Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

%Mäm> 1979. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK Strougal Belgrádban Lubomír Strougal csehszlo­vák miniszterelnök szerdán hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezett, hogy vi­szonozza Veszelin Gyurano- vics, a jugoszláv kormány el­nöke 1977 októberi prágai lá­togatását. Lubomír Strougalt kétnapos Jugoszláviai tartózkodása ide­jén Tito köztársasági elnök is fogadja. Százkilenc nap a világűrben A Szojuz-32 visszatért A két űrhajós folytatja munkáját Szerdán este, moszkvai idő szerint 19 óra 18 perckor visz- szatórt a földre a Szojuz—32 űrhajó. A Szojuz—32 leszál­lóegysége, fedélzetén az űrha­jósok által a földre juttatott hasznos teherrel, a kazahsztá­ni Dzsezkazgantól 295 kilomé­Vita az Olasz KP politikájáról Berlinguer értékelte a választások tapasztalatait Az OKP vezetősége szerdán egésznapos ülésen értékelte a június 3—4-i rendkívüli olasz parlamenti választás, és a jú- i nius 10-i, úgynevezett európai parlamenti választás eredmé­nyeit. Enrico Berlinguer fő­titkár rövid bevezetője után a vezetőség élénk vitát folytatott az 1976-os nagy választási si­kert követő időszak politikai tapasztalatairól, a hibákról és kijavításukról. Az OKP két vezetőségi tag­ja, Pietro Ingrao és Armando Cossutta, a Panorama hetilap hasábjain bíráló megjegyzése­ket fűzött az OKP politikájá­nak néhány kérdéséhez. Ingrao, az olasz képviselő­ház leköszönő kommunista el­nöke kifejtette: „az elmúlt há­rom nehéz esztendő bebizonyí­totta, hogy mi, kommunisták, nem vehetjük át készen a ré­gi hatalmi vezetési struktúrát. A tömegek azt várták tőlünk, hogy ne csak a fejlődés régi modelljére mérjünk csapást, hanem a kereszténydemokrácia egész hatalmi rendszerére”. Cossutta szerint az OKP ve­zető szervei ezekben a napok­ban a párt politikájáról és végrehajtásának módjáról vi­tatkoznak legtöbbet. Cossutta annak a véleményének adott hangot, hogy az OKP-nak ko­rábban ki kellett volna lépnie a parlamenti többségből, eset­leg már 1978 nyarán, amint bebizonyosodott, hogy a DC nem hajlandó végrehajtani a közösen elhatározott politikát. Cossutta szerint az olasz kom­munistáknak az ellenzékből is arra kell törekedniük majd, hogy megteremtsék a feltéte­leket a munkásmozgalom egé­szének vezető szerephez jutta­tásához. térré északnyugatra hajtott végre sima leszállást. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin folytatja munkáját a Szaljut—6 űrállomáson és a tervek szerint a tudományos program befejezése után a Szojuz—34 űrhajóval tér vissza a földre. A Szojuz—32 109 napot töl­tött a világűrben, hajtóműve segítségével kétszer módosí­tották az űrkomplexum pá­lyáját. A Szojuz—32 a földre szállí­totta az űrállomáson végzett több tudományos kísérlet anya­gát, köztük filmfelvételeket, a különböző technológiai és bio­lógiai kísérletek eredményét. Visszaküldték az űrhajósok a földre néhány tudományos műszer és berendezés egyes al­katrészeit is, amelyek felada­tukat már betöltötték, s most a szakemberek megvizsgálhat­ják, hogyan működtek a tartós űrrepülés körülményei között. Ljahov és Rjumin beszámo­lói, valamint a telemetrikus adatok szerint a Szaljut—6— Szojuz—34 űrkomplexum be­rendezései jól működnek. Az űrhajósok jól érzik magukat. Cromikofogadta Hun Sent Vélemények a szovjet-kambodzsai kapcsolatokról Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja szerdán Moszk­vában fogadta Hun Sent, a Kambodzsai Népköztársaság külügyminiszterét, a Nemzeti Egységfront Központi Bizott­ságának tagját. A szívélyes, testvéri légkör­A sandinisták felhívása Végső csapást Somozára A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front egyesített vezetősége a nicaraguai felke­lésben résztvevő valamennyi erőt felszólította, hogy vonul­janak a fővárosba és mérjenek végső csapást Somoza csapa­taira. A sandinisták felhívása leszögezi, hogy a front kate­gorikusan visszautasítja a diktátorral való bármilyen párbeszédet. A Sandinista Nemzeti Fel- Szabadítási Front dokumen­tuma hangoztatja: „Sohasem bocsátkozunk tárgyalásokba népünk gyilkosaival, azokkal, akik a katasztrófa szélére so­dorták az országot. Nem hagy­juk magunkat félrevezetni azoknak a hitvány ígéretei­től, akik az emberi jogokról szónokolnak, de semmit sem tesznek a népirtás beszünteté­séért.’’ A felhívás leszögezi, hogy a nicaraguai hazafiak teljes el­tökéltséggel harcolnak a vég­ső győzelemig. ben tartott találkozón Gro­miko és Hun Sen véleményt cserélt a szovjet—kambodzsai együttműködés fejlesztéséről és néhány nemzetközi kér­désről, különös tekintette] a délkelet-ázsiai helyzetre. Elé­gedetten állapították meg, hogy Kambodzsa békeszerető politikája egyre nagyobb megértést és elismerést vált ki a nemzetközi színtéren. Hun Sen tolmácsolta a kam­bodzsai nép háláját azSZKP- nak, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek a hazájának nyújtott önzetlen segítségért és támogatásért. A SALT-IIfontos lépés a béke megerősítésében fi Pravda kommentárja a küszöbönálló csúcstalálkozóról A Pravda csütörtöki száma „következetes irányvonal" címmel kommentárt közöl a küszöbönálló szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóról. A kom­mentár Utal arra, hogy „Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke és James Carter, az Egyesült Államok elnöke a napokban az osztrák főváros­ban találkozik. Ezen a találkozón tervezik a hadászati támadó fegyver­zetek korlátozásáról szóló egyezmény második szakasza — közhasználatú rövidítéssel a SALT—II. — jóváhagyását és aláírását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői ezenkívül megvitatják a szov­jet—amerikai kapcsolatok kér­déseit, valamint egész sormás időszerű nemzetközi problé­mát. A legfelsőlpb szintű találko­zó, valamint a SALT—II. fő célja a béke megszilárdítása nemcsak a jelen, hanem a jö­vő vonatkozásában is. A ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozása, ami meg­nyitja az utat a további ha­sonló jellegű intézkedések előtt, kimagasló szerepet tölt­het be az enyhülés tényleges megvalósulásában és az egye­temes béke megerősítésében. A küszöbönálló csúcstalál­kozó és a SALT—II. aláírása nagy fontosságú a Szovjetunió és az Egyesült Állaimok kö­zötti kapcsolatok távlatainak szempontjából is, márpedig e kapcsolatok helyzetétől nagy­mértékben függ az egész nem­zetközi légkör. A két ország kapcsolatainak egész története arról tanúskodik, hogy a Szov­jetunió elvhű és következetes irányvonalat követ az Egye­sült Állaimok viszonylatában. Miközben elutasítja az ame­rikai politika veszélyes meg­nyilvánulásait, következetesen Újabb badifogolycsere A Vietnami Szocialista Köz­társaság és a Kínai Népköz- társaság szerdán az előzetes terveknek megfelelően folytat­ta a Vietnam elleni kínai ag­resszió idején foglyul ejtett személyek szabadon bocsátá­sát. A VNA hírügynökség jelen­tése szerint a Vietnami Vörös- kereszt képviselőd 65 foglyul ejtett katonát adtak át a kínai félnek. A Kínai Vöröskereszt ugyanakkor 557 hadifoglyot adott át. síkraszáll a jószomszédság és a békés egymás mellett élés elveire épülő együttműködés mellett. A továbbiakban a kommen­tár emlékeztet a hidegháborús időszakra, majd rámutat, hogy a Szovjetunió és a vele szö­vetséges szocialista országok következetes politikája ked­vező változásokat eredménye­zett a világban, elindította a nemzetközi feszültség enyhü­lésének folyamatát A nemzetközi kapcsolatok jelenleg fejlődésük bonyolult és ellentmondásos szakaszában vannak. A mai politikai való­ság sürgetően szükségessé te­szi, hogy amíg nem késő, le­vonják a következtetéseket a világban végbemenő objektív folyamatokból, s összhangba hozzák a szavakat és a tette­ket. Magától értetődik, hogy ál­lamaink és népeink fejlődésé­nek saját logikája, eltérő sa­játosságai vannak. A nukleá­ris háború veszélyére való te­kintettel azonban csak egy ésszerű út létezik — a problé­mák megoldásának útja. A tárgyalások, a békés egymás mellett élés útja A SALT—II. nem egy fo­lyamatnak a befejezését je­lenti, hanem rendkívüli fon­tosságú újabb közös lépés azon az úton, amelyen tovább kell haladni a népek tartós békéjének és biztonságának szavatolása és a nukleáris há­ború veszélyének felszámolá­sa érdekében. Ezt célozzák azok az építő jellegű javaslatok, amelyek a nagy katonai potenciállal ren­delkező államok fegyverzeté­nek és fegyveres erőinek to­vábbi mennyiségi és minőségi növelését hivatottak megaka­dályozni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok — állapította meg Leonyid Brezsnyev ez év jú­nius 11-én — évekkel ezelőtt kölcsönösen kötelezettséget vállalt arra, hogy kapcsolatait a békés egymás mellett élés elveire alapozza és mindent megtesz a nukleáris háború kirobbanásának megakadályo­zásáért. Azt szeretnénk, ha a küszöbönálló találkozó (öt év óta az első) jelentékeny mér­földkővé válna a szovjet- amerikai kapcsolatoknak az említett alapokon történő to­vábbfej 1 esztésében. A két társadalom természe­tének és ideológiájának szem­betűnő különbözősége ellené­re megvannak a reális előfel­tételek ahhoz, hogy a köztük levő nézeteltéréseket és vitá­kat békés politikai eszközök­kel, ne pedig erőszakkal és fe­nyegetésekkel oldják meg. A Szovjetunió abból indul ki, hogy csakis ez az irányvonal felel meg mindkét ország leg­magasabb nemzeti érdekeinek, az egyetemes béke érdekeinek. A népek remélik, hogy a bécsi találkozó fontos állo­másnak bizonyul a tartós bé­kéhez és biztonsághoz vezető úton. Az USA nagy jelentőséget tulajdonít az egyezménynek Vance sajtóértekezletén ismét állást foglalt a SALT—II. elfogadása mellett Cyrus Vance, amerikai kül­ügyminiszter szerdai sajtóér­tekezletén határozottan kiállt az új SALT-szerződés mellett és kijelentette: ha a washing­toni törvényhozás lényeges módosításokat szavazna meg, felborulhat a megállapodás. Vance hangoztatta: hat éven át, igen gondosan megtárgyalt, kiegyensúlyozott, egyezmény­ről van szó, amelyért mindkét fél engedményeket tett. A külügyminiszter szerint nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok, érdekei­nek feladásával „békítgetné” a Szovjetuniót, mint ahogy ezt korábban Jackson szenátor állította. — Az amerikai tör­vényhozásnak felelős szellemű, a hangulatkeltő retorikától mentes vitát kell folytatnia a SALT-szerződésről — mon­dotta Vance. Hozzátette: nem kétséges, hogy alapvető Kü­lönbségek vannak a két nagy­hatalom között, de a fegyver­zetkorlátozás mindkét fél biz­tonságát erősíti, korlátlan fegyverkezési versenyben egyi­kük sem győzhet. Vance véle­ménye szerint a további ame­rikai fegyverkezési tervek — így az „MX” új hadászati ra­kétarendszer kiépítése, a hazai és a NATO-hadikiadá- sok növelése nem ellentéte­sek a velük párhuzamos fegy­verzetkorlátozással. A külügyminiszter hangoz­tatta, hogy az amerikai fél igen nagy jelentőséget tulaj­donít az egyezménynek, már csak azért is, mert az további lendületet adhat a fegyver­zetkorlátozásról folyó egyéb tárgyalásoknak. Hozzáfűzte: a csúcstalálkozó emellett le­hetőséget ad majd a két or­szág vezetőinek, hogy megtár­gyaljanak egy sor olyan kér­dést, amelyben nézeteik eltér­nek. Az eszmecsere remélhe­tőleg elősegíti az álláspontok jobb megértését — mondotta. Vance kiemelkedően fontosnak minősítette azt, hogy Leonyid Brezsnyev és James Carter fel­veszi a közvetlen, személyes kapcsolatot. Bár, az amerikai fél „szerény” gyakorlat ered­ményeket vár a csúcstól, a ta­lálkozó — mondotta — jó ala­pot teremthet a két nagyha­talom szilárdabb kapcsolatai­hoz. ★ Rudolf Kirchschläger oszt­rák szövetségi elnök a bécsi szovjet—amerikai csúcstalál­kozó alkalmából közzétett nyi­latkozatában hangsúlyozta: Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége el­nökének és James Carternak, az Egyesült Államok elnöké­nek küszöbönálló találkozója kimagasló jelentőségű ese­mény a nemzetközi béke szempontjából. Az osztrák nép legjobb kívánságait fejezi ki a rendkívüli fontosságú szov­jet—amerikai megbeszélések­hez és bizonyosra veszi, hogy azok hozzájárulnak majd a népek békés jövőjének bizto­sításához. CSAK RÖVIDEN... BUKARESTBEN a külügy­minisztérium épületében szer. dán aláírták a Magyar Nép- köztársaság és a Román Szo­cialista Köztársaság egyezmé­nyét a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről. A BENZIN ARAT június 13-tól felemelik Romániában. A drágulás mértéke a 98 ok- tánszámos benzinnél közel 38 százalékos. Törökországban 30 százalékkal megdrágult a ben­zin. Az áremelést a török kor­mány kedden — takarékossági intézkedések keretében — ha­tározta el. MARAIS VILJCENT, a sze­nátus eddigi elnökét jelölte a Dél-Afrikában uralmon lévő Nemzeti Párt Vorster utóda­ként az elnöki tiszt betöltésé­re. mány a magánkezdeményezést karolja fel, oda irányítsa a beruházásokat. El lehet kép­zelni, hogy mi lesz majd ak­kor, amikor belépésünk után diktálják a feltételeket. A ki­út az volna — mondtuk Eanes elnöknek —, hogy Portugália a szocialista világban és a harmadik világ országaiban tegyen kezdeményezéseket és keresse a megrendeléseket. Kifejeztük aggodalmunkat amiatt is — vág közbe Rod­rigues —, hogy visszaadtak nemrég két hajójavító dokkot a volt tulajdonosnak, Meló­nak. Nem igaz, hogy ezek használaton kívüliek. S ha ezzel a kettővel elkezdik, va­jon hol lesz a megállás? El­mondtuk, hogy 1974 óta a bé­rek évente átlagosan 8 száza­lékkal emelkedtek, az inflá­ció mértéke pedig 25 száza­lékos volt. Kinyilvánítottuk dolgozóink nyugtalanságát amiatt is, hogy a földbirtoko­sok szét akarják verni a szö­vetkezeteket, hogy visszasze­rezzék nagybirtokaikat. Dol­gozóink a hétvégeken ingyene­sen és önkéntesen segítettek a termés betakarításában a tsz- ekben. Megmutattuk az elnök­nek a gyárkapu melletti szö­vetkezeti árudát, ahol dolgo­zóink önköltségi áron vásárol­hatnak munka után gyümöl­csöt és zöldségféléket. Eanes elnök azzal távozott, hogy kijelentette: Portugáliá­ban nem'fogják felszámolni a vívmányokat, s az ország to­vább halad az alkotmányos úton. Mi, a magunk részéről mindent megteszünk, hogy va­lóban így is történjen — mondták a búcsúzásnál a munkásbizottság tagjai. Árkus István J Tavasz Portugáliában III. Hajógyári munkásbizoftság A kopaszodó, negyven év körüli Russo veszi át a szót, s csakhamar kitűnik, hogy va­lóságos szakértője a hajógyár­tás helyzetének, nemcsak Por­tugáliában, hanem a Közös Piac államaiban is. Elmondja, hogy nemrég itt járt az üzem­ben Ramalho Eanes köztársa­sági elnök. A kormány által kinevezett igazgatók büszkén újságolták a magas rangú vendégnek, hogy rekordidő alatt készült el a Nogueira nevű hatalmas olajszállító tankhajó, mely a gyár első teljesen saját gyártmánya volt, hiszen korábban a Sete- nave csak hajójavító üzem volt. Azzal is büszkélkedtek, hogy 1981-ig bezárólag a Se- tenavénak elegendő megren­delése van, s nem fenyeget pangás. — Mi azonban — teszi hoz­zá Russo — amolyan ünnep- rontók voltunk. A munkásbi­zottság kifejezte aggodalmát a köztársasági elnöknek, hogy Portugália tervezett csatlako­zása a Közös Piachoz, amely valamikor a 80-as évek ele­jén következik majd be, tönkreteszi a hajógyárakat. A munkásbizottság a dolgozókat is tájékoztatta, hogy a közös­piaci országokban a hajógyár­tás válságban van. A Közös Piac vezető gazdasági lapjai a csatlakozás előfeltételeként máris azt követelik, hogy fej­lesszék vissza az államosított portugál iparágakat, s a kor­zottságok a fasizmus éveiben illegális szakszervezetekként is tevékenykedtek. Akkor a dol­gozók egyetlen valóságos ér­dekképviseleti szervei voltak az üzemekben. Az 1974. ápri­lisi forradalom azonban sza­baddá tette a szakszervezeti munkát és létrejött az Inter- sindical, amely ma több mint egymillió nyolcszázezer dol­gozót egyesít soraiban. Igaz, hogy az alkotmány 55. cikke­lye törvénybe iktatta: a munkásbizottságoknak bele­szólási, ellenőrzési joga van a dolgozók képviseletébe, az üzemek termelésébe, irányítá­sába. Itt a Setenavében, amely államosított üzem, az igaz­gatóság nem köthet érvényes szerződést, ha nincs rajta a munkásbizottság képviselőjé­nek aláírása. Beleegyezésünk nélkül nem lehet felvenni bankhitelt, nem lehet jelentő­sebb beruházást, üzemen belü­li átszervezést végrehajtani. A munkásbizottságot — amely a gyár valamennyi dol­gozóját, a munkásokat, csak­úgy, mint a tisztviselőket — képviseli, demokratikus úton választják meg. Olyan ez, mint egy országos választás, ugyanaz a mechanizmusa. Programokat fogalmaznak meg, s listákat állítanak ösz- sze. Legutóbb április elején volt a választás, de legtöb­bünket, akik a most is 65 százalékos többséget kapott „A” listán szerepeltünk, új­raválasztottak. A Lisszabontól hatvan kilo­méterre délre fekvő Setubal iparvárosba kétféle módon le­het eljutni: vagy távolsági au­tóbusszal, vagy a fővárosi ha­jóállomásról. Ha valaki a ví- ziutat választja, akkor — hogy eljusson a szárazföld belseje felé mélyen behúzódó ipari centrum gyárnegyedeibe — még vonatra is át kell száll­nia. A hatezer-háromszáz dolgo­zót foglalkoztató államosított Setenave hajógyár mintegy ezer munkása teszi meg na­ponta a hajó-vasút kombinált utazást, mivel így olcsóbb. A túlórázás azonban sok­szor összezilálja ezt a rendet is, s ilyenkor más megoldás híján a dolgozók a szerelő­csarnokokban, vagy azokban a hajókban alszanak, amelye­ket éppen javítanak. Ezeknek a problémáknak megvitatását szakítja meg érkezésem a munkásbizottság alagsori iro­dáiban. A megbeszélést kis időre felfüggesztik, s a 28 tagú mun­kásbizottság három vezetője Antonio Ferreira da Costa technikus, Arturo Russo szak­munkás és Carlos Rodrigues betanított dolgozó tájékoztat­nak arról, hogyan működik a munkásbizottság az államosí­tott Setenave hajógyárban. — Mindenekelőtt szeretnénk egy külföldön, s így a szocia­lista országokban is eléggé elterjedt tévhitet eloszlatni — kezdi da Costa. — A mi tevékenységünk nem szakszer­vezeti. Bár együttműködünk a szakszervezettel olyan problé­mák megoldásában is, mint a bejáró dolgozók körülményei­nek javítása, de nem ez a fő feladatunk. Igaz, a munkásbi-

Next

/
Thumbnails
Contents