Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-26 / 121. szám

SS# sjmiap 1919. MÁJUS 26., SZOMBAT ÜJ POLITIKAI KÖNYVEK Embert próbáló idők viharában A fasizmus szörnyű, fenye­gető arca néha még ma is felrémlik, igaz már nem ha­zánkban, hanem a világ kü­lönböző részein. Elég ha Chilé­re, néhány afrikai és ázsiai országra gondolunk, ahol tilos a demokráciáról még beszélni is, ahol kegyetlenül lesújta­nak azokra, akik felemelik szavukat az emberi jogokért, vagy bírálni merészelik a hatalmon levőket. A sok szen­vedésről szóló hír, de a saját múltunkat feltáró könyvek, memoárkötetek — amelyek a fasiszta métely pusztítását mutatják be — segítenek a lel­kiismeret ébren tartásában és felhívják a fiatalok figyelmét erre a veszélyre. Láthatják, miként harcoltak a kommunis­ták, hogyan álltak helyt a ne­héz időkben, sokan életüket áldozták fel a fasizmus elleni küzdelemben. Erről szól a Kossuth Könyv­kiadónál megjelent három em­lékirat, illetve regény, ame­lyet az olvasók szíves figyel­mébe ajánlunk. Hűség és hűtlenség Máté György és Vida Fe­renc könyve lényegében két részből áll. A Rendületlenül Máté, míg a Sínek között és kerekek között Vida munká­ja. Forma szerint mindkettő börtönemlékek füzére, de en­nél sokkal többről szól. Első­sorban arról, hogy a kommu­nista párt milyen erőfeszítése­ket tett az antifasiszta nem­zeti összefogás érdekében. S a háború folytatása, a Hitler melletti kiállás érdekében mi­ként akarta a Horthy-fasizmus megsemmisíteni a kommunista pártot és milyen brutalitással gyilkolta meg két vezetőjét, Rózsa Ferencet és Schönherz Zoltánt. Rózsa Ferenc mártíromságá- ról már olvashattunk, de most Máté tollából mégis olyan szörnyűségeket tudhatunk meg, ámelyet csak a. szemtanú ír­hatott még. Amikor szenvedé­lyesen leírja á börtönnapokat, nem hatást akar kelteni, ha­nem a valóságot, a megtörtén­tet, az átélt borzalmakat veti papírra. Az élmény olyan plasztikus, hogy szinte látjuk a Horthy-pribékek kínzásait, a vérbírósági eljárásokat, a vá­logatott fasiszta módszereket, amelyekkel halálra kínozták a bebörtönzötteket. Rózsa Ferenc emberi kiál­lásáról, politikai szilárdságáról, meghurcoltatásáról, agyonve- retéséről Máté György meg­rendítsen ír, hiszen magá is foglya volt a hírhedt András- sy-laktanyának. Naplószerűen idézi fel Rózsa Ferenc kín­vallatását, utolsó óráit. Vida Ferenc Schönherz Zol­tán alakját állítja emlékezése középpontjába. Feleleveníti az egy éjszakán át tartó beszél­getését az elítélttel, aki a hor­thysta katonai vészbíróság az akkori jogrendszert is megcsú­folva ítélt halálra. ’ A könyv még egy dologra felhívja a figyelmet; ma is vi­tatott. hogy a magyar fasiz­mus kialakulása mikortól szá­mítható. A szerző szerint lé­nyegében az ellenforradalom­tól, Horthy hatalomra jutásá­tól. Persze 25 éves fennállása alatt más-más arcát mutatta meg. de a második világhá­borút megelőző két évtizedben mindvégig jelen volt, a má­sodik világháborúban pedig teljes meztelenségében mutat­kozott meg reakciós, nemzet­vesztő mivolta. A garanyi világfa Ez a különös cím egy inter­náló tábor nevét takarja, azét az internáló táborét, amely 1941—1945 között Garany köz­ség határában működött. Ga­rany ma Csehszlovákiához tar­tozik, Sátoraljaújhelyről érkez­ve mintegy húsz kilométerre terül el. Igaz, ez a tábor nem volt olyan borzalmas, mint az auschwitzi, a majdaneki, nem végeztek ki benne egyetlen foglyot sem, mégis emberte­len volt. A szerző Kroó László, a könyv bevezetőjében hangsú­lyozza: maga is sokat gondol­TEGNAP ES MA Hagyomány és újszerűség I LAPOZ- \ | GATÓ Idestova három esztendeje indította útjára a Képzőművé­szeti Alap Kiadóvállalata kép­zőművészeti zsebkönyvtárát. A sorozat céljáról, egyes kötetei­ről lapunk hasábjain már többször írtunk. Most mégis — úgy érezzük — szót kell ejte­nünk róla, hiszen a beköszön­tő két kötet. A képzőművészet iskolája ismét napvilágot látott. Lát­szólag semmitmondó a tény: közei ötszáz oldalnyi terjede­lemmel gyarapíthatjuk könyv­tárunkat. Alighanem csupán a gyarapításról van szó ebben az esetben. Mindenekelőtt arról, hogy kezdünk egyre jobban érdeklődni, kezdünk egyre nyi­Á szecesszió Miről szól a regény? Azokról az embert próbáló, viharos időkről, amikor a Tanácsköz­társaságot leverték hazánkban, amikor a forradalmat követően Horthyék ragadták magukhoz a hatalmat, amikor az ellen- forradalom megerősödve igye­kezett uralmát megszilárdíta­ni, amikor azt hitte, hogy a kommunistákat végleg elhall­gattatta. Ahogyan a szerző ír­ja: a forradalmakat követő harmadik esztendőben játszó­dik a regény cselekménye, amikor Budapesten a külső Ferencvárosból jött fiatalok ta­lálkoztak azokkal az elszánt emberekkel, akik sem törvé­nyesnek, sem végzet akaratá­tól valónak nem voltak haj­landók elfogadni a rosszat, a szégyenletest, az embertelent. Együtt és mind merészebben szembefordultak kíméletlen ellenségeikkel, jóllehet tudták: szabadságukkal, életükkel fi­zethetnek érte. Nagyon izgalmasan írja le mindezt az író, szinte kalan­dosnak tűnő regényességge), de ez az írói könnyedség semmit sem von le a történet hitelé­ből, mert párbeszédeivel, őszinteségével a közelmúlt év­tizedek magyar történelmének egyik, eseményekkel teli idő­szakába kalauzolja el az olva­sót Egyben megmutatja, hogy az erkölcsi tisztaság, a hit és a meggyőződés milyen erőt adott az embernek, A könyv végső kicsengése pedig az, hogy ennek a mi, mai életünk­ben is érvényesülnié kell. Gáli Sándor Esemény volt, amikor két évvel ezelőtt bemutatkozott a Magyar Néprajzi Lesikon a közönségnek: megjelent az első kötete. S most újra esemény­nek könyvelhetjük el a foly­tatást is, a második kötetet, amely az F betűvel kezdődők­től a K-val kezdődőkig foglal­ja magában a címszavakat. Összegező cikkek S e két végpont közé nem­csak töméntelen érdekes, ha­nem igen sok fontos összefog­laló címszó is tartozik. Kezd­jük mindjárt az ilyeneken — néhány markáns példával. A második lexikomoldalon — a 6. lapon — a fafaragás címszó. Számos kép kíséretével mint­egy nyolc oldalt foglal el a Hofer Tamás tollából szárma­zó tömör, gazdag, a hazai nép­művészetet e vonatkozásban áttekintő s egyszersmind rövi­den külföldi párhuzamokkal is jellemző összegezés, amelyet nem kevés irodalmi adat zár (hasonlóan más szócikkekhez) a még részletesebb ismeretet kívánók útbaigazítására. Ugyancsak nagyobb terje­delmű, részletesen illusztrált címszó ismerteti a falut (Bárth János és Balogh István írta), fejlődéstörténetét, változatait — bár nem részletezi a típu­sokat. Igaz, még több címszó is kapcsolódik a faluhoz (ezek­nek csak némelyikére van itt utalás). S különösen részletes a falukutatásról szóló cikk (hat oldal) Kása László tollából. Hortobágy és juhászat Természetesen itt nincs tere annak, hogy az újabb kötet valamennyi nagyobb összefog­laló cikkét akárcsak felsorol­juk is. Mindenesetre néhány, a nagyközönségnek is sokat mondó címszót érdemes meg­említenünk. Így itt olvasha­tunk a fazekasságról István Erzsébettől, a főleg Szabolcs megyében megcsodálható fa- tomyokról Filep Antaltól, a farsangi népszokásokról Üj- váry Zoltántól, illetve Pesovár Ferenctől és Tátrai Zsuzsanná­tól, a fonóról Németh Imrétől, Károlyi S. Lászlótól és Katona Imrétől, a főkötőkről Flórián Máriától, a földművelésről is­mét Kosa László, valamint Takács Lajos tollából, a furu­lyákról Sárost Bálinttól, a gyönyörű festett .famennyeze­tekről Filep Antaltól, a házas­ságról Morvay Judittól, a ju­hászat témáiról többek között Földes Lászlótól, Balogh Ist­vántól, Vajkai Auréltól, Kato­na Imrétől, Manga Jánostól, Szabadfalvi Józseftől, a Hor- tobágyról és népi világáról Kosa Lászlótól, Szabadfalvi Józseftől, Balogh Istvántól... Talán már ennyi is elég ízelí­tőnek. Bővizű forrás Mindenkinek hozzáférhető, tömören és közérthetően ösz- szefogott ismeret- és forrás­anyaga hosszú időkre gazdag és bő forrás marad, s szép és méltó emlék egyben Ortutay Gyulának, akinek a nevét mint főszerkesztőét viseli belső cím­oldalán. N. F. Az utóbbi években annyit beszéltünk a szecesszióról, hogy könyvkiadásunknak is fel kellett figyelnie erre a századelőtől napjainkig hul­lámzó művészeti stílusra. Termékeivel, műalkotásaival nap mint nap találkozhatunk T akár épületek, iparművészeti és használati tárgyak, rajzok, festmények formájában. Egy­másfél évtizeddel ezelőtt a beat-korszak nagy lázadói is közelinek érezték magukhoz szellemiségét, s még a köny- nyűzene lovagjai is felhasz­nálták indaszerű rajzosságáf zenekaraik jelvényének meg­terveztetésekor. Amolyan pótszerként Most mégis úgy tűnik, hogy késésben vagyunk. Cham- •pigneulle könyve is mindössze fél esztendeje, a téli könyv­vásárkor látott napvilágot, amolyan pótszerként. Eléggé egyoldalú, mindenekelőtt a több néven futó úgynevezett felszabadító stílus nyugat-eu- .rópai, hajtásait vizsgálja. Mint­ha csak a stilizáción lenne a lényeg, véli, s még azokat a művészeket is a művelői, kö­vetői közé sorolja, akiknek egy-egy könnyebb mozdulatát felfedezi a papíron vagy a vásznon. Ennek ellenére még­is érdekes ez a könyv. Tu­datosítja bennünk, hogy a sze­cesszió — más néven art nouveau, jugendstil, modernis- mo, style liberty — nem volt reménytelen vállalkozás. Első­sorban az uniformizáltság el­len küzdött. Elnevezéséből ítél­ve elszakadni akart, de leg­inkább felrázni. Ezzel kap­csolatban figyelemre méltó Benedek István megállapítá­sa, aki úgy vélekedett erről az Üj Tükörben, hogy min­den nagy korszak utón követ­kezett valami hasonló: maga a barokk is egyfajta szecesz- szió volt a klasszikus rene­A csodálatos fa ERDÉLYI SZÁSZ NÉPMESÉK A Népek meséi sorozatot aligha kell bemutatni az olva­sónak, hiszen újabb kötete, a Csodálatos fa, ha jól számo­lunk, a hetvenedik a sorozat­ban. Ez a kötet, a/melynek anyagát Kovács Ágnes válo­gatta, erdélyi szász népmesé- kat tartalmaz Josef Haltrich gyűjtéséből — Üveges Ferenc fordította őket magyarra. A válogatás — mint Hanni Martel tartalmas, a válogatás és az eredet kérdéseit megvi­lágító utószavában írja — nem csupán a szász mesekincs megvilágítását célozza, hanem egyszersmind arra is módot nyújt, hogy megvilágítsa a szászok és magyarok mese­mondása közötti kapcsolatokat. Ennek részleteit bizonyosan csak a szakember fogja ész­lelni e kötetből, de annyit alig­hanem minden olvasó észre­vesz, hogy sok a magyar — s más — népmesékben is hal­lott fordulat; itt is találkozik a történetekben három testvér­rel. akik közül a legkisebb a legügyesebb; szintúgy talál­kozik csodálatos paripával (miben is különbözik ez a ml meséink táltos lovától?) és többfejű sárkányokkal (legföl­jebb a fejek száma, illetve ál­talánosabban a bűvös számok térnek részben el). S mind­ezen kívül, mint Hanni Martel megjegyzi, a könyvben közölt mesék közül legalább egyet ismer is a legtöbb meseolvasó. Mégpedig az itt elég hosszú című mesét; Mese a király­lányról, aki palotájából min­dent látott, ami az országban történt. Ez ugyanis benne van a Grimm mesék valamennyi teljes kiadásában 1857 óta, csak a címe más ott: A tenge­ri nyulacska. A mesecímek, a témák ön­magukban persze nem túl so­kat mondanak, hiszen az aranymadárról vagy a csodá­latos fáról sokféleképpen lehet mesélni (és íme: ezek is a magyar népmesékből ismerős szereplők). Olvashatunk tün­dérekről. varázslatokról és cso­dákról és olvashatunk a min­dennapi népélet egykori jelen­ségeiről és jellegzetességeiről, alakjairól és dolgairól is. Ol­vashatunk Erős Jánosról, és Bolond Jankóról, a vörös ka­kasról, a világgá menő kiska­csáról, a pórul járt ravasz ró­káról, a rászedett farkasról és sok másról. Az állatmesék igen nagy változatban olvas­hatók a kötetben és nagyon szórakoztatók, ötletesek. A ró­ka új farkat csinál a farkas­nak kenderből és szurokból... Becsapja a halait vivő parasz­tot, de a halakat a farkas eszi meg ... Elveszíti. a bundáját, és közben megbánja a vétkeit... Megvallom, magam vala­hogy abban a hitben voltam e sorozat köteteivel, hogy me­séik inkább a felnőtteknek valók, mintsem a kisgyerekek­nek. S most örömmel tapasz­taltam, hogy tévedtem. Ugyan­is mivel e kötetben sok a rö­vid, egy lélegzetvételre el­mondható mese, gondoltam, egyet-kettőt próbaképpen el­olvasok óvodás kislányomnak. Nagy sikert arattam, s nem is csak (vagy nem is elsősor­ban) a rövid mesékkel! Ezek közül elsőnek talán egy csali­mese váltott ki harsány kacajt. Nagy örömet okoztak az állat­mesék és a csodás, tündéres nagy népmesék. Szóval vizs­gázóban ajánlhatók a gyere­keknek! Az Európa Könyvkiadónak bizonyára az egyik legmara­dandóbb kiadványa ez a so­rozat. Németh Ferenc tottabbak lenni a kortárs mű­vészet alkotásai, illetve azok technikái iránt. Már nemcsak művekkel akarunk találkozni, hanem érdekel bennünket megvalósításuk, kivitelezésük is, egyszóval mindaz, ami egy- egy alkotással összefüggésben érdekes lehet. Ennyi képzőművészettel fog­lalkozó ember lenne hazánk­ban, hogy szükség volt A kép­zőművészet iskolája újbóli ki­adására? A kérdés költői, de kevésbé téved az, aki azt ál­lítja, hogy igen. S talán még hozzá is teszi: bár csak mi­nél többeket megérintene en­nek az egyszerre szórakozta­tó, nevelő, ismereteket ter­jesztő könyvnek az árama. Hogy valóban még többen ért­sék, azonosuljanak a képtá­rakban, kiállítótermekben (köztereken) látható festmé­nyekkel, szobrokkal, grafikák­kal. Hogy ne az extremitást, a különösséget, az eszményi fotó­szépséget, naturalizmust ke­ressék bennük, hanem azt, amivel alkotójuk létrehozta, megszülte őket: a művészetet. Akik így szemlélik a világot, valószínűleg nemcsak turista­csalogató látványként fogják kezelni, hanem őszinte érdek­lődéssel forgatják majd a Bulgária építészete című füzetet, amelyet Az épí­tészet világa kilencedik köte­teként adott közre a Corvina. Sokan csak annyit tudnak a bolgár építészetről, hogy lé­tezik egy rilai kolostor, a ten­gerparton elegáns szállodák találhatók. Zádor Mihály ta­nulmánya megérdemli mind­azok értő figyelmét, akik nyá­ron a testvéri nép földjére ve­szik útjukat. Hiszen Szófiától Kazanlakig (a belváros ősi templomaitól a trák sírokig), Bacskovótól Várnáig (a kevés­bé ismert, de a rilaival vete­kedő kolostortól a kultúra és a sport palotájáig) minden meg­található ebben a fotókkal il­lusztrált Corvina-kiadványban, ami építészetileg múltban és jelenben érdekes. S közben egy kis történelmi áttekintésben is részünk van, mintegy azzal a mottóval, hogy csak akkor tudjuk megérteni bármely or­szág mindennapjait, ha ismer­jük történelmének régebbi korszakait is. A Művészet és elmélet soro­zat (Corvina) újabb kötete, amelyet Majakovszkij művé­szeti írásaiból állított össze Larisza Oginszkaja. Oroszország, a művészet és mi címmel, az utóbbi évek egyik legizgalmasabb kiadványa. Nemcsak azért, mert Maja­kovszkijt mint érdekes szemé­lyiséget, a megszülető szovjet irodalom, képzőművészet, színház- és filmművészet egyik meghatározó egyéniségeként tartjuk számon, hanem azért is, mert egy olyan kor kel életre ezeken a lapokon, amelyről megközelítőleg sem tudunk érdemben annyit, amennyit történelmi ismere­teink megkövetelnének. Ezt a kötetet nem lehet egy- ül tőben elolvasni. Apránként, araszolgatva kell a végére jár­ni, hogy valójában tisztában legyünk annak az értelmével, amit Majakovszkij így fogal­mazott meg: Nem költő va­gyok, hanem mindenekelőtt olyan ember, aki tollát a mai napnak, az igazi valóságnak, és ezek legfőbb hordozójának, a szovjet kormánynak és a párt­nak a szolgálatába — jól je­gyezzék meg: szolgálatába — állította. A kötet tanulsága szerint: az új művészi formá­kat az októberi forradalom győzelme után nem kisebb hit­tel akarta a termelés, az utca­kép és a mindennapi környe­zet, az agitáció és a reklám területén alkalmazni, mint más senki. A kötet számos olyan doku­mentumot közöl, amely isme­retlen volt eleddig a magyar olvasó számára. Azt is mond­hatnánk: ezekkel válik teljessé Majakovszkijról eddig sem hi­ánytalanul kialakított képünk, véleményünk. M. Zs. A kodott, megírja-e a garanyi in­ternáló tábor foglyainak törté­netét, hiszen ami ott történt, az eltörpül más táborok la­kóinak tragédiáihoz képest. S aztán mégis úgy döntött, meg­írja, mert nem szabad szemet hunyni a garanyi tábor fog­lyainak szenvedése fölött sem, mert e „humánus” intézmény története intő példa, figyelmez­tetés: a kis megalázások na­gyokat szülnek, ahol ma az emberi jogokból csipetnyit nyisszantunk le, holnap már egy arasznyit fognak, s mire észbe kapunk, már eltaposmak bennünket, mint a férgeket. Nem lehet és nem szabad hallgatni. Tudjon meg a'világ mindent, ami a fasizmus évei alatt történt. Meg kell tudnia mindent, hogy a fasizmus so­ha sem üthesse fel a fejét, semmilyen formában. A könyv arról szól, hogy miként tenget­ték életüket a foglyok és a mintegy 250 tagú kommunista kollektíva hogyan folytatott el­szánt harcot az embertelen­séggel és önkénnyel. Emberi arcok villannak fel, sorsok és életek bontakoznak ki, cse­lekvések, lemondások, hitek, emberi viszonylatok mutatkoz­nak meg a lapokon. Megtud­juk a könyvből, hogy az in­ternáltak sem voltak mente­sek a gyarlóságoktól, de tisz­ta szándékukhoz nem férhe­tett kétség. Ketten a Remete utcából Vadász Ferenc regényének ez a második kiadása. Az el­sőt gyorsan elkapkodták az ol­vasók. szánsszal szemben, aikár az újabban manierizmusnak ne­vezett irány, mint ahogyan M. S. mester Vizitációja a gótika szecessziója... Biztos, hogy örök érvényű törvényről van szó; most az impresszio­nizmus győzelmét követte a szecesszió neobarokk reakció­ja. Negyedszázaddal ezelőtt is újabb életérzések hordozója­ként jelentkezett. Egy évtize­de az op-art törvényszerűsé­geit próbálta szétfeszíteni. Champigneulle könyve a múltat mutatja, nem a jelent deríti fel. Munkája ennek ér­telmében kézikönyv, nem á dekadenciát erősíti (mint ahogy azt többen vélik), hanem ér­telemszerűen az eszmét pró­bálja megvilágítani. Esztétikai forradalomnak tartja megszü­letését, s ebben a mederben próbálja felvillantani — kár, hogy arányaiban néha téved — a szecesszió kisugárzó ha­tását, szerepét. Divat volt, vagy...? Szabadi Judit A magyar sze­cesszió című könyve (szintén Corvina) mintegy kiegészítése az előbbi műnek. Ezzel nem minősíteni kívánunk, csupán arra felhívni a figyelmet, hogy ami hiányzik Champigneulle dolgozatából, az itt mind fel­lelhető. Szabadi ugyanis nem elégszik meg a látvány egy­szeri megidézésével; életér­zést, kifejezésmódot és alko­tói magatartást elemez. Arra törekszik, hogy észrevetesse, kinek miért volt szüksége er­re a szeszélyes stílusra. Di­vat volt-e vagy az egész pályán maradandó nyomot hagyó lényeges hatás? Bemu­tatja a pályakezdők — Fe- renczy Károly és Valér, Fé­nyes Adolf, Vaszary, Csók, Egry — szecesszióját, az art nouveau iránt elkötelezett gö­döllői iskola munkásságát. Fonó, furulya, fejfa Néprajzi lexikon — kiteljesedőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents