Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-30 / 202. szám
Takarékos közművelődés P E S'T M (GYEI HÍRLAP KÜLÖN, KI A OÁ S A XXI. ÉVFOLYAM. 202. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK A környezet védelme — közügy Megyei tanácstagi csoportülés Maglódon MEGTÉRÜLŐ — de csak hosszú idő alatt megtérülő — beruházás a sokoldalú általános műveltség elsajátítása vagy elsajátíttatása. S mint ahogyan a népgazdaság termelő ágazataiban, a közművelődésben is bölcs dolog figyelni arra, hogy hová, mit és mennyit invesztálunk. E bölcsesség pedig kötelességgé válik most, népgazdaságunk egyensúlykeresésének időszakában, amikor a bőkezű nagyvonalúságból a takarékosságra, a kétes kimenetelű kísérletezgetésről az ésszerűségre, a mennyiségről egyre inkább a minőségre terelődik a figyelem. Lehetséges-e, hogy mindez csak annyiban vonatkoznék a közművelődésre, amennyiben árgus szemmel ügyelünk:, az intézményekben ne az utcát fűtsék, a lámpákat távozás előtt gondosan oltsák el, takarékoskodjanak a golyós- tollbetéttel meg a W. C.-papírral, s lehetőleg minél olcsóbb rendezvényeket szervezzenek? Azt hiszem, ez túlságosan ■vulgáris felfogása volna a közművelődési munka ésszerűbbé és hatékonyabbá tételének. Vannak, akik az j újságok drágulása miatt lemondták az előfizetést, kevesebbet járnak színházba, hangversenyre, viszont megveszik a drága luxuscikkeket. A másik emberfajta viszont lemond bizonyos dolgokról, de nem mond le sem az újságról, sem a színházról. Az előbb említett embertípus természetesnek vette: a kultúrát ingyen, vagy csaknem ingyen kapja; hosszas agitálás után hajlandó volt végre jegyet venni, de csak akkor, ha valamely közösség tagjaként húsz-ötven százalékos kedvezményt kapott. Node hát valami oka csak van ennek! S úgy gondolom, az ok elsősorban a közönségízlésben rejlik. „Nem értjük”, hangzik sokszor színházi előadásról, hangversenyről egyaránt, a képzőművészeti kiállításokról nem is beszélve. Hát — már bocsánatot kérek — miért nem értik? Ki tehet arról hogy nem értik? Tehet arról a mesterszakács, ha a vendég ízlelőszervei nem veszik észre a tárkonyt, a szegfűszeget, a bazsalikomot, de még a só- ra-borsra sem érzékeny az ínyük? Mit tehet a szakács, s mit a pincér, ha örökké a silány zene paprikáskruajpli- ját, brettliszínpad tojáshabos és szárazhabból készült gesztenyepüréjét követeli’: tőlUK? Sokan védekeznek azzal, hogy nem ők tenetnek róla, hiszen nem volt módjuk ... Volt módjuk! Nagyon kevés ötven körüli ember mondhatja azt tiszta szívvel manapság, hogy politikai vagy, gazdasági okokból nem volt módja érzékennyé válni a szép iránt. Persze van azért némi igazság abban, hogy nem tehetnek róla. El kell ugyanis fogadnunk azt — s ez nem mond ellent sem a józan észnek, sem a marxista művelődés- és társadalomszemlélet- nek —. hogy voltak, vannak és lesznek emberek, akiknek egy bizonyos bonyolultsági fokon túli, egy bizonyos többletagymunkát kívánó alkotás egyszerűen nem kell. Igen jól megvannak nélküle, boldogok nélküle. S azt a munkát, amellyel értéket termelnek, s pénzt keresnek, el tudják végezni nélküle. Mert, ha nem társadalomellenes kimondani a közismert tényt, hogy még egy közepes sportolóvá sem válhatik mindenki testi adottságai miatt, akkor nem szé- gyellhetjük kimondani azt sem, hogy agyi barázdáltság szempontjából is nagy különbségek vannak ember és ember között. S ez a tény — mint a sportolásra való alkalmatlanság sem — egyáltalában nem érinti az emberi méltóság kérdését. S már készen is van az ellenvetés: igen ám, csakhogy ebbe nem nyugodhatunk bele, hiszen tudjuk, hogy eljövendő társadalmunknak sokoldalúan művelt, s emellett kitűnő szakemberekre lesz szüksége. Ám, ezek a gondolatok átvezetnek a takarékosság kérdéséhez. Anyagi javaink mellett takarékoskodnunk kell szellemi javainkkal is. Ha a népgazdaság nem engedheti meg magának, hogy egy gyár drága importanyagból eladhatatlan árut gyártson, akkor — mutatis mutandis — áll ez a közművelődésre is. Nincs értelme nagy honoráriumokért „import”-előadókat hozni egy szakkörbe vagy klubba nyolctíz ember kedvéért, nem érdemes mégoly kitűnő portékát vásárolni, ha nincsen mód továbbadására. Tipikusan fulra- hányt borsó az ilyesmi, hatékonysága gyakorlatilag nulla. Ugyanezt a pénzt, s ugyanezt a szellemi értéket a társadalom számára hasznosabban is fel lehet használni. Statisztikahajhászás helyett valami relatíve jó, közepes megoldást kell találni, olyat, amibe belefér a tisztes nívójú „közönségsiker” is, s a magas nívójú produkció is. De vacakot adni semmiféle tömeg- vagy rétegigénynek engedve nem szabad, s tékozolni sem. Értékeinkkel bölcsen kell gazdálkodni. MEG KELL TANULNUNK végre, hogy meg kell fizetnünk a szellemi kincsek birtokbavételéért is: agymunkával és pénzzel. Ingyen nem követelhetünk semmit a köz- művelődéstől, s ingyen nem is kaphatunk semmit. Kemény Dezső A Pest megyei tanácstagok monori járási csoportja Maglódon kihelyezett ülést tartott. A tanácskozáson megvitatták a „Tiszta, virágos községért” mozgalom tapasztalatait és a járás köztisztaságának helyzetét, majd egyéb időszerű kérdések kerültek szóba. Horsik József, a járási hivatal elnökhelyettese beszámolójában hangsúlyozta a környezet megóvásának, szépítésének fontosságát, szerepét a kulturált életmód kialakításában. A megyei és járási irányelveknek megfelelően az elmúlt évben a községi vezetők célfeladatként kapták és kezelték a mozgalom szélesítését. A társadalmi, állami szervek, a gazdasági egységek, és nem utolsósorban a lakosság aktív közreműködésével számottevő eredmények születtek. Csaknem 253 ezer méter hosszúságú árkot és 23 ezer folyóméter hídátereszt ástak ki, illetve hoztak rendbe. összesen 30 ezer 600 darab díszcserjét és fát ültettek a közterületekre, ezzel a járás virágosított, parkosított területe 80 ezer 530 négyzetméterre növekedett. A köztisztasági feladatoknak is nagyobb figyelmet szenteltek, de sajnos a nemtörődömség, a felelőtlenül szemetelők míaitt csak szerény eredményeket sikerült felmutatni. Tavaly csaknem ezer köbméter illegális szemetet kellett elhordani a kijelölt lerakóhelyekre; Ennek ellenére az utak mentén még mindig lehet találkozni különféle hulladékokkal, s ebben nemcsak a helyi lakosság és a gazdasági egységek ludasok. Igen sok fővárosi vállalat teherautója szabadul meg „terhétől” a járás területén, főként az agglomerációs településeken. Az idén hivatalosan ugyan nem hirdették meg a mozgalmat, de a községek többségében folytatódik a munka. Eddig csaknem 8 ezer 500 bokor, facsemete került a földbe, s így a parkosított terület elérte a II ezer 600 négyzetmétert. A köztisztasági feladatok ellátása továbbra is nagy terhet ró az illetékesekre, s még hosszú időre van szükség a gondok megoldásához. A járásban csupán három szennyvízáteresztő hely van, Monoron, Ecseren és Üllőn. Ide kell, illetve kellene a szennyvizet szállítani, sajnos néhány esetben nem így történik. Engedélyezett szemétlera- kóhellyel Mende és Vasad kivételével minden község rendelkezik. Az intézményes szemétszállítást eddig 15 községben sikerült megvalósítani, a szolgáltatás azonban nem mindenütt éri el á kívánt színvonalat. A köztisztasági intézkedések ellenőrzése, betartása a járási hivatal műszaki osztálya, illetve a helyi tanácsok műszaki ügyintéződnek a feladata. A társadalmi munkaakciók az idén is sok segítséget jelentenek, s bizonyítják a gazdasági egységek, intézmények és a lakosság tenniakarását. Az év első hat hónapjában’ a települések fejlesztéséért 4 millió 145 ezer forint értékű munkát végeztek. Horsik József ezt követően ismertette a monori járás ez évi beruházási és kiemelt költségvetési feladatainak eddigi tapasztalatait. Főként a gyermekintézmények építésének, bővítésének, a közművek fejlesztésének és az egészség- ügyi ellátottságnak szentelt nagyobb teret. Elmondotta, hogy az első félévben lassúbb volt a beruházások üteme, de a gondok többségét sikerült megszüntetni, a munkálatokat helyes mederbe terelni. A tanácsi vezetés sok helyen már eleve a társadalmi munkára alapozva készítette el fejlesztési terveit. Helyeselhető a helyi erőforrások ésszerű kihasználása, de a túlzásokat kerülni kell, erőn felül nem szabad tervezni. Jó példa a nemsokára átadásra kerülő üllői óvoda, ahol szintén társadalmi munkára támaszkodva, de átgondoltan és tervszerűen láttak munkához. Az utóbbi évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a gazdasági egységek és a lakosság segítsége nélkül a beruházások többsége csak nagy erőfeszítések árán és később valósulhatott volna meg. A beszámolót számos hozzászólás követte. Bakonyi György felvetette, hogy a környezet védelme érdekében fokozott propagandát kellene kifejteni, s nagyobb szerepet kell biztosítani az ösztönzésnek és az ellenőrzésnek. A vasútállomások, mozik, köz- intézmények környéke igen elhanyagolt, erre is jobban kellene figyelni. Javasolta, hogy a diákokat be lehetne vonni a környezet megóvásába oly módon, hogy egy-egy utcában felügyelnének a rendre, a tisztaságra. Dr. Varga János szintén szóvá tette, hogy a közintézmények előtti útszakaszok rendezetlenebbek, mint a családi házak előtt. Szorgalmazta, hogy a tanácsok adminisztratív úton szerezzenek érvényt a köztisztaság érdekében hozott rendeleteknek. Végezetül Mocsári József Maglód nagyközség tanácselnöke a helyi eredményekkel ismertette meg a tanácskozás résztvevőit. Kövess László Sötétség Monoron az evangélikus templom előtti szép kis téren a DÁV monori kirendeltségének dolgozói felállítottak két villanyoszlopot, az egyiken ostornyél, a másikon hagyományos lámpatest van felszerelve. Sötét, mégis/ a gondos munkával, igyekezettel kiépített, díszcserjékkel beültetett kis tér, amelynek alapépítményét apró kockakövekkel rakták ki, mindenki örömére. Sötét a városközpont egyik legszebb része, mert a lámpatestek nincsenek bekötve az elektromos hálózatba. Hiányzik egy-két pad is — azelőtt volt! —, ahol meg lehetne pihenni egy-egy percre, hiszen itt van a kettős buszmegálló is. A nagyközségi tanács esztétikai érzékét, a városközpont kialakítására való törekvését dicséri a templom előtti térség beépítése, parkosítása. Minél több kulturált zöld- parkövezet díszíti járási székhelyünket, annál tisztább a levegő, megpihen a szem, kellemesebb a környezet, jobb a közérzet. Ügy érzem — annak ellenére, hogy nem utolsó szempont az energiatakarékosság —, indokolt lenne a szép kis teret kivilágítani — mondjuk tíz óráig. Taláh akkor a lakosság is jobban megbecsülné,' nem járnának keresztül-kasul a zöld gyepen, a világosság pedig elriasztaná a rendetlen- kedőket. Hörömpő Jenő Labdarúgás MNK-mérkőzés A mai MNK-mérkőzést a vecsési és a monori csapat között Vecsésen tartják, délután 4 órakor. Vezeti: dr. Csenki. GOMBOSTŰ, FŰRÉSZ, KALAPÁCS Vevőcsalogató kirakatok színek és formák Munkában a kirakatrendezd A szerző felvétele Mást jelentett a hazafiság Pénzt Ígértek a sztrájktörőknek A ház már öreg, amelyben Monoron Döndő György lakik a feleségével. A ház gazdája sem fiatal már. Az üvegezett folyosón ülünk és vallatjuk a múltat. Ahol megakad az emlékezés kereke, ott a feleség segít, mert, együtt járták azt az utat, amit most gondolat, ban megteszünk. — Jó szakmát tanultam, a szerszámkészítést. Ennek a szakmának mindig megvolt a becsülete. De ész is kellett hozzá, meg hozzávaló kéz is. 1920-ban szabadultam Kőbá. nyán. A következő évben tagja lettem a vasasszakszervezetnek. A helyi szociáldemokrata párt 1924-ben alakult meg, így annak is a tagja lettem. És egy időben a felszabadulásommal, tagja lettem a monori Ébredj és Munkásképző dalkörnek is. Szállt a dal — Mondana valamit a dalkörről? — A proletárdiktatúra leverése után ez a hely volt az, ahol a szervezett munkások zavartalanul együtt lehettek. Általában munkásdalokat énekeltünk meg a Himnuszt és a Szózatot. Pár népdalt is megtanultunk. Emlékszem, a harmincas évek elején a főszolgabíró megkérte a dalkör vezetőségét, hogy énekeljünk a március 15-i ünnepségen. Kikötötte, hogy csak hazafias dalokat adhatunk elő. Számunkra mást jelentett a hazafiság, ezért egységesen visszautasítottuk a közreműködést. Végül a szolgabíró beleegyezett, hogy fele-fele arányban énekeljünk népdalt és munkásdalt. Itt kell még elmondani, hogy a harmincas években lefogtak egy-két kommunistát, a lebukottak legtöbbje tagja volt a dalkörnek. Éppen ezért a szolgabíró 1934-ben beszüntette a kör működését. A felszabadulás után alakult meg újra, a régi és új tagokból. Az első karnagy ifj. Magócsi Károly volt, majd őt követte Müller Makszi — csak így emlegetik —, ő járt át Gyömrő- ről hozzánk. — Kik voltak az ismertebb tagok? — Schmidt Sándor volt a karnagy sokáig, a tagok, akikre még emlékszem, és részt vettek az illegális mozgalomban: Drapál János, Kajli József, Bokros István, Somodi Imre, dr. Nagy Imre, H. Kovács János, Ragozoczki János és Schmidt Henrik. Tagokat toboroztak — Hogyan alakult élete sora a következőkben? — 19-27-ben a honvédséghez kerültem mint polgári alkalmazott. Nagy szó volt ez akkor, amikor a sokat emlegetett munkanélküliség uralta egész' Európát. Szervezett munkás nem lehettem, de tartottam a kapcsolatot a régi elvtársakkal. Nem sokáig dolgoztam az államnál, mert a magáncégek jobban fizettek, és más lett a fegyelem is. Ahol dolgoztam, legtöbbször bizalmi vagy fő, bizalmi voltam. Sztrájkot is szerveztünk, ami eredménynyel járt. Volt, amikor a gyár főmérnöke külön pénzt ígért, ha lebeszélem a sztrájkról az embereket. A főszervezőt elbocsátották, én pedig önként hagytam ott a céget. Nem sokat voltam munkanélküli, mert jó szakmunkás hírében álltam. A harmincas években hat évig Budapesten laktam, de a háborús idők hazahoztak. A felszabadulás is Monoron ért. — A mai fiatalok nem túl jól ismerik az akkori körülményeket. — Még sokan élnek, akik tudják, hogy a felszabadulás után az MKP és a szakszervezetek a régi szolgabírói házban székeltek. A vasasok, a fások, az építők, a közalkalmazottak szakszervezetei itt kezdték működésüket. Előbb csak a magunk áltál készített tagkönyvekkel toboroztuk a tagokat, mivel Budapesten még harcok folytak. Azóta megszakítás nélkül tagja vagyok a szakszervezeteknek meg a pártnak is. 1958-tól tanácstag vagyok, jelenleg pedig a Szakmaközi Bizottság elnöke is. Sokat nem bírok már, szív- infarktusom óta sok gyógyszert kell szednem. A fiú folytatja A felesége előkeresi a különböző színű és szövegű emléklapokat, amelyekből szép gyűjteménye van Döndő Györgynek. Itt van az egyetlen-fiúk fényképe, s az unokáé is. Jó szóval emlékeznek a menyükről, aki a nagyközségi tanács pénzügyi osztályán dolgozik. Örül a papa, mert fia is szerszámkészítő mesterséget tanult. De azt még nem tudja, hogy a tizenhárom éves unoka folytatja-e a szakmát! M. F. D. Nyáregyházán kicsit megfakult, napszítta már a kirakat, akkor azonban, amikor elkészült, a látványosság megállásra késztette a járókelőket. Az ABC-áruház művészi ízléssel megkomponált, eredeti formájú. színes grafikákkal megtűzdelt kirakatainak látványa nem mindennapi. — A kirakatnak ez a funkciója: megállásra késztet, felhívja a figyelmet, becsalogatja az üzletbe a vevőket, végeredményben elsődleges feladata az üzleti forgalom növelése, fokozása — tájékoztat Bazánth Lászlőné, a Monorvi- déki Áfész kiraka .rendezője, aki 1961 óta szolgálja a képzőművészetekkel közeli rokonságban álló szakmát, amelyben nagy a jelentősége az egyéni ízlésnek és a művészi kéozelőerőnek is. Persze, nem akkor, amikor leértékelt árukkal telitömött kirakat készül, ahol a színek és darabok kihasználhatóságának összevisszaságával az üzlet gazdag készletének bemutatása a cél. Ilyen esetekben nem érvényesülhet az egyéni elképzelés. Van azonban néhány kirakat Vecsésen. Üllőn, Monoron, Pilisen, de kisebb községeinkben is, ahol már szabadon szár- nvalhatott a fantázia és a szel- lősen, levegősen elhelyezett áruk harmonikus összképe még a szakmabeliek tetszését is elnyerte. Mert a kirakatrendezők gyakori vendégei egymásnak. Olcsó tapasztalatszerzési forma... — Persze, ez a könnyűnek hitt szakma sem panaszmentes. A lenge, könnyű selymek, csillogó flitterek, irigyelt ruhacsodák között is nehéz a munka. Érteni kell és nem elemi módon a grafikához, a betűk formás megrajzolásához, tisztában kell lenni a színek összhangjával. Végzünk kárpitos és asztalos munkát, nemcsak a gombostű meg a fényes damilfonál a mesterségünk címere, hanem a fűrész, meg a kalapács is — mondja a kirakatrendező. Mindehhez alapul szolgál a Művészettörténet gyakori lapozgatása, elengedhetetlen a színelmélet alapos ismerete, és ismerni kell a kereskedelmi alapfogalmakat is, hiszen egy megállásra késztető kirakatnak szinte észrevétlenül a közízlés formálásában, alakításában js nagy szerep jut. Kép és szöveg: Kiss Sándor Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a szerető férj is családapa Prekler György temetésén Gyömrőn megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat részvétükkel enyhítették. A gyászoló család. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak. akik Péterfi József temetésén Gyömrőn megjelentek és részvétüket nyilvánították. A gyászoló csalód.
