Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

H» Hier ft 1979. JÚNIUS 7., CSÜTÖRTÖK A MÉM tájékoztatója Minden eszközzel az aszály ellen _Az utóbbi napokban a me­zőgazdasági öntözéssé] kapcso­latban több olyan nyilatkozat, közlemény látott napvilágot, amely szakszerűtlensége miatt sok félreértésre adott okot. Különösen a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakos­ság körében okozott zavart az, hogy a valóságosnál lényege­sen nagyobbnak tüntették fel az öntözési lehetőségeinket, és kisebbnek azok kihasználását. A félreértést növelte az is, hogy a legtöbb településünkön szigorú intézkedésekkel korlá­tozzák az öntözést, sok esetben bírságot kell fizetni az enge­délyezett időn kívül történő öntözésért. Mindezek miatt a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium az alábbi tájékoztatást adta ki: Az összes öntözhető terület áz^ ország mezőgazdaságilag művelt területének mindössze hat százalékát teszi ki. A mű­velt terület 94 százalékán a szárazgazdálkodás körülményei között kell védekezni az időjá­rás negatív hatásai ellen. A gondosan bevetett területek, a jól ápolt kultúrák tanúskod­nak azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket a mezőgazda­ságban dolgozók az időjárás káros hatásainak mérséklésére nap mint nap tettek és tesz­nek. Erre a gondosságra utal az is, hogy amikor lehetett, késlekedés nélkül megkezdték az öntözést. A kapacitások teljes ki­használása mellett 100—110 ezer hektár terület öntözhető egy hónap alatt. Ezen túlme­nően mintegy 60—70 ezer hek­tár ismételt öntözése lehetsé­ges és szükséges. Az öntözhető kultúrákat ugyanis általában 2—4 alkalommal látják el mesterséges úton csapadékkal. A mai napig mintegy 80 ezer hektárt öntöztek meg a gazdaságok. Az öntözésre be­rendezkedett gazdaságok dol­gozói óriási erőfeszítéseket tesznek a rendelkezésükre álló kapacitások hasznosítására, az aszály okozta károk kivédésé­re. Hasznos és jelentős az ön­tözés által nyújtott lehetősé­gek maradéktalan kihaszná­lása. Természetesen az aszály ellen nemcsak öntözéssel, ha­nem számtalan más agrotech­nikai eljárással is lehet és kell védekezni. Az egyes kultúrák­ban keletkező terméskiesése­ket más ágazatok többlethoza­maival is pótolni lehet. Ezért szükséges a tarló- és másodve­tések növelése, különösen az öntözhető zöldség- és takar­mánytermesztésben. Locsolás! tilalom Szerdán is folytatódott a már csaknem egy hónapja tar­tó száraz kánikulai idő, Buda­pesten a kora délutáni órák­ban 31 fokot mértek, ez 5—6 fokkal haladja meg az e nap­ra esedékes sok évi átlagot. Amint az országos meteoroló­giai szolgálatnál elmondták, mindössze 1922-ben, 1958-ban és 1973-ban mértek ez idő­szakban ilyen meleget, június elsején pedig még sohasem volt 32 fok, legalábbis Buda­pesten. Csaknem egymillió 200 ezer köbméter ivóvizet fogyaszt na­ponta a főváros lakossága. Az eddigi rekord hétfőn volt: egymillió 195 ezer köbméter víz fogyott, több mint a Fővá­rosi Vízművek fennállása óta eltelt 111 év óta bármelyik napon. A fővárosban elrendelték a locsolási tilalmat. A rendelet szerint június 8-tól — a ren­delet visszavonásáig — 6—22 óra között, a főváros egész te­rületén tilos a közterületek (utak, parkok, járdák, a ker­tek, mezőgazdasági területek, stb.) locsolása, valamint a gépjárművek tömlővel mosása. Éjszaka szabad az öntözés. Ami tőle telhető Egyik frásunk Öntözésre ösztö­nöz, arra, hogy