Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

1979. AUGUSZTUS 28., KEDD xMdtm A budakeszi tanácson A szocialista címért versenyeznek Amikor augusztus 20-ra át­adták Budakeszin a gyermek- orvosi rendelő új helyiségét az anya- és csecsemővédelem számára, megtudtam, hogy az átadás előtt a tanács szocia­lista címért versenyző Révai Oszkár mumkakollektíváia nagytakarított. De nem ez volt az első eset, amikor a brigád társadalmi munkát vál­lalt a nagyközség érdekében. 1977. november 7-én határoz­ták el az apparátus dolgozói, hogy magukévá teszik a szo­cialista brigádmozgalom cél­jait, s a hármas jelszó szerint szocialista módon fognak dol­gozni. tanulni, élni. Mit sike­rült azóta megvalósítani az el­képzelésekből? Erről kérdez­tem Viola Józsefné igazgatási főelőadót, a kollektíva vezető­jét és dr. Répássy András vb-titkárt, aki mindennapos tanúja a brigád tevékenységé­nek. Vetélytársak? — Valóban itt az rdeie a számvetésnek — válaszol ia Violáné. — Közeledik az idő amikor a budai járási szak­szervezeti bizottság értékelni fogja kétéves munkánkat Ezért is találkoztak júliusban Solymáron Budaienö. Budaörs. Páty, Perbál. Pilisvörösvnr Törökbálint és Budakeszi ta­nácsi munkakollektíváinak ve­zetői. Elvittük a naplóinkat amelyek kézről kézre iártak Olyan tapasztalatcsere volt a solymári, amelyből mindenki tanulhatott. Én elsősorban Bu­daörs. Pilisvörösvár és Török­bálint munkáiéra figyeltem nekik ugyanis hasonló létszá­mú a kollektívájuk, mint a miénk (mi tizenkilencen va­gyunk). ők tehát a fő vetélv- társaink. A vetélvtárs szó hallatán el­mosolyodik a Vb-titkár; — Csak erkölcsi értelemben értse! — mondja. — Hiszen valamennyien a saját közsé­gükért dolgoznak. Hogy mi­lyen önállóan tevékenykednek a mieink, arra hadd mondjak egy példát! Mindössze hét he­te dolgoztam Budakeszin, ami­kor átadás előtt állt a Mun­kásmozgalmi Múzeum. Az el­nökünk ekkor már régóta be­teg volt. Az ünnepi alkalomra mégis minden elkészült — a kollektíva tagjai összehangol­tan látták el feladatukat, — Ehhez, természetesen, a* is hozzájárult — egészíti k> Viola Józsefné —, hogy közre­működtek a helyi társadalmi szervek és a honvédség is Igaz, a szervezés a mi dolgunk volt. s* ez önmagában is sok időt vett igénybe. De vállal­tuk a takarítást is, és a meg­nyitó ünnepség előkészítését. — Valamilyen átadáskor mérhető le legjobban a kollek­tíva munkája — folytatja dr Répássy András —, de vannak olyan, kevésbé látványos vál­lalásaik is, amelyeknek értéké1' a közvetlen megfigyelő ismeri csak. Forgatom a brigádnaplót. Nemegyszer szerepel benne olyan feljegyzés, hogy a kol­lektíva tagjai munkatársaik hosszan tartó betegsége idején bent maradtak a tanácson es­tig, hogy az ő feladataikat is megoldják. Vagy nézzük a tü­dőszűréseket — hosszú évelt óta tavaly zajlott le zökkenő- mentesen a lakosság vizsgála­ta. A brigád vállalta munkaidőn túl a 15 ezer értesítés megírá­sát, s megszervezte, hogy a kézbesítésben segítsenek a gimnázium tanulói.- Idén má- jus-júniuban pedig szombat- vasárnap készítették elő az 1980-as népszámlálást és az in­gatlanösszeírást házról házra járva, — Ezek tanácsi feladatok, de a lakosság száma nő, az appa­rátus létszáma pedig csökken. Ezért jelent segítséget a brigád tettr-ekászsége. Pedig nincs könnyű dolguk. A 19 tagból 17-en családanyák, két-három gyermekkel. — Még nem fordult elő — egészíti ki Violáné —, hogy valaki otthoni teendőire való hivatkozással 'kivonta volna magát a közös munkából. Pe­dig sokan -tanulnak is. Én pél­dául marxista—leninista esti egyetemre járok, s két gyer­mekem van. Amikor az össze­írást csináltuk, a nővérem fia is nálunk volt — jöttek velem határt járni a gyerekek... Követőre talál A naplóban többször előfor­dul Erdős Ilona adminisztrá­tor és Viszló Dezsőné gazdál­kodási csoportvezető neve. Viszlóné éppen szabadságon van, de megtudom, hogy azok közé tartozik, akiket ha ál­mukból keltenek fel, akkor is jönnek segíteni. (Répássy And­rás jellemzése.) ö ültette be virágokkal az orvosi rendelő kertjét. És példája követőkre talál — ha a csoportvezető sem restell odaállni a kapa nyeléhez... Erdős Ilona ötperces beszél­getés után mentegetőzik: el kell mennie, várja a munkája. Csak annyit mond, hogy az a jó a tanácson, hogy már a bri­gád megalakulása előtt össze­forrott a kollektíva — termé­szetes volt régebben is egymás segítése. Viola Józsefnétől tu­dom meg, hogy a fiatalasszony Természetvédelmi tábor A Velencei-tó melletti Dinnyésen természetvédelmi tábort szervezett a Magyar Madártani Egyesület. A résztvevők madár- gyűrűzéssel, növénytani kutatásokkal foglalkoznak. A nádasban felállított hálókba bekerülő nádi énekesmadarakat gyűrűzik, megmérik a súlyát és testméreteit. részt vesz a községi KIS7- szervezet életében is. tanul, s kisgyermekes anya. Fel az élvonalba Valami mégis hiányzik ah­hoz, hogy megnyugtató l-egyen a kép. Kezdetben ilyen fel­jegyzések voltak a naplóban- közös színházlátogatásokon vettünk részt, sajtótájékoztatót tartottunk — aztán szép las­san elmaradnak a hasonló ese­mények. Miért? Először zavart hallgatás a válasz, majd Viola Józsefné megszólal: — Nem akarok mentegetőz­ni, ezért nem is hivatkozom álokokra. Az az igazság, hogy, ha nagyon akartunk volna, el- mehettünk volna színházba is, s jobban tájékozódhattunk volna a politikai események- ről. Idén azonban első helyre került a munka. Tudjuk, hogy a jövőben ezen változtatnunk kell, máris -szervezzük a szep­temberi közös kirándulást. Je­lenleg, ahogy a többi tanácsi kollektíva tevékenységét lát­tam, mi a középmezőnyben vagyunk még csak. Mindany- nyiunk vágya, hogy az élvo­nalba kerülhessünk. Mun­kánkkal, azt hiszem, már el­jutottunk oda, hiszen amit fel­soroltunk, annál sokkal többet dolgoztunk. A tanulással sem kell szégyenkeznünk, szeptem­bertől minden szakelőadó me­gyei továbbképzési tanfolya­mon vesz részt, ketten men­nek az egységes államigazga­tási tanfolyamra, egy dolgozó középiskolába, egy pedig fő­iskolára jár. A kulturális vál­lalások teljesítését nehezíti, hogy Budakeszin nincs sem művelődési ház, sem mozi. De mondom, nem a kifogásokat akarom felsorolni! Tudjuk, hogy van még mit javítani munkánkon ahhoz, hogy elér­jük a szocialista kollektíva cí­met. T. É. EGY ÜZEM - EGY ISKOLA Építési hajrá Budaörsön HÉTFŐTŐL MÁR NAGYTAKARÍTÁS Akár át is alakíthatnák a mozgalom jelszavát Budaör­sön, ekkép: sok üzem — egy iskola. A nyár közepétől ugyanis egyre fokozódó tempóban egy iskolát, a nagyközség lakóte­lepi új oktatási intézményét építi-szépíti valamennyi üzem és vállalat. S a szorgos kezek munkája után, úgy tűnik, nem lesz akadálya annak, hogy a terveknek megfelelően szep­tember 3-án, délelőtt 11 óra­kor átadják a 16 tantermes épületet a budaörsi diákok­nak. Az új, majd negyvenmillió forint értékű létesítményt a MEZÉPSZER építette, de a község valamennyi szervezete kivette a munkából részét. A nagyközségi tanács költségve­tési üzemének dolgozói, pél­dául, a bútorszállításokat se­gítik ezekben a napokban. Az Egy üzem — egy iskola moz­galomban kiemelkedő szerepet játszó katonák a berendezés­ben segítenek; a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói pedig hétfőtől a lakó­telepiekkel és a diákok szülei­vel együtt takarítanak. A tervek szerint az iskola átadása után ismét nagy mun­ka következik: a nagyközség diákságának testnevelését szolgáló sportcsarnok felépíté­se újabb kiemelkedő feladata lehet Budaörsön az Egy üzem — egy iskola mozgalomnak. BUDAFLAX Alkotó áfjúság — a vállalatért A Budaflax Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat is minden második esztendőben meghir­deti az Alkotó ifjúság pályá­zatot. Ennek kapcsán eddig számtalan újítást vezettek be, s több szakdolgozat témáját javaslatait alkalmazták a gya­korlatban. Például így került sor a Yet elnevezésű fonal­egyenlőtlenséget mérő beren­dezés hasznosítására, s a töm­lőgyártást is így fejlesztették, a szovjet gyártmányú SZTB automata szövőgépeket is a pályázatok felhasználásával telepítették. A most meghirdetett pályá­zattól tehát okkal várják a vállalat vezetői, hogy segítse a termelés fejlesztését, a gyárt­mány- és gyártáskorszerűsí­tést. A díjazásnál is azt tart­ják szem előtt: milyen ered­ményt hoz majd a pályamunka gyakorlati hasznosítása. Régi mesterség Ősi ritmusban Kétszázéves gép Mértéke a rőf A szakmát, a mesterséget, a dédpapa kezdte: egyszer vál­tott, egyszer dobott, egyszer ütött, ismét váltott, megint ütött... ősi ritmus. A taká­csok jól ismerték. Ma, az automatizált ipar korszakában, automata gépek ontják máterszám a vásznait, a szövetet... A király előtt Tápiószentmártonban, Nagy Miklós dédunoka, maga is hatvanhat éves már, többszö­GÉPÉN A POZDORJA Fapótló bútorlapok — kenderből veréket a sablonba, és kisülés után hengersor viszi a továb­bi feldolgozó helyekre, szeio- zésre, csiszolásra, majd a tá­rolótérre. Az új típusú beren­dezés kezeléséhez a korábbi száz helyett mindössze hatvan dolgozóra van szükség, mégis évi kétezer köbméterrel főbb bútorlapot állítanak elő raj­ta, mint a régin. A korszerű berendezés üzembe helyezésé­vel negyven százalékkal nő a bútorlapgyártás termelékeny­sége. A rekonstrukció ered­ményeképpen most már há­rom korszerű gyárban — Nagylakon, Komádiban és Du- naföldváron — dolgozzák fel bútorlappá a pozdorját, a kor-; szerűtlen feldolgozó üzemeket pedig felszámolták. A hálom gyárban évente mintegy negy­venezer köbméter bútorlapot gyártanak a korábban tüze­lésre használt hulladékból. PIROSLANAK A CSÖVEK Szezonra készül a paprikamalom Az idén hétezer hektáron piroslik a kalocsai táj híressé­ge, a fűszerpaprika, amelyből az előző évinél. több, s jobb minőségű őrleménynek valót ígérnek a bokrok. Ebben ré­sze van annak is, hogy a te­rület 80 százalékán új neme- sítésű fajtákat termelnek a gazdaságok, s ezek korábban érnek, több festékanyagot tar­talmaznak. Előreláthatólag a héten megkezdődhet a beérett csövek szedése. A kalocsai Konzerv- és Fűszerpaprika- ipari Vállalatnál a szezonra elkészül az új paprikamalom, s ez lehetővé teszi a folyama­tos feldolgozást és a válasz­tékbővítést. A négy henger­székes új őrlőberendezés üzem­be helyezésével 24 óra alatt 12 tonnányi őrlemény készülhet el Kalocsán. A minőség javí­tását szolgálja, hogy ma már nyolc paprikás gazdaság mű­ködtet korszerű szárítóüze­met. Ezek napi kapacitása meghaladja a száz vagont, így a termés több mint 50 száza­lékát őrlésre készen kapja az ipar. Legutóbb a szabadszállá­si Lenin Termelőszövetkezet­ben készült el a paprikaszárí­tó. így a géppel szedett pap­rika szárítását még aznap megkezdik, s ezzel megelőzhe­tik a minőségromlást. rös nagypapa, talán az utol­só takács az országban, aki még dolgozik, kétszázéves szövőszéken. Betartja az ősi ritmust: egyszer vált, egyszer dob, egyszer üt, ismét vált, megint üt... Nem méterszám, hanem rőfszám dolgozik. Régi ru­gósmérlegen méri a fonal sú­lyát, majd kiszámítja, hány rőf telik ki az anyagból. így csinálták ezt a takácsok min­dig. Valamikor a takácsok és posztószövők céhbe tömörül­tek, és egy-egy vándorlegény remekét valamelyik büszke főúr vásárolta meg, s abban pompázott a király előtt vagy az országgyűlésen. A gyáripar szétrombolta a céheket, a mesterség becsületére oly ké­nyesen vigyázó, a termékek minőségére sokat adó meste­rek farkasokká váltak. Mások és önmaguk farkasaivá. Min­den megváltozott, csak a munka ősi ritmusa nem: egy­szer vált, egyszer dob ... Nagy Miklós dédapja, nagy­apja,, apja és ő maga is a he­lyi, a tápiószentmártoni igé­nyeket elégítették ki. Hogy mi volt az? A férjhez menő leány kelengyéje, illetőleg an­nak egy része. Tíz törölköző, tíz szakajtóruha, egy asztal­terítő, sütőabrosz, ágynemű­huzatok, lepedők ... Nagy Miklós még jól emlékszik, sok rőf ilyen vásznat szőtt t vénséges vén gépén a tápió- szentmártoni lányoknak. Min­dent elkövetett, finomra szőt­te a lepedőt, hogy a házasság jól sikerüljön. De ha mégsem, az nem rajta múlott... Már csak így Megcsodálom az öreg szövő­széket. A fonalhengert. A ve­zérpálcát. A hozzá-vezetőt, és a nyistet. A bordaládát, a munkahengert és a váltót... mind, mind fából. Még a fo­gaskerék is, a tengely is. Az­előtt régen, talán kétszáz év­vel ezelőtt, egy másik arany­kezű mester fúrta-faragta se­rényen össze ezt a szövőszé­ket. Csak fából. Vasalkatrész nélkül. Ilyen szövőszék —tu­domásom szerint — már csak egy van az országban: Pára­don. Vajon hány kiló port nyelt el munka közben ez az inas, sovány ember? Mert ez a munka bizony porral, sok, sok porral jár. A legveszélyeseb­bel: a kenderfónál szálkás po­rával. Nézem, figyelem Nagy Mik­lós bátyámat, hátha meg­Nagy Miklós a kétszáz éves szövő­székénél, munka közben. Most ép­pen dob... mondja. De nem. Hallgat. Én is. Aztán, mégiscsak megszó­lal: ’ — Ki tudja.,’! Rongyszőnyegek A falszabadulás után az el­ső és legfontosabb munkája: a lánya stafírungja volt. Azt még ma is meg lehet nézni, meg lehet csodálni. Színes vá­szon párnaaljak..., mert a színes szőttes: a mesterség csúcsa. A hajdanvolt vándorló céhlegények szőttek ilyent — remeknek. A lassan csordogáló beszél­getésből az is kiderül, hogy a takácsmesterség, legalábbis ezen a vidéken, téli mesterség volt. — Mégrendélő lét vóna, csak píz nem — mondja ízes tápiósági tájszóval a mester. Ezért a takács tavasztól őszig a földeken dolgozott. Talán éppen a kenderföl'de- ken. Lassan kihüvelyezem, a szakma titka: a takács keze- lába jár, szeme figyel, az esze kombinál... Ezt nem lehet gépiesen csinálni... Eltűnődöm a régi mestere­ken ... meg azon, amit csi­náltak. Egy-egy takács szőtte­se országosan ismert volt. Jöt­tek hozzá az ország minden tájáról. És mit gyárt ma a takács? Rongyszőnyeget! Ez maradt meg a hajdanvolt híres, ne­vezetes mesterségből. Rongy- szőnyeget, mert a többit az üzletben is meg lehet vásá­rolni. Az ipar: fejlődés el­pusztította a szakmát, de a szerszámokat, az értékes ipari emlékeket meg kell őrizni, meg kell menteni. Azok nél­kül szegényebbek lennénk. Karácsonyi István Befejeződött a Kenderfonő-1 és Szövőipari Vállalat duna- földvári bútorlapüzemének re­konstrukciója, s megkezdődött a termelés a modern új gép­sorokon. A berendezést eredeti­leg nyugati importból kíván­ták beszerezni, mintegy har­mincmillió forint értékű devi­záért, végül a vállalat mér­nökei maguk tervezték meg, és a kenderfonó szakemberei készítették el. Az egész munkafolyamatban nem érinti ember az anyagot, mindent az automatizált be­rendezés végez el gombnyo­másra. A kenderfeldolgozás hulladékát, a pozdorját — amelyből a bútorlapok készül­nek — pneumatikus úton vi­szik a tárolóhelyről az üzem­be. Önműködően keveredik a pozdorja a műgyantás kötő­anyaggal is. Gép teríti a ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents