nem utolsósorban a titkárnő a reprezentáció része, tartozéka is, kinek célszerű fiatalnak és csinosnak lennie, értenie kell a kávéfőzés tudományához, és az italok felszolgálásához, bizonyos — és nem mindig szigorúan hivatalosnak minősíthető — tennivalók elvégzéséhez, programok megszervezéséhez... Mindezek mellett az sem árt, ha a titkárnő nincs híján némi adminisztrációs ismereteknek, gép- és gyorsírói tudásnak. Ha ebbéli ismeretei netán hézagosak lennének, akkor sincs különösebb baj: a titkárság létszáma könnyűszerrel szaporítható adminisztrátorral, gép. és gyorsíróval, s egyéb, áz irodai ügyvitelben nélkülözhetetlennek számító munkaerővel. A vezetők munkaidő-beosztását elem- " ző különböző vizsgálatok rendre arra a megállapításra jutnak, hogy a vezetők túlterheltségének első számú oka a szétaprózottság, az érdemi vezetői tennivalóktól idegen rutinfeladatok sokasága. Az egyik ilyen vizsgálat szerint — több mint félszáz állami vállalat adatai alapján — a vezetők napi munkaidejének átlagos hossza majdnem tíz óra, s ennek alig egyhar- madát fordíthatják csak a vállalati stratégiát és taktikát eldöntő vezetői tevékenységre. A munkaidő nagyobb részét olyan feladatok megoldására kénytelenek fordítani, amelyek tulajdonképpen nem rájuk, hanem a beosztottaikra tartoznának. A titkárság — ideális esetben — egyfajta szűrő lehetne, amelyen fennakadnának a szakszerűtlenül előkészített és a vezetői döntésre váró anyagok, a merőben felesleges jelentések, kimutatások. Ezen a szűrőn elakadhatnának a különböző, operatív tevékenységet helyettesítő értekezlet-tervek, vagyis a titkárság — adott ecetben a titkárnő — megfelelő szakképzettség esetén nagyon sok tennivalótól mentesíthetné a munkahelyek vezetőit. Mondom: megfelelő szakképzettség esetén... S ez feltételezné, hogy a mainál lényegesen komolyabban vegyék nálunk a titkámőképzést, amelynek abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a titkárnő — túl,zás nélkül — a vezető legközelebbi munkatársa, ha úgy tetszik: a vezető jobbkeze. Nem a kávéfőzésben, nem a diktátumok gépelésében, nem is a főnöki dolgozószoba nyugalmának őrzésében. O árki mondhatná erre: Ugyan kérem! u Speciális titkárnőképzés?! S válaszol erre a korszerű vezetéstudomány: Igen, speciális, az- adott szakterületnek megfelelő ismereteket nyújtó titkárnö- yképzés ... Nem szabad csak arra hagyatkozni, hogy a titkárnők, hosszú évek alatt, tapasztalatból szerzik meg az adott munkahelyen nélkülözhetetlen szakmai ismereteket. Ha egyszer a titkárnő a vezető jobbkeze, akkor miért lenne elképzelhetetlen .— a vezetői továbbképzéshez hasonlóan — a titkárnők utólagos képzése, s miért lenne elképzelhetetlen, például , iparvállalatok esetében vagy a kereskedelemben, pénzügyi intézeteknél és az államigazgatásban a szakirányú iskolai végzettség megkövetelése? Végtére is: szakképzett emberekkel — ésfőleg pályakezdőkkel — a titkárnői munkánál lényegesen alacsonyabb rangú, majdhogynem semmiféle szakképzettséget sem kívánó munkaköröket töltenek be. Ha ilyen esetekben megkövetelik a szakképzettséget, akkor ez sokkal inkább elvárható azoktól, akiknek tevékenysége szorosan kötődik a munkahely irányításához. A megfelelő szakképzettségnek persze megfelelő munkakörülményekkel kell — kellene — párosulnia. A titkárnői munkahely legfontosabb berendezési darabja ma is az íróasztal. De hiányoznak a legfontosabb iratok, a vezetői munkához nélkülözhetetlen dokumentáció tárolásához szükséges korszerű berendezések, sőt: sok esetben még az ’olyan egyszerű eszközök is, mint a diktafon, egyebekről — például a számítógép — nem is beszélve. Ha semmi mást, csak a munkafeltételeket és a körülményeket nézzük, - akkor máris megkérdőjelezhető, hogy a titkárnő valóban a vezető közvetlen munkatársaként dolgozik-e. JMégis hamis a közvélemény értékítélete: aki ezt a nautikát igényesen, lelkiismeretesen akarja ellátni, az ko- rántsincs irigylésre méltó helyzetben. S mert 'sokan, és egyre többen vannak, akiket, úgymond, a hivatásos titkárnők kategóriájába sorolhatunk, éppen ezért munkájukat, és annak feltételeit a mainál sokkal komolyabban kellene kezelni. Vértes Csaba
