Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

xMrlap 1979. JÚNIUS 27., SZERDA TUDOMÁNY ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Az aszódi Petőfi- m územn Valamikor Petőfi tanult abban az épületben, amely­ben 1958-ban létrehozták az aszódi múzeumot. Húsz év sem a tárgyak, sem a mú­zeum életében nem nagy idő, komoly eredményeket nehéz elérni, ha az intézményben csak egyetlen szakember dol­gozik, mint az aszódi Petőfi Sándor Múzeumban, Asztalos István. A két évtized alatt a közművelődésben elért szép sikerek azonban azt bizo­nyítják, hogy jó ügy mellett kardoskodott annak idején például Kovács László Kos- suth-díjas népművelő, aki ak­kor járási népművelési fel­ügyelőként dolgozott, s a köz­ség néhány vezetője. A Galga? völgye emlékei Nem kevés akadályt kellett elhárítani a múzeum megin­dításakor: hét lakó volt az emeletes épületben, lakást kellett számukra biztosítani. Ez a tömb ma kizárólag mú­zeumi célokat szolgál, s ha a mögötte álló ház kiürítésével külön helyet kapnak majd az időszaki kiállítások, igazán korszerű intézmény jöhet lét­re. Egyrészt a gyűjtőkörébe tartozó, terület gazdagsága, % másrészt közművelődési ható­ereje következtében. — Egyetlen múzeum sem mondhat le a közönség ér­deklődéséről — ezzel kezdi a beszélgetést Asztalos István. f Az ismeretek, élmények, át­adása,. a művek, emlékek be­mutatásával kezdődik. Aki az épület földszintjén berende­zett állandó kiállításokat szemléli, gazdag képet kap Petőfi Sándor és Pest megye kapcsolatáról; ha a Galga völgyében egykor virágzó szőlészet-borászat emlékeivel kíván megismerkedni, a pin­cében sorakozó tárgyakat ve­szi szemügyre. Külön terem­ben helyezték el a Galga- völgy régészeti leleteit és is­mét külön helyiségben a te­rület messze földön ismert, kedvelt népviseleteit. Ez per­sze csak töredékét jelenti a múzeum kiállításainak. — Évente négy-öt időszaki bemutatóra is sor kerül — mondja az igazgató. — Az idén például 20 éves az aszó­di múzeum és 60 éve történt címmel rendeztünk kiállítást, bemutattuk Péli Tamás fes­tőművész alkotásait. Megis­merkedhetnek majd a látoga­tók az év folyamán a Kárpát­medence érceivel és ásványai­val, valamint Lesznai Anna meseillusztrációival. Üzemek és iskolák Nem egy kollekciót a múzeum vándoroltat a nagyközségben és környékén. A 60 éve történt című összeállítás eljutott az ikladi műszergyárba, a lakta­nyába. a Galgaparti Tsz-be. Részben azért, mert kicsi a múzeum, de gazdag az anya­ga, részben, hogy ilyen mó­don is vonzza az embereket. Ezt a gyakorlatot tovább akarják folytatni. Nem egy esetben más szervekkel, in­tézményekkel — a gödöllői helytörténeti gyűjteménnyel, RÁDIÓFIGYELŐ HARMINC PERC ALATT a Föld körül címmel a rádió Nemzetközi magazinjának kü­lönkiadását hallhattuk. A műsor szerkesztője Ber­nét György volt. Ebben, a mintegy félórás összeállításban azokat, a kö­zelmúltban már egyszer el­hangzott riportokat ismételték meg, amelyek a beérkezett hallgatói vélemények alapján a legérdekesebbnek találtat­tak. Az interjúk, beszámolók, tu­dósítói jelentések témájukat tekintve igen széles skálán mozogtak. Az egyiptomi háza­sodási törvénytől kezdve a párizsi prostitúción keresztül az amerikai politikai pletyká­kig szinte mindenről szó esett. Ami ezeket a sokszínű ri­portokat mégis egybefűzte, sőt mi több, alig-aldg megküiön- böztethetővé tette, az hangne­mük egyhangúsága volt. (Tisz­telet a szabályt erősítő kivé­telnek.) Ügy tűnik a tudósítók, ri­porterek távolságtartó gunyo- rossága, magabiztos iróniája egyaránt örömét leli a kairói törvényhozás kísérleteiben, a kiterjedt és differenciált pári­zsi prostitúcióban s Bill Car­ter, az amerikai elnök egyetlen testvérének botrányaiban. Márpedig nem hinném, hogy e riportok készítőinek elsődle­ges feladata volna egy vala­miféle morális magaslatnak vagy egy kikezdhetetlen és mindenütt jelen levő erkölcsi rendnek a képviselete. Másrészt persze az is igaz: az említett témák nem éppen életbevágónk számunkra. Leg­alábbis annyira semmiképp, mint amennyire ezt a riporte­rek agresszív humorérzéke su­gallta. GONDOLATJEL címmel vi­ta, interjú, jegyzet hangzott el a kultúráról. A műsorban, melyet Rózsa T. Endre szerkesztett és veze­tett beszélgetéseket, riportokat hallhattunk a munkahelyi kör­nyezet kultúrájáról, a közép­korú színésznők helyzetéről és a Scéné nevű magyar amatőr színtársulat New York-i sike­réről. A Szolnoki Papírgyárban és a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyárban készült két be­szélgetés egyaránt jól illuszt­rálta o munkahelyi környeze­tek elhanyagoltságát, közelebb­ről a szellőztetés és világítás megoldatlanságát. Pedig az el­hanyagolt munkahelyi környe­zet több szempontból is ká­ros. Negatívan befolyásolja a közérzetet, rosszabb esetben veszélyezteti a dolgozók egész­ségét — s mindez együttesen magát a termelést is hátráltat­ja­Mint azt a riportokat követő beszélgetésből megtudtuk, az Iparterv a Józsefvárosi Galé­riában kiállítást rendezett a munkahelyi környezet kialakí­tásáról. Csakhogy, ki tudja máért, a kiállításról hiányoznak az ipa­ri munkahelyekkel, a műhe­lyekkel, szerelőcsarnokokkal foglalkozó tervek, elképzelé­sek. Feltételezem, sokak szá­mára érdekes lett volna leg­alább papíron vagy makett formájában találkozni egy- egy kulturáltan kialakított munkahelyi környezettel. Bízzunk benne, hogy e mű­sor nyomán az ipari munka­helyek kulturáltsága valóban fontos témája lesz — legalább­is a kiállításoknak. Péter László a fegyveres erők klubjával — közösen rendeznek bemu­tatót. Az, hogy az első fél­évben a látogatók száma na­gyobb volt, mint az Ászodon, Ikladon, Domonyban élőké (mintegy 10 000 ember), azt jelzi, hogy á múzeum nem szorul különösebb piopagan- dára, s azt is sejteti, hogy már eddig is jó kapcsolato­kat épített ki a helyi üze­mekkel. — Az iskolákkal is kielégítő, bár továbbfejlesztésre váró, együttműködés alakult ki; nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeket, ahogyan olvasóvá nevelik, úgy nevel­jék múzeumlátogatóvá is. Tanulmányt, módszertani se­gédanyagot is készítettem er­ről, ezt eljuttattam a környék iskoláiba. Növekedő szerep — Milyen propagandamun­kát végezhet még a múze­um? — A Péli Tamás-kiállítás­hoz sikerült szép, tartalmas katalógust kiadni. Az aktuá­lis eseményekről rendszeres tájékoztatást nyújt az aszó­di műsorfüzet és a biankó­plakát. A Múzeumi Füzetek sorozatban adtuk ki az ál­landó kiállításokhoz készült vezetőt. Ezt a sorozatot egyéb­ként nagyszámú, főleg ama­tőr helytörténeti kutatót tö­mörítve jelentetjük meg. A 12. számnál tartunk. A kö­vetkező füzetet a műszer­gyárban nyomtatják ki — ez nagy segítséget jelent. Sok más eredményt is em­líthetnénk, ha az aszódi mú­zeum közművelődési tevé­kenységét teljességében kí­vánnánk bemutatni — legyen elég azonban itt csak a már második alkalommal megren­dezésre kerülő honismereti gyűjtőtáborról szólni. Az ér­deklődők körét tágítja a tá­bor, amely nem nélkülözi a megyei tanács, népfront- bizottság, a járási közművelő­dési bizottság és a helyi ta­nács segítségét sem. Erre a jószándékú támoga­tásra — s még egy muzeoló­gus szakemberre —, a jövő­ben is szükség lesz, hiszen a múzeumvezető munkája to­vább szaporodik: a galgamá- csai és a vérségi múzeum mellett a zsámbokira is ha­marosan gondot kell fordíta­nia (módszertani feladatokat ellátnia), s ha az Országos Műemléki Felügyelőség támo­gatásával a helyi tanácsok megvásárolják az ikladi és a hévízgyörki századfordulós parasztházakat és berendezé­süket, az aszódi múzeum sze­repe tovább növekedik. P. Szabó Ernő Móricz Zsigmondemlékét idézték Kihelyezett népfrontülés a leányfalui művelődési házban A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége Művelődési bi­zottságának honismereti és az olvasó népért albizottsága ki­helyezett együttes ülést tartott tegnap, Leányfalun, a műve­lődési házban. Az ülés egyet­len témája: emlékezés Móricz Zsigmondra. A kihelyezett ülésre eljött Móricz Virág írónő és Móricz Lili színművésznő, a nagy író lányai, Szakonyi Károly, Sze- berényi Lehel, Molnár Zoltán és Karinthy Ferenc írók, vala­mint az élő tanuk, akik szemé­lyes ismeretségükből fakadó visszaemlékezéseikkel hozták emberközelbe Móricz Zsigmon- dot. Társadalmi elemző Az emlékező ülést Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szö­vetségének titkára nyitotta meg, majd ár. Székely György az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem rektorhelyettese tar­tott elemző előadást Móricz Zsigmond történelmi szemléle­téről. — Az író össztársadalmi elemző volt, mert nemcsak a falusi szegény emberek életét kutatta — mondotta többek között —, hanem érdekelte a munkásosztály, a középosztály élete is, valamint tollhegyre tűzte a dzsentri visszásságokat. Móricz Zsigmond saját korá­nak történelmét irodalmi al­kotásaiban plasztikusan érzé­kelte. ö mondta: A magyar irodalom a magyar élet mag­vetője, magtárolója. Elő tanúk Az érdekes előadás után Fá­bián Zoltán felkérésére a meghívottak mondták el leg­kedvesebb emlékeiket, amely őket minden kötélnél erőseb­ben még ma is a nagy íróhoz fűzik. Dr. Dugár László nyu­galmazott pócsmegyeri orvos, Jócsik Lajos nyugalmazott ál­lamtitkár, aki valamikor a nagy író segédszerkesztője volt a Kelet Népe szerkesztőségé­ben, dr. Puszta Sándor pap­költő és a szomszédok segí­tettek az ülés résztvevőinek abban, hogy minél élethűbb Móricz-portré rajzolódjon elé­jük. Az emlékülés után a részt­vevők elsétáltak a leányfalui Móricz-szoborhoz, ahol a meg­emlékezés koszorúját Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának/ agitációs és propaganda osztályvezetője, Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára. Molnár Zoltán író, a szentendrei járás nevében dr. Szécsi Mária, a járási hivatal elnökhelyettese és a községi tanács nevében Bálint József tanácselnök és Flettner Gyuláné, a Hazafias Az elnökség, balról jobbra: Bálint József, Móricz Virág, Fábián Zoltán, Móricz Lili, dr. Székely György és Juhász Róbert Szakonyi Károly író Móricz-emléktárgyak előtt Halmágyi Péter felvételei Népfront községi bizottságá­nak elnöke helyezték el. Az író nyomában A tisztelgő koszorúzás után a megjelentek felkeresték Mó­ricz Zsigmond leányfalui há­zát, ahol Móricz Virág írónői és Móricz Lili színművésznő fogadták kedvesen a vendége­ket. A Móricz családnál tett lá­togatás után Fábián Zoltán a Magyar Írók Szövetségének titkára egy másik nagyon ked­ves helyre kalauzolta a ven­dégeket: Rózsahegyi Kálmán, a nagy magyar elhunyt szín­művész, ugyancsak leányfalui villájába. Rózsahegyi Kálmán volt az, aki annak idején még az 1910-es évek elején felhív­ta Móricz Zsigmond figyelmét Leányfalu szépségére. Innen a látogatók autóbusszal beutaz­tak Szentendrére a Móricz Zsigmond gimáziumba. Itt a vendégeket, Barát Endre az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának első titkára, va­lamint a gimnázium és a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának küldöttei fogad­ták. A vendégek tájékoztatást kaptak arról, hogy a gimná­zium miként ápolja névadójá­nak hagyományait. A tájékoztató és a baráti beszélgetés után a gimnázium előcsarnokában ugyancsak megkoszorúzták Rajki Béla szobrászművész portréját. K. L Szovjet—magyar kiállítás Statisztikai kiadványok a kultúra és tudomány házában Szovjet statisztikai kiadvá­nyokból és a Magyar Közpon­ti Statisztikai Hivatal publi­Pozsonyi gyermekkórus Vácott A nemzetközi gyermekév alkalmából a Magyar Rádió nemzetközi gyermekkórus-ta­lálkozót szervezett június 17. és 24. között. Négyszáz ének­lő gyerek találkozott a csille­bérci úttörőtáborban, nyolc ország rádiójának kilenc gyermekkórusa egy hétig együtt élt, énekelt, barátko­zott, játszott a Magyar Rádió gyermekkórusával. Dús prog­ramjuk művészeti részének fő eseménye a június 20-án délután tartott gálaműsor volt a Zeneakadémián, ahol a rö­vid nemzeti programok után közösen énekelték Kodály Bé<kedalát. A berlini, bolgár, pozsonyi, finn, mongol, moszkvai, prá­gai, román és wroclawi rádió gyermekkórusa csütörtökön külön koncertet adott kilenc vidéki városban. ★ A pozsonyi rádió gyermek- kórusa Vácra látogatott, ahol a Hámán Kató általános is­kola tanulóival találkoztak, beszélgettek, kottákat cserél­tek. Az együtt töltött, élmé­nyekben gazdag nap csúcs­pontjaként az iskola énekka­rával az Állami Zeneiskola nagytermében közös hangver­senyt tartottak. A Hámán Kató általános iskola kórusa Hajnóczy Kata­lin vezényletével Kocsár Mik­lós műveivel kezdte műsorát. A Tavaszi dal. Levélsöprő, Naphívogató után Bartóktól a Ne hagyj itt és a Legénycsú­foló következett, nagyon szép előadásban. Egyformán jól si­került az első darab szomorú hangulatának és a második vidámságának érzékeltetése. A hetedik osztályosok ka­marakórusa madrigálokat mutatott be, majd Bárdos Csililanját és Anyóka című nagyon kedves, humoros ame­rikai gyermekdal-feldolgozá­sát énekelte nagy sikerrel. Bárdos-kórusművek sze­repeltek a nagykórus további műsorában, s a kamarakórus is két játékos norvég és spa­nyol dalfeldolgozását adta elő, majd Balázs Árpád: Két leánykara következett. A nagykórus Lendvay: Kolbász­dalával ért el sikert, tap­sot, s az önálló műsoruk be­fejezéseként elhangzó Ló- ránd: Békét a földnek című művével. A Pozsonyi Rádió gyer­mekkara 1953-ban alakult, az azóta eltelt huszonhat év alatt tizenegy országban jártak és számtalan koncertet adtak. Jelenlegi karnagyuk, Marian Vach két éve vezeti a kórust A jóhangú gyerekeket a po­zsonyi iskolák tanulói közül hívják a karba. Előadásuk szép, tiszta hangzását a gya­kori próbáknak köszönhetik. Változatos repertoárjuk nép­zenét, szlovák népzenei fel­dolgozást, műzenét, más nem­zetek zenei anyagát egyaránt tartalmaz. Már az első percek után a szívébe fogadta a közönség a harmincnyolc tagú, kitűnő hanganyagú együttest. Tiszta énekük Milan Novak: Négy gyermekduettjében, valamint Igor Bazlik: Játékaink című darabjában nagy tetszést vál­tott ki. A vastaps meghozta az igazi lendületet, s Martin Burlas: Aemaja című műve, utána pedig Ivan Hrusovsky: Tavaszi napja csak fokozta a közönség lelkesedését. Főleg az utóbbi, modem hanghatá­sokra törekvő kórusmű, amelynek szép előadása nem könnyű feladat. Műsoruk második részében népdalaikból, népdalfeldolgo­zásokból hallhattunk, és is­mét el lehetett gondolkozni azon, hogy legközelebbi szom­szédaink népzenéje mennyire ismeretlen a számunkra. Pe­ter Brejner: Két szlovák nép­dal és Alfred Zamanovskij: Dalok szénakaszáláskor című feldolgozása után Ivan Hru­sovsky: Megjött Macek-je kö­vetkezett, amely olyan kitű­nő előadásban hangzott el, hogy a számunkra idegen szöveg ellenére játékos vi­dámságával, csúfolódó tempe­ramentumosságával, őszinte nagy sikert aratott. A vas­taps és az ismétlés után ba­ráti gesztusként felhangzott Kodály: Túrót eszik a cigány c. népdalfeldolgozása. Él­ményszerű előadásban hall­hattuk, a tiszta gyermekhan­gok meggyőzően bizonyítot­ták, a szlovák nemzeti zene­kultúra megbecsült kincse a szlovák népdal, de a magyar népzenét is érzik, értik. ■ár A hangverseny befejezése­ként közös éneklésre került sor. A két gyermekkórus együtt dalolta Balázs Árpád: Kis zenei ABC-jét. majdpe- dig befejező számként a nemzetközi gyermekkórus-ta­lálkozó jelképének számító Kodály-művet, a Békedalt. Hajós Anna kációiból nyílt kiállítás kedden a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. A tárlaton — amelyet a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatala és a Statisz­tikai Kiadó Vállalat közösen rendezett — F. 1. Oszkolkov, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatója köszöntöt­te a kiadói és a statisztikai szakembereket, majd Varga Lajos, a KSH számítástechni­kai osztályának vezetője mél­tatta a magyar—szovjet sta­tisztikai együttműködés ered­ményeit, különös tekintettel a KGST statisztikai munkájá­ban való magyar részvételre. A kiállítás megnyitása előtt E. I. Kobzar, a Moszkvai Sta­tisztikai Kiadó igazgatója is beszámolt a könyvműhely munkájáról, s ismertette a ma­gyar szakirodalom szovjet­unióbeli népszerűsítésért vég­zett tevékenységüket. A moszk­vai kiadó évente 160 művet ad ki több mint 3,5 millió pél­dányban. A magyar szakirodalom rangját jelzi, hogy 1963 óta mintegy 30 magyar szerző munkáját jelentették meg, s nem ritkaság, hogy a magyar­ról fordított művek rendkívül nagy számban 10—20 ezer pél­dányban kerülnek a szovjet olvasókhoz. A kiállítás június 29-ig a nagyközönség számára is nyit­va áll a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents