Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

1979. JÜNIUS 21., CSÜTÖRTÖK Műanyagpadló- és szigetelőcsalád r Uj termékek kerültek forgalomba Űj típusú műanyagipari ter­mákéit forgalmazását kezelte meg a Metalloglobus, a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vál­lalattal korábban kötött együttműködési megállapodá­sa alapján. Ezek között sze­repel a Hungelastic márkájú színes, nyomottmintás PVC- padló, és a Hungisol szigetelő- család. A PVC-t egyre szélesebb körben alkalmazzák hazánk­ban, s a Hungária Műanyag­feldolgozó Vállalat is mind nagyobb választékban és mennyiségben gyárt PVC- padlót, építőipari szigetelőket és csöveket a közületek és a lakosság számára. E termékek szervezett forgalmazása hosz- szú éveken át megoldatlan volt, míg tavaly a Metallo- globus-szal együttműködési szerződést kötöttek. Az azóta eltelt rövid idő kedvező ered­ményeket hozott: a főváros­ban már két helyen, valamint Győrött és Tamaszentmikló- son korszerűen felszerelt üz­letekben bő kínálatot biztosi-, tanak ezekből a termékekből és kiegészítő cikkekből, ra­gasztókból, szerszámokból. Nemrég kezdték meg a PVC- padlók árusítását a Metallo- globus-telepeken, s az év vé­géig mintegy 10 ezer lakásba elegendő, körülbelül félmil­lió négyzetméternyi PVC-bur- kolatot hoznak forgalomba. Már kapható az új Hungelas­tic padló hatféle alaptípusa, de az idei választék még leg­alább ugyanennyivel bővül. Otthon érzik magukat Városépítő vendégek Százhalombattán Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég, így tartja a közmondás. Amikor Százhalombattán a 26-os Épí­tőipari Vállalat 43-as számú építésvezetőségén a vendégség­ről és a vendégszeretetünkről akartam a két építésvezetőt faggatni, erősen szabódtak. Rossz helyen járok, mert ők itt nem érzik magukat ven­dégnek. Igaz ugyan, hogy vál­lalatuk központja Dunaújvá­rosban van, s a munkások többsége is bejáró, de ők itt­hon vannak, még akkor is, ha nem Pest megyeiek. Ha nagyon szigorúan vesz- szük, csak akkor lehet ven­dégnek mondani őket, egyezett bele végül Szabó János főépí­tésvezető és Kunifai Károly építésvezető. A 26-os Építőipari Vállalat Dunaújváros építésekor ala­kult. Szabó János, a százha­lombattai építkezés vezetője részt vett a város építésében az első kapavágás-tői kezdve. Ügy indult 1949-ben, mint be­tanított munkás. Attól kezdve tanult egyhuzamban. 1972-ben 46 évesen fejezte be tanulmá­nyait. Tizenöt évig építette a várost. Született pentelei volt, most is ott lakik. Onnan jár át naponta építeni egy másik városit. Aki letelepedett — Százhalombattára 1977- ben kerültem. Előtte főleg ipa­ri építkezéseken dolgoztam, akkor lettem igazán városépí­tő, amikor idejöttem. Magamé­nak vallom a város eredmé­Gyógynövénygyűjtő pajtások Látogatóban a pándi úttörőknél — Titkunk? — Ha van, hát legföljebb innyi: jó a tantestületi egy­ség és az úttörőcsapat vezetője — válaszolja Mészáros Judit, i pándi általános iskola igaz- latója. Döntési joguk van A kérdés arra próbált meg­ejtést találni, mi az oka an- tak, hogy az iskola úttörőcsa- latának jó híre már a járás latárain is túljutott. A két- zázhúsz tanulóból száznyolc- an tagja a csapatnak. Ha ez nmagában még nem is, de lemelkedő munkájuk min- lenképpen figyelmet érdemel. Palló Lídia, a Gábor Áron ttörőcsapat vezetője elhárí- otta igazgatónője dicséretét: — Igaz, sokat dolgoztam a ét év alatt, amióta átvettem csapat vezetését. Ám egye- ül semmire sem mentem vol- a. Szerencsém van vagy in- ább szerencsénk van? Kicsi a mtestület és nagyon jó. Évek ta ugyanazok a pedagógusok algoznak együtt és szívügyük - ek érzik, hogy támogassák a sapat munkáját. Sok a jó öt- ;t és sikerrel megvalósítjuk zokat. Sok múlik még a yerekközpontúságon is. Dön- ísi joguk van a pajtásoknak, eleszólhatnak a csapat éle­ibe. — Hogy gyerekeink szívvel- •lekke] úttörők, ez sokat se­it nekik a tanulásban és ne- iink a tanításban. — mondja érezsán László igazgatóhe- •ettes, aki egyben a negye- kesek osztályfőnöke. — Na- ?obb a fegyelem és könnyebb gyelmezni. Tartósabbak és éíyebbek is a kapcsolatok •.ekben a kis közösségekben, e inkább javaslom nézzük eg a negyedikeseket, az új törőkét. Ök nemrégiben ko­tták fel a kék nyakkendő jlyett a pirosat. Kerékpározni tanulnak Egyszerre állnak fel mind a iszonöten, amikor belépünk, őször nemigen értették a írdést — hiszen olyan ter- észetes nekik — mit jelent törőnek lenni? Aztán Hat- czki Jóska a falra kifüggesz­ti felirathoz megy és sorol­nyeit és gondjait is. Nincs an­nál nagyobb öröm, mint ami­kor az ember látja munkájá­nak eredményét. Itt, ahol most gyerekek játszanak, elvadult, kietlen mező volt. A házak mellett kismamák sétáltatják gyermekeiket. De ha Pesten járok, s megyek az Árpád hí­don, eszembe jut, hol kellett még valamit javítani. A mi munkánk maradandó, s ez benne a csodálatos. Kunifai Károly eredetileg székesfehérvári. Középiskoláit ott végezte. Harmadikos volt, amikor ösztöndíjasa lett a 26- os Építőipari Vállalatnak. Az­óta itt dolgozik. Jelenleg épí­tés'vezető, s már százhalombat­tai. Letelepedett a városban, s mert lakást kapott, még in­kább örül gyarapodásának. Szokásos ellenőrző útjukra elkísérem a két építésvezetőt. A hajnali nagy eső miatt elő­kerülnek a gumicsizmák. — A sár nekünk nem hara­gosunk — mondja Szabó Já­nos —, hozzá tartozik a mun­kánkhoz. Ha eltűnik, akkor elkészült egy út, egy ház, egy középület. Féléves csúszás Jobb oldalunkon bekerített terület. Látni, hogy az alapo­zás után félbehagyták a mun­kát. Sehol egy lélek. Kísérőim egymás szavába vágva magya­rázzák, itt egy bölcsőde épülne 120 kisgyermeknek, amelyet 1980-ban kellene átadni. — Bajosan lesz pontos az átadás — legyint haraggál Ku­nifai Károly —, de nem a mi hibánkból. A határidős befe­jezéshez nekünk még április­ban meg kellett volna kap­nunk az épület vázszerkeze tét. Ez nem történt meg a mai na­pig sem. Sóit a Beton- és Vas­betonipari Művek csak 1979 negyedik negyedében akarja szállítani. így már fél. évnél is több csúszás1 lesz. Aggodalmuk és haragúk jo­gos. így csak az tud beszélni, aki sajátjának tekinti a város baját. Szíwel-lélekkel város­építők. Olyan vendégek ők, akiket a közmondás ellenére is marasztalnak. Burai Szilvesz­ter a kubikosok brigádjának vezetője. Róla nevezték el a brigádot. Alacsony, vékony ember, arcán a nap, a hideg, a szél nyomot hagyott. A Heves megyei Pélyen lakik, s 1964 óta dolgozik a 26-os építők­nél. Hatszoros kiváló — Előbb csak véndégként dolgoztam, azután itt marad­tam. Később jöttek velem a gyerekek is, még az asszony is eljött. Itt takarít a munkás- szálláson. A hét végén haza- megyünk. Van egy kis ta­nyánk, ha nyugdíjba megyünk, akkor ott elünk majd. Szere­tek itt dolgozni, mert van a munkámnak látszatja. Hatszor voltam kiváló dolgozó, úgy ér­zem, megbecsülnek. Mintegy 250-en dolgoznak az építkezésen. Most a lakásépí­tők megsegítésére Pestre is mentek néhányan. A szakipari munkásokkal együtt így 120 ember serénykedik a százha­lombattai építkezésen, ötve- nen élnek munkásszállóin, a többi naponta bejár. Ez any- nyit jelent, hogy hajnalban kelnek, késő este érkeznek ha­za. — Tisztelem ezeket az em­bereket — mondja a fiatal épí­tésvezető —, olyan áldozatna is képesek, amit nem mindenki tenne meg. Tavaly is ezekkel az emberekkel — akik a bejá­rástól fáradtak, vagy hetente mennek haza — dolgoztunk le négy nap kommunista műsza­kot. A városért, azért, hogy legyen óvodája, orvosi rende­lője és iskolája. Egy sem mondja, mi közöm hozzá, nem vagyok idevalósi. Mankó nélkül — A százhalombattaiak Is segítenek nekünk. Jó a kap­csolatunk a város vezetőivel. A tanácselnök régen vállala­tunk dolgozója volt. Szakem­ber, hiszten építészmérnök. Ez a hozzáértés gyakran meg­könnyíti a dolgunkat — szól közbe Szabó János. — Már se­gített bennünket néhányszor. A szakipari munkához adott embereket 1977-ben, 1978-ban az iskola befejezéséhez társa­dalmai munkásokat. — Így azután természetes, mi is igyekszünk, s ez nem dicsekvés — mondja Kunifai Károly. — Ügy dolgozunk, hogy a minőségi kifogás a mi­nimumra csökkenjen. Erre volt már példa, hiszen a 206-os je­lű házból 30 lakást, az SZTK- rendelőt, a 16 tantermes is­kolát minőségi hibák nélkül vették át. De itt van egy be­költözés előtt álló épület, te­kintsük meg. A négyszintes új házai nem­sokára átvehetik a boldog tu­lajdonosok. A kétszobás la­kásokban már most is nagy _a rend és a tisztaság. Nem látni mocskos ablakot, leszakadt ve­zetéket, letépett tapétát, be­szennyezett szőnyegpadlót. Pe­dig sajnos ma még nem ez a gyakoribb. Megnézzük a csatornázást Is. Kísérőim megmutatják az új városközpont helyét, ahol a földmunkák folynak. Itt kap­nak majd helyet a város fon­tosabb intézményei, s itt lesz a nagy művelődési központ is. Az építők készen állnak a kez­désre. — Jogos emberi igény, aki­nek lakása van, az már a mű­velődési lehetőségeket hiá­nyolja — mondja Szabó Já­nos. — Persze akinek lakása nincs, az azt várja nagyon. A vállalattól való távoliét megnövelte az építésen dolgo­zók felelősségét. Néha nehe­zebb, de fokkájl pnáilóbbak. .. — Nem is baj az, hogy nincs mindig a hónupk alatt a man­kó. Megtanul tünk önállóan jár­ni — mondja a főépítésveze­tő. — Ha máshonnan jövünk is ide, hazajövünk. Szalai Mária Újoncok a flottillánál Kitüntetést kap a háromszoros győztes Vízre kerül a hajó: feladat jó megoldása a versenybe. » A bevonulást követő napo­kat nemcsak a fiatalok várják izgalommal, hanem az alaku­latok parancsnokai is. így van ez a flottilásoknál is. A ki­képzetten újoncokkal újra kezdve, ugyanis évről évre megismétlődik a néphadsereg megújulása. A rendszeres élet­mód és a tervszerű testedzés hatása már néhány hét múlva megmutatkozik. Az egység jó hírnevét és hadrafoghatóságát azonban folyamatosan fenn kell tartani. Gyakran látjuk őket gyakorlat közben a Duna Pest megyei szakaszán is. — A szocialista verseny­mozgalom sokat segít a beil­leszkedésben és a feladatok magasabb szintű megoldásá­ban — tájékoztat Mészáros Tamás őrmester, a flottilla KISZ-bizottságának szervező titkára. — Nálunk minden KISZ-tag benevezett ebbe a mozgalomba. Az újoncok a bevonulást követő második hónapban jelentkezhetnek. Az Öreg katonák segítik beillesz­kedésüket, sportolási és kultu­rális programokat szerveznek részükre. .; A fiatal katonáknál a rész­vétel is dicsérendő, hiszen az első időszak mindannyiuknál próbatételt jelent. A civil élet megszokásait napirendhez kö­tött komoly kiképzési felada­tok váltják fel. Ezért van nagy szerepe a testedzésnek, a kondíció fenntartásának Ugyancsak fontos a szabad idő kulturált eltöltése, a ki kapcsolódás és a pihenés, hi szén fáradtan kisebb a telje­sítőképesség. A rendszeretet a felszerelések karbantartásánál is megmutatkozik. Minden ka­tonának biztosítania kell, hogy a rábízott eszközök bármikor hadrafoghatóak legyenek. A vállalások így főleg a ki­képzési feladatok elősegítésé­re, a tartalmas szabadidőprog­ramok szervezésére és edzése­ken, sportversenyeken való részvételre irányulnak. Lehe­tőség van arra is, hogy pél­dául egy-egy alegység rend­szeresen uszodába járjon. — Az egység élenjáró ka­tonája, vagy a Magyar Nép­hadsereg kiváló katonája címért nemcsak a vállaláso­kat kéll teljesíteni, hanerrí vizsgázni is kell — mondta Mészáros Tamás őrmester. — A győztesek pénzjutalomban, rendkívüli szabadságban ré­szesülnek s viselhetik a meg­felelő fokozatú élenjáró vagy kiváló jelvényt is. Aki azon­ban háromszor lesz birtokosa a kiváló címnek, a:i; a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatával tüntetik ki. Udvari Gábor Mészáros Tamás, az egység mú­zeumában. Simon Attila felvételei GOMBÖ PÁL: C^őiitörlöhi böktél GYEREKSZÁJ Ilyen műfajt én csak akkor írtam, amikor még saját gyermekem, aki ma már kollégám, az értelem ébredésének állapotában volt. Ak­kor mondta azt, hogy ne hámozzuk meg a virslit, mert a héjában van a vitamin; hogy az építőkockákból rakott valami nem egyéb, mint a Jelentéktelen Magyarok Hősi Vivo- dalmának Vára; hogy a krikszkraksz, amit rajzolt, egy repülőgép, s amikor kérdeztük hol a szárnya, a légcsavarja, megunta a ciki­zést és kijelentette: — az egy francia re­pülőgép. Ma tehát már ezzel a műfajjal nem foglal­kozom, mégis egy ismerős kisfiú kijelentésé­ben akkora filozófiai távlat nyilvánult meg, hogy ideiktatom. A gyerekkel véletlenül ta­lálkoztam valahol, amerre ritkán járok. Meg­szólított: — Nem láttad a Juli nénit? — Ki az a Juli néni? — kérdeztem vissza. Erre végigmért és hangjában mélységes megvetéssel így szólt: — Még azt sem tudod?! Amiből megértettem, hogy mindnyájan, mi felnőtt gyerekek is, abban a hitben élünk, hogy saját világunk a természetes világ, a mi ismereteink, véleményeink a magától értető- dőek. Most már világos előttem például, hogy a gépkocsiszerelő miért tekint engem alacso­nyabb rendű lénynek. Mert még azt sem tu­dom, mi a teleszkópcsavar. KÖZTES ALKOTÁSOK Óvatosan kerülöm a túlzott konkrétságot. Szóval: dolgozik a közelemben egy építőbri­gád. A dolgozik szó azzal a mérsékeltséggel értendő, amely közületi megbízások teljesíté­sénél szokásos; továbbá azzal a huzamosság- gal is. Figyelem azonban félfüllel, de nem fél érdeklődéssel az alkotómunka résztvevőinek beszélgetéseit. Ezekből kiderül, hogy foly- tonfolyvást felépítettek. Munka után. hétvé­geken. Egy házat Kecelen. Egy villát Sashe­gyen. Valami kiegészítő épületet a Rómain. Továbbá, ha figyelem, ha nem, meg kell hallanom ugyanezen gárda szüntelen felháboro­dásait azon, hogy muszáj leállniok, kényszer­ből napozniok, mert valami mindig nincs. Vaskapocs az állványhoz, csempe, pala, cső, csőkötés. Meg kell hallanom továbbá az építtetők kérdéseit is, főként azokat a sopánkodáso- kat, hogy már megint elhalasztották és újra elhalasztották a határidőt. Vajon miért? És vajon miért épültek fel gyorsan a köztes munkák? Ott mindig, min­den időben megvolt? . Rejtély. ] ESKÜVŐ Részt vettem egy rokonom esküvőjét. Na­gyon szép házasságkötő teremben tartották, élénk részvétel mellett, hozzátartozók, roko­nok, ismerősök, kollégák jelenlétében. Min­den nagyon szép volt, sőt nagyon reprezenta­tív. Az anyakönyvvezetőnő különösen. A nemzeti színű szalag is jól állt neki, bő kön. tösruhája is, ámbátor valamit sejtetett. Az egybehangzó igenre is sor került, a fia­tal pár is, tanúi is aláírták a nevüket. A beszéd is üdvös volt, a jókívánságok és in­telmek egyaránt szívbemarkoltak, csupán a befejező szavak ütöttek el a várakozástól: — Most pedig — mondotta az anyakönyv­vezetőnő — bocsássanak meg, de sügrősen el kell távoznom, mert szülési fájdalmaim van­nak. Az újdonsült asszonyka később azt mondta: — Bárcsak már én is itt tartanék. A fiatal férj kihúzta magát és így vála­szolt : — Rajtam nem fog múlni. A jelenlevők felvillanyozva távoztak és hosszasan taglalták az eseményeket. PLÁGIUM Valaha volt, ma alig van. Nem mondom, ha valaki szó szerint lemásol egy szöveget és köz­zéteszi a saját neve alatt, úgy az jogi és köz­napi értelemben egyaránt plágium. De ha csak a lényeget, vagy pláne csupán az alap­ötletet tulajdonítja el? Nos, az ma már pusz­tán magyarázat tárgya. Legtöbbnyire az elkövetők így szoktak ér­velni: — Ez plágium? Ugyan már! Hát a Shakespeare talán maga ötlötte ki Rómeót és Júliát? Hát Faust netán Goethe fejében szü­letett? Nem írt róla népkönyv és Marlow és még sokan mások? A feldolgozás, a megírás a fontos! No jó. Most azonban valakitől egy vadonat­új indoklást hallottam. Íme: — Rossz a memóriám. Ki tudja fejébe® tartani azt a sok marhaságot, amit elolvas? Igaza van. Nehéz fejben tartani. Csak írni könnyű. Pláne másodszor. i i í k — Részt veszünk az ünnep­ségeken, gyógynövényt és min­denféle hasznos anyagot gyűj­tünk. Megemlékezünk a KMP megalakulásának 60. évfordu­lójáról, bukásmentes osztály leszünk. Közben rendre magasba emelkednek a kezek, Fábus Éváé, Heke Szilviáé, Fercsi Ilonáé, Demény Jánosé, hogy jelezzék: szeretnék kiegészí­teni a hallottakat. „Cseresz­nyét szedünk a téeszben, pa­pírt gyűjtünk és minden pénz a közösbe megy. Később el­osztjuk és ebből megyünk ki­rándulni, így nem kell any- nyit kérni otthonról. Aki csú­nyán beszél annak egy forin­tot kell fizetnie a kasszába.. — Elhatároztuk azt is — mondja az osztályfőnök —, hogy mindenki megtanul ke­rékpározni. Nemcsak a tested­zés miatt fontos, ez, hanem azért is. mert Pándon a ke­rékpár a fő közlekedési esz­köz. Három gyerek kivételével már mindegyik vígan kariká- zik és biztos vagyok benne, hogy jövőre nekik sem lesz idegen a bicikli. Jó időben egyébként is a szabadban tart­juk az őrsi- és rajösszejövete- íeket. Télen pedig a művelő­dési házban. Ott van egy úttö­rőszoba. de ha szükséges a ház bármelyik helyiségét megkap­juk. Kiállítás régiségekből Sok község megirigyelhetné a oándi művelődési házat, melyet 1976-ban adtak át. Itt kapott a könyvtár is he1,Tet, ahonnan most énekszó szűrő­dik ki. Az émekkarbó1 mind­össze heten vannak jelen, va­lamennyi "m úttörők. Szűrövéé? Katalinnak. Marsai Anikó­nak, és Karsai Ilonánál: — amikor a piros nyakkendőre terelődik a szó — a régiség- gyűjtés jm eszébe. Nemrégi­ben végigjárták a falut: kor­sókat, kézimunkákat, . bölcsőt és mindenféle érdekes, g múlt­ból kamrákban, padlásokon és pincékben megmarad^ tárgya­kat. kutattak fel. Ebből kiál­lítást rendeztek a művelődési házban. Az egy hétig nvitva tartó bemutató olvan jól si­került. hogy csodájára jártak a helyiek. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents