Pest Megyi Hírlap, 1979. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

1979. AUGUSZTUS 9.. CSÜTÖRTÖK Még egyszer a Galgatejről Augusztus 2-i Postabontás rovatunkban riportban szá­moltunk be kartali olva­sóink panaszáról. A vásárlók ugyanis a tej minőségét kifo­gásolták. A háziasszonyok el­mondták, hogy az egyik liter a forraláskor összefut, a má­sik viszont jó. Természetesen mi sem tartottuk helyénvaló­nak, hogy a vásárlók a pén­zükért savanyú tejet kapja­nak. Az ügyben felkerestük a vácszentlászlói tejüzemet, ahol is az üzemvezető ígérte, hogy sürgősen kivizsgálják a kar­tali olvasók panaszát, s ha hibát követtek el: intézked­nek. Hiszen nekik sem kelle­mes, ha a vevők reklamál­nak ... Nos a vevők ezek után is reklamáltak. Nemcsak a kar- taliak, most már a gödöllőiek is, akiknek nevében Kelemen János írt levelet. Mint a kar- taliak, ő is azt panaszolta, hogy forraláskor összemegy a tej. A jelenlegi helyzet tehát mindenképpen tarthatatlan. Ezúton is kérjük tehát a Gal- gatej illetékeseit, hogy minél előbb kifogástalan minőségű, friss tejet szállítsanak az üzletekbe. Mogyoródon megoldották Ma már nemcsak a váro­sokban. hanem községekben is egyre többen igénylik a köz- étkeztetést. Nemcsak a nyug­díjasok és a gyerekek, de a mogyoródi hivatalokban dol­gozók étkezési gondját is a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ 75. számú vendéglője vállalta magára a községben. A korábbi öt nap helyett most a hét minden napján reggel 9 órától este fél kilen­cig tart nyitva a vendéglő. Ezt az intézkedést természetesen nagy örömmel vették tudo­másul községünk lakói. Itt étkeznek ugyanis az Áfész és a téesz dolgozói, sőt nem kis számban az erre járó tu­risták is. Kővári Ferenc Mogyoród Ünnepség nélkül Gyakran hallunk, olvasunk arról, hogy a helyi tanácsok saját költségvetésükből nem mindig tudják biztosítani a gyermekintézmények fejlesz­tését. Sokszor kérik tehát üze­mek, vállalatok és szövetke­zetek segítségét. De segíte­nek ezen kívül a szülői mun­kaközösségek, szocialista bri­gádok is. A közelmúltban e segítség­nek igen szép példáját láthat­tuk Pomázon. Egy baráti be­szélgetés során Keményfi Ká­roly a Láng Gépgyár dolgo­zója a pomázi óvodákról tett Tudósítónktól Ingázók a járműjavítóban Pest megye sajátos helyzetéből, gazdasági szerkezetéből, telepü­léshálózatából eredően igen su- kan lakóhelyüktől távol vállal­nak munkát. A bejárás, más néven az ingázás tehát igen­csak számottevő jelensége tár­sadalmi-gazdasági életünknek, az agglomeráció munkaerő­gazdálkodásának. Ezért is fog­lalkozott kiemelten a megyei pártbizottság a bejáró dolgozók életkörülményeinek vizsgálatá­val az elmúlt évben, majd ha­tározatot hozott a feladatok végrehajtására. Ennek alapján a MÁV Duna­keszi Járműjavító Üzem párt­ós szakszervezeti bizottsága érdekes felmérést készített az ingázó dolgozókról. Erről szá­mol be tudósítónk, Orosz Ká­roly. Az évtized elején még erő­sen. az utóbbi négy évben azonban alig észrevehetően csökkent az ingázók száma a járműjavítóban. A közel 2300 dolgozó közül 1056-an messzi­ről járnak munkahelyükre. Legtöbbjük férfi és jó részük családos. Az üzemi óvodát és bölcsődét mindössze 38-an ve­szik igénybe, pedig több gye­reknek is jutna hely. A felmérésből az is kiderül, hogy a bejáró dolgozók két­harmada több mint tíz éve dolgozik a járműjavítóban. A tapasztalatok szerint inkább a közép- és idősebb korú dol­gozók vállalják az utazással járó fáradalmakat, időveszte­séget. Sokan Nógrádból, az Ipoly menti községekből, a Du­nakanyarból és Ceglédről utaz­nak Dunakeszire, vonattal vagy Volán-busszal. Az üzemi autóbussszal ugyanis csak a bejáró dolgozók tíz százaléka utazik. Igen fontos lenne tehát a menetrendek és a munkaidő összehangolása is. A vonatinduláshoz igazodás mindenkelőtt a közművelődés különböző formáitól vonja el a dolgozókat, s ez érződik a József Attila Művelődési Ház látogatottságán is. Többségük­nek egyetlen szórakozása a rá­dióhallgatás és a televízió­nézés. A járműjavító gazdasági és társadalmi vezetői, valamint a MÁV illetékesei a korlátozott anyagi lehetőségeken belül se­gítik az ingázók letelepedését is. Az elmúlt három évben több mint egymillió forint ka­matmentes kölcsönt biztosítot­tak az igénylőknek, s ezen túl hulladékanyaggal, kölcsönzött gépekkel, szerszámokkal segí­tik az építkező dolgozóikat. Az illetékesek a vizsgálat után megállapították, hogy a bejá­ró dolgozók megtartása csak az utazási körülmények javí­tásától várható, mert az új, korszerű munkásszállást is ke­vesen veszik igénybe. Esetleg érdemes lenne a járműjavító­nak saját autóbuszt beállítani, ezzel jelentősen csökkenne a Nógrád környékéről bejárók utazási ideje. Az utazás kö­rülményeinek javítása kihat a dolgozók közérzetére is. ezzel egyidejűleg a munkafegyelem betartásában és a termelési feladatok végrehajtásában Is kedvező eredményt hozhat. említést munkatársainak. Nem segítséget kért, csak elmondta óvodáink nehéz helyzetét. A gyár Barátság szocialista bri­gádja már több alkalommal adta tanújelét segítőkészségé­nek, és ez a beszélgetés sem maradt eredménytelen. A brigádtagok munkaidejü­kön kívül társadalmi munká­ban kerti asztalokat, pado­kat készítettek, amit a gye­rekek már birtokukba is vet­tek. Nem volt ünnepélyes át­adás, de köszönetüniket ezúton is szeretnénk kifejezésre jut­tatni. Balogh Gyula Párnáz Diákok a málnásban A nyár elején különböző üzemek és gyárak felhívással fordultak a diákokhoz: mun­kát kínáltak számukra. Sok tanuló élt is a lehetőséggel és szívesen dolgozik, hogy kere­setéből ruhatárát kiegészítse, vagy különböző felszerelési tárgyat vásároljon. így volt ez Dunakeszin is, ahol a Dunamenti Termelőszö­vetkezet málnásában az el­múlt hetekben 400 diák dol­gozott. Munkájukkal a téesz vezetői elégedettek voltak. Az idő is kedvezett a Hiálnasze- désnek, ami azt jelentette, hogy napi 80 mázsa friss gyümölcs került a Dunakeszi Hűtőházba. A munkában, a dunakeszi 4. számú általános iskola diákjai és a váci Pe­tőfi Sándor iskola- pajtásai jártak az élen, de nem la­zsáltak a fóti gyermekváros diákjai és a sződligeti iskolá­sok sem. Solymosi László Dunakeszi Miért csak két óra ? A közelmúltban érdekes és kétségkívül nagy visszhangot kiváltott filmet sugárzott a televízió a kórházi látogatások hatásáról: mindenekelőtt a be­tegek agyonetetéséről, s a gyógyulásukat jelentős mér­tékben hátráltató kifárasztá- sukról esett szó. Véleményem szerint ez a riportfilm rendkívül egyoldalú volt, mert nem foglalkozott a látogatások pozitív eredmé­nyeivel, nevezetesen a beteg és hozzátartozói folyamatos kapcsolattartásának szükséges­ségével. Örömömre szolgált, hogy a film bemutatását kö­a betegre. A város kőházéban eddig csak egy-egy óra volt a látogatási idő hetente három­szor. Ez év tavaszától már csak hetente két alkalommal lehet felkeresni — továbbra is egy-egy óra időtartamra — a betegeket. Miért e nagy kü­lönbség? Ha Budapesten és más városokban is hetente összesen hat óra a látogatási idő, Cegléden miért térnek el ettől? Megjegyzem, hogy rá­adásul a távbeszélőn való kap­csolattartás sem mondható za­vartalannak, mert az egész kórházban egyetlen nyilvános telefon van — az is a föld­szinten. Vajon miért ilyen szigorúak a ceglédi kórházban a látoga­tókkal szemben? Varjú József Cegléd Hiányzik az állatorvos Százhalombattán népszerű a háztáji kisállattenyésztés. Még a kertvárosban is — ahol pe­dig csak korlátozott számban tarthatók háziállatok —, szin­te minden családi házhoz ba­romfiudvar is tartozik. Tavaly áprilisban megalakult a Hori­zont Áfész százhalombattai telepe. Azóta a tenyésztők helyben vásárolhatják meg ta­karmányszükségletüket, s az állatleadás sem okoz gondot. A megjavult feltételek növel­ték a termelői kedvet: ezt bi­zonyítja, hogy a szövetkezet­nek már kilencven tagja van. A biztonságos állattartáshoz azonban nem elegendő a vál­lalkozó kedv és a jó takar­mányellátás: városunkban saj­nos nincs állatorvos. Az oltá­sokat az érdi Bentavölgye Tsz állatorvosa adja be, de mivel ezenkívül éppen elegendő ten­nivalója akar, a legnagyobb igyekezettel sem képes még egy város igényeit is ellátni. A háztáji állattartók vélemé­nyét tolmácsolom, amikor le­írom: Százhalombattán szük­ség lenne egy állatorvosra. Pável Melinda Százhalombatta Szerkesztői üzenetek N. M., Galgagyörk: Kérdését to­vábbítottak az Állami Biztosító gépjármű-biztosítási osztályának, ahol elmondták, hogy amennyi­ben az ön Trabant Hycomat sze­mélygépkocsija adómentes — és ezt a helybeli tanács igazolja —, nem kell a kötelező évi biztosítást fizetnie. H. zs., Nagykőrös: önnek és több érdeklődő olvasónknak üzenjük, hogy a postától kapott tájékoztatás szerint a szentesi té­véadó vételéhez nem kell új an­tennát vásárolni, hanem az eddig használt tetőantennát kell a szen­tesi adó irányába ellorgatnl. Válasz cikkünkre Veszélyes üzem vetően több napilapban meg­jelent három nagy budapesti kórház főigazgatójának véle­ménye, akik egyöntetűen kije­lentették: marad a heti há­romszori, két-két órás látoga­tási idő. Nem kívánom részletezni a látogatás melletti és elleni okokat, nyilván mindkét tá­bornak vannak ellenzői és tá­mogatói. Cegléden is akadnak kulturáltan viselkedő látoga­tók, akik jó hatással vannak Gázcseretelep problémákkal címmel lapunk július 12-i szá­mában Sipőcz Ferencné al- bertirsai olvasónk azt pana­szolta. hogy a gázcseretelepre tilos kerékpárt bevinni, ezért 40—50 métert kell a palac­kot kézben cipelni. A levélre Lugosi Ferenc, a Tiszántúli Gázszolgáltató- és Szerelő Vállalat főosztályvezetője ezt válaszolta: A cseretelepen nagy meny- nyiségű tűz- és robbanásve1 szélyes gázt tárolnak, ezért indokolt, hogy védőtávolságon belül csak a gázt szállító spe­ciális járművekkel lehet köz­lekedni. A fogyasztók ugyanis a különböző járművekkel egymást és a telep biztonsá­gát Is veszélyeztetnék. Egyébként a cseretelepet az 1/1977. (IV. 6.) NIM számú rendelet szerint kell üzemel­tetni, melynek betartását az Állami Energetikai- és Ener­gia-biztonságtechnikai Fel­ügyelet ellenőrzi. Mulasztás esetén névre szólóan bírsá­golhat, vagy betilthatja a te­lep üzemeltetését is. A ren­delettel és az ÁEF gyakorla­tával egyébként mi is egyet­értünk, hiszen ezek a telepek veszélyes üzemként működ­nek. Rendeletek ösvényein Tizennégy férf és két nő Lebukott az utalványtolvaj Keresztrejtvényfejtőink figyelmébe! Az elmúlt időszakban nem is meglepetéssel tapasztaltuk, ogy keresztrejtvényfejtőink gy része — természetesen gymástól függetlenül — rek- imáló levelet küldött szer- esztőségünkbe. Az érdekel­ik el panaszolták: bár meg­fent a nevük a lapunkban a yertesek között, jutalmukat osszú hónapok elteltével sem apták meg. Megvalljuk őszintén, nehéz elyzetbe kerültünk, hiszen sljes mértékben jogosnak bar- ottuk olvasóink felháborodott órait. Miután bebizonyosodott, iogy szerkesztőségünk annak endje, s módja szerint hi- nytalanul és pontosan továb- u'totta a nyertesek címére zóló, borítékozott utalványo- :at, a postához fordultunk pá­toszunkkal. Az illetékesek ■izsgálata eredménnyel járt: írről levélben tájékoztatta aerkesztőségünket a Közleke- lés- és Postaügyi Minisztérium 3ostafőosztály- és Postaigazga- ósága. Az alábbiakat hozták udomásunkra: „A bejelentést követő pos­tai vizsgálat során minden jel arra mutatott: a tettest a kül- ieményeket felvevő postahiva- ialnál kell keresnünk. A vizs- jálataál azonban nem lehetett olyan konkrét bizonyítékokat találni, amelyek alapján az ajánlott levelek eltulajdonítá­sával bárkit is indokoltan gya­núsítani lehetett volna. Ezt követőleg május 24-én bélyegtartalmú küldemény el­tüntetéséről szerzett tudomást az igazgatóság. Ekkor már si­került olyan tárgyi bizonyíté­kokat szerezni, amelyek alap­ján bizonyítani lehetett a pos­tahivatal egyik dolgozójának visszaélését. A vétkes dolgozó beismerő vallomása után az igazgatóság büntető feljelen­tést tett a rendőrségen. A házkutatás során derült fény arra is, hogy a reklamált leveleket a postai vizsgálat során leleplezett személy tu­lajdonította el. A nevezettől több könyvutalvány is előke­rült. Az érdekelt személy a ki­hallgatás során elmondotta: első esetben az indította a kül­demények eltulajdonítására, hogy látta azok tartalmát. Ké­sőbb pedig már kereste a vas­tagabb értékeket sejtető leve­leket.” A tettes tehát megkerült. Bízunk abban, hogy a jövőben nyertes keresztrejtvényfejtő- ink pontosan megkapják a ne­kik címzett könyvutalványt. — Erdészeti Fa- és Vegyes­ipari Vállalat? — kérdez visz- sza Szentendre főterén a nagy szatyrot cipelő idős asszony.— Nem, nem tudom hol van. A rekkenő hőségben ) re­ménykedve szólítom sorra az őslakóknak látszó szentend­reieket. Már-már feladom a a küzdelmet, mikor valakinek eszébe jut: — Biztosan a kocsigyárra gondol. Akkor tessék felülni a pilisszentlászlói buszra... A harmadik megálló. — Meg­könnyebbülten sóhajtok. Talán mégsem jöttem hiába. A melegben mindnyájan szenvedünk, a sofőr és a zsú­folt kocsi utasai is. Amikor végre leszállók, a megállóval szemben valóban megtalálom a kocsigyárat. A portás néni készségesen igazít útba: — Itt mindjárt jobbra, az a nagy csarnok, ott a festékszóró üzem. A festékszórók / panasza Szabó Lászlót keresem és azokat, akik nemrégiben elke­seredett levelet küldtek szer­kesztőségünkbe. A többi között ezt írták: „Tizennégy férfi és két nő dolgozik festékszóró műhe­lyünkben. A munkaeszközünk szórópisztoly, amely egész­ségre ártalmas vegyi anyagot tartalmaz, ezért gázálarcot használunk. Mivél munkánk veszélyes, 1974 óta évente hat nap egészségügyi pótszabadsá­got kapunk. Az idén azonban közölték velünk, hogy ez a hat nap már nem jár. Egyébként védőételt, -italt kapunk, és egészségügyi pótlékot is. Ne­gyedévenként járunk orvosi vizsgálatra, ahol Is egy alka­lommal három kollégánknál észlelt az orvos bizonyos elvál­tozást; így tovább nem is dol­gozhattak a műhelyben. . Szeretnénk választ kapni ar­ra, hogy jár-e nekünk az egészségügyi pótszabadság, mert nem vagyunk tisztában az erre vonatkozó rendelettel. Mindannyian 10—25 éves törzsgárdatagok vagyunk, és nincs szándékunkban máshol dolgozni. Jó lenne, ha tisztes­séges, korrekt döntés születne ügyünkben.” A festékszóró műhelyből né­hány perc múltán szinte me­nekültem. A hatalmas zajban amúgy Sem lehetett beszélget­ni. S mint megtudtam, amíg az udvaron harmincfokos volt a hőség, a gázálarc alatt negy­ven fok. — Nem Is bírjuk viselni fél óránál tovább — jött ki egy cigarettaszünetre Orosz Gyula szakszervezeti bizalmi. Majd annyit tett hozzá a levélben leírtakhoz: — Panaszunkkal a munkahelyi döntőbizottsághoz fordultunk, miután megtudtuk, hogy a Kéziszerszámgyárban és a PEVDI-ben azonos mun­kakörben dolgozóknak a válla­lata megadta a pótszabadságot. A döntőbizottság panaszunkat elutasította. A határozat indoklásából idézem: „A VMDB megvizs­gálta a panasszal összefüggő körülményeket és a vonatkozó rendelkezéseket. Megállapítot­ta, hogy egészségügyi pótsza­badság kiadása a festékszórás­sal foglalkozó dolgozók részé­re nem lehetséges ...A válla­lat jogszerűen járt el, amikor a pótszabadság megszüntetését elrendelte...” — Milyen rendelet alapján vonták vissza a pótszabadságot a dolgozóktól — tudakoltam nem sokkal később Nehoda Károly műszaki igazgatótól és Almássy Pál gazdasági igazga­tó-helyettestől ? A vezetők tájékozódnak Feleletül felolvasták az ide vonatkozó rendeleteket. Esze­rint: a 6/1976. X. 8. MŰM. sz. rendelet 1. paragrafusának 2. bekezdése előírja, hogy az egészségre ártalmas munka­körben dolgozók munkaidejét heti 44 órára, vagy annál ala­csonyabb mértékre csökkentik, az e címen adott pótszabadsá­got a radioaktív sugárártalom­nak kitett munkahelyen, és a föld alatt dolgozó bányászok részére járó pótszabadság ki­vételével meg kell szüntetni. (Egyébként a vállalat vezetői még 1974-ben a 2042/13 1953. Mt., valamint az 1036/1958. számú Korm. határozat alap­ján állapították meg azt a bi­zonyos hat napot. Csakhogy nem mindenki kapta meg; például a csoportvezető sem. Ebből aztán csúnya viták is keletkeztek időközijén.) Nos, az említett rendelet alapján megvonták a hat na­pot ami igencsak felborzolta a kedélyeket. A döntőbizottság határozata után (!?) a vállalat vezetői tájékozódtak a külön­böző minisztériumokban, és újra átböngészték a rendelete­ket. Nem hiába. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­tériumnak: ugyanis (ez a fel­ügyeleti szervük) van egy uta­sítása: a 8/1969. MéM. E. 5. számú. Ebben ugyan a festék­szórás nem szerepel az egész­ségre ártalmas munkakörök felsorolásánál, de a 7. pont így szól: „Ha a korábban már enge­délyezett munkakörökön felül egyes munkahelyeken új árta­lom keletkezik: a Munkahelyi Döntőbizottság az érdekelt szakszervezetekkel .... egyet­értésben engedélyezheti az érintett munkakörökben a munkaidő csökkentését. A ké­relemhez a területileg illetékes megyei KÖJÁL véleményét csatolni kell." A megoldás kulcsa még várat magára — Itt tartunk tehát — ma­gyarázta a műszaki igazgató. Levelet írtunk a Pest megyei KÖJÁL-nak és kértük, hogy végezzék el a javaslathoz szükséges mérést a szóróüzem­ben. ök azonban csak fél éven belül vállalták ezt... — Mindenesetre a festőrész­leg dolgozóinak előreláthatólag 12 napnak megfelelő munka­idő-kedvezményt szeretnénk biztosítani. Hogy milyen mó­don? Még nem tudjuk, de mindenesetre megbeszéljük az érdekeltekkel. Felmerül az a megoldás is, hogy havonta csak egy szombaton kellene dolgozniuk. (Ami más szóval azt jelenti, hogy a törvény biztosította két szabad szom­bat helyett ezek a dolgozók hármat kapnak.) A dolog annak rendje és módja szerint — reméljük, rövidesen és „korrektül” — el­intéződik. Bóday Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents