Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-09 / 133. szám
Pfff vrcra 1979. JÚNIUS 9., SZOMBAT Ki szántói utána ? Juttatás — borítékon kívül Mi tagadás, fizetési napokon mindenki jó mélyen belemarkol a borítékba. Abba, mely a havi vagy a félhavi bért rejtegeti gyomrában. Számolunk, ellenőrizzük a kis szalagra rótt számokat Mit vontak, miért, mennyit viszünk haza? Alaposan, körültekintően ellenőrzünk, s ha valami hibádzik, reklamálunk. Csak egy valamiről feledkezünk meg: a borítékon, kívüli juttatásról. Az csak természetes! A Váci Kötöttárugyár szabászata pihenőszobájában hárman tereferélnek. Kettler Já. nosné szabász szakmunkás huszonöt éve a gyár dolgozója. A borítékon kívüli juttatásokról faggatom: — Azt mondja, tízmillió? Hát én ezt nem tudom. Sohasem hallottam erről az ösz- szegről. Hát igen, térítik az ebédet, öt forintból otthon egytálételt sem tudnék kihozni. De ki veszi az ilyesmit számba? Övoda? Idejár a kis- unokám is... Klemány Mihályné felfektető szabász. Talán nála több szerencsém lesz. Gondoskodnak a gyár munkásairól? Hogyan? — Hát az csak természetes, hogy térítik az ebédet. No, meg óvodát építenek. A felszabadulás óta mindig volt itt óvoda. Járandóságok ezek, amit megkapva szívesen marad itt az ember. Kérdések, melyekre nem érkezik válasz. Szántójank egy keveset A Váci Kötöttárugyárban tízmillió forint ennek a borítékon kívüli juttatásnak az összege. Egy évvel korábban, 1978-ban ötmillió 727 ezer forint volt. Majdnem megduplázták. Igen, mert épül az új óvoda, ahova ebben az évben már 75 kisgyerek járhat. De maradjunk a pénznél. A szakmunkástanulók étkeztetésére 170 ezer forintot fordítanak. Az üzemi konyhán feltálalt ebédekhez vagy az ételhordóba mértekhez 871 ezer forinttal járult hozzá tavaly a vállalat. S ez az összeg az idén sem lesz kevesebb. A vidéki gyáregységekben dolgozók gyerekeinek is kell az óvodai, a bölcsődei hely. S mivel ott a vállalatnak nincs gyermek- intézménye, a tanácsoknak fizetnek hozzájárulást. Ennek összege a múlt évben 495 ezer forintot tett ki. Mindenütt, így a váci gyárban is alapkérdés a munka- és védőruha-ellátás. Erre 797 ezret fordítottak. Ezt is a munkások kapták. No, nem fizetésként, munkahelyi juttatásként. A kéthetes szabadság ideje alatt sokan szeretnének elutazni, ismerkedni az ország más tájaival. A vállalat maga is hozzájárult, járul a költségekhez; 1978-ban 355 ezer forinttal. Ugyancsak borítékon kívül kapják az arra érdemesek, rászorulók a lakásépítési támogatást. Erre tavaly 770 ezret költöttek. Kell bizonygatni, mit jelentett ez a pénz azoknak, akik kapták? Mind-mind hozzájárul Sok apróság, pár forintos ebédtérítés, utaztatás, utazási költségtérítés, összesen majdnem 5 millió. Olyan járandóságok ezek, melyek után máso- dikán vagy tizenhetedikén hiába kutatnak ujjaink a fizetési borítékban. De vannak! Kapjuk, attól a pillanattól kezdve, amikor becsülettel, szorgalommal dolgozni kezdünk. Jó, ha tudjuk, ezt is nekünk adják. Támogatják a tanulni akarókat, évente 612 ezer forint összeggel. Sok vagy kévés? Ezt akkor tudnák eldönteni a váciak, ha le kellene mondani erről az összegről! Forintok. De akárhogy is nézzük, számottevő támogatás ez. S ha még egy kicsit számolunk is, mindjárt rájövünk, ezek a forintok szépen csökkentik a családi költség- vetésünk rovataiban szereplő kiadásokat! Varga Edit Tapasztalatok a PÁÉV-nát Nem papírmunka - a minőségi bérezés bevezetése Melyek a jó minőség feltételei? Naivnak tűnhet a kérdés. Pedig gyakorta elfeledkezünk arról, hogy nem elég csupán beszélni a minőség jaOrszággyűlési bizottságok ülései • • UsBefhálóxaf-bővítés Pest megyében Jó esztendőt zárt 1978-ban a belkereskedelem; “ kiegyensúlyozott volt az áruellátás, nőtt a kiskereskedelmi forgalom, s a hiánycikkek miatt kevesebbet bosszankodtunk az előző évinél — minderről meggyőződhettek a vevők vásárlásaik során. A belkereskedelem az 1977. évinél 9,3 százalékkal nagyobb árbevétellel, s a tervezettet meghaladó 19,5 milliárd forintnyi nyereséggel ért a tavalyi esztendő végéhez — mondotta, egyebek közt, Juhár . Zoltán belkereskedelmi államtitkár az országgyűlés kereskedelmi bizottságának pénteken, a Parlamentben megtartott tanácskozásán. A Pest megyei agglomerációban élőknek a fővároshoz hasonló, vagy talán még égetőbb gondjait tette szóvá a vitában Bánáti Gézáné (Pest megye, 21. v. k., Budaörs). Biatorbágy, Budaörs, Zsámbék sorjáztak, a budai járás helységnevei, s hozzájuk a hétvégi bosszúság ténye: szombaton gyakran még a kenyérhez, a tejhez sem juthatnak hozzá a helybeliek. A pici, zsúfolt üzleteket elárasztja a hétvégi telektulajdonosok hada, igaz, sokszor ők is hiába állják végig a sort az alapvető élelmiszerekért. A belkereskedelmi államtitkár Bartolák Mihályival, a SZÖVOSZ elnökhelyettesével együttesen arra tett ígéretet, hogy tejből és kenyérből nem lesz hiány. Ami pedig az üzleteket illeti: a minisztériumi és a Pest megyei vezetők megállapodása alapján 1981-től az agglomeráció üzlethálózatának bővítése megkülönböztetett figyelmet érdemlő, kiemelt program lesz. Fejlődött ess egészségügyi ellátás Az egészségügyi intézmények számos gond ellenére is megoldották feladataikat — ez tűnik ki abból az előterjesztésből, amelyet az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának pénteki ülésén kézhez kaptak a képviselők. Az egészségügyi és szociális intézmények fenntartására tavaly csaknem 16 milliárd forintot fordítottak, 15,3 százalékkal többet, mint egy esztendővel korábban. Az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló vitában szó esett a lakosság egészségi állapotának alakulásáról, az egészségügyi beruházásokról, az intézmények felújításáról, az üdülőhálózat bővítéséről, valamint a munkaerő- és bérhelyzet alakulásáról és az egészségügyi vállalatok gazdálkodásáról. vitásának a fontosságáról, a lehetőséget is meg. kell teremteni hozzá. Nézzük, mi a helyzet az építőiparban! A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat — Pest megye legnagyobb lakásépítő közössége — szakembereinek egybehangzó a véleménye: napjainkban csak részben múlik a kivitelezőkön a lakások és az egyéb létesítmények milyensége. Ezt nem csupán általánosságban mondják beszélgető- partnereim — Harsányi János és Polgár János, a munkaügyi osztály vezetője és a helyettese — konkrét példával illusztrálják kijelentésüket A PÁÉV három különféle házgyári elemmel dolgozik, ezek Győrből, Kecskemétről és Dunakesziről érkeznek az építkezésekre. Minőségük aszerint is különböző, hogy hol gyártják őket De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy szállítás, rakodás közben is sérülhetnek. Miután a munkaerőhelyzet javulása az építőanyag-iparban sem várható, s így a kevés emberre való hivatkozás sem elfogadható, A kell, nagy úr Félmillió forint egyetlen családra vetítve igencsak nagy pénz, s gyakorta ettől is többe kerül egy házgyári lakás. Ekkora summáért — de kevesebbért is! — méltán várnak az emberek olyan otthonokat, amelyek csupán örömet s nem bosszúságot okoznak. Polgár János hangsúlyozta ezt, és azt is, hogyan tudatosítják munkásaikban: úgy végezzék a dolgukat mintha éppen saját la- liásukat készítenék. Bár, az a körülmény, hogy egymás mellett egyszerre dolgoznak a csőszerelők és az asztalosok, a Olyan korban élünk, amikor az ember naponta találkozik új és új eseményekkel, amikor a jelenségek, a történések, az átalakulások nem várt fordulataival kell szembenéznie, amikor látjuk a változásokat, de hirtelen nem js tudjuk felfogni azok mélyebb összefüggéseit, a kavargó, az emberiséget irányító eszméket, s főleg nehezen tudunk eligazodni a felszíni jelenségek mögött meghúzódó dolgokban. Aczél György legújabb — A kor, amelyben élünk című könyvében, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — arra vállalkozott, hogy az összefüggéseket kutassa, a jelenségeket fejtse meg, s választ adjon az embereket gyakran foglalkoztató kérdésekre. A kötet tanulmányokat, cikkeket, beszédeket tartalmaz, iamelyeket az a szándék vezérel, hogy megvilágítsa a dolgokat, kibogozza a politikai cselekvés fonalát és eloszlassa — ha akad — a kétkedést. Közvetlen és közvetett problémák feszülnek a kötet írásaiban, a szerző mindig kész vitára, mert azt tartja, hogy eszméinket csak viták útján érvényesíthetjük. Ezekben a vitákban mindig érződik a pontos tárgyismeret, a meggyőző okfejtés, az igazmondás hitele.’ A kor, amelyben élünk, arra tanít — írja a szerző —, hogy céljainkhoz nem vezet toronyiránt út, dé a forradalmárt ez nem tántoríthatja el attól, hogy a célt elérje. Az eszmék küzdőterén Aczél György A kor, amelyben élünk című legújabb könyvéről nyomon Lenint idézné, a leninizmus szellemében közelíti meg vizsgálódásának .tárgyát, értelmezi a sajátosságokat. Lényegében azon az úton halad, amelyen a nagy elődök, Wilhelm Liebknecht, Gramsci, Lukács György és mások, akik azt tartották, hogy a marxizmus—leninizmus nem egyszer s mindenkorra meghatározott dogmák gyűjteménye, igazságait a valóság szüli; vitákban született és folytonosan fejlődő tudomány. Szüntelen éltető eleme a valóságkutató, konkrét igazságokat feltáró vita. Ezzel él a szerző, aki a vita természetéről is értekezik, hangsúlyozza; az eszmék mai küzdőterén azon az alapon állunk, hogy ellenfeleinket nem tekintjük ellenségnek, téves nézeteiket reálisan mérlegeljük, hatékonyan, állhatatosan és türelemmel érvelünk, és segíteni akarunk nekik, hogy rátaláljanak a helyes útra. szerző —, hogy például az 1945—1948 közötti időszakát vállaljuk, az 1949— 1956 közöttit pedig nem. Akkor is a szoeializmus épült, még ha hibákat, sőt bűnöket követett is el a vezetés. A pártnak volt ereje a hibák kijavítására, a megújulásra. Ez a megújulás, az állandó önvizsgálat, munkánk, elképzeléseink és eredményeink szigorú elemzése a nép színe előtt jellemzi pártunkat ma is, mint ahogyan jellemezte 1957-ban. A szocializmusban a folytonosság és a megújhodás, az állhatatosság és a változás iránti érzék, képesség nem ellentétes, hanem e.aymást feltételező fogalmak, készségek. jobb életért mindig meg kell küzdeni. Soha nem lesz olyan helyzet, hogy megáll a világ, mert elérkezett a boldogság pillanata. Békében sem szabad elkényelmesedni, ellenkezőleg, növelni kell az igényességet. Szellemi hősiességgel kell szembenézni az egyre nehezebb, egyre bonyolultabb, de egyre emberhez méltóbb feladatok megoldásával. S erre kell felkészíteni az ifjúságot, a jövő nemzedékét is. E E LiJ E Melyek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatják a szerzőt? Mindenekelőtt filozófiai, társadalmi és művelődési kérdések, az. hogy a ma nemzedéke mennyire hasznosítja a múlt tapasztalatait, hogy a szocialista történelmi tudat mennyire lényeges eleme a fejlődés folyamatosságának. hogy a mindennapok bonyolultsága és a távlatok hogyan függnék össze, hogy a politika, a művészet és az alkotás miként kapcsolódnak egymásba. A marxizmus—leninizmus eszméivel felvértezett, széles látókörű társadalomtudós, gyakorlati politikus nemcsak magyarázza, hanem formálja is szellemi, kulturális életünket. hiszen egyik irányítója ennek a területnek. Anélkül, hogy léptenEz a leninista felfogás határozza meg a szerző minden írását, beszédét. A Folytatás és megújulás című munkájában nemzetünk múltjáról értekezik. Ismernünk és vállalnunk kell történelmünket ahhoz — figyelmeztet bennünket —, hogy igazán becsülni tudjuk és megőrizhessük progresszív hagyományainkat, elvessük a megalkuvókat, a nép- árulókat. s hogy magunkénak valljuk népünk legjobbjainak céljait: 1848 népi, nemesi forradalmát, az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaságot, de Ady, Bartók. Kodály, József Attila és a két háború közti szocialisták, radikálisok és a baloldali népi írók társadalmat felemelő munkáját, s természetesen az 1945 utáni évtizedek fényeit és küzdelmeit is. Vagyis mindazt, ami a megújulást, az előrehaladást segíti. Szembe kell néznünk múltunkkal, ismerni és ismertetni az összefüggéseket, s ez annál is inkább fontos, mert hazánk lakosságának fele immár a felszabadulás után született. Az elmúlt három és fél évtized történelme is folyamatos, nem lehet azt mondani — hangsúlyozza a A Mindennapok és távlatok címet viseli a kötetben Aczél Györgynek 1978. január 13-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén elmondott beszéde. Ebben röviden áttekinti a világ, benne hazánk fejlődését. Kitér ,azokra a nézetekre is, amelyek, szembeállítják a „korai” és „késői” Marxot, leleplezi a polgárikispolgári elméleteket, a hatvanas évek újbalos „forradalmárait”, s rámutat, hogy a világ bonyolultságában, ellentmondásos eseményeiben is észre kell venni a fejlődés fő vonalát, a változó világ újabb és újabb törvényeit. A hazai viszonyokról szólva megállapítja, hogy a szocialista építés első nagy korszaka, amely milliók sorsának átrendeződésével járt, lezárulóban van. Az intenzív szocialista fejlődés szakaszába léptünk, s ez új megközelítéseket követel a gazdaságban, de az egész társadalmi életben is. Rákényszerülünk. hogy okosabban, jobban dolgozzunk, pontosabban szervezzük meg a munkánkat. Tovább növekszik minden ember lehetősége és felelőssége. és nagyon fontos, hogy az emberek a lehetőségekkel élni tudjanak. Áttekintve nevelésügyünket, az egészségügyet, a szocialista demokrácia fejlődését, a szerző kifejti, hogy a jelen mellett látnunk kell a jövőt, a távlatokat is. azt, hogy a Aczél György — sok egyéb mellett — értékeli az elmúlt két évtized eredményeit a szocializmus építésében. Forradalmi változásokat hozott és érlelt az utóbbi húsz esztendő népünk életében, ezért joggal állapítja meg, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd, a szocialista demokrácia egyre mélyebb és kiterjedtebb. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével létrejött társadalmunk • egységes, szocialista gazdasági alapja, az oszrtályviszonyok megváltozásával mind erősebb a szocialista népi-nemzeti egység. S nem csupán a gazdasági feltételek, hanem a dolgozók tudata is változott, alakult, egyre jobban tért hódít a szocialista életmód. Szellemi életünkben a marxizmus —leninizmus hegemóniája érvényesül. Ugyanakkor napjainkban minden eddiginél nyíltabb és bonyolultabb ideológiai harcban kell helyt- állnunk. Ezért azokat az elveket, amelyek társadalmi-politikai gyakorlatunkat vezérlik — a szocialista demokratizmust, a közösségi tudat fejlesztését, a cselekvő szocialista ha- . zaszeretetet, a Szovjetunióhoz, a baráti szocialista országokhoz, a kommunista mozgalomhoz, minden haladó társadalmi megmozduláshoz fűződő szolidaritásunkat — még fokozottabban munkánk középpontjába kell állítanunk. Ahhoz, hogy századunk történelmi kortársai legyünk, eszmei bátorságra, gyakorlati heroizmusra van szükség — írja a szerző. Ez a látásmód, közös valóságunk és életünk ellentmondásainak ez a faggatása jellemzi az írásokat, akár a világ eseményeiről, akár hazai hétköznapjainkról szólnak. Gall Sándor kőművesek és a tapétázók, nem segíti a minőségi munkát. Ha az országos lakáshelyzet folyamatosan javul is, a fővárosban és Pest megyében valószínűleg jó ideig nem mondhatjuk el ugyanezt. Érthető tehát a mennyiségi szemlélet — a kell nagy úr! Látszólag elkanyarodtunk eredeti kérdés ünktől-témánk- tól, a minőségtől. De csak látszólag. Mert nem véletlenül született az ÉVM 16/1977-es számú ren delete, amely előírta a minőségi bérezés bevezetését az építőiparban. A cél ugyanis nem kétséges: az emberek csak kifogástalan, minőségi munkáért kaphatnak fizetést. De nem többet, hanem jobban kell dolgozniuk az eddigi bérért. Vitatható minősítések Mi a helyzet a PÁÉV-nál? Miként hajtják végre a rendeletet? A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat éppen azok közé a kevesek közé tartozik, akiknél kísérletképpen, már 1974-ben — legalábbis részlegesen — meg kellett teremteni az új bérezés bevezetésének a lehetőségeit. Kezünkben egy jelentés, amely egy évvel ezelőtt készült. E szerint 1978 első félévében a fizikai dolgozóknak csupán 10 százalékát éritette a minőségi bérezés. A vállalat vezetői ^laposan elemezték, megvizsgálták, mi hátráltatta törekvésüket, fényt is derítettek jó néhány gátló tényezőre. Ilyen volt például, hogy miután nem készült általános, valamennyi munkaterületen használható minősítési szabályzat, a művezetők szubjektív véleménye döntött: első osztályú, vagy csak másodosztályú a végzett munka. Nos, az egyéni, esetenként tehát vitatható, minősítések megakadályozása érdekében tavaly szeptemberben összeállítottak a szakemberek egy részletes, minden szakmára kiterjedő vállalati minősítési szabályzatot. Ezt nem csupán széles körben, több. fórumon ismertették az emberekkel is, valamennyi brigádvezető és a termelést közvetlenül irányító kézhez kapott egy-egy példányt. És miután a minőségi értékelés elsősorban a művezetők dolga, helyesnek látszott anyagilag is gondoskodni megfelelő érdekeltségükről. Mit jelent ez a gyakorlatban? Éves prémiumkeretén felül havonta 400—500 forintot adnak egy művezetőnek, amivel egyrészt megnövekedett felelősségüket — és papírmunkájukat — honorálják, másrészt pedig ösztönzőnek szánják ahhoz, hogy az átvett-átadott munkákat ne csak az előírásoknak, hanem a valóságnak megfelelően minősítsék. Műszaki feltételek Az is igaz, akadnak még megoldásra váró gondok. Április 11-én érkezett pédául egy jelentés a váci főépítésvezetőségről, amelyből a következőt olvashatjuk: „Megállapításunk, hogy a STH EM-zsal uszerkezet nagyfokú elhasználódása, de- formálódása alapján a szerkezettel minőségi követelményeknek megfelelő, osztályos munkát nem lehet végezni...” Vagyis, a jobb munkára ösztönző minőségi bérezésnek bizonyos műszaki feltételei is vannak, nem pusztán szemléletbeli változás kérdése. Friss a kimutatás: idén az első negyedévben — a tavalyi tíz százalékkal szemben — fizikai dolgozóik egyharmadára terjesztették már ki a minőségi bérezést, év végéig pedig elérik az ötvenszázalékos arányt. A számok mögé tekintve, valamelyest még kedvezőbb a helyzet. Ugyanis az összes fizikai munkásuk egy része segédmunkás, többen pedig olyan munkát végeznek, amelyek nem minősíthetők. (Például a szállítók, a belső anyag- mozgatók, a rakodók.) Rájuk nem vonatkozik az előírás. ( Dodó Györgyi
