Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

-L A VI. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Sok segítséggel Mindenütt tatarozzák az iskolákat A hobbi haszna [V/J ennyit ér, ha egy mű- velődési ház kertba­rát-, háztáji kistenyésztő vagy más hasonló rendelte­tésű klubot szervez, vagy pusztán csak ilyen előadás- sorozatot. Ki tudná ponto­san felmérni? Gyakran — főként, akik nem érdeklőd­nek az ilyenek iránt — ta­lán legyintenek is, mond­ván, az meg mi lehet?! A válaszért, legalábbis Erdőkertesen, ahol még nyúltenyésztő szakcsoport sincs, nem kell sokat kér­dezősködni. A minap, egy ottani beszélgetésben hang­zott el egy fél mondat: Tudja, sokat ér, ha van az a jó néhány előadás a mű­velődési házban a kiste- nyésztőknek! A gondolatot folytatni már nem nehéz. A nyilat­kozó különben hobbiból, de azért eredményesen foglal­kozik házinyúl tartásával, s tulajdonképpen azt érzé­keltette, hogy milyen jó, hogy legalább ez az elő­adássorozat, amit Erdőker­tesen évről évre tartanak, egy kicsit szakmailag, egy kicsit barátilag összetartja őket. Mi több, azóta már ösz- szeállt az egyszerű, hírbe illő mondat is. Erdőkerte­sen legalább 35—40 ház körüli nyúltenyésztő van, aki nemcsak magának, csa­ládjának termeli meg a nyúlhúst. Kéthetenként, az exportra szállító Környei Mezőgazdasági Kombinát felvásárlókocsija is felkere­si őket, így termékük jó gazdára lel, mi több, valu­tánkat gyarapítja. Kell-e mondani ezek után, hogy mennyit ér egy községi (kisvárosi) műve­lődési ház és persze a te­vékenységére figyelő, azt is hasznosító, új értékeinket szorgalmával gyarapító em­ber munkája? —r—n— —- Nagy érdeklődés nyilvá­nult meg az elmúlt hónapok­ban az Állami Biztosító gö­döllői fiókjában és a munka­helyeken lévő szervezőknél a CSÉB 80-as biztosítási forma iránt. A korábbiaknál többet nyújtó CSÉB 80-ra az év első hat hónapjában több mint 1100-an jelentkeztek. Különö­sen jól sikerült a szervezés a Rákosvölgye és a vácszent- lászlói Zöldmező tsz-ben, ahol külön-külön 110; a túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Tsz-ben, ahol eddig 105 személy választotta a CSÉB-tagságot. Bár az iskolakapuk meg-. nyitásáig hozzávetőleg egy hó­nap hátravan, azért nem min­denütt névtelenek a tantér- i mek. A főszerep most azoká, 1 akik azon fáradoznak, hogy a gyerekeket ősszel frissen me­szelt falak között fogadhassák mindenütt. Egy tanulmányi év nagy idő ahhoz, hogy be­koszolódjanak a falak, de mint kis járási körképünkből kiderült: más tennivaló is akad ezekben a napokban. Huszonnégy terem Arról hetekkel ezelőtt hírt adhattunk, hogy Versegen már a szünet első napján hoz­záláttak a karbantartáshoz. A régi iskolán a tető. és az ereszcsatornák felújítását is el­végezték a helybeli kisiparo­sok. s gondo&kodtax a tanter­mek jobb világításáról is. Versegen összesen nyolc. Kartalon viszont huszonnégy tanterem rendbe tételén dol­goznak ezekben a napokban Áz utóbbiról Sőregi János ta­nácselnök tájékoztatott. De előbb az óvodák tatarozását említette. — Három óvodánk van. Az egyes számban háromhetes szünet volt, amíg a festés tar­tott, a többiekben e hét elején kezdődött á ' munka. Ám a gyerekekét nem kellett otthon tartani a szülőknek, mert a tatarozás idejére áthelyeztük őket. Az új iskolában jól ha­ladtunk a tizenkét tanterem meszelésével, ezekben a na­pokban a fűtőtesteket festik, az aszódi katonai helyőrség KISZ-esei. Már két hete dicsé­retesen, jól dolgoznak az isko­lában. Egé6z napos műszako­kat tartanak. Az iskola kony­hája üzemel, így meleg ebédet itt, nálunk kaphatnak a kis- katonák. — A régi iskolánk, ahova csak az alsótagozatos gyere­kek járnak, szintén tizenkét tantermes. Ott a nagytakarítás van hátra. Egyszóval jól ál­lunk, a tanév kezdetéig min­denképpen tiszta, rendes ter­mek várják gyermekeinket. Erdőkertesen nyitott abla­kok fogadták a látogatót, je­lezve, hogy alapjában véve túljutottak a legtöbb tanterem meszelésén az új iskolában Zombor István igazgatót oda­haza találtuk, egy kis barká­csolással volt elfoglalva. Ha nincs beázás — Valóban már száradnak az új iskola tizenöt termének falai és az ebédlő is. Hátra­van még a konyha és a be­ázott folyosók meszelése — mondja kissé eltöprengve. — Ez utóbbiakkal is elkészültek volna már segítőink, ha a be­ázás nincs. — Mitől volt a hiba? — A folyosók felett nem si­került jól a tetőfedés, ezért most az építőkre várunk, hogy a garanciába tartozó hibát ki­javítsák. Rájuk számíthatnak — Kikre számíthattak a nyári tatarozásban? — A községi KISZ-szervezei sokat vállalt magára, a hétvé­geken mindig hatan-heten jöt­tek. Több éves jó kapcsolatunk van a galgamácsai összefogás Tsz vácegresi ipari üzemeinek KISZ-eseivel, akiket rendsze­rint Pásztor Gyula, fiatal cso­portvezető szervez be ezekre a munkákra. Az elmúlt években kisiparosok is részt vettek a legfontosabb nyári karbantar­tási munkában, tehát rájuk is számíthatunk még. F. I. Tartóhántás a kartali tsz-ben A kartali Petőfi Termelőszövetkezet bagi üzemegységében még 300 hektáron kell tarlóhántással lezárni a földet. Képünkön: munkában a Dutra 1000-es. Barcza Zsolt felvétele Minden réteghez eljutni Igazodni a követelményekhez Tudja, mit kell és mit akar tenni Amikor Szadán utolsó nap­jához érkezett a járás köz- művelődési dolgozóinak ren­dezett egyhetes továbbképzés, búcsúzóul összeültek a nép­művelőik. Kiss Pál István já­rási közművelődési felügyelő úgy tervezte, egy órában összefoglalják a tapasztalato­kat, szót ejtenek a következő év tanfolyamának tematiká­járól. A hatvan percre ter­vezett beszélgetésből több órás élénk eszmecsere kerekedett, amelynek végén Ladócsy László, a kartali művelődési ház igazgatója, a továbbkép­zés legfiatalabb résztvevője így sóhajtott fel: — Most az­tán végképp nem tudom, mit fogok csinálni, ha hazame­gyek, hiszen ömlesztve kap­tuk a feladatok sokaságát. Hullik a vakolat Azóta elszaladt három hét, s amikor munkatársaimmal jómagam is művelődési há­zunk őszi-téli terveinek össze­állításán dolgozom, egyre többször eszembe jut Ladó­csy László mondata. Felkerestem a kartali mű­velődési házat. Ladócsy Lász­lót az irodában találtam. Em­lékeztettem szadai búcsúmon­datára és kíváncsiskodtam, hol tart most, tudja-e már, mit kell csinálnia, vagy leg­alábbis terveznie az őszi-téli hónapokra. Mielőtt kérdésemre vála­szolt volna, arra kért, járjuk körül az épületet. Nem is tu­dom, van-e a járásban még egy ilyen rideg építmény, amit művelődési háznak neveznek, mint a kartali. A nagyterem levegőtlen, sötét, ablaktalan magtárhoz hasonlít, ám arra a célra sem felelne meg, falai nedvesek, kicsírázna benne a mag, vakolata hullik és félő, hogy a tető is leszakad. Ezen­kívül van még egy klubhelyi­sége, talán itt lehetne tenni valamit, picinyke irodája, semmire sem használható elő­tere, szűk folyosója ... Eszembe jut az az idő, ami­kor a kartaliakra ezért az épületért a járás sok közsé­ge irigykedett Ha jól emlék­szem, 1963-ban vagy 64-ben újították fel. Frissen festett falak, lakkozott, mázolt ajtók, ablakok, csillogó parketta, korszerűnek nevezett nagy­termi és színpadi világítás, új függönyök, székek és lelkes szereplőgárda várta a ház avatására érkezőket. Sem a kartaliak — nagyon sokan voltak —, sem az avatásra ér­kezett vendégek nem csalód­tak abban, amit láttak. Eleven, pezsgő, tartalmas kulturális életnek kellett ott lenni, ahol annyit tudtak felmutatni, mint Kartalon az ünnepi mű­sorban. Erre emlékeztetem az igazgatót. Reális út — Ez mind igaz, csakhogy az eltelt másfél évtizedben a kulturális igények gyors iramban növekedtek és növe­kednek ma is, lehetőségeink, különösen az anyagiak, korlá­tozottak. A községi tanács is csak annyi támogatást adhat, amennyit a közös ' erszény el­bír. Kartal elhayagolt telepü­lés volt, de aki ma idelátogat, alig ismer a falura. Nemcsak a magánházak, de a közösségi célokat szolgálók is gyors ütemben épültek. Iskolák, or­vosi lakások és rendelők, pos­tahivatal, óvoda, üzletek, utak — mind-mind az utóbbi esz­tendő eredményei. Ezek leg­alább olyan fontosak, mint az új művelődési ház. Feladatunk az, hogy reális utat próbál­junk a közművelődésben ki­jelölni és végigjárni. Ha ke­veset vállalunk, annak nega­tív következményei éppúgy beláthatok, mint a másik vég­leté, ha irreális tervekkel ál­lunk a falu elé, s azok kudar­ca vet vissza bennünket — gondolkozik hangosan a ház gazdája, miközben visszaér­kezünk az irodába. Terveket rögzítő írások az asztalon, de a további* beszél­getésben sincs ezekre szük­ség. Ladócsy László jól isme­ri a faluját, a lehetőségeket, s ezek tudatában alakítja ki az elkövetkezendő hónapok programját. — Igyekszünk felújítani a házat. Nem gondolunk nagy dolgokra, csak az okvetlenül szükséges munka elvégzésére. Festésre, parkettacsiszolásra, apróbb javításokra. Ehhez csak bizonyos anyag kell. Valószínűleg lesz társadalmi segítség. Erről nagyon híresek a kartaliak. Egy kicsit ottho­nosabbá, barátságosabbá kell tenni az épületet, s akkor mindjárt vonzóbb lesz. Bí­zunk a tanács támogatásában, reménykedünk, hogy a ter­melőszövetkezet is hozzájárul elképzeléseink megvalósításá­hoz. Persze, emellett tervez­getem a ház belső, tartalmi életét is. Bukás csárdás — Arra jöttem rá a szadai beszélgetéseken, hogy a ten­nivalókat, a munkát a szün­telenül változó élethez, a gyorsabb tempójú fejlődés kö­vetelményeihez kell igazítani. Talán azért, mert én is fiatal vagyok, különös fontosságot tulajdonítok az ifjúság műve­lődésének. A fiatalság egyik jellemvonása az aktivitás, tettvágy, amely megfelelő cél nélkül vakvágányra futhat. A sokszor csak csellengő, han­goskodó csoportokat elemi, de kellően nem irányított kö­zösségigény hozza össze. Ezt kell nekünk megfelelő tarta­lommal megtölteni. — Itt van a mi önképzőkö­rünk alig féléves működése, ifjúsági klubunk kezdeti ered­ménye. Mind a két csoport al­kalmas továbbfejlesztésre, ar­ra, hogy igazi közösséggé vál­| Nyugdíjasok nyári munkán Minden kézre szükség van A nyár végi és őszi munka­csúcsban 300—350 ezer ember dolgozik majd a szántófölde­ken, a kertészetekben és a gyümölcsösökben, mert nem tudnak minden munkát gép­ivel elvégezni. Olyan kézimun­ka-igényes növények betaka­rításáról van szó, mint a zöld­ség, szőlő, gyümölcs, cukor­répa, burgonya és dohány. Nemcsak a belföldi fogyasz­tói igények kielégítése, hanem az exportfeladataink teljesíté­séhez fűződő fontos népgaz­dasági érdekek is azt köve­telik, hogy az úgynevezett ké­zimunka-igényes növények betakarítása időben és jó minőségben megtörténjék. Megkezdték az előkészületeket A mezőgazdasági üzemek már megkezdték az őszi me­zőgazdasági munkák végre­hajtásának előkészületeit. Va­lamennyi nagyüzemi gazda­ságban számba veszik a ren­delkezésre álló munkaerőt, az állandó dolgozókon kívül fi­gyelembe véve a családtago­kat, nyugdíjas dolgozóikat, s a falvakban élő, a munkában részt venni kívánó ipari nyugdíjasokat is. Érdemes ezeket a kimutatásokat még egyszer gondosan átnézni, s a valós helyzethez igazítani. Ennek során nagyobb figyel­met kell fordítani a minde­nütt meglevő értékes tartalé­kokra, a nyugdíjasokra. Órájuk, a mezőgazdasági munka sok fogását, módsze­reit jól ismerő, kipróbált em­berekre most is szükség van. Keresetkorlátozás nélkül Munkába állításukat meg­könnyíti, hogy változatlanul érvényben van az a rendel­kezés, amely szerint a nyug­díjasoknak a mezőgazdasági nagyüzemek kézimunka-igé­nyes növények betakarítási munkáiban való részvétele a jogszabályban megállapított foglalkoztatási keretébe nem számít be. Nem árt arról sem többet beszélni az érdekeltekkel, a nyugdíjasokkal, hogy ez mit jelent az ő számukra. Arról van szó, hogy július 15-től november 15-ig a zöldség, a burgonya, a szőlő, a gyü­mölcs, a dohány és a cukor­répa betakarításában nyugdí­juk korlátozása nélkül végez­hetnek fizikai munkát. Ezek­nek a munkáknak időtartama a törvényes évi 840 — meg­határozott munkakörökben évi 1260 — órás foglalkoztatási keretbe nem számít be. A kedvezmény minden nyugdí­jasra egyaránt vonatkozik. A nyugdíjasokat foglalkoztató üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szak- szövetkezetek) illetékesei bi­zonnyal tudják feladatukat: a nyugdíjas nyilvántartó lapjá­ra a SZOT Társadalombizto­sítási Igazgatóság 2—172/1977. közlemény számát kell felje­gyezni. Külön engedélyt nem kell kérni. Legfőbb tényezője: az ember A sikeres nyári és őszi munkák legfontosabb szerep­lője az ember. Vegyék a fá­radságot termelőszövetkeze­teink, állami gazdaságaink helyi vezetői, keressék fel megbecsült nyugdíjasaikat, de a községben élő más — jó munkás hírében álló — nyugdíjasokat is. Ismertessék velük a munkát, a kereseti lehetőségeket, s főleg azt, hogy számítanak rájuk, szük­ség van rájuk. i N. Gy. SPORT- SPORT-SPORT - SPORT-SPORT Nyári Galga Kupa Kettős forduló a hét végén Lejátszották a nyári Galga Kupa kispályás labdarúgó- torna VII. fordulóját. Galgagyörk—Űjtelep 3-1. Vezette: Pesti L. Mintegy 250 néző előtt zajlott le a mérkő­zés, amely