Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
1979. MÄJUS 30., SZERDA PEDAGÓGUSKÉPZÉS Többet adni az ismeretnél A SZENTENDREI JÁRÁS NEVELŐINEK TALÁLKOZÓJA Bizonyára akad olvasó, aki látván a pedagógusképzés kifejezést, úgy gondolja: mit érdekel engem néhány nevelő magánügye s félretenné az újságot. Hadd bocsátom azonban előre: társadalmi — tehát emberek tízezreit érintő — ügyről van szó. Pontosabban volt a minap a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár klubjában, ahol a szentendrei járás félszáz kommunista pedagógusa jött össze, hogy az oktatás, a nevelés, az iskola jövőjéről tanácskozzon. Változó diákeszmény Az általános iskola célja: ... tegye képessé a fiatalokat arra, hogy cselekvőén vegyenek részt a fejlett szocialista társadalom építésében: hazánknak aktív állampolgáraivá, öntudatos dolgozóivá, védelme, zőivé válhassanak. — Ezt írja az elmúlt esztendőben megjelent új tanterv. Ha kiinduló pontul elfogadjuk az iménti gondolatot, akkor nem érdektelen levonnunk a következtetéseket. A korábbi tanterv elsősorban ismeretszerzést várt és követelt a taémlóktól, s a diákeszmény a ».endes, szorgalmas, a tananyagot — gyakran passzívan — befogadó gyermek volt. Most azonban szembeötlő változásokról tanúskodnak az iskolai oktatás-nevelés új dokumentumai. A tanulóeszmény a nyitott érdeklődésű, kérdező, vitatkozó, kétkedő, egy-egy problémára sok megoldást kereső fiatal, aki már nem éri be az ismerettel magával, hanem alkalmazni is tudja azt. E nevelési célt szolgálja az ország- és megyeszerte gyarapodó oktatási kelléktár, az audiovizuális eszközök, tankönyvcsaládok sora, s a korszerűsödő oktatási formák — például a múzeumi, könyvtári és filmvetítési órák — is. Hiába változnának azoathan az oktatás, a nevelés objektív körülményei, ha a szubjektivek — a nevelők szaktudása, ideológiai felkészültsége, pedagógiai szemlélete — a régiek maradnának. Elvégre az iskolában ma is a nevelő nevel, s holnap is ő fog. Méghozzá nem akárhogyan: szerepe növekszik, a teljes oktatási-nevelési folyamat irányítása, ellenőrzése reá hárul. Nemcsak az ismeretnyújtás. Mindezeket felismerve a most záruló tanév kezdetén először Pest megyében ösz- szevonták a pedagógusok szakmai és ideológiai-politikai képzését. Egyetlen oktatási évad alatt 3 ezer 500 Pest megyei pedagógus 290 csoportban vett részt az úgynevezett komplex továbbképző tanfolyamokon. Ami nem tanítható A marxista világnézet ismeretanyaga elsajátítható, tanulható, de a meggyőződés esek sokoldalú neveléssel alakítható ki. Épp ezért a jövő pedagógusának minden oktatási és nevelési mozzanatban szüksége lesz a meggyőző erőre, a politikai tájékozottságra. Csak így nevelhetnek elkötelezett és igazukat megvédeni tudó gyerekeket. Korábban a pedagógusképzés foghíja volt, hogy a világnézeti elemeket csak a legfeltűnőbb kapcsolódási pontokon kötötték a szakmai ismeretekhez, s érződött ez a tanórákon is. Az újtípusú továbbképzési rendszerben éppen ezt a hiányosságot sikerült kiküszöbölni. Az ideológiai-politikai ismeretek rostáján megszűrve taglalták a tanfolyamok hallgatói az új tantervek anyagát, pontosabban azt: mit és hogyan tanítsanak, mire s miként neveljenek. Ezekről szólt bevezetőjében Ambrusné Szálai Katalin, a megyei továbbképző kabinet igazgatóhelyettese, majd megkezdődött az eszmecsere; az elmúlt év tapasztalatait összegezték a szentendrei járás nevelői. Nagyné Zéman Zsuzsanna, a tahitótfalui általános iskola tanára arról beszélt, hogy a járás nevelőinek kilenctizedé vett részt a továbbképzéseken, s túlnyomó többségük úgy véli: az elméleti politikai és világnézeti ismeretek összekapcsolása a pedagógiai gyakorlattal tudatosabbá tette a nevelői tevékenységüket, alaposabbá tette, megerősítette szaktudásukat. A járásban — a különleges adottságokra való tekintettel — a kilenc szemináriumi téma mellett tizedikként a bejáró dolgozók életkörülményeinek javításával kapcsolatos feladatokat is megtárgyalták. Gyakorlati haszna Konkrét példákkal bizonyította Zempléni Zoltánná, a budakeszi általános iskola nevelője: az osztályfőnöki munkában gyakorlati lehetőségek sora kínálkozik a tanfolyamokon hallottak alkalmazására. Így szó esett a továbbképzéseken a szocialista embereszmény és életmód kérdéséről, s ugyanezekről hatodik osztályban a példaképeink, hetedikben a szocialista ember jellemvonásai, nyolcadikban pedig a szocialista átalakulás témáját tárgyaló osztályfőnöki órákon. — A tanfolyamok egyik célja a pedagógusok ideológiai képzettségének növelése — mondotta hozzászólásában Retek Pál, a pomázi 2. számú általános iskola tanára, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a különböző iskolákat járt nevelők, s a fiatalok, valamint az idősebb kollégák világnézeti-politikai ismeretei különböző szintűek, ehhez pedig a továbbképzésnek is alkalmazkodnia kellett. Csak így érhették el, hogy a nevelők az ideológiai kérdéseket szembesítsék a mindennapi problémákkal, s kialakuljon a közös véleményt formáló vita, hogy végül mindany- nyian vallják: az eszmei politikai kérdésekkel foglalkozás a nevelői munka szerves részét alkotja, ez segít eligazodni a napi események megítélésében, s az új nevelési-oktatási programok megvalósításában. V. G. P. Dunaújvárosban Acélszobor-kiállitds Kedden kiállítással zárult a hazai acélszobrászok hagyományos nyári alkotótábora Dunaújvárosban, az Uitz Béla kiállítási teremben és a Főtéren. A kollektív tárlaton többek között Szöllősy Enikő Munkácsy-díjas, Vilt Tibor Munkácsy-díjas, Gulyás Gyula, Friedrich Ferenc, Galántai György és Buczkó György szobrászművész alkotásai szerepelnek. A különleges megmunkálással készült, hegesztett, illetve kovácsolt acélszobrok egy részét a vendéglátó Dunaújvárosnak ajándékozták a művészek. SOLYMÁRI ZENEI HETEK Népdalaink rejtett kincsei BÁRDOS LAJOS ELŐADÁSA - TANÁROKNAK A solymári zenei hetek eseménysorozatában Dallamok szépsége címmel Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy tartott nagy érdeklődést kiváltott előadást karvezetők és zenepedagógusok részére a művelődési házban. — Mindennapi kenyerünk a népdal — kezdte bevezetőjét, majd számos példával bizonyította, világította meg dalaink szépségeit. Szinte mintatanítást tartott, egymás után énekeltetve hallgatóságával a népdalokat, megmutatva a feldolgozás lehetséges módjait, felhíva a figyelmet szellemes segédeszközökkel a rejtett kincsekre. A zenepedagógusok szinte diákok módjára figyeltek, s feleltek a kérdésekre. — A magyar népzene sajátossága az A-B-B-A_ zenei forma. Bartók Béla tanulmányozta a szomszéd népek zenéjét, az ázsiai népzenéket, a műzenét, s végső következtetése az volt: csak a mi népzenénkre jellemző egyértelműen ez a képlet, ez a felépítés. Az alapképlet megállapítása után az egyes sorok belső összetételének' vizsgálata is sok érdekességet tár fel. A népzene organikájában egyetlen alapsejtből, egyetlen ütemből teljes dal építhető fel, s ez az ütem egyszerre mozgat és pihentet, így alkotva élő egységet, a kevés magból — variációkkal — rendkívül változatos, mégis egységes formát. Paul Valery mondta: a változatosság és egység a nagy remekművek jellemzője. A népdaloknál megvalósul a tartalom és a forma egysége, s ez azért csodálatos, mert nem tudatosan keletkezik. A zene ritmusának, hangsúlyainak és a dallam lejtéseinek egyeztetése a szöveggel például Schubert műveiben gondos zeneszerzői munka eredménye. A népdalnak tökéletes a prozó- diája — és ez is a véletlen műve. A látszatra egyforma kottafejek különböznek. Az énekelt szöveg hangsúlyainak kottázása nagyon bonyolult lenne, ám a magyar anyanyelvűek érzik a magyar parlan- dót. A nagyon érdekes, élénk légkörben megtartott előadás után a budai járás zenepedagógusai köszöntötték nyolcvanadik születésnapja alkalmából Bárdos Lajost, aki már harmadik esztendeje személyes jelenlétével is támogatja a solymári zenei heteket. A múlt hét végén zenei általános iskolásokból és a solymári művelődési ház gyermekkarából alakult négyszáz tagú kórus Bárdos-kánonok előadásával tisztelgett az iskolai zeneoktatást, a népdaltanítást szívügyének érző, életét Bartók és Kodály módszereinek ápolására szánó mestert, Bárdos Lajost. Hajós Anna RÁDIÓFIGYELŐ EGT „TANTÖRTÉNET" TANULSÁGA címmel beszélgetést hallhattunk a dokumentumfilmekről és az ezek készítéséhez kapcsolódó pszichológiai, szociológiai problémákróL (Szombat, Petőfi, 14.40.) Az Antal Gábor szerkesztőriporter vezette műsorban Ember Judit filmrendező, Gorái László pszichológus és Kozák Gyula szociológus vett részt. A beszélgetés alapját az adta, hogy az utóbbi évek során több olyan magyar dokumentumfilm készült, amely mind a közönség, mind a szakemberek körében méltán aratott sikert. A mintegy húszperces — tehát eléggé szűk — adásidő alatt számos igen érdekes, s nem kevésbé problematikus kérdésre kerestek választ a résztvevők. így például sok szó esett arról, hogy mennyiben lehetséges az emberek viselkedéséről, szokásairól, s nem utolsósorban gondolkozásáról objeK- tív, azaz torzításmentes képet kialakítani. Nyilvánvalóan ez a kérdés legalábbis további két kérdést takar. Az egyiK: ha a pszichológiai, szociológiai kísérletek során vagy egy kamera által megfigyelt emberek viselkedése jelentős mértékben elüt a normális, megszokott környezetben való viselkedésétől — márpedig az esetek döntő részében ez történik —. akkor miképpen lehet ezt az eltérést a minimálisra csökkenteni, azaz valamilyen „természetes” helyzetet létrehozni? A másik: a megfigyelő személy, jelen esetben a filmrendező, a pszichológus vagy a szociológus, előzetes véleményei, ítéletei, „prekoncepciói” milyen mértékben segítik vagy gátolják az objektív kép kialakítását? Ezekre a bonyolult kérdésekre persze igen nehéz egyértelmű és véglegesen megnyugtató választ adni. Így aztán nem véletlen, hogy a beszélgetés résztvevői többnyire konkrét — negatív és pozitív — példákon keresztül igyekeztek közelebb jutni a megoldáshoz. Ennek kapcsán számos jellemző és tanulságos esetről hallhattunk a pszichológia, a szociológia s a dokumentumfilm-ké- szítés köréből egyaránt. A beszélgetés egy másik igen izgalmas témája nem kis részben erkölcsi, lelkiismereti vonatkozásokat hordozott. A filmrendező, a pszichológus morális felelősségéről van ugyanis szó, arról, hogy a lélektani kísérletek, a dokumentumfilmek készítői akarva-aka- ratlanul beleavatkoznak, „belenyúlnak” a megfigyelt emberek életébe, személyiségébe. A megfigyelt emberek — akik éppenséggel nem kísérleti nyulak — tudniillik bizonyos értelemben ki vannak szolgáltatva a megfigyelőknek. A beI " szélgetés során több olyan riasztó esetről tettek említést, ahol a kutatói, alkotói kíméletlenség avagy a lelkiismeret hiánya eléggé kétes eredményekhez vezetett. Ügy vélem, hogy a műsor, amelyben a fentieken kívül szó esett még a dokumentum fogalmáról, s a megfigyelők és megfigyeltek közötti érzelmi kapcsolatokról is, nem egyszer, de legalább kétszer húsz per cet érdemelt volna. így talán az érdekes példákon és az olykor kategorikusan hangzó érveken kívül, több differenciáltabb gondolat megfogalmazására nyílt volna alkalom. A TÁSKARÁDIÓ e heti adásában (vasárnap, Petőfi, 14.33), melyet Feyér Zoltán és Salánki Hédi szerkesztett, éppolyan sok zenét és. színes riportot hallhattunk, mint a korábbiakban. Nem túl sokatmondó, ámde könnyed társalgást folytatott a riporter a munkaidejük után a Batthyány téri aluljáróban lézengő fiatalok egy csoportjával, a „punkok” magyar képviselőivel. Egy másik riportban Nagy András László, a békéscsabai színház főrendezője kesergett a magyar színházi helyzet remény telens égéről. A volt sokszoros magyar válogatott, Páncsics Miklós a labdarúgás mai állapotáról mondott véleményt, majd egy budai állatkiskereskedő a majmait reklámozta. A légies és szórakoztató műsor legnagyobb erénye, azt hiszem, abban van, hogy nem bilincseli le zsarnoki módon a hallgató szellemét. Közben — akár — sakkozni Is lehet. Péter László színházi album, tv.hirado Két közönségtalálkozó A Pest megyei _ | tévéakció során Ty I nemcsak vásárlá- 1 si kedvezményeket kaptak az új televíziótulajdonosok. Nemcsak a rádió és a televízió számtalan, megyei témájú műsorát hallgathatták, nézhették, hanem több ízben találkozhattak e programok alkatóival is. ★ Hétfőn este Szentendrén, a művelődési központban egy idős hölgy elnézést kért o Színházi Album szerkesztőitől. A teremben ugyanis a beszélgetés kezdetén mindössze tizenheten ültünk. E szám ugyan a végére huszonötre nőtt, beleszámítva a művelődési központ és az MRT Közönségszolgálatának munkatársait; de ez bizony kevés. A közömbösség szervezési hibának teljes mértékben nem tulajdonítható. Bár a szentendrei színházbérlet-tulajdonosok kissé késve kapták meg a névre szóló meghívót, de egyéb forrásokból — így plakátokból, újságból, rádióból, televízióból — is értesülhettek az eseményről. A mű vészeíszerete téról ismert város színházkedvelői izgalmas élménytől fosztották meg magukat. A másfél órás, közvetlen hangulatú beszélgetésen ugyanis egyebek között szó esett a színész alkatának egy életre meghatározó szerepéről; a színházak állami dotációjáról; a Színházi Album felépítéséről, terveiről; a kritikák hangvételéről; a jelenlegi bérletrendszer problémáiról, a tévé színházi közvetítéseiről; színészek közérzetéről. Az hogy végül is kellemes 90 percet tölthettünk a klubteremben, köszönhető a jelenlevők okos, izgalmas kérdéseinek és a válaszolók (dr. Várady György, a televízió színházi rovatának vezetője, Virág Katalin, a Színházi Album szerkesztője, Horesnyi László, a Madách Színház művésze) őszinte, derűs feleleteinek. ★ Kedden, kora délután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 5. előadótermét szépen megtöltötték az oktatók és az egyetem dolgozói. A sorokban kevés fiatal ült, hiába, a hallgatóknak most a vizsgaidőszak a legfontosabb. Az egyetem pártbizottságának titkára, dr. Aggod József mutatta be a híradósokat: Tamás Györgyöt, a vidéki osztály vezetőjét; Práger György szerkesztő-riportert: Krämer Máriát, a híradó vágóinak vezetőjét. A bemutatkozást bemutatás követte: a tévések elmondták, hogyan készül a híradó belpolitikai része, milyen arányokra kell vigyázni, hogy a tizenöt percben képviselje magát az ipar és a mezőgazdaság, a kultúra és a sport stb. Többen kérdezték: kinek is szól a híradó? A válasz: mindenkinek. A cél az, hogy az eldugott faluban élő idős asszonytól az akadémikusig mindenki találjon a híradóban őt érdeklő és számára érthető, vagyis érdekes riportot, esetleg többet is. A sok érdekes adat közül, melyet a híradó munkatársai elmondtak, csak néhányat: egy-egy tévéközvetítésekre használt műhold három-négy évig működik; a híradóban felhasznált színes film métere 15 forintba kerül és egy perchez 11 méter kell belőle (a túl- forgatás háromszoros lehet); a híradó nemrégiben átadott új, korszerű stúdiója 26 millió forintba került. A. Gy. RIPORTMUSOR DUNABOGDANYROL Nemzetiségiek mindennapjai Olyan emberekkel ismerkedhettünk meg a televízió tegnap délutáni V illanó fény- adásáoan, amelynek címe A 37. kilométerkőnél: Dunabog- dány volt, akikről szinte az első szavak után kiderült: igencsak szívükön viselik településük gondjait, s igen sokat tesznek azért, hogy újabb és újabb sikerek szülessenek a gazdasági munkában, a közéletben, az oktatás ban-neve- lésben, hagyományőrzésben, közművelődésben. Persze nem a szavak a legfontosabbak, ha a háromezer — majdnem fele részben német anyanyelvű — lakosú Dunabogdányt akarjuk bemutatni. Hiszen a kérdésekre felelt az iskolai németóra, a népmesét újraalkotó gyermekraj zfoglalkozás, a helytörténeti gyűjtemény, s a kőbánya karbantartó részlegében végzett munka. Az ábrázolt valóság és a szavak azonossága tette jóvá, teljessé a rövid műsort Hiszen őszintén beszéltek az emberek a felszabadul ás utáni gondokról, meg nem értésről, ellentétekről — de őszintén a ma eredményeiről, gondjairól is. Arról például, hogy a lakosság nemzetiségére való tekintet nélkül veszi ki részét a kőbánya, a termelőszövetkezet munkájából (és amiről a műsorban sajnos nem esett szó: a társadalmi munkából is. Éppen Rippel Elek kovács Ady Endre I. szocialista brigádja beszélhetett volna erről sokat). Arról, hogy a község tanácsi és pártvezetői a fiatalok családalapítását, letelepedését építkezési lehetőség biztosításával kívánják segíteni — ahogyan erről Knáb Mihály, a községi pártbizottság titkára beszélt. Gräff Teréz tanárnő, azt említette, hogy a szülők igénylik az anyanyelvi oktatást. Gerencsér Ildikó, a művelődési ház igazgatója azt, hogy a helytörténeti gyűjtemény kialakítása Ántos Ká- rolyné kezdeményezésére, tár. sadalmi munkában indult meg. A szavakból az is kiderült, hogy az anyanyelv, a hagvomámyok ápolása nem elkülönülést — éppen ellenkezőleg: közeledést, az értékek kölcsönös megismertetését jelenti. A közös munka, az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Csonka Csaba, a szentendrei járási pártbizottság első titkára is. A terület lakóinak egynegyede német, szlovák vagy szerb nemzetiségű, képviseletük a tanácsi és pártszervekben, társadalmi szervezetekben megfelelő, az értékelésnek csupán az lehet az alapja: ki, milyen mértékben veszi ki részét a közös feladatok végrehajtásából. Említette a terveket, a továbblépésre ösztönző gondokat is: a személyi feltételek további javításának, a megfelelőbb szemléltető eszközök és ifjúsági irodalom szükségességétösszességében igen vonzó — ugyanakkor tárgyilagos — képet villantottak fel a műsor készítői (Nagy Zoltán szer. kesztő, Bohó Róbert rendező, Kovalik Károly riporter és Sasvári Lajos operatőr) a 37. kilométerkőnél fekvő nemzetiségi községről, Dunabog- dányról és lakóiról. P. Szabó Ernő A szaknyelvoktatásért Tanácskozás Miskolcon Szaknyelvkutatás, szaknyelvoktatás címmel háromnapos konferencia kezdődött kedden Miskolcon. Dr. Ga- ramvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes a plenáris ülésen elhangzott előadásában nemzetközi gazdasági kapcsolataink szempontjából hangsúlyozta a nyelvoktatás jelen, tőségét. A konferencia szerdán és csütörtökön szekcióülésekkel folytatja munkáját, ahol a tolmácsok, fordítók képzésével kapcsolatos módszereket, a szaknyelvi oktatás és a felnőttek iskolán kívüli nyelvoktatásának kérdéseit vitatják meg.
