Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

Csinosítják az óvodát Üj ruhába öltözik ezekben a napokban Gödöllőn a János utcai óvoda. A gyerekek az óvónénik felügyeletével érdeklő­déssel figyelik az otthonukat megújító dolgozók munkáját. Csiba József felvétele Gödöllői szerző műve Az aranyrög tetején üldö­gélő koldus — ezzel a címmel jelenik meg az ünnepi könyv­héten Inotainé Bonifert Máriá­nak, a gödöllői agrártudomá­nyi egyetem idegennyelvi lek­torátusa oktatójának útleírása Peruról. A szerző spanyol, né­met-, eszperantó- és magyar­szakos tanár, s műve a Világ­járók sorozat 125. kötete. A könyv olyan országról szól, amelyet alig ismerünk, de a szerző élvezetes stílusa, láttató előadásmódja segítsé­gével képet kaphatunk törté­nelméről. jelenéről, a perui emberek életéről, munkájáról. Már a cím is sokat elárul a könyv tartalmáról, a dél-ame­rikai országról, amely az el­múlt évtizedben nem volt mentes a politikai viharoktól sem, s ahol ma is kemény harc folyik, hogy megtalálják a nemzeti felemelkedés de­mokratikus útját. Inotainé Bonifert Mária ér­dekesen számol be a perui diákéletről, az irodalomról, az ottani életritmusról, szokások­ról. Felidézi az indián legen­dákat. leírja utazásait és sze­mélyes élményeit. A könyv szép kiállítású, a színes kép­felvételek jól illusztrálják a mondandót. A szerző egyéb­ként az ünnepi könyvhéten háromszor dedikálja könyvét Budapesten: június 2-án 12— 13 óra között a Blaha Lujza téri könyvsátorban, június 3- án a Liszt Ferenc téri könyv­sátorban 16-tól 17 óráig, s vé­gül június 6-án 16-tól 17 óráig a Bástya mozi előtti könyv- sátorban. Kellene az eső Lekaszálták a lucernát A járás mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteiben minde­nütt befejezték már a vetést, s lekaszálták a lucerna első termését is. Erre nagyon al­kalmas volt a száraz, meleg idő. Annál inkább hiányzik a csapadék a szántóföldi növé­nyeknek. A járásban csak egy-két helyen — Mogyoród, Aszód, Veresegyház, Isaszeg és Vác- egres környékén — volt némi csapadék az elmúlt időszak­ban, de a határ nagy részén ugyancsak hiányzik az ara­nyat érő májusi eső. Amint azt Novák László, a járási hiva­tal élelmiszergazdasági és ke­reskedelmi osztályának veze­tője kérdésünkre elmondta, a kötöttabb talajok jól raktá­rozzák a nedvességet, s eze­ken eddig csak a borsó síny­lette meg erősen a szárazsá­got. Annyi bizonyos, hogy az első szedéskor szerény hoza­mokra számíthatnak a gazda­ságok. A homokos területeken vi­szont tikkadtak a növények, különösen az őszi gabonák. A kukorica és a napraforgó egy­előre jól bírja a szárazságot, de nincs már olyan növény a határban, amelyik ne áhítozna eső u'tán. A mezőgazdasági szakemberek remélik, hogy a szokatlan májusi kánikulát hamarosan csapadékosabb idő váltja fel. Ahol tudnak, addig is öntöznek a kertészetekben. G. Z. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1979. JÚNIUS 2., SZOMBAT Exportcsomagolók Szád ári Takarékoskodnak az anyaggal A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalatnak három helyen van a megyében jelen­tősebb exportcsomagoló rész­lege. A fóti és a pilisvörösvári mellett Szadán található a harmadik, amely évek óta je­lentékenyen hozzájárul a vál­lalat bevételéhez. A telepen a két éjjeliőrrel együtt tizenha­tan dolgoznak. Farmer — Nálunk két nagyobb ter­mékféleség csomagolása fo­lyik, a gyárak és a kereske­delmi vállalatok megbízásából — tájékoztatott Kovács János- né megbízott telepvezető. — A műanyag gyerekjátékok cso­magolását a TRIÁL és a KON- SUMEX külkereskedelmi vál­lalat rendeli meg folyamato­san. Nemcsak a csomagolás, hanem a vámkezeltetés és a vasútra szállítás is a mi fel­adatunk. — A másik nagyobb ter­mékcsoportunk a különféle textíliáké. E téren legnagyobb foglalkoztatónk a Hazai Fésűs­fonó- és Szövőgyár, a Pamut­nyomóipari Vállalat, a Hazai Pamutszövőgyár és a Május 1. Ruhagyár. Az utóbbinak például január elsejétől mi csomagoljuk a marcali gyár­ban készülő farmernadrágokat, azokat, amelyek a hazai keres­kedelembe kerülnek. Ezt a munkát a fóti teleptől vettük át. A műanyag játékok Szádé­ról elsősorban a szocialista or­szágokba kerülnek: Lengyel- országba, Bulgáriába, Romá­niába és a Német Demokra­tikus Köztársaságba, míg a tex­tíliák fele szocialista, fele tő­kés exportra megy. Aranyjelvény A csomagoló telep munkás­gárdáját csaknem kizárólag szadai asszonyok alkotják, a napközben dolgozók között ti­zenegy asszony és három férfi van, s a telepen mindenki a Béke szocialista brigád tagja. Szorgalmukat nem véletlenül dicsérte a telepvezető, hiszen, mint elmondotta: vállalatuk­nak csaknem harminc szocia­lista brigádja van. Közülük, tavalyi kiváló munkája ered­ményeként, három érte el az arany fokozatot, s az övék volt az egyik. A brigád, amelynek vezetője Kalán Sándorné, 1976- ban alakult, s rögtön utána el­nyerték az első fokozatot. Ta­valy azt tervezték, hogy a bronzéremre pályáznak, dicsé­retükre legyen mondva: arany fokozat lett belőle! — Vállalatunk tervében az szerepelt, hogy az árbevétel­ben érjük el a 3,5 millió forin­tot. A brigád viszont vállalta, hogy ezt egy százalékkal túl­teljesíti. Végül 3 millió 788 ezer forint bevételt értünk el, amely a terv több, mint 8 szá­zalékos túlteljesítését jelenti — mondta Kovács Jánosné. — Hogy mi a titok? Vannak ese­tek, amikor megrendelőink azonnali csomagolást kérnek, vagyis egy-két napon belül va­gonba kell rakni az árukat. Brigádunk tagjai vállalták, hogy az ilyen munkát mindig soron kívül teljesítik. Ezért természetesen több pénzt ka­punk; sürgősségi felárat szá­míthatnak fel. Vállalásaik között tavaly is, idén is szerepel, hogy ésszerű­en spórolnak a csomagoló anyagokkal, a papírral, vagy a drága műanyag fóliával. Az előírásoknak így is megfelelve, a korábbi évekhez hasonlítva, a felhasznált csomagolóanya­gok mintegy 5 százalékát taka­rították meg tavaly. Patrónusok A közös megmozdulásokból is kiveszi részét a brigád, min­denekelőtt a társadalmi mun­kákból, valamint a helybéli ál­talános iskola patronálásából. Tavaly 20, az idén 40 óra tár­sadalmi munkaórát ajánlottak fel az iskola nyári nagytaka­rítására, parkosítására. Június 16-án szabad szombat lenne a csomagolóban, ekkor kommu­nista műszakot tartanak, az­napi munkabérüket az általá­nos iskolának ajánlották fel. Kis közösség a szadai export- csomagolóké. Valamennyien lelkes, tenniakaró emberek. Havi keresetük 2500—2800 fo­rint között mozog. Az anyagi elismerésen kívül az erkölcsi­re is többen rászolgáltak az el­múlt években. Kalán Sándorné például tavaly kapta meg a könnyűipar kiváló dolgozója, Végh Sándor a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést. Galam­bos Gáborné pedig idén vehe­tett át tízéves szakszervezeti tevékenységéért SZOT-kitün- tetést. , F. L Sportversenyek, tábortűz Az ikladi juniális programjai Juniálist rendeztek ma, szom­baton, Ikiadon a gyerekeknek az Ipari Műszergyár sportpá­lyáján. A reggel 8 órakor kez­dődő eseménysorozatot az Ed­zett ifjúságért mozgalom je­gyében szervezte a gyár KISZ- bizottsága. A megnyitó után, amelyen Flóris Tibor, a KISZ járási bizottságának titkára Hol lesz a következő? Munkásművelődés, vándorkiállítás A Gyógyért gödöllői telepé­nek tanácsterméből átalakí­tott ideiglenes galériában, a százhatvan dolgozót tömörítő munkáskoilektíva a városban elsőként fogadta a Képek a régi Gödöllő életéből című fo­tódokumentációs vándorkiállí­tást, amelyet Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjte­mény vezetője és munkatár­sai állítottak össze. A kiállítás egy hétig volt látható a Gyó- gyértnél. Munkatársunk él­ménybeszámolója — reméljük — más városi, esetleg járás­beli üzemnek, szövetkezetnek is kedvet csinál ahhoz, hogy helyet adjanak a tárlatnak. Vallanak a képek Olyan ebben a csaknem negyvenfokos hőségben a kis kiállítóterem, mintha egy pa­rányi múzeum lenne. Képek a falakon, s nézelődő munkás­nők a képek előtt. Asszonyok, lányok, akik közül az időseb­bek fel-felsóhajtanak, a fia­talok kíváncsian tudakozód­nak. Herczeg Sándor, a városi pártbizottság osztályvezetője minden ünnepélyességet mel­lőzve nyitja meg a kiállítást, köszönti rendezőit, a Gyógyért dolgozóit. — A falakat az elmúlt kor egy nagyon mostoha szakaszá­nak képei borítják — mond­ja. — A kastélyt látjuk. Va­dásztársaságot a kastély előtt, aztán a királyi család moso­lyog a képen. A másik fotón éppen kikocsizik a fenség. Hogy hová? Erről is vallanak a képek. A királyi vadászház­hoz, esetleg a Hattyústóhoz, a repkénnyel befuttatott va­dászházhoz, de az is lehet, hogy éppen Erzsébet királyné szobrának a leleplezéséhez. És ott van a falakra füg­gesztett képek között az egy­kori Gödöllőn is felépített Va­léria utca, a mai Táncsics Mi­hály utca helyén. A kép a budapesti Valéria telep nyo­morát idézi. Mit örökítene meg ugyanerről a helyről egy mai fényképész? A Táncsics Mihály utcában kertes villák, nyaralónak beillő magánlaká­sok. A háztulajdonosok zöme Gödöllő üzemeiben dolgozik. Első gazdái ők lehettek kastélyban Kossuth Magyar- ország népéhez fogalmazta szó­zatát a Habsburg uralkodóház trónfosztásáról. A másik kép Stromfeld Aurélt és Böhm Vil­most ábrázolja a kastély be­járata előtt. Történelmünk di­cső napjainak egy-egy állomá­sa, egy-egy megállója is a gödöllői kastély. Hegedűs László vállalkozik a termet megtöltő kíváncsisko­dók kalauzolására, és kiváló tárlatvezetőnek bizonyul. Ezer­nyi személyes emléke és él­ménye fűzi a régi Gödöllőhöz. Gazdag családi levéltára sok­sok, a közönség számára isme­retlen anyagot őriz. Hegedűs László valóban mesél, a kas­tély és a régi, kicsit titokzatos, kicsit exkluzív Gödöllőről és lakóiról. A kocsmárosról, a szállodásról, a taxisról, a régi falu első turistáiról, a kastély bankár tulajdonosairól, akik közül kiemelkedett Sima Si­mon. Újabb és újabb történe­tek követik egymást. Minden­ki figyelemmel hallgat. A múlt idők tanúja szól igaz króni­kásként. Am idáig hosszú volt az út! Lajtai Lászióné, a Gyógyért Egyik fénykép arról az idő- társadalmi munkás közműve- szakról tudósít. amikor a lődési felelőse örül a siker­nek: — Szerveztünk már kö­zös kirándulásokat, sokan ta­nulnak közülünk, jártunk mú­zeumban, megnéztünk külön­böző kiállításokat, de ez a mostani egészen más. A vára­kozás, a készülődés, a rende­zés percei, a rövid időre vál­lalt házigazda szerepköre mindannyiunkat lelkesített és növelte a felelősségünket. Na­gyon köszönjük a helytörténe­ti gyűjteménynek, hogy ennek a vándorkiállításnak az első gazdái mi, gyógyértesek le­hettünk. Lokál patriotizmus Polónyi Péter és munkatár­sai ismét valami új feladatra vállalkoztak, jó kezdem»*iye- zéssel rukkoltak elő. — Keresni és megtalálni a kapcsolatot az érzelmek anya- nyelvén a város minden la­kójával, ezt a célt szolgálja a kiállításunk — mondja Poló­nyi Péter. — Köztudomású, hogy Gödöllő lakossága 15 év alatt megkétszereződött, tehát városunk minden második la­kója újonnan betelepült. Min­denkivel alkotó módon segít­ve, nemesítve, gazdagítva kí­vánjuk megismertetni, majd megszerettetni Gödöllőt. — Talán így, a kiállításain­kat előkészítő, annak helyet adó, a képeket kirakó mun­káskollektívák segítségével is hozzájárulunk a munkásműve­lődés lehetőségeinek bővítésé­hez, a lokálpatriotizmus élesz­tőséhez és erősítéséhez F. M. beszél a fiatalok és a sport kapcsolatáról, közös bemele­gítés, gimnasztika következik a résztvevőknek, majd meg­kezdődnek a versenyek Délután fél háromig atlé­tikában. leány és fiú kézilab­dában, kispályás labdarú­gásban mérik össze erejüket a gyerekek, akik között minden bizonnyal ott lesznek a gyár dolgozóinak csemetéi is. A honvédelmi lövészver­senyt a KISZ-klub háta mö­götti lőtéren tartják, s nem hiányoznak majd a program­ból a tréfás vetélkedők, az ügyességi versenyek, a kötél­húzás, a lábtenisz. Akik erős­nek érzik magukat, azok a súlyemelésben próbálhatják ki izmaikat. Az eredményhirde­tés után kulturális műsor lesz. Az esti programon pedig ki­pihenhetik magukat a juniá­lis résztvevői, s az elhasznált i energiát is pótolhatják, hiszen ' a tábortűz parazsán szalonnát süthetnek, miközben pol-beat énekesek adnak műsort. — Sportnapot rendez vasár­nap, június 3-án a galgamá- csai termelőszövetkezet sport­egyesületének tömegsport-bi­zottsága. Délelőtt asztalitenisz és sakk-mérkőzéseket vív a galgamácsai Tsz SE és a Kecs­keméti Ktsz csapata. Délután kézilabda- és kispályás labda­rúgó-bajnokság lesz, amelyre a kemencei ktsz öregfiúk csa­pata is nevezett. A két község labdarúgói a nagypályán is összemérik erejüket. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén jú­nius 3-án, vasárnap: dr. Szé- csi László, Gödöllő Stromfeld sétány 13. VI. 4. Aszódon és környékén 3-án, vasárnap: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet Napok Nehéz helyzetben vannak azok, akik ma vagy holnap, a pedagógusnap alkalmával köszöntőt mondanak. Egy­részt azért, mert az évről évre visszatérő, hagyomá­nyos megemlékezések meg­annyi buktatót rejtegetnek a szónokoknak. Másrészt — ámbár ez némi könnyebb­séget is jelent — sok min­denről kell szólniuk. Az ün­nepi beszédek egyik veszé­lye, hogy sablonokból épít­keznek, hogy ismétlésnek kötelező hozsannának hat­nak. Szónok legyen a tal­pán, aki egy-egy év eltelté­vel feledtetni tudja az elő­zőt, s megszabadulva a köz­helyektől, tartalmas, figye­lemfelkeltő, elemző és érté­kelő — no és persze ahogy ilyenkor illik —, kedves szavakat, mondatokat fűz egymás mellé. Jegyzetünk dolga termé­szetesen nem elsősorban a méltatás, de talán szolgál­hatunk néhány, az ünnepi beszédekbe illő adalékkal Példákról van szó, ame­lyekre akár mindennap rá­bukkanhattunk városunk, járásunk pedagógusainak társadalmában. Ünnepről, ünnepekről van szó, s az idén szinte valamennyinek különös hangsúlyt adott a nemzetközi gyermekév. Ki tagadhatná, hogy az alig egy hónapja ünnepelt anyák napja, vagy a múlt vasárnapi gyermeknap s ez a mai nem függenek össze egymással? Szülő, gyermek, pedagó­gus. Mindig egymás mellett szerepeltek az elmúlt napok híradásaiban, s hozzájuk csatlakoztak a vállalatok, a termelőszövetkezetek, az intézmények dolgozói, akik nyilván többségükben ma­guk is szülők. A nevelők, az óvónők, tanítónők és a tanárok irányításával so­sem látott nagy majáliso­kon ünnepelhettek a gye­rekek városon és falun. S amint az gyakran oly jel­lemző, a magamutogatás, az öncélúság, ezúttal nyomok­ban sem fordult elő. Való­ban a gyerekekért történt minden, az ő szórakozásuk, vidámságuk, játékuk és okulásuk volt a célja min­den műsorszámnak, minden vetélkedőnek, valamennyi eseménynek. S vajon kel lett-e a boldog gyermekek látványánál kedvesebb a pedagógusoknak ünnepi ajándékul? Gödöllői pedagógusoktól hallottam, hogy az egy ke zükön össze tudnák számol­ni, hogy az idén hány sza­bad szombatjuk és hány szabad vasárnapjuk volt. A gyermekévi rendezvé­nyek garmadái, az iskolai társadalmi munkák, a ki­rándulások, az iskolai és városi ünnepségek, a sport- versenyek, a mozi- és szín­házlátogatások valóban szinte minden szabad ide­jüket felemésztették. S még nincs vége, hiszen csak ezután jön a tanév vé­gi hajrá, amely a korábbi éveknél tovább tart. Az utolsó feleltetések, a meg­fontolt, igazságos osztályzá­sok, a tanévzárók megany- nyi munkát adnak, figyel­met, türelmet követelnek. S aztán? Jönnek a táborok, a nyári kirándulások, a ta­pasztalatcserék és a to­vábbképzések. S ugye csak egy-két hónap s máris újra itt a szeptember. S tovább folytatódik a gyermekév is, amit meg­győződésem, hogy nem a pedagógusok miatt, hanem éppen javaslatukra találtak ki. Hogy mindenhol jobban figyeljenek a munkájukra és segítsék őket. Éppen az üzemekről, az intézmények­ről van szó. De vajon váro­sunkban nem volt-e eddig is egy üzem — egy iskola és egy óvoda mozgalom? S vajon a szocialista brigádok nem segítettek eddig is mindenütt, ahol kellett? De igen. Hát akkor kell-e egyáltalán a gyermeknap, a gyermekév, meg a pedagó­gusok ünnepe, s az édes­anyáké? Erre is csak igen­nel válaszolhatunk. Dol­gozzanak csak meg a szó­nokok az elismerésért! Fo­galmazzák csak meg ünne­peink összefüggéseit, s ál­lítsák elénk teljes gazdag­ságukban az ünnepeiteket! Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents