Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

Mányoki napok Amatőr művészek kiállítása Amatőr alkotók munkáiból nyílik kiállítás szombaton, szeptember elsején, a mányo­ki ifjúsági napok keretében, délután négy órakor a verő cemarosi egyes számú klub könyvtárban. A kiállítók ka zott Alpári Katalin, Jerkov Zsuzsa, Pintér Tünde és Jan- kovics János festők, Perlaki Jánosné fafaragó, Hetesi La­jos és Tölgyes Lajos rézdom­borításai tekinthetők meg. A kiállítást Mikes István festőművész nyitja meg. Gyermekrajzok az Izzóban Szeptember 10-ig látható A nemzetközi gyermekév alkalmából nemzetközi gyer- makrajz-kiállítás nyílt a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban és az Egyesült Izzó váci gyárában. A zánkai úttörőváros gyer­mekalkotások:-gal áriájának anyaga látható mindkét he­lyen, szeptember 10-ig nézhe­tik meg az érdeklődők. A képek hűen tükrözik a gyermekek érzésvilágát, kör­nyezetük rájuk gyakorolt ha­tását A mesevilág motívumai, egyes országok népművészeti gazdagsága mind-mind meg­található a képeken. Techni­kailag is széles skálát vonul­tat fel az anyag: a krétarajz, a tusrajz, textilképek, víz- és olajfestmények egyaránt lát­hatók. A képek hűen doku­mentálják a gyermekek ér­zésvilágán keresztül a külön­böző társadalmakban elfog­lalt helyüket és azt a gondos­kodást, amely őket körülve­szi. Huszonnyolc ország gyer­mekeinek gazdag képzőművé­szeti anyaga gazdagítja a nemzetközi gyermekév ren­dezvénysorozatát,' amely a képzőművészet formanyelvén hozza közelebb egymáshoz a gyermekeket és felnőtteket, P. L. XXIII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Szüret a gazdaságban iásodszor szedik a Csabagyöngyéi Érik a Pannónia kincse Szedik a szőlőt A szőlőtáblák széléből lát­szanak a városi gyárkcmé- nyek. Tiszta időben a Föld- váry tér magasba kapaszkodó házait is ki lehet venni a tá­volban. Az Alagi Állami Tan­gazdaság' váci kerületéhez tartozó václigeti határban dolgozók mégis, csak ritkán állnak meg egy-egy percre, hogy gyönyörködjenek Vác panorámájában, és hogy egy kicsit kiegyenesítsék a dere­kukat. A sorok között vödrökkel felszerelt asszonyok serény­kednek, gyűjtik az egyik ko­JEGYZET A borravaló és a kolbász Hosszú sor állt a váci benzinkútnál. Az autósok itt a legkevésbé sem türel­metlenek: egykedvűen ácsorognak, várakoznak, amíg sorrakerülnek. Augusztus 17-én történt: egy lengyel rendszámú ko­csi tankolt. A külföldi tu­rista annak rendje és módja szerint fizetett. Csakhogy! Nem adott bor­ravalót! Ekkor a másik sorban várakozó ZY-os Polski Fiatból kiszólt egy marco­na kinézetű, rekedtes han­gú nő: — Mi van Jancsikám, nem adott jattot? Ki kel­lene innen tiltani ezeket. Nem, hogy örülne, hogy itt lehet. Jó koszos pénzt, tíz- filléreséket adj neki vissza! Jancsika, a kopaszodó, köpcös benzinkutas nem is késett a válasszal: — Igazad van, meg is kavia a magáét! Mindez nagy hangerővel, hogy lehetőleg mindenki hallja. Hallottam én is, és több dolog jutott az eszem­be. Néhány nappal ezelőtt önkiszolgáló rendszerű lett a váci benzinkút, ami azt jelenti, hogy az autósok maguk töltik tele a kocsi­juk tartályát. Ám a kuta­sok maradtak. Két ember Van egyszerre szolgálatban. Ök szedik be a nénzt. De vajon minek ebhez két ember? Az ÁFOR csodála­tos újítása: a vevő dolgo­zik, s még ö ad borrava­lót. mert mint a fentt tör­ténetből látszik eminem^ii kutas elvárja! S akad elég sok. bolond autós, aki haj­landó íáttolni, holott — s ezt váltásként javaslom az AFOR ötletes veretéinek — érmen tordítva kellene: a kutas fizessen nekem, hi­szen én dei"oe,om. 6 nedio csak vi-yj Hát nem ez az igazságos? A lengyel kocsi már el­ment, a turista szó nélkül zsebre tette a maréknyi aprót, a marcona nő győz­tesen vigyorgott. Most úgy nézett ki, akár a mesebeli banya, aki rikácsolva ül­teti lapátra Jancsit és Ju­liskát. Széchenyi utcai ABC- áruház. Augusztus 25., szombat, sorbanálló vásár­lók. Lángolt kolbászt sze­retnék venni. Nem nagy a választék: néhány nyomo­rék darab egy tálcán. A pulton látható egy hi­bátlan szál, egy darabka törött függelékkel. A fa­lon is lóg egy teljesen ép, azon még több dudoros, szétszakadt darabka. Előttem a sorban egy asszony egy szál lángolt kolbászt kér. A reklámsap­kás fiatal lány — az eladó — közli: csak a kis füg­gelékkel lehet megvenni. A vevőnek az nem kell, más­képpen pedig nem eladó, ezért hát az asszony szo­morúan továbbáll. Mire rám kerülne a sor, egy férfi megveszi. Ám még ott van a másik ép szál. a sok, nekem nem tetsző '„tartozékkal”. — Nekem csak az ép szál kell — mondom a reklám sapkásnak. — Nincs ép szál — köz­li. — Dehogynem! Ott van — mutatok a pultra (a kol­bász közben már odake­rült). \ — Az? — kérdezi a lány. aztán megfordul, el­takarja a pultot, amely a fal mellett van. s mire visszafordul. már az ép szál is két féllé válik. El­törte. Én akkor is az ép szál két felét vettem meg. Ha eHörte. hát eltörte — vál­jék egészségiére. Minden­esetre így is ■megettem. Fiir-jcz Zoltán rán érő szőlőfajtát, a Csaba­gyöngyét. 'Gyorsan telnek az edények, majd a kocsi, amely előtt ott áll a traktor, hogy a gyümölcsöt elszállítsa. A szőlő javát már leszedték, hogy aztán a váci és a bu­dapesti piacon kerüljön a vá­sárlók elé. — Második szedés — mond­ja Helembai' Miháíyné bri­gádvezető. — Ez a szőlő a Móri Állami Gazdaságba ke­rül — további feldolgozásra. Már nem használ A sorok között nagy a sár. Az . előző napi eső bőségesen megöntözte a földeket. Pedig a szőlőnek már nem használ a víz, napfényre volna szük­sége, bár magas a cukortar­talom. — A saját dolgozóink mel­lett igen sok a szerződéses szüretelő is. Sződről, Vácdu- lcáról, Nézsáról, Keszeg köz­ségből jönnek a legtöbben. Az asszonyok teljesítménybérben dolgoznak, így aztán érdekük, hogy minél több fürt kerül­jön a vödrökbe — mondja a brigádvezető. • Két asszony dolgozik egy soron. A sűrű levelek között szakértelemmel kutatnak a kezek egy-egy szőlőfürt után. Aztán még egy mozdulat, amíg az edénybe került az egészséges vagy a rigótól, méhtől, időjárástól „megvi­selt” fürt. — A hét közepére befejez­zük ennek a fajtának a sze­dését. Viszont már érik a Pannónia kincse, amely ugyancsak csemegeszőlő. Nyugdíjasként A szomszédos soron egy idősebb asszony ér a köze­lünkbe. Beszélgetni kezdünk. Az 59 éves Juhász Istvánná elmondja, hogy mielőtt nyug­díjba ment volna, 17 évig dol­gozott a gazdaságban. Most mint szerződéses dolgozó egé­szíti ki a nyugdíját. — Valamikor a hatvanas években mi telepítettük itt a szőlőt — magyarázza. — Az­óta persze, már sok minden megváltozott... Szódon la­kom, olyan huszonhármán járunk ide szüretelni. Reggel értünk jön a faluba a busz. este az visz haza bennünket innen. Délben meleg ételt kapunk, elő lehet rá fizetni. Ha jól megy a munka, egész szépen lehet keresni. A múlt hónapban 2500 forintot vit­tem haza, pedig nem is tudtam mindennap jönni. Sok közöttünk az idős ember, így nem mindenkor teljes a bri­gádunk létszáma. — Sajnos eléggé kevés köz­tünk a fiatal. Itt, a szürete- lők között most például egy sincs. Szeptemberben majd jönnek — magyarázza később Helembai Miháíyné. — Évek óta kapcsolatban va­gyunk ugyanis a váci szak­középiskolákkal, s a diákok eddig mindig igen értékes munkát végeztek a gazdaság számára. Idén, szeptember ne­gyedikén jön az első csoport, s reméljük, hogy most sem fogunk csalódni bennük. Jó közepes termés A szőlőtáblák szélén Szüle Mihály kertészeti ágazatveze- tő vár bennünket. Tőle tud­juk meg, hogy a szakembe­rek az idén jó közepes szőlő­termésre számítanak. Az ál­lami gazdaságban 201 hektár­nyi a szőlőterület, amelyből mintegy 41 hektárnyi a korai Csabagyöngye. Legnagyobb területen, mintegy száz hek­táron saszlát termelnek, amely ugyancsak csemege fajta. Az állami gazdaságban az elmúlt évben a hektáronkénti átlag száz mázsa körül volt. Idén kevesebbre, hektáron­ként hetven mázsára számíta­nak csak. Pontos képet még nehéz volna a termésről ki­Gyűlik a termés alakítani, hiszen az elkövet­kező hetek időjárása még so­kat javíthat vagy ronthat a későbben érő szőlőfajták ho­zamán. Csitári János FORTE Tájékoztatták a brigádokat CSATLAKOZTAK A MUNKAVERSENYHEZ A Forte kollektívája csat­lakozott a kongresszusi mun- kaverssnyhez. Berman Zénó münkaverseny-titkár a felada­tokról tájékoztatta a 62 szo­cialista és munkabrigád-ve- zetőt. Peterdi Vince igazgató- helyettes röviden ismertette a •vállalat gazdasági helyzetét. Többek között elmondta, hogy a -vállalat termékei közül a fotópapír iránt csökkent, a fotófilm iránt növekedett a kereslet, ezért a film­tervet szeretnék túlteljesí­teni. Ez 500 ezer dollár többletbe­vételt jelent. Néhány rendelés év végére várható, ezeket rö­vid idő alatt kell teljesíteni. Erre fel kell készülni, ezért szükség lesz munkaerő átcso­portosításra. Az import csök­kentése érdekében 1980-tól a magyar nyomdaipart fénysze­dő filmmel és papírral a Forte látja el. A brigádvezetők elmondták: megértik a vállalat jelen­legi gazdasági helyzetét, egyetértenek az átcsoporto­sítással, segítik a nehéz­ségek megoldását. Pótfelajánlásokat tettek a filmterv túlteljesítésének elő­segítésére, a munkatorlódások saját erőből való megoldására. Ebben a szellemben nyilatkoz­tak a barit, az emulzió, a szer­ves. a filmön'tő, a filmkisze­relő üzemek brigádjainak kép-, viselői is. Neszl Józsefné Kitüntetés Készülődés a 15. évfordulóra A népfrontmunka jegyében Petővárí Gyula, a Híradás- technikai Anyagok Gyára könyvtárosa most kapta meg a Hazafias Népfront Pest tne- gyei Bizottságától az Érde­mes társadalmi múnkás ki­tüntetést. Munkássága kezde­téről érdeklődünk. — Az első népfront jellegű találkozó 1943-ban Balaton­szárszón, munkás—paraszt— értelmiségi jellegű összejöve­tel volt. Demokratikus gon­dolkodású írók, irodalombara­tok találkoztak ott parasztoK- kal, haladó szellemű munká­sokkal. Én is ott voltam a találkozón; szép emlékem, hogy Szentgyörgyi Albert, a Nobel-díjas professzor mellett ültem a parkban, a friss gye­pen. — Hogyan kapcsolódott a népfrontmunka mai áram­latába? — A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának több elnö­kével volt személyes kapcso­latom. így Szabó Pállal, Er­dei Ferenccel, Bencsik Ist­vánnal, Kállai Gyulával, és S. Hegedűs Lászlóval. Ott vol­tam, amikor megszületett az Olvasó népért mozgalom, amit éppen Darvas Józsej jelentett be. A Híradástecn- nikában valamennyi eddigi irodalmi rendezvény népfront jellegű volt, s nekem is az olvasást, a könyv szeretetet kell a népművelői-könyvta- ros munkám során megszeret­tetnem a gyárbeliekkel. — A váci rendezvények visszhangja mindig orszá­gos jellegű. — Ma is emlegetik az 1971- ben rendezett Nagy László- estet, ezt követte 1972-ben a Darvas József 60.' születés­napjára szervezett emlékest. később az Erdei F erencre. Szabó Pálra, Tamási Áronra. Ady Endrére való emlékezés, s idén, a Móricz-évDen szer­kesztett kiállításom Demuta- tása. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa Központi Könyvtára elismeri ezt a munkát. Mindig telt a terem a Zrínyi utcai munkásotthon­ban, ezek a rendezvények az olvasóvá nevelés hatásos mód­szerévé váltak. — Munkásságáért kapott máskor is elismerést? — 1973-ban és 1974-ben SZOT-oklevelet, 1975-ben a Szocialista kultúráért kitünte­tést, az idén ősszel a Kiváló könyvterjesztő címet. A mos­tani kitüntetés után baráti beszélgetésre hivott meg vál­lalatunk Igazgatója, s a párt- bizottság titkára és szakszer­vezeti titkárunk jelenlétében gratulált több évtizedes mun­kám elismeréséhez. Érdeklő­dött — a‘ városi népfrontbi- zottság elnökeként is — a jö­vő elképzeléseim felől s biz­tosított arról, hogy igazgató­ként és népfrontelnökként Is minden támogatást megad. — Mik a tervei? — A jövő évben lesz a Híradástechnikai Anyagos Gyára üzemi könyvtára alapí­tásának 15. évfordulója, amely egybeesik József Attila szüle­tésének 75., Veres Péter es Szabó Pál halálának 10. év­fordulójával is. A József At- tila-évet városi ünneppé sze­retnénk tenni. Eddig két kis kötetet jelentettünk meg Váci Mihályról és a Vox Humana Kórusról. Szeretnénk a más­fél évtized könyvtári és nép­művelői munkáját hasonló formában megörökíteni. P. R. A váci stadion lassan ki­ürült.- A szép számú nézőse­regben bizony voltak, akik csalódottan távoztak. Győzel­met vártak, de a Híradás „csak” döntetlent ért el a Sze­gedi Dózsa ellen. A pontvesz- tésit — ha ugyan nem pont­szerzést — a tavalyi bajnok­ságban második helyen vég­zett Tisza-parti csapat ellen egy, a tavalyihoz képest meg­változott váci együttes érte el. Nem lehet azonban rossz né­ven venni a szurkolóktól, hogy a ragyogó kezdés után — három mérkőzésből hat pont — újabb győzelmet várt. Ügy is indult a találkozó, hogy a váciak nem* hagynak kétséget az iránt, melyik csapat is győz. Az ellenfél azonban nem jött zavarba, s kihasz­nálva a lehetőséget, egyen­lített. A második 45 percben dicséretesen küzdött a Hír­adás, de hiába volt mezőny­fölény, újabb gól nem szüle­tett. S bár a várt győzelem elmaradt, mégis dicséret ille­ti a csapatot, hiszen négy mérkőzésből hét pontot sze­rezni, nem csekélység. Vadász Károly, aki negye­dik bajnoki mérkőzésén ült a váci csapat kispadján, kész­ségesen tájékoztatott a mér­kőzés után első benyomásai­ról, terveiről, elképzeléseiről. — Húsz éve edzősködöm. Ezt a két évtizedet testvérie­sen megosztottam a Vasas és a Ganz-MÁVAG között . — kezdte a visszatekintést a mester, majd így folytatta: Szívesen jöttem Vácra, hi­szen itt többet akarnak, mint a Ganz-MÁVAG-nál. Igaz, hogy most az 5—fi. hely vala­melyikének megszerzését tűztük ki célul, de ez_ koránt­sem jelenti a végállomást, összefogással, a játékosállo­mány megerősítésével elér­hető, hogy távoli cél legyen az NB I. Ennek érdekében is nagyon fontos, mondhatnám kulcskérdés az utánpótlás ne­velése. Örömmel mondhatom, hogy ennek érdekében előre­lépések történtek. Czimmerman Gyula sze­mélyében tapasztalt, jó segí­tőtársam van. Ismertem ko­rábban is a váci csapatot, s az a véleményem, hogy a já­tékosállomány nem erősödött. Az viszont tény, hogy jó ala­pokkal rendelkező gárdát vet­tem át Jeszenszky Istvántól. Rövid értékelésem a csapatról a következő: a kapuban nincs gond, két biztos „őr” van. A hátvéd négyes ugyan megváltozott, de most is ez a csapat legbiztosabb pontja. A sérüléséből felépült Gerével és a katonaságtól leszerelt Bajnóczival tovább erősödik a védelem. A középpályás sor techni­kailag és taktikailag megfe­lelő. Itt javítandó az erő és a gyorsaság. A középpálya mielőbbi átjátszása érdekében a gyorsasági állóképesség fej­lesztése a cél. Itt is erősödés várható, hiszen Bera leszere­lés után visszatér. A csatár­sor nem csak nálunk problé­ma. Én sem vagyok tökélete­sen megelégedve, de szerin­tem van három olyan csatá­runk, akik technikailag az NB II. élszintjét is megütik. Itt legfontosabb teendő a bá­torság és a küzdenitudás fo­kozása. Remélem, hónapok múlva ezekkel felvértezve ütőképes lesz csatárjátékunk. Legfontosabb célunk a mi­nél jobb hazai szereplés. Sze­retnénk idecsalogatni a kö­zönséget, ha nem is mindig jó, de csupaszív játékkal. Le­gyen bizalom a szurkolók ré­széről, legyen türelmük. Ab­ban biztosak lehetnek, hogy a csapat küzdeni fog. Nekünk nem lehet mindegy, hogy há­nyán vannak a lelátón. Va­sárnap, bár nem győztünk, de teljes szívvel küzdött a gár­da. Répási még testi épségét sem kímélve veszélyeztette az ellenfél kapuját. Továbbra is keményen dol­gozunk, mert előbbre lépni csak így lehet — fejezte be a rövid értékelést Vadász Ká- roly. Simák Attila „Vácott többet akarnak" Távlati cél: az NB I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents