Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. MÁJUS 30., SZERDA ^níflp 5 Jó vénám van... Száznegyven tűszúrás története A völgyben Piliscsaba. A települést jelző tábla után né­hány száz méternyivel ben­zinkút — Máté Petemét keresem. Nem tudja, merre lakik? Az Áfor-egyenruhás kútke­zelőmé gondolkodás nélkül mondja: — Ha a Kati nénit keresi, menjen a tanácsházáig, azután az Egyenlőség utcába. Annak a végén van a háza. Egyre többen Ez év május 12-én, Gödöl­lőn, a szervezett véradás 30. és a térítésmentes véradó­mozgalom 20. évfordulóját kő. szontő ünnepségen a Magyar Vöröskereszt Országos Veze­tősége kiváló véradószervező kitüntetésben részesítette Máté Pétemét s 11 társát. Tehát Piliscsabán vagyunk, már az Egyenlőség utcában, alig egy saroknyira Máté Pé- temé lakásától, a helyi böl­csődében. Ennek vezetője, Székely Lajosné, a Vöröske­reszt piliscsabai alapszerveze­tének titkára mondja: — Négy-öt éve annak, hogy a településen szélesebb körben elterjedt, népszerűvé vált a véradómozgalom. Korábban évente alig félszáz jelentkező volt, s a társközségekben la­kókkal, a tinnyeiekkel együtt harminc liternyi vért adtak. Tavaly csak innen, Piliscsabá- ról 120-an ajánlották fel a se­gítséget, s 43 liternyi vérrel járultak a gyógyításhoz. Dr. Trznádel Gábor, a Vö­röskereszt helyi alapszerveze­tének elnöke, körzeti orvos: — Ha az okokat firtatjuk, elsősorban számításba kell ven­nünk az itteni üzemek, például a Szegkovács Szövetkezet, a Pilisvölgye Termelőszövetke­zet, az Elektromechanikai Vál­lalat forrasztóüzeme vagy a Villamosenergiaipari Szövet­kezet részlege dolgozóinak hozzájárulását a véradómoZ- galomhoz. És azt is, hogy — míg korábban kizárólag a Vö­röskereszt szervezte a véradá­sokat — most a tanács, a Ha­zafias Népfront támogatását is élvezzük. — Ha csupán a saját mun­kámat nézem, évente legalább három előadásom győzködöm az üzemek, szövetkezetek munkásait, hogy adjanak vért. De rengeteg segítséget ad Máté Pétemé is. ö az alap­szervezet véradási felelőse, járja a községet, s ha ő mond­ja, jönnek is az emberek. Sze­mélyes varázsa, meggyőző ereje, eltökéltsége sokakat megnyert már e humánus ügynek. Megkönnyebbültem Varrógép mellől áll fel, s néz ki az ablakon: ki zörget? Hellyel kínál, s — okát nem tudom — mentegetőzve mond­ja: — Az óvodásoknak varrom ezt a két kis kartonruhát... Van saját unokám is, kettő, de azok Stuttgartban élnek, távol innen... Amikor a tárgyra térek — hogyan is volt azzal a kitün­tetéssel — sorsot rejtő fiók nyílik az asztalból. Elsőként persze a legfrissebb, az ara­nyozott jelvény kerül elő, rajta egy vörös kereszt alatt a véradást jelképező mécses­sel. Azután még kettő, vér­adóknak járó érmek, kitünte­tések. S igazolványok sora. Mindegyikben pecsétek bizo­nyítják: Máté Pétemé ekkor és ekkor, itt és itt adott ennyi és ennyi vért. Nem kell számolni, fejből is tudja. Eddig 140-szer szúrtak tűt a vénájába, s hetvenszer adott vért térítés nélkül. — Nem számítottam erre a kitüntetésre, úgy örültem ne­ki. Igaz, meg is dolgoztam érte — s huncutkásan moso­lyog a szemüveg mögött. — Tényleg korán kezdtem a véradást. Eleinte ötven forin­tot fizettek decinként Pesten a Daróczy utcai véradóköz­pontban. 1958-ban az elsők között jelentkeztem, s azóta csak térítésmentesen adok. Il­letve adtam, mert 1965 óta az orvos nem engedi. Volt olyan esztendő, hogy a munlcahe- lyemen is, itt Piliscsabán is kétszer-kétszer jelentkeztem. Pedig nem lett volna szabad. — Tudja, jó vénám van, könnyű megszűrni. Nem hi­ányzik az a 3—4 deci vér. Utána mindig olyan jól érez­tem magam, megkönnyebbül­tem. Egy kicsit magas a vér­nyomásom, talán az lehet az oka. Mutatja a két karját Apró hegek tanúsítják a vénája fö­lötti bőrön: sokszor látott tűt — Két nevezetes véradá­som volt egyszer egy szívmű­tétnél, egyszer pedig, amikor a fiamnál jártam látogatóban az NSZK-ban. Az autósztrá­dán történt baleset, éppen egy orvos feleségével. A legritkább, nullás a vércsoportom, s az orvos kért, hogy segítsek. Sok vért vesztett a felesége, de végül életben maradt Erről nem kaptam igazolást... — Köszönet? Csak néhány levelezőlap, sajnos nem őriz­tem meg egyiket sem, de azért jólestek. Az üvegen mindig feltűntetik, kitől Szár­mazik a vér. Így tudhatták meg az operáció után, akik kapták. A régi munkahelyem a Duna Cipőgyár, pedig több­ször is küldött jutalomüdü­lésre. Számítunk rád — A Vöröskeresztnek több mint 30 éve vagyok tagja. Már a gyárban is véradófelelős voltam, ma, 67 éves fejjel is agitálok. Elvégre ez a véradó­felelős dolga. Igyekszem hát úton-útfélen meggyőzni min­den ismerőst. Aki már egyszer adott vért, annak elég annyit mondani, ismét számítunk rád. De aki még nem pró­bálta, azzal nehezebb. A múlt­kor is két fiatalembert hív­tam, s mitagadás, féltek. Csak amikor elmagyaráztam, hogy nem is olyan nagy dolog az a tűszúrás, akkor álltak rá. Akad, aki az üveg sörért te­szi. Persze könnyű dolgom van, mert aki ismer, tudja ró­lam, hogy én is sokszor adtam már vért, ha tehetném, ma sem cselekednék máshogy. Azután, hogy tovább folyik a szó, s kiderül: Máté Pé­temé azon kívül, hogy 32 évig tartotta et idős, beteg háziasszonyát, még más szom­szédoknak is segített a ház körüli munkában, ápolta őket, ha megbetegedtek. S az is: ma sem kíméli magát. Ha hívják, megy, a véradónapo­kon, tüdőszűréseken segédke­zik, következő alkalommal, épp két hét múlva, akkor lesz az emyőszűrés. Nevetve meséli egyik kudarcát: két esztendeje volt, hogy véradó­bált szerveztek, csak épp vil­lany nem volt. Így hát ma­radt a gyertya... A sebesült ágya mellett áll­ványon palack. Vékony mű­anyagcső köti össze a beteg karjával. A vér, amely életét mentheti meg, idegen ember­től van. Lehet, hogy az is­meretlen éppen piliscsabai, aki Máté Pétemé hívó szavára jött. Vasvári G. Pál Dunakeszi Korszerű javítási technológia Dunakeszi, vasútállomás. Itt szinte mindig lehet találni a mellékvágányokon kopott, szemre is nagyon elhasználó­dott vasúti kocsikat, ablakai­kon fehér festékkel felmázolt DK-jellel. Ezeken mindenki láthatja, javításra, felújításra szorulnak. De olyan kocsik is rendsze­resen eljutnak Dunakeszire, melyek látszólag semmiben sem különböznek azoktól, me­lyekben nap mint nap uta­zunk. Míg az előbbiek a tel­jes megújulást jelentő főjaví­tásra érkeztek, addig a forga­lomból csak rövidebb időre ki­vont kocsik az előírt időkö­zönként esedékes fővizsga cél­jából kerülnek a MÁV Duna­keszi Járműjavító Üzemébe. Vizsgáznak a kocsik Gyepesi Ferenc termelési fő­mérnök először a kétféle ja­vítás lényegét magyarázza el: — Mint minden jármű, a vasúti személykocsik is erősen használódnak, kopnak menet közben. A vonószerkezet, a fé­kek, az ütközők, a világítási és fűtési berendezések mind­mind rendszeres ellenőrzésre szorulnak. így aztán a típusok függvényében 1—2 évenként beérkeznek hozzánk, s mi itt egy kialakult, zárt rendszerű technológia alapján felülvizs­gáljuk — innen a fővizsga javí­tás elnevezés is —, hogy a ko­csi megfelel-e a követelmé­nyeknek. — Ez az az idő, amikorra a szerkezeti elemek, a berende­zési tárgyak egy része már annyira elhasználódik, hogy teljes felújításra, cserére szo­rul. A korrózió következtében például teljesen tönkremennek az oldalburkoló lemezek, he­lyükre újakat kell tehát tenni. Azt, hogy az utóbbi időben mennyit fejlődött a főjavítás technológiája, éppen az oldal­lemezek cseréjének megválto­zott módja illusztrálja a leg­jobban. Régen autogénnel, pneumatikus vágóval, nagyka­lapáccsal kínlódva, fizikailag rendkívül fárasztó, egészségre ártalmas munkával lefejtették az oldalvázról a burkolóle­TI. Halló, te vagy, drágám? Figyelj ide! Röviden elmon­dom, mit tudtam meg. Először is Béláék Zsuzsit nem hívják meg az esküvőre, mert a srác valamikor csapta a szelet a kis csajnak, és ezt tudja Anikó, a menyasszony is, és nagyon ci- kis lenne, ha a házasságkötő­teremben a násznép előtt pu- szilgatnák egymást a régi sze­relem emlékére. Különben nagy hacacáré lesz, a Dominó­ban hatfogásos vacsora, zene­karral reggelig. A Béla főnö­ke odaadta a vállalati kocsit, azon mennek a tanácsházára. Mindezt az a kis, szőke, dundi csaj hadarta el egy- szuszra, aki az ajtónál ül, de ekkor megcsörrent a telefon és kétperces szövegelés kezdődött, amiből csak azt értettem, hogy Abba-lemez ide, Abba-lemez oda, a szöszi nem megy föl meghallgatni, mert estére nagymosást csinál. Különben is ez a hülye Jenő egy bekép­zelt, perverz alak, de ez már csak akkor derült ki, amikor a csaj dühösen lecsapta a kagylót. Már-már szólásra nyitottam a számat, amikor megtudtam, hogy Emil bácsi minden háj­jal megkent csirkefogó, mert mióta nyugdíjban van, a csar­nokban hivatalos áron meg­veszi a májat, a pacalt, meg a többi belsőséget és. jó pénzért tovább passzolja maszek ét­kezdéseknek, pecsenyesütő hapsiknak. Éppen itt tartott monológ­jában az ablaknál ülő, őszes hajú férfi, amikor belibbent a szobába Erika és bemutatta legújabb ruháját. A szakmai magyarázatból megtudtam, hogy a kétrészes szerelés pi­ros-fehér csíkos kartonból ké­szült, a blúz raglánszabású, a szoknya levasalt rakásokkal bővül lefelé, és ezt az egész ruhakölteményt Erika leendő anyósa varrta, aki otthon éj­jel-nappal maszekol és csak azért ment el a fodrászokhoz hajmosónak, hogy legyen egy fal állása. Ekkor én bátortalan hangon ismét belefogtam a mondó- kámba, hogy elnézést a zava­rásért, de nem jutottam to­vább, mert Erikát telefonhoz hívták át a másik szobába. Közben valaki megjegyezte, hogy a házasságból nem lesz semmi, előbb fog a pápa meg­nősülni, de ez a hülye kis tyúk annyira bízik abban a széltoló pasiban. És azt is megtudtam, hogy a főnök hisztis, ideges, mert szopomyicás a kutyája, pedig háromezerért vette azt a dögöt egy tenyésztőtől. Magamban én már fogal­maztam a mondatot, hogy ké­rem szépen, a címemre küld­tek egy felszólítást, hogy nyolc napon belül fizessek ezerötszáz forintot, de én önöktől nem rendeltem semmit, biztosan el­írták a nevet és a címet. Per­sze nem jutottam szóhoz, mert egy idősebb hölgy a szemközt ülő kolléganőjének azt kezdte magyarázni, hogyan készül a kelkáposzta-krémleves virsli­vel, törött borssal, különben is a kedves ügyfél várjon a so­rára, ne türelmetlenkedjék, mi is emberek vagyunk. Még ar­ról is szó volt, hogy Buznyá- kék nem jönnek vissza Svéd­országból és hogy a jó munka­helyi légkör egy nagy hum­bug, mert tiszta diliház, ami itt van. Amikor rám került a sor, közölték, hogy az illetékes ügyintéző szabadságon van, nézzek be a jövő héten. Alig várom, hogy jövő hét legyen, mert akkor újabb pletykákat tudok meg. Majd hívlak megint és klasszul ki- dumcsizzuk magunkat. Na, szia! Kiss György Mihály mezt, s a kijavított vázra sze­relték fel az újat. Zsemlemódszer Tavaly áprilisban vezettük be a nagyelemes javítás tech­nológiáját, amely szerint a korrodált oldalvázat lemezzel együtt teljesen kicseréljük. így valamivel több anyagot hasz­nálunk ugyan fel, de lényege­sen gyorsabban, s az egészség­re kevésbé ártalmas körülmé­nyek között végezhető el a fő­javítás. — A régi módszernél az is előfordult, hogy egy időben 25 —30 embernek kellett kény- szerűségből más munkahelyen dolgoznia, orvosi kezelésre jár­ni, gyógyszereket szednie —, mondja a szekrényvár mű­helyben Tornai Béla műveze­tő. — Ahogy a lángvágóval fej­tettük le a lemezt a vázról, a felhevült fémről elpárolgott az eredeti míniumbevonat, s az így létrejött ólomgőz nagyon sok dolgozónak ártott meg. Az új technológia szerint egyszerűen felszeletelik a ko­csit. Valahogy úgy, mint ahogy a zsemlét vágjuk ketté. Csak hogy ők nem kettőbe, hanem háromba osztják a vagont: a tető alátámasztása után az al­váz és tető mentén hosszában szétvágják a kocsi oldalát, a régit kiveszik, s már szerelhe­tik is helyére az előre elkészí­tett újat. Nincs tehát toldozgatás-fol- dozgatás, az új oldalvázra új lemezek kerülnek. Ez a mód­szer gyorsasága és egészségkí­mélő jellege mellett még egy előnnyel rendelkezik: jól al­kalmazhatók a különböző sab­lonok, célszerszámok, tehát a javítás gyártásszerűvé tehető. Egy év szünet — Régebben 160—180 kocsit készítettünk évente — mond­ja Gyepesi Ferenc —, s mivel ezek lassan elérkeznek ahhoz az életkorhoz, mikor teljes megújulásra van szükségük, a saját magunk által gyártott kocsik főjavítási igénye szorí­totta vissza az újak előállítá­sát. De még így is csinálunk egy évben 30—40 kocsit. Hogy ez a korábbihoz képest kisebb mennyiség ne legyen gazda­ságtalan, két évet mindig ösz- szevonunk. Az egyik év szük­ségletét megtermeljük a má­sodik félévben, s rögtön utá­na a következő év első felé­ben folytatjuk is a munkát, majd egy év szünet követke­zik. Ennek a rendszernek meg­felelően júliusban indul 34 új kocsi gyártása. Ha valaki azonban — mond­juk a dunakeszi vasútállomá­son lesben állva — meg akar­ná számolni a járműjavítóból kikerült új kocsikat, ennél biz­tos sokkal nagyobb számot hozna ki végeredményként. A szakembereket leszámítva ugyanis csak. kevesen tudnak különbséget tenni egy főjaví-j tott és egy új kocsi között. Weyer Béla Állami Biztosító Nyolcmillió kötvény Munkanapokon, minden hu­szadik másodpercben fizetnek ki egy személybiztosítási kár­térítést az Állami Biztosító va­lamelyik fiókjában, illetve a takarékszövetkezetekben. A civilizált országokban, így nálunk is nagy múltja van a biztosításnak, amely védi az emberek anyagi biztonságát. A biztosítás, a két fél bizalmon, kölcsönös érdeken alapuló szerződéses kapcsolata, mely egyaránt tartalmaz jogokat és kötelezettségeket. Hazánkban — az utasbiztosításokat nem számítva — mintegy 8 millió biztosítási kötvényt tartanak nyilván. Egyedi szerződések Tavaly gyakran emlegették a biztosítót, hiszen a mezőgaz­daságban sok volt a kár, így megszaporodott a biztosítási ügyletekkel összefüggő munka is. Nagy termésveszteségeket okozott Szabolcs és Bács me­gyében a tavaszi fagy a sző­lőkben és a gyümölcsösökben, és számottevő volt a jégverés is. A nagyüzemeknek a termé­szeti csapások okozta károkért 3,7 milliárd forintot fizetett a biztosító. Ma az állami vállalatok tel­jes vagyonának 80 százaléka biztosított. Az öszevont va­gyonbiztosítás a legnépsze­rűbb, mely feltételei teljeskö­rű biztosítására ösztönöznek, s jobban alkalmazkodnak az egymástól eltérő népgazdasági ágakban, a vállalatok sajátos­ságaihoz. Tavaly a kárt szen­vedett vállalatoknak csaknem 550 millió forintot fizettek. Ma a villamosenergia-ipar és a szállítás-hírközlés kivételé­vel, szinte minden népgazda­sági ágban biztosított az álló- és forgóeszközben levő va­gyon. Ott, ahol jelenleg a biz­tosítások aránya alacsony, a* egyedi szerződések kidolgozá­sával akarnak előbbre lépni. Gyors intézkedés A tavalyi Békés megyei földrengés mintegy 6 és fél ezer családot érintett: ottho­nok váltak rommá, illetve rongálódtak meg és a kár ösz- szege meghaladta a 16 millió forintot. A kárrendezés gyorsítására tett törekvések jellemzőek az ÁB munkájára. Például szer­ződést kötöttek az állami és szövetkezeti javítóiparral a gépkocsik javításának meg­gyorsítására, s a szervizekbe kihelyezett kárfelvételi irodá­kat létesítettek. Az idei tervek között sze­repel az is, hogy o kisiparo­sokkal is előkészítik az együtt­működési megállapodásokat a karambolos, illetve sérült ko­csik mielőbbi helyreállítására. Hazánkban már mintegy 800 ezer magántulajdonban levő gépkocsi és 730 ezer motorke­rékpár közlekedik. Az autó- biztosításokból eredő bevéte­lek már évek óta nem fedezik a kiadásokat. Népszerű a CSÉB Magyarországon 3,8 millió lakás közül 2,5 millió van biz­tosítva. Egyre növekszik az életbiztosítások száma is. Ezek értéke az elmúlt év végén már meghaladta a százmilliárd fo­rintot. Az életbiztosítás terü­letén nagy az érdeklődés a CSÉB iránt. Gyors, pontos, lelkiismeretes munkát kíván mindez az Ál­lami Biztosító mintegy hatezer dolgozójától, akik igyekeznek megfelelni az ügyfeleik vára­kozásának. Szente Erzsébet ÁRENGEDMÉNYES JÁRMŰVÁSÁR A PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETEIREN JÚNIUS 0IG 1500 FORINTTAL OLCSÓDBAN VÁSÁROLHAT Riga 16/B típusú kismotor Komár 49»cm3-es segédmotorkerékpár AMÍG A KÉSZLET TART! 4800 Ft helyett 3300 Ft 5980 Ft helyett 4480 Ft Defefon lent ci

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents