Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

®M AGAZIM MtCYtl li/pjr •h.\*p.\\;.*.\v.v.v.*.y.X->VV.v:\<->:\<->;:\\-:\u*X^\\S\\v,v.y.;.%*.".X\\\\*X\v Madarat tolláról Igen, igen madarat tolláról, em­bert barátjáról ismerni meg. Az év­századok kikalapálta bölcsességet nem illik kétségbevonni. Csakhogy miről ismerni meg akkor azt, aki­nek nincsenek barátai?! Avagy ba­rátai mindenkinek akadnak? S to­vább: méz vagy bors a barátság? Mindkettő? Fontos-e? Igaz-e, hogy annyiféle a barátság, ahány a barát? Lelhetők közös jegyek? Fazekat és barátot egy padra ültet a népi ta­pasztalat, ahogy borral, baráttal ugyanezt teszi. Valóban ikrek? Vagy semmi köze egyiknek a másikhoz? Barátságot elirigyelni nem lehet? S ha lehetne, érdemes? Madarat tol­láról ... Van ennek vastagabban fo­gó ceruzával frt változata is. ígv hangzik: Ebet szőréről, madarat tol­láról. embert társáról. Nem fazékban főzik Elődjeinket áldja a szobák hűvö- *e; a tikkasztó hőség odakint marad az udvaron. Mehnyi idős ez a ház? Száz, százhúsz esztendős lehet — monja Pinte Sándor —, de tart be­csülettel. Vályogtégla a java, némely darabja vertfal. Nagyapáméit, ha jól tudom, 1891-ben költöztek ide. Azóta egyvégtében a család lakja, nem lehet seprűvel sem eltessékelni bennünket. Cegléd, Batthyány utca, Pinte Sándor és családja — felesé­ge, két gyermeke — otthona. Mond­hatnánk, tipikus értelmiségiek. A férfi általános iskolai tanár, felesé­ge gyógyszerész, fiuk az Egyesült Villamosgépgyár mérnöke, lányuk — ő a kisebb gyermek — rövidesen megszerzi az orvosi diplomát. Ér­telmiségi foglalkozásuk azonban nem gyökerezik családi hagyomá­nyokban, férj és feleség szülei föld­művelők voltak. Az ötvenhez köze­ledő családfő így indokol: Volt apámnak egy igen testvéri barátja, lódoktor, azaz állatorvos, ő hozta be a családba a többet tudás akarásé, nak nemes baktériumait. Hárman vagyunk testvérek, szüleim mind­hármunkat kitaníttatták. Testvéri barátot említett. Van ebből is örök­ség? Pici zavar az arcon. Vannak barátaink, olyanok, akikkel rendsze­resen Összéjárunk. Kollégák? Igen, nekem is, feleségemnek is a kollé­gák közül kerülnek ki a barátaink. A gyerekeknél? Az apa a fiúra bök, feleljen ő húga nevében is. A fiú: Nekem nincsenek barátaim a kollé­gák között, bár jól megvagyunk egy­mással. Az egyetemről származnak a kapcsolataim, fiúk, lányok, nem számít, tényleg barátok vagyunk. Valamennyi barát diplomás? Igen, bár egyikük íróasztalba tette a pa­pírt, s elment szállodai portásnak. A baráti kör ezt helyeselte? Min­denki maga tudja a dolgát. Beszél­tek róla? Nem. Ilyesmiről nem szok­tunk beszélni. Hanem? össze-vissza, ami eszünkbe jut. Politika, könyvek, ami a tévében ment, kinek sikerült lakást összehozni; ritkán találko. zunk, szerteszét vagyunk az ország­ban. Levelet váltanak? Ritkán, a lányok könnyebben. írnak, mi, a fiúk utáljuk a firkálást. Az apa: Va­lahogy nincs elég idő a barátkozás- ra, mindenkit szorongat a dolga. Megtörtént, összejött nálunk a szo­kott társaság, csak éppen a felesé­gem, a háziasszony hiányzott, meg. betegedett a váltótársa, ő maradt ott ügyelni. Az időhiány lenne a fő ok? Nem tudom, azt hiszem — ma­gunkra is értve — ez csupán ment­ség, kifogás. Hanem akkor mi? Fér­je helyett az asszony felel: Az uram­mal beszélgettünk már erről, s ar­ra jutottunk, érdekesen alakulnak a kapcsolataink. Neki is. nekem is van olyan munkatársam, akivel igazán szót értünk, akár a család gondjait is megbeszéljük, s velük mégsem já­runk össze. Hanem? Éppen ez az, amit nem tudtunk megfejteni, hogyan is van ez, mitől barátság a barátság? Ne értsen félre, ak-ikkei összejárunk, azokkal nagyon kelle­mesen töltjük el az időt. A mezei bölcsesség szerint az igaz barátságot nem fazékban főzik. Igaz ez? Mind­hárman bólintanak. Mire? Rokonom a kas Szárnyalását a baráti segítség me- ig fuvallatai indították el, s vitték nagasra. Talán nagyon magasra is; .inni kezdte, az ő szárnyai külön- agesek. Szülők nélkül nevelkedett, 'alán innét, hogy nem hisz az ön- etlen érzelmekben? Tekintete a ényképezőgép lencséjének üveg- .idegségével nézi a világot. Akkor 5, amikor kérdezem, s amikor fe­el. Azt mondják, első találmányá­én négy idősebb kollégájának na- ;yobb volt a része, mint önnek, igaz ez? Látom lekáderezett, úgy látszik, a sajtó alaposan dolgozik. Mennyi részük volt? Miért nem tá­madták meg a találmányi bejelenté­sem. megtehették volna!? Akár a bí­róság előtt is. Hiszen barátok vol­tak! Bíróságra menni? Baráttal szemben? Nem furcsa? Az életben sok furcsa dolog lehet. Negyvenkét éves, kilenc élő szabadalom tulajdo­nosa, amit a kutatómérnökök között sem állíthatnak sokan magukról. Nekem azt mondták, annak idején a barátok rengeteget segítettek ön­nek. No, hát albérletet szereztek. Ezt kell emlegetni?! Mást nem tet­tek? Bútort adtak, ágyneműt, mert nem volt semmim, az egyetem alatt kollégiumban laktam. A munkában nem segítették? Beletartozik a mun­kakörükbe, különben is, mint meg­tudtam. volt, akinek azt adták párt­megbízatásnak, hogy foglalkozzon velem. Elég nagy vállalat ez, éppen mást is adhattak volna az illetőnek pártmegbizatásként! Ez nem az én ügyem volt. Most kivel barátkozik? Nincs időm ilyesmire, leköt a mun­kám, pillanatnyilag van egy újabb — szolgálati — találmányi bejelen­tésem, s eléggé előrehaladtam a következővel. Sok pénzt hoztak a találmányok? Magánügy, a cégre és rám tartozik. Egyik munkatársa, amikor építkezett, pénzt kért öntől, fél évre csupán, s vállalta, annyi kamatot fizet, amennyit hivatalo­san kapna. Igaz, hogy azt felelte: kölcsönügyekben az OTP az illeté­kes? Azt, miért, nem úgy van? A közmondás szerint barátom az er­szény, rokonom a kas. Eszébe jut erről valami? Mi jusson eszembe? Száz atyafi Négy gyermek, ujjnyi különbség csak az áldás, s a csapás között a szemlélő számára. Mi a része a töré­keny asszonykának, s komor bajszú, de vidám képű emberének, Fekete Istvánéknak, a négy gyermek szülei­nek? Az áldás, az áldás, az áldás. Nem adnának egyetlen porontyot §em vissza a múltnak; akarták va­lamennyit. Az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság munkagép ke­zelője, s párja az Áfész-bolt eladója — igaz, hosszú ideje már gyermek- gondozási szabadságon —, ha most. visszatekintünk, többet vállalt, mint amennyit viselni lehet. Mert a sorra érkező utódok mellett ott volt a ház is, pontosabban a telek, amire majd a ház épül, azután ott ásítozott az alap kiásott gödre, falrakó kezekre várva. Szobon vagyunk, a Rózsa Fe­renc utcában, s áll a szép ház: cso­da? Egy jó barát száz atyafi, így bíztat a közmondás, s ha ez igaz, ak­kor Feketééknek ezernyi atyafiuk volt; annyi barátjuk segített. Ba­rátjuk, kik azok? A férfi: Először is jó cimboráim vannak a munkahe­lyen, olyan a dolgunk, hogy abban is egymásra szorulunk, hát akkor miért tennénk másként a civil élet­ben? Az erdő is a barátságra szok­tatja az embert, ahogy fa áll fa mel­lett, úgy kell egymás mellé sora­koznunk nekünk is. Amikor meg­tudták — nem én szóltam, egyiJ kük kerekezett erre, akkor látta —, készen az alap, magam ástam ki, lehordták mindennek, s következő hét végén már itt voltak. Tizen­hatan! Fohászkodtam, jaj istenem, hát mit kezdjek ennyi emberrel, ami­kor csak magamra számítottam, úgy passzolt az elkészített anyag ... Ba­rátok mindannyian? Igen. Mert a brigádban kilencen vagyunk, de jöt­tek azok is, akik más brigádban vannak, de valahogy összetartozunk. Miért tartoznak össze? Együtt jár­tunk iskolába. Azután akad, akivel a katonaidőt töltöttük együttesen. Olyan is, akivel — feleségére sandít — egy lánynak udvaroltunk, azután barátok lettünk. Ö tervezte a há­zat, nem fogadott el egy fillért sem, egyébként technikus a gazdaságban, ő is Pista, Beme Istvánnak hívják. Így épült a ház? Az asszony: így. Én kijöttem a gyerekekkel, de hát kicsinyek még, sokat voltak láb alatt, elzavartak, menjél csak a dol­godra, s legközelebb hozták az asszo­nyokat is, volt, aki a menyasszonyát. Nekem is jött két kollégám, azok, akikkel jóba vagyok. Mi az, hogy jó­ban van? Olyan jól megértjük egy­mást, egyformán gondolkozunk. Meg­beszélünk mindent, a gyerekekkel mi történt, mit csinálnak, mi tör­tént a boltban, meg hát pletykálko- dunk is, ki mit hallott... S mit hal­lanak? Na, pont a maga orrára kö­töm majd, hogy kihírelje! Nevetünk, s velünk kacag a négy Fekete cse­mete is, bár aligha tudják, mi az oka a mulatságnak, hiszen legna- gyobbjuk sem több öt esztendősnél. Készen a ház, bővül vagy kívül a barátság? A férfi: Ahogy annak előt­te, itt mindig nyitva az ajtó. A ház- avatón bárányt sütöttünk, ígértem, ha nekik kell, akkor... Van neked hol sürgölődni, ezzel feleltek, leintet­tek, magyarán mondva nem azért tették hogy visszavárják a segedel­met. Hanem akkor? Hát hiszen ez az, barátságból, látták, magam hosz- szú évekig kínlódnék, s bizony, egy­más nyakán voltunk apáméknál. Ott laknak a bátyámék is, az öregemék, a nővérem ...ők nem segítettek az építésben? Én nem kértem, ők nem ajánlották; kimaradtak belőle. Apó­som volt itt néhányszor, segített. Úgy van az, hogy mindenkinek ne­héz a maga keresztje. S azoknak nem, akik jöttek? Éppen ez a drá­ga benne, hogy az idegenek fogtak kézen. Ahányszor hazaérkezem, s ránézek a házra, annyiszor ők jutnak eszembe. Nagy vizekben nagy halak Bet mérgezett nyíl; hét szabály­sértési tárgyalás. A gyömrői nagy­községi tanácsnál akár külön irat­tartóban helyezhetnék el a Kölcsey út két szomszédos portáján élők viaskodásának írott nyomait. Pe­dig ... Pedig valamikor, néhány esz­tendeje róluk festhették volna a pu­szipajtásság, a legjobb barátság freskóját. Ha ma nézzük: hamis színekkel. Ha akkor látjuk, úgy gondolhattuk volna, ez az, így keil az embereknek valósággá tenni az együttélés írott és íratlan szabályait. Betelt rajtuk az, amit így tudat a mondás: nagy vizekben nagy halak, nagy barátság nagy harag? Lehet. Ami tény: szinte egy család volt a kettő. Egyforma ruhákban járatták a gyerekeket, együtt mentek külföldre, egyforma színű gépkocsit vettek ... Amikor az egyik asszony szült, ak­kor a másik gondozta a szomszéd porta növényeit, s amikor ő ment be a kórházba, akkor két gyerme­két a barátnő családja fogadta- be, s az asszony főzött a kényszerű szal­maözvegynek is. Most meg följelen­tések, szabálysértési tárgyalások? Igen. Miért? Erre a miértre vala­mennyi megkérdezett másként vá­laszol. Azaz nincs megfogható, egyetlen oka. Hanem? Talán a ba­rátság kötőanyaga volt silány, köny- nyen porló, talán a kelleténél na­gyobb próbának tette ki valame­lyik asszony. Mert elhangzott, kacér volt az urammal, ki akart kezdeni vele. Hogyan? Fürdőruhában hozta át a kölcsönkért fűnyírót... El­hangzott: Ha mégegyszer átjön az a büdös dög (a kutya) akkor nem őt. téged verlek agyon. Elhangzott, el­hangzott, s folytatódott a szabály­sértési előadónál, bizonyítható és bizonyíthatatlan, csip-csup ügyekkel, kifulladásig. Amikor egyik helyről átmentem a másik portára, nem azt kérdezték, miért jöttem, hanem azt, mit mondtak odaát? Nevéhez nem illően hangos a Pi­henő utca Dunakeszin, srácok rúgják a labdát, ők igazítanak célirányba, mutatják meg, melyik Trommer Ká- rolyék háza. A családfő lábadozik, súlyos veseműtéten esett át. kilen­cedik hónapja nem volt benn mun­kahelyén, a járműjavító vállalat­nál. Mégis, tudnak róla mindent, mert. felesége szintén ott dolgozik, hozza, viszi a híreket. Egyetlen lá­nyuk két esztendeje — férjével, gyermekével együtt — autóbaleset áldozata lett, s ők, nyugdíj előtt, magukra maradtak, de nem teljesen magukra. A nagy-nagy gyászban ott áll mellettük a régi-régi barát, Trommer Károly valamikori inas­társa, a későbbi szervezett munkás, aki a Trommer famíliát is bevitte a szakszervezetbe, hogy együtt ke­ressék a miértekre a feleletet, majd később, amikor a világ azt köve­telte, már a hogyan útjait kutassák. Trommer Károly maradt Dunakeszin, a barát beköltözött Pestre: Trom­mer Károly maradt szerelvénylaka- tos, a barát szakszervezeti funkcio­nárius lett, s ma az országos ta­nács osztályvezetője, de a barátság az barátság maradt. Mi a kapocs? Trommer Károlv elkínzott arcát meglágyítja a mosoly: Mindég ve­szekedtünk. Olyan soha nem volt, hogy valami fontosabban rögtön egyet fújjunk. Ha ö délnek ment, akkor én északnak, s lám, valahogy mindég összetalálkoztunk mégis, ad­dig nem döntöttünk semmi érdemle­gesben. amíg a másikkal nem ta­nácskoztunk. Hiszen még a házassá­got is megbeszéltük, megnéztük köl­csönösen egymás választottját, * azután — egy napon, egyszerre es­küdtünk. így ment ez mindenben. Mindkettőnknek volt kutyasorsa; mi­re a másikra gondoltunk, az már ott volt. Kutyasorsa? Persze, az élet cirógat is, pofoz is. Az ötvenes évek­ben például kitették a pártból, mert valakinek nem tetszett, hogy azt mondta, ami lát. Még segédmunkát sem kapott több, mint hat hónapig. Hát akkor csak természetes, meg­beszéltük az asszonnyal, s ott segí­tettük őket, ahol lehetett, hiszen há­rom kisgyermeknek kellett a kenyér, s egyedül keresett a felesége. S hűd ja, mi esett volna rosszul? Ha megköszönni, ha hálálkodni kezd. Inaskorban kerültek össze? Igen. Barátot szerencse hoz, szükség pró­bál, ismeri ezt a mondást? Eddig nem ismertem, nem hallottam. Igaz, hogy amikor műtét előtt állt, s föl­merült annak a lehetős égő. hogy veseátültetésre lesz szükség, akkor a barát azt mondta... Trommer Ká­roly szeme fátyolos lesz: Igen, azt mondta, vizsgálják meg a doktorok, az övé megfelel-e. S megvizsgálták? Igen, benn feküdt. Csak azután még­sem kellett. S ön mit mondott? Sem. mit, semmit sem mondtam, csak amikor közölték velem a doktorok, s legközelebb látogatóba jött, akkor azt mondtam, inkább elpusztítom magam, de nem fogadom el. S ő mit felelt? Szó nélkül elment, s nem jött be két álló hétig hozzám. Annus­sal, a feleségemmel üzent. Mit? Azt, hogy mindig tudtam, marha vagy te. Társa akar lenni T anulmány r * Áron Nagy Lajos önmagában az még nem szeren­cse, ha valaki jó nevű. jól fizető ter­melőszövetkezetnek a tagja, hiszen ez bizonyos fokig a földrajzi hely­zetnek is következménye. Ahhoz azonban már szerencse is kell, hogy valaki, bár csak kóstolgatja az új tudományt, rögtön az első eszten­dőben tisztes summát rakhasson a bukszába a fóliás epertermesztésbőL Így járt Licsnik József, s mért me­sélem a legendássá lett esetet, jó- ízút nevet Tökön, a Lenin úti ház­ban helye van mindennek, tágasak a szobák, a mellékhelyiségek, s a zárt kert úgy tapad a porta ele­jéhez, mint kisded az anyja emlő­jéhez. Mióta kertészkedik? Amióta az eszemet tudom. S fóliával? Hát hiszen igaz, azt én kezdtem itt, a szamóca lett a kísérleti alany, be­vágott, pedig — később jöttem rá — sok mindent rosszul csináltam vele; szerencsém volt. A mondás szerint szerencsésnek ki-ki társa akár lenni, tapasztalja ezt? Nézze csak, nekem az apám ötesztendős ko­romban kimért öt négyszögölet, azt mondta, fiam, ez a te kerted, azt csinálsz vele, amit akarsz. Én azóta mindig csinálok valamit. Mondják, egyéni gazda korában motoros per­metezője volt, csodájára jártak má­sok. Nem volt azon csodálniváló, magam bütyköltem össze, belefáj­dult a hátam a háti permetezőbe, eluntam, megcsináltam. Azt is mondják, jó keze van, amihez nyúl, abból lesz valami. Meglehet. Ilyen a természetem, nem hagyom legyűr­ni magam, a földre. Mi a több, a barátja vagy irigye? Jókat kérdez, hiszen akad-e ember, aki megfelel az ilyen leérdésre?! Megtörténhet, barátom bár, de irigyel. Akkor hová soroljam be? Kikkel jön össze? A magam korabeliekkel, s bárkivel, aki kérdez, érdeklődik. Még soha nem mutattam senkinek ajtót. Ez még nem barátság. Ha nem, nem. Egy­két pohár bor, néha egy kis kártya; az asszonyok jobban győzik szóval. Mindez inkább télen. Ilyenkor sok a dolog ám, ngm nagyon jut idő ejtőzésre. Régen elhatároztam, ahhoz tartom magam, azt csinálja a csa­lád, itt nálunk nem divat a trakta. Nem ételért megyünk a másikhoz, * aki azért jönne hozzánk, az marad­jon otthon, ennyi az egész. Sajnálja? Fenébe is, hiszen telne rá. Csak miinek, mondja meg, minek? Mat nincs senki rászorulva arra, hogy barátnál, kománál egyen. Kitelt an. nőik az ideje. Én úgy vagyok vele,> akkor szeretem az összejövést, ha olyanokkal beszélgethetek, akik hall­gatni is, mondani is tudnak egyszer­re. Vannak ilyenek? Nékem van öt­hat ilyen legénykori barátom, akik­kel együtt mentünk az eke nyomá­ba, s ma is egy mezsgyén belül szórjuk velük a magot. Ez teremt barátságot? Hát mi más? Egy kerí­tésen belül vagyunk, s ha nekem ők számítanak, akkor bizonyára én is számítok nekik. Kik ezek a ba­rátok? Hát ki mások, tagok, mint én, nem tudja, guba a gubával, szűr a szűrrel... Nevet, mint aki rám­bízza higgyem, ne higgyem, így van-e. Soknak bolondja Fogalmilag viszonylag könnyei meghatározható a barátság, nen kell hozzá más, mint elővenni s Magyar Nyelv Értelmező Szótárát Csakhogy kérdés, a két vagy töbl személy közötti kölcsönös megértés érzelem — a barátok közötti biza­lom, szeretet, ragaszkodás —, min1 általános fogalmak, miként forrná, lódnak konkrétumokká saját éle tünkben, számunkra mi a barátság' Hiszen annyi barátunk lehet, s va lójában nincs egy sem; ismerősein, két olykor barátnak érezzük, olykoi megszokott idegennek. Ki soknál barátja, soknak bolondja, figyel­meztet az évszázadok kavicságyár leszűrt bölcsesség, ám hasonlc aranyigazság, nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni. Melyik­nek higgyünk? S bármelyiknek hi­szünk is, mi ér többet, sok bölcs igazság vagy egyetlen igaz barát birtoklása? MÉSZÁROS OTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents