Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

A PEST MEGYEI HÍR LAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 200 SZÁM 1979. AUGUSZTUS 28., KEDD Széntúrórúd, fejlőnyárs Egy helyei mezőgazdaság és Ipar Járásunk termelőszövetke­zeteinek egy része kedvezőt­len adottságú. Az átutazónak szép táj a dombos vidék, a gazdálkodásban azonban gyakran hátrányt jelent. Sok a gépekkel nehezen művelhe­tő terület, s ahol mégis föld­be kerül 'a mag, nem biztos, hogy a növény kielégítő ter­mést hoz, mert a talajt egy- egy nagyobb csapadék lemos­sa. Máskor a fagy károsít jobban, mint a sík területe­ken. Esővízből is több kell itt, hiszen nem mindig van ide­je a talaj melyebb rétegeibe szívódni. Szükséges Ezt a hátrányt csak olyan tevékenységgel lehet ellensú­lyozni, amely legalább rész­ben megteremti a biztonságo­sabb termélés, a gazdálkodás lehetőségét. Évekkel ezelőtt sok vita volt arról: van-e létjogosultsága a jövedelmet kiegészítő melléküzemágak­nak? Ezeknek a gazdaságok­nak a példája bizonyítja, hogy igennel válaszolhatunk a kér­désre. Amihez természetesen jogosan társult az ésszerű döntés, hogy maradjanak a mezőgazdaság kis ipari üze­mei mint az ipar bedolgozói, de az ebből származó jöve­delem nagyobb hányadát a mezőgazdaság, az élelmiszer- termelés fejlesztésére kell for­dítani. S meg egy körülmény fon­tos, bár erről ritkábban esik szó. Tény, hogy a szövetke­zetek ipari üzemei munka­erőt tartottak meg ott, ahol erre a gazdaságoknak szüksé­ge van. Számos példa bizo­nyítja, hogy — bár a gépesí­tés előrehaladott — a na­gyobb kézierőt igénylő mun­kákban nélkülözhetetlen a szövetkezetek ipari részlegei­ben foglalkoztatottak besegí­tése. Másrészt: az otthonuk körül maradók eleve kiveszik rezüket a ház kör.üli, háztá­ji termelésből, s mert mun­kahelyük a közelben van, nem költöznek el a városok­ba. A helybeli munka köti őket a vidékhez. Támogatás Kedvezőtlen adottságú gaz­daságaink egyike, a galgamá- csai összefogás Termelőszö­vetkezet, ahol idejében felis­merték a gondokat, kénysze­rűségből is, előrelátásból is kitartottak az ipari üzemek léte mellett. Az idő őket iga­zolta. Régóta magas szintű az ipari tevékenységük, amit ai is mutat, hogy tavalyi üze­mi termelési értékük csaknem 70 százalékát, mintegy 121 millió forintot, az ipari üzem­ág adta. — A mezőgazdasági terme­léshez szükséges gépek, esz­közök és anyagok vásárlásá­ban évek óta az ipari részle­gekből származó jövedelem segít minket — mondja Gal- bos Gábor elnökhelyettes. — Olyannyira szükség van ezek­re a forintokra az élelmiszer- termelés fejlesztésében, nogy sok év után az idei az első esztendő, amikor arra gondol­hatunk. hogy az ipari rész­legek némelyikének is gépet vegyünk. Tegyük hozzá: a szövetkezet alaptevékenységében, vagyis a növénytermelésben és az állattenyésztésben is eredmé­nyes munka folyik, elég, ha a tavalyi burgonyatermelési rekordjukat vagy az idei bú­zatermelésüket említjük. Ez utóbbi jóval a járási átlag felett volt, a közismerten rossz időjárás ellenére is. De térjünk vissza ipari te­vékenységünkre. Vácegresi te­lepükön forgácsoló üzemet működtetnek. — Egyik legfontosabb meg­rendelőnk a Kéziszerszámgyár — tájékoztat Koncz Lajos üzemvezető. — Megbízásukból évenként 350—400 ezer ke­resztkulcsot és 200 ezer csil­lagkulcsot készítünk teljesen vagy részben. Hazai és export megrendeléseknek teszünk ele­get, így például a gyáron ke­resztül részünk van a Lada- programban is. Más jellegű munkánk a Szénbányák Vál­lalatnak készített 10—10 da­rab szénfúrórúd, illetve a fej- tőnyáfs. A Pefém sződligeti gyáregysége az idén 30 ezer munkaórára elegendő forgá­csolást rendelt meg tőlünk: a Csepeli Csőgyár tmk-sai ré­szére készítünk különféle al­katrészeket. Csoda Az üzem szerszámgépeit: esztergákat, marókat, köszö­rűket és megmunkálandó fél­kész alkatrészeket nagyrészt a megbízók bocsátják a szö­vetkezet rendelkezésére. De ami itt történik, az néha a csodával hart áros: 25—30 éves gépekkel gyakran század, ezred milliméteres pontossá­got kell elérniük jól képzett szakmunkásainknak. Mondja is Koncz Lajos, hogy szem­léletváltozás kéne már az ipari üzemeknél, hogy az el­várt jó munkához, jobb gé­peket adjanak nekik. Ugyancsak ezen a telepen van a cérnázó üzem, amely teljes egészében a Lenfono- és Szövőipari Vállalat csil­laghegyi gyárának dolgozik. Míg Haab Mihály üzemveze­tőre várunk, helyettese, Ti- szavölgyi Sándor avat be a cérnakészítés rejtelmeibe, el­sorolva azt is, hogy milyen cérna készül a kapott fonal­ból, ha farmeranyag, vasutas- öltöny vagy éppen ponyva lesz később belőle. — Évente 350 tonna cérnát gyártunk. Éves árbevételünk ötmillió forint — mondja Haab Mihály. — Jelenleg két műszakban dolgozunk, ötven környékbeli asszonynak, lány­nak van rendszeres munkája üzemünkben. Rajtuk kívül még húszán gyermekgondo­zási segélyen vannak. Hat ré­gi gépünk közül hármat már az elmúlt években kicserélt a gyár. A munkakörülmények javításáért magunk is tet­tünk: a cérnázó teremben 18 párásítót szereltünk fel. Kor­szerűsítettük a világítást és a fűtést, rendszeresen mérjük a zajszintet. F. I. Finnországi sikerek Kiváló rajzosok Nagy sikert arattak rajzaik­kal az Imre utcai általános is­kola tanulói a finnországi Hi- vinkában megrendezett nem zetközi gyermekrajzversenyen. Sándor Zsuzsanna és Reichard Lilla harmadik helyezést ért el, amiért érmet és oklevelet kaptak. Szabó Eszter rajzáért elismerő oklevélben részesült. A díjakat a Kulturális Kap­csolatok Intézete küldte el az iskolának. A kiválóan rajzoló gyerekek az iskola tanévnyitó­ján szeptember 3-án, hétfőn délután 5 órakor veszik át a jutalmakat. Kerepest arcsa Üdülő fsz-tagok Bővülnek a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetke­zet tagjainak, alkalmazottai­nak üdülési lehetőségei. Az idén nyáron négy hely közül választhattak: sokan tölthet­tek szabadságukat Fonyód- Bélatelepen, Zamárdiban, Me­zőkövesden és a csehszlovákiai Dunakanyarban. A zavartalan pihenés érdekében a szövetke­zet két üdülőjét korszerűsítet­ték. Szedik, válogatják, szállítják Mintegy 40 hektárról sze­dik a paradicsomot a kar- tali Petőfi Termelőszövet­kezetben. Átlagosan 400 mázsa termést varnak hek­táronként. w A paradicsom minőség szerinti válogatás után ke­rül a ládákba. Barcza Zsolt felvételei SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT MEDOSZ-NAP Tizedszer az egyetemen Tizedik alkalommal adott otthont a mezőgazdasági és er­dészeti dolgozók megyei sport- ünnepélyének az Agrártudo­mányi Egyetem sporttelepe. Amint arról legutóbbi lapszá­munkban már beszámoltunk, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulója tiszteletére rendezett sportvetélkedő dön­tőjére ezer versenyző érkezett, nem beszélve a rengeteg ér­deklődőről. Ez a rendezvény is bizonyította, hogy a szövetke­zetek, erdészetek megteremtik dolgozóiknak a sportolási lehe­tőségeket. A néha szemerkélő esőben, az elő-előbukkanó nap melegében nagyszerű verse­nyek zajlottak. S amíg a föl­dön folyt a küzdelem, légi be­mutató, műrepülés, ejtőernyős ugrások színesítették a prog­ramot. A délutáni órákban ér­tek véget a versenyek, ame­lyekben a következő győzel­mek születtek: Kispályás labdarúgás: Ta­lajjavító, Cegléd. Kötélhúzás: Lenin Tsz, Cegléd. Röplabda (női): ÉGSZÖV Kiskunlacháza, (férfi): Budavidéki Erdő- és Vadsazdaság Budakeszi. Kézi­labda (női): Petőfi Tsz Duna- varsány, (férfi): Óbuda Tsz Szentendre. Teke: Mészáros János Nagykőrösi Tsz. Lövé­szet (női): Agrártudományi Fiatal kitüntetett Csömörön, szlovákok között aki gyerekként voltál. Ha le­szerelsz, szívesen bízzuk rád szülőfalud énekeseit, hogy ve­lük együtt őrizd Csömör szlo­vák népdalait. Újra itthon Ez a néhány szó volt addigi élete legnagyobb dicsérete, egyben biztatás is a jövőre. Leszerelése után az itthoniak szívesen fogadták. Első dolga volt, hogy fogta a magnót, felkereste a községben élő idős szlovákokat, gyűjtötte dalai­kat, jeles napjaikhoz fűződő szokásaikat, mondókáikat, tör­téneteiket. Az összegyűjtött gazdag szlovák hagyomány­anyagnak is része van az 1978-as országos kiváló minő­sítésben, amelyet a csömöri Pávakör Szentendrén kapott a zsűritől. Hszonketten vannak a cso­portban. Tizenhat nő és hat férfi. Szeretnek énekelni, s nemcsak a fellépéseken. Éne­kelnek a pávások a munkában, énekelnek ünnepeken és hét­köznapokon egyaránt. Ha kö­zülük ketten-hárman összejön­nek, már szól a dal. Felfedez­ték a szlovák népdalok szép­ségét, büszkék hagyományaik­ra. — Miért szégyellnénk ho­vatartozásunkat? — kérdi Tóth Mihály —, amikor a nemzetiségiek minden joggal rendelkeznek, mint hazánk valamennyi állampolgára. Ezek a jogok nemcsak a mun­kára vonatkoznak, de elisme­rik kultúránkat is. A tavalyi országos népművészeti televí­ziós vetélkedőn a Pest megyei szlovákokkal együtt ott voltunk Az idén Csömörön rendez­ték meg a járás közművelődé­si dolgozóinak ünnepét, a nép­művelők. napját. Amikor Zala­iam László, a járási hivatal művelődésügyi osztályának ve­zetője a kitüntetetteket kö­szöntötte, kiderült, hogy az ünnep rendezői nem véletle­nül választották a járás egyik távoli községét az esemény színhelyéül. Szocialista kultú­ráért' kitüntetést kapott a csö­möri művelődési ház férfikó­rusa, amely a közeljövőben ünnepli fennállásának ötvene­dik évfordulóját, és ugyanez­zel a kitüntetéssel jutalmaz­ták Tóth Mihályt, a cáömöri Pávakör vezetőjét, őket, a férfikórus tagjait, valamint Tóth Mihályt jöttek köszönte­ni a járás ünneplő népműve­lői. Dal és tánc Az ünnep hivatalos részé­nek végeztével Tóth Mihály járt-kelt az asztalok között, s miközben házigazdaként kí- nálgatta a szerényebbeket, ma­rasztalta a távozni készülőket, nótára biztatta a dalosokat, engem is csendesen nyugta­tott: hosszú az este, lesz időnk a beszélgetésre. Türelmetlen­ségemet az egyre vidámabb és vidámabb nótákat "éneklő asz- szonyok elaltatták. Innen vol­tunk még az este tíz órán — amikor a faluban kezdődik az éjszaka — amikor mellém ült Tóth Mihály elektroműszerész, az ÉMG dolgozója, a csömöri művelődési ház Pávakörének vezetője, és beszélni kezdett. — Még általános iskolába jártam, amikor eljegyeztem magamat a népművészettel. mi is. Nem könnyű egy ilyen eseményre felkészülni. A Pá­vakor tagjai a szabadságukat évek óta a fellépések alkalmá­val használják fel. A közel­múltban jártunk Szlovákfá­ban, a Gyetván rendezett nem­zetiségi fesztiválon szerepel­tünk. Az egy hétig tartó ven­dégeskedésünk alatt készített velünk felvételt a szlovák te­levízió. Gyetvai műsorunkat egyenes adásban sugározta a szlovák rádió. Egyedül a fesz- tiváli fellépésünket negyven­ezer ember tapsolta végig. Tóth Mihály az utánpótlás­ról beszél, örül, hogy a fiata­lok közül is sokan érdeklőd­nek a Pávakör munkája iránt. Gárdonyi Bálint és felesége elsősorban a szlovák táncok gyűjtésében és tanításában je­leskednek, de mások is segíte­nek a hagyományok feltárásá­ban. Pályamódosítás? — Csak közös összefogással juthattunk cl idáig, s azért, mert ebben a közös munkában részt vesz Csömör apraja- nagyja. Nagyon sokat köszön­hetünk az éneklő asszonyok férjeinek, akik ha a feleség el­foglaltsága úgy kívánja, vállal­ják az otthoni munkát.-r Tudja — mondja búcsú­zóul —, sokszor gondoltam ar­ra, hogy a közművelődést élet­hivatásomnak választom. Nép­művelő leszek. De azt hiszem, már elkéstem. Tóth Mihály elsietett, nem várta a választ, pedig el­mondhattam volna, hogy hu­szonhat évesen, egy országo­san kiválónak minősített Pá­vakor vezetőjeként, mellén a Szocialista kultúráért kitünte­téssel vállalhatja a pályamó­dosítást, s lehet, talán éppen a szívéhez olyan közel álló földiek, a csömöriek, főhivatá­sú népművelője. Fercsik Mihály Nem voltam tízéves sem, már énekeltem, táncoltam. Má­tyásföldre kerültem középisko­lába. Természetesen itt is tag­ja lettem a néptánccsoportnak, de született csömöriként a fa­lumnak se fordítottam hátat, jártam a művelődési házba is. Mindez nem volt elég, mert aki egyszer kedvet kapott a néptánchoz, akinek a szívét egyszer megfogta a népdal, az nem tud soha hűtlen lenni egyikhez sem. A két elfoglalt­ság mellé harmadikat is vál­laltam. Minden héten három­szor ott táncoltam a Vadró­zsák együttesében. Hogy ne végezzek félmunkát, beirat­koztam a hároméves táncok­tatói tanfolyamra, amelynek a végén sikerrel vizsgáztam. Nézem ezt a bajuszos, nagy­darab fiatalembert, és kissé csodálkozom. Szakmája szerint elektroműszerész, aki naponta ledolgozza a nyolc órát, s utá­na Pávakört vezet. Megszokta a két, három műszakos elfog­laltságot. Általános, majd kö­zépiskolai tanulóként is így élt, így dolgozott. — Katonai szolgálatom ide­je alatt megszerveztem a vác- egresi népdalkört, de volt hon­védségi néptánccsoportom is. Sok versenyen, bemutatón sze­repeltünk. 1975 tavaszán, ek­kor már közel álltam a lesze­reléshez, a vácegresiekkel lép­tünk fel a Püspökhatvanban rendezett nemzetiségi találko­zón. Ott voltak szülőfalum dalosai, a csömöriek is. Fogd Mihály községi párttitkár, a művelődési ház igazgatója meghallgatta a vácegresieket, gratulált, s azt mondta: A vér nem vált vízzé. Az ma­radtál te katonakorodban is, Egyetem, Gödöllő, (férfi): Mo- nori Állami Gazdaság, Monor. Kézigránátdobás (férfi): Gál Lajos Kék Duna Tsz Tahitót- falu, (női): Tugyi Márta Lenin Tsz Cegléd. Súlylökéé (női): Matocs Ágnes ÉGSZÖV Kis- kunlacháza, (férfi): Lenyitacki József Lenin Tsz Cegléd. Női távolugrás: Tugyi Márta, Ceg­lédi Tsz. Férfi távolugrás: Áru. dó István Lenin Tsz Cegléd. Magasugrás (férfi): Zakar At­tila Lenin Tsz Cegléd, (női): Mózes Erzsébet Vízkutató és Fúró Vállalat Cegléd. 100 m-es férfi síkfutás: Száraz Zoltán ATE Tangazdaság, Gö­döllő, (női): Tugyi Márta Le­nin Tsz Cegléd. összesített pontversenyben: 1. Nagykőrösi Mészáros J. Tsz, 2. Lenin Tsz Cegléd, 3. Buda- vidéki Erdő- és Vadgazdaság Budakeszi, 4. ATE Tangazda­ság Gödöllő, 5. Petőfi Tsz Du- navarsány, 6. Ceglédi Állami Gazdaság. A versenyzők között ott vol­tak járásunk több szövetkeze­tének versenyzői is, akik a többi résztvevővel együtt jól szórakoztak, s szívesen jönnek el ismét jövőre. Cs. J. Kétszáz versenyző . Árammérőgyára bajnokság Nagy népszerűségnek örven­dett a Ganz Árammérőgyár­ban a nyáron lezajlott üzemi kispályás labdarúgó-bajnok­ság, amely a tömegsportmoz­galom fellendülését is tanúsít­ja. Nyolc csapat küzdött hét­ről hétre a pontokért, s a 28 mérkőzésen kétszáz dolgozó kergette a labdát. Nagy csatározások, izgalmas mérkőzések után végül a Mű­szerész-csapat bizonyult a leg­jobbnak, igaz, csak gólkülönb­séggel előzték meg az Iroda gárdáját. A harmadik helyen a Szerszám-csapat végzett. A sportszerűségi versenyt az öntősök nyerték, a góllövőlista élén Hegedűs (Műszerész) vég­zett 17 góllal, a második és a harmadik egyaránt 10 góllal Juhász (Szerszám) és Szabadi (Műszerész). A legjobb kapus Laczkó Já­nos volt. A bajnokság vég­eredménye : 1. Műszerész 7 4 3 — 27- 3 11 2. Iroda 7 4 3 — 21- 4 11 3. Szerszám 7 4 2 1 34- 7 10 4. Forgácsoló 7 4 1 2 20- 5 9 Tmk 7 3 3 1 21- 6 9 6. Szállítás 7 2 — 5 6-28 4 7. Öntő 7 1 — 6 6-36 2 8. Garázs 7 — — 7 5-53 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents