Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
1979. JÜftlTTS 27., SZERDA "Kőfalai* Az országos tanács ülése A szövetkezetek távlatai Az ipari szövetkezetek jövőre végeznek első tízéves fejlesztési programjuk végrehajtásával. Az időarányos teljesítés tapasztalatait, és az újabb, 1981—90-es évekre szóló távlati fejlesztés, valamint a VI. ötéves terv főbb irányelveit mai ülésén tárgyalta az ipari szövetkezetek országos tanácsa. Rév Lajos, az OKISZ elnöke szóbeli kiegészítésében rámutatott arra, hogy az ipari szövetkezetek a jövőben is olyan kis- és középüzemek lesznek — legfőbb jellegük megőrzése, továbbfejlesztése útján —, amelyek rugalmasan, gyorsan képesek alkalmazkodni a piaci igényekhez. Árutermelésük ennek megfelelően továbbra is többségében a kis- és közép- szériás gyártásra épül. Jelenleg a csaknem 900 ipari szövetkezetben több mint 300 ezren dolgosnak. Tevékenységük felöleld a feldolgozóipar valamennyi ágát. össztermelésük már tavaly elérte a 60 milliárd forintot, 1980-na pedig várhatóan megközelíti a 70 milldárdot Terv a szakemberképzésről Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülése Túl sok, avagy a kelleténél kevesebb a mezőgazdasági szakember? — Erről a már sokat vitatott kérdésről, valamint képzésük, nevelésük teendőiről tanácskozott keddi ülésén az országgyűlés mező- gazdasági bizottsága, a Parlamentben, Dénes Lajos mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adott tájékoztatót a MÉM irányításával ez év januárjában elkészült, az ágazat szakember-ellátását bemutató adatfelmérés eredményeiről. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, az erdőgazdaságban és az élelmiszeriparban 246 ezer szakmunkás, valamint 40 087 szakközépiskolai, 15 837 főiskolai és 17147 egyetemi végzettségű szakember dolgozik. A minisztérium értékelése arról vall. hogy az általános helyzetkép nem megfelelő. Egyebek között rosszul sáfárkodnak a szellemi tőkével, amit az is bizonyít, hogy az egyetemet végzetteknek csak 17,4 százaléka kamatoztatja tudását magasabb vezetői munkakörben, holott a termelőszövetkezetekben 1630-tan mindössze középfokú vagy annál alacsonyabb képesítéssel, irányítóként dolgoznak. A holnapnak is szóló megkülönböztetett figyelmet a Központi Bizottság 1978 márciusi, a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozataiból adódó feladatok indokolják, amelyek végrehajtásában minden szakembernek, szakmunkásnak és egyetemet végzettnek egyaránt meghatározó a szerepe. A mezőgazdasági árutermelés gazdaságosságának javítása, az eszközökkel való ésszerű takarékoskodás, a tudomány eredményeinek minél gyorsabb gyakorlati alkalmazása megköveteli a szakemberellátás javítását. A minisztérium kétezerig szóló szakemberképzési és foglalkoztatási tervével kapcsolatban a képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy ha a következő években nem vesznek fel a jelenleg elképzeltmél több agrár-főiskolást, egyetemistát, akkor az 1980-as évek elejére az üzemekből már többen mennek nyugdíjba, mint aroeny- nyien az iskolákban végeznek. Az ülés Cselőtei Lászlónak (Pest megye, 2. aszódi választó- körzet), a bizottság elnökének zárszavával ért véget. Márvány a konténerben Mit tud a váci vasdoboz? Az első kerék elkészítése óta aligha született olyan egyszerű, s a szállítást mégis forradalmasító találmány, mint a konténer. S éppen, mert olyan magától értetődő az ötlet, nincs is senki, akit a gondolat szülőiéként tisztelhetnénk. Építs egy vasútón, hajón, teherautón egyaránt szállítható nagyméretű dobozt, s ahelyett, hogy az árut rakodnád az egyik járműről a másikra, csak ezt kell átemelned. Ennyi az egész. Gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb ez a módszer. Épp ezért az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt a használata. Először az Egyesült Államokban honosodott meg, az elmúlt harminc évben Európában is tért hódított, s mára már az egész világon „polgárjogot” nyert. Olyannyira gyorsan, hogy a gyártásával foglalkozó cégek nem győzték kielégíteni az igényeket. Ezt a piaci helyzetet használta ki tíz évvel ezelőtt a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára. Jött a mentőötlet De hogyan lesz egy, a neve szerint vízijárműveket gyártó üzemből konténergyár? A kérdésre Cserkaszkj Antal főmérnök adott választ. — Már sokkal régebben is elkalandoztunk a hajógyártástól. A sok ok közül csak egyet említek. Bár nem vagyunk messze a Dunától, az üzem mégsincs a . vízparton, így a hajógyártás soha sem bizonyult egyszerű feladatnak. Többek között ez az oka, hogy a hatvanas években fő termékünk, a motorkerékpár-oldal- kocsi lett. Az automobilizmus terjedésével a kereslet s a haszon egyre csökkent. Kerestük a kiutat, sokfelé kacsingattunk. így készült például a Fecske névre keresztelt magyar szárnyashajó és néhány tengeri mentőcsónak. A sorozatgyártásig . azonban egyik sem jutott el. így kötöttünk ki 1968-ban a konténergyártás mellett, mert ez az előbbieknél sokkal biztosabb piacot s hasznot ígért. Az első évben sok nehézség közepette 250 szállítótartály készült. A korábbi gazdaságtalan ol- dalkocsigyártás befejezése azonban nem ment egyik napról a másikra, s az új szakma betanulása sem zökkenők nélkül. Hiszen az MHD váci gyára a magyar gépipart messze megelőzve látott hozzá a termékszerkezet korszerűsítéséhez. Nem rendelkeztek megfelelő gépekkel, konténergyártó tapasztalatokkal, s a nyolcszáz munkást is át kellett képezni az új feladatokra. Többségük azelőtt alumíniumhegesztéssel, préseléssel, szereléssel foglalkozott, s hozzászoktak a csupán néhány kilós alumíniumalkatrészekhez. A konténer többnyire acélból készül, más hegesztési módszerekkel, s egy-egy alkatrésze is mázsákat nyomhat. Takarékos módszer — Fokozatosan tanultuk — munkások, mérnökök, technológusok, konstruktőrök — az új mesterséget, s közben már a piacra dolgoztunk. Bár az átképzés idejére munkaidő-kedvezményt adtunk, amíg nem gyakorolták be az új munkát, a teljesítménykövetelményeket is alacsonyabban szabtuk meg, így is mindenkinek többet kellett magára vállalnia. Azt is igyekeztünk megértetni, hogy a régi lemez lejárt, nincs más útja boldogulásunknak ■— folytatta a főmérnök. — A legtöbben megértették, s vállalták az átmeneti ideig tartó nehézségeket. Nyolc évig tartott a termékváltás időszaka, 1975-ben készült el az utolsó oldalkocsi. Az első évben 250 szállítótartályt gyártottak, idén majdnem négyezer a cél. Közben azonban sok minden történt a gyárkapun belül s kívül is. Kezdjük talán azzal, hogy a hazai felhasználók is megbarátkoztak az újszerű, takarékos szállítási módszerrel. Konténer-pályaudvar épült Budapest—Józsefváros állomáson, a csepeli dunai kikötőben, Győrben, s Záhonyban, a magyar—szovjet külkereskedelem javát lebonyolító vasúti átrakó csomópontokon. Akarva, akaratlanul egyre több hazai cég szállít konténerrel, hiszen partnereik így küldik, sokan már csak így fogadják az ömlesztett vagy a darabárut. Egyre több területen fedezik fel a- nagy méretű szállítótartályok előnyeit. Közben az MHD váci gyára is módosított gyártmányain. Jő ajánlólevél — Tekintélyes mennyiségű konténert gyártunk, a szakmában jól ismerik a nevünket. Nincsenek piaci gondjaink. Ez azonban annak is köszönhető, hogy rájöttünk: a hagyományos konténerek gyártásában nem lehetünk a nagy küldföldi cégek vetély- társai. Ezért konstruktőreink olyan konténereket terveztek, amelyek különleges igényeket is kielégítenek. így mi készítettük a lakókonténerek első sorozatát, amelyeket külön- külön, vagy akár emeletes házzá összeszerelve a vándorló szakmákban, például az építőiparban használnak. (Ezt ma már egy barcsi szövetkezet gyártja.) De készült itt túlnyomórészt hazai felhasználásra tejszállító, ideiglenesen a központi fűtést pótló thermokonténer is. Most éppen .olyan különleges meg- erősitett acéltartályok készülnek sorozatban, amelyek a drága, elsősorban a szobrászatban használt olasz márvány szállítására valók. Sokat vásárolnak a tőkés cégek az ömlesztett áruk, például a gabona szállításához magyar konténert, más célra nyitott tetejűt, vagy sokajtósat. Miért éri meg a hajógyárnak éppen ezeket készíteni? A válasz egyszerű: mert többet fizet értük a piac, átlagosan 2200, 3000 dollárt darabonként. Van-e jövője a ma még valóban kelendő gyártmánynak? A prognózisok biztatóak. A világon gyors iramban hódít tovább a konténer, alkalmazásának újabb és újabb módszereit találják ki. Egészen biztos, hogy 15—20 évig lesz kereslet iránta. S az, hogy a váci hajógyár termékeit a világ legnagyobb konténert kölcsönző cégei vásárolják, mindenképpen jó ajánlólevél. Ha a hamburgi kikötőben, az angliai dokkokban, az olasz kamionokon vagy valamelyik arab ország repülőterén SEA, TOL, PUMA jelzésű különleges konténereket látunk, nagyon valószínű, hogy Vácott készítették az ügyes kezű hegesztők, szerelők, festők. Csulák András Papír a valóság mérlegén (2.) Amit megtermelünk Nem csekély az az ipari, mezőgazdasági terméktömeg, amely Pest megyéből áramlik az össztársadalmi felhasználás folyamatába. Az áruk mennyiségének folyamatos gyarapodása mellett egyre fontosabbá vált összetételük változása,^ előtérbe kerültek a korszerűbb, értékesebb cikkek, egyre érezhetőbb törekvés — nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is — a magasabb feldolgozottsági fokra való törekvés. Ha a haladás meghatározó irányát tekintjük, akkor a két termelőágazat az ötödik ötéves terv eddigi időszakában is megfelelt annak a megállapításnak, amelyet a küldöttértekezlet elé terjesztett jelentésben így fogalmazott meg az MSZMP Pest megyei Bizottsága: „Az ipari üzemekben a gazdálkodás fejlődésének fő jellemzője az intenzív gazdálkodás feltételeinek kialakítása.” A mezőgazdaságról szólva pedig ezt olvashatjuk: „Az iparszerű termelési rendszerek térhódításával, a termelés nagyarányú koncentrálódásával és szakosításával minőségi változás van kialakulóban a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben.” A nehézipar súlya Tavaly a megye iparának termelése meghaladta a 70 milliárd forintot, s így tízmilliárd- dal volt több, mint a pártértekezlet esztendejében, 1975- ben. Az ötödik ötéves terv három évében az ipari termelés tizenkét havonkénti átlagos növekedése 6,5—7 százalékot tett ki, a mezőgazdaság haladásáról pedig az mond sokat, hogy termelési értéke, 1978- ban nagyobb volt, mint amit eredetileg 1980-ra terveztek. Nemcsak az érdekesség kedvéért, hanem az arányok érzékeltetésére írjuk le: Pest megyéből származik az ország vilíamosenergia-termelésének negyven százaléka, itt készül a cement negyede, a fűtőolaj háromnegyede, a film- és a fotópapír teljes egésze, innét kerül a fogyasztókhoz, a felhasználókhoz a fejeskáposzta-terme- lés 24, a paradicsom húsz, a zöldborsó tizenhat százaléka. Vannak tehát sajátos jegyei az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének, így egyebek között az, hogy folyamatosan növekszik az ipari termelésen belül a nehézipar súlya, a mezőgazdaságnál pedig szembetűnő a zöldség- és gyümölcstermelés szerepe. Ami szintén sajátos jegy, csak éppen negatív előjellel: a tényleges szükségletekhez, s még inkább az igényekhez mérten elmaradott, . szerény teljesítményekre képes a megyei építő- és szerelőipar. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a megyei küldöttértekezlet az ipari szerkezetváltozásnak, s akkor — például a Csepel Autógyár, a Mechanikai Művek, több könnyűipari vállalat esetében — nyugtalanító jelekről is sok szó esett. Az azA csepeli nemzetközi dunai kikötő konténer-pályaudvara óta eltelt idő — nem csekély erőfeszítések következményeként — biztosabb holnapot állított a szóbanforgó termelői közösségek elé; a Csepel Autógyárban például befejeződött az önjáró autóbusz-fenékvá- zak gyártásának komplex kialakítása, megkezdődött kétféle sebességváltó típus termelése, jelentős szintre fejlődött fel a szervokormány-gyártás. A Mechanikai Művek — nemzetközi kooperációban és licencia-vásárlással — szintén jelentős lépést tett előre, s némi haladás tapasztalható a könnyűipari — azon belül elsősorban a textilipari — üzemeknél is. Ezen az utóbbi területen még jelentős erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a gazdaságosan előállított, jól értékesíthető termékek aránya az eddigieknél gyorsabban növekedjék. Most a másik fő terepre, a mezőgazdaságra tekintve: az 1975 márciusi küldöttértekezlet a termelés mennyiségi jellemzőinek vizsgálata mellett nagy figyelmet szentelt az együttműködés új formáinak, valamint az iparszerű termelési rendszereltnek. Ez utóbbinak tudható be, hogy a megye gabonatermelése — amely mindenkor alatta volt az országos átlagnak — 1975 óta felzárkózott az országosan átlagos színvonalhoz, sőt 1978-ban fölébe került annak. Lényegesek a növénytermesztési eredmények — így például az, hogy sikerült állandósítani a zöldségtermelés területi hátországát —, ám túltesznek azokon az állattenyésztésben és -tartásban elértek. A harmadik ötéves terv átlagához mérten — amiről a párt- bizottság jelentése számot adhatott — 1978-ban a megye mezőgazdasági üzemei hatvan százalékkal több tejet, sertés- és baromfihúst állítottak elő, s például a sertésállomány még egyetlen korábbi időszakban sem volt akkora, mint napjainkban; túl van a félmillió darabon. A változások folyamata Ha az összképet, a haladás irányát mérlegeljük, akkor nem kétséges, dinamikus és folyamatos gyarapodást könyvelhetett el az ipar és a mezőgazdaság termelőegységeinek java. Az eredmények fénye azonban nem árnyékban, hagyja, hanem éppen kiemeli a gyengeségeket, a lassan végrehajtott, s ezért adósságokat hordozó tennivalókat." Mire gondolunk? Olyan területre például, mint a beruházások. Az 1975-ös küldöttértekezlet fölhívta a figyelmet arra, hogy sfa beruházási feszültség megoldására hozott intézkedések ellenére a beruházások nagy része késve és többletköltséggel valósul meg, továbbra sem kielégítő az előkészítő munka, sok esetben szervezetlen a kivitelezés." Említhetjük azután az iparból a termelő állóeszközök kihasználtságát, a készletgazdálkodást, a mezőgazdaságból a fajlagos termelési költségek alakulását, a korszerű technika és technológia módszereinek nem kellő hatásfokú kamatoztatását, mint olyan tényezőket, amelyeknél — a kétségtelen erőfeszítések ellenére — visszatérőek a gondok, lassú a haladás, szerény az eredmény. Beérve az utalással: a megyében tavaly csupán a gépipari vállalatoknál harminchét százalékkal emelkedtek a készletek, a mezőgazdaságban változatlanul alacsony színvonalú a tömegtakarmány- termelés, s a takarmányhasz- nosítás. Hiba lenne tehát az eredményeket — de akár a gondokat is — a változások folyamatából kiszakítva, szemügyre venni, hiszen valódi súlyukat csakis akkor érezhetjük, ha tudjuk, a gazdasági tevékenység nem fekete és fehér tértVezők együttese, hanem minden szín és színárnyalat összefoglalója.. Megkockáztatjuk: egyetlen olyan ipari vagy mezőgazda- sági, építőipari vagy szállítási cég sem létezik, ahol kizárólag eredmények, illetve gondok vannak. Pontosan jó és rossz, helyes és hibás keveredése a jellemző, a mai állapotokat tükröző, s nem meglétük az elsődleges, hanem egymással összevetett arányuk. A sokszor példának állított — lapunkban is gyakran szereplő — termelőhelyek nem valósították meg a gazdálkodás tökélyét, ám képesek voltak arra, hogy tevékenységük egészében az előre mutató jeleket érvényesítsék. azok legyenek a meghatározóak. Hatalmas summa szolgálta — és szolgálja ma is — a termelőágazatok fejlesztését a megyében, hiszen például az iparban három év alatt — 1976 és 1978 között — majdnem 13 milliárd forintot fordítottak beruházásokra és korszerűsítésekre, a mező- és erdőgazdálkodásban pedig esztendőnként a fejlesztési kiadások ösz- szege most már túl van a kétmilliárd forintos határon. Jogos igény, indokolt követelmény: a társadalom által adott befektetési pénzeknek kellő kamataik legyenek, s ezekre számít, tervez is a társadalom. Vannak termelőhelyek, ahol jól, pontosan értik ezt, így cselekednek. Mégis, azt kell leírnunk, hogy a termelőegységek nagyobb csoportja még csak ismerkedik a magasabb követelményekkel, az alapvetően megváltozott világgazdasági körülmények diktálta új mércékkel, s makacsul ragaszkodik a mennyiségi teljesítményekhez. A részletek hogyanja Ez a ragaszkodás az idejét múlta mércéhez, lényeges eleme annak, homály takarja a termelés sokféle részletének hogyanját. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának jelentése így fogalmazott 1975-ben: „Gyakran tapasztalható, hogy a termelésszervezési hiányosságok, a technológiai fegyelem megsértése, egyáltalán a hiányos munkafegyelem miatt, továbbra is jelentős a munkaidő kiesés, az anyag- és energiapazarlás, ami rontja a termelékenység nagyobb ütemű növelését.” Sajnos, nem tehetjük múlt időbe ezeket az okokat, mert ugyan 1976 és 1978 között tovább növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés, de ennek mértéke még mindig alatta marad a kívánatosnak és a lehetségesnek. Különösen akkor válik nyomatékossá az előbbi mondat, ha hozzátesszük: a veszteségidők a vállalatoknál a munkaidőalap húsz, huszonöt százalékát érik el! Kellemes mérlegkészités lenne az, ha pusztán az eredményeket válogatnánk össze a legutóbbi három esztendő serpenyőibe, s igaz, jó néhány serpenyő megtelnék sikerekkel; vannak, gyarapodnak, tanúságot tesznek az erőfeszítésekről. Mégis, eredmények és gondok együttese az, ami reálisan láttatja az 1975 óta megtett utat. Hiszen — talán leírni is fölösleges —, a számvetésnek soha nem az a célja, hogy összegereblyézze a valóság mezejéről a tényeket, s mutogassa azokat, hanem a tanulságok levonása, az okulás, amikor szükséges, a másként cselekvés meghatározása emeli lényeges aktussá'a fél évtizedenként sorra kerülő mérlegelést. Mészáros Ottó (Következik: AMIT ELFOGYASZTUNK)