minél több ned­vességet kapjon az eltikkadt nö­vény, hogy az aszálytól repede­zett föld elnyelhesse az éltető vi­zet, hogy minden rendelkezésre álló lehetőséget hasznáManak ki a mezőgazdasági nagyüzemek. Akik igazi gazdái a földnek, nem tétlenkednek: éjjel-nappal áraszt­A jászkarajenői példa . A kibírhatatlan hőségben kókadoznak a vetések, esőt szomjaznak a táblák. Mégis arról hallhatunk nap, mint nap, hogy a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok nem használják ki kellően a ren­delkezésükre álló öntözési le­hetőségeket. A jászkarajenői Árpád Tsz nem tartozik ezek­nek a gazdaságoknak a sorá­ba. — Már március 29-én meg­kezdtük az öntözést — tájé­koztat Vincze Csaba főmező­gazdász. — A rétekkel, lege­lőkkel kezdtük, majd április végén a palántákkal folytat­tuk. A 100 hektár paradicsom nem eredt volna meg, ha a természetes csapadékot nem pótoltuk volna a mesterséges­sel. összességében mintegy hat­száz hektár területet öntöznek a jászkarajenőiek. Nincs azonban gondók hí­ján a szövetkezetben az öntö­zési ágazat. Kedvező, hogy a Tiszából csatorna vezet át te­rületükön, így a víznyerési le­hetőség adott. Az öit öntöző- berendezés azonban korszerű­sítésre szorul. A hagyományos öntözők na­gyon sok emberi munkát igé­nyelnek. Az öntözőcsöveket kézi erővel kell áttelepíteni. Van a szövetkezetnek egy olyan gépe is, amely már a szántóföldi, rét- és legelőön­tözésnél helyettesíti ezt a ne­héz munkát. Ebből szeretné­nek többet beszerezni. A jászkarajenői szövetkezet­ben különösen a konyhakerti veteményekre fordítanak nagy gondot. Már a palántázással egyidőben megkezdik a fel­készülést az öntözésre. Nem kockáztathatnak, hiszen a 100 hektár paradicsom például 6 millió 650 ezer forintot hoz a gazdaság konyhájára. Megéri a fáradságot, hogy a tervezett mennyiséget megtermeljék, esetleg túl is haladják. G. M. Legfontosabb a béke biztosítása Folytatta tanácskozását a gyermekév fóruma Szekcióülésekkel folytatta munkáját szerdán délelőtt a Parlamentben a gyermekév budapesti nemzetközi fóruma. Az ENSZ szakosított szerveze­teinek küldöttei, s az öt vi­lágrész, több mint 70 orszá­gából érkezett delegátusok dél­után plenáris ülésen vitatták meg a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjét szolgáló nemzetközi együttmű­ködés tennivalóit. A gyermekek békés életé­nek elengedhetetlen feltétele az enyhülési folyamat kiter­jesztése az egész világra, a háborúval fenyegető válság­gócok felszámolása, a lesze­relést szolgáló konkrét és ha­tékony intézkedések megvaló­sítása — hangsúlyozta felszó­lalásában Polinszky Károly oktatási miniszter, a Magyar Népköztársaság küldöttségé­nek vezetője. Szavai a továb­biakban is összecsengtek az öt világrészből érkezett sok más küldött véleményével: a le­szerelés révén felszabaduló erőforrásokat a gazdasági és társadalmi fejlődés gyorsításá­ra, s különösen a gyermekek életkörülményeinek javításá­ra kell fordítani. A magyar küldöttség veze­tőjének nagy tapssal fogadott szavai után a délelőtt befeje­ződött szekcióülések jelenté­seit terjesztették a nemzetkö­zi fórum résztvevői elé. A szekció munkájában részt vett országok küldöttei továbbra is alapvetőnek tart­ják, hogy biztosítsák a gyer­mekeknek az ingyenes és kö­telező oktatásban való részvé­telét, az egyenlő tanulmányi esélyek megteremtését, a szó- 1 ciálisan hátrányos helyzetű tanulók segítését. Megállapít­ják, hogy a fejlődő országok­nak, saját erőfeszítéseik ki­egészítéseképpen, hathatós nemzetközi támogatásra van szükségük. A 36 ország delegátusai vé­gül kifejezték reményüket, hogy a budapesti fórum mun­kája, az elfogadott ajánlások elősegítik majd a gyermekek oktatásának és nevelésének fejlesztését és az e területen folyó nemzetközi együttműkö­dés erősítését a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjének megteremtése érde­kében. A plenáris ülés résztvevői a szekciók jelentését elfogadták, s ezzel véget ért a fórum szerdai tanácskozása. iák a vizet, új ötleteket találnak ki: öntözik a tavakat, oxigén­nel dúsítják a halak birodalmát, mert a kánikula őket sem kímé­li. Ahol kevés a rendelkezésre álló víz, ott a korszerű agro­technika minden segítségét igény­be veszik, nem hagyják felülke­rekedni a természetet, az ember megteszi, ami tőle telhető. A másik cikkünk azonban mér­sékletre int, sőt tilalmat rendel cl a vízfogyasztásban és a kiskertek öntözésében. Miféle intézkedés le­het az, amely egymás mellett el­lenkezőjét kívánja? Locsolási ti­lalom a fővárosban, locsolási tila­lom a Balaton nagy részén, Pest megyében — a többi között Er­den, Dunakeszin, Szentendrén, s mindenütt, a vízszegíny .helyeken. Pedig a kiskertek zöldségére, gyü­mölcsére Is szükség van: jobb napokon is, hát még, amikor hol a fagy, hol az aszály tizedeli a termést. Éjjel, hajnalban, amikor keve­sebb a lakosság ivóvízszükséglete, állnak a gyárak, akkor ápolhatják, frissíthetik fel a másnap piacra kerülő árut. Fáradságosabb, ke­servesebb most az öntözés, mégis így kívánja a közösség. Akik oly sok törődéssel vetették-ültették növényeiket, nem hagyhatják kis kényelmetlenség miatt veszendőbe menni valamennyiünk élelmét. Mindenkitől megértést, segítsé­get kér a mezőgazdasági minisz­térium és a vízügyi hivatal. Meg­értést: ne pocsékoljanak az ipari üzemek, a háztartások a ritka kinccsel, bíe bánják az autótulaj­donosok, ha gyerekkezek kocsi­jukra írják: „koszos”. Ez most nem szégyen, mert nem hanyag­ság jegyei, hanem a víz kímélete — vagy legalábbis ne tömlőből ontsák a vizet. A vizet, amely a kórházak be­tegeinek oltja a szomját, amely a melegtől bágyadt kisgyermeket frissíti fel, amely feléleszti a szá­radt növényt, érleli a gyümölcsöt, menti mindennapi kenyerünket — a búzát, s enyhíti az állat szom­ját. ösztönzés öntözésre, tiltás á fo­gyasztásra. Csak látszólag állnak szemben az utasítások. Valójában nagyon tudatos gazdálkodásra vall, harc a hosszan tartó káni­kula okozta támadással. Jusson mindenkinek víz, annyi és akkor, amikor valóban szükséges, de nemtörődömségből, önzésből egy csepp nedű se menjen veszendőbe. Ax üxemi párfszervezetek munkája fl.J Ä népgazdasági és a helyi érdekek összhangja fl gazdasági építőmunka jelentősége miatt és a XI. kongresszus határozatainak megfelelően a pártmunka kö­zéppontjában áll. Népgazdasá­gunk az utóbbi években a ne­hezebbé vált külső és belső feltételek közepette is fejlő­dött. Pártunk gazdaságpoliti­kájának helyességét, a dolgo­zók helytállását és munkájuk sikerét tükrözi, hogy a nép­gazdaság minden ágában el­értük vagy megközelítettük az V. ötéves terv eddigi kitűzött fő célját. Mint a Központi Bizottság decemberi ülése megállapítot­ta: Erőfeszítéseink ellenére azonban még nem tudtuk kel­lően kibontakoztatni a népgaz­daság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő feladatokat. A lehetségesnél és a szükséges­nél lassabban haladunk a gaz­daságos termelési szerkezet kialakításában. A munkaerő­gazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a nép­gazdaság lehetőségeihez és igé­nyeihez Nem kielégítő a kor­szerű gépek és berendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelé­kenység hatékonyságának kí­vánatos szintjét. A párt gazdaságpolitikája, az V. ötéves terv helyesen szabja meg munkánk irányát. Gazdasági munkánk fő köve­telménye a tervszerűség foko­zása, a társadalmi termelés ha­tékonyságának növelése. Pár­tunk gazdaságpolitikájában meghatározza a gazdasági fej­lődés fő irányát, céljait, a nép- gazdasági arányokat, a fejlő­dés ütemét, az alkalmazandó fő formákat, módszereket, a gazdasági szabályozás legfőbb eszközeit. A párt vezető szerepe a gazdaságban, mindenekelőtt ilyen értelemben tehát gazda­ságpolitikája által érvényesül. Az adott időszak legfontosabb gazdasági feladatait a párt vezető szervei határozatokban jelölik ki és a különböző szin­tű pártszervek — mindenek­előtt a gazdasági egységekben tevékenykedő üzemi pártbi­zottságok és pártszervezetek — ennek alapján határozzák meg a helyi tennivalókat. Az üzemi pártbizottságoknak és pártvezetőségeknek a közpon­ti határozatok alapján saját éves cselekvési programjaik­ban kell összhangba hozniok az ország gazdaságpolitikai célkitűzéseit és a vállalat, üzem helyi feladatait. Ennek révén kell biztosítaniok a párt vezető szerepét a gazdaságban. A párt gazdaságpolitikájának gyakorlati végrehajtása azt követeli tőlünk a politikai irányításban, a feladatok el­határolásában, a dolgozók mozgósításában, a termelés személyi feltételeinek biztosí­tásában és a folyamatos cél­tudatos konkrét ellenőrző munkában, hogy mindenkor Az országgyűlés ipari bizottságánck ülése Javult a munkaerő-gazdálkodás Az ipari termelés növekedé­sének üteme — az élelmiszer- ipar nélkül számolva — kis­mértékben meghaladta az elő­irányzatot, 6,1 százalék volt — állapították meg az 1978-as költségvetés végrehajtásának értékelésekor az országgyűlés ipari bizottságának szerdai ülésén. A parlamentben dél­előtt eszmecserén elmondták: a tervezettnél jobban fejlődött az ágazatok többsége. Ugyan­akkor a termelés gazdaságos­ságáról már nem alkothattak hasonlóan kedvező képet a képviselők. Az ipar nyeresége ugyanis alig haladta meg az 1977. évit és messze elmaradta tervezettől. Az ok elsősorban a gazdálkodás hiányosságaiban keresendő. Az idén elkészült részletesebb elemzésekből ki­derült, hogy a nyereség csök­kenésben vagy a veszteség ki­alakulásában nem az 1978-as szabályozó módosítás volt a ■meghatározó. A nehezebb fel­tételek csak kifejezésre juttat­ták a gazdálkodás gyengébb színvonalát. A bizottság tagjainak be­nyújtott jelentés beszámolt a munkaerőhelyzet és munka­erő-gazdálkodás 1978-as ala­kulásáról is. A tapasztalatok lényege: ha lassú ütemben is, de folytatódott a kedvező ten­dencia, amely a munkaerő- gazdálkodás javítását, a haté­konyság fokozását szolgáló határozatok eredményeként in­dult el. A vállalati munkában a korábbinál nagyobb figyel­met szenteltek a munkaerő ésszerűbb felhasználására, a szervezési színvonal emelésé­re, a munkafolyamatok gépe­sítésére, a veszteségidők csök­kentésére és a munkafegye­lem erősítésére. Az ezt követő vita után az ipari bizottság az 1978-as költ­ségvetés végrehajtásáról, s az állami pénzügyekről szóló tör­vényjavaslatot elfogadta. egyeztetni tudjuk az össznép- gazdasági, valamint a helyi üzemi érdeket, olyképpen, hogy természetesen az össztársa­dalmi érdek kerüljön előtérbe. Jelenieg gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása során elsőrendű feladatként hárul az üzemi, pártbizottságokra és pártalapszervezetekre, hogy javítsák a termelés pártellen­őrzését, szem előtt tartva a párt gazdaságpolitikai célki­tűzéseinek megvalósítását. In­dokolt ez azért is, mert az üzemi pártszerveknek és párt- szervezeteknek a központi ha­tározatok szerint nagyfokú önállóságuk van. Vagyis: ké­pesek a jó kezdeményezések megvalósítására. S ahol jól ér­telmezik a párt vezető szere­pének érvényesítését, helyi feladatait, ott az ügyek tény­leges gazdái, s így az üzem­ben a nagy tekintéllyel ren­delkező vezető szerv szerepét is kivívják. A megye üzemi pártszerve­zeteiben erősödött a pártszer­vezetek egysége, a helyzet és a feladatok megítélésében, a Központi Bizottság határoza­tainak következetes képvisele­tében és magvalósítására való törekvésében. Jól bizonyítja ezt, hogy a megye ipari jellegű pártszervezetei 1979. évi cse­lekvési programjaikban a ter­melőmunka hatékonyságának korszerűsítését, az exportlehe­tőségek bővítését, a korszerű üzem- és munkaszervezést, yailamint az anyag- és ener- giatalakarékosságot állították munkájuk középpontjába. A megye ipari üzemeiben — különösen a nagy volumenű exportáló vállalatoknál —erő- södött a törekvés a konvertál­ható árualap megteremtésére. Jó kezdeményezések vannak ebben Százhalombattán, a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál, a Mechanikai Műveknél —, amely például magasnyomású festékszórójával elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíját —, valamint a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat­nál, amely utóbbi mindenek­előtt új termékekkel tesz erő­feszítéseket az exporttervek teljesítésére. fiz ÜZ6IBÍ pártbizottságok munkájukat a gazdaság terü­letén elsősorban az elvi politi­kai irányításra és politikai módszerek alkalmazására össz­pontosítják. A szakmai ten­nivalók végrehajtására a gaz­dasági szervek és vezetők hi­vatottak. Ugyanakkor látni kell. hogy a szocializmus épí­tésének alapkérdése a gazda­sági építőmunka. A pártszer­vezeteknek tehát közvetlenül is feladatuk, hogy saját üze­mük tervfeladatainak ismere­tében legyenek kezdeménye- zőek a helyi tennivalók kimun­kálásában és segítsék elő a népgazdaság érdekeinek meg­felelő termékszerkezet átalakí­tását. A pártszervezeteknek nem­csak joguk, hanem egyenesen kötelességük is, hogy a szük­séges mértékben, operatívan beavatkozzanak, ha a terme­lés akadozik, ha pontatlansá­got, fegyelmezetlenséget vagy felelőtlenséget tapasztalnak. Az üzemi pártszervezeteknek, azok végrehajtó testületéinek és a taggyűléseknek rendsze­resen kell tehát foglalkozniok a helyi gazdasági feladatok végrehajtásával. Kötelesség­szerű feladatkörükhöz tarto­zik. hogy segítsék a vezetőket gazdasági tevékenységükben. Elemezniök kell azt is, hogy milyen politilcai hatása van a gazdasági intézkedéseknek a dolgozókra. A dolgozókkal való eleven kapcsolat révén a tömegszer­vezetekkel együttműködve le­gyenek kezdeményezők a még meglevő tartalékok feltárásá­ban, a munka hatékonyságá­nak növelésében. Az üzemi pártbizottságok egyik legfon­tosabb feladata a párt gazda­ságpolitikai céljainak megva­lósítása során a káderpolitikai elvek következetes gyakorlati érvényesítése. Fontos feladata követelmények tényleges biz­tosítása a jelenlegi vezetőknél, s túl ezen a jövendő vezetői gárda, az utánpótlás biztosítá­sa is a nagy fontosságú gaz­dasági posztokra, a párt vá­lasztott testületéinek soraiba. Ez rendkívüli tudatosságot, tervszerűséget és sokirányú képzést igényel a pártszerve­zetektől. A Központi Bizottság 1973,' novemberi határozata megkü­lönböztetett figyelmet fordít a fizikai dolgozók, az üzemi munkások pártvezetésbe tör­ténő fokozottabb bevonására, a feladatokra való felkészíté­sére, politikai képzésére, és to­vábbképzésére. A XI. kong­resszus óta eltelt időszak azt igazolja, hogy a párt válasz­tott testületéibe sok olyan fi­zikai dolgozó került, aki a ko­rábbi években részt vett a pártmunkában, megfelelő el­méleti és főleg gazdag gya­korlati tapasztalatokat szer­zett. A pártszervezetekben dol­gozó fizikai munkások bát­ran mondanak véleményt, tesznek javaslatot, nyíltan fel­vetik a munkahelyükön, kör­nyezetükben tapasztalt prob­lémákat. Különösen aktívak az olyan kérdések megvitatásá­ban. mint az üzem- és mun­kaszervezés helyi feladatai, az anyag- és energiatakaré­kosság, a technológiai fegye­lem betartása, a szocialista bé­rezés elveinek alkalmazása. Azzal összhangban, hogy á központi célkitűzéseknél mind­jobban előtérbe kerül a gazda­ságpolitikai feladatok végre-, hajtása a megye ipari üzemei­ben, a pártalapszervezetek is rendszeresebben foglalkoznak a gazdasági munka kérdéseivel és egyre eredményesebben nyújtanak hatékony segítséget a gazdasági vezetők egyszemé­lyi felelősségének érvényesí­téséhez. Az üzemi pártszerve­zetek mindenekelőtt a politi­kai munka eszközeivel segítik és ellenőrzik a felső pártszer­vek gazdaságpolitikai határo­zatának helyi végrehajtását. Ezt bizonyítják azok a tények, hogy az üzemi pártalapszer- vezetek az utóbbi években be­hatóbban foglalkoznak gazda­sági kérdésekkel. Az üzemi pártszervezetek többsége az éves és középtávú terveket pártalapszervezeti vezetőségi ülésen és alapszervezeti tag­gyűlésen előzetesen megvitat­ta és érdemi javaslatokkal já­rult hozzá azok véglegesítésé­hez. | A megye üzemeiben a párt- szervezetek gazdaságpolitikai termelési feladatát ellenőrző tevékenysége sokoldalúbbá vált. A fő figyelmet arra for­dítják, hogy a helyi gazdasá­gi szervek célkitűzései megfe­leljenek a párt gazdaságpoli­tikájának. Szem előtt tartják, hogy a termelési folyamatok szervezése biztosítsa a kitű­zött célok elérését. Arra töre­kednek, hogy a termelés irá­nyítása során a vezetők meg­felelő figyelmet és gondossá­got tanúsítsanak a dolgozók- kai való kapcsolatok tartásá­ban. Fontos politikai feladat, hogy megvalósuljon az üze­men belül a munka szerinti elosztás szocialista elve. Egy­re több üzemi pártszervezet ismeri fel, hogy egyik legfon­tosabb politikai feladata azon dolgozni, hogy kedvező mun-] kahelyi légkör alkuljon ki,’ ahol kibontakozhatnak és meg-] valósulhatnak az alkotó kez­deményezések és ehhez szűk- séges az üzemi demokrácia meglevő fórumainak érdemi és tartalmi működtetése. Az üzemi pártszervezetek testüle­ti ülésein egyre rendszereseb­ben kerül napirendre a gazda­sági munka eredménye mellett a folyamatos munka feltételei­nek biztosítása, a munka szer­vezettsége és a munkafegye-í lem. ARATÓ ANDRÄS, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents