Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
®M AGAZIM MtCYtl li/pjr •h.\*p.\\;.*.\v.v.v.*.y.X->VV.v:\<->:\<->;:\\-:\u*X^\\S\\v,v.y.;.%*.".X\\\\*X\v Madarat tolláról Igen, igen madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. Az évszázadok kikalapálta bölcsességet nem illik kétségbevonni. Csakhogy miről ismerni meg akkor azt, akinek nincsenek barátai?! Avagy barátai mindenkinek akadnak? S tovább: méz vagy bors a barátság? Mindkettő? Fontos-e? Igaz-e, hogy annyiféle a barátság, ahány a barát? Lelhetők közös jegyek? Fazekat és barátot egy padra ültet a népi tapasztalat, ahogy borral, baráttal ugyanezt teszi. Valóban ikrek? Vagy semmi köze egyiknek a másikhoz? Barátságot elirigyelni nem lehet? S ha lehetne, érdemes? Madarat tolláról ... Van ennek vastagabban fogó ceruzával frt változata is. ígv hangzik: Ebet szőréről, madarat tolláról. embert társáról. Nem fazékban főzik Elődjeinket áldja a szobák hűvö- *e; a tikkasztó hőség odakint marad az udvaron. Mehnyi idős ez a ház? Száz, százhúsz esztendős lehet — monja Pinte Sándor —, de tart becsülettel. Vályogtégla a java, némely darabja vertfal. Nagyapáméit, ha jól tudom, 1891-ben költöztek ide. Azóta egyvégtében a család lakja, nem lehet seprűvel sem eltessékelni bennünket. Cegléd, Batthyány utca, Pinte Sándor és családja — felesége, két gyermeke — otthona. Mondhatnánk, tipikus értelmiségiek. A férfi általános iskolai tanár, felesége gyógyszerész, fiuk az Egyesült Villamosgépgyár mérnöke, lányuk — ő a kisebb gyermek — rövidesen megszerzi az orvosi diplomát. Értelmiségi foglalkozásuk azonban nem gyökerezik családi hagyományokban, férj és feleség szülei földművelők voltak. Az ötvenhez közeledő családfő így indokol: Volt apámnak egy igen testvéri barátja, lódoktor, azaz állatorvos, ő hozta be a családba a többet tudás akarásé, nak nemes baktériumait. Hárman vagyunk testvérek, szüleim mindhármunkat kitaníttatták. Testvéri barátot említett. Van ebből is örökség? Pici zavar az arcon. Vannak barátaink, olyanok, akikkel rendszeresen Összéjárunk. Kollégák? Igen, nekem is, feleségemnek is a kollégák közül kerülnek ki a barátaink. A gyerekeknél? Az apa a fiúra bök, feleljen ő húga nevében is. A fiú: Nekem nincsenek barátaim a kollégák között, bár jól megvagyunk egymással. Az egyetemről származnak a kapcsolataim, fiúk, lányok, nem számít, tényleg barátok vagyunk. Valamennyi barát diplomás? Igen, bár egyikük íróasztalba tette a papírt, s elment szállodai portásnak. A baráti kör ezt helyeselte? Mindenki maga tudja a dolgát. Beszéltek róla? Nem. Ilyesmiről nem szoktunk beszélni. Hanem? össze-vissza, ami eszünkbe jut. Politika, könyvek, ami a tévében ment, kinek sikerült lakást összehozni; ritkán találko. zunk, szerteszét vagyunk az országban. Levelet váltanak? Ritkán, a lányok könnyebben. írnak, mi, a fiúk utáljuk a firkálást. Az apa: Valahogy nincs elég idő a barátkozás- ra, mindenkit szorongat a dolga. Megtörtént, összejött nálunk a szokott társaság, csak éppen a feleségem, a háziasszony hiányzott, meg. betegedett a váltótársa, ő maradt ott ügyelni. Az időhiány lenne a fő ok? Nem tudom, azt hiszem — magunkra is értve — ez csupán mentség, kifogás. Hanem akkor mi? Férje helyett az asszony felel: Az urammal beszélgettünk már erről, s arra jutottunk, érdekesen alakulnak a kapcsolataink. Neki is. nekem is van olyan munkatársam, akivel igazán szót értünk, akár a család gondjait is megbeszéljük, s velük mégsem járunk össze. Hanem? Éppen ez az, amit nem tudtunk megfejteni, hogyan is van ez, mitől barátság a barátság? Ne értsen félre, ak-ikkei összejárunk, azokkal nagyon kellemesen töltjük el az időt. A mezei bölcsesség szerint az igaz barátságot nem fazékban főzik. Igaz ez? Mindhárman bólintanak. Mire? Rokonom a kas Szárnyalását a baráti segítség me- ig fuvallatai indították el, s vitték nagasra. Talán nagyon magasra is; .inni kezdte, az ő szárnyai külön- agesek. Szülők nélkül nevelkedett, 'alán innét, hogy nem hisz az ön- etlen érzelmekben? Tekintete a ényképezőgép lencséjének üveg- .idegségével nézi a világot. Akkor 5, amikor kérdezem, s amikor feel. Azt mondják, első találmányáén négy idősebb kollégájának na- ;yobb volt a része, mint önnek, igaz ez? Látom lekáderezett, úgy látszik, a sajtó alaposan dolgozik. Mennyi részük volt? Miért nem támadták meg a találmányi bejelentésem. megtehették volna!? Akár a bíróság előtt is. Hiszen barátok voltak! Bíróságra menni? Baráttal szemben? Nem furcsa? Az életben sok furcsa dolog lehet. Negyvenkét éves, kilenc élő szabadalom tulajdonosa, amit a kutatómérnökök között sem állíthatnak sokan magukról. Nekem azt mondták, annak idején a barátok rengeteget segítettek önnek. No, hát albérletet szereztek. Ezt kell emlegetni?! Mást nem tettek? Bútort adtak, ágyneműt, mert nem volt semmim, az egyetem alatt kollégiumban laktam. A munkában nem segítették? Beletartozik a munkakörükbe, különben is, mint megtudtam. volt, akinek azt adták pártmegbízatásnak, hogy foglalkozzon velem. Elég nagy vállalat ez, éppen mást is adhattak volna az illetőnek pártmegbizatásként! Ez nem az én ügyem volt. Most kivel barátkozik? Nincs időm ilyesmire, leköt a munkám, pillanatnyilag van egy újabb — szolgálati — találmányi bejelentésem, s eléggé előrehaladtam a következővel. Sok pénzt hoztak a találmányok? Magánügy, a cégre és rám tartozik. Egyik munkatársa, amikor építkezett, pénzt kért öntől, fél évre csupán, s vállalta, annyi kamatot fizet, amennyit hivatalosan kapna. Igaz, hogy azt felelte: kölcsönügyekben az OTP az illetékes? Azt, miért, nem úgy van? A közmondás szerint barátom az erszény, rokonom a kas. Eszébe jut erről valami? Mi jusson eszembe? Száz atyafi Négy gyermek, ujjnyi különbség csak az áldás, s a csapás között a szemlélő számára. Mi a része a törékeny asszonykának, s komor bajszú, de vidám képű emberének, Fekete Istvánéknak, a négy gyermek szüleinek? Az áldás, az áldás, az áldás. Nem adnának egyetlen porontyot §em vissza a múltnak; akarták valamennyit. Az Ipoly vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság munkagép kezelője, s párja az Áfész-bolt eladója — igaz, hosszú ideje már gyermek- gondozási szabadságon —, ha most. visszatekintünk, többet vállalt, mint amennyit viselni lehet. Mert a sorra érkező utódok mellett ott volt a ház is, pontosabban a telek, amire majd a ház épül, azután ott ásítozott az alap kiásott gödre, falrakó kezekre várva. Szobon vagyunk, a Rózsa Ferenc utcában, s áll a szép ház: csoda? Egy jó barát száz atyafi, így bíztat a közmondás, s ha ez igaz, akkor Feketééknek ezernyi atyafiuk volt; annyi barátjuk segített. Barátjuk, kik azok? A férfi: Először is jó cimboráim vannak a munkahelyen, olyan a dolgunk, hogy abban is egymásra szorulunk, hát akkor miért tennénk másként a civil életben? Az erdő is a barátságra szoktatja az embert, ahogy fa áll fa mellett, úgy kell egymás mellé sorakoznunk nekünk is. Amikor megtudták — nem én szóltam, egyiJ kük kerekezett erre, akkor látta —, készen az alap, magam ástam ki, lehordták mindennek, s következő hét végén már itt voltak. Tizenhatan! Fohászkodtam, jaj istenem, hát mit kezdjek ennyi emberrel, amikor csak magamra számítottam, úgy passzolt az elkészített anyag ... Barátok mindannyian? Igen. Mert a brigádban kilencen vagyunk, de jöttek azok is, akik más brigádban vannak, de valahogy összetartozunk. Miért tartoznak össze? Együtt jártunk iskolába. Azután akad, akivel a katonaidőt töltöttük együttesen. Olyan is, akivel — feleségére sandít — egy lánynak udvaroltunk, azután barátok lettünk. Ö tervezte a házat, nem fogadott el egy fillért sem, egyébként technikus a gazdaságban, ő is Pista, Beme Istvánnak hívják. Így épült a ház? Az asszony: így. Én kijöttem a gyerekekkel, de hát kicsinyek még, sokat voltak láb alatt, elzavartak, menjél csak a dolgodra, s legközelebb hozták az asszonyokat is, volt, aki a menyasszonyát. Nekem is jött két kollégám, azok, akikkel jóba vagyok. Mi az, hogy jóban van? Olyan jól megértjük egymást, egyformán gondolkozunk. Megbeszélünk mindent, a gyerekekkel mi történt, mit csinálnak, mi történt a boltban, meg hát pletykálko- dunk is, ki mit hallott... S mit hallanak? Na, pont a maga orrára kötöm majd, hogy kihírelje! Nevetünk, s velünk kacag a négy Fekete csemete is, bár aligha tudják, mi az oka a mulatságnak, hiszen legna- gyobbjuk sem több öt esztendősnél. Készen a ház, bővül vagy kívül a barátság? A férfi: Ahogy annak előtte, itt mindig nyitva az ajtó. A ház- avatón bárányt sütöttünk, ígértem, ha nekik kell, akkor... Van neked hol sürgölődni, ezzel feleltek, leintettek, magyarán mondva nem azért tették hogy visszavárják a segedelmet. Hanem akkor? Hát hiszen ez az, barátságból, látták, magam hosz- szú évekig kínlódnék, s bizony, egymás nyakán voltunk apáméknál. Ott laknak a bátyámék is, az öregemék, a nővérem ...ők nem segítettek az építésben? Én nem kértem, ők nem ajánlották; kimaradtak belőle. Apósom volt itt néhányszor, segített. Úgy van az, hogy mindenkinek nehéz a maga keresztje. S azoknak nem, akik jöttek? Éppen ez a drága benne, hogy az idegenek fogtak kézen. Ahányszor hazaérkezem, s ránézek a házra, annyiszor ők jutnak eszembe. Nagy vizekben nagy halak Bet mérgezett nyíl; hét szabálysértési tárgyalás. A gyömrői nagyközségi tanácsnál akár külön irattartóban helyezhetnék el a Kölcsey út két szomszédos portáján élők viaskodásának írott nyomait. Pedig ... Pedig valamikor, néhány esztendeje róluk festhették volna a puszipajtásság, a legjobb barátság freskóját. Ha ma nézzük: hamis színekkel. Ha akkor látjuk, úgy gondolhattuk volna, ez az, így keil az embereknek valósággá tenni az együttélés írott és íratlan szabályait. Betelt rajtuk az, amit így tudat a mondás: nagy vizekben nagy halak, nagy barátság nagy harag? Lehet. Ami tény: szinte egy család volt a kettő. Egyforma ruhákban járatták a gyerekeket, együtt mentek külföldre, egyforma színű gépkocsit vettek ... Amikor az egyik asszony szült, akkor a másik gondozta a szomszéd porta növényeit, s amikor ő ment be a kórházba, akkor két gyermekét a barátnő családja fogadta- be, s az asszony főzött a kényszerű szalmaözvegynek is. Most meg följelentések, szabálysértési tárgyalások? Igen. Miért? Erre a miértre valamennyi megkérdezett másként válaszol. Azaz nincs megfogható, egyetlen oka. Hanem? Talán a barátság kötőanyaga volt silány, köny- nyen porló, talán a kelleténél nagyobb próbának tette ki valamelyik asszony. Mert elhangzott, kacér volt az urammal, ki akart kezdeni vele. Hogyan? Fürdőruhában hozta át a kölcsönkért fűnyírót... Elhangzott: Ha mégegyszer átjön az a büdös dög (a kutya) akkor nem őt. téged verlek agyon. Elhangzott, elhangzott, s folytatódott a szabálysértési előadónál, bizonyítható és bizonyíthatatlan, csip-csup ügyekkel, kifulladásig. Amikor egyik helyről átmentem a másik portára, nem azt kérdezték, miért jöttem, hanem azt, mit mondtak odaát? Nevéhez nem illően hangos a Pihenő utca Dunakeszin, srácok rúgják a labdát, ők igazítanak célirányba, mutatják meg, melyik Trommer Ká- rolyék háza. A családfő lábadozik, súlyos veseműtéten esett át. kilencedik hónapja nem volt benn munkahelyén, a járműjavító vállalatnál. Mégis, tudnak róla mindent, mert. felesége szintén ott dolgozik, hozza, viszi a híreket. Egyetlen lányuk két esztendeje — férjével, gyermekével együtt — autóbaleset áldozata lett, s ők, nyugdíj előtt, magukra maradtak, de nem teljesen magukra. A nagy-nagy gyászban ott áll mellettük a régi-régi barát, Trommer Károly valamikori inastársa, a későbbi szervezett munkás, aki a Trommer famíliát is bevitte a szakszervezetbe, hogy együtt keressék a miértekre a feleletet, majd később, amikor a világ azt követelte, már a hogyan útjait kutassák. Trommer Károly maradt Dunakeszin, a barát beköltözött Pestre: Trommer Károly maradt szerelvénylaka- tos, a barát szakszervezeti funkcionárius lett, s ma az országos tanács osztályvezetője, de a barátság az barátság maradt. Mi a kapocs? Trommer Károlv elkínzott arcát meglágyítja a mosoly: Mindég veszekedtünk. Olyan soha nem volt, hogy valami fontosabban rögtön egyet fújjunk. Ha ö délnek ment, akkor én északnak, s lám, valahogy mindég összetalálkoztunk mégis, addig nem döntöttünk semmi érdemlegesben. amíg a másikkal nem tanácskoztunk. Hiszen még a házasságot is megbeszéltük, megnéztük kölcsönösen egymás választottját, * azután — egy napon, egyszerre esküdtünk. így ment ez mindenben. Mindkettőnknek volt kutyasorsa; mire a másikra gondoltunk, az már ott volt. Kutyasorsa? Persze, az élet cirógat is, pofoz is. Az ötvenes években például kitették a pártból, mert valakinek nem tetszett, hogy azt mondta, ami lát. Még segédmunkát sem kapott több, mint hat hónapig. Hát akkor csak természetes, megbeszéltük az asszonnyal, s ott segítettük őket, ahol lehetett, hiszen három kisgyermeknek kellett a kenyér, s egyedül keresett a felesége. S hűd ja, mi esett volna rosszul? Ha megköszönni, ha hálálkodni kezd. Inaskorban kerültek össze? Igen. Barátot szerencse hoz, szükség próbál, ismeri ezt a mondást? Eddig nem ismertem, nem hallottam. Igaz, hogy amikor műtét előtt állt, s fölmerült annak a lehetős égő. hogy veseátültetésre lesz szükség, akkor a barát azt mondta... Trommer Károly szeme fátyolos lesz: Igen, azt mondta, vizsgálják meg a doktorok, az övé megfelel-e. S megvizsgálták? Igen, benn feküdt. Csak azután mégsem kellett. S ön mit mondott? Sem. mit, semmit sem mondtam, csak amikor közölték velem a doktorok, s legközelebb látogatóba jött, akkor azt mondtam, inkább elpusztítom magam, de nem fogadom el. S ő mit felelt? Szó nélkül elment, s nem jött be két álló hétig hozzám. Annussal, a feleségemmel üzent. Mit? Azt, hogy mindig tudtam, marha vagy te. Társa akar lenni T anulmány r * Áron Nagy Lajos önmagában az még nem szerencse, ha valaki jó nevű. jól fizető termelőszövetkezetnek a tagja, hiszen ez bizonyos fokig a földrajzi helyzetnek is következménye. Ahhoz azonban már szerencse is kell, hogy valaki, bár csak kóstolgatja az új tudományt, rögtön az első esztendőben tisztes summát rakhasson a bukszába a fóliás epertermesztésbőL Így járt Licsnik József, s mért mesélem a legendássá lett esetet, jó- ízút nevet Tökön, a Lenin úti házban helye van mindennek, tágasak a szobák, a mellékhelyiségek, s a zárt kert úgy tapad a porta elejéhez, mint kisded az anyja emlőjéhez. Mióta kertészkedik? Amióta az eszemet tudom. S fóliával? Hát hiszen igaz, azt én kezdtem itt, a szamóca lett a kísérleti alany, bevágott, pedig — később jöttem rá — sok mindent rosszul csináltam vele; szerencsém volt. A mondás szerint szerencsésnek ki-ki társa akár lenni, tapasztalja ezt? Nézze csak, nekem az apám ötesztendős koromban kimért öt négyszögölet, azt mondta, fiam, ez a te kerted, azt csinálsz vele, amit akarsz. Én azóta mindig csinálok valamit. Mondják, egyéni gazda korában motoros permetezője volt, csodájára jártak mások. Nem volt azon csodálniváló, magam bütyköltem össze, belefájdult a hátam a háti permetezőbe, eluntam, megcsináltam. Azt is mondják, jó keze van, amihez nyúl, abból lesz valami. Meglehet. Ilyen a természetem, nem hagyom legyűrni magam, a földre. Mi a több, a barátja vagy irigye? Jókat kérdez, hiszen akad-e ember, aki megfelel az ilyen leérdésre?! Megtörténhet, barátom bár, de irigyel. Akkor hová soroljam be? Kikkel jön össze? A magam korabeliekkel, s bárkivel, aki kérdez, érdeklődik. Még soha nem mutattam senkinek ajtót. Ez még nem barátság. Ha nem, nem. Egykét pohár bor, néha egy kis kártya; az asszonyok jobban győzik szóval. Mindez inkább télen. Ilyenkor sok a dolog ám, ngm nagyon jut idő ejtőzésre. Régen elhatároztam, ahhoz tartom magam, azt csinálja a család, itt nálunk nem divat a trakta. Nem ételért megyünk a másikhoz, * aki azért jönne hozzánk, az maradjon otthon, ennyi az egész. Sajnálja? Fenébe is, hiszen telne rá. Csak miinek, mondja meg, minek? Mat nincs senki rászorulva arra, hogy barátnál, kománál egyen. Kitelt an. nőik az ideje. Én úgy vagyok vele,> akkor szeretem az összejövést, ha olyanokkal beszélgethetek, akik hallgatni is, mondani is tudnak egyszerre. Vannak ilyenek? Nékem van öthat ilyen legénykori barátom, akikkel együtt mentünk az eke nyomába, s ma is egy mezsgyén belül szórjuk velük a magot. Ez teremt barátságot? Hát mi más? Egy kerítésen belül vagyunk, s ha nekem ők számítanak, akkor bizonyára én is számítok nekik. Kik ezek a barátok? Hát ki mások, tagok, mint én, nem tudja, guba a gubával, szűr a szűrrel... Nevet, mint aki rámbízza higgyem, ne higgyem, így van-e. Soknak bolondja Fogalmilag viszonylag könnyei meghatározható a barátság, nen kell hozzá más, mint elővenni s Magyar Nyelv Értelmező Szótárát Csakhogy kérdés, a két vagy töbl személy közötti kölcsönös megértés érzelem — a barátok közötti bizalom, szeretet, ragaszkodás —, min1 általános fogalmak, miként forrná, lódnak konkrétumokká saját éle tünkben, számunkra mi a barátság' Hiszen annyi barátunk lehet, s va lójában nincs egy sem; ismerősein, két olykor barátnak érezzük, olykoi megszokott idegennek. Ki soknál barátja, soknak bolondja, figyelmeztet az évszázadok kavicságyár leszűrt bölcsesség, ám hasonlc aranyigazság, nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni. Melyiknek higgyünk? S bármelyiknek hiszünk is, mi ér többet, sok bölcs igazság vagy egyetlen igaz barát birtoklása? MÉSZÁROS OTTÓ
