Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-02 / 179. szám

Mozikrónika Pergett a film, s pereg újra... Megnyílt a bemutató- és stúdióterem XXIII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1979. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Téliesítettek az exporttervet A jó minőség mindig követelmény Farmernadrágok a Skála Áruháznak A szövetkezeten nagy gon­dot fordítanak a szakmunkás- tanuló képzésre is, hogy a szii. lés után otthonmaradó dol­gozóikat pótolni tudják. Ezért tanműhelyt alakítottak ki. Tanulóik a£* elmúlt években minden alkalommal részt vet­tek a tanulmányi versenye­ken, ahol alapos felkészültség­ről adtak számot. A műhelyben tanulnak ­Vácott és Nagymaroson mű­ködő kiskereskedelmi egysé­geikben a szövetkezet termé­keit árusítják. A jövőben a jobb és választékosabb ellá­tásra törekszenek, ezzel se­gítve, hogy a lakosság vá­sárlásait helyben végezhesse. Kapcsolatuk van más szövet­kezetekkel is, s így a válasz­tékot igyekeznek azok termé­keivel bővíteni. A tőkés exportra csomagolnak játékokat a sződligeti részleg asszonyai: Hajdú Agnes, Pitlik Jánosné és Hajdú Pálné. Barcza Zsolt felvétele: Eredményesen zárta az első félévet a nagymarosi szék­hellyel működő Dunakörnyéke Ruházati és Háziipari Szö­vetkezet. Mint Perbíró Lajos- né elnök és Szirtes Józsefné főkönyvelő elmondta, az első hat hónapban éves tervük 52 százalékát már teljesítették, s különösen örvendetes, hogy a sok területen veszteséges szolgáltatási részlegek is jól dolgoztak. A szövetkezet termelésére az elmúlt tíz esztendő alatt az erőteljes növekedés volt a jellemző. A könnyűiparra jellemző állandóan változó ke­reslet-kínálat és az anyagel­látási gondok ellenére 1970— 76 között megkétszerezték ter­melési értéküket. Az elmúlt években jelentősen nőtt szo­cialista exportjuk, s 1977-től tőkés kivitelük is. Import helyett A szövetkezet legjelentő­sebb ágazata a konfekció részlég speciális gépek beszer­zésével a váci üzemben el­kezdték a gyermek farmer- nadrágok varrását, a Skála Áruház megrendelésére. Ez a termék az áruházon keresztül nemcsak a hazai, de a külföl­di vevőkhöz is eljut. A kor­szerű indigófarmer alapanya­gát a Szegedi Lenfonógyár ké­szíti, s ezzel tőkés importot helyettesít. A szakemberek szerint a farmernadrágok iránti kereslet még hosszú évekre gazdaságossá teszi e termékek gyártását. A konfekciórészleg nagy­marosi központi telepén dol­gozók tőkés bérmunkát végez­nek. Az elmúlt évben meg­kezdett gépi rekonstrukció jó hatással volt a minőség javí­tására, s a bevezetett egyéni teljesítménybérezés a termelé­kenység növekedésére. Ezek­nek az intézkedéseknek kö­szönhetően a szövetkezet az első félévben már teljesítette egész éves tőkés exporttervét, ami éppen kétszerese volt a tavalyinak. Mint Perbírő Lajosnétól megtudtuk, a szövetkezet ön­erőből Nagymaroson egy új központi konfekcióüzemet akar kialakítani. A munká­latokat már megkezdték, de a kivitelező Pest megyei Magasépítő Vállalat tevékeny­ségét gyakori anyaghiány aka­dályozza. Emellett nem kis gondot jelent, hogy az össze­szokott varrodai szalagokat meg kellett bontani, s alkal­milag különböző helyiségek­ben elhelyezni. Emiatt je­lentősen megnövekedtek a szállítási költségek is. Az építkezés a tervek szerint 1980 májusában fejeződik be, s a szövetkezet vezetői szerint az új részlegben sokkal gazdasá­gosabban gyárthatják majd a nyugati exportra küldött blú­zokat. A munkálatok teljes költsége mintegy 4,5 millió forint, amelyhez 880 ezer fo­rint rövid lejáratú bankhitelt kapott a szövetkezet. A kocká­zatot azonban, úgy tűnik, ér­demes volt vállalni. Fiatalok — gyerekeknek A központi műhelyek kor­szerűsítése során a felesleges­sé váló gépeket bedolgozóik­nak adták ki, s ezzel jelentő­sen javult az általuk végzett munka minősége és termelé­kenysége. A szövetkezetben jelenleg hatvanan vállalnak bedolgozást, s nagyrészt szov­jet exportra termelnek. Évente mintegy 270 ezer da­rab játékot készít a sződlige- ti játékrészleg. Termelési ér­tékben ugyan nem sok a 10—11 millió forintos éves árbevétel, de a játékfigurák jórészt hulladékból készülnek, amelyet a MÉH nem vesz át. s így jobb híján a szemétbe ke­rülnének. Nagy hangsúlyt he­lyeznek a választék állandó bővítésére, s ehhez felhasznál­ják fiatal dolgozóiknak az Alkotó Ifjúság pályázatra be­küldött ötleteit is. Termékeik igen kedveltek, ezt bizonyít­ják, hogy nincsenek értékesí­tési gondjaik. A legkisebbek részére puha, mosható frottír figurákat gyártanak. Göd-felsőn működik a szö­vetkezet kötöttárurészlege, amelynek termelése az el­múlt években erőteljesen nö­vekedett. Ma már a szövet­kezet vezetői legfontosabb fel­adatnak a választék bővítését és a korszerű, jó minőségű termékek gyártását tartják. Régi kereskedelmi kapcsola­taik vannak a Népművészeti Vállalattal, az Üttörő Áruház­zal, a RÖLTEX-szel és a Ská­la Áruházzal. Az elmúlt esz­tendő óta női és gyermek kö­töttáruból mintegy 30 ezer darabot szállítanak évente csehszlovák exportra. A ter­melés fejlesztése érdekében korszerűbb összeállító gépeket vásároltak, áttérve az import helyett a hazai fonalra. Szolgáltató egységeik a la­kosság részére méret utáni megrendelésre készítenek női és férfi felsőruhákat. Ilyen üzletek működnek Vácott és Szobon. A divat fejlődésének figyelemmel kísérése az OKISZ Labor szabászati an- kétjaira és divatbemutatóira a szövetkezet minden alkalom- | mai elküldi szakembereit. Furucz Zoltán Nemrégen értesültem arról, hogy egyik váci helytörténé­szünk dolgozik a helybeli mozik krónikáján. Szerinte nagyon érdekes és izgalmas feladatra vállalkozott. Be­szélt a három éve elhunyt Kövi Istvánnal, aki a húszas évek elején még a főtéri né­mafilmek színházában zongo­rajátékkal adott kísérőzenét és megszólaltatta Genzol Jó­zsefet, aki Vác legújabb film­színházában — a Madách Im­re Művelődési Központ nagy­termében — vetíti a hét vé­gén a szélesvásznú, színes ha- ■Sa.i és külföldi alkotásokat. Egykor és ma... Helyet kap a váci mozikró­nikában Kunscher József, aki kiváló szervező volt, két nagy filmet is adott egy műsorban, s a filléres előadásokkal be­csábította a váciakat a sötét nézőtérre. Szó lesz Hónig Bé­láról, a Városi mozi vezetőjé­ről, aki a hét egyik napján szüneteltette az előadásokat, hogy helyet adjon az Uránia műsoroknak, a TIT-előa>dások előfutárának. Meg kell emlí­teni Zilzer János, Kalocsay Ferenc, Máté Béla nevét — a felszabadulás után ők hozták az első haladószellemű fil­meket Vácra, s aiz újjáépítés éveiben szórakoztatták a la­kosságot. Mi a helyzet 1979-ben? Mint olvasóink értesültek róla, a Kultúr Filmszínház új vezetőt kapott. Rakonczai László megvalósította a kör­zetesítést: vándor-gépjármű segítségével olyan községek­be is eljuttatja a filmeke-t, ahol nincsen állandó felsze­relés. Felújították az irodákat és a folyosót, tervbe vették a nagyterem tatarozását is. A Rosszemberek A Pest megyei Moziüzemi Vállalat jelentős anyagi tá­mogatásával a Madách Imre Művelődési Központban is megkezdte három hónappal ezelőtt a működését egy be­mutató- és stúdió jellegű filmszínház. A 430 ülőhelyes teremben pénteken és szom­baton két előadást tartanak s egyelőre itt vetítik a vasárna­pi matinéfilmeket is. A .változatos műsorra jel­lemző, hogy a múlt héten itt volt a Rosszemberek vidéki premierje. A nézőrekordot eddig a kétrészes Casanova jelentette: 1012 jegyet adtak el a Fellini-film vetítésekor. A közönség — megcáfolva az előzetes jóslásokat — jól vizs­gázott: nincsen székrongálás és tökmaghéj-eldobálás. A re- nitenskedőket kivezetik az előadásról és kitiltják a mozi­ból. Az új helyárak kialakítá­sakor néhány széksort átmi­nősítettek, s most 4—14 fo­rintba kerül egy jegy, ha nem kétrészes, vagy feláras a fűm. Régi szalagok Mind több szó esik arról, hogy ősztől filmmúzeum sze­rű vetítések lesznek ismét Vácott, Sima Albert és Sas- vári László kezdeményez­tek régebben — sikerrel —• hasonlót aiz építők mozijában, s most érdeklődve várjuk a folytatást. P. It. Anyakönyvi hírek Elhunyt dr. Burján Gyula Gyászlobogót tűztek a For­te-gyár homlokára. Életének 57. évében elhunyt dr. Burján Gyula, a Vám utcai üzem munkaügyi osztályának a ve­zetője. Kisunokáját, Anitát köszöntötte névnapján: haza­felé menet, a Lenin úti ró~ a- kertnél szívrohamot kapói, s meghalt. Kiváló közgazdász volt: a Munkaügyi Minisztérium dol­gozójaként részt vett a mun­katörvénykönyv első kiadásá­nak szerkesztésében. Utána Vácott volt egy ideig a Fa­ipari Ktsz elnöke, s 1965 óta töltötte be legutóbbi, fontos posztját a Forte gyárban. Az üzemi pártszervezet pro-1 pagandistája s a Vác városi pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának is munkatár­sa volt. 1966-ban megválasz­tották a Váci Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjává, sok vizsgálat vezető­je, szakmai tanácsadója volt. Tevékenységéért megkapta a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát és a kiváló népi ellen­őr kitüntetést. Váratlan halála mély rész­vétet keltett városszerte. A Forte-gyár saját halottjának tekinti s a párt tagját megil­lető tiszteletadással kísérik utolsó útjára ma délután, fél négykor a Vác-alsóvárosi te­metőben. 1 Sziiletett: Danis Gábor és Sárközy Ida: Renáta, Juhász József és Süli Mária: József, Hamar Ferenc és Katalin Irén: Ferenc, Tóth István és Lovast Éva: Gábor, Palkovic.; Imre és Legény Zsuzsanna: Krisztina, Vezsenyi István és Bakos Hona: István, Burkus László és Marinka Julianna: Krisztián, Herédi Balázs és Bukta Erzsébet: Balázs, Lu­kács Mihály és Pauer Anna: Mihály, Rudolf János és Sztruhár Ilona: Erika, Via' hosz Nikosz és Gyetvai Piros­ka: Nikétás, Balázs László és Horváth Zsuzsanna: Éva, Dankó István és Farkas Ág­nes: Melinda, Hajdúk Ká­roly és Plankó Zsuzsanna: Angéla, Kisparti László és Füle- Magdolna: László, Zsó- ka Lajos és Múzer Erzsébet: Péter, Dimka József és Ma- ruszki Ilona: Bernadett, Kis- simon Vilmos és Farkadi Ka­talin: Henrietta, Kosdi László és Gőz Mária: László, Ma­gyar László és Béki Mária: Natália, Paulinyi Lajos és Lestyán Ágnes: Rita, Schlenk András és Ogl Erzsébet: Nor­bert, Győrik Zoltán és Mezei Ibolya: Hona, Haulik György és Szunyogh Erzsébet: Kata­lin, Kréikács János és Virágh Irén: Erika, Molnár Lajos és Kalhamer Mária: Andrea, Spák László és Kóczián Kata­lin: Szilvia, Bocsányi Tibor és Nagy Klára: Gábor, Csu- 1 dai László és Bíró Mária: Kinga, Giber Mihály és Vág- völgyi Veronika: Mihály, Já­vor Zoltán és Nagy Rozália: Zoltán, Laukó András és Ga- raba Viktória: Szilvia, Rot- tenhoffer István és Bélán Ju­lianna: István nevű gyerme­ke. Házasságot kötött: Kollár Mátyás Pitz Máriával, Kett- ler Sándor Csepregi Katalin­nal, Oláh István Némedi Eri­kával, Fitos József Zemano- vics Zsuzsannával, Berke Já­nos Valentin Ildikóval, Mé­száros Ferenc Vladár Eriká­val, Sárdy Károly Grási Má­riával, juhász Károly Kodák Máriával, Szincsák György Mohácsi Mártával, Gyombolai Márton Kindler Edittel. Vácott hunyt el: Vass Imré- né Tóth Gizella (Vác, Lenin út 36.), Kalecz Mátyás (Da- bas), Bartók Mária (Vác, Papvölgy 3.), <Ír- Burján Gyu­la (Vác, Nyár u. 8.), Molnár Gyula (Penc), Nemes Rezső (Főt), Párnicziky Zsuzsanna <Vác, Lenin út 55.), Madarász Sándor (Vác, Bottyán u. 46.), Dobnár Istvánné Berta Irén (Szód), Csapogya Jánosné Szalai Mária (Főt), Kneisel Ferencné Károlyi Rózsa (Fót), Szakolczai Pálné Trieb Szeré­na (Szob), Kapcsos István (Dunakeszi), Utsek Géza (Du­nakeszi), Pincze Sándor (Sződ- liget), Hegedűs József (Vá- mosmikola), Pártos Ilona (Vác, Burgundia u.), Molnár József (Hódmezővásárhely). Évtizedek a vizen Az öreg halász és a ringató Unna Nemzedékek közös életútja Most már nagyon ritkán száll a vízre. Csak ezt a javítgatást végzi, nagy piacok alkalmá­val a szokott helyen árulja a halat és ha úgy kívánják, ta­ni tgat ja a háziasszonyokat a legizletesebb halételek elkészí­tésére. A brigád Fieszl Béla hálót javít Nyugdíjba vonulása alkal­mával a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezet elnöksége Kiváló dolgozó kitüntetésben s pénzjutalomban részesítette Fieszl Bélát, a váci halász­csoport brigádvezetőjét ★ A kisváci Horváth Mihály utcai házsor ablakai a Duná­ra néznek. Az öreg folyó part­ján száradnak a hálók, a tes­tes csónak ott himbálódzik a közelben. Fieszl Béla — nyugdíjas­ként — javítgatja a hálókat Negyvennyolc évet töltött a vizeken. Ismeri a Dunát Szob- tól Orsováig, részt vett közös magyar—csehszlovák halfogá­sokon, de kirándult a Murára, a Drávára is. 1945 júliusában néhány társával brigádot ala­pított s 34 évig volt annak a vezetője. Társai változtak, más termelőszövetkezethez kerül­tek — de ő hű maradt a Du­nához, szülővárosához. Ősrégi mesterség, erőt. fér­fiasságot kíván a halászat. Is­merni kell a folyó minden szakaszát, a halfajták sokasá­gát. Korábban gazdag vadász- terület volt a Duna felső szakasza. A víz szennyeződé­se, a sóder miatti kotrások, a partszakasz szabályozása mind ellensége a halnak. Menekül­nek más területre. Évtizedek­kel ezelőtt egy hét alatt 25 mázsa kecsege került a há­lójukba; ma ugyanazon a te­rületen csak kis hányada. A halászat technikája nem sokat változott, csak a kor­szerűbb szerszámok, jármű­vek segítik ma a munkájukat. A kenderzsineghálózat felvál­totta a műanyag, az evezős ladikot a motoros halászcsó­nak. A szövetkezet évenként 200—300 ezer forintot áldoz haltelepítésre, mégis kevés. S a halászok védőruhát,- csiz­mát kapnak, hogy óvja az egészségüket. Ősi módszerek Fieszl Béla felidézi a har­mincas éveket, amikor hold­fényes gyönyörű éjszakán ha­lászott Komárom és Eszter­gom között és a csehszlovák oldalról, óránként hallotta az éjjeliőr énekes időjelzéseit. Ő míg látta a váci Duna-szaka- szon a vízimalmokat és re­méli, hogy meglátja majd a felépült vízierőművet is. Bölcsőben a harmadik 1975-ben, felszabadulásunk 30. évfordulójára munkaver­senyt hirdetett a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezet. Brigádja derekasan helytállt és második lett a versenyben, erről is oklevél tanúskodik. Fia, Tibor 1966-ban felcserél­te a borbélymesterséget a halászattal s azóta követi édesapja-életútját. Ma már ő a brigád vezetője s az elő­szobában, a bölcsőben ringa- tódzik a harmadik nemzedék, hogy egyszer talán majd ő is vízre szálljon s folytassa nagyapjának, édesapjának ro­mantikus, szép mesterségét. Papp Rezső Apa és fia már motoros halászcsónakon indul útnak

Next

/
Thumbnails
Contents