Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

kÄap 1979. AUGUSZTUS 28., KEDD Könyvalakban is megjelent A szabadság rendjéért Az MSZMP Központi Bi­zottságának Politikai Akadé­miáján elhangzott két elő­adást jelentetett meg füzet­alakban a Kossuth Könyvki­adó. A szabadság rendjéért cím­mel adták közre Aczél György ne}e az ideológiai és kulturális életünk időszerű kérdéseiről 1979. május 21-én tartott előadása bővített szö­vegét. A napokban került a köny­vesboltokba az a kiadvány is, amely Erdős Tibornak Gaz­dasági növekedésünk üteme, gazdasági egyensúly, haté­konyság címmel elhangzott előadásából készült. Változó világunk Szabadegyetemi előadások, egyetemi előkészítők Változó világunk címmel tovább folytatja a TIT ter­mészettudományi stúdiója az évekkel ezelőtt megkezdett, sikeres tv-TIT szabadegyete­mi speciális konzultációt. A havonta megrendezendő fó­rumon a műsorokat — színes adásban — újból levetítik, s az egyes témákhoz meghívott szakemberek válaszolnak a részvevők kérdéseire. Szep­tember 7-én tartják az első. foglalkozást. A változó világ­kép címmel. Az októberi program a mikrovilágot, a novemberi a makrovilágot elemzi. A világegyetem anya­gának fejlődéstörténetéről de­cemberben hangzik el előadás, Össze! négy tantárgyból egyetemi előkészítő sorozato­kat is szervez a stúdió — ma­tematikából, fizikából, kémiá­ból és biológiából felvételi­zőknek nyújtva segítséget. A foglalkozásokat — amelyek­nek helyszíne a Bocskai úti intézmény lesz — minden hét azonos napján tartják, a té­mában legjártasabb szakembe­reknek, a felsőfokú taninté­zetek előadóinak vezetésével. Gondoltak a szervezők azokra az érdeklődőkre 'is, akik csak egy-egy .előadáson kívánnak részt venni, ezért — bár az előkészítők bérlettel látogathatók — az egyes fog­lalkozásokra napi jegyet is kiadnak. KIÁLLÍTÁS nagymaroson Motívumok jelképes képletei GULÁS ZSUZSA TEXTILTERVEZŐ MUNKÁSSÁGA A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, a Duna­kanyar Intéző Bizottságának és a Nagymaros nagyközség Ta­nácsának közös rendezésében megnyílt tárlat szeptember 10- ig látható, hétfő kivételével, naponta 10 és 13 óra között. A müvek a művelődési házban kaptak helyet. Mindig megnyugtató, ami­kor olyan alkotó munkássá­gát ismerhetjük meg egy-egy tárlaton, akinek szíve, értelme, tudása egyaránt helyén van. Ritka az ilyen teljesítmény, de Gulás Zsuzsa bemutatkozása feltétlenül ez a szintet tükrö­zi. Formák és színek \ 1927-ben született Zalaeger­szegen, 1952-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán, több kiállítása nyílt Budapes­ten és 1968-ban Rómában. El­nyerte a Munkácsy-díjat és 1974-ben az 1. Erfurti Iparmű­vészeti Quadriennále 11. díját. Gulás Zsuzsa művészetét a természet erőinek, a formák­nak, színeknek intenzív befo­gadása jellemzi. Mindez azon­ban nem meríti ki módszerét, annak csak kezdete. Átalakít­ja ezen ajánlatokat a maga lelkületének felszólítása sze­rint. képzeletének lendületé­vel. Lenvászonra festett tex­tilképei olyan termő indázás- sal jelennek meg, melyek va­lóban véglegesítik az Évsza­kok történéseit. Vivaldi, Haydn, Breughel mellett szám­talan vers, zenemű és fest­mény idézi a természet éven­ként megújuló változásait. Gulás Zsuzsa képes arra, hogy e nagy előzmények és művek után is valami újat fejezzen ki tavasz, nyár, ősz. tél, szín- áramlásaiból. Az alakzatrend­szer telítődése, szi károsodása társul a melengető tónusok­hoz, s még valami más — a lényeglátás könnyedsége. Vá­ros, halászat, sok madár, le­vél jelenik meg a vásznakon, a megálmodott formákat a látvány élménye alapozza, a fantázia bővíti. Egyszerű mo­tívumok jelképes képleteivel lult valóságot. Az 1973-ban készült Nyár vörös árnya­latokkal, az Ősz barna hullámok­kal, a Tavasz nagy kék madár­dinamikával hangsúlyozza a tér és az idő me­tamorfózisát, a változás állandó­ságát, A kedves téma A selyemre fes­tett Virág szintén kedves motívuma, a kiválasztott szí­nek nemcsak a felület játékos ke­zelését jelentik, hanem az elmé­lyülést a termé­szet körforgalmá­ban. Helsinkibe, Kairóba, Torontó­ba került munkái közül kiemelhet­jük nagy Füg­göny-ét, napfor­mátummal érvelő sok térelválasztó­ját. Takarékos mind a formák, mind a színek át­adásában, s ez a fantáziabe­osztás tartósítja hosszú távra erejét, mely a művészi ihlet állandóságát eredményezi. Hol a rajzot, hol a tónust helyezi előtérbe, főszereplést engedé­lyez egyszer-egyszer dinnyé­nek, tálnak, késnek, korsó­nak. íjazó férfinak, halat tar­tó figurának. Megnevezi kép­pel a gyökeret is. Új feladatok Tornai József írja egyik ver­sében: gyökér, gyökér, / vad- szagú anya-bizsergés, /'te vagy az élelhozó, megmozdító, / mo­hó plazma-nyelv. Ezt az életnyitó, tartósító gyökérerőt jellemzi Gulás Zsuzsa mint az élet természe- idézi kiemelésekkel a bonyo- I tes és alapvető mozgását. Je­Kompozíció, I. lentősek belső térbe került nagyméretű textilmunkái is, melyek a Gellért szállóban és a Hotel Iinterconíinentalban, továbbá az Állami Népi Együt­tes Székházában válnak az építészet szövetségeseivé. Most a szegedi továbbképző inté­zetnek tervezi újabb nagymé­retű alkotását. Losonci Miklós NEMZETISÉGI NYELVOKTATÓK KONFERENCIÁJA Az anyanyelv: alapkérdés A Pest megyében élő dél­szláv, német, szlovák nemze­tiségű állampolgárok erejük­nek megfelelő feladatokat vál­lalva, a közösségért nem egy helyen jelentős mértékű tár­sadalmi munkát végezve vesz­nek részt szocialista társadal­munk építésében. Ugyanakkor ápolják hagyományaikat, őr­zik sajátos szokásaikat, cse­lekvőén vesznek részt a ki­sebb, nagyobb közösségek éle­tében. A továbblépéshez vi­szont egyre fokozottabb fi­gyelmet kell fordítanunk a délszláv, német, szlovák anya­nyelvi kultúra fejlesztésére. Kétszáz résztvevő A Pest megyei nemzetiségi nyelvoktatók konferenciáján — amelyet 1969 óta immár hatodik alkalommal augusztus huszonhetedikén, hétfőn ren­dezett meg a Pest megyei Ta­nács V. B. művelődésügyi osz­tálya és a Pedagógus Tovább­képző Szentendrén, a megyei művelődési központ és könyv­tárban — újra elhangzott, hogy a nemzetiségi lét alap­kérdése az anyanyelv. Éppen ezért van szükség a nemzeti­ségi nyelvet tanító pedagógu­sok és az elméleti szakembe­rek rendszeres találkozójára, amelyen a soron következő feladatokat és az általános kérdéseket megvitatják — hangsúlyozta a konferenciát megnyitó Farkas Lajosné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezető­je. A nemzetiségi anyanyel v­ápolás nem csak az óvónők, tanítóit, tanárok ügye, hanem a nagyobb közösségé. Ezt bi­zonyította az is, hogy a mint­egy kétszáz résztvevő között helyet foglaltak a nemzetsé­giek lakta járások pártbizott­ságainak propaganda- és mű­velődésügyi, a járási hivata­lok, városi tanácsok művelő­désügyi osztályvezetői. A kon­ferencia elnökségében képvi­seltette magát aiz Oktatási Minisztérium, az Országos Pe­dagógiai Intézet, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Ma­gyarországi Délszlávok Demok­ratikus Szövetsége, a Neue Zeitung szerkesztősége. Javuló feltételek | vetett kérdések konkretizálá­sát jelentette a következő előadás: Hlavács József, az Országos Pedagógiai Intézet nemzetiségi osztályának veze­tője a nemzetiségi anyanyel­vi nevelés-oktatás néhány korszerű eljárásáról beszélt. Megyei eredmények A konferencia délután Szí- nay József, Szabó Imréné és Belos Péter megyei szakfel­ügyelők vezetésével a szlo­vák, német, illetve délszláv nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusok szekcióülésével, a tamévelőkészítés feladatainak megbeszélésével folytatódott. Újra bebizonyosodott, hogy a nemzetiségi nyelvoktatásban jó eredményeket értünk el: a nyelvoktató óvodák száma 1968-ban 6 volt, 1978-ban 35, ugyanakkor tavaly kétszel annyian, 6200-on részesültek nemzetiségi anyanyelvi okta­tásban az általános iskolák­ban, mint tíz évvel ezelőtt, a megyei tanács művelődésügyi osztálya ösztöndíjat alapított a továbbtanuló tehetséges nemzetiségi fiatalok számára, a pedagógusok rendszeres nyári továbbképzéseken vesz­nek részt, és élénk az olva­sótábor! mozgalom is. De mindezek nem keltik a túlzott megelégedettség érzését, ha­nem újabb feladatok vállalá­sára ösztönöznek. p. sz. e. ban — mondta — olyan je­lentős intézkedések születtek országos szinten, amelyek megfelelő alapot adnak a gya­korlati munkához. A Politikai Bizottság határozata kiemel­ten foglalkozott a nemzetisé­gi oktatás kérdéseivel, leszö­gezte, hogy gondoskodni kell a feltételek fejlesztéséről, nö­velni kell a nemzetiségi tan­nyelvű iskolák számát, az is­kolák körzetesítését úgy kell végrehajtani, hogy ne érintse hátrányosan az anyanyelvi oktatást. Szólt a beiskolázás­ról, a diákotthoni hálózatról, a tanácsok feladatairól. Az Oktatási Minisztérium tíz év­re szóló fejlesztési programot dolgozott ki, a tervezetet a Nemzetiségi Pedagógusok I. Országos Konferenciája elé terjesztette. Ezeket a lépése­ket az egyes megyékben az eddiginél is eredményesebb munkának kell követnie. Stark Ferenc részletesen elemezrte a nemzetiségi nyelv- tanulás motívumait, a nyelv hasznosíthatóságának kérdé­sét, a nemzetiségi szakon to­vábbtanulók helyzetét. Töb­bek között elmondta, hogy a fővárosban háromszáz millió forintos ráfordítással teremte­nek megfelelő oktatási és el­helyezési körülményeket a szlovák és a délszláv középis­kolás diákok számára. Ellő­adásának mintegy folytatását, az általános, elvi szinten fel­Ritka lelet a kőkorszakból ASATASOK HARMINC HELYEN A közoktatás feladatairól, az MSZMP Politikai Bizott­sága 1978. január 10-i hatá­rozatának végrehajtásáról, a nemzetiségi anyanyelvi okta­tás eredményeiről Stark Fe­renc, az Oktatási Miniszté­rium Nemzetiségi Oktatási Bizottságának titkára tartott előadást. Az elmúlt időszak­Ez ideig ismeretlen új kőkór- szakbsli települést tártak fel régészeink Csongrád térségé­ben a Tisza—III. Vízlépcső építkezéseinél. A hat hét óta tartó leletmentő tevékenység műszakiak és tudósak össze­hangolt munkájának eredmé­nyeként jelentős kulturális ér­tékeket óvott meg a végső pusztulástól. Dr. Kore"k József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató­helyettese elmondotta, hogy a Csongrádtól északra fekvő Bok­ros község határában a föld mélyéből ritkaságszámba me­nő régészeti tárgyak, emlékek kerültek napvilágra: lakóház- és csontvázmaradványok. Archeológusaink közben TV-FIGYELO Kompozíció, II. SZCITCZéS. Egy közepes nagy­ságú falut be lehetne népesí­teni azokkal a szakemberek­kel, akik hazánkban munka- szervezéssel foglalkoznak — lévén összlétszámúk éppen há­romezer. Nem állítható tehát az, hogy kevesen vannak, ám tisztes létszámú táboruk mun­kájának mégis kevés a látszat­i ja‘ , Amint azt a Hét című ri­portműsor vasárnap esti adá­sából megtudhattuk, két fő oka van ennek. Egyrészt a szétszórtság mérsékli a mun­kaszervezés sikerét, vagyis az, 1 hogy e módszerkiötlők szana­szét, egymáshoz nem kötődő, a társintézményekben folyó munkáról mit sem tudó inté­zetekben, egyetemi tanszéke- j ken dolgoznak. Noha sokkal jobb lenne, ha a termelésgyor­sításban járatos alkalmazottak egy gazdához tartoznának, an­nak a bizonyos szervező vál- i lalatnak a megalapítása egy­előre még mindig csak terv. De ennél is nagyobb baj az, hogy a legtöbb munkahe­lyen nemigen óhajtják a szó­ban forgó személyek jelenlé­tét. Mégpedig azok a közép­vezetők tiltakoznak a megin- , vitálásuk ellen, akiknek a kü- 1 lönféle munkafogások betaní­tása a tisztük. Hogy miért ez a berzenkedés? Természetesen a sokat emlegetett emberi ér­zékenykedés miatt: sértés avagy megaláztatás számba megy az, ha valaki jobban tud utasításokat, tanácsokat adni. Hát úgy nagyjából így áll most a munkaszervezés széná­ja, s hogy így áll, azon sem kell csodálkozni, hogy több vállalat külföldről szerződte­tett ilyen átregulázó hozzáér­tőket. akik — láthattuk, hall­hattuk — munkájukat köz- megelégedésre végzik. Az érdekes és tanulságos ri­port pergetésekor ismét eltű­nődhetett az előfizető: hát még ebben az így fogd, oda tedd! tudományban is elébb való a máshonnan jött módi? Heltai. A Hét záró képsorát figyelve pedig egy hatalmasat csettinthetett a dobozgazda, mondván: ez igen, ahogyan Heltai András a maga penge­éles kérdéseivel meg-megbök- te Hadding Cartert, az USA külügyminisztériumának nagy hírű szóvivőjét, az riporteri mestermunka volt. Kiváló helyszínismeret, a politikai boszorkánykonyhában való jártasság. ugyanakkor egy sziporkázó szellem újra meg újra fölcsillanó humora jellemezte ezt a beszélgetést, amelyből — a kérdezett óvatos fogalmazása ellenére — annyi minden kiderült az amerikai közélet úgynevezett demokra­tikus voltáról. Hogy egyebet ne említsünk, maga a szóvi­vők szóvivője ismerte be a kiszivárogtatás gyakorlatát, sőt még azt is, hogy nem — mint Heltai András vélte — kétcsatornás, de bizony öt- csatornás ez a' hírtovábbító rendszer. Ugyanígy azt sem tagadta, miszerint hányszor, de hányszor ad tovább igaz­ságként, féligazságokat, s hogy mily gyakori dolog, hogy ő, a tájékoztató is igencsak félretá­jékoztatott. Verejtékcsöppek gyöngyözé- sét ugyan nem láttuk az ille­tékes homlokon, de az utolsó szavak után felderengő meg­könnyebbült mosoly felért e szópárbaj elvesztésének teljes beismerésével. Mint mondjunk? Ritka re­meklés, nagy bravúr volt! Műsor. A fentiekkel ellen­tétben a most odahagyott hét végének programösszeállítói nem tarthatnak igényt hason­ló hozsannázásra. Máshonnan — és nem is mindig a legjobb helyről — vett kéoárubó] kí­nálták a néznivalót: említés­re méltó honi munka nem is akadt. Kérdésünk: dinnyesze­zonban is uborkaszezon? Akácz László megkezdték Gyól falu feltárá­sát. Ebből, a feltehetőleg a 14—16. században keletkezett helységből eddig négy három­osztású lakóház, számos gödör, szabadon álló kenyérsütő ke­mence és jelentős tudományos értéket képviselő, mezőgazda- sági jellegű lelet került fel­színre. A szakembereknek si­került megállapítaniuk a haj­danvolt falu templomának és temetőjének a pontos helyét is; ezek feltárására azonban csak a jövő esztendőben kerül sor. A csongrádi vízlépcső terü­letén még ebben az évben 450 ezer köbméter földet mozgat­nak meg a munkagépek. A régészek az előzetes terepbe­járások során eddig csaknem harminc lelőhelyet észleltek. Mivel a Közép-Tisza-vidék a történelem során a különböző, főleg délről, délkeletről érke­ző kultúrák találkozóhelye volt, arra számítanak, hogy a föld mélye még sokféle régé­szeti leletanyagot felszínre hozó meglepetést tartogat. Legközelebb: 1981-ben Népdalkincsünkért A hazai és a nemzetközi népdal kincs hirdetésére, fenn­maradásának megőrzésére 1981-ben találkoznak ismét Kecskeméten a népi éneke­sek, zenészeit, folklórkutatók, folytatásaként a vasárnap zá­rult Vili. országos népzenei találkozónak. A négynapos programi, amely több ezer érdeklődőt vonzott, Daloló tájak címmel elevenítette fel az ország kü­lönböző tájegységeinek hajda­ni- népzenéjét, dalait. Négy­száz népi előadóművész és sok együttes szerepelt a találko­zón, s gazdag repertoárjuk a bizonyítéka, hogy éltetőkre ta­lált őseink zenéje, éneke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents