Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
1979. JŰNTUS 21., CSÜTÖRTÖK NEMZETISÉGI KÖNYVKIADÁS Irodalom, néprajz, nyelvművelés Az utóbbi években alig múlik el'egy-egy hónap úgy, hogy ne jelenne meg a hazai nemzetiségek néprajzával, nyelvhasználatával, irodalmával, hagyományaival foglalkozó könyv: tudományos vagy szépirodalmi alkotás. Három év óta egyre több címlapon szerepel a Tankönyvkiadó. Az így jelzett kötetek kéziratait a nemzetiségi szerkesztőségekben gondozzák. Milyen eredményeket mondhat magáénak ez az 1952-ben alakult szerkesztőség, milyen tarvei, gondjai vannak? — ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Szabó Gyulát, a szerkesztőség vezetőjét. Tervek és arányok — Korábban, 1976-ig, német, délszláv, szlovák, román nyelvű tankönyveket adtunk ki. Akkor vettük át a nem tankönyv jellegű kiadványokat a nemzetiségi szövetségektől, s kezdtük meg az első komolyabb ötéves könyvkiadási terv végrehajtását. Ez 54 címszót jelent: évente egy-egy német, délszláv, szlovák, és román nyelvű kalendáriumot és 34 egyéb munkát. Természetesen továbbra is hozzánk tartoznak a nemzetiségi tankönyvek. — Hogyan alakultak az arányok? Terjedelemben a délszláv nyelvűek vezetnek: 219 ívet adtunk ki. A német nyelvű könyvek 179, a szlovák és a román nyelvű munkák 175, illetve 126 ívnyi mennyiséget , jelentenek. Eddig 9 szépirodalmi, 5 néprajzi, 2 helytörténeti, 1—1 népzenei és népköltészeti kiadvány jelent meg. Hogy csak néhány sikeres kötetet említsek: a Vihonky című szlovák nyelvű antológia nívódíjat kapott, úttörő jellegű , Vujics.ics Tihamér: A magyarországi .délszlávok népzenei hagyományai című gyűjteménye, tartalmában, formájában is színvonalas volt a Die Holzpuppe című antológia es a Beitrege II. Több kötet jelenik meg a következő hónapokban, így az ötéves tervben meghatározott feladatokat bizonnyal végrehajtjuk. Sőt, a gyermekév alkalmából 3, a tervben nem szereplő gyermekvers-antológia is megjelenik. Munkánk egyébként folyamatos, már elkészült az 1981-es kiadási terv is. A híd szerepe — Milyen elvek szerint állították össze? — Először azt kell megjegyeznem, hogy a kiadványok száma két-háromszor nagyobb lesz, mint eddig. Elsősorban szépirodalmi, népköltészeti, néprajzi, nyelvészeti művek megjelentetésére törekszünk. Tervezzük például dr. Gregor Ferencnek, a pilisszántói szlovák nyelvjárással foglalkozó munkájának kiadását. Szaporítani szeretnénk a műfordítások számát, hogy a szerkesztőség a maga lehetőségei szerint a népek közötti híd szerepét tölthesse be. Az írói kedv növelésére is szolgálnak az egyéni kötetek, például Kormos Sándor vagy Hrivnák Mihály szépirodalmi alkotása. A fiatalok megjelentetési lehetőségeit — akik tehetségesek, de önálló kötetre meg nem érettek — almanach kibocsátásával szeretnénk segíteni. Alapvető célunk bővíteni a szerzői gárdát, hogy hazai nemzetiségi irodalmunk tovább fejlődhessen. Ez persze azt jelenti, hogy az erők ésszerű kihasználása érdekében a kalendáriumokat ettől az évtől kezdve újra a szövetségek adják ki. Később nem merev határokkal — elválik majd egymástól a tankönyvek és az egyéb kiadványok szerkesztése. Munkánk fejlődése persze nem jelenti azt, hogy más kiadok nem jelentetnek meg profiljukba tartozó, a hazai nemzetiségekkel foglalkozó műveket. — A szerkesztőség terveiről beszélve szólnunk kell egyrészt a nemzetiségi szövetségekkel, illetve az írószövetséggel kialakult kapcsolatról, másrészt a terjesztés, a propaganda kérdéseiről is. Saját tájékoztató — A nemzetiségi szövetségek inspiráló hatásukkal sokat segítenek a szerzőgárda bővítésében. Ugyanakkor — éppen kiadványainknak köszönhetően — a spontán érdeklődés is nőtt. Ami az írószövetséggel létrejött együttműködésünket jellemzi: sor került már közös szlovák és délszláv irodalmi est szervezésére. Még egy fontos kapcsolatot kell említeni: a tanárképző főiskolák nemzetiségi tanszékeivel — Szegeden szlovák és román, Pécsett német és délszláv működik —• megbeszéljük a gondokat, terveket. Számítunk a főiskolások munkájára. Ami a propagandát és a terjesztést illeti: a sajtó és a rádió rendszeresen foglalkozik kiadványainkkal. A televízió sajnos még nem. Kiadványainkat tartalmazza az Üj könyvek című tájékoztató, ennek megjelenése azonban, mivel a Széchényi Könyvtártól a Gorkij Könyvtár vette át, jelenleg bizonytalan. Szükségesnek látszik tehát egyrészt egy saját tájékoztató szerkesztése, másrészt az író—olvasó találkozók számának növelése, hogy az önállóan rendelő báziskönyvtárak, s a nemzetiségi irodalmat árusító könyvesboltok jobban megismerjék kiadványainkat. A külföldi terjesztés nem megoldott, pedig jó néhány példa bizonyítja, hogy határainkon túl is van igény a hazai nemzetiségekkel foglalkozó irodalomra. Növekvő érdeklődés — Kérem, említsen néhány példát az érdeklődésre, és soroljon fel néhányat a tervezett kiadványok közül is! — Két évvel ezelőtt Josip Gujas Dzuretin versei 1000 példányban jelentek meg — mind elfogyott. Vujicsics Tihamér könyvéből 3000, a Die Holzpuppéból 1800, a Délszláv néprajz II. kötetéből 1600, Fekete Tibor CsoLnok-mono- gráfiájából 1500 példány fogyott el néhány hónap alatt. Ez — a hazai nemzetiségi könyvkiadás viszonylag rövid múltjára gondolva — biztató jelenség. Többek között erre a növekvő érdeklődésre alapozzuk terveinket, melyeket a Kulturális Minisztérium önálló nemzetiségi osztálya mellett működő nemzetiségi szerkesztőségi tanács hagy jóvá. Az 1981-ben megjelenésre tervezett 21 mű közül csak néhányat említek: Bl:- zsetin István versei, Tanulmányok a hazai délszláv irodalom történetéből; A magyarországi németek népdalai, Áts Erika versei; Ivanus Illés válogatott versei, Petrusán György: Joszif Vulcan élete és tevékenysége; A magyarországi szlovák irodalom a felszabadulás előtt és után, Lamy István: Magyarországi szlovák népballadák, Kiss György Csaba: Szlovák irodalmi emlékek Budapesten és környékén. — Részben az érdeklődés, részben az egyre gazdagabb tervek is indokolják hát, hogy a nemzetiségi szerkesztőség a határokon kívül is kapcsolatokat építsen ki. — Igen, céljaink közé tartozik, hogy a szomszédos országok illetékes kiadóival együttműködjünk. A kezdő lépést itt talán az a két ki advány jelenti majd, amelyet a Szlovák Néprajzi Intézettel közösen tervezünk: a magyar- országi szlovákok népdalait és népművészetét mutatják be. P. Szabó Ernő Óvjuk gyermekeinket! Itt a vakáció A szeptemberig tartó nyári vakáció kezdetét jelezte szerdán az általános iskolákban az utolsó tanítási óra végén a csengő. Az ország valameny- nyi, több mint 3800 általános iskolájában egymillió 100 ezer diák számára befejeződött a tanítás, a nyolcadikosok elbúcsúztak iskolájuktól. A gyerekek rövid időn belül kézhez kapják az egész évi munkájuk eredményét tükröző bizonyítványt. Kiosztására legkésőbb június 24-ig, a tanévzáró ünnepélyeken mindenütt sor kerül. HETI FILMJEGYZET Az amerikai barát A tanév befejezése ismét időszerűvé teszi a vakációzó gyermekeknek szánt intő-óvó szót. Az elmúlt évben 134 tizennégy éven aluli gyermek vált közlekedési baleset áldozatává, több mint 250ü-an megsérültek — mondották ezzel kapcsolatban a Belügyminisztérium sajtóosztályának illetékesei. A halálos áldozatok száma két év alatt csaknem másfél- szeresére, a sérültek száma pedig 24 százalékkal emelkedett. A gyermeksérültek mintegy fele gyalogosként vett részt a közlekedésben. Szomorú tapasztalat, hogy a tragédiák bekövetkezésében gyakrabban játszik szerepet a gyermek figyelmetlensége, mint a járművezető szabálytalan magatartása. Ennek ellenére a volán mögött ülők még többet tehetnek azért, hogy az úttest ne váljon jóvátehetetlen tragédiák színhelyévé. Különösen a játszóterek környékén, a strandoknál, az üdülőhelyeken, s mindenütt, ahol önfeledten játszadozó gyermekekre lehet számítani, kell a járművezetőknek óvatosabb haladással fokozottabban vigyázniuk az apróságokra. A baleseti statisztikákból kitűnik az is, hogy egjre több gyermek sérül meg személy- gépkocsi utasaként. Még mindig előfordul, hogy hat éven aluli kisgyermeket ültetnek a szülők a személygépkocsi első ülésére — a KRESZ előírásai ellenére. Sok tanuló jól megérdemelt jutalma a kerékpár. A kerékpáros a forgalom többi résztvevőjének egyenrangú partnere, de nélkülözhetetlen a közlekedési, ezen belül külön a kerékpározásra vonatkozó szabályok ismerete. Jó lenne, ha az ajándékozók a kerékpár mellé néhány szóban e szabályokról is tájékoztatnák a fiatalokat. Ennek szükségességére int az is: tavaly 357 gyermekkerékpáros szenvedett balesetet az utakon. Solymári zenei finálé SIKERES VOLT A RENDEZVÉNYSOROZAT FŰVÖSZENEKAROK találkozója zárta a harmadik solymári zenei hetek rendezvény- sorozatát. Az Apáczai Csere János Művelődési Ház udvara zsúfolásig megtelt, az érdeklődőket még az sem zavarta, hogy sokuk számára ülőhely sem jutott: végig állták a csaknem négyórás programot. Megszólalt a zenei hetek szignálja, majd Kuthy Tamás műsorvezető köszöntötte a közönséget és a zenekarokat. A műsor első részében az ifjúságé, az utánpótlásé volt a dobogó; elsőként a madarasi úttörők fúvószenekara szerepelt, Geiger István vezényletével. Változatos, lendületes számaik közül a legnagyobb tetszést Helm: Dunja című összeállításával aratták, kijutott az elismerés az ifjú szólistáknak is. Ábrahám Balázs tanár vezetésével a Váci Zeneiskola fúvósai következtek igényes, sok színű műsorral. Orsomando: Compleano és Bogey: Híd a Kwai folyón című indulók előadásáért kapták a legtöbb tapsot. A harmadik zenekar már egy korosztállyal idősebb volt: a madarasi ifjú gárda fúvószenekarát ugyancsak Geiger István vezényelte. Pádivy: Sedlicka szlovák népi tánccal és Balázs Á.: Musica Piccola című művével nyerték meg elsősorban a közönséget. A fiatalok közül a legigényesebb számokkal a tótkomlósi ifjú gárda zenekara jelentkezett, Peszler Vilmos karnaggyal az élén. Délután talán a legfigyelemreméltóbb Brahms: Magyar táncok című sorozata két darabjának előadása volt. j EZ IDEIG azt tudtuk a solymáriakról, hogy éneklő község. de úgy látszik, hogy a fúvósutánpótlás is biztosított egy időre, mert az először közönség előtt fellépő solymári ifjúsági fúvószenekar nagyszerűen megállta a helyét. A Kelemen Gyula vezette zenekarban a fúvósok mellett egy tangóharmonika is szerepelt, sőt a Mosch: Ja so eine Mädel, wie du... című polkát még dalolta is a har- monikás, fergeteges tapsot aratva. A pilisszentiváni fúvószenekar két polkát, egy indulót és egy keringőt mutatott be Brandthuber Jánossal az élén. Ök már az idősebb generáció játékából adtak sikeres ízelítőt. Ismét a helyiek, az öregek következtek: a Pilisvölgye Magyar—Bolgár Barátság Tsz solymári fúvószenekarát Hellebrundt Márton vezényelte, ök is polkával kezdtek, majd egy keringő és ismét egy polka: a Jerolin-pól- ka csendült fel műsorukban és a Bátran előre című induló, fiatalok számára is irigylésre méltó tempójú, előadásával búcsúztak. Nem ismeretlen a megye közönsége előtt a törökbálinti Munkácsy Mihály Művelődési Ház fúvószenekara, s hogy kiemelkedő muzsikusok, azt most is megmutatták. Troli János karnagyuk feldolgozásában egy törökbálinti polkát játszottak először, majd keringő és ismét polka váltakozott műsorukon, s hogy ők is tudnak énekelni is, azt a Komm hat’ zu mir előadásával bizonyították. A ráadásként elhangzott Radetzkyrruars intonálása alatt a közönség végig ütemesen tapsolt. A fúvószenekari találkozó négy óra után pár perccel kezdődött. de a hangulat a negyed nyolckor dobogóra lépő Dunai Vasmű Vállalat tűzoltóságának fúvószenekarát, ha lehet, még nagyobb hőfokon fo' gadta. Tóth Ottó vezényletével azután olyan remek számokat hallhattunk mint Pécsi: Petőfi-nyitánya. Bihari—Keil: Palotása és egy ünnepi induló, valamint két nemzetiségi fel dolgozás. A talán legjobban felszerelt és legnagyobb létszámú zenekar igazi finálé- hangulatot teremtett, összecsiszolt, temperamentumos, virtuóz játékával. ÖSSZEGEZVE a harmadik solymári zenei hetek eseményeit, el kell mondanom, hogy a sorozat minden vonatkozás ban példamutatóan sikerült. Mindenki számára élményt jelentett a kórusmuzsika, az opera, a szimfonikus zene, a népzene és a fúvósmuzsika. A solymári közönség, s a fővárosból érkezők értékítéletét a tapsok bizonyították. Példamutató a rendezvénysorozat azért is, mert egy kisközség merte vállalni, hogy zenei hagyomá nyaira támaszkodva, olyan nívós műsort állítson ország-világ elé, amit még komoly koncertteremmel rendelkező városok sem igen produkálnak Pintér Emőke Hangverseny a nyomdaudvaron Kedves eseményre került sor Kisvácott is a Pest megyei Nyomda Vállalat központjának udvarán. A Vác városi KISZ-kórus, Bogányi Tibor karnagy vezetésével egyórás műsort adott. A szabadtéri koncertnek nagy sikere volt. A kórusirodalom külföldi jeleseinek művei után a legszebb Kodály- és Bárdos-művek csendültek fel a 70 tagú együttes előadásában. A beépített, zárt udvar kitűnő akusztikája fokozta a tetszésnyilvánítást. Remény van arra, hogy az üzem máskor is módot talál hasonló, ügyes kezdeményezésekre. P. R. Jelenet Az amerikai barát cimü filmből. „Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk, mivé lehetünk” — mondja a megbolydult eszű Ofélia Shakespeare Hamletiében. Az NSZK-bel i Wtwi Wenders mintha egy kicsit erre a mondatra is emlékezett volna, amikor — Patricia Highsmith Ripley játékai című regényéből írva a forgató- könyvet — elkészítette Az amerikai barát című filmjét. A történet, a meglehetősen bonyolult, de jól követhető, csak a szokásosnál kicsit több figyelmet igénylő sztori, tulajdonképpen egy krimi. Ripley, az amerikai, Hamburgban él, egy ügyes festő kitűnő hamisítványait adja el nagy pénzekért a hozzá nem értő. gazdagoknak. Egy napon főnöke megbízza, tegyen el valakit láb adói a rivális gangsz- terbanda tagjai közül. A feladatot egy restaurátor és képkeretező, Jonathan vállalja el; ő úgy tudja, gyógyíthatatlanul beteg, s az ígért nagy összeggel szeretné a csgiácliát',. fei,z-v tonságba helyezni halála után.' Am az első gyilkosságot követi a második; itt Jonathannak az őt beszervező Ripley segít, de az ellenbanda felismeri az amerikait, a szálak elvezetnek Ripley főnökéig, s elkezdődik a bonyolult leszámolás, melynek végén Ripley magára marad, Jonathan pedig belehal a betegségébe. Nos, ez, így és eddig, izgalmas bűnügyi film, annak rendje és módja szerint, ellátva a megfelelő kellékekkel, úgymint váratlan fordulatok, verekedések, lövöldözések, autós kergetőzések stb., stb. Csakhogy Wenders igazi szándékai szerint nem krimit csinál. Ez csak az a váz, az a konstrukció, az a szerkezet, amely a film igazi szándékait hordozza. Ez pedig nem más, mint egy nagyon sajátos, sejtelmes stílusú, dokumentariz- mussal kevert lélektani film, melyben a személyiség változását, átalakulását, az emberi én többarcúságát kívánja megmutatni a rendező. Ripley például valóságos kettős életű hős. Egyik énje szelíd, kulturált, zenekedvelő, mondhatni félénk lény, a másik pedig hidegfejű, szívós gengszter. Jonathan egyik énje a szorgalmas, becsületes, megbízható, kitűnő szakember, a másik egy, a bűnözést szinte öntudatlanul — bár félelmek közepette — élvező gyilkosé. — „Ki vagyok én tulajdonképpen?” — kérdezi magától többször is a filmben Ripley. És ki ez a Jonathan? — kérdezhetjük. Wenders nem ad egyértelmű, világos választ. Leginkább még egy homályos, talán szándékosan is ködössé tett „is-is” a válasz, azaz: mindegyikünkben benne lakozik ez is, az is, a példás családapa és a. kiesapongő, a becsületes mesterember és a gyilkos is. Hogy ezen erősen érződik az egzisztencializmus íze? Igen. Így aztán azt mondhatjuk, hogy Az amerikai barát — egzisztencialista lélektani bűnügyi film, bár ez a meghatározás nem sokkal ér többet, mint az ilyen egymondatos címkék általában. De leginkább még ezzel jellemezhető a film. No meg azzal, hogy néhány igazán kitűnő alakítást láthatunk benne, elsősorban a Ripleyt játszó Dennis Hopper (emlékszünk még rá a Szelíd motorosokból?) jóvoltából, aki roppant sejtelmesen testesíti meg a fura, már-már pszichopatának tűnő főhőst. i Vigyázat, rozmárok! Évente bejárják a világsajtót azok a hátborzongató filmhíradók, fotók és riportok, melyek a kanadai tömeges fóka- gyilkosságokról számolnak be. Fiatal fókák ezreit verik agyon a legbarhárabb módon, mert az állatok szőrméje igen értékes a világpiacon. Neves személyiségek emelik fel szavukat a fókabébik védelmében, tüntetéseket szerveznek, sajtó- kampányt folytatnak — és mégis: évről évre lezajlik a felháborító fókapusztítás. Az emberi érzés, az állatbaráti megmozdulások egyelőre tehetetlennek bizonyulnak az elvakult üzletiességgel szemben. Nem véletlenül jutottak eszembe a fókák erről a szovjet filmről — bár ebben rozmárokról van szó. De a film alapgondolata nagyon is kapcsolódik az állatfajták védelmének, a környezetvédelemnek a gondolatához. Csapligin, a sarkkörön túl, a Csukcs-fél- szigeten élő és dolgozó állat- védelmi felügyelő a félelmes külsejük ellenére roppant félénk rozmárokra vigyáz. Ezek a hatalmas testű állatok még a madaraktól is megijednek. Rászorulnak az ember védő- olíalmazó jelenlétére. És Csapligin éppen azziai idézi a fejére a bajt, hogy maradéktalanul eleget akar tenni a rábízott feladatnak, s rálő arra a repülőgépre, amely alacsonyre- pülésben húz el a rozmárok fölött, és a megrémült állatok agyontapossák egymást. Az ügy végül is tisztázódik, s a film végén kialakul az a modus vivendi, amely lehetővé teszi, hogy a rozmárok is háborítatlanul éljenek, s a fontos repüléséket is le lehessen bonyolítani. Az érdekek nem kerülnek ellentétbe, az egyik érdek nem gyűri maga alá a másikat — a szovjet társadalomban ezek a kérdések megoldhatók. És bár ezt igazán megnyugvással vesszük tudomásul, a kanadai — és nem-> csak kanadai — állatpusztításokat mégsem tudjuk felednu Üzenet a meteoritban Gyerekeknek szóló tudományos-fantasztikus film a, csehszlovák hudvik Ráza alkotása. Hőse a kis Misa, akivel — egy csodás fémgolyó révén — fantasztikus dolgok történnek: megjárja a jövőt is, eljut egy, a Földön kívüli civilizációba, satöbbi, satöbbi. A nyári vakációban moziba járni jobban ráérő tizenéveseknek valószínűleg tetszeni fog ez a film. Takács István i
