Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
K/kmw 1979. JÜNITJS 9., SZOMBAT KI A GYŐZTES? Hét gól és száz könyv . Jobb Szélen gördült a támadás: Mezei András beívelt, Pálfy Gyula még tolt rajta egyet, s aztán Végh Antal feledhetetlen lyukat rúgott az ellenfél kapujától hat méterre. A labda pedig ott pattogott cinikusan: lám ezért rossz a magyar futball. S az ellenfél már pörgette is maga előtt a bőrt, hátul hiába próbált ösz- szezárni Borchi Attila és Dob- ronyi János, a gyáli Szennai kiugrott és a gondolataiba feledkező kapus kezei között megszerezte a vezetést a hazaiaknak. Örömujjongásba tört ki a gyáli Vas- és Vegyes, ipari Szövetkezet, valamint a Szabadság Termelőszövetkezet tagsága. Pedig a mérkőzés előtt nagyon bizakodó volt a hangulat a Szoc. Reál (ez a focicsapat hivatalosan bejegyzett neve: értsd: szocialista realizmus) öltözőjében. Az írók azt még szerényen vallották meg, hogy a Budapesti Labdarúgó Szövetség területi bajnokságában a második helyen állnak, arra már büszkébbek voltak, hogy az ünnepi könyvhét alatt lejátszott négy mérkőzésükön veretlenek maradtak, még a csehszlovák íróiszövetség válogatottját is kétvállra fektették. Ügylátszik Gyálon nem tisztelik a labdarúgó-tekintélyt, mert a rendhagyó író— olvasó találkozón — a hét közepén — igyekeztek borsot tömi a vendégek orra alá. A Szoc. Reál és a Gyáli szövetkezetek vegyes csapatának futballmérkőzésén már a 27. percben kettő null (bocsánat: nulla) volt az eredmény, mert Szennai másodszor is eredményes volt. Egyesek már bundáról kezdtek suttogni, pedig fair play-díj illeti inkább a gyáliakat: az írók kapusa ugyanis nem érkezett meg, s a Hazai csápat adta kölcsön a tartalék kapusát... A félidő vége előtt Végh Antal beadását Pálfy a kezdőkre jellemző hatalmas energiával értékesítette góllá, s szépített az eredményen. — Kétszer negyvenöt perc, nagypályán. Hogy bírjátok? — Rendszeresen tartunk kondícióedzéseket is — töröl- gette patakokat izzadó homlokát Végh Antal. — A baj ott van, hogy a jobbnál jobb helyzeteinket se tudjuk kihasználni, pedig szívvel-lélekkel küzdöttek a fiúk. Éppen a pszichológiai felkészítés problémáin gondolkodtam, amikor a fűre telepedett a dicsőségben megőszült Mezei András. Hát igen, az ő lelkesedése és költői szögletrúgásai még erőt önthetnek a többiekbe. Bár kétségkívül hiányzik a csapatból a rövidesen íróként debütáló Dunai 11. Antal, aki meglehet a meccs ideje alatt is a 15 év lila-fehérben című könyvén dolgozott, s a könyvhét is megtizedelte a Szoc. Reál-t. A találkozó létrehozója Ling- vai Pál, a Magyar Vasutas című újság munkatársa: — Nemrég még könyvterjesztő voltam és rendszeresen jártam Gyálra — mondta. — Sok-sok könyvet eladtam az ipari szövetkezetben, ez a régi kapcsolat eredményezte a mai összecsapást. Ari József szövetkezeti sportfelelősnek javasoltam a mérkőzést és a helyi KISZ-alapszervezet boldogan vállalta a szervezést. A szövetkezet társadalmi könyv- terjesztői is kirakodtak a pálya szélére, a foci után dedikálás és író—olvasó ankét lesz az öltöző melletti klubteremben. Beszélgetésünk közben már potyogtak a gólol?: a szövetkezetiek Mezei Lászlója kétszer is a hálóba talált, s az ötödikre se kellett sokat várni, szépen kicentizett öngól volt, s hadd maradjon titokban az elkövető neve. A Szoc. Reál már-már összeroppant, amikor egy ifjú novellista, Borchi Attila két perccel a befejezés előtt 5:2-re módosította az eredményt. S bizony megértettem a csapatkapitányt — Végh Antalt —, amint a kezembe nyomott egy üdítőt, s közölte: nem nyilatkozom a sajtónak. Igaz, vallomást tett később az író—olvasó találkozón, mert sok érdeklődő még mindig arra kíváncsi, hogy Miért beteg a magyar futball. A szövetkezet könyvespavi- lonja előtt megfogyatkoztak a vásárlók. Pribék Ferencné gyors számvetése szerint elsősorban az ifjúsági irodalom fogyott, sokan keresték a könyvheti antológiákat, népszerű a Ra-Re-sorozat, Végh Antal és Mezei András műveiből egy sem maradt. Amíg hét gól esett a gyáli sporttelep pályáján, addig közel száz kötet talált olvasóra. Pribékné segítői, Kóczián Istvánná és Fekete Sándomé — valameny- nyien könyvterjesztők társadalmi munkában — arról is beszámoltak, hogy tavaly, egy év alatt 60 ezer forint értékű könyvet adtak el. Tegyük hozzá 150 dolgozója van a gyáli Vas- és Vegyesipari Szövetkezetnek. Az eredmény szép lenne országos átlagnak is. Lingval Pál mutatta be — néhány mondattal — a pár perce még futballcipős írókat, költőket. Többségük neve még nem cseng ismerősen, de hát szabad a pálya. S nagyszerű, hogy Végh Antal és Mezei András egy-egy baráti, kedves mondattal is egyengeti a kezdők útját. ötletes árukapcsolás: sport és irodalom, neves és pályakezdő alkotók. Közel négyszáz érdeklődőt vonzott az esemény, többségükben fiatalokat: láttak egy kellemes focimeccset, hét gólt, könyveket vásároltak, írókkal beszélgettek, s este táncoltak a discó- ban. Talán könnyen elfelejtik: Ki volt a győztes? A nyertesek elsősorban ők voltak, és az írók csapatában azok a húszegynéhány éves villanyszerelők, irodai dolgozók, akik a fejükben verset, novellát, kisregényt próbálnak formálni. Kr. Gy. FINIS AZ ISKOLÁKBAN A tanítás vége — de mikor? Ahhoz, hogy a tanítási idő — a szorgalmi időszak — véget érhessen, a most záruló tanévben két feltételnek kell teljesülnie: az iskolákban legalább 192 napon át kell tanul- ni-tanítani, s a tantervben előírt órák mindegyikét meg kell tartani; Azaz. az órakeretnek százszázalékosan valóra kell válnia. Vajon sikerül-e? Erről érdeklődtünk a szentendrei járás három iskolájában. Dolgoztak a gyerekek — Rosszul áll a szénánk — így a budakalászi iskola igazgatója, Földessy Józsefné. — No, persze nem minden osztályban. Az alsó tagozaton június 13-án és 14-én, ötödik, hatodik osztályban pedig egy nappal később lezárulhat a szorgalmi időszak, s a gyerekek közös kirándulásokra, mozgalmi programokra mehetnek. Sajnos a hetedikesek és a nyolcadikosok nem. — Hogy miért? ök csak június 20-án, a szorgalmi időszak lezárásának lehetséges legkésőbbi időpontjában hagyhatják abba a tanulást. S még így sem biztos, hogy annak a bizonyos második feltételnek megfelelünk, lehet, hogy egyes tárgyakbój nem lesz meg a kötelező órák száz százaléka. — Nem a mentegetődzés kedvéért mondom, de ennek számos indoka van. Előszór is: a mostani tanév egyik kiemelt célja a munkára neve lés. Ezért a felsőbb osztályokba járókat ősszel a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárába vittük hatnapos munkára. Csakhogy ennek az ideje nem számítható be óraként, hiszen a hat nap alatt nem a tananyaggal foglalkoztak diákjaink. — Mit tettünk mégis? Elsősorban módosítottuk az órarendet, s ahol nagyobb a lemaradás, ott több a szaktárSZÍNH\ZT esték A konyha Wesker drámája a Nemzeti Színházban Pokolgép is lehet tökéletes. Egy francia filmből rémlik fel az epizodista, aki gyönyörű ingaórákba szerelt bombákat. Gondosan ügyelt a mutatók pontos járására, mindent aprólékosan átfényezett. Ezekre a robbanószerkezetekre hasonlít leginkább Arnold Wesker drámája, amelyben naturalista hűséggel teremti meg a helyszínt, az események pontos másai a valóságnak és a mechanizmus órákig banális szabályossággal működik, míg hirtelen felvillan a szikra. Az igazi detonáció azonban csak később, a néző gondolataiban következik be. Talán hazafelé tartva a színházból, úgy rémlik találkozott már ezzel az étterem-tulajdonossal, egy hete, hat hónapja, vagy több éve. S mintha ugyanezeket a szavakat mondta volna: „Munkát adok, jól fizetek, ehet, amit akar. Mi kell még? Ali kell még!" És milyen megoldásokat kínálnak a dráma — nem éppen hős — hősei: a szakácsok, cukrászok, kukták, mosogatók és pincérek? Megalkuvást, álmodozást, vagy lázadást, csakhogy ez utóbbi önfeláldozást is kíván, s nemsok reménnyel kecsegtet. Nem kell nagy absztrakció a felismeréshez: Wesker konyhájába belefér az egész világ. Valiságdráma címmel fogja össze a színháztörténet az ötvenes évek közepétől formálódó stílust, amely a West End-en uralkodó jól megcsinált polgári színdarab elméletével szemben jelentkezett. A dühös fiatalok újdonságot hozó társaságában tűnt fel John Osborne (Dühöngő ifjúság), Shelagh Delaney (Egy csepp méz), Edward Bond (Kinn vagyunk a vízből), s a többiek között Arnold Wesker. Az angol színházi élet megújítására szövetkeztek, ha ezt nem is sikerült megvalósítani, azért a drámaírás történetében feltétlenül újat hoztak, korszakot nyitottak. Wesker stilizált naturálisnak nevezte írói módszerét: teljes őszinteséggel akarja megmutatni a leegyszerűsített valóságot, s konfliktusai mindig „hétköznapiak”. Drámáinak kivonatos tartalmát olvasva, könnyen mondhatjuk: jó, és akkor mi van? Végül is alig történik említésre méltó cselekvés. Kényszerpályára állított, gépies munkát végző emberekről bebizonyosodik, hogy nem „gép-emberek”. Hiszen ezt korábban is tudtuk. Csakhogy Weskemél a robottá szerveződött mindennapokat kitűnően megírt, szélsőséges karakterek élik át, olyan valóságos környezetben, hogy például a •Nemzeti Színházban most bemutatott drámáját akár egy üzemlátogatásnak is érezhetjük, amelyre elkísér bennünket a szerző. A darabban egy nap szemelvényei elevenednek meg kora hajnaltól a vacsorafőzésig. Míg az álmos félszavak mondatokká terebélyesednek, elfoglalják helyüket a tűzhelyek, sütők, cukrászpultok mellett az emberek, addigra csaknem mind a harmincán személyes ismerőseinkké válnak. Szerelmekről, egyéni célokról, veszekedésekről hallunk ebben a londoni modem bábelben. Németek, angolok, olaszok, írek verődtek itt ösz- sze, magukkal hozva történelmi sérüléseiket és a házassági csalódásaikat. A kétezer ebéd főzése és felszolgálása, mint egy élő tűzkerék pörgeti végletekig a darab ritmusát, közben az egysorsúak is egymás ellen fordulnak. A délutáni pihenő sem hozhat belső megnyugvást, az álmok is csalódást okoznak, aztán elpattan a húr: az egyik szakács megállítja egy percre a konyha életét, öklével akarja elpusztítani a taposómalom-konyhát De nincs valóságos tragédiája, mert maga sem tudja, mit akart A Színészeket egyként dicséret illeti. A társulat egységes játékstílust képvisel, csupán a szerepek nehézségi foka szerint lehet kiemelni, sorolni a teljesítményeket Cserhalmi György alakítja a dráma központi figuráját, Pétert, az egyik német szakácsot s hibátlanul oldja meg feladatát: szeretetre méltó kamasz a bolondozásaival és szélsőséges érzelmi hullámzásával. Minden idegszálával átéli a játékot az általa megformált Peter — szerelmese árulásától is sebzetten — törvényszerűen jut el a lázadásig; el akarja pusztítani a konyhát, amihez nincs köze, ahol még ízletes ételeket se főzhet ahol örökre csak bevándorló marad. Bodnár Erika játssza Peter szerelmesét, aki a gazdag férj biztonságot nyújtó világáért feláldozza érzelmeit. Bodnár ezzel a szereppel immár sokadszor bizonyítja drámai erejét: a boldogságra éhező, de a valóságos konfliktusoktól mindig menekülő nő tökéletes karakterét alkotta meg. Major Tamás betegsége miatt röviddel a bemutató előtt „ugrott be’’ az előadásba Kállai Ferenc, aki az étteremtulajdonost kelti életre. Bizonnyal sokaknak emlékezetes marad, amint vigyázó szemmel figyeli konyhagépezetének működését, s a nem várt eseményeknél színtelen hangon megkérdezi: „Hogyan történt?" Monológja pedig az előadás csúcspontját jelenti. Sok új színt láthattunk Koltai Róbert és Benedek Miklós játékában. Ök — szinte végig jelen vannak a színen — külön kis drámát jelenítenek meg dialógusaikkal. Ugyancsak jól oldotta meg feladatát az ír szakácsot alakító Helyey László, és sorolhatnánk az emlékezetes karaktereket Máté Erzsi, Horváth József, Szacsvay László, Gelley Kornél, Sarlai Imre, Csurka László és Agárdi Gábor megformálásában. A rendezés Zsámbéki Gábor munkája, elsősorban őt dicséri a nagyszerű tempójú előadás, hibátlanul mozgatta a jelenlegi Nemzeti Színház színpadán már tömeget jelentő több mint harminc szereplőt A szépen kidolgozott dramaturgiai csomópontok, mint hídpillérek tartják a produkciót. Csányi Árpád monumentális díszletének segítségével mintegy bezárta a dráma figuráit sugallva: ebből az öntörvényű világból esetleg csak véres kézzel lehet kiszabadulni. Talán aprónak tűnő ötlet de érdemes megemlíteni: előadás közben többször meggyullad a nézőtéri villany, s az észrevétlen sötétítéssel mintegy becsalja nézőit a szereplők közé. összességében az évad egyik legjobb produkciójának tekinthetjük a Nemzeti Színház legújabb bemutatóját. S örvendetes, hogy az idén nem is most először láttunk igazán korszerű, művészileg is értékes előadást a társulattól. Hogy stílszerűek maradjunk: valami új fő a színház konyhájában. Kriszt György gyi óra. Magyarán a pedagógusok csere-berélik az órákat. Ami nagyobb gondunk, hogy a gyengén álló tnaulókkal a pótló foglalkozásokat csak a tanórákkal párhuzamosan tarthatjuk. — Szerencsére minden nevelőnk arra törekedett, hogy a tananyagot lezárja, így ma már minden osztályban az összefoglaló, ismétlő munka folyik. Csupán formai okok miatt nyúlik hosszabbra a tanítási időszak. Hasonló a helyzet a leányfalui iskolában is, erről tanúskodnak Flettner Gyuláné igazgató szavai. A kötelező 192 tanítási nappal itt sem lesz gond, nem így a száz százalékkal. Amelyről tudni kell, hogy a korábbi években a követelmény így hangzott: elég, ha megtartják a kötelező tanórák legalább kilenc tizedét. A kisebbik rossz Az igazgatónő kiszámolta, már a tanév kezdetén, hogy csak rendkívül feszített munkával tehet eleget két szak- tantárgyában — a fizikában és a matematikában — feladatainak. Ennek oka, hogy a szabad szombat bevezetése miatt a korábban második szombatra eső órákat is a többi napon kénytelenek megtartani. Viszont úgy véli: nem helyes a hét minden napján az alsóbb osztályokba járó gyerekeket is benntartani az ötödik és a hatodik tanítási órára, vagy behívni reggel hétre, a nulladik órára. Így tehát maradt a kisebbik rossz: a felső osztályokban tovább tart a szorgalmi időszak, s összesen 53 tanórányi hátralékkal zárul a félév június 20-án. Pedig megváltoztatták az órarendet itt is — igaz, hogy úgy gondolják; ez helytelen, mert nem nevel rendre, rendszerességre —, s a tanárok átengedik egymásnak óráikat. Ahol idejében A visegrádi általános iskolában június 15-re végeznek. Minden osztályban. Ez a szorgalmi időszak lezárásának első lehetséges időpontja. Amikor a titokról faggatom Mezei Anna igazgatóhelyettest, kiderül, könnyebb volt a helyzetük, mint a másik két iskoláé! — Ide csak 176 gyermek jár, s a nevelők több tantárgyat is tanítanak ugyanabban az osztályban, igy a saját óráikat keiiett csereigecr.i. A gyerekek nem voltak munkán, s még a tanulmányi kirándulást is úgy oldották meg, nogy naplóba írható óra lett belőle. A tanulókat Búd ipestre vittük, a Munkásmozgalmi Múzeumba, a Planetáriumba és a Közlekedési Múzeumba. A naplóban ebből földrajzóra történelem- és osztályfőnöki óra lett. Már a tavaszi szünet elején felmérték a helyzetet, s rájöttek: sürgős órarendi változásokra lesz szükség. Ezek meg is történtek. Jövőre máshogy A pedagógusok, a gyerekek, s szüleik gondjaival tarsolyunkban indultunk az Oktatási Minisztériumba. Munkácsy Gyuláné, az általános is^- kolai főosztály vezetöhelyet- tese ezeket mondotta: — Kétségkívül feszültségeket okozott az új tanterv és a szabad szombat bevezetése az általános iskolákban. Jómagam is tanítok, a szaktárgyam idegennyelv, s az előírt órák mindegyikével én sem végzek június 20-ig. Azt a megoldást választottam, hogy május eleje óta átcsoportosítottam a tananyagot, s például az új anyag tanulásával egyidejűleg rendszerezem, ismétlem a korábban tanultakat, a gyerekekkel, Elvégre az a cél, hogy az ismeretnyújtás és elsajátítás ne legyen hiányos. Annak oka, hogy idén a tanórák száz százaléka volt a követelmény, az, hogy a szabadszombatok miatt ne csökkenjen a tanításra fordított idő. A valóság azonban úgy fest, hogy kevesebb óra is elegendőnek bizonyult sokhelyütt a változatlan tartalomra. Természetesen az iskolák belső tartalékaira, az intenzivebb oktatási módszerekre támaszkodva, s előrelátással ilyen körülmények között is elérhetik, hogy minden előírt tananyagot megtanítsanak. Még akkor is, ha ez a tanmenet módosításával jár. Egy fontos dolog: a munkára nevelésnek tényleg jó eszköze, ha a termelőszövetkezetekben, gyárakban adnak legfeljebb két hétig — értelmes feladatot a gyerekeknek. De ettől még teljesülnie kell a tantervnek. Valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. A környező országokban hagyomány már, hogy június végéig tart a tanév. Hazánkban legkésőbb június 23-ig meg kell tartani a tanévzáró ünnepségeket, mert két nappal később már elkezdődnek a középiskolai felveted beszélge. tések. Azért jövőre néhány dolog megváltozik. Elsősorban ismét elegendő lesz a tantárgyak évi óraszámának legalább kilencven százaléka — természetesen kívánatos az, hogy minden órát megtartsanak. Másodsorban számolnia kell minden nevelőnek azzal, hogy — amiként idén a tavaszi szünet — jövőre a téli szünet lesz néhány nappal hosszabb. S nem változik a másik követelmény: kötelező lesz 192 tanítási nap. A szorgalmi időszak pedig leghamarább majd június 13- án, legkésőbb június 20-án ér véget. Vasvári G. Pál Távlatot teremtő erő SZÉKÁCS CSILLA ELŐADÓESTJE Ha mondhatjuk valakire, hogy nehéz interpretálni verseit, hát Pilinszky Jánosra mindenképp. De hogy lehet, sőt kell is, arra bizonyság volt Székács Csillának Szerénáién a megyei művelődési központ- ban szerdán este megtartott előadóestje. Műsorában, melyet a magyar költészet kiasz-, szikusainak verseiből állított össze jelentős helyet kapott Pilinszky János. Az előadóest címe is a költő egyik verse, az Apokrif lett, de hallhattuk még — valamennyit a Harmadnapon kötetből — talán a legismertebbet. a Négysorost és az Agónia Christianát is. S amilyen távlatot teremtő erővel tolmácsolta Székács Csilla ezt a három verset, legalább olyan hőfokot teremtett Kányádi Sándor romániai magyar költő, valamint Vas István, Nagy László és Keresztury Dezső költeményeinek előadásával. Sikeres volt a szavalatokat el- választó-összekötő zenei betét: Bach, Kodály. Respigi és Bar- tők művei — lemezekről — tö-' kéletes egésszé kerekítették a műsort. Mindenképpen örömmel üdvözölhetjük a kezdeményezést és bízunk abban, hogy Székács Csillát — aki főállásban a szentendrei járás köz- művelődési előadója — az Apokrif című műsorával a megye más pódiumain is viszontláthatjuk. S mert az embernek előadás után arra támad kedve, hogy hazaérve elolvassa a hallott verseket, örömünkre szolgálna, ha minél több fiatal lenne a közönség soraiban. K. fi. \
