Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

prtr

WFfiirr

1979. JÚNIUS 10., VASÁRNAP

KÖNYVHÉTI PORTYA

Ünnep volt, valódi ünnep

FOGADÁS. A fiatal férfi hatalmasat nevet a dunakeszi járműjavító előtti könyvesboltnál. — Évekre visszamenőleg bevált: ha könyvnap, akkor esik. Lefogadtam mindenkivel, forintba, tízbe; egyből vége a kánikulának, csak pakolják ki a könyvsátrakat. Mit mondjak, vesztettem.

TARTALÉK. Bent, a kis pavilonban Jánosfi József izzad. Meleg is van, a könyvek sem pehelysúlyúak, a gond is forralja a fejét:

— A gondom persze öröm is: három nap alatt már komoly hiánylistám keletkezett. Időben megkaptuk a könyveket, ez az utóbbi évek könyvhéti gyakorlatához képest nagy előrelépés.

Ormándy Józsefné régi vevő, részletre vásárol, a Rivalda, az Elveszett kisfiú, amerikai novellák és egy meséskönyv kerül a csomagba. A járműjavító vegyésztechnikusnőjének gyermeke ezt nem látja, a vele majd egymagas Ablak — Zsiráf kötetet próbálja magával cipelni.

AJÁNDÉK. A váci Naszály Áruház mellett csöpp könyvesbolt, az Áfészé. Domoszlai Anikó eladó:

— Idén jobb az ellátásunk, közvetlenül kapjuk a könyveket a Könyvértékesítő Vállalattól. Bizony, már foghíjasak a polcok, szépen árultunk. Most volt a pedagógusnap, ballagások: rengeteg könyvet vettek ajándékba szülők konok, barátok.

KORONA. Szabó Pétemé, az Egyesült Izzó váci gyárából, felcsattan:

— Na nem, ez már tűlzás. — Kezében A magyar korona regénye. — örültem, amikor visszakaptuk a koronát. Felutaztunk Pestre megnézni, kétszer is. Olvastunk róla sokat. Erre most itt van, legalább nyolcadik könyv a koronáról. Ügy tűnik, mintha forintra váltanánk örömünket.

Hát igen, mintha a koronairodalomnak nem ártana a meleg: jó a termés belőle.

NÉPÜNNEPÉLY, öt színes sátor, vidám zene a kis téren, a váci toronyház előtt. Szőke Pálné, a Művelt Nép 379. számú boltjának vezetője nagyon boldog:

— Tizenöt éve szeretném, ha Vácott is az lenne a könyvhét, aminek szánták ötven esztendeje. Közvetlen, vidám ünnepség. Eddig sohasem sikerült. Idén először városi előkészítő bizottság alakult, és szinte csoda: mindenki beszállt, lelkesedett. A tanács, az iskolák, a könyvtárak, a művelődési központ, üzemek. A legtöbbet István Kálmán, a népfront városi titkára segített: szervezett, irányított. Az eredmény itt látható.

A váci könyvtéren mindennap akad csemege. Bemutatkoznak a város amatőr művészeti csoportjai, iskolák irodalmi színpadjai, dedikál Bárány Tamás és Czakó Gábor, jönnek népi táncosok, sorolhatnánk.

A gyermekkönyvtár vezető- ro- | je, Mészáros Emma is itt sü- rög a téren, egy perc ideje sincs. Gyermekkönyvnapot tartanak, ha jól számolom az ízléses meghívón, tizenhárom

K.1ÍLLÍTÖTERMEKBEN

Szentendre festői világa

TV-FIGYELŐ

Poríré. Nem vurlicer a verkli — mondja a közismert dal szövege, amelynek analógiájára immár azt is mondhatjuk; nem egyszerű portré a festmény. Mindez a Jogi esetek legutóbbi adásából volt leszűrhető, amely műsor a művészeti alkotások szerzői illetékességének megannyi ágát-bogát igyekezett szétszá- lazni.

Mint a dobozgazdák emlékezhetnek rá, a sértődött megrendelő azért nem volt hajlandó átvenni a róla készített arcképet, mert az — úgymond — nem hasonlít. Márpedig a fölismerhetőség nélkül ugyan mit ér az efféle mázolmány? Meg is tagadta a fizetést, annak rendje és módja szerint.

ö így — ám egészen másként a jog! Mint e paragra- fus-magyarázósdi szakértők elmondták, nem lehet csak úgy ukmukfukk elbánni egy festői rangra méltó festővel. Művész az, aki úgy örökít meg, ahogyan a tehetsége parancsolja, s nem úgy, ahogyan elvárnák tőle. Mindez tiszteletben tartandó, amiképpen a fölkérésre végzett munka Is megfizetendő. Legföljebb nem kerül a kép az ábrázolt személy lakásának falára, hanem ott marad a műterem egyéb tárgyai között.

Persze nem csak a piktorokat védi a szerzői jog — oltalmazza azokat is, akik más művészeti ágakban tevékenykednek. így például az irodalom úgynevezett négereit. Ök — egy, a kézműiparból kölcsönzött kifejezéssel minősítve — a bedolgozók: neves és elismert pályatársaik helyett terelik szöveggé a szavakat. De bármennyire is elszegődtek szépliteratúrai bojtárnak, vitás esetben egyikük sem marad a törvény oltalma nélkül, mert amit papírra vetettek, a szakértők azon könnyűszerrel felfedezhetik a talentum pecsétjét, azaz a senki másra nem jellemző stílusjegyeket. A szellemi tevékenység — hallhattuk az okfejtést — erősen személyhez kötődő valami, s mint ilven, szigorú védelem alatt áll.

Egyébiránt épp mostanság kezdtek el lázon gani ezek a szöveggyártó bedolgozók.

különböző program szórakoztatja a kicsiket. Most éppen a József Attila úttörőcsapat bábosai műsorát ismétel te tik meg két újonnan érkezett óvodáscsoport részére, és már várakozik a Hámán Kató általános iskola énekkara.

TÜRELEM. Dániel Kornéíné, a városi tanács művelődési osztályának közművelődési előadója:

— A népművelői munka tü- relemjáté'k is. Még szokatlan ez a kellemesen harsány könyvünnep a váciaknak, még kevesen jönnek el a térre. Ez a hőség is... De már a buszon beszélnek róla és biztos, jövőre többen, sokan lesznek, örülünk, hogy ilyen színes, változatos lett- nálunk is a könyvhét. És ez főleg Szókéné érdeme.

VERŐCEMAROS. Hirtelen fékezek: a járdán, asztalon, napernyő alatt könyvárusítás. Kálmán Mária, a klubköhyvtár vezetője:

— Már tavaly is árultunk az utcán. A váci könyvesbolt bizományosai vagyunk, évente 50—60 ezer forintnyi könyvet adunk el. Ez már nagyon sok nekünk, a szállítás, számlázás, könyvelés, csomagolás. Helyünk sincs. Rentábilis lenne egy kis könyvesbolt. A Művelt Nép szívesen belevágna, de a tanács még nem talált helyiséget.

CSOMAG. A nagymarosi

főtéren pirinyó könyvesboltot vezet Pál Sándorné, húsz éve, immár túl a nyugdíjkorhatáron. Egyszemélyes az üzlet, míg Pálné blokkol egy férfinak, körülnézek. Jókora csomag a sarokban.

— Itt vagyok már, csak ezt a zebegényi tanárt kiszolgáltam. Ja ez? Könyv, persze. Már nem fért a kocsiba. Régi ismerősöké, pestiek, kis házuk van itt, vasárnap hazafelé beugrottak ide, bevásároltak, de ezt már nem tudták begyömöszölni. Majd jövő vasárnap.

MÜZSÄK. Szentendrén a Marx téri könyvesbolt és a I három könyvsátor előtt már a I Teátrum nézőterét ácsolják. Az irodaiam ünnepét követi a színházé.

Két testvérmúzsa, ha találkozik.

Andai György

Amint azt a rádió egyik nemrég elhangzott tudósítása jelezte, azokkal a sajátos, csak egy észre, kéére' valló fordulatokkal bizonyítják be szerzőségüket, s követelik meg jogaikat — no, meg a teljes tiszteletdíjat — maguknak.

így hét ezúttal is igencsak eleven témában igazította el a nézőket kedvei jogi műsorunk; úgy, mint azt általában is tenni szokta.

Akácz László

A régi szentendrei művész- telep jubileumi kiállítását augusztus végéig tekinthetik meg az érdeklődők a városi ki- álíítóteremben A Művésztelepi Galériában június végéig várja vendégeit Vaszkó Erzsébet tárlata, ugyaneddig látható Csikós András bemutatkozása a művelődési központban.

Fél évszázad

Köztudott, hogy ötven évvel ezelőtt, 1929-ben alakult meg a szentendrei művésztelep Jeges Ernő, Paizs-Goebel Jenő, Heintz Henrik, Ónódy Béla, Bánáti Schwerak József, Bá- novszky Miklós, Pándy Lajos és Rozgonyi László részvételével, Az alapító tagok közül nemrégen láthattuk Szentendrén Onódy Béla finom értékekben gazdag gyűjteményes tárlatát, s most elsősorban Rozgonyi László, Heinzt Henrik művészete kelt meglepetést, mivel ők nem is egészen igazságosan háttérbe szorultak a kollektív tárlatokon.

A szentendrei művészet élet- képességét, kivívott európai rangját mi sem bizonyítja jobban, hogy e színvonalas nyitány termőre fordult azáltal, hogy a különböző stílus- irányzatok egy tágan értelmezett egyetemes szén tend reiség jegyében mindig az elérhető minőség magaslatán testesültek meg. Itt mindenki szentendrei motívumokkal érte el saját, senki máshoz nem hasonlítható karakterét a posztimpresszionizmus, az avant- garde irányzatok és a realizmus jegyében. Czóbel Béla is, Barcsay Jenő is. Korniss Dezső is a maga útját választotta. S egyre jöttek az új rajok új eszményekkel; Vajda LaHosvai Varga István: Képterv

jós, Miháltz Pál, llosvai Varga István, s a legújabbak közül Csik István, Klimó Károly és Bartl József, aki ezúttal rendkívül szuggesztív sorozattal tűnik ki. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Ámos Imre, Anna Margit, Beck Judit művészete is itt, ebben a különös környezetben gazdagodott, formálódott.

★

A szentendrei művészet tágassága nemcsak a stílusok kötetlen szabadságában nyilvánul meg, hanem abban is; hogy itt együtt alkot igazi szentendrei és vendég, idősebb és fiatal alkotó — Mattioni Eszter és Balogh László. Utóbbi atmoszférikusabbá vált előnyére. Ez a bemutatás sok felismeréssel jár. Most válik igazán tudatossá Kántor Andor és llosvai Varga István festői rokonsága, s az, hogy Jeges Ernő romantikája ma már meghaladott minden szakmai

Korniss Dezső: Küzdelem

HANGLEMEZBONGESZDE

A klarinéttól a szin tetizátorig,

felvételei szintetizátor segítségével készültek, s az egyes hangok belsejében végbemenő változásokat kutatják. Látszólag ördöngösek csak ezek a lemezeik, akár Matuz István Az új fuvola című gyűjteménye, amely a megszólaltatás új lehetőségeinek a kibányá- szásával eddig nem remélt távlatok felé röpíti a fuvola hangzásstruktúráját. Persze, aligha lehet mindjárt az első hallás után véleményt mondani. Mint ahogy Bozay Attila Malom című lemeze sem nyújt okot arra, hogy egyszeri ko- rongrahelyezés után a süllyesztőbe kerüljön. A modern zene ugyanis nem a jól bevált, a fülünk számára semmi újat nem tartalmazó sablonokból építkezik. Elemei merőben új utakat kutatnak, s ezért a többszöri meghallgatás inkább előnyt, mintsem hátrányt . jelent számunkra. Legalábbis jártasabbak leszünk (lehetünk!) korunk zenéjének megismerésében. A lemezek ugyanis pótolják a kortárs zene nagyfokú hiányát hangversenytermeinkben.

Aki netán elfáradt a ne- héz hangzásokban, annak feloldódásaként a Liszt Ferenc Kamarazenekar Ráadások című lemezét ajánlhatjuk. Albinom, Boccherini, Rossini, Weiner, Mozart, Bach, Csajkovszkij, Paganini olyan műveit tartalmazza ez a nem mindennapi felvétel, amelyeket a közönség szokott „kikövetelni” a muzsikusoktól egy- egy nagyszerű koncert után. Fogadjuk mi is így ezeket a darabokat a kamarazenekar fiatal muzsikusaitól: saját otthoni hangversenyrendezői gyakorlatunk sikeréért, s azért is, hogy tudjunk mindig örülni annak, amivel a Hungaroton meglep bennünket.

M. Zs.

becsületessége ellenére. Jaku- ba János, Modok Mária és Pirk János értékei rendre növekednek. Valós tartalmuk alapján így ítélkezik a legigazságosabb bíró, — az idő.

Az is a szentendrei műhely karaktere, hogy rendkívül ma- • gas az átlag, itt valóban sok a jó festő, az időtlenné váló alkotás. Erre elég bizonyság Hincz Gyula remeklése 1936- ból, Perlrott Csaba Vilmos, Gráber Margit művei, Kondor Béla itt látható alkotása. A rendezők figyelmét dicséri, hogy külön sorozatban tisztelegtek a nyolcvanéves Miháltz Pál és a hetven esztendős Korniss Dezső életműve előtt. Van miért lelkesedni. Miháltz Pál fuvaros lova, dinamikus tája és Korniss Dezső „Bölcső”-je ma már klasszikus értéke Szentendrének. A költői árnyalatokhoz társul Barcsay európai fontosságú rajzi fegyelme, mely mérték és kiindulás. ]

Z. Gács György tavaly hunyt el váratlan baleset következtében, s ami benne lendület, új szépség szerkesztése volt, ma már emlékkiállítássá csöndesült. Utolsó műve a „Tükröződés”. A zöld üveg a tükörben önmagát is, minket is hirtelen megnagyobbít. A. mű törvénye szerint nemcsak testi valónkat, hanem emberségünket is. A bugyborékoló tükröződés állandóságának ez a legfőbb eleme, mely Z. Gács György és az egész szentendrei festészet hagyatéka, öröksége — gyakorlata.

Vaszkó Erzsébet értékei

Évtizedek óba szinte minden, társa, kritikusa tudja, hogy nagy-nagy csöndben él és alkot mesterek között az elfelejtett mester, Vaszkó Erzsébet. Az, hogy ő csöndet teremt maga körül, ez képessége, hogy mi csöndben maradunk mellette — az évtizedek óta figyelmetlenségünk. Tornyai János alföldi vonásokkal gyarapította a szentendrei fes- tőiséget — Vaszkó Erzsébet is. Mégis más az ő útja. Egyrészt azért, mert Nagy Istvánon és Nagy Balogh Jánoson nevelkedett szemlélete mára- marosi 'tájakat örökített meg a festői mű ma is, holnap is érvényes fokán, másrészt e lí- raian mély kezdettől fokozatos erőfeszítéssel meghódította maga számára az elvonatkoztatáson alapuló szerkesztést is. Ranggal, hitelesen. Ha „A kőbékát” nézem, Soulagss, Barcsay, Klee forrásait fordítja a saját rajzi anyanyelvére. Mégis. mégis — Vaszkó Erzsébet esetében, ami lelkületűnkhöz azonnal és végérvényesen megtalálja az utat — az a „Falu”. Nem azért, mert hagyományosabb a fogalmazása, hanem azért, mert a minőséget illetően a jó művek között ez a legjobb.

Csikós András alföldisége

Ö a vásárhelyi iskola tagja, aki homoksárga tónusokban kutatja a mai magyar tanyát külső, belső sérülésével. A idézi az arc, a romjaira vetkőző magányos ház, hogy a szegénység utolsó fázisa. Világa, képi fogalomrendszere rendkívül határozott', s ha sz is témahatára — rendkívül szabatos, világos, szuggesztív —, amit képei rögzítenek.

Losonci Miklós

és Vivaldi-felvétele. Kelemen Pál írja a tasakon a bányászból művésszé lett muzsikusról: „nem született még egy virtuóz, aki a trombita lehetőségeit ilyen módon tudná kihasználni: hangja a leheletnyi pianótól a szárnyaló for- tissimóig ezernyi színben pompázik ... Gyönyörű skálái és bensőséges éneklése, a szinte már lejátszhatatlannak tartott virtuóz menetek gond nélküli megszólaltatása, valamint minden egyszerű frázis mély átélése méltán szolgálhat példaként minden zenésznek”.

Ha szigorú hangversenyrendezői gyakorlattal figyelnénk programunk alakulását, a tapasztaltabbak bizonyára megrónának bennünket: milyen az a koncert, ahol egyszerre klarinét és trombitaverseny is szerepel. Erre csakis azt mondhatnánk, hogy érdekes. De még mennyire! Méghozzá azért, mert tulajdonképpen Maurice André sem originál trombitaversenyeket játszik, hanem korabeli oboaművek átiratát! Tehát a két művész, illetve a két hangszer egymás mellé állítása, egy közös koncerten való szerepeltetése kuriózumot is jelenthet, amennyiben el tudjuk képzelni. hogy a felhangzó zenék más hangszeren is előadhatók.

Természetes, hogy a hangszeres irodalom tárházának ilyen gazdagítása a kortárs zenében alig követhető nyomon. Fábián Márta cimbalomlemeze olyan szólóműveket tartalmaz, amelyeket direkt erre a hangszerre írtak. Dubrovay László elektronikus

rinétverseny csendül fel, a < Liszt Ferenc Kamarazenekar" közreműködésével. Roppant izgalmas ez a felvétel, mert egy nem is olyan régi hang- • szer úgymond első éveinek lehetünk a ianúi. Egy Denner , nevezetű nürnbergi hangszer- i készítő 1700 körül alkotta meg a mai klarinét ősét. Köny- nyű megszólaltatása, szép hangzása, virtuóz kezelése révén csakhamar népszerűvé vált. Megkedvelték a zeneszer- ; zők is, és Johann Melchior Molter, Johann Stamitz, valamint Carl Stamitz klarinétversenyei a hangszer játéktechnikájának a gazdagodását mutatják be. A Magyar Állami Hangversenyzenekar első klarinétosa, Horváth László pompás hangulatteremtő erővel, dús hanggal és nemkülönben lebilincselő technikai érettséggel tolmácsolja a műveket.

Aki továbbra is a derűt választja, annak Mozart Diver- timentóit ajánlhatjuk a figyelmébe. Különösen a B-dúrt, amelynek a felvételét a Liszt Ferenc Kamarazenekar készítette el. Szórakoztató ez a muzsika, kedélytelenségünk ésetében pirula helyett „lelki gyógyszerként” is meghallgatható. Könnyedség, hihetetlen formagazdaság, megannyi zenei lelemény árad et^jjől a fantáziadúsító muzsikából. S hogy folytassuk képzeletbeli hangversenyünk összeállítását, illetve a választékot még teljesebbé tegyük, lemezjátszónkra kívánkozik „A trombita királya”, azaz a francia Maurice André Bellini-, TelemannIVem tudom, más hogyan 11 van vele, de én szere- em, ha a hanglemezeimből gy-egy újabb koncertet tulok összeállítani. Nyilvánvaló- n sokan kipróbálták már, ezt

módszert, hogy a több műét tartalmazó felvételekről nindössze egy-egy számot ját- zanak le, s így tetszésük, ízesük szerint „szabhatják, ke- ■erhetik”, alakíthatják házi langversenyeiket.

Mondhatná bárki: ez a lobby időigényes. Aligha hin- tém, hiszen a hanglemezek neghallgatása nemcsak félóránkat köti le, hanem agyteker- ■ényeinket is. Remélhetőleg lemcsak „háttérzeneként” te- zünk fel egy-egy lemezt, ha- íem azért is, hogy megjegyezek dallamát, hangulatát, feligyei jünk az előadók ügyeségére, a felhangzó zene stí- usára. Az ismeretanyag tehát igyenes arányban nő a rá- ;zánt idővel, s így senkinek lem lehet berzenkedni való- a, hogy szabad idejében ka- lálás helyett, tegyük fel, ép- len hanglemezt hallgat.

Mindezt nemcsak a közel- núltban bemutatott Szereti in...? sorozat ötletessége és xasznossága juttatta az eszembe, hanem az a bőség is, ami- /el a Hungaroton, vagyis a Magyar Hanglemezgyártó

Vállalat ellátja a komolyzene oarátait. Már-már lefegyverző a kínálatnak az a sokszínűsége, ami a folklórtól a ver- senyművekig, a kamaramuzsikától a kortárs művek népszerűsítéséig terjed. Nézzük például Horváth László új Lemezét, amelyről három kla-