rangadóhoz méltó jó, izgalmas játékot hozott. A galgagyörkiek Szuhánszki Já­nos mesterhármasával győztek. Galgamácsai) SE ifi—Kiskút SC 2-5. Vezette: Szuhánszki. jék. Lehet, hogy éppen a mű­velődési ház felújítási mun­kálatai gyorsítják ezt a folya­matot. Nem mondunk le a képzőművészeti szakkör szer­vezéséről és irodalmi színpa­dunkról sem. Mindkettő alkalmas arra, hogy tagjai ne csak fogyasz­tói legyenek a kultúrának, hanem alkotó elsajátítói is. Segítségükkel kívánunk kiál­lításokat rendezni, zenei este­ket szervezni. Ezek modem művelődési formák, amelyek mellett a hagyományok ápo­lására is gondot fordítunk. A kartali bukás csárdás legalább olyan híres, mint a bagiaiké. Vannak a faluban ismerői, akik, ha egészségük engedi, szívesen vállalják, hogy meg­tanítsák a fiataloknak. Népi tánccsoport szervezését is megkíséreljük. — Hatásunk csak akkor je­lentkezik a falu közéletében, ha a lakosság minden rétegé­hez eljutunk. Ezért szeret­nénk nyugdíjasklubot is létre­hozni. A hévízgyörkiek ebben segítségünkre lesznek. Ladócsy László a fotószak­kör eredményes munkájáról is beszélt. Dicsérte Székely Jó­zsef tanárt, a szakkör vezető­jét. Elismerően említette Ső­regi János tanácselnök segítő­készségét. Szólt az ismeretter­jesztő sorozatokról, a tanulók közötti népművelésről és sok másról. Tele van tervekkel, amelyek bizonyítják, tudja, mit kell és mit akar tenni. Ezért bizakodik is. Bízik a kartali emberekben, bízik ab­ban, hogy amikor tenni akar szülőfalujáért, nem marad egyedül. Segítséget kap példa­képeitől, nevelőitől, a karta- liaktól. Feresik Mihály Amíg erővel bírták, jól tartot­ták magukat a fiatalok, utána a Kiskút átvette a játék irá­nyítását és biztosan jutott a két ponthoz. Vácegresi Haladás—Váckis- újfalu község 0-11. Vezette: Újvári. Nem volt egy súlycso­portban a két együttes. A ven­dégek ilyen gólkülönbséggel is megérdemelten győztek. A táblázatot továbbra is a galgagyörkiek vezetik 10 pont­tal. A második helyre Váckis- újfalu község nyomult fel, ne­kik 8 pontjuk van. A harma­dik helyezett Újtelepnek szin­tén 8 pontja van, de rosszabb a gólkülönbsége. Ezen a héten kettős for­dulót játszanak, minden bi­zonnyal ismét izgalmas mér­kőzésekkel. Itt említjük meg, hogy a Galgamácsai Tsz SE tömeg­sportbizottsága szervezésében kirándulással egybekötve ven­dégszerepeit a labdarúgócsa­pat a Nógrád megyei Patakon, ahol 3-0-ás félidő után, 7-1-re kikaptak. A galgamácsaiak sok gólhelyzetet kihagytak, a becsületgólt Farkas P. szerez­te. ______Borna István Ba rátságos mérkőzések A Honvéd városunkban Barátságos labdarúgó-mér­kőzést rendeznek ma, csü­törtökön Gödöllőn. Délután négy órakor az 1973-ban megyei bajnokságot nyert Oö- döllői Vasas egykori játékos­gárdája találkozik a Budapesti Honvéd vegyes csapatával. Előtte, 14 órakor a GSC—Hon­véd Malinovszkij SE mérkőzés kezdődik. Ez alkalommal bú­csúztatják azokat a GSC-játé- kosokat, akik a következő baj­noki idényben már nem szere­pelnek a város színeiben. — Csaknem 110 ezer forint értékben árusítottak totó-lot­tószelvényt, valamint boríté- kc* sorsjegyet a túrái taka­rékszövetkezetben — az OTP aszódi kirendeltségének meg­bízásából — az elmúlt félév­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents